Butola Zoltán: Európa végzete

“Mindig ez a vége: a civilizáció eléri azt a túltenyésztett állapotot, amikor többé már nemcsak, hogy képtelen rá, de már nem is akarja megvédeni magát, amikor látszólag értelmetlen módon, a saját ellenségeit imádja. … Gyilkos világ kezdődik, rasszizmus, nacionalizmus; Európa kezdi felismerni, hová juttatta őt liberális bevándorláspolitikája. … Az a baj, hogy nem differenciálnak: külön törvények illetnék meg a szabad polgárt, és más törvényeknek kellene vonatkozniuk a muzulmánokra. Ez azonban kirekesztő politika lenne.” (Kertész Imre: A végső kocsma)

Előhang, vagy inkább kiáltás az ’56-ban elmenekült honfitársaink védelmében

Számos alkalommal hivatkoznak – jellemzően tévesen! – menekült-kérdésben az 1956-os magyar forradalmat követő megtorlás elől menekülők befogadására. Lássuk a tényeket!

 „1957. április 1-jéig az ENSZ menekültügyi hivatala által nyilvántartott 193 805 kivándorló közül 135 417 személyt (70 százalék) már elszállítottak 29 különböző – 14 Európán kívüli – országba. 78 574 fő (40,5 százalék) európai és 56 843 fő (29,3 százalék) pedig Európán kívüli országokba került. 1957. december végéig új hazájába érkezett az Ausztriában nyilvántartásba vett menekülők mintegy 90 százaléka. A legtöbben az Egyesült Államokban (35 026), Kanadában (24 525), Nagy-Britanniában (20 590), az NSZK-ban (14 270), Svájcban (11 962), Franciaországban (10 232) és Ausztráliában (9423) telepedtek le.” (Kecskés D. Gusztáv: Egy humanitárius csoda anatómiája – az 1956-os magyar menekültek nyugati befogadása, Külügyi Szemle, 2010. 4. hó, 158-159. old.)

E hét országban tehát 126 028 fő menekültet fogadtak be, további 22 országba került 9 389 fő. Valamennyien oly módon, hogy a második befogadó országok által felajánlott kvóta alapján volt módjuk választani a menekülteknek. Másként fogalmazva: ahogy olyan biztonságos országba értek, ahol az életüket már nem fenyegette veszély (Ausztria 173 000 fő, Jugoszlávia 18 600 fő) sebtében létrehozott menekülttáborokban éltek hosszú hónapokig. Télen. Itt ellátást kaptak a befogadó országtól és az ENSZ-től addig, amíg nem szállították őket tovább abba az országba, ahol lehetőséget kínáltak nekik arra, hogy új életet kezdjenek. Nem távoztak tehát önkényesen sehova, nem léptek át illegálisan határokat, nem vették semmibe a kinti törvényeket, ellenkezőleg!

Családtagjaim (férj, feleség, pici baba) az USA-ba szerettek volna kijutni, de betelt a kvóta, a választékból Brazília mellett döntöttek, ott élték aztán le az életüket.

Ami hiányzik a „politikus” és az „utca embere” gondolkodásából: a történelmi távlat

Akik olvasták Pokol Béla 2011-ben megjelent Európa végnapjai – A demográfiai összeroppanás következményei című fundamentális művét, az elmúlt hónapokban bizonyosan eszükbe jutott. A jeles szerző az európai népesedési adatokat elemezve arra jutott, hogy jelen évszázadon belül beteljesül Oswald Spengler híres/hírhedt jóslata a nyugati civilizáció pusztulásáról. Közép-Európában (Szlovákia, Magyarország, Románia és Bulgária) az integrációs próbálkozásokra alapvetően immunis cigányság demográfiai robbanása és ezen országok képzett és vállalkozó fiataljainak a gazdagabb nyugat-európai országokba történő, egyre gyorsuló migrációjának együttes hatása roppantja össze először a szociális ellátó ágazatot és a nyugdíjrendszert, majd e társadalmakat már a század második felére. Nyugat-Európát pedig az iszlám lakosságnak az őshonos népességhez képest négy-ötszörös népszaporulata, amelyet ugrásszerűen növel az egyre nagyobb volumenű, zömmel muszlim bevándorlás.

