Rendet bontanék egy angol menekülttáborban, ha 

- ha a hazámban, Magyarországon háború törne ki és egy szál hátizsákkal kellene menekülnöm, hogy ne öljenek meg

- ha a háborúban elveszteném egy pár családtagom

- ha a hazámban üldöznének, kínoznának és emiatt kellene menekülnöm

- ha a háborúban elveszteném a lakásom, házam és minden vagyonom

- ha a hazámban ért traumák hatására elvesztettem volna a maradék józan eszem

- ha napok óta gyalogolnék anélkül, hogy enni tudtam volna, vagy a velem lévő családtagjaimnak enni tudtam volna adni (köztük a gyerekeimnek)

- ha az utazás során minden pénzemet elvették volna az embercsempészek

- ha napokig kellett volna hányódnom egy bárkában, vagy egy kamion hátuljában, összezsúfolva étlen-szomjan, vécé és fürdés nélkül több hasonló sorsú szerencsétlennel (vesd össze: marhavagon - zsidók - koncentrációs tábor)

- ha érezkezésemkor Angliába neonáci faszagyerekek, felülve egy náci kormány náci gyűlöletpolitikájának, kopaszra borotválva és felfújva a rengeteg fehérjétől ki akarnának nyírni

- ha érkezésemkor a 800 fős menekülttáborban 1800 másik emberrel zárnának össze, ahol szintén nincsenek "kellemes körülmények"

Őszintén szólva, én is kerítenék valami fegyvert a kezembe és nekiugranék az első embernek, aki csúnyán néz rám. El tudom magamról képzelni. 

Sosem gondoltam volna, hogy Alfonso Cuarón filmje, az "Ember gyermeke" ennyire plasztikusan válik valóra. Nagyon vicces, ahogy az átlag suttyó magyar reagál, amikor a globális problémák bekopogtatnak a határon. 

 (Kép: MTI)

... és bocsánatot kell kérnie. 

Igen kínos. 

Amikor a politikailag botkormánnyal irányított magyar kir. ügyészség sem talál semmi kifogásolnivalót az Ökotárs és a hozzá kapcsolódó civilek működésében, és ezt a Magyar Nemzet írja meg, az legalább akkora szívás, mint szíriai menekültnek lenni a debreceni menekülttáborban.  

"Az a gyanús, ami nem gyanús. Az atyaúristen, az se érti!"

Akkoriban éppen nem a rendvédelmisek, a ballib média, a magánnyugdíjpénztár-tagok, a Facebook-on tüntetést szervező ellenzéki csoportocskák, az "ingyen" internet, vagy a zsidók, a cigányok, esetleg éppen a menekültek voltak soron, hanem a civilek: ők voltak a bukott ellenzéki pártok után az ellenállás utolsó szervezett csírája, akik rámutattak a kormányzati korrupcióra,a  visszaélésekre, a borzalmas közállapotokra és képesek voltak mindezt hatékonyan, reprezentatívan és hitelesen előadni. 

Egyértelműen veszélyforrás voltak, még akkor is, ha csupán pár hippiről volt szó. 

"Az élet nem habostorta, Pelikán."

Hát feléjük fordították a Nagy Narancsos Ágyu csövét és lőni kezdték őket: ügyészség, rendőrautóba nyomott civil vezető, törvénytelen házkutatás, vegzálás, KEHI, miegyéb: mint nem is olyan régen, a Kádár-rendszerben.

Házkutatás az Ökotársnál (Kép: Index) 

Éreztük is a nosztalgiát. Kár, hogy a gumibottal nem sóztak oda egyet-kettőt, pedig néhány fideszes komcsi erről álmodott, és jó kis merevedéssel ébredtek. Apu még így csinálta! Azok voltak a szép idők! Orbán Viktor talán még emlékszik, amikor odanyomták a rendőrautóhoz... Pozsgai elvtárs (aki azóta büszkén hirdeti magáról, hogy ő nem is volt kommunista) is bizonyosan örült otthon, jól megkapják a rendszer bomlasztói. 

(Mindeközben: csőbe ment a Quaestor, BudaCash, az ügy ezer szállal kötődik a Fideszhez. Valahogy egy készenlétist sem láttunk aktívkodni az ügyben olyan volumennel, mint a Norvég alaphoz kötődő civilek esetében.) 

"Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, 5 perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös! Magára is, magamra is, mindenkire!"

