Elfújhatjuk a gyertyákat: pontosan 100. alkalommal ült össze múlt héten a Kecskeméti törvényszék a BKV-per tárgyalása alkalmából. Meghökkentő, ha egy per ilyen szép kort megér. Azonban álljunk meg egy pillanatra, és emlékezzünk meg arról, hogy

miért is tart a BKV-per már a 100. tárgyalási napnál. 

1. Megdöbbentő részletek derültek ki a bíróság előtt

Ez rendben is van, hiszen sok időt igényel ennyi ember meghallgatása. Pláne, ha a bíróság előtt visszavonják korábban tett vallomásaikat, arra hivatkozva, hogy az ügy nyomozati szakaszában a rendőrök kényszervallatásnak vetették alá őket.

Ezeken a tárgyalási napokon derült fény arra, hogy a nyomozók nem csak a vádlottakat, de egyes tanúkat is megfélemlítettek, és szabadon engedésükért cserébe Hagyóékra kértek kvázi hamis terhelő vallomásokat. Erről vallott a nokiás dobozokat kitaláló Balogh Zsolt is. A bíróság előtt beismerte, hogy csak azért találta ki a korrupció szimbólumává vált kenőpénzzel tömött nokiás dobozokat, hogy hazaengedjék az őrizetből.

2. Kulcsembereket ki sem hallgattak

A BKV-per vádlottjainak és tanúinak száma azonban még nem indokolja azt, hogy ennyi időnek és tárgyalási napnak kellett eltelnie eddig. Pláne, ha azt nézzük, hogy az ügy bizonyos kulcsembereit soha nem hallgatták meg. 

Attól a cégtől sem hallgattak ki senkit, ahonnan a pénz állítólag származott.

3. Mindent leállítottak

A BKV-per tárgyalását akkor állították le három hónapra, amikor az Alkotmánybíróság az alaptörvénnyel ellentétesnek minősítette a peráthelyezéseket. Ekkor egy jogi kabaré vette kezdetét, ami leginkább a Benny Hill show kergetős jeleneteire emlékeztet. A bíróságok sorra mondták ki illetékességük hiányát. A Hagyó-pert Kecskemét is eldobta, viszont a Fővárosi Törvényszék sem akarta befogadni. A Kúriának kellett volna rendet tennie, de ő is visszapasszolta a döntést a Fővárosnak, majd a megfelelő jogi lépések sora után folytatódhatott volna a per.

Ám nem így lett.

4. Mindent újrakezdtek

Annyi idő telt el a leállással, hogy már nem számított, hova kerül a per: a három hónapos leállás és a jogi-pingpong ára az lett, hogy elölről kellett kezdeni az eljárást. Ráadásul - nem vicc - ugyanúgy Kecskeméten. A bírák és a tanúk felkészülhettek a már egyszer elmondott vallomások ismételt, végtelenbe nyúló felolvasásására.

5. Vádkiterjesztés az utolsó napokban

Az ügyészség a bizonyítási eljárás tervezett utolsó napján nyújtotta be a vádirat módosítását, amiben bizonyos vádakat kiterjesztettetek más vádlottakra is. Ez azt jelenti, hogy ahelyett, hogy végre befejeződtek volna a bírósági meghallgatások, a vádlottak és védőik most újabb vádakkal néznek szembe. Ezek ellen is védekezniük kell, ami nyilván elnyújtja a tárgyalást.   

Alapból érthetetlen, hogy az ügyészség miért nem hozakodott elő korábban (a 100 nap alatt bármikor) a vád kiterjesztésével, és erre miért az utolsó napokban kerített sort. Már ki volt tűzve az ügyészi és védői perbeszédek időpontja, így azonban ezeket elfelejthetjük.

A 2014-es választás kampányhajrájára tervezett elsőfokú ítélet kihirdetésének időpontja tovább csúszik.

Mérsékelten érik meg az árukat azok a "fikciós kisfilmek", amiket a médiahatóság rendelt. Az erősen túlárazott filmecskékkel a 6-16 éves fiatalok tudatos médiafigyasztását segítené elő a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság.

1. A 10 fikciós kisfilm összesen 41 millió forintba került.
2. Olyan címekkel, mint a Kattintsatok betörők! vagy a Gáz vagy, haver!

Azon már meglepődni se érdemes, hogy a filmeket a Megafilm Service Kft. készítheti. Ez

Kálomista Gábor producer cége.

Az NMHH uniós forrásból a médiatudatosság, a médiaértés terjesztése, és a média hatékony és biztonságos használatának elősegítésére, az ezzel összefüggő szülői, tanári-oktatói feladatok támogatására fikciós filmsorozat készítésére hirdetett meg nemzeti eljárásrendben lefolytatott nyílt közbeszerzési eljárást.

Ezt a médiahatóság közölte az Egyenlítő bloggal. A filmecskék föl is kerültek a médiahatóság Youtube-csatornájára, valamint eljuttatják 3500 iskolába is.

1. Az egyik kisfilm arra próbálja fölhívni a figyelmet, hogy nem tanácsos közösségi oldalakon kérkedni például egy új tévével, mert a csúnya betörő bácsik meglátják, és kirámolják a lakást egyéb értékeinkkel együtt.
2. Egy másik arra int, hogy nem szabad lejárató videókat megosztani az iskolatársakról.
3. Egy harmadik attól óv, hogy a valóság helyett a virtuális térben éljen a gyerek szociális életet.

Ezek mind-mind fontos célok persze, de

irreális ezért kifizetni darabonként, áfa nélkül, átlagosan 4 millió 100 ezer forintot.

Kálomistának ez a 40 millió persze tulajdonképpen aprópénz, hiszen százmilliókért gyárt sorozatokat a köztévének, ahol felesége, Kálomista Zsuzsa a filmbeszerzési igazgató.

Az ő produkciós cége készíti például a Munkaügyek című sorozatot, vagy a Fapad című szappanoperát. De nem csak a filmiparban cseng jól a Kálomista név, a Hungarofestet Kálomista Imre, a producer unokaöccse irányította egy ideig, majd amikor onnan távoznia kellett, akkor a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft. élére ejtőernyőzött.

(Kép: revfulop.hu/Herczeg Zoltán)

Egyenlítős kollégám nemrég írt hét problémáról, ami súlyosabb a menekültkérdésnél. Szeretném a felsorolást kiegészíteni, de csak egyetlen ponttal, ami bizonyos tekintetben súlyosabb is a többinél. Méltatlanul kevés szó esik róla annak ellenére, hogy egyre több magyar ember életét keseríti meg. Ráadásul a parlagfű-problémát semmilyen szinten nem kezeli a kormány.

Már több mint egy hónapja tart a parlagfű szezon idén.

Korábban jött és tovább tart, mint szokott.

Ezt onnan tudom, hogy idén nem tudtam elmenni augusztus 20-án a tűzijátékot megnézni, annyira szarul voltam már akkor.

Félreértés ne essék, mindent megteszek azért, hogy csökkentsem a tüneteket.

1. Szedem a gyógyszert (amitől folyton fáradt és dekoncentrált vagyok).
2. Próbálom elkerülni az allergén ételeket. (Nem mintha jóízűeket tudnék enni amellett, hogy taknyom-nyálam egybefolyik.)
3. Gyakorlatilag egy hónapja ki se teszem itthonról a lábam (kivéve, ha dolgozni megyek.)
4. A legnagyobb hőségben, a Velencei-tó helyett a zárt ajtók és ablakok mögött ülök, és nem mozdulok el a levegőtisztító berendezés mellől.

Ezek ellenére sem tudok rendesen aludni, fulladok, és úgy általában pokol az életem egy hónapja.

Nem panaszkodni akarok, hiszen tudom, hogy nagyon sokan (rettenetesen sokan) vannak ugyanebben a cipőben önök közül is. Csak felvázoltam, hogy mi az, amin konkrétan keresztül megy egy magyar, és úgy gondolom, ez kézzelfoghatóbb probléma, mint puffogni a menekültekre, Orbánra vagy a gazdaságra.

Mit tesz a kormány? Semmit.

Elvileg büntetik, ha valaki a területén nem irtja a parlagfüvet, ennek ellenére szinte mindenhol az országban szabadon virágzik. A legfelháborítóbb azonban az, hogy sokszor pont

a gondozatlan önkormányzati telkeken ér égig a parlagfű.

Nem egy ilyet láttam már. Sőt, igazából mindenhol ezt látom.

Hiába támogattam adóm egy százalékával a parlagfű elleni harcot. Tavaly cipőpucoló gépet, drága mobilokat és pogácsát vettek belőle. Pedig gondoljanak bele, mennyivel több értelme lett volna, ha az uszító plakátok helyett a parlagfű irtására hívta volna fel a figyelmet a kormány. Az én naív kis világomban sokkal jobban mutatott volna, ha “a gazdasági bevándorlókat” elutasító hölgy inkább a fűnyírásra bíztat.

Az is hatalmas probléma, hogy nincs egy olyan pollentérkép, ahonnan korrekt információkhoz juthatnánk. Higgyék el, nem egy honlapon próbáltam tájékozódni, amikor kétségbeesve igyekeztem kideríteni, mikor lesz már vége. Az egy dolog, hogy a kapott információk egyszerűen nem fedik az általam tapasztaltakat. Ám azt egyenesen viccnek tartom, hogy

hétvégén szünetel a pollenjelentés.

Pont akkor, amikor az emberek többsége ráérne kinti programot csinálni - ha az előrejelzés úgy engedi.

Mindennek tetejébe sorra jelennek meg az olyan idegesítő cikkek, amik “együtt éreznek” az allergiásokkal, de valójában fogalmuk sincs róla, milyen súlyos a helyzet. Leírják az MTI-ből, vagy tudomisén honnan szopott információkat, hogy

már lecsengőben van az allergiaszezon, én meg olvasom, miközben szarabbul vagyok, mint augusztusban.

Mi akkor a megoldás?

1. Vegyek ki egy hónap szabadságot a parlagfű szezonban, és járjak kerületről kerületre, és jelentsek fel minden önkormányzatot?
2. Vagy vegyek ki egy hónap szabadságot, és utazzak el külföldre, ahova nem érnek el a pollenek?

Sajnos a hosszú távollét miatt mindkét esetben kirúgnának.

Nem is kellene egyébként messzire mennem, mert bár a parlagfű a Kárpát-medencében érzi jól magát, de érdekes módon abban a pillanatban, hogy átlépem az országhatárt, már nem érzem. Valamiért csak nálunk nem képesek irtani. Ráadásul az elkeserítő előrejelzések szerint a helyzet a következő években még durvább lesz.

Nem tudom, mi a megoldás. Szeptember vége van, jó idő. Én pedig ülök a szobában vörös szemmel, fulladok, és komolyan fontolgatom, hogy elköltözzek ebből az országból. Közben pedig minden normális emberrel ellentétben azt várom, hogy végre

rossz idő legyen, mert akkor vége.

"A mindent elöntő menekülthullám" hegyén, amikor lassan az "Európai kalifátusokban" találjuk magunkat, ha a szegény, egyszerű magyar ember (sőt: embör) megáll és szétnéz, mit lát?

1. Rettenetes! A menekültek letapossák az elültetett paradicsomot!
2. Szörnyűséges! A menekültek kórokózokat terjesztenek!
3. Borzalom! Átbújnak a nevetséges kerítés alatt!

Pedig, ha belegondol, a menekültkérdés egy térben és időben jól elhatárolható probléma: Budapesten például a pályaudvarokra korlátozódott (amikor még beengedték őket országba.) Mindenhol máshol

az emberek ugyanúgy élik tovább az életüket, mint eddig. 

Önnek kevesebb gyulai kolbász jutott a hentesnél a menekültek miatt? Elvesztette az állását? Nincs otthon áram, vagy víz a menekültek miatt? Esetleg nem képes felnevelni a gyerekét? 

Ha szigorúan önző alapon vizsgáljuk a kérdést, Magyarország 99%-a pontosan ugyanúgy élheti tovább az életét, mint idáig - csak ki kell kapcsolnia a tévéjét, vagy esetleg elgondolkozni a híradásokon. Nem kell foglalkoznia menekültekkel. Mondhatja Ön azt is: nem az én problémám. Maximum Önt egy lélektelen, szenvtelen embernek titulálják majd jobb érzésű honfitársai. Maximum annyi kényelmetlenség érheti, ha éppen valamelyik határon lépne át, hogy kicsit lassabb a dolog (bár ez is folyamatosan változik).

Ha Önt zavarják a menekültek, gondolja el: mi lenne, ha az igazi magyar problémákkal foglalkozna? Mondunk egy párat, hasraütésszerűen:

1. Egyre súlyosbodó klímaváltozás

A menekültkérdést is a klímaváltozás okozta - erre még Áder Jánosunk is rájött. Sokkal nagyobb probléma, hogy ugyanúgy éljük tovább az életünket, mint idáig, eszünkbe se jut, hogy változtassunk a fogyasztási szokásainkon, a hozzáállásunkon, vagy a termelési rendszerünkön. Sőt, Paks II-vel megyünk vissza az atomkorba, ötven évvel ezelőttre, ahelyett, hogy a megújuló energiával próbálnánk valamit kezdeni. A klímaváltozás ráadásul már most óriási károkat okoz a magyar mezőgazdaságnak - mi lesz, ha az időjárás Magyarországon még szélsőségesebbre fordul?

A Fidesznek eközben arra van esze, hogy a magyar földet (hol vagytok, jobbikosok?) a saját emberei, oligarchái kezébe játssza át és a természetvédelmi területeket is kiárusítsa. Semjén Zsolt szeretne többet vadászni, ezért a fegyverekhez egyre könnyebb hozzájutni. Ezen dolgozik. Ezzel van elfoglalva. Megáll az ész. 

2. A demokrácia kimúlt - kinyírta a Fidesz

A menekültek örvén a Fidesz éppen felfüggeszti az emberi jogokat - a mienket. A TASZ szerint nyíltan diktatórikus törvényeket készült életbe léptetni a kormány: "a rendőr magánlakásba engedély nélkül beléphet vagy behatolhat, ha ott feltehetően olyanok tartózkodnak, akik illegálisan lépték át a határt. Ez azt jelenti, hogy egy menekülő családnak fedelet nyújtó magyar állampolgárra – de gyakorlatilag bárkire – a rendőrség bármikor rátörheti az ajtót" - írták. 

Igazából ez csak a végkifejlete annak, hogy hogyan sikerült a '89-es helyzetből végképp kiüresíteni a demokráciát. Az embereknek semmi igényük, érzékük nincs ahhoz, hogy mi történik körülöttük, észre se vették, hogy Magyarországon a döntések nagy részéről nem értesülnek, hogy a döntésekbe egyáltalán nem vonják be őket. Ha pedig valami felháborító történik, páran mennek csak ki az utcára - senki nem értette még meg, hogy a tömegekben van az erő, hogy a szolidaritás az elnyomottak között milyen változást tudna hozni. 

"Az emberek döntöttek: az országot meg kell védeni" - harsogja az újabb propaganda (az ön pénzén, az én pénzemen), mi meg csak fásultan tűrünk tovább.

Ha engem kérdez, a Fidesztől kellene megvédeni. Morogjon csak tovább Ön is, hiszen attól semmi sem változik!3. Az állam működése leállt

Még Lázár János is elismerte: az állam riasztó állapotban van. Még azok a megaprojektek is, amikre a kormány koncentrál, nevetséges módon és minőségben készülnek el (először az a nyomorult kerítés a szerb határon, amiből aztán Mad Max-jelenetet forgattak, a Városliget-projekt, vagy a Várkert bazár), ugyanakkor

1. az oktatási rendszer,
2. az egészségügy,
3. a szociális rendszer teljesen lenullázódott. 

