A Puhi-Tárnok út- és hídépítő Kft. most egy 120 milliós megbízást kapott a Láng Zsolt vezette kerülettől. 

A Puhi-Tárnok Út- és Hídépítő Kft több mint húsz éve az egyetlen olyan társaság, amelyik a II. kerületi önkormányzat útjain kátyúzást végez. A cég neve akkor lett híres, amikor

az egyenruhájába öltözött munkások aszfaltozták újra annak a II. kerületi templomnak a környékét, ahol Orbán Ráhel esküvője zajlott.

A II. kerületi önkormányzat akkor tagadta, hogy ők állnának a felújítás mögött, a cég pedig nem szólalt meg arról, ki bízta meg őket a munkákkal. Egyes sajtóorgánumok tudni vélték, hogy valójában a cég egyik alvállalkozója dolgozik a terepen, de azóta se derült ki,  ki rendelte meg a munkát. 

A legfrissebb Közbeszerzési Értesítőből kiderült, hogy most egy 120 milliós keretösszegű szerződést kötött velük a fideszes Láng zsolt vezette önkormányzat.

A Puhi-Tárnok Kft-ről már 1997-ben úgy írt a Magyar Narancs, mint a kerületben évek óta kátyuzási munkákat végző cégről. Annak ellenére maradt a cég a kerület főkátyúzója, hogy már akkoriban arról számolt be a Narancs, egyes információk szerint Balogi Gyula,

az akkori jobboldali alpolgármester nagymarosi nyaralójához éppen ez a cég épített utat.

Balogi az értesülést tagadta, az ismeretlen magánszemélyek tulajdonában álló cég pedig nem szólalt meg abban az ügyben sem.

(Kép: 444.hu)

Bár már építési és bontás munkákra is szerződött a Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt. még csak most fognak környezeti hatásvizsgálatot készíttetni, mely minden, a környezet terhelésével járó beruházáshoz alapkövetelmény.

Az aligha kérdés, hogy mindent rendben talál majd a környezetvédelmi hatóság, mindenesetre kezdhették volna a beruházást a hatástanulmány elkészítésével is, így

nem kellene a gombhoz varrni a kabátot.

A Városliget környezeti hatásvizsgálatát csaknem 21 millió forintért készítteti el a Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt. Ez az a cég, amit am kormány azért hozott létre, hogy a világ első közparkjaként számon tartott ligetbe új múzeumi épületeket húzzanak fel.

Korábban már beszámoltunk arról, hogy már a leendő épületek helyének lőszermentesítését is megrendelte az állami cég, ehhez képest meglepő, hogy csak most készül el a környezeti hatástanulmány. A beruházáshoz már

1. bontási,
2. tervezési
3. és építési szerződéseket is kötöttek milliárdos nagyságrendben.

A beruház elkezdéséhez a zöld hatóság jóváhagyása szükséges;

az engedélyezési eljárásnak csak az első állomása a környezeti hatástanulmány elkészítése.

A dokumentumot a Városliget Konzorcium készítheti el.

(Kép: nol.hu)

Nincs többé nokiásdobozos vád, Visszavonta az ügyészség a Nokia-dobozos vádat - ilyen és ehhez hasonló címek jelentek meg a sajtóban nemrég a BKV-per fejleményei kapcsán. Nos, lényegét tekintve tényleg erről van szó, van azonban az ügyben egy elég orbitális ellentmondás. Hiába derült ki ugyanis, hogy az egész vád hazugságon alapul, az ügyészség a kétszer 15 milliós pénzátadásból

csak az egyiket vette ki a vádból.

Nincs valami nagy forgalom falun, Laci haveromék az asszonnyal akár fél órát is elüldögélnek a főtéren, mire összejön nekik a három (segédmotoros kerékpár nem számít). De hát, aki tömött kávéházra meg metróra vágyik, menjen Párizsba vagy Londonba, nálunk csendesebb szórakozás dívik.

Ha az autóforgalom nem is jelentős, azért modern büszkeségünk is van, itt sem csak szürkemarhából áll minden. Nemrégiben ugyanis vett a falu egy Volkswagen-kisbuszt, mindig üres, de azért megy fel-alá, mert muszáj neki. Egy közmunkás-hajléktalan csaj vezeti, de elég érdekesen. Egyébként ő nem Monoszlón lakik, hanem Szentantalfán, és gyalog jön sofőrködni, sok kilométeren át. Vagy távolsági busszal, átszállással, de az túl hosszadalmas, és különben sem jár csak egyszer vagy kétszer naponta.

A kisbuszt különben már sokszor láttam üresen közlekedni a környező falvak között, persze biztosan muszáj beletenni a kilométereket. Rá van írva a falu neve szép nagy betűkkel, meg hogy

Darányi Ignác Terv, aminek ugyan nincs semmi értelme, de valószínűleg le lehetett rá nyúlni az EU-t.

Persze lehetne tőlem Tormay Cécile Terv is,

a lényeg az, hogy valami híres antiszemita legyen az illető, lehetőleg a Horthy-érából, mert az most nagyon divatos.

(Jó, régebben meg minden téesz Dózsa György volt meg Gagarin, esetleg Előre a Kommunizmus Megvalósításáért Falun szocialista kévekötő brigád, nyilván az sem volt fenékig fejfedő.)

De most komolyan, ki a halál ez a Darányi, hogy ennyi kisbuszt vesz falura, mert mondani sem kell, a környező lakatlan települések is mind hasonló járgánnyal flangálnak a nagy semmibe, háromba' ha ül két ember a nagyobb sátoros ünnepeken.

Darányi Ignácz tízévi miniszteri jubileumakor fogadja a tisztelgőket a Földmívelési Minisztériumban (forrás)

Nos, Náci bácsi – mint némi kérdezősködés árán megtudtam – földművelésügyi miniszter volt többek között Moszkva, akarom mondani Széll Kálmán alatt:

1. 1895. november 2-ától 1903. november 3-áig és 1906. április 8-ától 1910. január 17-éig a földművelésügyi miniszteri posztot töltötte be Bánffy Dezső, Széll Kálmán és Khuen-Héderváry Károly kormányában, a következő ciklusban pedig Wekerle Sándor kabinetjében.
2. Nevéhez kötik az 1897-es földmunkás-sztrájkmozgalom letörését, az 1898. és az 1907. évi úgynevezett cselédtörvények bevezetését.

Na ez derék. Ugyan földmunkás-sztrájkmozgalomról mifelénk még senki sem hallott, de ha mégis bekövetkezne valami ilyesmi, és le kéne törni, ez a Terv ebben biztosan segítene.

A cselédtörvényeket pedig tudomásom szerint a Fidesz már rég beterjesztette a parlament elé, és a szocik azóta erősen gondolkodnak, hogy nyíltan támogassák-e, vagy csak fű alatt, somolyogva.

Amúgy itt most mindenki a szürettel van elfoglalva. Úgy tíz éve még nagy mulatságok voltak ilyenkor errefelé, segítettünk kiüríteni a félig telt hordókat, helyet csinálni az újbornak. Még szüretelni is voltunk némi pesti haverokkal, mert kellett a puha értelmiségi munkáskéz, és különben is, az olyan kúl. Mára talán maradt vagy két gazda a faluban, aki még nem vágatta ki az összes szőlőtőkéjét, pedig bort eladni már rég nem lehet senkinek, legfeljebb ha egy-két fürt szőlőt, az ugyanis kellhet, ha a környező nagyobb birtokokon elfogyna a tabletta. De amúgy is annyi itt a szőlő, hogy a seregélyek csapatostul fordulnak fel, bár ezt elkerülendő némelyikük már rákapott a kolbászra. Ennyit az agrársztrájkról.

De ne legyünk rövidlátók, tekintsünk gyorsan szét az országban. Hát

nem igaz, hogy Náci bácsi nem segít mindenkin, aki megérdemli.

Annyi jótéteménye van, hogy tényleg csak egy rövid felsorolásra futja, önkényesen kiragadott tételekkel.

Például a Darányi Ignác Terv részeként újult meg a csongrádi Ellés-monostor romja, amelyet a turisták számára látogatható állapotba hoztak. Az épület felszentelését éves zarándoklattal szeretnék ünnepelni. (Evés zarándoklat lesz az, eltévesztették.)

A pályázati lehetőségeket saját létesítményei fejlesztésére és a helyi hagyományőrzőkkel összefogva is igyekszik igénybe venni a Somogy megyei Kaposfő önkormányzata, mára pedig számos eredményt értek el. (Na, ez derék, ez a számos eredmény, biztosan csak a végtelen szerénység végett nem tudjuk meg, hány.)

Felhívjuk azon gazdálkodók figyelmét, akik még nem teljesítették az egyes EMVA-jogcímeknél előírt, kötelező képzéseket, hogy az utolsó kifizetési kérelem benyújtása előtt az ügyfelek kötelesek a DIT ÚMVP keretében szervezett, adott jogcím tárgyában tartott kötelező képzésen részt venni és azt elvégezni. (Ezt kis híján értettem, ja nem, mégsem.)

A Darányi Ignác Terv segítségével, 33 millió forintnyi támogatással vált az egykori makói tűzoltóüdülő egy modern, tágas közösségi térrel és három szobával rendelkező vendégházzá. (Olcsójánosok: három szoba 33 millióért, az csak 11 millió szobánként.)

A Darányi Ignác Terv részeként, LEADER-támogatással újult meg a Csongrád megyei Szentes sportklubjának öltözője. Az önkormányzat előfinanszírozásával a beruházás az eredeti terveknél hamarabb sikeresen befejeződött.

Na, ennél jobb hírrel ma még én sem szolgálhatok.

Tardos János

A magát „nem demokratikus” pártként definiáló Jobbik, ha úgy vesszük, az egyik legsikeresebb politikai alakzat a kétezres évek Magyarországán. Ugyan kénytelen (még?) ellenzéki pozícióval megelégedni, és az önkormányzatokban sem ért el egyelőre túl sok sikert, azért jövője ennél többel is kecsegtetheti.

Egyrészt szavazótábora dinamikusan növekszik.

1. Amíg 2006-ban a MIÉP-pel és néhány maradék Kisgazdapárttal együtt indulva is csak 119 ezer szavazót tudhatott maga mögött,
2. addig a 2009-es EP választáson 428 ezer szavazatot nyert,
3. 2010-ben már több mint 855 ezren támogatták,
4. 2014-ben pedig listán túlszárnyalta az 1 milliót is, vagyis nagyjából minden ötödik választó magyar polgár a Jobbikra adta a voksát.

Arra a pártra, amely minden „cukiságkampánya” mellett megmaradt „radikális-nemzetinek”, ami, ha kevésbé körmönfontan akarunk fogalmazni, azt jelenti, szélsőségesnek, radikálisnak, sokszor erőszakosnak. Természetesen egyetlen párt esetében sem állítható, hogy szavazópolgárai mindenben egyetértenének a pártvezetéssel – vagyis nem jelenthető ki az, hogy minden egyes jobbikos szavazó feltétlenül maga is, mondjuk, rasszista lenne. De azt azért megkockáztatjuk, hogy

legalábbis nincs ellenére az effajta politika.

Csöppet sem zavarja, hogy favoritja „nem demokrata” – miközben azért ezt a kijelentést nem olyan nehéz megérteni. Aki nem demokrata, az nem tiszteli a többségi véleményt, az azt gondolja, akaratát, nézeteit, akár erőszakkal is rákényszerítheti a többiekre. És ez még akkor sem riasztó egymillió honfitársunknak, ha mindez egy olyan szövegkörnyezetben hangzik el, ahol az előadó, a Jobbik vezetője egy alig-alig elkerülhető összecsapásról, háborúról vizionál Jó, ennek az egymilliónak egy jelentős része nyilván csak meglehetősen felszínes információk birtokában dönt. Sokan dühből, afféle protestszavazóként viselkednek, az egész politikai elit elleni ellenérzésüket akarják kifejezni. De akkor is, a jelenség ijesztő – és éppen ideje elgondolkodni azon, miként jutottunk el idáig. (Minderről részletesen írok a Melyik a Jobbik? című kötetemben.) 

