Aki a jövő évi országgyűlési választást szabadnak és demokratikusnak gondolja, az vélhetően a Kádár-rendszer látszatvoksolásait is annak érezte. Hiszen több jelöltből választhatta ki a polgár azt az egyet, akinek győznie kellett. Az nem demokrácia, amikor a hatalom dönti el, kire lehet szavazni.

Érdemes már a legelején tisztázni: nem a Jobbikért fáj a szívünk, hanem a magyar jogállamért. Sőt: szinte biztos, hogy ha az radikálisok plakátügyét nézzük, elszigetelve minden mástól, akkor joggal kaptak orbitális büntetést. Sajnos azonban nincs lehetőség arra, hogy önmagában, zárványként nézzük az ügyet. Innentől kezdve pedig viszonylag egyszerű a képlet: akit nem lehet némi háttér- és aknamunkával kinyírni – mint a szocikat –, azokkal szemben adminisztratív eszközöket vet be az állampárt.

Innentől kezdve pedig mindennek lehet majd nevezni a jövő évi választásokat, csak szabadnak, demokratikusnak és a jogállami normáknak megfelelőnek nem. Ahogy nem lehetett ilyennek tartani a pártállami pszeudoválasztásokat, pedig ott is voksolhatott a polgár, és még csak nem is egy jelöltre, hisz a Hazafias Népfront mindenütt állított "ellenjelöltet". Akinek az megfelelt, most is komfortosan érezheti magát.

Csak a pontosság kedvéért elevenítjük fel röviden, mi is a gond a Jobbik ellehetetlenítésével:

– egy fekete öves fidesznyik vezette adóhatóság vegzál egy vállalkozást, majd az ott szerzett adatok alapján nem feljelentést tesz, vagy bírósághoz fordul, hanem átjátsza az iratokat egy másik állami szervnek,

– a cseppet sem független Állami Számvevőszéknek, amelyet egy másik fekete öves fidesznyik vezet Orbán legnagyobb megelégedésére, hirtelen ráébred, hogy ő bizony büntetni is tud ám - amire soha nem volt eddig ilyen példa,

– a Fidesz korábbi törvénymódosításai miatt az ÁSZ döntése ellen felülvizsgálatnak, jogorvoslatnak helye nincs,

– az ÁSZ még az előtt körbehaknizza a sajtót, hogy véglegesítené a vizsgálat megállapításait. Az ítéletet már azelőtt közlik, hogy végső vizsgálati anyaguk elkészült volna,

– miközben a vizsgálati jelentés tervezetében egyetlen olyan, tényekkel vagy adatokkal alátámasztott állítás sincs, amelyet érdemben cáfolhatna az érintett,

– és igazán komoly pléhpofa kell ahhoz, hogy bárki bemondja és bárki elszopja, hogy ez az első olyan eset a magyar választások történetében, amikor egy plakátcég tulaja hatalmas kedvezményt ad egy pártnak,

– de egy harmadik fekete öves fidesznyik vezette ügyészség a teljesen egyértelmű bizonyítékok – megrendelések, szerződések, számlák, bankszámla kivonatok – alapján sem indít vizsgálatot az állampárttal szemben.

Na ez az, ami elképzelhetetlen egy jogállamban. Magyarország a mindennapi élet szerves része - olyannyira, hogy komolyabban nem is borzolja a kedélyeket.

Ahogy azon sem fog senki különösebben meglepődni, hogy négy-hat-nyolc éve húzódó ügyekben jut hirtelen eszébe az ügyészségek vagy a rendőrségnek lépni a választások előtti hetekben-hónapokban. Mert a magyar jogállam úgy működik, hogy a választási kampány szerves része és eszköze minden közhatalmat birtokló, elvben független szervezet. Persze csupán az elvektől függetlenek ezek, nem Orbántól és a narancsos brancstól.

Ha pedig valakinek nem tetszik valami a kampányban vagy a választások során, nyugodt szívvel fordulhat a Fidesz által feltöltött hivatalokhoz és bizottságokhoz reklamálni. Sok sikert.

Egy ilyen választáson részt venni egyet jelent az orbáni autokrácia legitimálásával. Egy ilyen választást bojkottálni egyet jelent az ország kétharmadának – azoknak, akik nem akarnak Orbánra és brancsára szavazni – cserben hagyásával.

Bárkitől várjuk a fenti képlet megoldását.