Hétköznapi feladatokat, mint a betegek gyógyítása, a gyerekek oktatása, vagy a szegények megsegítése, az állam, a Fidesz-kormány szinte egyáltalán nem tud végrehajtani. Folyamatosan vonják ki a forrásokat és ki tudja, hova tűnnek el. 

Kit érdekel, hogy hány menekült van a Keletinél, Röszkénél, Beremendnél, amikor

egy műtétre akár több évet kell várni.

Amikor moslékot kapnak enni a beteg emberek a málló vakolatú kórházi termekben és nincs aki ápolja őket 70 ezer nettóért? Ha a gyerekét csak egyfajta, narancsos tankönyvből taníthatja a megalázott, éhbérért güriző pedagógus? Kit érdekel, hogy hány menekült érkezik hozzánk, amikor tömegesen zárják be a gimnáziumokat és a fideszesek kénye-kedve szerint cserélgetik az egyetemi karokat?

Riasztó, hogy senkit sem érdekel. 

4. Társadalmi feszültségek: folyamatosan növekvő szegénység, elvándorlás, elöregedés

Hogy ne derüljön fény az egyre növekvő szegénységre, már a KSH mutatószámát is megszüntették. De nem kezdtek semmit a szegényekkel: 4 millió emberről hallani, akik minden nap nélkülöznek, állítólag (mostanra ez már nem bizonyítható), a gyerekszegénység tekintetében Európában nálunk a legrosszabb helyzet. Ezeknek az embereknek nincs is miben reménykedniük, nem képviseli őket senki és tehetetlenül tengődnek nap-nap után.

Aki tehette, már kivándorolt: félmillió, nyelveket beszélő ember hagyta el az országot és a szám folyamatosan nő. 

Ha a statisztikusoknak hinni lehet, 2050-re Magyarország lakossága 8 millió alá esik és a társadalom rohamosan öregszik. Azaz: egyre kevesebben képesek majd dolgozni és egyre több embert kell majd eltartani. (Egyre nagyobb szükség lenne azokra a bizonyos "gazdasági bevándorlókra", ahogy Orbán pár évvel ezelőtt is elmondta.)

Erre sincs a kormánynak semmi válasza, terve, reakciója.

Senkit sem érdekel. Majd az a kormány megoldja, ami 40 év múlva hatalomra kerül, a Fidesznek csak az a fontos, hogy a hatalmat megtartsa és lophasson még.

5. Orbán a világ második legkorruptabb politikusa

Tudta? Magyarország működése a korrupcióra épül. Ha valaki el akar intézni valamit, fizet. A gazdagoknak mindent lehet. A szabályok, az intézmények nem számítanak, csak a kapcsolatok. Minden napra jut valami fideszes korrupció, amihez képest a Kulcsár-ügy, a Hagyó-ügy vagy a Postabank-ügy nulla. Kézzelfogható bizonyítékok vannak, hogy a legmagasabb szintig korrupt az egész rendszer, a NAV-tól kezdve Simicskáig, a Quaestor-botránytól a felcsúti kisvasútig, az autópálya-építésektől a földmutyiig, a "jól megvédett" nyugdíjakig.

Lehetne sorolni, de minek? Hiszen úgyse mozdul meg miatta senki. 

6. A gazdasági borzalmas állapotban van

Románia is rég elhagyott bennünket; néhány multi összeszerelő-gyárán kívül Magyarországon alig-alig van már termelés. A gazdasági szerkezet eltorzult, az adók borzalmasan magasak, a vállalkozásokat ellehetetleníti a korrupció, a bürokrácia. Mindenki ügyeskedik, mutyizik, nem jelenti be az embereit. Minden kormány meghirdette, hogy ebben is változás lesz. A Fidesz is csak háromszor, mindig a választás előtt. Ezen is le lehet mérni a teljesítményüket. 

7. Magyarország külpolitikailag elszigetelődött

1. Az ENSZ főtitkára hülye.
2. A pápa hallgasson el.
3. A szomszédaink fogják be a szájukat.
4. Innen üzenjük Brüsszelnek, hogy nem leszünk gyarmat.
5. Szijjártó bekérette a román, a szerb, a francia, a svéd, az osztrák nagykövetet. 

Külpolitikánk leginkább olyan, mintha

egy horda rosszul fodrászolt majomból futsalcsapatot állítanánk össze, és ráeresztenénk őket az ellenségre.

A majmocskák törnek-zúznak kedvükre, oldalt felnyírt hajú bohócok motyogják bele idegbeteg rángással a mikrofonba, hogy az egész világ téved, hülye és ellenünk van. 

Tudja, ki fogja mindezt megszívni? Nem, nem Szijjártó. Hanem maga meg én. Mi vagyunk a hülyék, hogy hagyjuk.

Nézzük meg, ehhez képest mit csinálunk politika címén? A migránsoknak meg egymásnak szólunk be a Facebook-on. Okos döntés, csináljuk csak, Habonynak is pont így tetszik! 

Cristiano Ronaldo ma a világ egyik legismertebb embere. Olyan focista, akire milliók figyelnek. Amikor ő a kezdőkörbe egy menekült szír kisfiúval fut ki – ráadásul egy olyannal, aki néhány nappal korábban azzal lett ismert, hogy egy magyar újságíró felrúgta – akkor az valószínűleg hatásosabb üzenet, mint sok száz vagy ezer teleírt oldal, poszt, komment és a többi.

Ha a Canterbury érseke hazavisz pár menekültet az otthonába – továbbmegyek, ha ezt Gyurcsány volt miniszterelnök teszi meg -, ha a bécsi érsek megnyittatja az egyházi intézményeket, akkor az nem csak azért fontos, mert segít pár emberen. Nyilván ez sem teljesen mellékes.

De talán hat másokra is, legalábbis elgondolkoztatja őket. Mindez nem válasz a migrációs problémákra, nem old meg túl sokat ezekből az ügyekből – és mégis.

Amikor az operatőr felrúgja a menekülő apát a kisfiával akkor az nem azért válik jelképpé, mert olyan súlyos ügy, hanem, mert jól jellemez egy magatartásmintát. Ráadásul egy olyat, amelyet sokan sokfelé feltételeztek a „magyarokról” – s ebben mintegy igazolást találtak.

S hiába a segítő százak és ezrek, túl humánus kép nem alakult ki a „magyarokról” a nagyvilágban.

És akkor ennek az ellenpontja, amit a Real Madrid és Ronaldo tett. Feltételezhetjük, hogy a csapat drukkerei közül sem mindenki egyértelműen lelkes azért, ha egy „arab” kisfiút választanak erre – hiszen nyilván van éppen elég rendes „spanyol” és „rászoruló” hispán gyermek is, aki boldogan vigyorgott volna ott a zöld gyepen. Talán még sértődött és durva üzenetek is születtek – bár ez utóbbiban nem vagyok egészen biztos. Mindegy, az ismertséghez, a népszerűséghez jobb helyeken illik, hogy felelősségérzet is társuljon. Néha olyasmiket is meg kell tenni, ami nem feltétlenül és mindenki előtt népszerű.

Persze csodákra nem érdemes számítani. Belekukkantottam néhány honlapon a hírhez írt kommentekbe. (ja, magyar oldalakon). Már régen nincsenek illúzióim e műfajt illetően, de azért még

mindig elcsodálkozom a korlátozás nélkül áradó gyűlölet effajta tobzódásán.

De levonhatjuk-e ebből azt a következtetést, hogy Ronaldónak, a Ronaldóknak felesleges erőlködniük?

Korántsem. A világ elég sokáig meg volt arról győződve, hogy a Föld lapos vagy hogy léteznek boszorkányok. Bizony sokszor el kellett mondani, hogy bocs, de tévedtek, amíg

eljutott a korabeli trollok agyáig az információ és képesek is voltak azt megérteni.

Másrészt, nyilván messze nem reprezentatív minta tagja az, aki effajtákat ír.

Harmadrészt, talán akadtak olyanok is – lehet hogy nem itt, csak szerencsésebb országokban – akik legalább egy kicsit elgondolkodtak. Akik ma már csöppnyit árnyaltabbnak látják ezt a problémát.

És már ez is valami.

D. J.

Még egy kapavágás se történt a Városligeti Múzeum Negyed kialakítása kapcsán, de már több mint 5 milliárd forint értékben szerződött a projekt cég. Tudni már,

1. ki fogja a Ligetet lőszer-mentesíteni,
2. ki tervezi a Kertem helyére építeni tervezett Magyar Zene Házát,
3. melyik cég fogja kommunikálni.

Az egyik beruházás nyertese Garancsi István, Orbán jóbaráétjának cége lett. 

A Városligetbe tervezett múzeumi negyed megépítésére létrehozott projektcég, a Városliget Ingatlanfejlesztő Zártkörűen Működő Részvénytársaság majd 6 milliárd forint értékben vállalt kötelezettséget.

Az már most látszik, hogy Garancsi István cégének, a Market Építő Zrt-nek ebben az állami gigaberuházásban is lesz szerepe, hiszen a "Komáromi Csillag Erőd" műemléki felújításának előkészítését ez a cég nyerte el, méghozzá tárgyalásos közbeszerzési eljárás keretében. A szerződés értéke ugyanis kevéssel több mint 148 millió forint, a nyílt közbeszerzéshez pedig 150 milliót meghaladó megbízás kellett volna.

A Városliget megmentéséért küzdő civilszervezetek eközben tovább hadakoznak. Szombaton a Ligetből Parlamenthez vonulva követelik tovább a múzeumi negyed lefújását. 

Idén kötött szerződések:

Könyvvizsgálat – S&M ECONOMIX Számviteli, Könyvvizsgálói és Adótanácsadó Kft.

Megbízási díj: 23,3 millió forint

Tervezésmenedzsment – Vadász és Társai Építőművész Kft.

84 ezer forint/nap (a keretösszeg nem ismert)

Projektmenedzsment – Meselia Grouo Kft.

87 ezer/nap (keretösszeg nem ismert)

Mérnöki előkészítő feladatok – Közlekedés Fővárosi Tervező Iroda Kft.

21 millió 945 ezer

PR, kommunikáció – Brandmore Kft. és az Open Communications Kft.

21 millió

Lőszermentesítés – Különleges Biztonsági Szolgáltató és Tanácsadó Kft.

20 millió

Lebonyolítás, műszaki feladatok – 

1. Liget Konzorcium ÓBUDA-ÚJLAK Beruházásszervező és Fővállalkozó Zrt.
2. FŐBER Nemzetközi Ingatlanfejlesztő és Mérnöki Zrt.
3. EUROUT Mérnöki Tanácsadó Szervező és Kereskedelmi Kft.
4. ECO-TEC Műszaki-Gazdasági Tanácsadó Kft.
5. „Metró” Közlekedésfejlesztési, Beruházási és Mérnöki Szolgáltató Kft.
6. Perfektum Projekt Kft.
7. HunGal Mérnöki és Vezetői Tanácsadó Kft.
8. 3E International Kft.

3,5 milliárd 

Elektromos közműkiváltások tervezése – GTF Kft.

5,61 millió

Magyar Zene Háza tervezése – Tosei Co. Ltd. (Sou Fujimoto Architects)

750 millió forint

A Liget Budapest beruházáshoz kapcsolódó "Komáromi Csillagerőd" felújításának megvalósításához szükséges kiviteli tervdokumentáció elkészítése – Mányi István Építész Stúdió Kft.

287,7 millió 

A Liget Budapest beruházáshoz kapcsolódó lebonyolítói, műszaki ellenőri és egyéb műszaki tanácsadási szolgáltatások ellátása – 

1. ÓBUDA-ÚJLAK Beruházásszervező és Fővállalkozó Zrt.
2. FŐBER Nemzetközi Ingatlanfejlesztő és Mérnöki Zrt.
3. ÓBUDA-ÚJLAK Beruházásszervező és Fővállalkozó Zrt.
4. FŐBER Nemzetközi Ingatlanfejlesztő és Mérnöki Zrt.

1 milliárd  34 millió 

A Liget Budapest beruházáshoz kapcsolódó "Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ (OMRRK)" bontási munkáinak elvégzése – Föld-Trans 2001 Kft.

148,8 millió 

A Liget Budapest beruházáshoz kapcsolódó "komáromi Csillag Erőd" műemléki rekonstrukció előkészítési munkáinak elvégzése – Market Építő Zrt.

148,9 millió 

A migrációs válság kapcsán csak abban lehetünk biztosak: nem rendelkezünk megfelelő mennyiségű és mélységű információval a helyzet tényleges megítéléséhez. Talán ezért is nagy az "írástudók" felelőssége, amikor frázisok puffognak napról-napra. 

Generációnk gazdasági és társadalmi problémákkal küzd, ám magyar és európai uniós állampolgárként van egyfajta biztonságérzetünk. Ennek a hajóján ütött léket egy számunkra ismeretlen jelenség. A Keletinél földön fekvő ezrek látványa, a tehetetlenség, hogy valakik, valahonnan, valamiért jönnek, és ugyan kapunk válaszokat a miértekre és hogyanokra, de azok nem kielégítőek. Gondoljuk végig, hogyan reagáltunk erre.

1. Kevesen ugyan, de elszántan, erőn felül segítettek a földön fekvőknek.
2. Sejtem, hogy ennél sokkal többen figyeltek együttérzéssel keveredő távolságtartással, mert lássuk be: egy lépéssel hátrább sajnálni mindig kézenfekvőbb.
3. Sokan lehettek azok is, akikben a bizonytalanság és a félelem elegye már erősebb volt az együttérzésnél.
4. Csak remélni merem, hogy a nyilvánosan, habzó szájjal gyűlölködők tábora jóval kisebb volt, mint a segítőké.

Meggyőződésem, hogy Németh Gábor főszerkesztői jegyzete

az egyre bizonytalanabb "mérsékelt közép" gondolatait foglalta össze.

Állításai nyomán úgy érzem, még többet kellene beszélgetnünk, vitáznunk, és főleg kérdeznünk, mielőtt végleg eluralkodik rajtunk a rettegés.       

1.) Menekültek vs. gazdasági bevándorolók - miért veszélyesek a buzzwordök?

A migráció kiváltó oka a biztonság hiánya, és itt csak az egyik tényező a fegyveres konfliktus miatti közvetlen fenyegetettség. Az érintett országok többségében nincs stabil politikai rendszer. Etnikai és vallási törésvonalak szaggatják a társadalom amúgy is gyenge szövetét. Fejlődésképtelen a gazdaság, amelynek esetleges hasznait az állampolgárok zöme nem tudja lefölözni. Ezzel a háttérrel gondoljuk végig a sztorit. A sztorit, amelynek szereplőit a kormány szóhasználatában két buzzworddel írják le:

1. időnként "menekültek" (akiket sajnálunk és kötelesek lennénk segíteni - bár igazán ezt sem akarjuk),
2. időnként pedig "gazdasági bevándorlók" (akiket nem szeretünk és hazaküldenénk - bármi áron).

A buzzwordök sajátossága: gyorsan terjednek és minél messzebbre jutnak, annál kevésbé akarják magyarázni őket. A menekültstátusz de jure jól körülírható kategória. A "gazdasági bevándorlás" nem ilyen. Évtizedeken át a befogadó Nyugat-Európa számolt ezekkel az emberekkel, akár potenciális munkaerőként is. E logika szerint minden háború elől menekülő ember lehet egyben potenciális "gazdasági bevándorló" is. Oda próbál eljutni, ahol jó eséllyel leginkább boldogulhat.

Ma viszont a hivatalos kommunikációban a "gazdasági bevándoroló" valamiféle ellenségkép része. Számomra ez következik a kormány szóhasználatából, és ezt egyszerűen nem lehet elfogadni.