Másrészt, sikeres a Jobbik, hiszen kívánságainak egy jelentős része már most megvalósult.

Egy ellenzéki pártnak pedig ez komoly fegyvertény. Ha most csak két programját vesszük szemügyre (Bethlen Gábor program 2007. és Radikális változás 2010.) máris tekintélyes a sor. Hogy csak néhány példát említsünk most:

1. A kettős állampolgárság megadása a határon túli magyaroknak.
2. Stratégiai fontosságú ágazatok, különösen az energiaszolgáltatók államosítása.
3. Kötelező erkölcs-vagy hittan oktatás bevezetése.
4. Az oktatásirányítás központosítása.
5. A tankönyvpiac erőteljes korlátozása, tantárgyanként egy könyvre szűkítése.
6. Országos szinten vezényelt, de helyi szinten megvalósuló közmunkaprogram.
7. A hajléktalanok eltávolítása a közterületekről.
8. A banki adósok kilakoltatásának a jelentős korlátozása vagy akár megszüntetése.
9. A banki alapkamat erőteljes csökkentése.

Ezek a Jobbik elképzelései, a Fidesz által megvalósítva. És a sor persze még messze nem teljes, mert a Jobbik kívánságának megfelelően Károlyi Mihály szobrát elvitték a Kossuth térről, épülnek országszerte a Wass Albert, Prohászka Ottokár, Teleki Pál szobrok – ahogy ezt Bethlen Gáborról elnevezett programjukban leírták.

De sorolhatnánk példákat a külpolitikából, amelyben a Jobbik keményen Európai Unió ellenes, és a „keleti nyitás” lelkes szorgalmazója. Ott a szigorú, megtorló jellegű büntetőpolitika követelése, a halálbüntetés visszaállításának hangoztatása (erre mondta azt Orbán Viktor, hogy „megérne egy misét”).

Egyre többen gondolják azt, hogy a mai miniszterelnök, Orbán Viktor egy elnöki rendszert szeretne bevezetni. Vona Gábor szerint: „Magyarországon egy erős vezetői hatalomra épülő, elnöki rendszerre van szüksége.”

Sőt, néha még ezen is túlmegy. Csak szólok, hogy ma, amikor annyi a találgatás, vajon miért akarja a miniszterelnök a budai Várban lévő épületeket megszerezni hivatala számára, hogy a Jobbik szerint a legmegfelelőbb magyar államforma hosszabb távon mégiscsak a királyság lenne.

És ma már az úgynevezett Alaptörvény részévé nemesedett a Jobbik pártprogramjából, hogy Magyarország 1944. március 19-én elveszítette a szuverenitását, amelyet csak a rendszerváltáskor nyert vissza. És a sor még hosszan folytatható lenne. Tisztes eredménylista lenne még kormányon is.

Más kérdés, hogy a Jobbik részben hoppon maradt a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint, talán éppen a menekültválság hatására: a Fidesz valamennyire növelte is még támogatói számát, a Jobbik pedig veszített belőle. Ámde korai lenne ennek örülnie a demokrata érzelműeknek. Hiszen

a Fidesz maga is sok szempontból valóban eljobbikosodott.

1. Erős, kontroll nélküli, tekintélyelvre alapozott központi hatalmat épít, épített ki, a „nem demokratikus” – egyre inkább igaz a Fideszre is.
2. Hol van ma már a hatalmi ágak szigorú szétválasztása, a fékek és ellensúlyok rendszerén alapuló szisztéma, minden demokratikusan működő polgári kormányzás alapja?
3. Központosítás, tekintélyelvűség, szigorú alá és fölérendeltség, a gyengék, kiszolgáltatottak elnyomása, az erő kultusza.

Nem, most nem a Jobbikról beszélünk. Ez a Fidesz. Akkor hol a különbség?

Talán még a rasszizmus megítélésében: amíg a Jobbik nemegyszer nyíltan zsidó- és cigányellenes, addig a Fidesz vezetőitől efféle idézeteket kevésbé tudnánk idézni – ezzel együtt sokszor felettébb elnézőek a rasszizmussal szemben. (Ráadásul, az elmúlt hetekben a menekülőkre, az „iszlámhívőkre” jónéhány klasszikus rasszista élű megjegyzést is tettek fideszes politikusok, szóval itt is csökken a távolság.) Ráadásul nyilvánvalóan rasszista értékeket valló történelmi szereplőket is piedesztálra állítanak – a legyünk jobbikosabbak a jobbikosoknál versenyprogram keretében.

A két világháború közti magyar politika egyik nagy kérdése szintén az volt, mit lehet kezdeni a mind inkább erősödő szélsőjobbal. A fősodorban lévő politikai irányzatok egyre több mindent vettek át a szélsőségesektől – de ezzel

nemhogy sikerült volna a vitorlájukból kifogni a szelet,

sőt, inkább maguk járultak hozzá mind erőteljesebb társadalmi elfogadottságukhoz. Tudjuk persze, a történelem nem ismétli önmagát. De azt is, ami egyszer megtörténhetett, az miért nem történhetne meg még egyszer?

Igaz, a világ ma nagyon más. Magyarország az Európai Unió tagja akkor is, ha jobbikos képviselők európai uniós zászlókat égetnek és dobálnak ki az Országház ablakán. Ha akad fideszes, aki szerint „van élet az Európai Unión túl is”. Sőt, azt is látnunk kell, hogy a hétköznapi rasszizmus egyre inkább része a mindennapjainknak. A közbeszédben elharapódzott és természetessé vált a kirekesztő jellegű fogalmazási mód. Ma már számtalan olyan dologra nem kapjuk fel a fejünket, amely pedig korábban kiverte volna a biztosítékot.

A Jobbik itt van, a szélsőjobb már nemcsak a spájzban van, de a konyhánkban, a nappalinkban, a hálószobánkban is.

Szóval, ma már kevés azt mondani, hogy Orbánnak mennie kell.

Dési János

(Kép: nol.hu, MTI)

1. Egyszer előbukkan a sötétből egy hatalmas kutya, leginkább is amolyan újszülött borjú méretű és színű: fehér alapon barna foltok, ugarabugrált, játszani akart. A kutya feje a hasam közepéig ért; amikor felugrott, az álló embert képen tudta nyalni. Valami harci kutya-féleség, általam ismeretlen fajtából. 
2. Kutyát sétáltattunk, kézen fogva, a kutyánk pár méterre előttünk, épp a szokásos "felfedezünk mindent, megszagolunk mindent"-módban ment előtünk. A kutyánk földszintes, spicc-keverék, az az igazi morózus fajta, aki minden más kutyát utál.
3. A nagy először csak szagolgatta, aztán puszta játékosságból elkezdte harapdálni és ugrált rá a maga 40 kilójával. A kicsi persze kezdett bepörögni, morgott, nem akart játszani, idegesítette a boci, meg az ugrálása. Megfogtuk, húztuk vissza.

A borjú gazdáját egy padon találtuk meg, nehezen tápászkodott fel, mondjuk neki, hogy fogja meg. A "kedves gazdi" azonban éppen valamilyen kábítószer hatása alatt volt, ami agresszívvé teszi az embert: elkapni nem tudta a felhevült kutyát, de legalább üvölteni kezdett vele, meg velünk is. Kármkodva próbálta kergetni, de a kutya sokkal gyorsabb volt, ráadásul nyakörv sem volt rajta.

Akkor látszott, hogy ennek nem lesz jó vége.

Hatalmas méretű harci kutya + bepörgött, bedrogozott gazdi + nincs szájkosár, nincs nyakörv, nyincs póráz = veszélyes helyzet. 

A nagy kutya egyre inkább belemerült ebbe a számára izgalmas játékba, én pedig kezdtem bepánikolni: mi történik, ha véletlenül ráugrik, rálép, vagy megkapja a mienket, csupa játékból?

A feleségem felkapta a kutyánkat az ölébe, átment vele az utca másik oldalára, én közben próbáltam a szerencsétlen bepiált, vagy bedrogozott pasasnak segíteni, a kutyát elkapni. Nem sikerült. A bocinak akkor ereje volt, hogy kitépte magát a kezeim közül, a gazdája meg csak tessék-lássék módon próbált valamit csinálni.

Mindkettőnkben kezdett felmenni a pumpa. A fickó üvöltött, kármkodott, képtelen volt megfékezni a kutyáját, a feleségem hiába próbált egyre messzebbre menni.

A kutya egyszerűen áttört rajtam, és már mindkettejükre ugrált, egyre jobban belelovalva magát az általa játéknak gondolt tevékenységbe.

A kiabálás pedig még jobban feltüzelte.

Egy idő után igen tragikomikus látványt nyújottunk:

1. a nagy kutya ugrált a feleségemre,
2. én próbáltam elkapni és üvöltöttem,
3. a mi kutyánk hisztérikusan hörgött és ugatott,
4. közben a beállt gazdája is elkezdett bennünket kurvaanyázni.

A végén már ott tartottunk hogy a feleségem a nagy kutya felé rúgott, a pasas meg nekem esett, hogy mit képzelünk magunkról, hogy az ő "kiskutyáját" bántjuk.

A kutyája egyébként észre se vette, meg se érezte, hogy mi történik vele. Úgy ugrált, hogy a feleségem mellkasán és hátán még három nap után is látszottak a karomnyomok. A tragikomédiából a mi kutyánk és a feleségem úgy menekült meg, hogy bezörgettek és bemenkültek egy irodaházba, ahol van éjjeli biztonsági őr, aki beengedte őket. A borjú nem adta fel: fejjel rohant az ajtónak többször is, még vagy tíz percig ugrált az ajtó előtt.

Hét éve tartok kutyát, számos kutyatartással kapcsolatos könyvet kiolvastam, ilyenkor csak a póráz és az eréjes, határozott gazdi használ. De azon a kutyán, amin nincs nyakörv, nincs póráz, a gazdija pedig magából kikelve üvölt velem.

Addig hergelte magát ő is, míg végül nekem esett: hörgött, folyt a nyála, a szeme vérben forgott, mackós járással jött felém.

Az ilyenek a legveszélyesebbek, mert teljesen kiszámítathatlanok. Próbáltam nyugtatni és közben az ajtón át jeleztem a feleségemnek: hívják ki a rendőröket, mert a helyzet idekint kezd tarthatatlan lenni. 

Az esti kis sétáltatásból rémálom lett.

A rendőrséget persze a hősünk nem várta meg, annyira még észnél volt, hogy nagy nehezen elvontassa magával az acsargó kutyát, és eltűnjön valamelyik mellékutcába. 

A rendőrök dícséretére legyen mondva, húsz perc alatt értek ki, persze ekkor a manus már nem volt sehol. 

Átlagos szeptemberi este. Ennyi. És még így is nagyon nagy szerencsénk volt, hogy a borjú játéknak fogta fel az egészet; ha nekünk esik, akkor biztos, hogy vér folyt volna. 

Amíg a magyar törvénykezés megengedi a harci kutyák tartását, és általában semmilyen komolyabb szankcióval nem él a felelőtlen állattartás miatt, addig mi, felelős kutyások folyamatos veszélynek vagyunk kitéve.

Egyszerűen képtelenség az állatkínzást szankcionálni és hatékonyan ellenőrizni: a lakásában, kertjében bárki azt csinálhat a kutyájával, amit akar, akár élve meg is nyúzhatja. (Egyébként a gyerekével és a családjával is.)