Az elmúlt hónapokban számos jó írás, átélhető, valóban megindító szöveg jelent meg, illetve képernyőre kerültek olyan riportok, dokumentumok pl. a szíriai pokolból menekülő családokról, amelyek olvastán, láttán minden jó érzésű ember elsírta magát, s kezét az ég felé emelve kérdezte, hogyan lehetséges mindez? Hogyan lehetséges, hogy a középkort megszégyenítő brutális kegyetlenséggel gyilkolják/irtják embertársaikat vallási fanatikusok a XXI. században? Hogyan lehetséges, hogy a „civilizált világ” ezt lényegében tétlenül eltűri? Hogyan lehetséges, hogy azok a politikusok, akik máskor kirendelik a katasztrófavédelmet, ha egy kiscica nem tud lemászni a fáról, akik hadihajókat, rakétákat, nehézbombázókat, elit csapatokat küldenek kisebb-nagyobb országok megrendszabályozására, mert pl. egy ellenzéki vezetőt bebörtönöztek, gyakorlatilag tudomást sem vesznek a valóságról? Arról pl., hogy egy végletekig kegyetlen, emberek millióit elűző, százezreit rabszolgasorba vető, tízezreit hagyományos és vegyi fegyverekkel legyilkoló terrorállam tobzódik a Közel-Keleten? Amely egyébként csápjait kinyújtva Líbiától Nigériáig, Afganisztántól a Fülöp-szigetekig hozza létre bázisait, s amelyhez Boszniától Franciaországig, Nagy-Britanniától Csecsenföldig, Németországtól Szaúd-Arábiáig fiatal muszlim önkéntesek tízezrei csatlakoztak! Hogyan lehetséges, hogy a földgolyó ezen évek óta legsúlyosabb válsággócát nem pacifikálták, e rákos daganatot nem metszették még ki?

S mindezen kérdésekre nincs válasz!

Az elmúlt hónapokban megindult Európa irányába egy olyan vándorlás, amelyet joggal nevezhetünk új népvándorlásnak, mert mind méreteit, mind hatásait tekintve vetekszik, sőt, talán meg is haladja a 4. és 10. század között zajló nagy eurázsiai vándorlást.

Annak következményeként már az 5. században összeomlott a Római Birodalom nyugati része, s annak utolsó hullámával a magyarok érkeztek meg a Kárpát-medencébe, s alapítottak itt egy keresztény államot. Akinek fel kell frissíteni a memóriáját, javaslom, vegyen elő egy történelmi atlaszt, s hasonlítsa össze a 4. és a 11. századi Európa térképét! Emitt egy virágzó, egységes, az egész Mediterráneumot és fél Európát uraló Római Birodalom, amott pedig már vagy két tucatnyi kisebb-nagyobb torzsalkodó állam, köztük az Ibériai-félsziget déli részét fennhatósága alatt tartó Kordovai Kalifátus iszlám állama, illetve az arab iszlám hódítástól, majd a szeldzsuk törökök ugyancsak Mohamed hitét valló államának támadásaitól egyre zsugorodó, eljelentéktelenedő Bizánci Birodalom.

Európa keresztény államai, mondhatnánk úgy is, hogy őseink, évszázadokon át kemény küzdelmeket folytattak azért, hogy családjukat, népüket, vallásukat és földjüket megvédjék az iszlám meg-megújuló hódító törekvéseivel szemben. Martell Károly frank vezér 732 őszén Poitiers-nél legyőzte a Pireneusokon átözönlő, Allah nevében hódító arabokat, s az évtized végére – több hadjárat eredményeként – a Pireneusokon túlra űzte őket. Az Ibériai-félsziget keresztény népei azonban évszázadokra muzulmán uralom alatt maradtak, a felemelkedő Kasztília és Aragónia egyesült ereje kellett ahhoz, hogy 1492-ben, csaknem 800 év után kiűzzék a mórokat a félsziget déli részéből is.

A Bizánci Birodalom észak-afrikai és közel-keleti területeit már a 7. század második felében elhódította az arab haderő, ám 717-ben Konstantinápoly sikertelen ostroma során óriási veszteségeket szenvedtek. A bizánci kereszténység így még évszázadokra biztosította kis-ázsiai hegemóniáját. A szeldzsuk hódítás a 11. században, majd a 14. századtól az oszmán törökök terjeszkedése nemcsak Kis-Ázsia és a birodalom fővárosa, Konstantinápoly elvesztését okozta 1453-ban, hanem a Balkán is muzulmán kézre jutott. Három év múlva az oszmán török sereg már Nándorfehérvárt ostromolta, akkor még – hála Hunyadi János és a magyar sereg hősies helytállásának! – sikertelenül. A 16. század közepén azonban Törvényhozó (és háremtartó) Szulejmánnak (és a megtámadottak széthúzásának!) köszönhetően Magyarország jó része is török uralom alá került. A hatalma csúcsán tündöklő Spanyolország és a vele szövetségre lépő fél Európa egyesült flottája tudta csak megállítani – Don Juan de Austria parancsnoksága alatt, 1571-ben, a lepantói csatában – a Földközi-tenger feletti uralomra törő török hajóhadat. A Kárpát-medence nagy része azonban a 17. század végéig az Oszmán Birodalom része maradt. Ekkor a megerősödő Habsburg Birodalom – összeurópai összefogással! – felszabadította Budát (Lotharingiai Károly), majd Savoyai Jenő zentai győzelme eredményeként – a Temesköz kivételével – helyreálltak Magyarország határai. A Balkán nagy része azonban csak az 1877-78-ban zajló orosz-török háborúnak köszönhetően szabadult meg az oszmán fennhatóságtól, néhány területen azonban jelentős muszlimmá vált népesség maradt, így Boszniában, Albániában és Dél-Bulgáriában.