(Kép: Népszava/Tóth Gergő)

2.) Nem tartják be, amit nem tudunk betartatni?

A több éve Európában élő, mondjuk pakisztáni származású taxisofőr Londonban, vagy az algériai gyökerű felszolgáló Párizsban megsértődne, ha egy "illegális hordával" azonosítanák (a kifejezés Georg Spöttle biztonságpolitikai szakértőtől származik, aki a közszolgálati tévében nyilatkozott a röszkei incidens után). Az, hogy másfél hónapja az európai politika nem tud mit kezdeni a koncentráltan, illegális határátlépéssel hozzánk érkező emberek csoportjaival,

egyszerűen impotencia.

Egyszer határzárral próbáljuk útjukat állni, máskor pedig vonatra, buszra ültetjük őket, csak menjenek tovább. Döntéshozóink Európa-szerte valóban nem tudták, hogy számíthatnak a balkáni migrációs útvonalakon érkezőkre? Nem volt összehangolt, következetes válaszuk? (tudjuk, állítólag Orbánnak volt - de erről majd később) Mit várunk azoktól, akik egy hátizsákkal, embercsempész hálózatokon keresztül, több ezer kilométeren át jönnek, teljes elszántsággal? Megtalálják a réseket azon a "pajzson", amiről még mi sem tudjuk, hogyan működtessük, ha egyáltalán lehet.

3.) A fátyol és ami alatta van: a civilizációk összecsapásának metaforája?

Egy liberális érzelmű embert bármi betiltása iránti igény legalábbis elgondolkodtat. Kifordítva: tiltsunk be mindent, ami úgy kezdődik, hogy tiltsuk be.

Ahelyett, hogy azt állítjuk: "a bevándorlók nem akarnak beilleszkedni", inkább tegyük fel a kérdést: Európa nyugati része talán kevésbé volt nyitott a XX. században, amikor sokan közülük mindent megtettek a beilleszkedésért? Valószínűleg nem. De időközben kitermelődtek a Párizs-környéki gettók és a hasonló zárványok - amelyekben a radikális szervezetek sejtjei jól érzik magukat. Egyelőre semmi nem igazolja, hogy a mostani migrációs hullám automatikusan ezeknek a szegregátumoknak adja az utánpótlását. Jóllehet,

liberális demokráciánk alapvető értékeivel összeférhetetlenek ezen zárt közösségek szabályai.

Meggyőződésem azonban, hogy adminisztratív eszközökkel ezt csak ideig-óráig lehetne szabályozni.

1. Hogyan döntjük el, hogy az iszlám mely tradícióit tartjuk konformnak, és melyeket veszélyesnek?
2. Meddig megyünk el: akár a vallás szabad gyakorlásához való jogot is megnyirbálhatjuk?

Ha egyszer elindulunk ezen az úton, alapvető értékeink kérdőjeleződnek meg.

4.) Mit jelent az, hogy Európának cselekednie kell?

Beilleszkedni képtelen tömegeket lehetetlen befogadni. De miféle jogosítványunk van, hogy a jelen helyzetben  kimondjuk  egyes emberekről, családokról, hogy képtelenek beilleszkedni? Semmilyen.

Mi következik ezután?

1. Az európai útvonalak teljes lezárása, szigorú határellenőrzésekkel?
2. Külön adminisztrációt alakítunk ki a "hasznos bevándorlók" kiválogatására?
3. Kerítést építünk a Nyugat-Balkánra?

Még egyetlen európai politikustól sem hallottuk a jó válaszokat. Érthető követelés, hogy stabilizálják végre azokat az országokat, amelyek a migráció forrásai. Miféle stabilitásról beszélünk? Irak és Afganisztán példáján látszik: korántsem egyszerű a recept.

De tegyük fel, hogy valami csodaszer mégis megállíthatná a szíriai polgárháborút. Először az európai kül- és biztonságpolitika alapvető fordulatára volna szükség.

1. Mikor hajtott végre az EU bármilyen katonai intervenciót Európán kívül, a NATO-ban túlsúlyos USA nélkül? Soha.
2. Mit kezdünk az ENSZ BT-ben Oroszországgal? Ők Szíria kapcsán kicsit más kottából játszanak.
3. És mi lesz a polgárháború után?

Az áhított demokráciaexport margójára: amikor a Közel-Kelet "stabilabb" volt (a mostani krízis optikáján keresztül: nem indított útnak tömegeket Európa felé), minimum autoriter, de inkább diktatórikus eszközökkel operáló vezetők dominálták. Az Öböl-országok - akikkel időnként szívesen üzletelne a kormány - sem éppen a klasszikus nyugati demokrácia útját járják. A stabilitásra pedig katonai, politikai, társadalmi és gazdasági értelemben együttesen van szükség. Ugyanez igaz a szubszaharai térség államaira is.

Vajon becsukhatjuk-e Európa kapuit azok előtt, akik a számunkra természetes biztonságérzetre vágynak?

5.) És mi lesz a saját biztonságunkkal?

Mindannyian félünk attól, hogy ellenőrizetlen tömegek Európába áramlása esetén nő a terrorveszély  kockázata is. Hiszen nem felejtettük el a londoni és a madridi merényleteket vagy a Charlie Hebdo elleni támadást. Amikor napról-napra nőtt a félelem, és a különböző európai országok hatóságai láthatóan nem egy összehangolt, végiggondolt forgatókönyv szerint jártak el, egyszerre a magyar közszolgálati (állami) televízió arról számolt be: Röszkén terroristát fogtak el. Ezt megerősítő kormányzati nyilatkozatok is jöttek, mikor végül sikerült tisztázni: nem egy ismert, "bejegyzett" személy került a rendőrség kezére, hanem a röszkei hangadók egyikéről van szó. Nem vitás, hogy a  jogszabályok alapján terrorcselekménynek minősül, ha valaki arra buzdítja társait, támadjanak az államhatárt védő rendőrökre. Nem vitás, hogy a rendőrség helyesen járt el, amikor elfogta ezt a személyt. És az sem vitás, hogy

ordas manipuláció azt emlegetni közmédiában: "terroristát fogtunk el",

mert a kevésbé szemfüles hírfogyasztók rögtön arra asszociálnak: már itt is vannak közöttünk, legalábbis a határainknál. Ha efölött átsiklunk, mert most különleges helyzet van, és amúgy megszoktuk, hogy a közmédia olykor csúsztat és gátlástalanul manipulál, attól ez még baj.

6.) Vesztettünk-e bármit Orbán Viktor igazságával?

Elmondhatjuk, hogy a magyar miniszterelnök kezdettől fogva következetesen képviselte álláspontját a kvótákról és a schengeni határok védelméről. A kerítést felépítettük, valahogy mégis a főváros köztereire került több ezer ember, akik egy Merkel-féle nyilatkozatra hivatkozva akartak továbbutazni Németország felé. Egyesek vonatra szállhattak, mások nem. Kaotikus állapotok alakultak ki

A rendőrségen kívül

az állam semmilyen formában nem volt jelen ekkor. Ahogyan Röszkén, a teljes határzár kialakítása előtt sem.

A kormány persze "rendet csinált", hiszen Magyarország állampolgárai azt látják, hogy az országba illegálisan belépők száma nem nőtt tovább. De milyen áron?

A narratíva, amelynek felépítése megelőzte ezeket az eseményeket, elég riasztó. Kezdődött egy nemzeti konzultációnak nevezett dm levelezéssel, és folytatódott egy plakátkampánnyal, ahol a bevándorlókról formált üzenetek állítólag az embercsempészeknek is szóltak (talán kimondhatjuk, ők nem olvasták ezeket). Persze tudjuk, az itthoni szavazóknak szóltak. Sikerült lassan tematizálni a közbeszédet, erősítve az idegenellenességet és a félelmet. Erre értelmes ellenzéki válasz nem született, csupán egy szellemes civil ellenkampány, amit azóta az események nyilván meghaladtak. A miniszterelnök összes nyilatkozata arról, hogy a nyugat-európai országok ide akarják majd visszaküldeni a menekülteket és Rogán Antal negatív utópiája (le sem merem írni miről, úgyis tudjuk), szintén belföldre készültek. Ahogyan azóta minden kormányzati megnyilvánulás, ideértve a szokatlanul erőteljes külügyminiszteri beszólásokat (megkérdezném Martonyi Jánost vagy Jeszenszky Gézát, mit gondolnak ezekről?), inkább való hazai fogyasztásra. Egyelőre két abszolút eredményt lehet elkönyvelni:

1. a kormánypárt népszerűségvesztésének megállítását,
2. és a kormány fellépése nyomán az emberek rendpárti igényeinek átmeneti kielégítését.

Félve merem megkérdezni: nekünk ez valóban elégséges?

Fodor Ferenc

Butola Zoltán: Európa végzete

“Mindig ez a vége: a civilizáció eléri azt a túltenyésztett állapotot, amikor többé már nemcsak, hogy képtelen rá, de már nem is akarja megvédeni magát, amikor látszólag értelmetlen módon, a saját ellenségeit imádja. … Gyilkos világ kezdődik, rasszizmus, nacionalizmus; Európa kezdi felismerni, hová juttatta őt liberális bevándorláspolitikája. … Az a baj, hogy nem differenciálnak: külön törvények illetnék meg a szabad polgárt, és más törvényeknek kellene vonatkozniuk a muzulmánokra. Ez azonban kirekesztő politika lenne.” (Kertész Imre: A végső kocsma)

Előhang, vagy inkább kiáltás az ’56-ban elmenekült honfitársaink védelmében

Számos alkalommal hivatkoznak – jellemzően tévesen! – menekült-kérdésben az 1956-os magyar forradalmat követő megtorlás elől menekülők befogadására. Lássuk a tényeket!

 „1957. április 1-jéig az ENSZ menekültügyi hivatala által nyilvántartott 193 805 kivándorló közül 135 417 személyt (70 százalék) már elszállítottak 29 különböző – 14 Európán kívüli – országba. 78 574 fő (40,5 százalék) európai és 56 843 fő (29,3 százalék) pedig Európán kívüli országokba került. 1957. december végéig új hazájába érkezett az Ausztriában nyilvántartásba vett menekülők mintegy 90 százaléka. A legtöbben az Egyesült Államokban (35 026), Kanadában (24 525), Nagy-Britanniában (20 590), az NSZK-ban (14 270), Svájcban (11 962), Franciaországban (10 232) és Ausztráliában (9423) telepedtek le.” (Kecskés D. Gusztáv: Egy humanitárius csoda anatómiája – az 1956-os magyar menekültek nyugati befogadása, Külügyi Szemle, 2010. 4. hó, 158-159. old.)

E hét országban tehát 126 028 fő menekültet fogadtak be, további 22 országba került 9 389 fő. Valamennyien oly módon, hogy a második befogadó országok által felajánlott kvóta alapján volt módjuk választani a menekülteknek. Másként fogalmazva: ahogy olyan biztonságos országba értek, ahol az életüket már nem fenyegette veszély (Ausztria 173 000 fő, Jugoszlávia 18 600 fő) sebtében létrehozott menekülttáborokban éltek hosszú hónapokig. Télen. Itt ellátást kaptak a befogadó országtól és az ENSZ-től addig, amíg nem szállították őket tovább abba az országba, ahol lehetőséget kínáltak nekik arra, hogy új életet kezdjenek. Nem távoztak tehát önkényesen sehova, nem léptek át illegálisan határokat, nem vették semmibe a kinti törvényeket, ellenkezőleg!

Családtagjaim (férj, feleség, pici baba) az USA-ba szerettek volna kijutni, de betelt a kvóta, a választékból Brazília mellett döntöttek, ott élték aztán le az életüket.

Ami hiányzik a „politikus” és az „utca embere” gondolkodásából: a történelmi távlat

Akik olvasták Pokol Béla 2011-ben megjelent Európa végnapjai – A demográfiai összeroppanás következményei című fundamentális művét, az elmúlt hónapokban bizonyosan eszükbe jutott. A jeles szerző az európai népesedési adatokat elemezve arra jutott, hogy jelen évszázadon belül beteljesül Oswald Spengler híres/hírhedt jóslata a nyugati civilizáció pusztulásáról. Közép-Európában (Szlovákia, Magyarország, Románia és Bulgária) az integrációs próbálkozásokra alapvetően immunis cigányság demográfiai robbanása és ezen országok képzett és vállalkozó fiataljainak a gazdagabb nyugat-európai országokba történő, egyre gyorsuló migrációjának együttes hatása roppantja össze először a szociális ellátó ágazatot és a nyugdíjrendszert, majd e társadalmakat már a század második felére. Nyugat-Európát pedig az iszlám lakosságnak az őshonos népességhez képest négy-ötszörös népszaporulata, amelyet ugrásszerűen növel az egyre nagyobb volumenű, zömmel muszlim bevándorlás.

Az elmúlt hónapokban számos jó írás, átélhető, valóban megindító szöveg jelent meg, illetve képernyőre kerültek olyan riportok, dokumentumok pl. a szíriai pokolból menekülő családokról, amelyek olvastán, láttán minden jó érzésű ember elsírta magát, s kezét az ég felé emelve kérdezte, hogyan lehetséges mindez? Hogyan lehetséges, hogy a középkort megszégyenítő brutális kegyetlenséggel gyilkolják/irtják embertársaikat vallási fanatikusok a XXI. században? Hogyan lehetséges, hogy a „civilizált világ” ezt lényegében tétlenül eltűri? Hogyan lehetséges, hogy azok a politikusok, akik máskor kirendelik a katasztrófavédelmet, ha egy kiscica nem tud lemászni a fáról, akik hadihajókat, rakétákat, nehézbombázókat, elit csapatokat küldenek kisebb-nagyobb országok megrendszabályozására, mert pl. egy ellenzéki vezetőt bebörtönöztek, gyakorlatilag tudomást sem vesznek a valóságról? Arról pl., hogy egy végletekig kegyetlen, emberek millióit elűző, százezreit rabszolgasorba vető, tízezreit hagyományos és vegyi fegyverekkel legyilkoló terrorállam tobzódik a Közel-Keleten? Amely egyébként csápjait kinyújtva Líbiától Nigériáig, Afganisztántól a Fülöp-szigetekig hozza létre bázisait, s amelyhez Boszniától Franciaországig, Nagy-Britanniától Csecsenföldig, Németországtól Szaúd-Arábiáig fiatal muszlim önkéntesek tízezrei csatlakoztak! Hogyan lehetséges, hogy a földgolyó ezen évek óta legsúlyosabb válsággócát nem pacifikálták, e rákos daganatot nem metszették még ki?

S mindezen kérdésekre nincs válasz!

Az elmúlt hónapokban megindult Európa irányába egy olyan vándorlás, amelyet joggal nevezhetünk új népvándorlásnak, mert mind méreteit, mind hatásait tekintve vetekszik, sőt, talán meg is haladja a 4. és 10. század között zajló nagy eurázsiai vándorlást.

Annak következményeként már az 5. században összeomlott a Római Birodalom nyugati része, s annak utolsó hullámával a magyarok érkeztek meg a Kárpát-medencébe, s alapítottak itt egy keresztény államot. Akinek fel kell frissíteni a memóriáját, javaslom, vegyen elő egy történelmi atlaszt, s hasonlítsa össze a 4. és a 11. századi Európa térképét! Emitt egy virágzó, egységes, az egész Mediterráneumot és fél Európát uraló Római Birodalom, amott pedig már vagy két tucatnyi kisebb-nagyobb torzsalkodó állam, köztük az Ibériai-félsziget déli részét fennhatósága alatt tartó Kordovai Kalifátus iszlám állama, illetve az arab iszlám hódítástól, majd a szeldzsuk törökök ugyancsak Mohamed hitét valló államának támadásaitól egyre zsugorodó, eljelentéktelenedő Bizánci Birodalom.

