Kis falunk végre az országos érdeklődés középpontjába, mondhatni fókuszába került.

A balatoni házban külföldi vendégek tanyáznak, illetve magyarok-külföldiek vegyesen. Csak egy hétvégére jöttek, igaz, nem kevesen. Hat páncélos meg egy kutya. Épp csak befértek. Aggódom is egy kicsit, hogyan lesz ennyi melegvizük, székük, ágyuk. Mindegy, majd megoldják valahogy.

Kérdi tőlem a fiatal, szimpatikus doki, hogy miért ilyen magas a vérnyomásom? Hát mér, maga hol él? – kérdezek vissza, erre elmosolyodik, és beír valamit a háború előtti számítógépbe, ami erre rögtön lefagy.

Az imént, épp most gyanúsan leszálltam az M2M jelzésű pótlóbuszról a Kossuth téren, hazánk betonfején, és tanácstalanul tekintettem körbe.

Nyugi, ráérek, azért élünk, hogy meghaljunk – mondom az asszisztensnőnek, aki együttérzőleg nyugtat, hogy még várni kell. Hát várok.

Most nem szívesen lennék észak-afrikai arab diktátor, ugyanis borzalmas dráma játszódott le épp ezekben a pecekben a szemem előtt. Nem, nem a tévében, hanem a valóságban. Valahogy belógtam ugyanis ennek az észak-afrikai arab országnak a nagyon fontos nemzetközi…

Gyanútlanul dohányzom Islingtonban az erkélyen, már beesteledett. Pelyhenként hull a hó, el is kezdem számolni, mert ezzel bízott meg itteni haverom, aki hóstatisztikából készül doktorálni. De hirtelen velőtrázó nyirvákolás kezdődik, mintha birkát nyúznának a szomszéd…

Sajnos a mi kisközségünk nem valami nagy, alig terjed túl a falu határain, sőt. De ez nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy ne lenne bennünk egészséges versenyszellem, öntudat, s ne rejtsük azt se véka alá, hogy mindez nálunk nagyravágyással, némi kivagyisággal, hogy ne mondjam,…

Tegnap országos eső esett falun, még a Sznuki sem dugta ki az orrát üdvözlésemre, annál nagyobb örömmel köszönöm meg most Pártunknak és Kormányunknak, hogy mára ragyogó napsütést küldtek kis falunkra. Sárga és vörös színben pompázik az erdő, a zsidótemetőben…

Szorgalmas olvasóink körében talán már nem titok, hogy Monoszló közvetlen földrajzi környezetében több nemes bortermő vidék is elhelyezkedik, mint arról, ha más nem, számos ortográfiai elütés is híven tanúskodik. Ezen vidékeket kis falunkkal országutak kötik össze, melyeket…

Nincs valami nagy forgalom falun, Laci haveromék az asszonnyal akár fél órát is elüldögélnek a főtéren, mire összejön nekik a három (segédmotoros kerékpár nem számít). De hát, aki tömött kávéházra meg metróra vágyik, menjen Párizsba vagy Londonba, nálunk csendesebb…

Hej, mi szép a tél a falun! - kiáltott fel Raszputyin, és a cár atyuska megadóan bólintott. Carszkoje Szelón vagyunk, 1905-ben, miközben a japán hajóhad messze-messze délen, Csuzimánál, a Csendes-óceán viharos habjain épp szétlövi az orosz balti flottát. Tízezer tengerész…

Nahát, egy emberként örülünk. Végre megszavazta a parlament, hogy bejöhessenek a rendőrök, a katonák, a mezőőrök és a pénzügyőrök kis monoszlói parasztházamba, éjjel vagy nappal, feltéve, hogy feltételezik: migránsokat rejtegetek. Vagy csak vendégül látom őket, beugrottak…

Amióta a nép jótevői, Semjén és Harrach urak bezáratták a monoszlói kisboltot, de nemcsak vasárnap ám, hanem kedden is, nálunk is alábbhagyott némiképp az elvadult, nyakló nélküli konzumvilág. A határt nem ismerő, eszetlen fogyasztásnak az is gátat vet persze, hogy a főtéri…

Most, hogy Szijjártó Péter nemzetközi filantróp graciózusan felajánlotta új villáját az árva menekültgyerekeknek, kicsit elszégyelltem magam, és késve bár, de nagy lelkesen magam is megnyitottam vidéki kúriám kapuját a rászorultak előtt. Egy pesti hölgy például arról…

Hát eljött ez a pillanat is, vezetőszár, bilincs, kihallgatószoba – na jó, nem, csak idézés. Még az is meglehet, hogy bűnös vagyok. Ismeretlen tettes. Gyanús a rendszámom vagy mi. Az ember itt falun általában csendes napokra számít, reggel felkel, biotyúkok illatát szagolja a…

Már visszaigazítottam a kocsim orrát Monoszló irányába, de még a Limmat partján lopom a napot, kedvenc Dada Báromban, Zürich kellős közepén. Talán annyi időm mégis maradt itt, hogy nagy vonalakban elmeséljek egy családi regét a bolygó hollandiakról – akik végül valahol…

A falusi ember is utazik néha, főleg, ha muszáj. Ha nincs ismerőse a régi Baszmannaja utcában, kénytelen pár versztával nyugatabbra döcögni, már csak a kíváncsiság végett is. Én is így voltam vele, gondoltam, megnézem, mit rontottak el már megint a sógorok, meg úgy…

Hála istennek, végre kis falunkra terelődött a felső kormányzati körök figyelme. Azt már talán említettem, hogy járt már nálunk személyesen maga Semjén Zsolt is, amit elsősorban az errefelé honos apróbb termetű énekesmadarak viseltek nehezen, mind a három. Pedig csak…

A mi kis falunk lélekszámát tekintve sem világváros, összesen ha 111-en vagyunk (a 2014. január 1-jei állapotok és a Vágó Ági szerint, aki névvel is képes elsorolni őket), mégis igen jelentős probléma nálunk a migráció. Az őshonosok legfőképpen és leggyakrabban a temetőbe…