Minek egy 40 kilós (harci vagy nem harci, az mindegy) kutya egy hetedik kerületi, belvárosi lakásba?

1. Státuszszimbólum?
2. Kisebbségi érzés kompenzálása?

Sorolhatnám még, de valahogy nem jut eszembe a motívumok keresése közben a szerethetőség, az ölelgetés vagy az, hogy társ legyen a kutya. Ha az erőt akarja valaki demonstrálni a kutyával, akkor miért nem veszi meg a szájkosarat, és adja rá séta előtt?

Költői kérdés volt. A legtöbb esetben nem a kutya tehet róla, hogy el van hanyagolva, hogy a kedves gazdájának fingja sincs arról, mit kellene vele kezdeni, csak látja, hogy nagy és erős és majd jól elijeszti a szomszédokat. A kutya persze bevadul, erre tenyésztették, és kész a baleset. Ezek a kutyák a legtöbb esetben csak el vannak hanyagolva, rosszabb esetben el vannak vadítva; nem hallgatnak a gazdájukra sem. Ezeknek a "felelős gazdiknak" nem is azért kell a kutya, hogy jól nevelt legyen. Talán éppen ellenkezőleg.

Az elhanyagolásnak és felelőtlenségnek sok oldala van. A házunkban is lakik egy család, akik úgy ütik a kutyát, hogy négy emeletnyit felhallatszik az ütés és a vonyítás. Hallgatni sem bírom. Számtalanszor írtam és telefonáltam már az állatvédőknek, a kerületi önkormnyázatnak, végül a rendőröknek. Mindhiába. 

Óhatatlanul eszembe jut egy párhuzam a felelős és felelőtlen állattartás, illetve a gyerekszülés között. Nincs ötletem,

hogyan lehetne a magyar embereket tudatosabbá és felelősebbé tenni, kritikus gondolkodásra és önkritikára késztetni. Nem is ebbe az irányba halad a magyar társadalom, és nem is csoda hogy nem érett még a demokráciára.

Nem csoda, hogy bűnbak(ok)at keres, ahelyett, hogy önvizsgálatot tartani. Mindig más a hibás.

1. Gyurcsány a hibás.
2. A zsidók a hibásak.
3. A cigányok miatt van minden.
4. A menekültek a hibásak. 

Nem azokkal van a baj, akiket kikiáltanak hibásnak. Azokkal van a baj, akik köztünk élnek. Végső soron velünk van a baj, hogy

nem gondolkozunk előre, nem látjuk magunkat kívülről, képtelenek vagyunk felfogni a tetteink következményeit.

Nincs felelősségvállalás.

Azokkal van a baj, akik szülik a gyerekeket, de nem is gondolkodnak arról, hogyan fogják felnevelni őket. Akik tudatosan vagy tudattalanul olyan álltatot tartanak, ami veszélyes másokra. Akik úgy mennek el szavazni, hogy inkább hisznek a kellemes féligazságoknak, nem gondolkodnak és így legalább nem kell felelősséget vállalniuk a tetteikét. 

Jófejségünket bizonyítandó az Orbán-kormány jeles miniszterei, Balog és Szijjártó urak a minap azzal álltak elő, hogy Magyarország ezer kopt keresztény családnak adott menedéket.

1. Aztán kiderült, hogy a magyarországi kopt egyház képviselői még nem találkoztak egy ilyen kopttal sem, pedig közösségük amúgy nagyon összetartó.
2. A statisztikákban sem jelent meg az 1000 család sehol sem.

Erre valamelyik főokostojás azzal jött, hogy na jó, de ezek a koptok „különleges eljárásban” kapták meg a magyar állampolgárságot. Aztán a szocik és a liberálisok addig addig hajszolták a részleteket, míg az is kiderült, hogy különleges eljárásban sem, mert

1. ott sincsenek benne a statisztikákban.

Itt eljött az a dramaturgiai fordulat, amikor elő lehetett volna azzal állni, hogy bocs, tévedtünk. Rosszul emlékeztünk.

Nem ezer kopt család jött, hanem ezer orvos a családjával ment – vagy bármi.

De a tévedhetetlenségnek ára van. Tévedhetetlennek kell lenni. Ezért egy Rétvári nevű államtitkár azt találta ki, hogy azért nem látott itt még senki koptot mert a keleti keresztények

1. saját hazájukban bujkálva várták a kérelmük elbírálását.

Szerintem ez első pillanatra teljesen jó.

Besétál a keleti keresztény kopt a legközelebbi magyar követségre. Közli, hogy ő magyar szeretne ezentúl lenni, mert ma a magyarok a legkúlabbak a világon. Hogy meg lehetne-e ezt valahogy oldani. Ha másképp nem megy, okosban.

A tisztviselő ekkor felajánlja a letelepedési kötvény megvásárlásának a lehetőségét, az egyszerűség végett rögtön Rogán Antal Pasa parki bankszámlaszámával együtt.

A kelet kopt erre persze ciceg egy kicsit, hogy ne nézzék már őt kínainak. A levantei vér nem válik vízzé. Valami egyszerűbb, olcsóbb megoldás nincs?

De van – vonja meg kicsit sértődötten a vállát a magyar hatóság embere. És előveszi a különleges eljárás dossziéját, és belehelyezi koptunk kérelmét a halom tetejére.

Majd ezek után koptunk, magában az Isten, áldd meg a magyar sorait dúdolva hazamegy, és a postást lesi. Hogy mikor érkezik a magyar címeres, koronás, ferde keresztes boríték – természetesen a konspiráció szabályai szerint feladóként semmiképpen sem Pintér Sándor megjelölve –, az értesítést, hogy vége a bujkálásnak.

Immáron teljes jogú polgára lesz a hazának, koptként magyar.

Csak így történhetett.

Dési János

Kuna Tibor kommunikációval foglalkozó cégei a 2010-es kormányváltással futottak fel.

Kuna nem futsalcsapatból ismeri Szijjártó Pétert, hanem a Fidesz sportkabinetjének titkára volt, akkor amikor a mostani külügyminiszter vezette a testületet.

A Young and Partners, Kuna Tibor első cége 2009-ben még csak 115 milliós bevételt realizálhatott; tavaly ellenben már több mint 2 milliárdot. Dolgoztak többek közt a Miniszterelnökségnek, és a kormány stratégiai partnerévé előlépő cégek is előszeretettel foglalkoztatják Kuna cégéit.

(Kép: 444.hu)

Szijjártó barátja viszont nem elégedett meg ennyivel és nemrég egy új céget kezdett felfuttatni: a Trinity International Communications Kft. az Index cikke szerint eleinte vattacég volt, amelyet arra használtak, hogy a Young and Partners ne egyedül induljon a tendereken. Tavaly azonban Kuna ezt a céget is a nevére vette, és már 250 milliós bevétele volt. Idén az MVM-cégeinek tenderein szerepelt sikerrel. 

A Közbeszerzési Értesítőből kiderült, hogy a szintén állami tulajdonú HungaroControl Zrt. is beléjük helyezte a bizalmát. A legújabb Kuna-cég 24,75 millió forintért dolgozhat az állami légiirányítóknak.

1. Sajtóügynökségi tevékenység végzése,
2. folyamatos kommunikációs tanácsadás.
3. Kríziskommunikációs kézikönyv válságkommunikációs stábjaiban részvétel biztosítása.
4. Társasági szintű kérdés-válasz katalógus összeállítása és frissítése.
5. Belső kommunikációs tanácsadás.
6. Támogatási kérelmek véleményezése.
7. A HungaroControl Zrt. támogatási politikájának frissítése

Ez mind a feladata lesz Szijjártó Péter barátja cégének.

De az új Kuna-cég és a  Young and Partners nem csak aprópénzért dolgozik, nemrég nyertesként hirdették ki a Nemzeti Kommunikációs Ügynökség gigatenderén. Az ügynökség 25 milliárdos tenderén három cég osztozhat:

1. a Rogán Antal szomszédjaként ismert Csetényi Csaba HG360 Kft-je,
2. a Mindshare Médiaügynökség,
3. illetve a két Kuna-cég. 

Ma Magyarországon a teljes állami szektor központosította a kommunikációs feladatokat. Ez azt jelenti, hogy nem lehet akárkinek kommunikálni, hanem csak annak, akit erre kiválasztanak, mert a korábbi rendszer kaotikus volt.

Ezt ebben a 444-cikkben (ahol főként vallásos elkötelezettségéről prédikál) mondja Kuna, aki azt is elismeri, hogy 2014-ben úgy gondolta,

neki lefőtt a kávé: befolyásos emberek tömködték az ő kútjait.

Azaz elzárták előle az állami pénzcsapokat, amert úgy vélték, Simicskához kötődik elsősorban. De Szijjártó aztán megmentette.

Ezt azért, mert nekem Isten olyan szolgálati eszközként adta a befolyást, a hatalmat, vagy a hatalomhoz kapcsolódó tanácsadást, az ezzel párhuzamosan járó pénzt, lehetőséget és sikereket, nekem ez a szolgálati eszközöm.

És mondá az Úr: arassatok, ahol nem vetettetek! (Viktor könyve, 1. fejezet, 2. vers)

Rogán Antal elérte eddigi politikai karrierjének a csúcsát. Miniszter. Persze, hogy lesz-e belőle valaha miniszterelnök, amiről minden bizonnyal gyakran álmodik, az azért nem egészen biztos. De mindenesetre, ez az újabb előrelépés jó alkalom arra, hogy áttekintsük a Pasa parki ifjú török eddigi karrierjének néhány állomását, alapvetően a Magyar szürke 48 árnyalata című kötetben megjelentek alapján. 

Sokan tekintenek Rogánra úgy, mint aki sikerről-sikerre, lépésről-lépésre halad elő a ranglétrán. Csakhogy

Rogán inkább afféle teflonpolitikus,

aki – persze Orbán kegyéből, de – hibái sorozata ellenére mégsem került süllyesztőbe.

Az eddigi bukásokból most csak példálózó jelleggel néhány.

1. 2006-ban ott volt a nevezetes Magyar Vizsla-botrány. Egy magát függetlennek nevező állítólagos civil szervezet egy meglehetősen primitíven gyalázkodó lapot adott ki Magyar Vizsla címen. Ebben ekézték a szocialistákat és a szabaddemokratákat. Ugyan sokan éltek a gyanúperrel, hogy egy ismeretlen, a semmiből előbukkanó civil szervezet és annak kefebolt-tulajdonos vezetője nem képes finanszírozni egy 3,5 milliós példányszámban terjesztett lapot, s a lejárató kiadvány mögött a Fideszt sejtették. A Fidesz persze tagadott. Aztán egyszercsak kiderült, hogy a Magyar Vizsla levonatait a Fidesztől Rogán titkárságáról faxolta tovább valaki – úgyhogy Rogán végülis bevallotta érintettségét.
2. Aztán jött a szerver ügy. A Fidesz szerveréről behatoltak az MSZP kampányanyagait tervező. reklámügynökség informatikai rendszerébe, és amit találtak azt elloptak. Majd a lopott anyagot nagy büszkén közzé is tették. E kínos malőr – malőr alatt értsd a lebukást – szintén Rogánhoz volt köthető.
3. Aztán 2006-ban a Fidesz ismét elbukta a választásokat, újabb csúnya rossz pont Rogán kampányfőnök neve mellett.

Többen, már korábban célozgattak rá, Orbán azért Rogánt nevezte ki kampányfőnöknek, hogy egy esetleges vereség esetére semlegesítse azt a törekvő fiatalembert, akiről sokan gondolták – talán ő maga is –, hogy egyszer a kis vezető örökébe léphet. Még szerencse, hogy Rogán

idejében előkészítette a visszavonulását a fővárosi ötödik kerületi önkormányzat élére, ahol meghúzhatta magát, amíg elmúlik a vihar.