Aztán teltek-múltak az évek, két világháború szedte áldozatait. A gyarmatok sorra felszabadultak, ki így, ki úgy. Európa nyugati fele egyre inkább egységesült, s a békés építés és a jólét megteremtésére törekedett. A 20. század utolsó harmadában aztán egyre nagyobb volumenű muszlim bevándorlás indult meg volt gyarmattartó hatalmak (pl. Nagy-Britannia, Franciaország) és olcsó munkaerőt igénylő országok (pl. Németország, Ausztria, Hollandia) felé. Ennek eredményét az alábbi táblázat mutatja (2010-es adatok).

Mindezek tudatában célszerű lenne értelmesen beszélni, s első érzelmi felindulásunknál tovább látni, pl. történelmi távlatban is gondolkodni ebben az ún. menekült ügyben. 

Aki figyelemmel kísérte a különböző tv-csatornák tudósításait, vagy személyesen látta a Röszkére, az ún. gyűjtőpontokra vagy épp a Keleti pályaudvarhoz érkező migránsokat, annak – ha nincs a szemével probléma – látnia kellett, hogy a Balkán-útvonalon érkezők döntő többsége NEM háború elől menekülő szerencsétlen, elmondhatatlan borzalmak túlélője, hanem az európai – saját bevallásuk szerint! – szociális ellátó rendszerre, illetve elképzelt, jól fizető munkalehetőségekre ácsingózó jó erőben lévő muszlim fiatalember. 

Szeretném érzékeltetni, hogy az Európa irányába történő migráció által leginkább érintett muzulmán vallású országok népessége milyen ütemben növekedett az elmúlt kb. 3 évtizedben (millió főre kerekített számok):

Úgy tudom, a háborús helyszínek (Afganisztán, Irak, Szíria, Szudán) szomszédságában vagy közelükben lévő muszlim országokban már nem fenyegeti semmilyen veszély az életüket, pl. Pakisztán, Irán, Jordánia, Szaúd-Arábia, Emirátusok, Kuvait, Egyiptom, Líbia, Tunézia, Algéria, Törökország stb. Közülük egyesek befogadják, mások mereven elutasítják muszlim testvéreik befogadását! Tudom, mindennek megvan az oka. Innen nézve azonban engem kevésbé érdekel, hogy a világ leggazdagabb országai közé számító olaj-monarchiák milyen megfontolásokból zárják le határaikat az éhező kisgyerekek előtt, akik családjukkal együtt naponta ötször Mekka felé fordulva imádkoznak. Állítom, hogy sok európai állam és akár polgár – így én is! – szívesen ad minden hónapban némi pénzt segélyre, ami emberhez méltóbb élethez segíti őket a török, jordán, libanoni stb. menekült táborokban, s ha vége a háborújuknak békében haza mehetnek.

S igen, határozottan ki kell jelentenünk hogy az, ami jelenleg a görög szigeteken, egyes olasz kikötőkben vagy a Balkán-sztrádán történik, az NEM menekültügy, hanem illegális gazdasági bevándorló invázió.

Értekezhetnék erről hosszabban, de talán még

a legbaloldalibb és legliberálisabb olvasó is megérti, hogy a legjobb úton haladunk Európa öngyilkossága felé.