Európa keresztény államai, mondhatnánk úgy is, hogy őseink, évszázadokon át kemény küzdelmeket folytattak azért, hogy családjukat, népüket, vallásukat és földjüket megvédjék az iszlám meg-megújuló hódító törekvéseivel szemben. Martell Károly frank vezér 732 őszén Poitiers-nél legyőzte a Pireneusokon átözönlő, Allah nevében hódító arabokat, s az évtized végére – több hadjárat eredményeként – a Pireneusokon túlra űzte őket. Az Ibériai-félsziget keresztény népei azonban évszázadokra muzulmán uralom alatt maradtak, a felemelkedő Kasztília és Aragónia egyesült ereje kellett ahhoz, hogy 1492-ben, csaknem 800 év után kiűzzék a mórokat a félsziget déli részéből is.

A Bizánci Birodalom észak-afrikai és közel-keleti területeit már a 7. század második felében elhódította az arab haderő, ám 717-ben Konstantinápoly sikertelen ostroma során óriási veszteségeket szenvedtek. A bizánci kereszténység így még évszázadokra biztosította kis-ázsiai hegemóniáját. A szeldzsuk hódítás a 11. században, majd a 14. századtól az oszmán törökök terjeszkedése nemcsak Kis-Ázsia és a birodalom fővárosa, Konstantinápoly elvesztését okozta 1453-ban, hanem a Balkán is muzulmán kézre jutott. Három év múlva az oszmán török sereg már Nándorfehérvárt ostromolta, akkor még – hála Hunyadi János és a magyar sereg hősies helytállásának! – sikertelenül. A 16. század közepén azonban Törvényhozó (és háremtartó) Szulejmánnak (és a megtámadottak széthúzásának!) köszönhetően Magyarország jó része is török uralom alá került. A hatalma csúcsán tündöklő Spanyolország és a vele szövetségre lépő fél Európa egyesült flottája tudta csak megállítani – Don Juan de Austria parancsnoksága alatt, 1571-ben, a lepantói csatában – a Földközi-tenger feletti uralomra törő török hajóhadat. A Kárpát-medence nagy része azonban a 17. század végéig az Oszmán Birodalom része maradt. Ekkor a megerősödő Habsburg Birodalom – összeurópai összefogással! – felszabadította Budát (Lotharingiai Károly), majd Savoyai Jenő zentai győzelme eredményeként – a Temesköz kivételével – helyreálltak Magyarország határai. A Balkán nagy része azonban csak az 1877-78-ban zajló orosz-török háborúnak köszönhetően szabadult meg az oszmán fennhatóságtól, néhány területen azonban jelentős muszlimmá vált népesség maradt, így Boszniában, Albániában és Dél-Bulgáriában.

Aztán teltek-múltak az évek, két világháború szedte áldozatait. A gyarmatok sorra felszabadultak, ki így, ki úgy. Európa nyugati fele egyre inkább egységesült, s a békés építés és a jólét megteremtésére törekedett. A 20. század utolsó harmadában aztán egyre nagyobb volumenű muszlim bevándorlás indult meg volt gyarmattartó hatalmak (pl. Nagy-Britannia, Franciaország) és olcsó munkaerőt igénylő országok (pl. Németország, Ausztria, Hollandia) felé. Ennek eredményét az alábbi táblázat mutatja (2010-es adatok).

Mindezek tudatában célszerű lenne értelmesen beszélni, s első érzelmi felindulásunknál tovább látni, pl. történelmi távlatban is gondolkodni ebben az ún. menekült ügyben. 

Aki figyelemmel kísérte a különböző tv-csatornák tudósításait, vagy személyesen látta a Röszkére, az ún. gyűjtőpontokra vagy épp a Keleti pályaudvarhoz érkező migránsokat, annak – ha nincs a szemével probléma – látnia kellett, hogy a Balkán-útvonalon érkezők döntő többsége NEM háború elől menekülő szerencsétlen, elmondhatatlan borzalmak túlélője, hanem az európai – saját bevallásuk szerint! – szociális ellátó rendszerre, illetve elképzelt, jól fizető munkalehetőségekre ácsingózó jó erőben lévő muszlim fiatalember. 

Szeretném érzékeltetni, hogy az Európa irányába történő migráció által leginkább érintett muzulmán vallású országok népessége milyen ütemben növekedett az elmúlt kb. 3 évtizedben (millió főre kerekített számok):

Úgy tudom, a háborús helyszínek (Afganisztán, Irak, Szíria, Szudán) szomszédságában vagy közelükben lévő muszlim országokban már nem fenyegeti semmilyen veszély az életüket, pl. Pakisztán, Irán, Jordánia, Szaúd-Arábia, Emirátusok, Kuvait, Egyiptom, Líbia, Tunézia, Algéria, Törökország stb. Közülük egyesek befogadják, mások mereven elutasítják muszlim testvéreik befogadását! Tudom, mindennek megvan az oka. Innen nézve azonban engem kevésbé érdekel, hogy a világ leggazdagabb országai közé számító olaj-monarchiák milyen megfontolásokból zárják le határaikat az éhező kisgyerekek előtt, akik családjukkal együtt naponta ötször Mekka felé fordulva imádkoznak. Állítom, hogy sok európai állam és akár polgár – így én is! – szívesen ad minden hónapban némi pénzt segélyre, ami emberhez méltóbb élethez segíti őket a török, jordán, libanoni stb. menekült táborokban, s ha vége a háborújuknak békében haza mehetnek.

S igen, határozottan ki kell jelentenünk hogy az, ami jelenleg a görög szigeteken, egyes olasz kikötőkben vagy a Balkán-sztrádán történik, az NEM menekültügy, hanem illegális gazdasági bevándorló invázió.

Értekezhetnék erről hosszabban, de talán még

a legbaloldalibb és legliberálisabb olvasó is megérti, hogy a legjobb úton haladunk Európa öngyilkossága felé.

Mert így bizony néhány évtized múlva vége lesz a mi európai liberális világunknak. A most sokak által őszinte együttérzéssel támogatott muszlim illegális bevándorlók vagy gyermekeik rövidesen követelőzni fognak, hogy építsünk nekik mecsetet, ne járkáljanak lányaink rövid nadrágban, viseljenek legalább fejkendőt stb., s mindezek mellett még le is néznek bennünket, mert nem az ő igaz hitüket valljuk. Nézzünk szembe azzal, hogy 50-60 év múlva a német kancellárt Abdulnak, a francia elnököt Hakimnak, a holland miniszterelnököt Khalidnak fogják hívni, s így tovább. S a század vége felé közeledve iszlám államvallású országokká válnak a jelenlegi európai országok. S ez puszta matematika, ha úgy tetszik, demográfiai szükségszerűség. Ezen országokban már most 5-10 % közötti a muszlim népesség száma, s négyszer, ötször, hatszor több gyerek születik e családokban, mint a keresztény gyökerű európai családokban. Ehhez jön még az illegális bevándorlók évi több milliós, pár éven belül évi több tízmilliós száma. Ha valaki volt már Párizsban, Rotterdamban, Londonban vagy akár csak Ausztria egyik-másik városában, ahol a bevándorolt muszlimok saját szokásaik, törvényeik szerint élnek egy-egy városrészben, lakótelepen, az láthatta, hogy a hazai cigány népesség integrálása bizony könnyebb, mint Allah követőié. A cigányok ugyanis keresztények, értik a nyelvünket, ismerik és elfogadják civilizációnk elemeinek jó részét, 10-15 %-uk kifejezetten törekszik az integrációra. Eszükben sincs azonban előírni, hogy miben higgyünk, mit viseljünk, mit együnk vagy igyunk. A muszlim azonban egészen másként gondolkodik. Amint elég erősnek érzi magát, rögtön ellenünk fordítja saját (liberális, humánus) törvényeinket, majd – amikor már még erősebbnek érzi magát – elkezdi előírni, hogyan éljünk, miben higgyünk stb. S még sokan nem értik, de rövidesen vége lesz az európainak nevezett életnek, világnak, értékrendnek. Le fogják rombolni templomainkat (igen, a kölni dóm vagy a párizsi Notre Dame talán mecsetté alakítva megmarad, bár nem valószínű, mert túl sok a szobor, élőlényt ábrázoló üvegablak stb., valószínűbb, hogy ugyanúgy felrobbantják, mint Ninive vagy Palmüra romjait nemrég), s minden, amit ma európai művészetnek tartunk, az évszázad végére megsemmisül örökre. Botticelli Vénuszát éppúgy máglyára vetik, mint Leonardo Mona Lisáját, vagy Munkácsy Krisztus-trilógiáját és Jancsó Miklós filmjeit. Az ő számukra ezek semmilyen értéket nem képviselnek.

Nem az ún. Iszlám Állammal (IS) riogatok. Omár, az első kalifa hadvezére, Amr ibn al-Ász 640-ben felgyújtatta az alexandriai könyvtárat, ahol ezer év tudományos és művészeti kincseit, örökségét őrizték. S miért? A hagyomány szerint Omárt kérdezték, mi legyen a Muszeion-nal? A kalifa azt válaszolta, hogy ha azokban, amit ott őriznek, az van, ami a Koránban, akkor feleslegesek, ha más, akkor veszélyesek. Tehát el kell pusztítani. S értsék meg, a mai tunéziai, egyiptomi, szíriai stb. múzeumok az európai emberek kedvéért vannak, a turizmusból származó bevételek miatt. Számunkra a múlt, az óegyiptomi, asszír, perzsa, görög, római, keresztény vagy zsidó kultúra produktumai tudományos vagy/és művészeti/esztétikai értéket jelentenek. Fizetünk érte, hogy megcsodálhassuk ezeket pl. a múzeumokban. E műveken alapul műveltségünk, ezek tiszteletére, megbecsülésére neveljük otthon és az iskolában gyermekeinket. Számukra azonban ez megvetendő, legjobb esetben megtűrt valami. Igen, tudom, hogy Európa is csak olyan kétszáz éve kutatja, őrzi, becsüli igazán a múlt csodáit, s nemcsak a sajátját. Pontosabban: minden kultúra teljesítményét képessé vált értékelni! Ehhez pl. a romantika eszmeáramlata kellett. De felismertük! Eljutottunk arra a civilizációs szintre, amely döbbenettel olvassa a spanyol konkvisztádorok barbár tetteit, amint az azték és inka képzőművészet legszebb alkotásait – amelyek aranyból vagy ezüstből készültek – egyszerűen beolvasztották. Szégyelljük magunkat helyettük, ahogyan – kereszttel a nyakukban! – kiirtották, megkínozták, halálra dolgoztatták a legyőzött indiánok millióit, csakúgy, mint később az Észak-Amerikát meghódító telepesek. Elborzadunk a 16-17. század európai vallásháborúinak szörnyűségein, a 20. századi diktatúrák őrült népirtásain. Mégis, a 20. század utolsó éveire úgy éreztük, végre célba értünk. Nem fenyegeti életünket, családunkat, vagyonkánkat érdemi veszély, Európa végre, végre a szabadság, a béke, a boldogulás és a tolerancia hona lett, azzá tettük, amivé már rég válnia kellett volna.

Aztán 2015 tavaszán elindult kontinensünk felé Ázsiából és Afrikából ez a jórészt muszlim fiatalokból álló áradat.

Európában MOST még elég sokan vannak, akik illúziókban ringatják magukat. MOST még tehetik, de már nem sokáig.

Sajnos, Európa elmúlt bő ezer évben létrejött (kiszenvedett, újabb és újabb muszlim hódítóktól és önmagunk gyártotta szélsőséges eszméktől újra és újra megvédett) kultúrája belátható időn belül megrendül, majd összeomlik, ha mielőbb nem tesznek vezetőink vagy a „nép” valami határozottat ennek megakadályozására.

Az ún. liberálisok lesznek leginkább meglepve, ha a létrejövő európai iszlám állam(ok) semmibe veszik ún. emberi jogaikat, kiirtják, jobb esetben börtönbe vetik a homoszexuálisokat, betiltják pl. az alkohol, a disznóhús és a drogok forgalmazását, a nőknek kötelezővé teszik a test, a haj, majd az arc eltakarását, tehát a burkát, s nem lesz ám fürdőzés a strandokon!

Mi a teendő? 

Engem speciel nem érdekel, hogy áll-e valamiféle összeesküvés, háttérhatalom e mögött az új népvándorlás mögött, az biztos, hogy ha igen, az a háttérhatalom igencsak ostoba, s nem lát túl a pillanatnyi (vélt!) érdekein.

Álláspontom szerint Európának kell megóvnia önmagát, újra és újra megvédett, toleranciára alapozott civilizációját ettől a kizárólagosságra törekvő eszmétől/vallástól MINDEN ÁRON.

Igen, hadihajókat kell küldeni a Földközi-tengerre, a Fekete-tengerre (itt megjegyzem, hogy nem azért, hogy lőjenek a lélekvesztőkre, hanem olasz, görög kikötők helyett török, líbiai, egyiptomi, algériai, marokkói kikötőkben rakják ki e hajókon tartózkodókat!), s hermetikusan le kell zárni a bolgár-török és görög-török határt, beleértve ebbe a görög szigeteket is. Igen, ki kell toloncolni az illegális bevándorlókat, a menekülteket pedig eljuttatni olyan muszlim országokba, ahol szabadon imádhatják Allahot, s nem fenyegeti az életüket semmilyen veszély. Európában pedig sem mecset, sem fejkendő, sem saríja.

Európa MÉG elég erős, hogy ezt MOST megteheti, de 5-10 év múlva már reménytelen lesz.

Mindent meg kell tenni az olajtól való függőség csökkentésére, az alternatív energiahordozókra és az atomenergiára való átállás mindent megér, hogy ne függjünk a közel-keleti olajtól. Meg kell oldani, illetve félre kell tenni az ellentéteket, s össze kell fogni Oroszországgal, Kínával, Indiával és Japánnal, ők is (be)látják majd, hogy e civilizációs (hideg?)háborút csak közösen tudjuk megvívni. Az USA szerepe elég dicstelen, a kialakult helyzetért vélhetően komoly felelősség terheli. Ennek tudatában kell viszonyulni az amerikai politikához, el kell szakadnia Európának az USA vezetőszíjaitól.

Meg tudjuk csinálni, de ehhez tudatosítani kell az európai és a velünk szövetségre lépő népekben a veszély nagyságát, a lépések elkerülhetetlenségét, s olyan vezetőket kell választani, akik képesek ezt keresztülvinni. Az Unió jelenlegi vezetői – számomra nyilvánvalóan – teljességgel alkalmatlanok a problémák átlátására, nemhogy eredményes kezelésére. Mi választottuk, gondolom, el is kergethetjük őket.

Végül a Cassandra-jóslat

Jól jegyezzék meg: ha mindez nem történik meg pár éven belül, a gyermekeink, unokáink sohasem fognak megbocsátani a mi nemzedékünknek, ÁTKOZNI, GYŰLÖLNI FOGNAK BENNÜNKET, mert HAGYTUK, hogy középkori szintű jogfosztott rabszolgákká tegyék őket a saját földjükön.

Kedves Gábor,

ahogy, nagyon helyesen írod, a vita nem fáj. Sőt, nagyszerű lehetőség, hogy saját érveinket végig kelljen gondolnunk. Ráadásul, ez az egész menekült ügy van annyira bonyolult és összetett, hogy napestig sorolhatjuk az érveket.

Több dologban egyetértünk. Most inkább azokat a pontokat emelem ki, amelyekben nem.