Aztán 2010 után újra feltámadt, 2012-től már mint a Fidesz parlamenti frakcióvezetője, miközben a bulvársajtó ügyes felhasználásával újraépítette imázsát.

De ne szaladjunk ennyire előre, ugorjunk vissza a történet elejére.

Rogán, aki sokáig úgy beszélt magáról, mint „fiatal” politikusról, 1972-ben született. Azaz, alig 9 évvel később, mint Orbán, mégsem nemzedéknyi a távolság. S hogy az idő múlékony voltát igazoljuk Rogán 6 hosszú évvel idősebb, mint Orbán új lieblingje, Szijjártó Péter. Rogán a szentgotthárdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban kóstolt bele a politizálás örömeibe. Természetesen, hol máshol, mint a KISZ-ben. Gondos kezek még azt is kikutatták, hogy

1. a helyi lapban cikkeket írt a KISZ megújításának a szükségességéről,
2. vagy értekezett az akkoriban már meglehetősen mulatságosnak tűnő „Ki tud többet a Szovjetunióról?” vetélkedő hasznosságáról.

A magát első generációs értelmiséginek nevező Rogán a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem pénzügy szakára járt, 1995-ben diplomázott. Az egyetemi évek alatt 1992-től a Ráday utcai Széchenyi István Szakkollégium tagja volt. Saját visszaemlékezései szerint itt ismerkedett meg a Fidesszel, mert a szakkollégiumba gyakran jártak fideszesek előadásokat tartani. A végzés után rövid ideig a kollégiumban nevelőtanár, óraadó az egyetem pénzügyi tanszékén, a Magyar Nemzeti Bank munkatársa, majd a Batthyány Lajos Alapítvány titkára volt. Az alapítvány még 1991-ben jött létre Antall József kezdeményezésére és nem titkolt célja az volt, hogy többek között értelmiségi támogatást szervezzen az akkori MDF kormánynak. Aztán, ahogy az MDF eljelentéktelenedett, az alapítvány fokozatosan a Fidesz felé fordult.

Rogán útja innen már egyenes volt a politikába. 1997-ben a Fidesz ifjúsági szervezete,a  Fidelitas egyik alapítója, alelnöke, majd a Fidelitas kvótáján 1998-ban már a Fidesz parlamenti frakciójában találja magát. Hamar úgy beszélnek róla, mint Orbán kiszemelt utódjáról, sőt, egy 2000-es interjújában maga is meglehetős fiatalos könnyelműséggel úgy fogalmaz, el tudja képzelni, hogy tíz év múlva már ő lesz a párt elnöke.

Mindenesetre, ekkor még rakétázik felfelé, a Fidesz egyik ökle, megmondóembere, egy ifjú, akinek szemmel láthatóan semmi sem drága a karrierért. Emlékezetes parlamenti megszólalásában „múmiáknak” nevezte Horn Gyulát, Medgyessy Pétert, Kovács Lászlót. Sokkal többet már nem tudnánk felidézni tőle. Azt is fel szokták e korból hozni, hogy egy bulvárlap közönségszavazatán

elnyeri a „legirritálóbb politikus” címet.

Aztán, már 2006-ban, a nagy bukások után nekikezd figurája átfazonírozásának. Polgármesterré választása után az egyik első lépése volt, hogy eladta a polgármesteri hivatal autóját, és a pénzt – majd saját 13. havi fizetését és jutalmát is – szétosztotta a „szegények”, azaz a kerület szociális segélyezettjei és a kevésbé tehetős iskolások között. Mindezek után kampányt indított azért, hogy a közintézmények előtt is kelljen parkolási díjat fizetni, és – Demszky Gábor és Szili Katalin jelenlétében – parkolóórákat szerelt fel a képviselői irodaház előtt. Kész volt a másik oldalon álló politikusokkal is mutatkozni, és ha nagyon óvatosan is, de ellentmondani még Orbán Viktornak is.

Az átpozícionálás nem csak azt jelentette, hogy a szemüveget kontaktlencsére cserélte, és elhagyta a nyakkendőt, hanem azt is, hogy tudatosan törekedett arra, a bulvársajtó állandó szereplője legyen.

„A celebszerű szerep a polgármesterséggel együtt jár. Az pedig önmagában újdonság, hogy egy fiatalember tölti be ezt a posztot. Az V. kerület korábbi polgármestere is elment bálozni, csak kevésbé vonta magára a sajtó figyelmét. (…) Az a véleményem, hogy a politikusok magánélete a modern politizálásban már nem magánügy; nem szabad titkolni. A modern politizáláshoz ez hozzátartozik, Nyugat-Európában már évtizedek óta így van.

(…) Én is sok embertől kaptam kritikát amiatt, hogy bementem a Szulák-show-ba. Szerintem viszont Nyugat-Európában a politikusok jelentős része, főleg az utóbbi tíz-tizenöt évben, már volt ilyen műsorban. Ez Magyarországon is így normális. Aki ezt nem fogadja el, afölött – bármennyire tisztelem is –, azt kell mondjam, eljárt az idő” – fogalmazza meg a Magyar Narancsban.

S lőn. Egy városi legenda szerint, amikor második feleségével, a bulvárhírek szintén gyakori szereplőjével, egy drága magánkórházban megjelentek, akkor csak annyit kérdeztek, a szülés után hol tarthatják majd meg a sajtótájékoztatót. A történet valóságtartalmáért most nem kezeskedünk, az azonban tény, több lap is beszámolt az örömteli eseményről, a Blikkben megjelent lelkesült hangú, fényképekkel alaposan dokumentált beszámolójának szalagcíme emígyen harsant: Rogán: Könnyezve vágtam el a köldökzsinórt. A képen a mosolygó politikus, egy csecsemő, és az érthetően kicsit megtört feleség látható.

S ha már Blikk. Az ötödik kerületi önkormányzat közpénzből felállíttatott egy szobrot, amely a harmincas évek Pestjének a rikkancsát ábrázolja. Bár az eredeti terven a harmincas évekre jellemző Az Est lapok fejlécét vésték fel, Rogán polgármester úgy döntött, hogy korhűség ide-oda, a Blikket öntsék a bronzrikkancs bronzkezébe. Volt mit meghálálnia Rogánnak. Hiszen a szobor avatását megelőző egy évben 66 cikkben (átlag 5 naponta) említették meg a nevét.

A cikkek között ugyanis jó néhány nemcsak politikai megnyilvánulásairól, hanem a magánéletéről is szólt. Többek között tudósítottak Rogán Áron megszületéséről és megkereszteléséről, a budapesti Hard Rock Cafe megnyitásáról, amikor a polgármester is gitárt tört. D e arról is hírt adtak, amikor bringával ment a Sándor-palotába, vagy amikor Provence-ban nyaraltak, de a családi fagyizásról is olvashattak a lapot kézbevevők.

De Rogán és neje megjelent egy népszerű szappanopera egy részletében is és még arról is gondoskodtak, hogy fotóriporterek megörökítsék a jelentős alakítást. Nem untatjuk az olvasókat a bulvárszereplések hosszú sorával. Csak még azt idéznénk fel, hogy amikor Rogán felesége egy úgynevezett celebekkel terhelt divatbemutatón vett részt, akkor a jelentős társadalmi eseményről bőséges terjedelemben tartotta fontosnak beszámolni a Rogán vezette kerület ingyenes újságja. Igaz, a szorgos olvasókat nem érte mindez váratlanul, hiszen Rogán és családja rendszeres szereplője a rogáni önkormányzat lapjának. Találtak olyan számot is, ahol, igaz egy dupla, oldalon, négy fényképet is sikerült elhelyezni róla. Az egyikből megtudjuk, hogyan udvarolt a feleségének, a másik cikkben kutyájával láthatjuk, de akad olyan is, ahol elmélyülten dolgozik. 

Rogán azzal is sikerrel bejutott az erre érzékeny lapokra, internetes oldalakra, hogy

a parlamentben egy Louis Vutton táskával jelent rendszeresen meg, és csuklóján a hivalkodó újgazdagok közkedvelt Hublot-óráját viselte.

Bár Rogánt a polgármesteri székért folyatott kampányában a Jobbik is támogatta, az kétségtelen, Rogán az egyik kijelölt fideszes, aki rendszeresen felszólalt egyes antiszemita jelenségek ellen, ő volt a fideszes szónoka annak a tüntetésnek, amit a parlament előtt tartottak Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő parlamenti antiszemita akciója után.

Ha komolyabb vizekre evezünk, akkor talán értékelnünk kellene 2012 utáni frakcióvezetői tevékenységét is.

1. Egyrészt visszatért a kedves vezető bizalma belé.
2. Másrészt, ismét igazolva látjuk a régi tételt, hogy ahol zsarnokság van, ott mindenki szem a láncban.

Rogán vezetésével honosodott meg az a gyakorlat, amely szerint pénteken délután egyéni képviselői indítványként be lehet adni olyan alapvető, gyakran kétharmadot igénylő, jogszabályokat, amelyeket aztán, nem is nagy költői túlzással már hétfőn el is fogadnak.

Közben, főleg Juhász Péter munkássága nyomán,

sorra derültek ki a zavaros, korrupciósgyanús ügyek a korábban általa irányított ötödik kerületben.

Talán ezekkel szolgálta meg, hogy most egy hellyel előléphetett.

Dési János

Orbán Viktor Facebook-oldala szerint Orbánné, Lévai Anikó, a miniszerelenök kedves felesége, arcán "angyali" mosollyal, 17 órával ezelőtt (e cikk megírásához képest) almát osztott a menekülteknek. (Lásd a mellékelt linken.)

A képek alatt a felirat:

A gyerekeket védeni kell, ők nem tehetnek semmiről.

Lévai Anikó műmosolya (Forrás: Orbán Viktor/Facebook)

Érdemes az agyhalottak kommentjeit is elolvasni, akik két napja ugyanezeket a gyerekeket még

1. belelövették volna a Dunába,
2. táborokba záratták volna őket,
3. visszaküldték volna a polgárháborús Szíriába,
4. vagy éppen azt állították, hogy mindenképpen el kell őket zárni a magyar gyerekektől, nehogy elkapjanak valami vírust.

Ugyanezek a kommentelők szerint ezek a menekültek nemcsak vírushordozók, de emberevők, terroristák, háborús veteránok, majmok, nem is emberek, satöbbi, satöbbi, satöbbi.  

Elnézve Lévai Anikó képeit,

jó érzésű, koherens gondolkodású, kulturált, európéer ember száján ilyenkor csak kiszalad egy kurvaanyázás. 

Miért? - kérdezi elhaló hangon a Viktor-hívő. Hát nem kedves, hogy almát oszt? 

De, roppant kedves.

Hogy lettek hirtelen a terrorista-vírushordozó-majomállatokból hirtelen szánnivaló gyerekek?

Nagyon kedves Anikó, ez a Szűz Máriához hasonlatos asszony azt nem akadályozta meg, hogy a férje közéjük lövessen a vízágyúval. 

De vannak még itt kérdések.