Kritikai hang, gondolkodó emberek - azok mindig veszélyesek! 

Most, hogy a kormány talált magának újabb célpontot (azóta hány is volt...? A magánnyugdíjpénztáraktól a menekültekig hosszú a lista...) és az ágyu csövét másmerre kellett fordítani, meg azért valamennyire mégicsak be kell tartani a törvényeket - kínos lenne koholt bizonyítékokat gyártani -, kiderült, hogy nem találtak semmit.

Nem találtak semmit.

Ezért vezényeltek ki készenlétieket, forgatták fel ártatlan emberek otthonát, vittek el számítógépeket, félemlítettek meg ártatlanokat, költöttek el több százezer forintot és csoportosítottak át nyomozói erőforrást, hogy Orbán Viktor láncos kutyái vicsoroghassanak a kamerába és ígérhessenek be példás büntetést. 

"Ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség."

Most kénytelen bocsánatot kérni. Azért abban az időben nem cseréltünk volna a civilekkel. 

Normális országban (tudom, tudom, mondj egy olyat, ami normális) ilyenkor a miniszter lemond. 

"Elnézést, Virág elvtárs, ez az ítélet!"

Az ügyészség előszeretettel dicsekszik azzal, hogy a váderedményességi mutatója 95-96 százalék körül mozog. Vagyis a bíróság ilyen nagy arányban ítéli el a megvádolt személyeket. Ez ugye elvileg az ő munkájukat dícséri. Van azonban ezzel egy kis bökkenő. Pontosabban nem is egy bökkenő.

Először is mit várunk azoktól az ügyészektől, akik jutalmat kapnak azért, hogy az Orbán-éra érdekeit szolgálják? Nyílt titok, hogy az orbánista ügyészek összejátszanak a szintén Orbán-hű nyomozókkal és bírákkal. Így nem is olyan nehéz elérni azt a 95 százalékot.

Nagyon ciki viszont a helyzet akkor, ha még így sem sikerül elkaszálniuk az Orbán-kormány politikai érdekeit sértő politikusokat és államigazgatás vezetőket.  A nagy közérdeklődést kiváltó ügyekben ugyanis a vádhatóság rendre kudarcot vall, mondhatni impotens.

Íme 8 nagykutya, akit Orbán ügyészségének nem sikerült a hamis vádakkal elkaszálni:

• Laborc Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal egykori főigazgatója -  9 eljárást is indítottak ellene. A kilenc ügyből hétben visszavonhatatlanul megállapították ártatlanságát, így az UD Zrt.-ügyben is. Csak jogosulatlan adatgyűjtés miatt ítélték pénzbüntetésre, illetve már csak a titkos kémperben kérdéses, hogy megállapítják-e a bűnösségét.

• Szilvásy György egykori szocialista titokminiszter. Szintén érintett volt a titkos kémperben, egy másik ügyében pedig éppen a napokban született meg az ítélet, miszerint nem tett hamis vallomást bizonyos facsemeték értékesítésével összefüggésben. Számlákkal igazolta, hogy ő állta a cechet. Ezen kívül két másik büntetőeljárást is kezdeményeztek ellene, és azok is felmentéssel zárultak. Vagyis kiderült, hogy például az UD Zrt. kapcsán sem élt vissza a hivatali hatalmával.

• Kocsis István,  a Magyar Villamos Művek Zrt. volt vezérigazgatója. A 14 milliárd forintos hűtlen kezelés ügyében - igaz még nem jogerősen -, de őt is felmentette a bíróság. Az ítélet szerint tehát nem okozott vagyoni hátrányt az MVM-nek és a Paksi Atomerőműnek.

• Molnár Gyula, Újbuda volt szocialista polgármestere. A Kúria jogerősen őt is felmentette. Nem állta meg a helyét a vád, miszerint befolyásával visszaélve átjátszott egy ingatlant egy magáncég tulajdonába.

• Schwartz Béla, Ajka szocialista polgármestere. Több mint húsz büntetőeljárást indítottak ellene, többek között hűtlen kezelés és zsarolás miatt. A húsz ügy közül eddig csak egyet bukott el, azt is csupán rágalmazás miatt.

• Hunvald György egykori MSZP-s erzsébetvárosi polgármester. Milliárdos, bűnszervezetben elkövetett ingatlanpanamával vádolták, az ítélet szerint azonban csak egy kisebb súlyú hivatali visszaélés történhetett.