Ami szerintem a legfontosabb, hogy ez nem olyan, mint egy matekpélda. Aminek nyilván van egy jó megoldása. Lehet, hogy még nem tudjuk, mi az, de van, s előbb-utóbb megleljük.

Hát itt nem.

Itt nincs egyetlen jó megoldás, sőt még megoldás se nagyon.

Főleg nem rövidtávon.

Az a politikus, aki azt állítja, ő majd megvédi Európát, az hazudik. Legalábbis abban az értelemben, ha a „megvédést” úgy érti, hogy ide márpedig nem jöhet migráns.

Aki csak egy kicsit is figyelte az elmúlt évek demográfiai adatait, az pontosan tudja, hogy a jelenlegi helyzet a világban mind nehezebben tartható fent. Az ún. fejlődő világban naponta 240 ezer gyermek születik naponta, a fejlettben 2400.

Az életkörülmények, a viszonyok közötti különbség, az anyagi, egészségügyi, stb. lehetőségek között is óriási a különbség. Ezt sokáig így fenntartani meglehetősen reménytelen. Mindez, mondom, közismert régóta, még akkor is, ha a rövidtávú eredményekben érdekelt politikusok bele se mertek gondolni abba, mi következik mindebből. Valószínűleg nem is lett volna sok esélye demokratikus választásokon annak, aki ezekkel a nagyon nehezen megválaszolható, rengeteg fájdalmas, kényelmetlen és pénzbe kerülő ügyekkel foglalkozott volna. Így viszont ráégett a körmünkre ez az egész.

Igen, százezrek indultak és indulnak meg. Egy részük nyomorúságos életét mentené csak, más meg valóban jobb, de ha úgy inkább tetszik, emberibb életet akar. Természetesen, lehet azt felelni nekik, hogy coki.

1. Így jártatok.
2. Pechetek van, hogy nem Münchenben születtetek.
3. Ide be nem teszitek a lábatokat.

Ehhez először kerítés kell, mind magasabb, mind több szögesdróttal, aztán katonaság fegyverrel. Később, ha a menekülők még mindig nem kushadnak, nyilván lőni kell, sebesültek, halottak, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Mondjuk, kétségtelen, akkor elmondhatjuk, megvédtük az európai kultúrát, nagyon.

Jó sok emberélet árán, de valamit valamiért.

Néhány, hozzám hasonló széplélek majd nyilván fanyalog, hogy szép kis kultúra, amelyik halomra lövet embereket, de kb. el tudom képzelni, mivel hurrognak majd le a lelkesen militarizálódó néptömegek. Tudjuk, az. erőszak erőszakot szül, tényleg lesz haddelhadd, s életünk csatazajban telik el.

Mi a másik út, nem tudom. Nyilván nem költözhet át mindenki ide. Valóban,

1. világforradalmárok leszünk vagy pápák,
2. vagy elfogadjuk azokat az óriás különbségeket, amelyek ma a világot szétszabdalják.

Igen, az lenne a jó, ha mindenki normális életet élhetne ott, ahol született. Ha a magyar orvosoknak nem kellene kivándorolnia, mert itt is méltó mód élhetnének, meg a többi.

Ja, de ennek is ára van ám. Bele kell nyúlni a brifkóba a nyugati világ polgárainak, különben nem fog előrehaladni a dolog. Csak hát egy szavazatokra kacsintó politikus könnyebben mondja azt, hogy adj pénzt hadseregre, puskával, lőszerre, mint azt, hogy iskolára, egészségügyi ellátásra valahol Afrikában. Különösen akkor, ha sikerül a népeket felhergelni a migráncsok ellen.

(Ráadásul, látjuk, nálunk a helyzetet kihasználva, egy csinos, lakájos diktatúra épülget. Ma a migráncsok, holnap a biciklisták, aztán a bloggerek, ne legyenek kétségeink.)

Igen, a probléma nagy. Főleg, ha annak akarjuk látni.

Egy modern társadalmat számtalan ellentét szabdal, simán együtt élünk általában vele.

Vagy nem. Szerbek és horvátok hány évig ölték egymást itt a sarkon? Na és az európai történelem nem a német-francia szembenállásról szólt sokáig? A katolikus-protestáns harc, a véres antiszemita dolgok? De többé kevésbé, nagy önmérsékletettel konszolidálni lehetett ezek többségét.

Németországban sokmillió török él, nagyjából békében. (Bár mintha éppen európai polgártársaink gyilkolták volna őket a közelmúltban.)

Terrorizmus! Igen, a modern társadalmak nagyon törékenyek, nagyon könnyen lehet irtózatosan nagy bajt csinálni.

1. Szaringázt engedni a metróban,
2. Columbine-ban lelövöldözni az iskolásokat,
3. Oklahomában százakat megölni egy robbantással,
4. vagy egy kis, békés északi szigeten halomra géppuskázni a fiatalokat.

És ezeket nem iszlám terroristák követték ám el. Igen, van iszlám terrorveszély, amellyel törődni kell, de a helyén kezelve ezt is. Van, sajnos, nemiszlám terrorveszély is –

de az legalább a miénk?

A mindennapokban nyilván érzékenyebbek a kulturális különbségek. Igen, nagy híve vagyok a nők egyenjogúságának, az egyenlőségnek. Hajrá, mutassunk példát, hogy pl. nő is bekerülhet a kormányba, a nők átlagos fizetése nem húsz-harminc százalékkal kevesebb, mint a hasonló munkát végző férfiaké és így tovább. Van dolog ott is, itt is.

Az eheti Economist cikket már nem is merem idehozni, amely demográfiai es munkaerőpiaci elemzések alapján jut oda, hogy bizony, szükség lesz e tájon új munkaerőre. 

Orbán egyik legnagyobb bűne – a jogállam lerohanásán túl – éppen a hangulat hiszterizálása, amely lehetetlenné teszi az értelmes vitát.

Ha egy kicsit, icipicit csak, nagyképűek vagyunk, akkor akár azt is mondhatjuk, az Egyenlitő blog történelmi feladatot tölt be, ha teret ad egy épelméjű vitának.

Hajrá. Elő az érvekkel.

D. J.

Eddig is nehéz volt szó nélkül elmenni a menekültkérdés mellett, nem lehet kikerülni, hiszen ennyire közel eddig még nem volt ez a megoldandó probléma. Most már én sem tudom visszafogni magam, főleg amikor főszerkesztőnk is leírta az üggyel kapcsolatos meglátásait.

Ehhez tudni kell, hogy Gáborral napi szinten tárgyaltunk a témáról, véleményünk nagyrészt megegyezik, de ismerjük be, említésre méltó dolgok maradtak ki a főszerkesztői jegyzetből. A kérdés még annál is jóval összetettebb, mint ahogy Gábor rendezni próbálta gondolatait, habár a teljes képet én sem tudom megfelelő árnyaltsággal leírni.

Kommentekben érkeztek olyan visszajelzések, melyek szerint

az emberiességi faktor hiányzott Gábor írásából,

és ezzel én is egyetértek. Én még mindig nem tartom magam „turbómagyarnak” (ha már bevezettük ezt a terminus technicust), viszont szemellenzős liberálisként sem tudom tovább szemlélni a helyzetet.

Az elmúlt hetekben élő és írott szóban is több ismerősömmel próbáltuk kivesézni ezt a témát, többekkel komoly véleménykülönbségbe is ütköztünk. Eleinte vaskos meggyőződéssel állítottam, hogy

1. a kormány viselkedése nem helytálló,
2. a kialakult helyzetet rosszul kezelik,
3. a szerencsétlen sorsú emberekkel szemben tanúsított viselkedésük elfogadhatatlan.

Aztán egyre többen kezdtek el segíteni például a Keletiben rekedt külföldieknek, javulni látszott a helyzet, vagy legalább is történt valami kézzelfogható. Majd az események olyan fordulatokat vettek, hogy be kellett látnom: a kormány intézkedései között igenis vannak olyanok, amelyek szükségesek voltak. Ezen a gondolatszálon szeretném felépíteni írásomat, hogy bemutassam, milyen változások mentek végbe a hozzáállásomban a kezdeti kiindulóponthoz képest. Ezért is lesz írásom Gábor cikkéhez képest kevésbé tényszerű vagy gyakorlatias.

1.) A rengeteg ártatlan gyerek látványa

Nőként és leendő anyaként minden egyes kép vagy videó láttán elfacsarodott a szívem, amelyen azt láttam, hogy ezek a szerencsétlen emberek a csecsemőktől kezdve mindenféle korú gyermekkel együtt kénytelenek vándorolni, és olyan körülmények között kell élniük komplett nagycsaládoknak, amelyek emberhez méltatlanok.

Gondoljunk bele abba, hogy egy szombat délutáni családi programot szervezünk. Valószínűleg egy ilyen, körülbelül félnapos eseményre is több holmit tudunk a gyerekeknek összecsomagolni, mint ezek az emberek: viszünk üdítőt, szendvicset, kisebb elsősegély-csomagot, váltás ruhát, játékot stb. Nekik ez nem sikerülhetett, hiszen pillanatok alatt kellett dönteniük és indulniuk. Mellesleg ezek a gyerekek azok, akik aztán tényleg semmiről nem tehetnek, az események és körülmények áldozataiként kell tűrniük szörnyű helyzetüket.

(Ne felejtsük el: ők embertársaink. Nem véletlenül nem szeretném rájuk a „menekült”, „bevándorló”, „migráns” szavakat használni, bár valószínűleg kikerülhetetlen. Egyszerűen ugyanúgy igyekszem tekinteni rájuk, ahogy a szomszédainkra vagy a zöldségesre. Hiszen ők is ugyanolyan emberek, azzal a különbséggel, hogy más helyre, szokások közé és vallási meggyőződésbe születtek. Ilyet leírni persze még mindig „ballib maszlag”, de így van.)

2.) Szerencsénkre nem tudjuk igazán beleélni magunkat az ő helyzetükbe

Nagyon fontos: ezek az emberek nem úri jókedvükből hagyták el hazájukat, kényszerültek feladni addigi életüket. Megannyi interjú, videó szól arról, micsoda körülmények közül menekültek el. Mi elképzelni se tudjuk, milyen az, amikor átugrunk egy családtagunkhoz látogatóba, és hazaérve azt tapasztaljuk, hogy a házunkat 6 rakéta találta el és rombolta porig. Hála Istennek, a sorsnak vagy bármilyen felsőbb erőnek (kinek melyik tetszik), hazánknak ilyen borzalmakkal régóta nem kellett szembenéznie. Éppen ez az, amiért sokan nem tudták kellő empátiával kezelni a történteket.

Egyszerűen képtelenek vagyunk átérezni, hogy a felépített életünk egy pillanat alatt dőlhet romba,

és el kell hagynunk a szülőföldünket. Én se tudom átérezni, hiszen én se kerültem ilyen helyzetbe, ezért nem hibáztathatok senkit. De irtózatos még csak belegondolni is abba, hogy ez másokkal, ráadásul tömegesen, megtörtént.

3.) A hiányos tájékoztatás és a felesleges várakoztatás feszültséget keltett

Ehhez a ponthoz magyarázatképpen annyi kitérőt tennék, tudom milyen, amikor az ember úgy érzi, csak várakozik, telik az idő, de nem tudja, mire is vár pontosan, mi fog vele történni másnap,

1. ez eleinte mennyire elbizonytalanítja,
2. majd egyre elkeseredettebbé,
3. aztán türelmetlenebbé,
4. végül szinte agresszívvá változtatja a várakozót.

Ez velem egy betegség kapcsán zajlott le. De ezeknek az embereknek az egész életük múlt azon, hogy a Keletiben/gyűjtőponton/határon vesztegeltek, és nem juthattak egyről a kettőre. Sajnos ilyenkor természetes reakció bizonyos idő elteltével a keserűségből és tehetetlenségből táplálkozó, szinte támadó viselkedés kialakulása. Nem szabadna elítélni ezeket az embereket olyasféle cselekedeteik miatt, amik velünk is így játszódtak volna le adott szituációban. De ahogy az előző pontban is leírtam, nem tudjuk ténylegesen beleélni magunkat az ő helyzetükbe.

4.) Valóban nem akarták betartani a törvényeinket

Teljes mértékben feleslegesnek és felháborítónak tartom a kormány plakátkampányát, amellyel már az igazi válság előtt is uszították a népet. Viszont az elmúlt napok, körülbelül egy hét történései után be kellett látnom, hogy ezek az emberek valóban nem tisztelték az ország törvényeit, ahova „sodródtak” – ahogyan az egyik plakáton olvasható.

Ha én egy kerítést látok magam előtt, nem az jut eszembe, hogy azt át kell vágnom. Főleg nem akkor, ha másképpen is bejuthatok arra az elzárt területre

1. Ahhoz persze ujjlenyomatot kell adni,
2. és iratokkal kell rendelkezni, hogy a határt átléphessük.

Ez nem egyéni eset, a világ más pontjain is így van, még az EU tagországok között sem utazgathatunk kényünk-kedvünk szerint, ha nem rendelkezünk minimum személyi igazolvánnyal. Tehát úgy gondolom, hogy a menekülő emberek ténylegesen törvényt sértettek akkor, amikor többféleképpen megpróbáltak átjutni a határnál felhúzott kerítésen. Ha emlékezetem nem csal, az ország területére be lehetett volna jutni legális keretek között is, nem feltétlenül kellett volna határsértést elkövetniük.

5.) Orbán volt az egyetlen következetesnek mondható európai vezető

Ezt szar beismerni inkább liberális meglátásokkal megáldott polgárként, de így van: Orbán már a valódi válság kialakulása előtt is azt hangoztatta, hogy tartani kell magunkat a schengeni egyezmény kritériumaihoz, azaz ellenőrizni kell az országhatárt.

1. Ezzel szemben Angela Merkel német kancellár reményt ébresztett a menekülő emberseregben azon kijelentésével, miszerint ők tárt karokkal fogadnak akármennyi arra rászorulót, akár regisztráció nélkül is. Majd gyorsan meg is változtatta véleményét, amikor valószínűleg rádöbbent felelőtlen ígérete milyen következményeket vonhat maga után Németországra nézve.

Hasonlóképpen történt ez Horvátországban is, ahol szintén fordult a kocka, amint a vártnál „forróbb lett a talaj”. Tehát lássuk be, Orbán legalább nem ígérgetett vakon, teoretikusan kijelentette, hogy Magyarország területére nem lehet csak úgy belépni.

6.) Amikor nálam teljesen elpattant a húr: Röszke

A határzár életbe lépésével a menekülők vélhetően a maradék türelmüket is elvesztették: azok a jelenetek, amelyek Röszkén lejátszódtak, nálam is az utolsó cseppet jelentették abban a bizonyos pohárban. Azt látni, hogy a magyar rendfenntartó erőkre betondarabokkal támad 250-300 ember az országhatárnál,

ijesztő volt számomra.

Itt kellett átértékelnem az egész eddigi helyzetet, és ekkor gondoltam bele először komolyabban abba is, hogy valójában mekkora veszéllyel nézhetünk szembe. Magyar polgárként, legyen az bármilyen nézeteket valló, senki nem akarja azt látni, hogy a hazáját védő rendőrökre ront külföldiek egy csoportja. És akkor már én is azt mondtam, próbálják őket vízágyúval lecsillapítani, ha már egyszer nem értenek a szóból.

Teljesen felháborodtam azon, hogy ezek az emberek idejönnek, át akarnak lépni úgy a határon, hogy csak elvárják az őket megillető jogok gyakorlását, de a kötelességüket – hogy regisztráltassák magukat és a kijelölt átkelőhelyen várakozzanak – nem akarják megtartani. Jogtalannak éreztem a felháborodásukat, nem kívántam nekik szép és kellemes dolgokat.