1. Jól emlékszem, hogy ugyanarról az Orbán Viktorról van szó, akinek az emberei eldöntötték, hogy január óta az embereket a menekültek ellen kell uszítani?
2. Telepakolták az országot, a mi pénzünkből, óriásplakátokkal, hogy jönnek a menekültek, vigyázat! Ezek embert is esznek, jaj! Kannibálgyerekek jönnek, géppisztollyal, jaj! 
3. Ugyanez az Orbán, akinek az összes médiafelülete a menekültek ellen uszított, voltak olyan seggnyalói is, akik tűzparancsot adtak volna ki (ha tehetik), hogy legéppuskázzák az összeset, beleértve a nőket és gyerekeket is?
4. Ez az az Orbán, aki felhúzta sok-sok milliárdért (a mi pénzünkből) azt a kerítést, ami miatt egész Európa (a civilizált része, legalább is) tiltakozott, ami egyébként használhatatlan volt, úgyhogy újabb sok-sok adóforintból kellett megerősíteni?
5. Ami miatt Európa rajtunk röhögött?
6. Ugyanez az Orbán az, akinek a nyomására a TEK, a rendőrség és a katonaság vízágyúval lőtte szét a menekülteket, átlőtt Szerbiába?
7. Ugyanez az Orbán, akinek a hülye frizurájú külügyminisztere promt összeveszik az összes országgal, ami csak létezik, mindenkit lehülyézve? Mindenki szembe jön az auópályán, Petike, nem zavar?
8. Ugyanez az Orbán, aki hagyta a menekülteket adminisztráló rendszert lerohadni, aki belehazudta a mikrofonba, hogy milliókat adott a menekülteket segítő civileknek? 
9. Aki hagyta volna éhen-szomjan dögleni ezeket az embereket egy kis politikai tőkéért? Aki hagyta volna őket éhségükben fellázadni, hogy aztán leverhesse a lázadást? 
10. Akinek a rendőrsége remekül szórakozott végig: hol táborba záratta, hol a Keletiben tartotta a menekülteket, hol hagyta őket továbbmenni Németország felé? Hol beengedték őket a határon, hol visszatoloncolták?

És ennek a felesége most almát osztogat a határátkelőnél? Ezzel a felirattal, hogy "A gyerekeket védeni kell, ők nem tehetnek semmiről"?

Jó érzésű, koherens gondolkodású, kulturált, európéer ember száján ilyenkor csak kiszalad egy kurvaanyázás. 

Németország attól liberális, hogy ott a férfiak kezet fognak a nőkkel. Egy német hisztérika (aka. CDU-s parlamenti képviselőnő) kiakadt azon, amikor egy imám nem volt hajlandó kezet fogni vele mint nővel.

Szörnyű. Sérül a női egyenjogúság. Ettől. És mindenkinek be kell tartania a törvényeket.

Julia Klöcknertől az imám ugyan bocsánatot kért (nem vele volt baja, hanem a vallása nem engedi), de a kereszténydemokratának ez kevés:

Nem a liberális Németországnak kell megváltoznia, hanem néhány menekültnek (...) Németországban sok női vezető van, és ezt nem tervezzük megváltoztatni csak azért, hogy középkori szemlélettel rendelkező férfiak is legyenek a német munkaerőpiacon.

A német kereszténydemokrata nem fejtette ki, mi köze a női felsővezetőknek a kézfogáshoz. Az interjúban azt sem árulja el, a német alkotmány vagy törvények melyik pontját sértette a kézfogás elmaradása. Valószínűleg egyiket sem. Ezért integrációs törvényt követel.

És aki azt nem tartja be, repül az országból.

Az integrációs törvényben nyilván az is benne lesz, hogy a keresztény egyházaknak is lehetővé kell tenniük a nők felsővezetővé válását. Különös tekintettel a katolikus egyházra.

A kötelező kézfogás szintén benne lesz.

Kéne ilyen ilyen Magyarországra is. Meg lehetne pl. szabadulni az ortodox zsidóktól.

Az ortodox zsidók vallási okokból nem fognak kezet a nőkkel. Magyarországon akkor került a kérdés a politika napirendjére, amikor a belügyminiszter ellátogatott a Sziget Fesztiválra, ahol vallási okokból nem fogtak vele kezet. 

Lamperth Mónika még belügyminiszterként 2003 nyarán kilátogatott a Sziget Fesztiválra, ahol megnézte a zsidó sátrat. Ott bemutatkozáskor kezet akart fogni egy ortodox zsidóval, aki vallási okokból nem volt hajlandó hozzáérni. Lamperth nem pontosan értette a szituációt, ezért egy másik ortodox-szal is kezelni akart, de végül beérte azzal, hogy elbeszélgetett velük.

Akkor a jobboldali média kéjesen tárgyalta ki, hogy mennyire műveletlen egy tahó ez a belügyminiszter, de

senkinek eszébe nem jutott törvényjavaslatot benyújtani arról, hogy kötelező legyen a zsidóknak kezet fogniuk minden nővel. 

Ebből is látszik, Magyarország mennyivel jobb hely, mint Németország.

A magyarok a politikuson röhögtek, nem a vallási vezetőn (bármi is volt a véleményük a vallásáról, vallásának előírásairól, vagy általában a vallásról).

De nem kell még csak vallási ok sem egy kézfogás elmaradásához. A legjobb magyar kézfogás-gate talán Sólyom Lászlóé volt, aki államfőként nem volt hajlandó kezet fogni az általa (bár vonakodva) kitüntetett Fekete János pártállami jegybankárral. Ugyanott és ugyanakkor Szabad György korábbi MDF-es parlamenti elnök viszont Gyurcsánnyal nem fogott kezet.

A 2010-es kormányváltás után pedig a Dohány utcai zsinagógába látogató Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel nem akart minden zsidó vallási vezető lekezelni:

• PÖCS;
• Mindennapos éneklés;
• Pedagógus-életpálya-modell (ami nincs is);
• Egyetemek összevonása-szétválasztása politikai alapon;
• Gimnáziumok leépítése;
• Utolsók lettünk a PISA-teszten.

Megírtuk már többször, hogy mi történik: leépítik az oktatást, egyre kevesebb a forrás, egyre több az értelmetlen, abszurd szabály. 

Megírtuk azt is, mi lenne a megoldás, amit nekünk, magyaroknak ilyenkor tennünk kellene:

nem egyénileg háborogni a Facebook-on, hanem utcára vonulni és tömegesen tüntetni a saját országunkért, a saját életünkért, a gyerekeink boldogulásáért.

Czunyiné dr. Bertalan Judit köznevelésért felelős államtitkár

Igazából, már nincs is mit írni. Tóta W megírta a mindennapos éneklést, azon még sírva röhögtünk. Ma már csak sírunk, ahogy az óvodapedagógusok a PÖCS-öt minősítik.

Önök újra megkérdőjelezik az intézményvezető kompetenciáját. Megkérdőjelezik az elhivatott kollégák több évtizedes szakmai munkáját. Olyan pluszmunkát kívánnak, melyre jó érzésű ember, ha nyugodtan akar aludni, csak NEM-et mondhat. Mert Ők, MI vagyunk azok, akik vásárra visszük a bőrünket. Azok a hétköznapi óvodapedagógusok, akikről Önök a legtöbb esetben elfelejtik, hogy mi is pedagógusok vagyunk.

Leírtuk már azt is,

mennyire fontos lenne

1. az oktatás modernizálása,
2. a pedagógusok megbecsülése,
3. hogy a politika kivonuljon az egész rendszerből,
4. hogy ne miniszterek idióta ötleteinek legyenek a gyerekeink kiszolgáltatva. 

Mindent megoldana, ha a szülők, a tanárok és a gyerekek szépen odavonulnának több tízezren a Parlament elé. Nem kéne háborogni. Nem kéne kiabálni. Csendben nézni egy ideig a Parlamentet. Csak elég sok embert kellene összehozni. 

...és akkor a gyerekeink szövegértése nem lenne a béka segge alatt (konkrétan az utolsó Európában).

Ha meg tudtuk csinálni az internetadó ellen, meg lehet csinálni a mindennapos éneklés, meg az egyéb hülyeségek ellen és egy okosabb jövő mellett. 

Mégis, mindenki kussol, néhányan keserűen röhögnek a Tóta W-féle cikkeken, aztán ezek szépen csendben kivonnak még pár milliót az oktatásból és bevezetik a mindennapos éneklést. De gondolkodni, olvasni, számítógépet használni nem tanulnak meg a gyerekek, helyette a pedagógust majd a szülők értékelik. 

Csak egy mondatot írunk még le, konkrétan egy Tesco-pénztárossal beszélgettünk a múltkor a legújabb kormányzati pótcselekvésről, amikor az szaladt ki a száján:

"Megint nem a gyerekkel foglalkoznak". 

Nincs többet hozzá tenni. 

A Budapesti Rendőr-főkapitányság Felderítő Főosztályának Vizsgálati Osztálya fog nyomozni az Egyenlítő blog főszerkesztőjének a feljelentése kapcsán, amelyet a Kurucinfón író, holokauszttagadó tanár, „Perge Ottó” ügyében tettünk.

„Perge” nem létező személy, minden valószínűség szerint Zábori László középiskolai történelemtanárt rejti az álnév.

A történetről a Hatmillió Lélek Hangja nevű civil szervezet információi alapján az Egyenlítő blog jópárszor beszámolt, s feljelentésünk nyomán a rendőrség tanúként már meg is hallgatta Németh Gábor főszerkesztőt.

A 4 csillagos szegedi Novotelben dőzsöltek a TEK emberei, miután összeverték a menekülteket Röszkénél. 

Tele a sajtó olan hírekkel, hogy a határra vezényelt rendőröknek és katonáknak sokszor

1. nincs rendes fedél a fejük felett,
2. az ellátásuk is hagy kívánnivalókat maga után.
3. A röszkei gyűjtőpontnál akadt olyan egyenruhás, aki 27 órán át volt talpon embertelen körülmények között, s ezután is csak spártai körülmények között tudott pihenni.
4. Enni pedig alig kaptak,
5. önkéntesek kellettek a mezei rendőrök etetéséhez is. 
6. Sőt, akadtak olyanok, akiknek a menekültek adtak enni.
7. Vagy az arra járó politikusok.

Rendőrebéd (Kép: Origo)

Ezzel szemben a Terrorelhárítási Központ levezényelt emberei hetekig a szegedi, 4 csillagos Novotel szállodában voltak elszállásolva, ahol nemcsak normális ellátás, de

wellness-szolgáltatások is Orbán miniszterelnök magánhadseregének rendelkezésére álltak.

A szegedi Novotel (Kép: szállás.hu)

A szállodában csaknem 10 ezer forint éjszakánként és személyenként a szállás reggelivel, de félpanzióval már csaknem 14 ezer forintot kell leszurkolni. A szobaárban benne foglaltatik a jakuzzi, a finn- és az infraszauna használata is, de például a parkolás listaáron 1500 forint naponta.

Levelet küldtünk a TEK-nek arról érdeklődve, eddig mennyibe került a terrorelhárítók szállása, amint válaszolnak, megírjuk azt is. 

Elfújtuk az ünnepi gyertyákat: pontosan 100. alkalommal ült össze múlt héten a Kecskeméti Törvényszék a BKV-per tárgyalása alkalmából. A három és fél éve tartó per kerek évfordulójára különleges meglepetést tartogatott Homonnai János, a Központi Nyomozó Főügyészség.

Egy olyan vádmódosítást nyújtott be, amivel nem csak a vádlottakat, de az esküdtszéket és saját magát is megszívatta.

Korábban már sok szó volt arról, hogy a BKV-ügy vádirata körülbelül olyan precíz, és arra jó, mint a WC papír. Úgy tűnik, az ügyészségnek három és fél évre volt szüksége ahhoz, hogy pontosan megfogalmazza a vádiratot. (Illetve 6 évre, ha beleszámoljuk azt is, hogy 2009-ben indult el a BKV-ügy nyomozása.) Ez már egyébként

a 7. vádiratmódosítás.

Nem tudom, önök hogy vannak vele, de véleményem szerint nonszensz, hogy ennyi idő eltelt, és az ügyészség mégis most hozakodik elő új dologgal. A tizenhat oldalas vádmódosítás ráadásul a vádlottak többségét érinti. Érthetetlen, hogy miért a bizonyítási eljárás utolsó napjaiban kerítettek erre sort, amikor már a perbeszédek időpontjai is ki voltak tűzve, és miért nem az ezt megelőző 99 tárgyalási nap valamelyikén.