• Tátrai Miklós, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. volt vezetője. A bábolnai ménesbirtok értékesítése kapcsán felmentették.

• Hagyó Miklós volt MSZP-s főpolgármester-helyettest. A BKV-ügyben bűnszervezetben elkövetett vesztegetéssel, zsarolással, hűtlen kezeléssel és más bűncselekményekkel vádolják. Ítélet azonban még a vádirat benyújtása után három és fél évvel sem született. Holott a vád már egyértelműen összeomlott. A vádlottak és tanuk kényszervallatással kicsikart hamis vallomásokról beszéltek a bíróság előtt. Balogh Zsolt pedig már két és fél éve visszavonta a nokiás dobozokról szóló meséjét. Sőt idén márciusban ezt megerősítve bocsánatot is kért az érintettektől a hazug vallomás miatt.

Az ügyészség tehát 8 nagykutya ügyeiben is elbukott. Kérdés, hogy ennek örüljünk-e, mert ez mégis csak felcsillantja a reménysugarat, hogy létezik még igazságszolgáltatás Magyarországon. Vagy sírnunk kellene-e azért, hogy ezek a mondvacsinált ügyek egyáltalán eljuthattak a bíróságig.

Egy kitűnő kollégám azzal tisztelt meg, hogy normális, értelmes kritikát írt egy itt megjelent cikkemről. (Géppuskázzunk menekültet). Miután véleménye valószínűleg nem egyedi, az engedélyével most nyilvánosan próbálok válaszolni. Előre bocsájtva azt, hogy az ilyen nehéz kérdésekben a vita különösen nagyon fontos – számtalan jogos és egymással akár szembenálló álláspont létezik, érdemes ezekről beszélni. Az Orbán-vircsaftnak az egyik legnagyobb hibája éppen az, hogy

a tisztes vitát akadályozza, a felesleges szenvedélyeket korbácsolja föl, ellenséget gyárt, ahogy azt szokta.

Pedig meg kel próbálni ezekről a dolgokról is épelméjűen beszélni, még akkor is, ha látjuk, sokan, nagyon sokan kéjes örömmel szopják be az orbáni dumákat és a központi utasításnak megfelelően szolgálatkészen gyűlölik az erre a hétre kijelölt ellenséget. (Felkészülnek a biciklisták.)

De akkor most lássuk a levelet.

"Most fejeztem be a Géppuskázzunk menekülteket című anyagot. Van egy-két észrevételem. A legfontosabb, hogy olyan érzésem van, hogy azok, akik nem "menekültbefogadópártiak" mind egy kalap (enyim kulup) alá vannak érzésem szerint véve. Márpedig szerintem attól, hogy valaki nem örül nekik, még nem feltétlen a kis vezér nagy híve.

Nem tagadom: magam is azon vagyok, hogy ne jöjjön ide ennyi ember. Nem hiszem ugyanis, hogy mind menekült, de azt látom, hogy milyen felfordulást tudnak csinálni. Nyilván nem véletlenül nem örülnek a befogadóállomásoknak az ott élők. Nekem az a véleményem, hogy az NEM megoldás, hogy jöjjenek tízezrével, oszt majcsak lesz valami. Mert nagyjából a befogadópártiak eddig jutnak. Elmondják, hogy Orbánék megoldásai szarok. Okés, de akkor mi legyen? Mi a B verzió? Mert azt a lakosság többsége óriásplakátok nélkül sem akarta, hogy ennyi ember egyszer csak megjelenjen itt. Nem mellesleg: amikor Orbánékat szidjuk amiatt, hogy ócska figyelemelterelési szándékkal csócsáltatják velünk ezt a témát, ne feledjük, hogy ki kezdte annak idején a 23 millió román témakörét. Szomorú, de olyanok, akikkel én (és Te is) sokkal jobban szimpatizálunk, mint a kis vezérrel és (pláne) csapatával. Szóval nagy a baj, mert, ami "ott" történik az tényleg katasztrófa. És, ha ne teszünk semmit, akkor az ide begyűzűzik, mint annak idején az olajár robbanás."

Kezdjük az egyszerűbb végénél a dolgot. A „huszonhárom millió román”-nál. Valóban, hiba volt. Szerintem

akadtunk néhányan, akik ezt akkor is szóvá tettük.

De attól, hogy valaki egysze elkövet egy hibát, más még nem mentegetheti magát azzal, hogy akkor jó, ő is megteheti. Nagyon leegyszerűsítve, ha áthajtok a piroson elég gyenge védekezés az, hogy már más is áthajtott. Ugyanis a keresztbe jövő autó ettől még nagyon nekem fog jönni.

