Mennyiben hasonlít Orbán Viktor Magyarországa Adolf Hitler Németországához? Sokban. Ott vannak például ők, akiiktl félni kell, akiket gyűlölni kell: a zsidók / migráncsok. És vagyunk mi, fehér, keresztény európaiak, azaz: árják.

Meglepően sokban hasonlít Orbán Viktor rendszere Adolf Hitleréhez. A gimnáziumi érettségi tétel segítségével végigmentünk, milyen hasonlóságok vannak a náci Németország és az illiberális Magyarország között. 

Orbán Viktor kísérletezget. A kérdés mindig az: meddig bírja a hazai és a nemzetközi közvélemény a „különutasságát” (így hívják azt a tevékenységet finomkodva jobber körökben, hogy lebontja a demokráciát és aljas módon építi a diktatúrát). Hol a fal? Meddig mehetek el? – teszi fel a kérdést Orbán minden húzása előtt, mikor újabb és újabb antidemokratikus intézkedésre készül. Így halad oldalazva Magyarország a fasiszta diktatúra felé. Most például Orbán a német jobboldaltól, a CDU-tól kapott figyelmeztetést. Ezen múlt, hogy a Stop Soros nem lett „olyan kemény”. Ugyanis Orbánék éppen betiltották a szolidaritást és törvényre emelték a xenofóbiát. A német kereszténydemokraták azt üzenték: ha Orbán a civileket vegzálja és a CEU-t elkergeti, kizárják a Fideszt az Európai Néppártból. Több német és európai politikus figyelmeztette Orbánt: bizonyos vörös vonalat nem léphet át, egyre inkább fogy a türelem a Fidesszel szemben, amelyről mind inkább úgy gondolják, hogy már „messze került a politikai főáramlattól”. (Ez megint csak egy finomkodó kifejezés arra, hogy a Fidesz tulajdonképpen színtiszta szélsőjobboldali párttá vált). Ennek köszönhető, hogy a Stop Sorosból kimaradt a civilek különadója és belügyminiszteri különengedélye, de

a változások így is egyfajta fasiszta rezsim kiépítése felé mutatnak.

A szélsőjobboldal felé oldalazás sokaknak azért nem annyira szembetűnő, mert Orbán és bandája lépésről-lépésre számolja fel a jogállamot és a szabadságjogokat, nem pedig egyszerre. Sokszor finomítja a történéseket az is, hogy Orbán csak a kommunikációban harcias, de ha teheti, inkább oldja meg pénzzel a konfliktusokat, mintsem erővel. Azaz: kivet extra adókat, vagy valamelyik strómanja vásárolja fel a rendszeridegen médiát például. Közben pedig vannak pozitív változások és visszalépések is. Orbán Viktor a „béka alatt kezdjük el forralni a vizet”-típusú kísérletbe kezdett az elmúltnyolcévben: mire felforr a víz a békával, az belehal. Mivel lassan melegszik a környezet, mire a béka észreveszi, hogy ki kellett volna ugrania belőle, addigra a víz már felforrt. A forrásponthoz egyébként most kezdünk elérkezni az újabb alaptörvény-módosítással és a Stop Sorossal. Most válik reálpolitikává az, ami eddig propaganda volt csupán. Eddig a kormány csak magyarul üzengetett óriásplakátokon, meg konzultációnak mondott gyűlöletpropagandával bombázta a magyarokat, de most mindezt a gyűlölet-kotyvalékot törvényi szintre emelik.

Orbán Viktor iránya csak azoknak nem egyértelmű, akik a kormánypropagandához szoktak hozzá. Számukra tényleg két választási lehetőséget hagyott az agymosás:

1. Magyarországot elözönlik a migráncsok, mint a sáskák és igazi biblikus pusztulás következik be, apokalipszis, vagy
2. Orbánra szavaznak, akik kivont lángpallossal űzi ki a migráncsokat az országból. És Magyarország fényre derül. (Irónia.)

Mindezekből jól látható, hogy Orbán ugyanazokhoz az eszközökhöz nyúl, mint annak idején Hitler. Azaz:

1. Állami, vegyes ideológia

Az „illiberalizmus”, vagy „kereszténydemokrácia”, mint államideológia: Orbán és Hitler is új ideológiát hozott létre a nemzeti (nacionalizmus) és baloldali (szocializmus) összedolgozásával. A teljes foglalkoztatás baloldali ígérete a szegényebbeknek (közben sakkban tartani őket a közmunkával), a család és kereszténység fő értéknek való kikiáltása, ami pedig tipikusan jobboldali. Az így létrejövő vegyes ideológiában az a jó, hogy bármikor megváltoztatható, bárminek átcímkézhető. 