Bizonyos vádpontokban az ügyészség kiterjesztette a vádat. Ez azt jelenti, hogy a vádlottaknak részben új vádakkal szemben kell védekezniük. Ráadásul mivel az ügyészség ismét pongyolán fogalmazta meg a vádiratot, a vádlottak azt sem tudhatják, mivel vádolják őket pontosan a módosított vádiratban.

A vádiratmódosítás kicseszett a

• vádlottakkal: azt sem tudják pontosan, mivel vádolja őket a módosított vádirat.
• védőkkel: új vádpontokkal szembeni védelemre kell felkészülniük
• esküdtszékkel: felborultak az eltervezett tárgyalási időpontok
• ügyészséggel: a pontatlanul megfogalmazott módosítás és annak benyújtási időpontja is megkérdőjelezi az ügyészség szakmai hozzáértését. Ráadásul pont az ügyészség késlelteti az ítélethirdetést, holott a pert direkt a “gyorsabb ügylefolyás miatt” helyezték Kecskemétre.

Pár napja még láthattuk az ügy (leglábbis az elsőfok) végét, most azonban a tárgyalást elnapolták. A védők nyolc napot kapta arra, hogy felkészüljenek a kiterjesztett vádirattal szembeni védekezésre. A tárgyalás szeptember 29-én folytatódik, ekkor a vádlottak reagálhatnak a vádmódosításra, illetve kérhetik további bizonyítás felvételét. Az ügyészi és védői perbeszédekre majd csak mindezek után kerülhet sor.

Nem csoda, ha lassan úgy érezzük, hogy

ennek a pernek soha sem lesz vége.

Ferenc pápa ezekben a napokban az amerikai kontinensen turnézik. A nagy hírügynökségek könnyed kézzel nevezik az utat „történelminek”, de sebaj, a magyar sajtóban eddig maximum annyi szűrődött át az egészből, hogy Fidel Castro volt kubai elnök egyszerű kék mackóruhában fogadta a pápát, aki pedig szép fehér ornátust viselt.

Hogy mit mondott a pápa a kubai-amerikai kapcsolatokról, az sajnos itthon kevéssé derült ki, hiszen elhomályosították olyan jelentős hírek, mint hogy Csepreghy Nándor helyett cserélt L. Simon Lászlóval – vagy fordítva, de ez tkp. semmi. Hiszen

ha a 0+0=0 számtanpélda első két nulláját megcseréljük, a végeredmény akkor is csak egy nagy nulla marad.

Szóval, a pápa most az Egyesült Államokban jár éppen.

Ferenc kevésbé teátrális, mint II. János Pál volt, aki megérkezvén mindenütt letérdelt és megcsókolta a földet.

Ferenc inkább egy kis FIAT 500L típusú autóba préseli be magát – bár kétségtelen, hogy azért testőrök óvják és előtte, mögötte jókora biztonsági kocsik haladnak. De akkor is. Nem egy óriási, nagyképű és fennhéjázó autóval megy be a városba, hanem egy hétköznapi olasz kocsival, amelynek nemcsak az emissziója felel meg valószínűleg a szabványnak, de amelyből kedélyesen integethet a reá várakozóknak.

Aztán befelé a városba egy olyan „pápamobillal” megy, amelynek nincs oldala, ahonnan kiintegethet, kezet foghat híveivel.

Csak úgy mondom, washingtoni bevonulásakor ezrek köszöntötték a kihúzott vaskerítések mögül. Egyszercsak egy elszánt szülő kisgyerekét átemelte a kerítésen, és már majdnem behajította a betonra, amikor a biztonságiak elkapták. Megmarkolták a kisgyereket, és odaemelték a pápának, aki megsimogatta, talán meg is csókolta, miközben a tömeg ujjongott.

1. Hajléktalanok társaságában misézett, majd fehér ruhás apácák társaságában szelfizett.
2. Talán a kongresszus felé menet kezet fogott a rá várakozók sorával, gyerekeket simogatott, ez nála munkaköri kötelesség. Egy felhevült hívő pedig nemes egyszerűséggel megragadta a fejét, magához húzta és jobbról-balról megcsókolta a mindezt békésen tűrő katolikus egyházfőt.
3. Látogatásának eddigi politikai csúcsa az amerikai törvényhozás két háza előtt, a kongresszusban elmondott beszéde volt.
4. A kongresszus tagjai felállva és hosszú, lelkes tapssal köszöntötték a pápát, akit mint egy szuverén állam, Vatikán, államfőjét jelentették be.
5. Az emelvényről a pápa angolul – őrületes spanyol akcentussal – lassan és sokszor szót tévesztve olvasta fel a beszédét, ám a képviselők többször helyükről felállva tapsolták meg.

A pápa mögött ült nem csak Kerry alelnök, aki e minőségében a Szenátus elnöke is, és John Boehner, a képviselőház – mint a tudósítások megjegyzik: katolikus – elnöke, aki többször elsírta magát a pápa beszéde alatt, s folyamatosan a könnyeit törölgette. Később magyarázólag hozzátette, húsz éve dolgozik politikusként azon, hogy megszervezze, a katolikus egyház feje felszólaljon a Capitoliumon.

De miről is beszél Ferenc? Ahogy az első beszámolókban jellemezték,

anti-Trump beszédet mondott.

A milliárdos Trump republikánus színekben indulni szeretne az elnökválasztáson, s programjának egyik fontos eleme, hogy az Egyesült Államokban tartósan élő, egyes számítások szerint vagy tízmillió, illegális bevándorlót deportálni kellene az országból.

A pápa – persze Trumpra még utalást sem téve –

határozottan kiállt a menekültek mellett,

kijelentve, hogy ezt egy olyan országban mondja, amelynek polgárai maguk is nagyrészt bevándorlók leszármazottai, hozzátéve, ő is bevándorlók gyermeke az amerikai kontinensen.

Beszédében nyilvánvaló párhuzamot vont az amerikai, dokumentumok nélkül élő bevándorlók és a szíriai, illetve más közel-keleti menekültek sorsa között. Értse, akinek értenie kell.

Nem a menekülők számán kell szörnyülködni. Látnunk kell, hogy emberek, saját arccal, személyiséggel, történetekkel – s nekünk a lehető legjobb válaszokat kell adnunk nekik

– mondta a menekültekkel kapcsolatban.

Beszélt a meglévő rasszista erőszakról, illetve a muszlimok és a társadalom többi része között létező, sokak által gerjesztett vitáról. Martin Luther Kinget idézte a törvényhozóknak, „akinek volt egy álma, hogy egy nap valamennyien testvérek leszünk”. Kiemelve az amerikai polgárjogi harcos örökségéből még azt, hogy a szabadság a pluralizmusban nem lehet kizáró jellegű. A közel-keleti konfliktussal kapcsolatban felemlegette a fundamentalizmus és a brutális atrocitások veszélyét, amelyeket nem egyszer éppen a vallás nevében követnek el. De újra óvott a leegyszerűsítéstől, hozzátéve, hogy különbséget kell tenni a jók és a bűnösök között.

Megdicsérte Obamát amiért erőfeszítéseket tesz régi, történelmi viták lezárására, például Iránnal vagy Kinával kapcsolatban.

Bírálta a modern kapitalizmust, amely milliókat hagy ki a javak elosztásakor. Hozzátette, a business nemes hivatás, hiszen ez teremti meg a jólét alapjait és fejleszti a világot. Ugyanakkor azt is mondta, a javakat úgy kellene megosztani, hogy munkahelyeket teremtsenek általuk, és a közös jó alapjait képezzék.

1. Hosszan beszélt a klímaváltozás elleni küzdelemről,
2. kiállt a halálbüntetés eltörlése mellett,
3. különösen veszélyesnek ítélte meg a nemzetközi fegyverkereskedelmet, főleg, ha háborús gócpontora történik mindez.

A CNN szerint bár politikai beszéd volt, mégsem dorongolta le azokban a kérdésekben a képviselőket, amelyek többségében valószínűleg nem értenek egyet, inkább stílusában, hangnemében szentbeszédre hasonlított mindez.

Aztán New Yorkban, ahol az ENSZ közgyűlésre is ellátogat, s ahol a Fifth Avenuen – amikor kis FIAT-jával beautózott, megint ezrek köszöntötték.

D. J.

1. (Figyelmeztetés #1: Az Egyenlítő blog szerzői gyökeresen eltérő álláspontokat képviselnek ebben a kérdésben is. Célunk értelmes vitákat kiváltani, lefolytatni veletek és szerzőtársainkkal. Bővebben blogunk "következetlenségéről" itt olvashattok.) 
2. (Figyelmeztetés #2: Miért arabozok a cikkben? Nem, ez nem a radikalizálódásom jele. Mivel a posztban több arab népcsoportról beszélünk, ezért az általános, Biblia szerinti "arab"-értelmezést használom. Ergo arab mindenki, aki Ábrahám törvénytelen leszármazottja, és azoknak minden leszármazottja is.)

A kezdetektől következetes magyar álláspontot elutasító Európa lassan kezd észhez térni. Merkel és a többi befogadás-párti vezető képmutató politikája hetek alatt omlott össze és vált hiteltelenné. Nem Orbán Viktor cáfolta meg őket, hanem az élet. Olyannyira, hogy ők maguk is kitették országaikra a "megtelt" táblát, és most már azon gondolkoznak, hogyan lehetne Szíria közelében kezelni a kérdést, és közben megfékezni az EU-n belül vallási okból dühöngő, arcátlanul követelőző, fenyegetőző arabokat. Véleményem szerint nincs több dolgunk a gazdasági bevándorlókkal, mint például az Öböl-országoknak:

pénzzel segítsünk, és így tartsuk magunktól távol ezt a ránk nem tartozó problémát.

Ezt teszik például az Emirátusokban is, pedig ők azért kulturálisan közelebb állnak "testvéreikhez".

Mekka, a Nagy Mecset és az Óratorony (Kép: Reuters)

Szerintem ezen jelenségek miatt kell feltartóztatni és kitenni az EU-ból a százezrével beözönlő arabokat:

1.) Máris idehozták a vallási konfliktusaikat

Saját magam és mások lelki békéje érdekében sem kezdek bele a saríát alkalmazó, nemi erőszak felett szemet hunyó európai no-go zónák létrejöttének minősítésébe, mert az könnyen a blog betiltásával és büntetőeljárással végződhetne. Elég, ha megemlítem azokat a friss híreket, amelyek szerint Németországban vallási okokból (nem először) százával mentek egymásnak afgánok és szírek. Ott több német rendőr megsérült.

Innentől pedig sem a vallási ok háttere, sem a gyakran hivatkozott, szép és sokszínű iszlám vallás finomságai nem érdekelnek.

Ha Európában ránézésre tudjuk üldözni az szcientológiát, a fényevést és az oltásellenességet, akkor egy olyan vallást sem lehet probléma betiltani, amelyik a mai napig elfátyolozásra kárhoztatja a nőket, és amelynek követői évente százával tapossák halálra egymást útban egy szent kő felé.

Nem a liberális hagyományokat sárba tiporva, hanem éppen azokért kiállva kell betiltani ezt az idejétmúlt és idegen őrületet a modern Európában.

2.) Abszurd követelésekkel állnak elő

A bevándorlás által komolyan sújtott Svédországban egy menedékkérő fejtette ki a svéd közszolgálati televíziónak, hogy mik az igényeik - szól a friss hír. "Amikor idejöttünk, itt találtuk magunkat ezen a helyen. Harminc percet kell sétálni a legközelebbi élelmiszerboltig, a legközelebbi kórház 45 percre van autóval, és nincsenek iskolák" - mondta a gazdasági bevándorló, miközben a háta mögött megható élőképbe rendezte társa a jelen lévő gyerekeket.