„Ne jöjjön ide ennyi ember”.  Oké, mi ketten most ebben megegyezhetünk, hogy ne jöjjön. De ettől még jönnek. Én például gyűlölöm a telet és a havat. Ne legyen többet hideg és havazás! Ha Magyarországra jössz,

tartsd tiszteletben a nyári időjárásunkat!

A folytatást el tudjuk képzelni. Decemberben minusz négy fok lesz egy szép napon, nyakig érő hóval, én meg majd bután nézek. (Mondjuk, kidühöngöm magam és ha egy hóembert látok, nyakonvágom, és letöröm a répaorrát, de ez csak az én lelkemen segít maximum.)

Jobban járok, ha télikabátot veszek, megtanulok síelni, és a többi.

Menekültszállás (Kép: eastafro.com)

Tetszik, nem tetszik, tíz- és százezerével indulnak neki emberek, és ezek egy részének az útja Magyarországon keresztül vezet. Ennek egyáltalán nem kell örülni, sőt. Ez nem jó annak, akinek el kell hagynia a hazáját,a  rokonait, a barátait, a vagyonát, és egy kegyetlen hosszú után megpróbálni új világot teremteni valahol a nem is túl barátságos idegenben.

Természetesen nem jó azoknak sem feltétlenül, ahová ilyen embertömeg beözönlik. (Bár a német gazdaság mondjuk megállna, ha a törökök hirtelen hazamennének, Angliában nem lenne, aki kiszolgálna a MacDonald’s-okban és Párizs belefulladna a szemétbe, de ez most mindegy.)

Nyilván az lenne a legjobb mindenkinek,

ha olyan viszonyok alakulnának ki a menekülők szülőhelyén, hogy inkább ott maradnának.

Ez fontos cél, de nyilvánvalóan évek, évtizedek kellenek ehhez. Értem azt az aggodalmat is, hogy ha itt túl jó a menedékkérőknek, akkor ez mintegy buzdítja az otthon maradókat, hogy vágjanak neki ők is.

Az EU-nak 500 milió állampolgára van. Igen, közülük is sokan szegények és nélkülöznek (lásd Magyarország). Igaz.

Természetesen elvben le lehet zárni a határokat. Katonaság, kerítés, aztán majd aknazár és gépfegyver kérdése az egész. Láttunk már ilyet. Lehet ezt is választani. De ha ez az opció jön be, akkor Európát megette a fene. Valóban, mi szerencsésebb helyre születtünk, mint sokan mások. Mondhatjuk akár azt is,

aki meg Szíriában, hogy "így jártál". Pech.

De nyilván te sem így gondolod.

(Ráadásul, látjuk hány százezer honfitársunk ment el a jobb élet reményében innen. Nyilván igen sokan nem könnyű körülményeik elől menekültek, de azért ez össze sem hasonlítható egy háborús övezetben vergődő, sokszor az életét menekítő, európai léptékkel elképzelhetetlen színvonalon vegetáló ember életével.)

Megoldás, főleg rövid távon, nincs.Hosszabb távon is csak komoly európai összefogással. Türelemmel. Pénzzel. Emberséggel. De semmiképpen nem az uszítással. (Ó, hányan megírták már, hogy az idegenellenes usztásra fordított kormányzati levelezés árából mi mindent lehetett volna tenni már eddig is.)

Még két dolog. Az egyik, hogy azért az „idegenek” jelenlétét nem kell túlmisztifikálni. Ki az idegen? Nézd meg például a magyarországi kínai vagy vietnami közösséget, milyen jól beilleszkedtek, többségüket elfogadják, semmi baj nincs velük, ahogy a törökökkel vagy a kurdokkal sem. A mostani „menekültek” ráaádásul nem akarnak itt maradni, ők csak átutaznak az országon.

Ha nem uszítana ellene a kormánypropaganda, a legtöbben észre sem vennénk az egészet.

És itt értünk el a másikhoz, ami azért is fontos, hiszen kollegám vagy, beszámolókat, riportokat készítesz és így különösen nagy a felelősséged.

Az elmúlt napokban úgy alakult, hogy főleg nyugat-európai híradókat néztem. Ezekben is igen sokat foglalkoztak a menekültügyekkel. Ráadásul például Olaszországban vagy Görögországban  ez tényleg nagyon nagy gond. Hirtelen rengeteg ember ellátásról kell gondoskodni.