Majd bekapcsolt az 1. és a 2. pontban leírt emberi reakcióm is. Teljesen elkeseredett emberek tömege, kilátástalannak vélt helyzetben, valamit tenni akart. Más eszközük nem lévén ezeket tették.

Az az igazság, hogy a helyzet értékelésében én sem jutottam sokkal előrébb. A kérdéshez való hozzáállásom változatlanul ambivalens, igyekszem az összes tényezőt vizsgálni, és így véleményt formálni. Összegezve: rettenetesen elkeserít, hogy emberek ilyen sorsra juthatnak, és egyetértek azzal, hogy amennyire lehetséges, segítsük bajba jutott embertársainkon, hiszen hasonló helyzetben mi is ezt várnánk el; mindemellett úgy gondolom, visszaéltek a feléjük irányuló jósággal akkor, amikor ők nem a lefektetett játékszabályokat követték. Így tudnám megragadni legjobban, mi is zavar engem leginkább: hiányzik a kölcsönösség elve, nagyjából az összes szereplőt beleértve.

1. Részünkről hiányoltam azt a beleérző képességet, amellyel beláthatjuk, hogy fordított helyzetben mi is legalább ilyen mértékű segítséget várnánk el;
2. másrészt nem éreztem megvalósulni a másik oldalról a köszönetet, „hálát” azért cserébe, hogy nálunk legalább nem lőtték agyon a határon átlépve.

A megoldások megtalálását egyáltalán nem segíti elő, sőt inkább destruktívan hat, ha - a rossz beidegződéseink által vezetve -

csak feketét és fehéret látunk, de a köztes út nem érdekel bennünket.

Minden éremnek két oldala van, nem elég csak az egyik vagy a másik szemszögből frázisokat puffogtatni és meggondolatlanul ítélkezni. Itt az ideje, hogy több empátiát gyakoroljon az egyik, illetve több észszerűséget a másik oldal.

(Képek: 444, 24)

"Aki ballib, az csak feltétel nélkül, lihegve imádhatja a menekülteket, aki meg jobbos, az csak szittya indulattal gyűlölheti őket. Baromság" - szólt szívemből nemrég Geszti Péter a menekültügy kapcsán.

Az utóbbi hetekben gyakorlatilag az egész világ a menekültekről beszél. Mindenkinek van híre, véleménye, érzelme velük kapcsolatban. A legnagyobb közösségi oldalak és fórumok egyetlen témája ez most, és ennek bizonyára ugyanúgy örül Rogán Antal (tekintve az új milliárdos megbízását) és Komássy Ákos (lásd az MSZP új hangfelvétel-botrányát) is.

Az ország legolvasottabb közéleti blogjaként kötelességünk foglalkozni a kérdéssel, épp ezért szeretnék az Egyenlítő főszerkesztőjeként tisztázni néhány dolgot. Sok olvasónk szemünkre vetette levélben, kommentben, személyesen, hogy nem képviselünk egyértelmű álláspontot. Hol szolidárisak, hol liberálisak, hol "rendpártiak", sőt, néha "egybites turbómagyarok vagyunk". Nekik válaszolnék először: igazuk van.

Ha a Kedves Olvasó egységsugarú véleményeket vár, akkor keressen másik blogot. Szerzőink (tíznél több publicistáról és újságíróról beszélünk) felé egyetlen elvárást fogalmazok meg, mikor felkérem őket, hogy tiszteljenek meg cikkeikkel:

ne kövessék el azt a hibát, amit én a régi, MSZP-féle Egyenlítő alapításakor, 6 éve, a húszas éveim elején elkövettem.

1. Ne fogadják el politikai pártok, érdekcsoportok semmiféle közeledési, befolyásolási szándékát.
2. Ne hagyják félbe oknyomozó munkájukat, ha egy ügy messzebbre, máshová mutat, mint gondolták.
3. És ne legyenek politikailag korrektek egy publicisztikában, ha a véleményük túlmegy azon a határon, váltson is ki írásuk bármennyi vitát és bármekkora ellenérzést.

Szerintem így érdemes csinálni, és ezt tapasztalatból mondom. Csináltam máshogy is.

Nos, nem is volt ezzel az új rendszerrel semmi probléma. Nem estek nekünk tömegével olvasók, ha épp eltérő véleményeket publikáltunk például a szoptatós anyák kontra McDonalds kérdésben, vagy akkor, ha egy hajtásban emlékeztünk meg a Fidesz ámokfutásáról a kormányzásban és Tóbiás József impotenciájáról pártja vezetésében.

De a menekültek ügyében tett megnyilvánulásaink (a blogon és személyes életünkben egyaránt) zavart keltettek az Egyenlítő körül.

1. Ez most MSZP-s blog?
2. Vagy már fideszes?
3. Vagy most elárultuk mindig büszkén vállalt ballib gyökereinket?

Nem ez történt. Egyszerűen eltérő álláspontokat képviselünk egyénenként. Mivel főként az én álláspontom alakulása okozza a zavart régi olvasóink és szerzőink köreiben, idejét érzem egyértelművé tenni, hogyan látom a kérdést. Ezt azért teszem, mert eszem ágában sincs saját, "alapító-főszerkesztői" véleményem megírására kérni a kollégáimat, sőt, ezúton is arra bátorítom őket, hogy ne értsenek egyet se velem, se mással, ha a meggyőződésük nem engedi.

Az én véleményem:

1.) Magyarországon nincsenek, és nem is voltak menekültek, csak gazdasági bevándorlók

Szomorúan jutottam arra a következtetésre, hogy a kormány szóhasználata közelebb áll a valósághoz, mint a politikailag korrektebbnek és szolidárisabbnak tartott "menekültezés". Véleményem szerint addig "menekült" valaki, amíg az életét veszély, háború fenyegeti. Aki már több biztonságos országon átkelt, és deklaráltan Németországba, Angliába vagy északra tart, az igenis bevándorló.

És ezek a bevándorlók, akik néhány száz vagy ezer kilométerre innen még valóban menekültek voltak, az egyes országok között most egzisztenciális alapon válogatnak.

Tehát mind gazdasági bevándorlók. Ennek ellenére szolidárisnak és segítőkésznek kell lennünk velük, de csak addig a pontig, amíg ez nem fenyegeti a mi jövőnket, jólétünket, egzisztenciánkat rövid vagy hosszú távon Európában.

2.) Az Európába özönlő  gazdasági bevándorlók nem fogadják el a törvényeinket

Még néhány héttel ezelőtt sem hittem, hogy egyszer meggyőződéssel fogom leírni ezt az ostoba plakátkampányhoz illő mondatot. Pedig - sajnos - ez a valóság.

A bevándorlók a kezdetektől nem hajlandóak ujjlenyomatot adni az EU-ba belépve, vagy annak határán.

Holott ez a jogi aktus nem az életüket fenyegeti, pusztán - félelmeik szerint - azt a lehetőségüket, hogy válogassanak gazdag és kevésbé gazdag, de biztonságos, EU-s országok között. Én Tunéziában és Líbiában járva minden helyi törvényt betartottam, sőt, a teljes magyar csoport elfogadta, hogy a nők a legnagyobb melegben is teljesen zárt ruhát viseljenek a déli, kevésbé liberális településeken.

3.) A bevándorlók nem akarnak beilleszkedni

Németországból, Franciaországból, Belgiumból és Angliából egyre több hír érkezik arról, hogy bevándorló közösségek tömbösödnek, és ezekben párhuzamos, saját törvénykezést vezetnek be.

1. Nem kezdek bele a saria ekézésébe, bemutatásába, erre ugyanis bőven lehet felületet találni az interneten.
2. Nem részletezem, mit jelent a becsületgyilkosság, és hogy hol helyezkednek el egy ilyen vallási közösségben a nők és a gyerekek.

Azt gondolom, hogy Európában (és mindenhol a fejlett, nyugati világban)

az iszlám törvénykezést és társadalomszervezést ugyanúgy tiltani kellene, mint a szcientológiát vagy a holokauszttagadást.

Aki elért egy európai, békés, befogadó országba, és ott is arra vágyik, hogy őrült szabályok, előírások, tiltások, büntetések terhe alatt éljen, az menjen haza.

4.) Támogatom, hogy tiltsák be a nők elfátyolozását Európában

Itt elkanyarodnék egy gondolat erejéig a többedik generációs, hagyományaikat mégis őrző, európai muszlimokra. Londonban, Brüsszelben, Magyarországra látogató iszlám csoportokban egyaránt találkoztam fiatal lányokkal. Ők születésüktől fogva nyögik ezt az idejét múlt korlátozást.

Az arcukra van írva, és a maguk módján el is mondják (bár némelyik férfival nem beszélhet), hogy birtokba vételük és lealacsonyításuk ezen kifejezésétől szívük szerint szabadulnának. Szerintem a gyerekek emocionálisabbak, ösztönösebben meglátják, fogékonyabbak a jóra. Tiszta, vágyakozó tekintettel néznek elfátyolozott kislányok  a londoni metrón egy-egy csinos lányt vagy egymás kezét fogó, európai párt.

Nem az az alapvető probléma, ha egy vallás előírja, hogy mit viseljünk, hanem az, ha ennek az előírásnak a megszegése az állam, nem pedig a szüleink ellen elkövetett bűn.

Akkor mégis miért kellene álláspontom szerint (ideiglenesen) betiltani az elfátyolozást?

Mert az Európában élő, vagy ide tartó fiatalok nem ismerik a választás lehetőségét, így eleinte csak ezzel a drasztikus módszerrel értethető meg velük, hogy

van kendő és elnyomás nélküli élet.

Ezt pedig szüleiknek ugyanúgy el kell fogadniuk, mint az EU-s állást, a jogbiztonságot, szabadságot, és ahogy mi elfogadjuk az ő szabályaikat, ha vendégül látnak, vagy befogadnak minket.

5.) Európának nem befogadnia kell a nagy számban beilleszkedni képtelen tömegeket, hanem erős közösségként fellépni feldúlt országaik stabilizálása érdekében

Lássuk be, Európa elég töketlen, felkészületlen, széttartó és zavart ebben az új helyzetben. Ijesztő, de lelepleződött gyengesége.

1. Az iszlám szélsőségesek mosolyogva besétálhatnak határainkon kontroll nélkül, menekültek közé vegyülve,
2. az oroszok röhöghetnek rajtunk, az USA szövetségesein,
3. az USA pedig cinikusan befogad 1500 menekültet, mintha nem lenne felelőssége a problémában.

És míg mi szívunk és megoldást keresünk, és annyira szolidárisak vagyunk, hogy táblákkal üdvözöljük a tömegeket, addig az Öböl-országok csak vagyonuk töredékével segítenek, de életteret nem adnak szerencsétlen szomszédjaiknak. Nem csoda, mert míg a háborúikat pénzelik a háttérből, a velük érkező ellenlábasaikból nem kérnek.

Az EU-nak ki kell kényszerítenie, hogy regisztráció, nyilvántartásba vétel, háttérellenőrzés és ideiglenes nyomkövetés nélkül ne léphessenek bevándorlók a területére. Meg kell védenie határait, akkor is, ha ez csúnya és fájdalmas dolog néha. Az EU-nak magának kell döntenie, hogy mennyi gazdasági bevándorlót fogad be, mennyi van hasznára. És ami a legfontosabb:

végre komoly lépéseket kell tennie az EU-nak és az egyes országoknak a közel-kelet stabilizálására.

Az asztalra kell csapni az ENSZ-ben, lassan merni megszólalni a NATO-ban, katonai és humanitárius beavatkozást sürgetni, és komoly támogatást nyújtani az egyre nyomorúságosabb Szíria-közeli menekülttáboroknak és a befogadó arab országoknak. Azért, hogy a menekültek emberi körülmények között várhassák ki a hazatérést. Az EU-s országok képviseltetik magukat minden olyan nemzetközi szervezetben, amelyek valódi segítséget nyújthatnának a közel-keleten.

Ha Európa nem áll ki magáért, hanem továbbra is csendben megszavaz minden félmegoldást, már pusztán a földrajzi okok miatt is megszívja. Mert az USA biztosan nem fog ilyen irányú globális politikai fordulatot kezdeményezni. Ez a mi dolgunk.

6.) Orbánnak nincs miért szégyenkeznie, sőt

Most fog végleg elszabadulni a pokol, de hazudnék, ha megszokásból Orbánt kezdeném szapulni. Nem gondolom, hogy nem hibázott, sőt, hogy nem használta a politikai eszköztár legsötétebb húzásait. Persze. Gátlástalan, hatalomvágytól fűtött, manipulatív húzások sorát követte és követi el.

De most egy pillanatra az összképre koncentráljunk, és ne a gyakorlati politikai cselekvést kísérő ökörségekre és bakikra.

1. Az első és legfontosabb érvem az állításom mellett: Magyarország hamar és hatékonyan megvédte az EU ezen határszakaszát, szinte egyedül teljesítve ezt a kötelezettséget.

Orbán emellett egyetlen európai vezetőként képvisel a probléma nulladik napjától sziklaszilárd álláspontot. Felvállalta az ezzel járó kezdeti támadásokat és össztüzet, majd hetek-hónapok alatt minden őt igazolta. Az ő lépéseit zsigerből és hangosan elutasító európai politikusok ma már kezdik elfogadni álláspontját, utánozni cselekvését. "Merkel mintha Orbán érveit fogadta volna el, amikor ezeket saját koalíciós partnere sorolta föl neki" - foglalta össze találóan ez a cikk.

7.) Orbánt egyre nehezebb lesz támadni a kérdésben

Orbánt az egész világ xenofób diktátornak bélyegezte a Charlie Hebdo-mészárlás után tett nyilatkozata miatt. Aztán, mielőtt megindult az áradat, bármilyen alantas módon is (plakátok), de

előre szólt a várható problémáról.

Töketlenkedtünk a menekültek regisztrációjával, a határ megvédésével, a kerítéssel, a szerencsétlenek ellátásával. Mindenki a torkunknak ugrott. Aztán láttuk, ahogy sorban lefagynak a mosolyok, leereszkednek a "welcome refugees"-táblák tőlünk nyugatabbra is. Mert élőben szembesülve a problémával ott is rájöttek, hogy nehéz regisztrálni, etetni, mozgatni, figyelni ennyi embert. Csak két rövid példa a sok közül:

1. az osztrákok lenácizták Orbánt a béna vonatoztatás miatt, majd ők ugyanabba a hibába estek;
2. a horvátok egyik nap minket szapulva jelezték, mennyivel emberségesebbek lesznek, majd ahogy meglátták a 8000 érkezőt, akiket egy csappal és egy mobil wc-vel vártak, gyorsan rendőröket küldtek tuszakodni hozzájuk, majd inkább visszabuszoztatták a bevándorlókat egy magyar határ menti laktanyába.

Beszélni könnyű.

8.) Elkerülhetetlen és szörnyű terrorakciók várnak Európára

Nyilvánvaló, hogy az Iszlám Állam és más terrorszervezetek kihasználják az EU-ba áramló, ellenőrizhetetlenül óriási tömeget, hogy megbújjanak benne.

1. Alvó sejtként letelepednek,
2. kapcsolatokat építenek,
3. gyökeret eresztenek.

És ha anyaszervezeteik helyzete úgy kívánja, majd lecsapnak.

Európa az elmúlt 1-2 évben bizonyította, hogy még a kisebb számú, területén élő és sok esetben hatósági megfigyelés alatt álló(!) terroristát is képtelen volt kiszűrni. Mészárlás, robbantás, lefejezés, késelés.