A központi elhelyezést kérő személy természetesen nem menekült, menekültek ugyanis nincsenek az EU-n belül, lévén ezen jobb fizetésért menetelő bevándorlók élete Törökország és/vagy Líbia óta nincs veszélyben. Én személy szerint egy olyan Pest megyei községben élek, ahol szintén gyalog fél órára van a legközelebbi közért, autóval 45-50 percre a legközelebbi kórház, és ahová a mentő és a rendőr egy óra alatt ér ki (tapasztalat). Ha az ilyen követelőző, ujjlenyomatot adni, törvényeket és kulturális szokásokat betartani képtelen embereket befogadja például Svédország, akkor örüljenek, hogy lyuk van a fenekükön.

A helyzet egy tegnapi hír szerint Finnországban sem jobb. Onnan százával távoznának a menekültek szegény svédekhez. "Elmondhatjátok a világnak, hogy utálom Finnországot. Túl hideg van, nincs tea, nincsenek éttermek, nincsenek bárok, és nincs senki az utcákon, csak autók."

3.) Sajátjaik uszítják ellenünk a hozzánk vándorlókat

Idén szeptember 11-én a jeruzsálemi Al-Aksza mecset imámja, Muhammad Ajed sejk felszólította az Európába menekült muszlimokat, hogy csináljanak sok-sok gyereket az „eljövendő kalifátus” nevében, hogy így hódítsák meg a kontinenst. "Azt kívánják, bárcsak mind halottak lennénk, de elveszítették a termékenységüket, ezért mindezt közöttünk szeretnék megtalálni. Mi majd adunk nekik termékenységet! Gyermekeket fogunk nekik szülni, és így fogjuk meghódítani az országaikat" - hangzott a szónoklat.

Ima a hadzson (Kép: CNN)

Európa jelen formájában bukásra van ítélve, ha nem ismeri fel, hogy

az ilyen beszédre milyen sok (ráadásul harmadik világbeli dinamikával szaporodó), letelepülni készülő vagy már itt élő muszlim lehet vevő.

És akkor még nem beszéltünk azokról az iszlám szélsőséges csoportokról, akik potenciális terroristákat próbálnak toborozni a menekültek között, vagy épp európai terrorakciókra szólítják fel az erre fogékony és egyre csalódottabb "vendégeinket".

4.) Nem tudják elfogadni az elutasítást

Előrebocsátom, hogy itt bizony általánosítani fogok. Akit zavar az "általánosítás", az olvasson pártközleményeket. (Régen írtam ilyeneket, ez segített felismerni ártalmasságukat és átlátni rajtuk.)

A politikai pártok által irányított közbeszéd egyik legnagyobb bűne szerintem az, hogy a túlzott politikai korrektségtől hajtva

létrehozták a "gondolatbűn" kategóriáját.

Még ártatlan következtetéseket sem merünk sokszor levonni egy-egy embercsoport viselkedéséről, mert máris kirekesztőnek érezzük magunkat, vagy annak bélyegeznek minket.

Én ma már tudom magam érvek és értékek mentén szocdemnek nevezni úgy, hogy közben nem vitatkozok kényszeresen olyan tényekkel, mint hogy

1. a cigányok általában hangosabban beszélik meg nyilvános helyen a családi konfliktusaikat, örömeiket,
2. a magyarok általában pesszimisták,
3. az arabok pedig általában addig kedvesek, amíg az van, amit ők akarnak.

Beremend (Kép: MTI)

Mások a kulturális gyökereink, ennyi, fogadjuk el, ismerjük fel. Tunéziában, Líbiában (és Brüsszelben) járva találkoztam a számomra vérfagyasztó arab kedvességgel, ami addig tartott, amíg odaadtam a kért pénzt a fotóért, megvettem a fél városon utánam hurcolt szuvenírt, megmondtam a pontos időt, eltakartam a barátnőmet a szemek elől. Mikor nem volt nálam apró, nem akartam elővenni a telefonom, nem kellett a szuvenír, vagy épp nem volt elég hosszú a nadrág a páromon, akkor általában egyből passzív-agresszív vagy nyíltan támadó magatartással találkoztam. Épp, mint a határainkon.

Nem engedtek be, miközben mi csak kedvesen segítséget kérünk? Akkor rátok törjük az ajtót! Messze a közért Svédországban? Egyből a torkotoknak ugrunk az állami tévében!

5.) Korlátozzák az EU-s állampolgárok és fuvarozók szabad mozgását

A gazdasági bevándorlók olyan tempóban és számban menetelnek biztonságos országok között jobb fizetések és kényelmi szempontok között válogatva, hogy ez már napi gondokat okoz nekünk, itt élőknek és a nemzetközi fuvarozóknak. Amellett, hogy lassan belső határainkat is zárni kell miattuk, és a gazdaság is megérzi a fennakadásokat az áruforgalomban, van más gond is.

1. Milyen jogon vonja meg tőlem például az állam vagy az EU azt a lehetőséget, hogy bármikor kiszámítható keretek között vonatozhassak Bécsbe?
2. Mikor lett az európai prioritás, hogy a sajátjaik által sem befogadott gazdasági bevándorlókat segítsük ebben a bizarr álláskeresési és kecóválogatási turnéban a mi rovásunkra?

Én erről lemaradtam. Végezetül álljon itt egy Kertész Imre idézet:

"Még a politikáról kellene egyet s mást mondanom, de az igazán fölösleges és unalmas időfecsérlés lenne. Arról volna szó, ahogyan a muzulmánok elárasztják, s majd birtokukba veszik, magyarán elpusztítják Európát; ahogyan Európa mindezt kezeli, az öngyilkos liberalizmusról és az ostoba demokráciáról; demokráciát és szavazási jogot a csimpánzoknak.

Mindig ez a vége: a civilizáció eléri azt a túltenyésztett állapotot, amikor többé már nemcsak hogy képtelen rá, de már nem is akarja megvédeni magát; amikor, látszólag értelmetlen módon, a saját ellenségeit imádja. Ráadásul mindez nem mondható el nyilvánosan. Miért nem? A kérdés nem nyugtalanítana, ha időközben nem vált volna belőlem »közéleti ember«.

Kezdem megérteni a kényszert, amelyből az általános nagy hazugság táplálkozik; egyszerűen lehetetlenség megvívni a kényszerrel, a politikusnak azért, mert elveszíti népszerűségét, az írónak ugyanezért; a jó modor a hazugság és a totális önfeladás."

Németh Gábor

A témában született előző írásomat és az arra írott olvasói és szerzői válaszokat az alábbi linkeken érheted el:

Így lettem ballibből turbómagyar 8 lépésben

Rengeteg ártatlan gyerek, de Röszkén teljesen elpattant a húr

Pechetek van, hogy nem Münchenben születtetek

Az új népvándorlás történelmi háttere

Hat kérdés - mielőtt eluralkodik rajtunk a rettegés

Hét probléma, ami súlyosabb a menekültkérdésnél

5 pontban a keresztes háború bukásáról

Kapcsolódj be a vitába kommentekben vagy a Facebookon!

Az ember azt hinné, egy évben csak egyszer kell megküzdenie a NAV-val, az adóbevallás elkészítésekor. Nemrég azonban ismét arra kényszerültem, hogy meglátogassam honlapjukat, mivel be kell jelentenem egy adatváltozást. Konkrétan azt, hogy mostantól egyénileg, csekken szeretném fizetni a TB-met.

Naivan azt hittem, hogy nem gördülnek akadályok az utamba, pláne, hogy nem kapni, hanem adni akarok nekik pénzt. Nem így lett.

A NAV elavult honlapja olyan használhatatlan, hogy végül feladtam. 

Alapból nem értettem, hogy miért kell külön bejelentenem a szándékot, hogy mostantól én fizetek. Pláne, hogy korábbról maradtak is a nevemre kiállított NAV-os csekkek.

Miért nem elég nekik, hogy a továbbiakban is fizetve van a TB-m?

Mindegy, ez a szabály.

1. Felmentem a NAV honlapjára - amit csak azért nem linkelek be, mert azon sem lepődnék meg, ha vírusos lenne. Nem vagyok hülyegyerek, számtalan adatbázisban és honlapon kiigazodtam már. A NAV honlapjával viszont azért megküzdöttem. Már azt is furcsának tartom, hogy egy ilyen viszonylag gyakran használt űrlapra nem villogó piros betűk mutatnak a kezdőlapon. Ehelyett egy teljesen más almenü almenüjének az almenüjében találtam meg, miután kikerestem a többszázas listából a betűkódja alapján. (Ne kérdezzétek, hogy a betűkódot honnan derítettem ki, annyit mondok, hogy nem a NAV honlapjáról).
2. Sima kinyomtatható, kézzel kitölthető PDF viszont nem volt. Csak egy nyomtatvány-kitöltő program, amit le kellett töltenem, amihez viszont le kellett töltenem a nyomtatványkitöltő keretprogramot is, amihez le kellett töltenem a JAVA-t. Mert a keretprogram csak JAVA-ban fut. Mindent megtettem, hogy elinduljon, de teljesen szétfagyott tőle a laptopom. Folyton elakadt, újraindult. És nem azért mert elavult (vadiúj Asus laptopom van Win 8-cal). Egy egész délelőttös makacs harc után itt feladtam.
3. Nagy nehezen töröltem az összes NAV-os, JAVA-s programot, és felhívtam a NAV ügyfélszolgálatát. Megkérdeztem, lehet-e postán igényelni nyomtatványt. Nem, nem lehet. Viszont minden NAV-irodában ki vannak rakva, nyugodtan lehet venni belőle. Szóval létezik a kézzel kitöltős verzió, csak éppen a honlapra nem teszik fel.

De miért nem teszik fel a PDF-et, ha a programok nem működnek? Gondolom azért, hogy mindenki szépen befáradjon a NAV-hoz, és ne feleslegesen üljön az ügyfélszolgálaton az a sok-sok alkalmazott. De akkor legalább lennének dupla annyian, hogy ne egy félnapos procedúra legyen a személyes ügyintézés.

El vagyok keseredve, hogy a 21. században, képtelenség megugrani az online ügyintézést a Nemzeti Adóhivatalnál. Azóta még nem voltam benn a NAV-nál, valószínűleg le is telt a 15 napos bejelentési határidő.

Még az is lehet, hogy megbüntetnek.

Tegyünk egymás mellé két minapi hírt.

1. Az egyik szerint a kormány megalakította a Mindennapos Éneklés Bizottságát; van elnök, titkár stb., ahogy az kell.
2. A másik szerint 34-ből a 30. helyen végeztek a magyar diákok az internetes szövegértést mérő, nemzetközi PISA-felmérésen.

Kétségtelen, dalolva szebb az élet. És zengjük a dalt üde mámoros szívvel és a többi. Más kérdés, hogy a mai világban mi a hasznosabb? Szépen szolmizálni vagy esetleg képesnek lenni az internet zavaros világában eligazodni, információkat gyűjteni és értelmezni azokat?

Ne kapkodjuk el a választ. Ugye az internet a romlott konzumkultúra terméke, liberálmocsok, tömve pornóval és esetleg még olyan információkkal, amelyek szerint

a magyar kormány bizony nem minden idők legjobb kormánya.

Míg a régi pentaton dallamok nem hazudnak. Nincs szebb annál, mint amikor fiatalos acéltorkokból harsan fel együtt, hogy „Sej, Nagyabonynak csak két tornya látszik…” bepárásodik a tekintet, összeszorul a gyomor és sarokba kell vágni a romlott nagyvilágot sugárzó számítógépet.

Azzal ne tessék törődni, hogy a mai világban könnyebben eligazodik az, aki érti a cyberspace működését. Áh, majd behívatjuk az illetékes nagykövetet, és megaszondjuk neki, hogy coki.