Igen, a lakosság egy nem kis részében ott is erős ellenérzés él, vagy csak odáig terjed a probléma megoldó ötlete, hogy „ide ne jöjjenek”. Ennek ellenére a beszámolók mind igazán együttérzőn, emberileg tudósítottak a  viszonyokról. Azt próbálták megmutatni, hogy

nehéz, nagyon nehéz helyzetbe került emberekről van szó.

Akiknek egy jelentős része komoly megpróbáltatásokon ment át. Szétszakított családok, gátlástlan embercsempészek áldozatai, menekülés közben meghalt rokonok, majd egy nem túl barátságos menekülttábor. Ezek az emberek áldozatok, akikbe persze lehet még egyet rúgni.

Döbbenten látom, hogy a Napi Gazdaság címen megjelenő Magyar Nemzet például címlapján nagy címbetűkkel azzal riogat, hogy milyen fertőzéseket hozhatnak ide a menekülők. (Aztán a cikkből persze kiderül, hogy mindennek az esélye igen kicsit, de egy kis gyűlöletkeltésre ezt is kiválóan alkalmas.)

Szóval, szembe kell nézni a realitásokkal, és közösen valamiféle emberséges megoldáson érdemes törni a fejünket. Nem egyszerű. De mégiscsak ez lenne az „európai”.

Örülök, hogy írtál – hátha elindulunk arrafele, hogy lehet erről értelmesen is beszélni.

Dési János

Biztos ismerik a régi viccet, amikor az egyszeri ember kölcsönért megy Kohnhoz, zálogba fölajánlja a tévéjét, és úgy jön el tőle, hogy se tévéje, se pénze.

És az implicit tanulság persze, hogy Kohn a hibás. Az ő zsugorisága. És véletlenül se az, aki kölcsönért folyamodott, pedig ismerte a feltételeket. Mert az nem volna igazságos.

A görög krízis és a pillanatokon belül várható államcsőd olvasata számos. Itt van mindjárt a neokomcsi. Eszerint a megszorítások káros volta teszi, illetve tette tönkre ezt a jobb sorsra érdemes országot, az egyszerű emberek földjét, akik csak jobban akartak élni. És föl nem merül, hogy már miért volt szükség a restrikcióra, valamint hogy az egyszerű emberek mire alapozták a jobb élet reményét, anélkül megtermelték az ahhoz szükséges profitot.

További újbalos interpretáció, miszerint a görögöket egyszerűen kiszipolyozták (elnyomták,  kizsákmányolták) a bankhitelekkel, meg a német ipar termékeivel. Hogy nekik sem a hiteleket nem volt kötelező föl-, se a német autókat megvenniük? De hát jobb életre vágytak,

ez nekik járt.

Amerikát még nem sikerült belekeverni, mivel nekik az eurozónához nem sok közük van, de a geopolitikai stabilitáshoz annál több érdekük fűződik, a görög államcsőd viszont bizonyára az orosz befolyásnak engedne teret a Balkánon (ld: az I. világháború előzményei). Marad így a különösebben nem behatárolt Nyugat, és a nacionálpopulista értelmezés. Eszerint megtagadták a hitel nyújtását

egy demokratikusan megválasztott kormánynak.

Ó, de ismerős ez. És ugyan miért ne tagadhatták volna meg? Támadást indítottak a demokratikus fölhatalmazású kormány, és annak legerősebb pártja, a progresszív Sziriza ellen. És ugyan miért ne tehették volna?

Ez nem kicsit emlékeztet a CÖF-CÖKA futóbolondjainak érvelésére, amely szerint ha valaki Orbán döntéseit, állításait, céljait támadja, az a legitim kormány megdöntésére törekszik, és a nemzeti érdekekkel szemben politizál, sőt, a hazát támadja.

Pedig egy legitim kormányt is lehet támadni. Miért is ne lehetne? Az ellenzéknek például ez dolga. Ezt Fritz, ifj. Lomnici és Csizmadia felfogni is képtelen (csak akkor, ah nem ők vannak hatalmon), de mástól azért elvárható.

