Kedves Gábor,
ahogy, nagyon helyesen írod, a vita nem fáj. Sőt, nagyszerű lehetőség, hogy saját érveinket végig kelljen gondolnunk. Ráadásul, ez az egész menekült ügy van annyira bonyolult és összetett, hogy napestig sorolhatjuk az érveket.
Több dologban egyetértünk. Most inkább azokat a pontokat emelem ki, amelyekben nem.
Ami szerintem a legfontosabb, hogy ez nem olyan, mint egy matekpélda. Aminek nyilván van egy jó megoldása. Lehet, hogy még nem tudjuk, mi az, de van, s előbb-utóbb megleljük.
Hát itt nem.
Itt nincs egyetlen jó megoldás, sőt még megoldás se nagyon.
Főleg nem rövidtávon.
Az a politikus, aki azt állítja, ő majd megvédi Európát, az hazudik. Legalábbis abban az értelemben, ha a „megvédést” úgy érti, hogy ide márpedig nem jöhet migráns.
Aki csak egy kicsit is figyelte az elmúlt évek demográfiai adatait, az pontosan tudja, hogy a jelenlegi helyzet a világban mind nehezebben tartható fent. Az ún. fejlődő világban naponta 240 ezer gyermek születik naponta, a fejlettben 2400.
Az életkörülmények, a viszonyok közötti különbség, az anyagi, egészségügyi, stb. lehetőségek között is óriási a különbség. Ezt sokáig így fenntartani meglehetősen reménytelen. Mindez, mondom, közismert régóta, még akkor is, ha a rövidtávú eredményekben érdekelt politikusok bele se mertek gondolni abba, mi következik mindebből. Valószínűleg nem is lett volna sok esélye demokratikus választásokon annak, aki ezekkel a nagyon nehezen megválaszolható, rengeteg fájdalmas, kényelmetlen és pénzbe kerülő ügyekkel foglalkozott volna. Így viszont ráégett a körmünkre ez az egész.
Igen, százezrek indultak és indulnak meg. Egy részük nyomorúságos életét mentené csak, más meg valóban jobb, de ha úgy inkább tetszik, emberibb életet akar. Természetesen, lehet azt felelni nekik, hogy coki.
- Így jártatok.
- Pechetek van, hogy nem Münchenben születtetek.
- Ide be nem teszitek a lábatokat.
Ehhez először kerítés kell, mind magasabb, mind több szögesdróttal, aztán katonaság fegyverrel. Később, ha a menekülők még mindig nem kushadnak, nyilván lőni kell, sebesültek, halottak, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Mondjuk, kétségtelen, akkor elmondhatjuk, megvédtük az európai kultúrát, nagyon.
Jó sok emberélet árán, de valamit valamiért.
Néhány, hozzám hasonló széplélek majd nyilván fanyalog, hogy szép kis kultúra, amelyik halomra lövet embereket, de kb. el tudom képzelni, mivel hurrognak majd le a lelkesen militarizálódó néptömegek. Tudjuk, az. erőszak erőszakot szül, tényleg lesz haddelhadd, s életünk csatazajban telik el.
Mi a másik út, nem tudom. Nyilván nem költözhet át mindenki ide. Valóban,
- világforradalmárok leszünk vagy pápák,
- vagy elfogadjuk azokat az óriás különbségeket, amelyek ma a világot szétszabdalják.
Igen, az lenne a jó, ha mindenki normális életet élhetne ott, ahol született. Ha a magyar orvosoknak nem kellene kivándorolnia, mert itt is méltó mód élhetnének, meg a többi.
Ja, de ennek is ára van ám. Bele kell nyúlni a brifkóba a nyugati világ polgárainak, különben nem fog előrehaladni a dolog. Csak hát egy szavazatokra kacsintó politikus könnyebben mondja azt, hogy adj pénzt hadseregre, puskával, lőszerre, mint azt, hogy iskolára, egészségügyi ellátásra valahol Afrikában. Különösen akkor, ha sikerül a népeket felhergelni a migráncsok ellen.
(Ráadásul, látjuk, nálunk a helyzetet kihasználva, egy csinos, lakájos diktatúra épülget. Ma a migráncsok, holnap a biciklisták, aztán a bloggerek, ne legyenek kétségeink.)
Igen, a probléma nagy. Főleg, ha annak akarjuk látni.
Egy modern társadalmat számtalan ellentét szabdal, simán együtt élünk általában vele.
Vagy nem. Szerbek és horvátok hány évig ölték egymást itt a sarkon? Na és az európai történelem nem a német-francia szembenállásról szólt sokáig? A katolikus-protestáns harc, a véres antiszemita dolgok? De többé kevésbé, nagy önmérsékletettel konszolidálni lehetett ezek többségét.
Németországban sokmillió török él, nagyjából békében. (Bár mintha éppen európai polgártársaink gyilkolták volna őket a közelmúltban.)
Terrorizmus! Igen, a modern társadalmak nagyon törékenyek, nagyon könnyen lehet irtózatosan nagy bajt csinálni.
- Szaringázt engedni a metróban,
- Columbine-ban lelövöldözni az iskolásokat,
- Oklahomában százakat megölni egy robbantással,
- vagy egy kis, békés északi szigeten halomra géppuskázni a fiatalokat.
És ezeket nem iszlám terroristák követték ám el. Igen, van iszlám terrorveszély, amellyel törődni kell, de a helyén kezelve ezt is. Van, sajnos, nemiszlám terrorveszély is –
de az legalább a miénk?
A mindennapokban nyilván érzékenyebbek a kulturális különbségek. Igen, nagy híve vagyok a nők egyenjogúságának, az egyenlőségnek. Hajrá, mutassunk példát, hogy pl. nő is bekerülhet a kormányba, a nők átlagos fizetése nem húsz-harminc százalékkal kevesebb, mint a hasonló munkát végző férfiaké és így tovább. Van dolog ott is, itt is.
Az eheti Economist cikket már nem is merem idehozni, amely demográfiai es munkaerőpiaci elemzések alapján jut oda, hogy bizony, szükség lesz e tájon új munkaerőre.
Orbán egyik legnagyobb bűne – a jogállam lerohanásán túl – éppen a hangulat hiszterizálása, amely lehetetlenné teszi az értelmes vitát.
Ha egy kicsit, icipicit csak, nagyképűek vagyunk, akkor akár azt is mondhatjuk, az Egyenlitő blog történelmi feladatot tölt be, ha teret ad egy épelméjű vitának.
Hajrá. Elő az érvekkel.
D. J.