Ha őket sem tudták lekapcsolni, akkor ezt a tömeget hogyan tudják majd kontrollálni? Megoldást kell találni a befogadás biztonságossá tételére, különben sok fekete napja lesz Európának.

Végezetül arra kérem olvasóinkat és kollégáimat, hogy reflektáljanak kommentben vagy saját publicisztikában erre a 8 gondolatra. A vita nem fáj.

Németh Gábor

A miniszterelnök fogorvosa - így tett szert országos ismertségre Bátorfi Béla. Az ő cégei azok, amelyek uniós támogatást kaptak a fogászati turizmus népszerűsítésére. Kevéssé köztudott, de a fogorvos-vállalkozó volt Orbán Viktor első személyes kampányfőnöke.

A miniszterelnök 1990-ben a IX. kerület és Soroksárral közös körzetben indult, hiszen ekkoriban még a Mester utcában lakott, s Bátorfi volt az, aki összehozta a kampánycsapatot. "Orbán Viktor Kampánycsoportnak" nevezték magukat. 

Áder bajuszban, Bátorfi anélkül (Kép: MTI)

Az interjút nemigen adó fogorvos ritkán nyilvánul meg közéleti kérdésekben, személyes Facebook-oldalán szokott olykor kivételt tenni. Például, amikor megjelent Erdő Péter nyilatkozata arról, hogy nem válhat az egyház embercsempésszé, márpedig ha bárkit is befogadnának, azzá válnának, keményen kifakadt. A Facebook-oldalára azt írta, hogy

"Erdő Péter bíboros köpjön fel és álljon alá!
Ezenkívül mondjon le azonnal!!!
És nagyon szégyellje magát...
Pedig én nem akarom, hogy akár egy menekült is Magyarországon telepedjen le. Hét éve látom személyesen Londont, mint elrettentő példát.Ijesztő és nyomasztó, ami ott van, London elesett. Nem akarom, hogy velünk is ez történjen.
De amíg itt vannak a menekültek, addig kutya kötelességünk segíteni őket, főleg a gyerekeket és a nőket, élelemmel, gyógyszerrel, ruhával és amivel csak tudjuk.Mert emberek vagyunk. Csak ezért." 

A múlt héten pedig az egyik menekülteket segítő oldalon ajánlkozott fogorvosként. A zárt csoport tagjai nagyon meglepődtek a felajánló személyén, de örömmel fogadták azt és a kommentfolyamból az derült ki, hogy

több fogfájós menekültet is ellátott.

Ez annyira nem vágott össze persze Orbán politikájával, hiszen nyilván minden arab idetódul majd, ha megtudják, hogy itt fogorvosi ellátást is kapnak. A keresztes háborút vívó miniszterelnök azóta persze megoldotta a problémát, legalábbis azt a részét, hogy ne lakott területen legyenek a menekültek.

Orbán Viktor és tettestársai szerda este nyilván pezsgőt bontottak. Nagy nap nekik ez. Sikerült addig hergelniük a menekülőket, amíg azok össze nem csaptak a rendőrökkel. Ronda képeket sugároznak a tévék – lehet ujjal mutogatni, hogy hát tessék! Ezt akartátok? Ezeket, értitek, ezeket akarnátok beengedni délibábos kis hazánkba? De hiszen ezek ránk támadnak, összecsapnak a rendőrökkel, ezek után nyilvánvaló, hogy

elvágják a torkunkat, megerőszakolják lányainkat és nőinket és elveszik a munkánkat is ráadásul.

Ja, és terrorista is van köztük. Innen látom a fotelből a tévén a randa terrorista fejét.

Mondjuk, ha 2006 őszére gondolunk, akkor rendőrre támadni hazafias cselekedetnek számított, de az más, akkor a tugyukkik uralkodtak a nép felett. És ha egy focimeccs után szétverik a város egy részét, kocsikat gyújtanak fel, akkor édes istenem, hát szórakoznak a gyerekek, szórakoznak. Mi is voltunk fiatalok.

Ám ha a migráncsok, akkor kész, jöjjön a kemény kéz – elintézni őket. Jó, volt abban munka rengeteg, hogy felbőszítsék őket.

1. Hol megváltatták velük a vonatjegyet, majd lezavarták a vonatról őket,
2. hol felszállhattak, de cselesen egy menekülttáborba akarták félúton csukni őket.
3. Hol azt mondták, hogy mindenkinek regisztrálni kell, mert ugye az EU-s kötelezettségek,
4. hol meg buszra pakolták őket, és irány Ausztria.

Közben folyt rendesen a magyar lakosság hergelése is. És iskolatársaink, munkatársaink, szomszédaink, barátaink és üzletfeleink egy része remekül hergelhető. Nem egy nagy felismerés ez, legfeljebb csak azt a régi mondást idézhetjük fel, hogy egy épelméjű ember nem gyújtogat gyufát puskaporos hordók között. De ki itt az épelméjű?

Orbán ma már egy európai szélsőjobb platform létrejöttén munkálkodik,

nem is haladnak rosszul a dolgai ebből a szempontból. Beveszi-e ebbe a Jobbikot itthon vagy sem, szinte már mindegy is. Hiszen ő maga a legjobbik. Aztán, ha megvan a mind szélesebb szélsőjobbos szövetség, akkor persze okoskodhatunk néhányan, hogy abból jó nem szokott kisülni. De majd ajvékolónak nevez minket kedves felheccelt barátunk. Aztán persze majd elgondolkozik, amikor őt vágja valaki pofán, vagy a fiát, esetleg őt magát állítják valami hülye puskával a határra, hogy vagy lelövöd vagy ugye ők téged, mert ez így működik. Addigra már késő, és az sem segít rajtunk, hogy majd csendben jelentkezni próbálunk a hátsó sorban, hogy bocs, de mi próbáltunk szólni, mert addigra már késő lesz.

Ha úgy tetszik, már most késő van.

Ma Magyarországon úgy látszik nincs erő, amelyik meg tudná állítani a barna áradatot. Sőt. Inkább mind többen dőlnek be a közepes színvonalú propagandának, hogy jajdejó. Csapjunk csak oda nekik. Igen, Pesten 1914 nyarán azzal a táblával tüntettek a népek, hogy „Háborút akarunk!” És komolyan is gondolták. Kit érdekeltek azok a hangok, amelyek szerint, nem lesz ennek jó vége.

Persze a művelt világ, ahol az értelem nem pislákol, hanem tán még világít is, többségben van. Ha tesz valamit e rezsi ellen, akkor jó, ha nem, hát nem. Már megint így jártunk.

Ja. És persze az erőszak nem megoldás semmire. Tudom én. Meg azt is, mint minden történelmi párhuzam, nyilván ez is sántítani fog. Senki sem akarja őket úgy megölni őket, mint akkor.

Max. csak lebombázzák, kivégzik őket es a többi. Elüldözik a földjéről, a házából, elveszik mindenét. Ilyesmik. Nem nagy ügy. Kivel nem esett meg ilyen a történelem folyamán.

Ám most ezek itt nem hagyják magukat a kapuk mögött.

Vigyázat, veszélyes anlógia következik! Mert minden ilyen a holokauszt relativizálásának a veszélyét is magában rejti. De mégis.

A zsidók nagy tömegekben – talán Varsó kivételével – hagyták magukat.

Felszálltak a vonatra, nem törtek át a határkerítést, nem tüntettek, nem lázadoztak. Udvariasan beálltak a sorba, bekászálódtak a marhavagonba. Igazán próbáltak jól viselkedni, hogy ne okozzanak gondot senkinek.

Kár most azon lamentálni, hogy es mi lett volna, ha lázadnak. Nem tették. Amúgy is. A világ nem fogadta be őket. Kerítések és határzárak. Maradjanak, ahol vannak. Tűnjenek el a szemünk elől. Pá.

Tudjuk mi lett belőle.

Ők meg nem hagyjak magukat. Szerencsére, úgy, ipari és intézményes méretékben senki nem akarja megölni őket. Csak ez sovány vigasz annak, aki attól tart, a jövő héten oda esik a bomba, ahol éppen vacsorál a családjával.

Na, ja. Más a kultúrájuk, és elveszik a munkánkat. Köveket dobálnak, és nem akarnak eltűnni a szemünk elől.

A jó szír ma az, aki szépen csendben hazakullog és nem feltűnősködve várja a bombát és a sortüzet.

Hogy mi csak még ne is tudjunk róla. Ő baja. Így járt. Nekünk meg mindjárt kezdődik az esti sorozat a tévében.

Éljen, Magyarország.

Dési János

(Kép: MTI)

Az utolsó etapját kezdte meg a Hagyó-per. Tanúkihallgatással, illetve a gyanúsítottaktól lefoglalt adathordozókról készült másolatok kapcsán igazságügyi szakértői vélemények ismertetésével folytatódott kedden a BKV-per a Kecskeméti Törvényszéken.

Az ügyre rálától előzetesen úgy kalkuláltak, hogy még az év vége előtt elsőfokú ítélet születhet a több mint három éve zajló perben. A keddi tárgyalásinap viszont ez nyilvánvalóan felülírta. Az ügyész egy napot még kért, így nem három, hanem négy tárgyalási napon át fog folyni a vádak ismertetése. Annyi már bizonyosnak látszik, hogy ismét módosítani fognak a vádiraton. Sokadjára.

Miért húzódott el ennyire a per?

Emlékeztetőül:  2012. június 13-án tartották az első tárgyalási napot a Hagyó Miklós és 14 vádlottársa ellen folyó perben. A közel 40 ezer oldalnyi dokumentumot produkáló nyomozás 2011 decemberében zárult. Hagyó Miklós volt MSZP-s főpolgármester-helyettest és társait "maffiavádakkal", bűnszervezetben elkövetett hűtlen kezeléssel, vesztegetéssel és hivatali visszaéléssel  2012. januárjában vádolták meg. Az ügyészség szerint a Hagyó Miklós vezetésével működő bűnszervezet mintegy másfél milliárd forintos vagyoni hátrányt okozott a BKV-nak. Az elsőrendű vádlott Hagyó Miklósnak a vádiratban felsorolt bűnesetek közül hármat rónak fel. A hűtlen kezelést az AAM tanácsadó cég szerződései kapcsán, amiért az ügyészség szerint a BKV pénzéből rendeltetett magának egy 50 millió forintos tanácsadói anyagot, amit aztán főpolgármester-helyettesként használt fel. A hivatali visszaélést, amiért a HÉV utastájékoztató rendszereinek kiépítése ügyében a munka igazolásra kötelezte a BKV illetékes vezetőjét, Balogh Zsoltot. A vesztegetés és a zsarolás pedig azért került fel a bűnlajstromára, mert állítólag 2008-ban és 2009-ben is 15-15 millió forintot követelt ki Balogh Zsolttól. Bár a vádirat nem nevesíti, könnyen kitalálhatjuk, hogy ez az elhíresült nokia-doboz vád.

A büntetőpert illetékességből a Fővárosi Törvényszéken kellett volna tárgyalni, de Handó Tünde, az OBH frissen kinevezett elnöke - a bíróság leterheltségére hivatkozva - 2012 februárjában a Kecskeméti Törvényszéket jelölte ki. Az áthelyezést úgy indítványozták, hogy még nem volt készen az ügyek áthelyezését megalapozó eljárási rend, csupán egy tervezet keringett a bíróságok között. 2012. február 16-án, négy nappal az eljárásrendet megalkotó OBH elnöki határozat előtt elsőként ezt az ügyet helyeztek át vidéki bíróságra.

A védők 2012 áprilisban fordultak beadvánnyal az Alkotmánybírósághoz, kifogásolva, hogy Handó Tünde jogorvoslati lehetőség biztosítása nélkül jelölte ki a Kecskeméti Törvényszéket az ügy tárgyalására. Az Alkotmánybíróság végül 2013 decemberében megsemmisítette az ügyáthelyezést lehetővé tévő jogszabályt, mivel az a tisztességes eljárás két követelményét - a törvényes bíróhoz és a pártatlan bírósághoz való jogot - is sértette, illetve  alkotmányellenesnek ítélte azért is, mert az ügyáthelyezésről szóló határozat ellen nem volt biztosítva jogorvoslat.  A Kecskeméti Törvényszék ezután szinte azonnal illetékesség hiányára hivatkozva a Fővárosi Törvényszékre utalta a pert. A Fővárosi Törvényszék 2014. január 7-én állapította meg saját illetéktelenségét, és a bíróság kijelölésére a Kúriát kérte fel. A hosszas huzavona után a Kúria döntött. Érvelésük szerint azzal, hogy a kijelölt Kecskeméti Törvényszék tárgyalni kezdte az ügyet, illetékessége rögzült. Magyarul: ahol elkezdték, ott fejezzék be. Függetlenül attól, hogy alaptörvény ellenesen került az ügy Kecskemétre, és attól is, hogy a Kecskemét Törvényszék már egyszer kimondta illetékességének hiányát.

Mi maradt a leghangzatosabb vádból?

Bár a vádiratot már többször módosították, annak legfontosabb elemei megmaradtak, így jelen pillanatban a kétszer 15 millió forintos nokia-dobozos pénzátadást is tartalmazza.

Már 2012 októberében, a Kecskeméten folyó tárgyalás során Balogh Zsolt lényegében visszavonta korábbi vallomásait. "Nem vagyok hős. Nem akartam mást, csak hazamenni" - magyarázta, hogy miért is adott interjút 2010 tavaszán a Magyar Nemzetnek és a Hír TV-nek, épp a választási kampány véghajrájában. Nyomozati vallomásait állítása szerint nyomás alatt tette, sőt, a sajtóban is azért nyilatkozott, egyebek között a nokia-dobozról, hogy elkerülje a börtönt. 2015 márciusában Balogh végül kimondta: Hagyó nem utasította őt törvénysértésre, ő maga sem követett el ilyet, és pénzt sem adott át Hagyónak - sem nokiás dobozban, sem máshogy. Egyúttal bocsánatot kért a volt politikustól.

Júniusban újabb információk jelentek meg, ezúttal arról, hogy már az ügyészség sem hisz a nokia-doboz történetében. A KNYF ekkor szüntette meg a vesztegetés miatt indult nyomozást. Indoklásuk szerint "a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése, és az eljárás folytatásától sem várható eredmény". Csak érdekességképpen: 2012 októberében, amikor a tárgyaláson Balogh elmondta, hogy már nem tartja fenn korábbi vallomásait, Hadnagy Ibolya bírónő megkérdezte az ügyészt, folyik-e nyomozás a Synergon-ügyben. Annak kapcsán, hogy honnan származott a vádiratban nevesített kétszer 15 millió forint.  Kiderült, hogy nem folyik. A vádemelés után kilenc hónappal elkezdődött nyomozást szüntette meg tehát az ügyészség 2015 júniusában.

A BKV-ügy, vagy Hagyó-per természetesen nem csak a több választási kampányban is használt nokia-dobozról szól, bár ez az ékköve a vádaknak. 15 vádlott, 21 vádpont, majd száz tárgyalási nap két részletben, hiszen egyszer már elölről kellett kezdeni a pert.  Eddig úgy nézett ki, hogy talán az év végére végre születhet első fokú döntés Kecskeméten. Most már azt sejtik inkább, hogy átcsúszik a 2016-os évre az ítélet.

A BKV ügy kényszervallatásai és letartóztatásai csak hab volt a tortán. 2010-ben a többi nagy fővárosi közműcégek ügyében is megtörténik a vádemelés (Ez legtöbb esetben annak a Szabadváriné ügyésznőnek köszönhető, aki most jutalmul Tarlós szárnyai alatt zsebeli be a milliós fizetéseket és prémiumokat.)