Lehet azzal érvelni, persze, hogy bal- és jobboldali populisták alkotta, a szélsőjobb által kívülről támogatott kormánykoalíció nem erre kapott felhatalmazást, ezért nem fogadhatja el a megszorító csomagot. Ebből nyilván az következne, hogy az eurozóna pénzügyminisztereinek, meg az EKB bankárainak kutyakötelességük lett volna olyan ajánlatot tenni Ciprasz és Varufakisz elé, amely levezethető a Sziriza programjából, és amely többséget kapott a választáson. (Csak relatív többséget, persze.)

De ez illúzió.

Talán nem kellett volna irreális ígéretekkel kampányolni, irracionális várakozásokat kelteni, betarthatatlan ígérteket tenni. Egy demokratikusan megválasztott kormánynak csak parlamentáris többsége van,

igaza nem feltétlenül.

Se a Sziriza, se a Fidesz 2014-ben például nem szerezte meg a választók többségének támogatását, csak a választási rendszernek köszönhetően alakíthattak kormányt. Ettől még persze lehetne igazuk, de az sem kizárt, hogy mások úgy gondolják, nincs.

Görögország 6 éve, a Ciprasz-kormány 4 hónapja húzza az időt, és kap újabb és újabb haladékokat a törvényszerű csőd előtt, az volna a csoda, ha kapott volna egy újabb hetet a népszavazásig. Amelyről botor módon az gondolhattuk, hogy azért írták ki, hogy támogatást kapjanak a népszerűtlen, de elkerülhetetlen restrikcióhoz. Ugyan. A Sziriza a nemek mellett kampányol, és azt várja, hogy emiatt majd jól meghátrálnak Európa nagyhatalmai.

Egy balpopulista képviselő szerint se csőd nem lesz, se megszorítások, az eurozónából meg biztosan nem lépnek ki, mert erre nem kaptak fölhatalmazást a választóktól. Az meg se fordul a fejében, hogy ehhez azért a klub többi tagjának is lehet némi szava, valamint, hogy nem is lesz más választásuk, ha az EKB - mondjuk a jövő héttől - nem küld több készpénzt.

Ciprasz körbetelefonált mindenkit, és biztosította róla, hogy hatalmon marad. A magyar balblogok ezt úgy értékelik, hogy ezzel megnyerte a chicken game-et, meg hogy ebbe a klubba egyre kevésbé érdemes tartozni.

Persze, ha a klub kirúg, akkor még a legjobb, ha ezt mondjuk. A chicken game-nek meg sokszor ütközés a vége, és abban a kisebb jármű sérül jobban. Kérdés az, hogy ezúttal ki ül a tankban, és ki a biciklin?

A szegény, kizsákmányolt görögökkel, meg az utat mutató újbal kormánnyal Magyarországon szimpatizálók

nem igazán látják, hogy ez éppen az a voluntarizmus és szabadságharc, ugyanaz a populizmus a pillanatnyi (és relatív) többségre alapozva, de azt az egész közösségre kiterjesztve, amit itthon Orbán és az ő pártja képvisel.

A görögöknél már megvolt az olimpia, most jön a rezsicsökkentés, nálunk ez fordítva lesz. De a szabadságharc olyan jól hangzik.

Éppen beülök a kocsiba, a biztonsági övemet keresgélem még csak, amikor a sofőrsrác rám hunyorít.

"Tehát, ha bárki megállít, megkérdi, akkor mi barátok vagyunk. Mondjuk, egy buliba autózunk éppen. Ennyi."

Persze, értem én a dolgot. Az elmúl napokban több Uber-sofőrt is megtámadtak ismeretlen taxisok, a rendőrök is próbáltak rászállni az internetes cég sofőrjeire. Jobb a biztonság. Végülis, miért ne vihetne el valaki a kocsijával, csak úgy barátságból.

Cyril, a fiatal sofőr szóval tart. Neki még soha semmilyen problémája nem akadt persze sem a hatóságokkal, sem a sofőrökkel. Nehéz lebuktatni őket. De azért van kockázat. Azt mindenesetre nehezményezi, hogy az Uber nem törődik eléggé a saját sofőrjeivel, még egy telefonszám sincsen, amin vészhelyzetben utol lehetne érni őket, legfeljebb e-mailezni lehet a céggel, ami baj esetén kicsit nehézkes. Amúgy Cyril két kisgyereket nevel, a felesége otthon van. Ő leginkább hétvégén és csúcsforgalom idején jön ki és nagyon fontos neki az a havi 1200-1300 euró, amit így összeszed.