Mert így bizony néhány évtized múlva vége lesz a mi európai liberális világunknak. A most sokak által őszinte együttérzéssel támogatott muszlim illegális bevándorlók vagy gyermekeik rövidesen követelőzni fognak, hogy építsünk nekik mecsetet, ne járkáljanak lányaink rövid nadrágban, viseljenek legalább fejkendőt stb., s mindezek mellett még le is néznek bennünket, mert nem az ő igaz hitüket valljuk. Nézzünk szembe azzal, hogy 50-60 év múlva a német kancellárt Abdulnak, a francia elnököt Hakimnak, a holland miniszterelnököt Khalidnak fogják hívni, s így tovább. S a század vége felé közeledve iszlám államvallású országokká válnak a jelenlegi európai országok. S ez puszta matematika, ha úgy tetszik, demográfiai szükségszerűség. Ezen országokban már most 5-10 % közötti a muszlim népesség száma, s négyszer, ötször, hatszor több gyerek születik e családokban, mint a keresztény gyökerű európai családokban. Ehhez jön még az illegális bevándorlók évi több milliós, pár éven belül évi több tízmilliós száma. Ha valaki volt már Párizsban, Rotterdamban, Londonban vagy akár csak Ausztria egyik-másik városában, ahol a bevándorolt muszlimok saját szokásaik, törvényeik szerint élnek egy-egy városrészben, lakótelepen, az láthatta, hogy a hazai cigány népesség integrálása bizony könnyebb, mint Allah követőié. A cigányok ugyanis keresztények, értik a nyelvünket, ismerik és elfogadják civilizációnk elemeinek jó részét, 10-15 %-uk kifejezetten törekszik az integrációra. Eszükben sincs azonban előírni, hogy miben higgyünk, mit viseljünk, mit együnk vagy igyunk. A muszlim azonban egészen másként gondolkodik. Amint elég erősnek érzi magát, rögtön ellenünk fordítja saját (liberális, humánus) törvényeinket, majd – amikor már még erősebbnek érzi magát – elkezdi előírni, hogyan éljünk, miben higgyünk stb. S még sokan nem értik, de rövidesen vége lesz az európainak nevezett életnek, világnak, értékrendnek. Le fogják rombolni templomainkat (igen, a kölni dóm vagy a párizsi Notre Dame talán mecsetté alakítva megmarad, bár nem valószínű, mert túl sok a szobor, élőlényt ábrázoló üvegablak stb., valószínűbb, hogy ugyanúgy felrobbantják, mint Ninive vagy Palmüra romjait nemrég), s minden, amit ma európai művészetnek tartunk, az évszázad végére megsemmisül örökre. Botticelli Vénuszát éppúgy máglyára vetik, mint Leonardo Mona Lisáját, vagy Munkácsy Krisztus-trilógiáját és Jancsó Miklós filmjeit. Az ő számukra ezek semmilyen értéket nem képviselnek.

Nem az ún. Iszlám Állammal (IS) riogatok. Omár, az első kalifa hadvezére, Amr ibn al-Ász 640-ben felgyújtatta az alexandriai könyvtárat, ahol ezer év tudományos és művészeti kincseit, örökségét őrizték. S miért? A hagyomány szerint Omárt kérdezték, mi legyen a Muszeion-nal? A kalifa azt válaszolta, hogy ha azokban, amit ott őriznek, az van, ami a Koránban, akkor feleslegesek, ha más, akkor veszélyesek. Tehát el kell pusztítani. S értsék meg, a mai tunéziai, egyiptomi, szíriai stb. múzeumok az európai emberek kedvéért vannak, a turizmusból származó bevételek miatt. Számunkra a múlt, az óegyiptomi, asszír, perzsa, görög, római, keresztény vagy zsidó kultúra produktumai tudományos vagy/és művészeti/esztétikai értéket jelentenek. Fizetünk érte, hogy megcsodálhassuk ezeket pl. a múzeumokban. E műveken alapul műveltségünk, ezek tiszteletére, megbecsülésére neveljük otthon és az iskolában gyermekeinket. Számukra azonban ez megvetendő, legjobb esetben megtűrt valami. Igen, tudom, hogy Európa is csak olyan kétszáz éve kutatja, őrzi, becsüli igazán a múlt csodáit, s nemcsak a sajátját. Pontosabban: minden kultúra teljesítményét képessé vált értékelni! Ehhez pl. a romantika eszmeáramlata kellett. De felismertük! Eljutottunk arra a civilizációs szintre, amely döbbenettel olvassa a spanyol konkvisztádorok barbár tetteit, amint az azték és inka képzőművészet legszebb alkotásait – amelyek aranyból vagy ezüstből készültek – egyszerűen beolvasztották. Szégyelljük magunkat helyettük, ahogyan – kereszttel a nyakukban! – kiirtották, megkínozták, halálra dolgoztatták a legyőzött indiánok millióit, csakúgy, mint később az Észak-Amerikát meghódító telepesek. Elborzadunk a 16-17. század európai vallásháborúinak szörnyűségein, a 20. századi diktatúrák őrült népirtásain. Mégis, a 20. század utolsó éveire úgy éreztük, végre célba értünk. Nem fenyegeti életünket, családunkat, vagyonkánkat érdemi veszély, Európa végre, végre a szabadság, a béke, a boldogulás és a tolerancia hona lett, azzá tettük, amivé már rég válnia kellett volna.