A magyar közoktatás szép sikereit mutatja, hogy ezeken a felméréseken kifejezetten rosszul szerepel Magyarország rendszeresen a szövegértést illetően. Ehhez

tessék csak végigolvasni egy átlagos internetes cikk után megjelenő kommentek jelentős részét,

és máris látszik, micsoda hátrányt kellene a magyar iskolarendszernek még ledolgoznia.

De szerencsére a mindennapos testnevelés része ma már az oktatásnak. Ha a természettudományos tárgyakat nem is nagyon okítják majd, de bukfencológiából jól állunk. Sőt, a sok tornaóra miatt a tantestületekben megnőtt a tornatanárok aránya, amely komoly biztosítéka annak, hogy a közeg intellektualitása tovább fejlődjön. (Vesd össze Woody Allen örökbecsű, bár kétségtelenül kicsit elnagyolt megállapításával, amely szerint, aki nem tudja csinálni, az tanítja. Aki már tanítani sem tudja, az a tornatanár.)

A szakiskolákban gyakorlatilag megszűnt az úgynevezett közismereti tárgyak oktatása. De sebaj, itt a régen várt hittanóra, végső esetben

az erkölcstan, amely kifejezetten jól helyettesíti a fizikát, a kémiát és a biológiát.

Ne tessenek félreérteni. A zene az nagyszerű dolog, most is szól, miközben ezt írom. Igaz, hogy az interneten keresztül hallgatom, de sebaj. (Az meg az én egyéni pechem, hogy bár az én időmben még bőven nem volt mindennapos énekóra, de az a heti két alkalom olyan maradandó sérüléseket okozott, hogy hosszú éveknek kellett eltelnie, míg rájöttem, hogy nagyon szeretek Mozarttal gúnyolódni a kis vezetőn, Paganinire hatásosabban gúnyolom a kormányt, s ha Muszorgszkij szól, akkor néha képes vagyok még a kereszténydemokratáknak is megbocsátani.)

Foglaljuk össze.

1. Legyen tehát mindennapos énekelés, bizottság már van hozzá.
2. Mindennapos testnevelés. Ezzel már meg is vagyunk.
3. Hit- és erkölcstan. Ezzel is.
4. Akkor legyenek még hülye egyentankönyvek, utasításos rendszer az oktatásban, valamint rend, fegyelem, kuss.

Megvan ez is? Akkor meg lehet nézni, hol is állunk az országok közötti listán.

Ja, Japán az élen már megint. Pedig ott is szeretik a zenét, tisztelik Kodályt – szóval lehet értelmesen is csinálni. De nem érdemes. Szerencsére lett nekünk most propaganda minisztériumunk a kis Rogán vezetésével, kap hozzá állítólag három államtitkárt is iziben. Majd ők megmagyarázzák nekünk, hogy ez egyrészt a Gyurcsány miatt van, másrészt ez így jó nekünk.

A koronázásra készülő nagy kórusmű pedig készül valahol, egy titkos műhelyben. Már csak betanulnunk kell.

Dési János

1. Mi történt?

A végvári kapitány kudarcot vallott. Európa nem kér abból, hogy éppen Orbán védje meg. Ez világosan kiderült az Európai Tanács szerdai-csütörtöki összejövetele után.

Elfogytak, vagy soha nem is voltak Orbánnak szövetségesei, ez már abból világosan látszott, hogy kedden megállapodtak 160 ezer menekült befogadásáról. Ennek alapján Magyarországról nemhogy kontrolláltan elvinnék az itt regisztráltakat (ha a menekültügyi konvenció informális felmondásával, a saját Alaptörvényének durva megsértésével a kormány egyáltalán beengedné őket), de még kétezer embert be is kell fogadnunk máshonnan.

Most azt tegyük félre, hogy jó-e ez az országnak (elbírni biztosan elbír vele), Orbánnak azonban biztosan rossz. Hiszen az elmúlt néhány hónapban egész politikai arcélt épített a fasizálódásra; tudniillik, hogy egyetlen menekültet se enged be Magyarországra, és megvédi Európát is.

De a keresztes háború elbukott.

Ezt maga Orbán is sejthette, amikor hatpontos javaslatot nyújtott be, amiből 5 vagy semmitmondó volt, vagy már jelenleg is dolgoznak rajta. Az ENSZ, Törökország, Jordánia és Libanon támogatása, az oroszokkal és az amerikaiakkal kezdendő tárgyalások, a befizetések növelése semmilyen újdonságot nem jelentett. Ha Orbán nem áll elő a 6 pontjával, akkor is ez a döntés született volna. A megállapodás tőle teljesen független. Olyan, mint amikor látjuk, hogy esni fog, ezért megparancsoljuk, hogy essen.

A legfontosabb követelését, a zéró toleranciát,

a határok teljes lezárását már elő se merte hozni.

Ebbe az irányba mutatott ugyan a görög határellenőrzés uniós felügyelet alá helyezése, de az meg csúnyán elbukott szerda éjjel. Egyáltalán senki nem támogatta.

(Kép: Origo/AFP)

Nem is világos, a magyar miniszterelnök miként gondolta, hogy a görög szigettengert erősebb határőrizettel meg lehet védeni. Nagy hadihajóktól talán. 10-20 fős gumicsónakoktól semmi esetre sem.

Másfelől külön pikantériát ad a dolognak, hogy a központi határőrizet nyilvánvalóan az Európai Egyesült Államok irányába mutató jelentős lépés lett volna. Elképzelhetjük, micsoda szabadságharc és szuverenitásért való visítás törne ki a Fideszben, ha ugyanezt valaki Magyarországra próbálná alkalmazni. Hogy majd Brüsszel átveszi Orbánéktól a beléptetést, a regisztrációt és a menekültellátást, hogy EU-konform módon (ti. civillizáltan) lehessen kezelni a helyzetet.

2. Hol hibázott?

Orbán teljesen félreértette a dolgokat, amikor azt hitte,

1. az online kommentelők túlnyomórészt szélsőjobboldali hozzáállása a teljes közvéleményt tükrözi.
2. Valamint, hogy a politikai elit a háttérben őt bujtogató része az elit egészének álláspontját képviseli.

De egyik sincs így: a megengedőbb vélemények messze nem olyan hangosak (lásd még Noelle-Neumann elhallgatási spirálját), és a németeknél is sikerült rossz lóra tenni. Merkel belső ellenzéke egyáltalán nem reprezentálja a teljes német politikai spektrumot, Berlinben máshogy gondolkodnak, a CSU frakcióülésén való részvételből nem Orbán német támogatottsága vált nyilvánvalóvá, mint inkább az, hogy 

a bajorok mozgatták.

Meg részben - és korábban - az osztrákok is, ám velük mostanra már olyan mértékben sikerült összeveszni, hogy Faymann kancellár - miután az utóbbi hetekben kölcsönösen lehazugozták egymást - azt vágta Orbán fejéhez, hogy 

ha csak kerítéssel tudja megvédeni a schengeni határt, akkor inkább ne védje meg, hanem engedje át a menekülteket.

Magyarország már most is éppen ezt teszi. Sőt, ezt tette eddig is.

3. Hogyan jutottunk idáig?

1. Tavaly télig regisztráció nélkül átengedett mindenkit, éppen úgy, ahogy Olaszország, Görögország, Macedónia vagy Szerbia, és most már Horvátország is.
2. Német nyomásra decembertől regisztrálta ugyan a balkáni útvonalon érkezőket, de azután nem korlátozta a mozgásukat, szabadon mehettek Ausztria felé.
3. Augusztus 20-a után viszont az osztrák-német logisztika már nem bírt a hullámmal, átmenetileg lezárták a határokat; ennek eredménye volt a Keleti pályaudvari felbuzdulás.
4. Miután viszont az osztrákok nemcsak befogadták az ott sátrazókat, hanem maguk jöttek el értük, elkészült a kerítés a szerb határon.
5. De előtte azért minden Magyarországon tartózkodó menekültet átsegítettek Ausztria, sőt, időnként Szlovákia felé.

A kerítés értelmetlensége ugyan kezdettől nyilvánvaló volt, számtalanszor megírtuk: például itt, itt, itt és itt. Két eset történhetett: a vasfüggöny vagy nem állítja meg a menekülthullámot, és áttörik, vagy megállítja, de akkor Románia és Horvátország felé tereli.

Mint kiderült, az utóbbi történt: a horvátokra zúdultak a menekültek. Akik viszont visszaterelték őket Magyarországra. Nem egyszerűen átengedték, hanem átsegítették őket a határon. Orbán ott volt, ahol a part szakad. És különvonatokkal vitte a közel-keletieket Ausztriába.

A helyzet Beremendnél (Kép: MTI/Varga György)

A helyzet most az, hogy soha nem látott mennyiségű, napi több mint 10 ezer ember érkezik a balkáni úton (két hete, Röszke előtt 2-3 ezren jöttek naponta), még sincs belőle komolyabb médiaszenzáció. Ami történik:

1. Magyarország átveszi őket a horvátoktól.
2. És maga szállítja Ausztriába.

És most - jobb híján - ennek a gyakorlatnak a folytatását javasolja az osztrák kancellár. Márpedig akkor Orbán biztosan nem folytatja ugyanezt. Neki ne mondják meg, hogy mit tegyen. Ne legyen morális imperializmus.

Már építik a kerítést a Dráva-mentén. Ha elkészül, lezárja azt a határt is.

4. Miért történt mindez?

Mert ugyan az elmúlt egy évben néhány hetet leszámítva mást sem tett, mint menekültek özönét zúdította a kereszténynek vélt Európára, és bár a keresztény Európa - mint azt Milanovic horvát kormányfő ki is fejtette neki - nem várja el, sőt, megtiltja, hogy a nevében beszéljen, és meg akarja védeni,

Orbán belpolitikailag sokat veszíthet, ha látványosan enged.

A hétvégén Fidesz-potentátok előtt nyilvánvalóvá tette, hogy kormánya menekültpolitikája főként kommunikációs célokat szolgált, minden szóba jöhetőt egyszerre.

1. Addig se a kellemetlen ügyekről van szó.
2. Nem erősödik a Jobbik.
3. Népszerűtlen szerepbe kényszerül a baloldali ellenzék.

Azt meg sok, sok, sok beszámoló erősíti meg, hogy

a röszkei balhét a mi kedvünkért rendezték.

Ezt még fideszes képviselők is így értették. A frakcióülésen ugyan nem mondta ki, de a sorok között olvasva nyilvánvaló volt, hogy

a kormány augusztus közepétől tudatosan nem avatkozott be a Keleti pályaudvarnál és az ország több pontján a menekültek miatt kialakult káoszba, hanem hagyta eszkalálódni a helyzetet, hogy az emberek a bőrükön érezzék, mekkora a probléma, amitől a kormány megvédi-megvédte őket.

És a legfrissebb mérések már azt mutatták, a kitartó uszításnak meg is lett az eredménye.

5. Mi jöhet ezután?

Ami eddig történt:

1. Orbán nagyrészt átengedte a menekülteket,
2. bár civilizálatlanul bánt velük,
3. miközben uszított ellenük, 
4. és a határok lezárását követelte.
5. Európa viszont nem kér se Orbánból, se a védelméből.

Most Orbán választhat:

1. Leszakad az ügyről, tekintve, hogy Magyarország jellemzően továbbra is csak tranzitútvonal marad.
2. Kitart a vaddisznó-mód mellett, hogy ne veszítse el a napirend uralását, amivel egyre népszerűbb lesz az európai szélsőjobbon, viszont mind ő, mind a pártja, mind egész Magyarország elveszíti a maradék presztízsét is az európai politikában, illetve az európai közvélemény előtt.

Az eddigi ámokfutást látva, lehetetlen megjósolni, mi következik.