A jelek szerint azonban

a fővárosi cégek ügyében is szakmaiatlanul folyt a nyomozás.

Íme 5 felháborító és igen csak megkérdőjelezhető részlet:

Tovább működik a Párisi Udvarban a Krskó Tibor, Csetényi Csaba páros által tulajdonolt trafik. Ez az egyik utolsó üzlet az épületben, ahonnan nemrég a legendás Jégbüfének is mennie kellett. 

A Párisi Udvar már régóta nagyrészt üresen áll a Ferenciek terén. (Illetve a Brudern-ház, amelynek földszinti, belső része a Párisi Udvar, de mára az egész épületre az utóbbi elnevezés ragadt át.) Az akkor Rogán Antal vezette V. kerületi önkormányzat szerette volna pénzzé tenni a patinás ingatlant, ezért

1. minden üzletet kiköltöztetett,
2. és a lakókat is kivásárolta az épületből.

Már évek óta csak egy cipőbolt és a Jégbüfé működött az ingatlanban, azok is csak azért, mert pereskedtek az önkormányzattal. De aztán jött a trafikmutyi: a Fidesz-kormány kiosztotta a trafikkoncessziókat. Az évek óta üresen álló üzlethelyiséget 2013-ban

Az elmúlt napokban sokan gúnyolódtak vagy éppen fanyalogtak azon, hogy egy olyan hölgyet neveztek ki sportügyi államtitkárnak, akiről korábban egy pucér fotósorozat is megjelent a Playboyban.

Én nem értek egyet ezekkel a nagyrabecsült kollégáimmal.

1. Már miért lenne baj, ha egy államtitkárnak bizonyítottan jó a popsija?
2. Ráadásul feszes a hasa?
3. És a kebele is olyan, mint egy érett alma?

Szerintem, ha csupa Playboy-modellre cserélnénk le a kormányt, akkor határozottan javulna a nemzetközi megítélésünk, jobb lenne a sajtónk külföldön és még a legádázabb liberális lapok is kénytelenek lennének elismerni, hogy seggben erősek vagyunk.

Migránsügy ide vagy oda, pár jól elhelyezett popó és máris mindenki boldog lenne. Természetesen, egy jól kidolgozott, izmos férfi felsőtest is jó ajánlólevél lenne. Pocakosokat sajnos nem tűrünk, mert

a pocakos politikus a halálunk.

De most komolyan, miért kell szegény Szabó Tünde államtitkár asszonyt cikizni azért, mert igazán csinos, és ezt nem is félt megmutatni minekünk sem.

Ciccolina is milyen népszerű volt a maga idejében, pedig ő azért néhány pucér képnél merészebbet is vállalt, különösen emlékezetnék arra, amikor ő és a kígyó. (Egyikükön sem volt sok ruha a film készítésekor.)

Mondom, az egész sok szót sem érdemelne, messze nem ez a legnagyobb baj ezzel a kormányzattal. Sőt. Ismétlem,

még több Playboy-modellt kérünk a kormányzatba!

Ámde, a minap a Playboy után még valami durvábbra, pornográfabbra, ha úgy tetszik, disznóbbra vágytam. Így a kezembe vettem a Nemzeti Pedagógus Karnak nevezett korporatista szervezet etikai kódexének tervezetét. Na, ebben aztán az olvasható, hogy „olyan módon viselkedünk, beszélünk és öltözködünk, hogy az erősítse munkahelyünk és a köznevelés intézményrendszerének megbecsültségét, ezáltal is javítva azok feladatellátási képességét. Munkahelyünkön kívül is olyan magatartást tanúsítunk, hogy az erősítse a velünk érintkezőknek a köznevelés rendszerébe vetett bizalmát.”

Ez az MTI-, nem a Playboy-kép

Innentől kezdve végiggondolhatjuk a lehetőségeket. Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az I/a tanító nénijének. Pedig neki is nagyszerű, kerek a popója, harapnivaló a mellecskéje és szépen borotvált a puncija. Éppen, mint egy államtitkárnak. Ám ő mégsem mutathatja meg magát, mert akkor ugye a pedagógus kar majd kizárja kebeléből (már megint ez a kebel!), és akkor nem is taníthat tovább.

Vagy a pedagógusra és az államtitkárra ugyanazok a szabályok vonatkoznak, és akkor tessék, irány a Penthouse és a kacsintós pucér kártyanaptár. (A maga idejében én Ildi nénit, a kémiatanárt nagyon is szeretem efféleképpen elképzelni, nagy öröm hogy a következő generáció már nincs ilyesmi felesleges fantáziálásra kényszerítve, hanem szembesülhet a meztelen valósággal.)

De az is lehet, hogy felesleges hülyének nézni a tanárokat. Nagyszerű pedagógus lehet az is, aki mondjuk szerepelt egy férfimagazinban, és igazán pocsék az is, aki mindig állig begombolkozva – esetleg, hogy adjunk a kornak is valamit – mindig csadorban jár.

Egész pontosan, ha valakire rábízzuk a gyermekünket, akkor

nézzünk ki belőle annyit, hogy felesleges neki ökörségeket előírni.

Talán maga is megbirkózik a toalettjével, mindenféle hatalomtechnikai intézmények szíves közreműködése nélkül is. (Aki most e sorokat olvasva, azt sziszegi magában, hogy álszent bagázs, az számoljon el a saját lelkiismeretével és küldje be az anyukáját!)

Szabó Tündére meg igazán büszkék lehetünk, hogy nálunk még az államtitkárok is dögös csajok.

 D. J.

Azt kérdezik kedves olvasóink, hogy egy katona ugyan már, miért ne védhetné meg a hazáját az illegális határsértőktől. Ha kell fegyverrel is. Éleslőszerrel. Akár meglőve a menekültet. Vagy megölve.

Hát legfőképp azért, mert

az illegális határsértő nem ellenség.

1. Nem fenyegeti Magyarországot.
2. Nem akarja elvenni a munkánkat.
3. Nem veszélyezteti a kultúránkat. (Ha csak az ilyen Bayer-féle íróóriások öklendezését nem tekintjük, de hát az nem is igen számít kultúrának.)
4. És tekintettel van a törvényeinkre, ha azokat választott képviselőink nem kifejezetten az ő lehetetlenítésére találják ki.

Nem akarnak ezek semmit, csak átmenni az országon. A magyar érdek az volna, hogy minél zökkenőmentesebben tudják ezt megtenni. Korábban a magyar kormány se gondolta ezt másként. (Az Orbán-kormány menekültpolitikájának bukásáról bővebben is írtunk már.)

1. 10 hónappal ezelőttig mindenféle regisztráció nélkül átjöhettek a zöldhatáron, és Ausztria felé elhagyhatták az országot.
2. Tavaly decembertől idén augusztusig osztrák-német nyomásra regisztrálták ugyan őket, de ezután mozgásukban nem korlátozták, és a többit lásd fent.
3. A káosz augusztusban kulminált, amikor már regisztrációval se hagyhatták el az országot, majd lezárták előttük az osztrák határt.

Amit Orbán mond, és amit tesz, az szöges ellenétben áll egymással. Magyarországra a BM adatai szerint 170 ezer ember lépett be idén illegálisan. 155 ezren adtak be menedékkérelmet, amiből alig kétezret bíráltak el (a 85 százalékát elutasították). A többi eljárás megszűnt: a kérelmezők elhagyták az országot.

A kereszténység nagy védelmezője tehát valójában migránsok özönét zúdítja Európára.

(Most nagyvonalúan tekintsünk el attól, hogy Európa nem is keresztény, bővebben erről 3 tévhit a kereszténységről címmel írtunk.)

És ez történik egész kedd éjfélig: Magyarország egyenesen az osztrák határra szállítja menekülteket. De hallottunk olyat is, hogy az újdonsült szövetséges Szlovákia felé irányítják őket.

Mert azóta már visszaállították az ellenőrzést a magyar-osztrák, sőt, az osztrák-német határon is. Azonban ez nem jelent elutasítást: Németország továbbra is fogadja a szír menekülteket, és nem érvényesíti rajtuk a dublini egyezményt, azaz nem küdi vissza őket a regisztráló országba.

Ez mindösszesen logisztikai probléma: nem tudnak mit kezdeni az egyszerre rájuk zúduló embertömeggel. Pedig lehetett volna ezt másként is, például akkor, ha Magyarország tavasszal elfogadja a kvótarendszert, ami kontrolláltan a határövezeti országokból osztja el a menekülteket a fogadókhoz, és lényegesen kezelhetőbbé teszi a dolgot.

Orbán boldogan nyilatkozik olyat, hogy 

megértjük, hogy Németország és Európa értékeinek védelmében szükség volt a döntésre. Természetesen készen állunk az együttműködésre minden formában.

És ilyenkor azt is nehéz megérteni, hogy tényleg nem fogja föl, vagy csak taktikázik. Törhetik a fejüket a szegény német kancellaristák és diplomaták. A határzár célja nyilvánvalóan az volt, hogy megtörjék Magyarországot. Mert ez egyedül nekünk rossz. 

Egyszerű dolog ez pedig: amíg nem fogadják el a kvótarendszert, addig a németek se engednek. Küzdjön mindenki az országba már bejutott menekültekkel, ahogy tud. Csak Orbán nem érti, hogy

1. mivel a migránsok a szerb-magyar senkiföldjén nem maradhatnak,
2. és visszafelé se mehetnek,

csak előre vezet az út.

Át fogják törni az orbáni vasfüggönyt, ha csak le nem lövöldözik őket. Fegyvertelen embereket pedig legyilkolni egyfelől remek országimázs, másfelől egyenes út szeretett vezetőnk számára az egyik hágai cellába.

Csak 2012 januárjától lelhetőek fel a Köztársasági Elnöki Hivatal szerződései az intézmény honlapján, de egy állandó szereplője mindig van a listának: ő Kruchió László és kertészeti szolgáltatásokat, illetve virágdíszeket vesznek tőle időről-időre.

1. 2013-ban például több mint 10 millió forintért szerződtek vele, feladatai közé tartozott abban az évben az Áder-család által belakott köztársasági elnöki rezidencia kertészeti munkáinak elvégzése, a kültéri növények fenntartása is.
2. De ő szállította az államfő protokolldíszeit is.
3. Tavaly virágdíszekre 8,75 milliót, míg kertészeti munkákra 1,2 milliót költött nála Áder János hivatala.

Érdekesség, hogy Kruchió László 2011-ben a kecskeméti főiskola kertészeti karán mint az államfői hivatal dizájnere tartott előadást.

A honlapjukon a referenciák között feltüntetik a KEH-et is, de az ars poeticában már nem hivatkoznak rá. Ott inkább ilyeneket írnak:

Több szállodában és étteremben készítünk hétről hétre kompozíciókat, dekorációkat, melyek kiegészítik a tereket, szépséget és egy kis természetet csempésznek a határozott vonalak közé. A családi rendezvényeket szeretjük igazán és a virágkiszállítások meghitt hangulatát, ahol a meglepett fél arcán igazán mély érzelmek tükröződnek.

Ez igazán csodálatos. De évi 10 millióért legyenek is mély érzelmek.

(Kép: KruchióDesign)

Vasárnap reggel a CNN internetes változatának nyitó oldalát négy hír vezette. Az egyik a republikánus elnökjelölt-jelölt Trump kampánystratégiájával foglalkozott.

A másik három Magyarországgal.

Nézzük őket szép sorban.

Az első azért nem teljes terjedelmében Magyarországról szólt. Beszámolt azokról a tüntetésekről, amelyek a hétvégén végighullámoztak Európa nagyvárosain, sok-sok tízezer ember részvételével és a menekülők befogadása mellett emelték fel a szavukat.

Ebben a képekkel is bőségesen illusztrált írásban hosszan és részletesen kiemelik, hogy Magyarországon másként mennek a dolgok, a magyar miniszterelnök a menekülők de facto lázadásáról beszél, és így tovább. Majd az írás végén részletesen felidézik, hogy Magyarország is aláírója annak az 1951-es menekültügyi konvenciónak, amely szerint a háborús övezetekből menekülőket be kell fogadni. 

A következő cikk bemutatja azt a kis filmecskét, amelyen a magyar rendőrök „etetik” a menekülteket. Vagyis zsömlés zacskókat hajigálnak a tolongó emberek közé. Idéznek néhány menekültet, aki beszámol arról, milyen viszontagságos körülmények között, mennyi veszély után értek Magyarországra, az Európai Unió kapujába, ahol így bánnak velük.

Ez a cikk is a genfi menekültügyi konvenció felidézésével zárul.

A harmadik természetesen László Petra operatőr ügyét idézi fel. S azért természetesen, mert ez a hír az elmúlt napokban le sem került a vezető médiumok címlapjáról.

Ha valaki az elmúlt napokban ránézett a CNN oldalaira – és ilyenek, felteszem, nem kevesen voltak a világban –, akkor talán nem is önmagában értelmezi ezt a hírt. Hiszen

Magyarország le sem kerül a CNN vezető anyagai közül, s ezen tudósítások többsége sem túl barátságos Magyarországgal.

László Petra csak egy csöpp a pohárban. (Nagy csöpp, de csöpp.)

„Elmenekültünk a háború elől, és egy nagy börtönbe jöttünk” – idézi már címében egy beszámoló. Egy másik közzéteszi azt a videót, amelyen látszik, hogy a finoman szólva is mostoha körülmények közé zárt menekülőket miként ébreszti egy derék magyar rendőr. (Szerencsénkre az angol felirat nem adja vissza a magyar nyelv káromkodásai sorának szép zamatát. Hmm.)

De Arwa Damon több tudósítása is emlékezetes marad sokaknak. Leginkább az, amelyben egy kukoricaföldön fut a menekültekkel együtt, miközben rendőrök kivont gumibottal kergetik őket.

Arwa Damon sokszor jelentkezett Magyarországról. S nem túl barátságos hangon számol be az itteni hatóságok ténykedéseiről. Lehet Damont elfogultsággal vádolni, édesanyja szír, édesapja amerikai, ő az Egyesült Államokban született. De az tény, Damon veterán tudósító, aki az iraki háborútól kezdve számos forró pontját megjárta a világnak. Látott egy-két dolgot már. S ha így mutatja be Magyarországot, akkor azt öt Kovács Zoltán kormányszóvivő-féle nyilatkozat sem ellensúlyozza.

Természetesen a magyar sajtóelhárítók és trollok kikezdték Damon sokszor valóban erős érzelmekre apelláló tudósításait

azzal, hogy na ja, ő is szír. Lehet. De ő a CNN sokat próbált tudósítója, közönsége is valószínűleg így követi beszámolóit, nemcsak a tévében, hanem twitter-oldalán is.

Egyébként más amerikai orgánumok is beszámolnak Damon munkájáról. Nem kispályás játékossal van dolgunk.

Tapasztalatait pedig egy nagyívű, képekkel, videókkal bőségesen illusztrált munkában foglalta a minap össze, ez is jópár órán keresztül vezető anyag volt a CNN nyitó oldalán.

És éppen becsukni készülök a CNN oldalát, amikor oldalt felvillan a Daily Mail legújabb videóbeszámolója, amely címe szerint nácikra emlékeztető viselkedéssel vádolja a magyar kormányt. Igaz, ezt az osztrák kancellártól idézik, de a cikkben lévő képek nem sok rokonszenvet ébreszthetnek a világ jóérzésű embereiben a délibábos Magyarországról.

Ráadásul a végén ott egy kis videó, amelyen fegyveres magyar katonák egy kisgyerekes családot egzecíroztatnak, a maguk finom modorában.

És megint csak annak örülhetünk, milyen jó, hogy kevesen értik a nyelvünket.

D. J.

(Kép: CNN)