Aztán 2015 tavaszán elindult kontinensünk felé Ázsiából és Afrikából ez a jórészt muszlim fiatalokból álló áradat.

Európában MOST még elég sokan vannak, akik illúziókban ringatják magukat. MOST még tehetik, de már nem sokáig.

Sajnos, Európa elmúlt bő ezer évben létrejött (kiszenvedett, újabb és újabb muszlim hódítóktól és önmagunk gyártotta szélsőséges eszméktől újra és újra megvédett) kultúrája belátható időn belül megrendül, majd összeomlik, ha mielőbb nem tesznek vezetőink vagy a „nép” valami határozottat ennek megakadályozására.

Az ún. liberálisok lesznek leginkább meglepve, ha a létrejövő európai iszlám állam(ok) semmibe veszik ún. emberi jogaikat, kiirtják, jobb esetben börtönbe vetik a homoszexuálisokat, betiltják pl. az alkohol, a disznóhús és a drogok forgalmazását, a nőknek kötelezővé teszik a test, a haj, majd az arc eltakarását, tehát a burkát, s nem lesz ám fürdőzés a strandokon!

Mi a teendő? 

Engem speciel nem érdekel, hogy áll-e valamiféle összeesküvés, háttérhatalom e mögött az új népvándorlás mögött, az biztos, hogy ha igen, az a háttérhatalom igencsak ostoba, s nem lát túl a pillanatnyi (vélt!) érdekein.

Álláspontom szerint Európának kell megóvnia önmagát, újra és újra megvédett, toleranciára alapozott civilizációját ettől a kizárólagosságra törekvő eszmétől/vallástól MINDEN ÁRON.

Igen, hadihajókat kell küldeni a Földközi-tengerre, a Fekete-tengerre (itt megjegyzem, hogy nem azért, hogy lőjenek a lélekvesztőkre, hanem olasz, görög kikötők helyett török, líbiai, egyiptomi, algériai, marokkói kikötőkben rakják ki e hajókon tartózkodókat!), s hermetikusan le kell zárni a bolgár-török és görög-török határt, beleértve ebbe a görög szigeteket is. Igen, ki kell toloncolni az illegális bevándorlókat, a menekülteket pedig eljuttatni olyan muszlim országokba, ahol szabadon imádhatják Allahot, s nem fenyegeti az életüket semmilyen veszély. Európában pedig sem mecset, sem fejkendő, sem saríja.

Európa MÉG elég erős, hogy ezt MOST megteheti, de 5-10 év múlva már reménytelen lesz.

Mindent meg kell tenni az olajtól való függőség csökkentésére, az alternatív energiahordozókra és az atomenergiára való átállás mindent megér, hogy ne függjünk a közel-keleti olajtól. Meg kell oldani, illetve félre kell tenni az ellentéteket, s össze kell fogni Oroszországgal, Kínával, Indiával és Japánnal, ők is (be)látják majd, hogy e civilizációs (hideg?)háborút csak közösen tudjuk megvívni. Az USA szerepe elég dicstelen, a kialakult helyzetért vélhetően komoly felelősség terheli. Ennek tudatában kell viszonyulni az amerikai politikához, el kell szakadnia Európának az USA vezetőszíjaitól.

Meg tudjuk csinálni, de ehhez tudatosítani kell az európai és a velünk szövetségre lépő népekben a veszély nagyságát, a lépések elkerülhetetlenségét, s olyan vezetőket kell választani, akik képesek ezt keresztülvinni. Az Unió jelenlegi vezetői – számomra nyilvánvalóan – teljességgel alkalmatlanok a problémák átlátására, nemhogy eredményes kezelésére. Mi választottuk, gondolom, el is kergethetjük őket.

Végül a Cassandra-jóslat

Jól jegyezzék meg: ha mindez nem történik meg pár éven belül, a gyermekeink, unokáink sohasem fognak megbocsátani a mi nemzedékünknek, ÁTKOZNI, GYŰLÖLNI FOGNAK BENNÜNKET, mert HAGYTUK, hogy középkori szintű jogfosztott rabszolgákká tegyék őket a saját földjükön.