A lakók egyre elkeseredettebbek, mostanra már minden mindegy, csak szűnjön meg az állandó üvöltözés. Az önkormányzat által elfogadott népszavazás azonban nem fogja megoldani a problémát.
Már csak pár hét múlva, azaz február 18-án dönthetnek az erzsébetvárosiak a bulinegyed sorsáról. A VII. kerületi népszavazás formálisan ugyan arról szól, hogy az Erzsébet körút, a Rákóczi út, a Károly körút és a Király utca által határolt területen bezárjanak-e a szórakozóhelyek éjfél és reggel 6 óra között, ha azonban a népszavazás érvényes és eredményes lesz, és
ha az igenek győznek, az megpecsételheti a bulinegyed sorsát, amely életet lehelt ebbe a kutyaszaros-lepusztult kerületbe.
Belső-Erzsébetváros tíz évvel ezelőtt ugyanúgy nézett ki, mint most Külső-Erzsébetváros: leromlott állagú épületek, húgyszag és üres utcák. Most a kerület belseje tele van éttermekkel, szórakozóhelyekkel, rengeteg pénzt elszóró kocsmákkal és dizájnos butikokkal.
Állapítsuk meg, hogy a kerületi önkormányzat – pártállástól függetlenül – képtelen volt más módszerrel a belvárosi kerületbe életet lehelni. Az egyetlen eszköze a magántőke bevonása volt. A magántőke pedig bejött és felépítette a bulinegyedet, sokszor lerombolva a korábbi építészeti emlékeket (lásd az Óvás egyesület harcait). Ám tehetetlen és tutyimutyi önkormányzat ugyanolyan maradt: még a saját szabályzatát sem tudta betartatni. Igazából a problémát ez okozza, illetve a párbeszéd hiánya a szórakozóhelyek tulajdonosai, a bulizók és a kerületi lakosok között. A népszavazás olyan, mint amikor Nagy Sándor átvágja a Gordiuszi csomót: egy bonyolult problémára ad faék egyszerűségű választ.
A helyieket nem lehet azért hibáztatni, hogy nyugalmat akarnak, az önkormányzat szeretne pénzhez jutni és alacsony költséggel megúszni a kerület rendbetételét. A turisták bulit és látványosságokat akarnak. A szórakozóhelyek tulajdonosai profitot a turistákból. Ha létezik is ésszerű, mindenkinek jó megoldás, az biztos nem a szórakozóhelyek bezárása éjfélkor, hiszen így mindenki rosszul jár.
Abszurd az abszurdban, hogy a megoldás könnyebb, mint bárki gondolja: egyszerűen tárgyalóasztalhoz kellene ültetni az érintett feleket és egy ésszerű kompromisszumot kellene kidolgozni.
Azonban ez egy melós, időigényes feladat, amiben a feleknek félre kellene tenniük a sértettségüket. Ez pedig nem igazán a magyar mentalitásra jellemző.
Összeszedtünk öt érvet, miért nem jó megoldás a népszavazás:
- A népszavazás eredménye nem kötelező az önkormányzatra nézve
Bár óriási öntökönlövés lenne, ha nem vennék komolyan a kerületiek véleményét, de az önkormányzatot semmi sem kötelezi arra, hogy tiszteletben tartsa a népszavazás eredményét. Akárhogy is, eddig sem tettek túl sok mindent azért, hogy érvényt szerezzenek a kerületben a törvényeknek és a szabályoknak.
- A népszavazás az „oszd meg és uralkodj”-elvre épül
Egy kerületi lakos nagyon találóan megjegyezte az Élhető Erzsébetváros nevű Facebook-csoportban: a bárok, vendéglátóhelyek, kocsmák jelenlegi kommunikációja, az, hogy végül ellenünk fordultak teljesen és a lakókat látják ellenségnek, annak az eredménye, hogy az önkormányzat a szavazásra bocsátott kérdésével (nem tudom, hogy csak végtelenül ostoba, vagy ennyire aljas módon) kettéosztja a lakosságot, viszályt, veszekedést, gyűlöletet kelt egymás ellen. Holott a problémáért nem az egyik, vagy a másik fél a felelős, hanem – ismét csak – az önkormányzat, amelynek alapvető feladata lenne a feleket megegyezésre bírni és a törvényeket betartani a kerületben.
- Ha a bárok éjfélkor bezárnak, attól még a buli folytatódik
Próbálja meg elmagyarázni egy részeg angolnak éjfélkor, hogy a bulinak vége van! Folytatja az utcán a dorbézolást – ahogy eddig is -, vagy visszamegy a szállására és ott megy a szomszédok idegeire. Az éjféli bezárás egy rossz kényszermegoldás lehet.
A külföldi bulituristák (és a hazaiak) bulikultúrája nem fog megváltozni, mert az önkormányzat éjfélkor zárórát hirdet. Ez az angol 18 éveseket egyáltalán nem fogja zavarni, mint ahogy a mostani szabályozás sem érinti őket túlságosan mélyen.
Igen, tudjuk, hogy az utcán nem szabad alkoholt fogyasztani, de ennek a tilalomnak ugyanúgy nem szerzenek érvényt, mint ahogy a többinek sem.
- Idáig is volt eszköz az önkormányzat kezében az üvöltözés vagy utcai vizelés megakadályozására
A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény szerint a szervezeti-működési szabályzatban meg kell határozni a külön tulajdonon belüli építési-szerelési munka, és a zajjal járó más tevékenység végzésének a lakhatás nyugalmát szolgáló szabályait. A törvényben az is le van írva, hogy a házirend szabályait – a használat jogcímétől függetlenül – a lakás, illetőleg a nem lakás céljára szolgáló helyiség mindenkori használója köteles betartani.
Azaz, ha éppen akkora házibuli, vagy kocsmabuli van, hogy kirúgják a ház falát a turisták, van olyan törvény, ami alapján ezt meg lehetne akadályozni. Ennek betartását a jegyző ellenőrzi. Vagyis: kellene őriznie. Magyarul: t társasházak házirendje általában 22 óra után korlátozza a zajkibocsátást, így a társasházakban üzemelő kocsmák 22 óra után felelősségre vonhatók, ha zavarják a lakók nyugodt pihenéshez való jogát!
Az önkormányzat állítja, hogy újabb rendőrösök létesültek és újabb takarítógépeket állítottak rendbe Belső-Erzsébetvárosban, de a helyiek semmilyen javulást nem tapasztaltak. Ebből is látható, hogy az egész kérdés szubjektív: a lakók nyugalmáról szól, amit az éjféli záróra nem fog megoldani. Egyszerűen még több takarító kellene (akár bevonni a helyi kocsmákat és szórakozóhelyeket is a takarításba), illetve több biztonsági ember, aki vehemensebben lép fel a magából kivetkőzött bulizókkal szemben.
- A Külső-Erzsébetvárosiak is beleszólhatnak, pedig ők nem is ott laknak
Ez alapvetően igazságtalan és antidemokratikus.