2. Idegenellenesség 

Ehhez jön hozzá az idegenellenesség: míg Hitlernél a zsidóság elleni fajgyűlölet volt az ütőkártya a német/germán/árja felsőbbrendűségből (Übermensch, Untermensch) kiindulva, addig Orbánnál ugyanez a migráncsok elleni gyűlölet az európai/fehér/keresztény felsőbbrendűségből kiindulva.

3. Rasszizmus

A rasszizmus (az emberi rasszok közötti különbségek hangsúlyozása) ugyanúgy jellemző mindkét rendszerre: Orbánék az „európai, keresztény, fehér embert” tartják kiemelkedettnek, míg a kormánypropaganda a menekülteket rendszeresen állítja be terroristának, züllöttnek, erőszakoskodónak, kultúranélkülinek, vagy akár egyszerűen majomnak.

4. A nagyság ígérete

Míg Hitler Németország helyreállításával, a létbiztonság megteremtésével kampányolt, addig Orbán „merjünk nagyok lenni”- alapon akarja Magyarország helyzetét megerősíteni Európában. Vagy gondoljunk csak arra a téves elképzelésre, hogy "Magyarország a kreítéssel védi a keresztény Európát", ami bődületes hazugság, mégis sok százezren kajálják be. 

5. Szociális demagógia

A szociális demagógia szintén megvan, ahogy Hitlernél is megvolt: bár az Orbán-kormány állítása szerint családközpontú, de semmit nem tesz azért, hogy a nők helyzete javuljon a munkaerőpiacon, vagy ne csak a felső középosztály érezze magát anyagi biztonságban.

6. Antikommunizmus

Antiliberalizmus, marxizmus-, kommunizmus-, bolsevizmusellenesség – ez azóta megvan, amikor a Fidesz még liberális párt volt a rendszerváltás idejében. Kövér László jóízűt komcsizik minden interjújában, miközben ő maga alkalmazza a legsötétebb bolsevik húzásokat az ellenzék elhallgattatása érdekében. Hitler is utálta a kommunistákat, be is tiltotta a pártjaikat, ajtójukat és el is küldte őket a gázkamrába. Akkor ugyanis még voltak kommunisták. 

7. Führerprinzip

A vezetőben való feltétlen hit (Führerprinzip) – Orbán, akárcsak Hitler, ugyanúgy egyfajta vallási vezetője is Magyarországnak, a hardcore Fidesz-szavazók igazi sámánként/istenként tekintenek rá. Vagy gondoljunk csak GFG-re, annak a propagandaterméknek a főszerkesztőjére, amelyik lemajmozta a kislányt megmentő "pókembert": GFG Orbánt egy ágaskodó faszhoz hasonította - hogy hízelegjen neki. 

8. A demokrácia korlátozása:

A demokrácia korlátozása, ennek következményeként a nem együttműködő politikai pártok, szakszervezetek és sajtótermékek megszüntetése – bár Hitler és Orbán eszközei különbözőek, de ugyanez megtörtént Németországban és megtörténik Magyarországon is (a média szintjén lásd Népszabadság, vidéki lapok, Magyar Nemzet, közmédia, stb.) Orbánnak elég volt a saját embereit beültetni mindenhová - Polt Péter, vagy Alkotmánybíróság -, Hitler azért messzebb ment: egyszerűen betiltott mindent, még a parlamentet is. Orbán "csak" kiüresítette. A demokrácia korlátozására szép példa a mostani "Stop Soros", vagy az Alaptörvény-módosítás: a demonstrációhoz való jog szűkítése és a civilek elleni törvénykezés, vagy a saját, fideszes bírósági rendszer felállítása.

9. Homofóbia:

A homoszexuális beállítottságú emberek iránti erőteljes ellenszenv; a homoszexualitás korlátozása, tiltása és büntetése (homofóbia) – a „családbarát kormány” többször adta jelét annak, hogy nem tekinti a melegeket teljes jogú állampolgárnak, bár a hivatalos diskurzusból ez a fajta megkülönböztetés hiányzik. Sőt: nemrég járt Magyarországon az alt-right-mozgalom egyik botrányhőse, aki szintén meleg Milo és Orbán sleppje odavolt érte. Hitler egyszerűbben intézte el: a zsidókkal és a kommunistákkal együtt a melegeket is bevagonozták.  

10. Vallásszabadság korlátozása:

Hitlerhez hasonlóan Orbán is korlátozta az egyházak működését. nemrég cikkezett arról a Népszava, hogyan vérezteti ki az állam például Iványi Gábor egyházát, míg más egyházak állami milliárdokat kapnak. Megint csak az eszközök mások, de a cél ugyanaz: oszd meg és uralkodj. 

(Kép: Magyar Narancs)