Merthogy történetünk Párizsban játszódik. Egy amerikai lap számol be a történetről, miután az elmúlt hetekben Párizsban komoly megmozdulásokat szerveztek a taxisok az Uber és társai ellen. Eltorlaszolt utak, blokád alá vett pályaudvarok, felgyújtott autógumik az út közepén. Franciaországban a tüntetés az tüntetés.

A francia kormány próbál is engedni a taxisok nyomásának, amelynek azért van alapja. Ma egy taxislicenszhez jutni Párizsban szinte lehetetlen, és ha mégis, akkor körülbelül 270 ezer dollárt kell fizetni érte. Ráadásul, számtalan előírásnak kell megfelelni. Az Uber-sofőrnek pedig szinte semmi befektetése nincs az autóján kívül.

Cyril úgy véli, hogy egy országban, ahol igen magas a fiatalok, különösen a képzetlenek között a munkanélküliség, az Uber munkához, és így jövedelemhez juttatja a meglehetősen reménytelen sorban élőket.

A maga módján életmentő lehet. 

Történetünk hőse egyébként azt a szemtelen megoldást választotta, hogy az Uber kocsijával vitette magát ki a taxisok blokádjához. Sok szempontból persze a hivatásos gépkocsivezetők dühe is érthető. Egyikük elmondja, hogy az Uber 2011-es megjelenése óta a jövedelme 20-50 százalékkal csökkent.

A francia kormány próbál szigorítani, hosszú jogi eljárás várható – miközben az Uber, ahogy fogalmaznak, a szürke zónában, működik tovább. Az utasok örömére.

Magyarországon éppen a múlt héten döntött úgy a kormány, hogy megpróbálja kinyírni az Ubert, a Wundercart és társait.

A magyar taxis lobbi azt már elérte, hogy megszűnjön a verseny a társaságok között. Sokkal kényelmesebb nekik így.

S miután a verseny megszűnte az árak elszállását jelentette, az okostelefonok applikációit alkalmazó közösségi szolgáltatások könnyen alámehettek árban a hagyományos taxinak. Persze tudjuk, a taxizásból sem az él jól, aki a volán mögött ül, hanem a fuvarszervező cégek tulajdonosai. A mai szabályozás nekik kedvez. Így a taxi Budapesten, kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk.

Nagy kérdés, mit lép most az Uber? A cég könnyedén megengedheti magának, hogy azt felelje, nem érdekli, mi történik egy aprócska, körbekerített országban. Ha drágán akarnak ott autózni a népek, hát tegyék. Az Uber ettől még a legdinamikusabban fejlődő startup marad.

De az is lehet, hogy a népi ellenállásnak egy új frontja nyílik meg.

Aki szerint Orbánnak mennie kell, az Uberba ül.

Kétségtelen, a cég szinte sérthetetlen, a technikai haladást még Fónagy János, az anti-Uber rendelet kormányzati szószólója sem tudja megállítani.

Próbálkozni természetesen lehet. Egy időben bölcs és komoly politikusok azt rendelték el, hogy a vonat előtt egy lovasnak vagy egy gyalogosnak kell haladnia egy zászlóval a kezében, hogy a népeket figyelmeztesse a vonatközlekedés borzalmas veszélyeire. Aztán mi lett belőle.

Az egész rendszer legsebezhetőbb pontja persze itt is a sofőr, párat meg lehet rettentő mód büntetni, -hurcolni a statuálás végett. A többiek kedve ettől lehet, hogy elmegy. De az is lehet, hogy nem. Bliccelők is akadnak, hiába működnek markos ellenőrök.

Hiszen ettől még nagy lesz a kísértés, hogy mégiscsak ráklikkeljünk az Uber-ikonra a telefonunkon. Másnak meg, hogy gázt adjon, és elinduljon felénk.

Fónagy ugat, mi haladunk tovább.

Dési János

(Kép:georgegalloway.net)

Becsicskult a jobbikos média is. Nem tudnak mit lépni a Fidesz menekültes gyűlöletkampányára. Vona Gábor tördeli a kezét és véres szemekkel mered Elődkére: hiába a cuki vizslák, meg az óvodásoknak a meseolvasás, nem használ, bazmeg. A Fidesz elvitt mindent a kurva kampányával a menekültekkel. Erre kéne lépni. 

Hagyjuk Elődkét, van neki elég baja. Vizsgáljuk meg a kérdést.

Ki foglalkozott a menekültekkel két-három hónappal ezelőtt Magyarországon?

Elárulom: szinte senki. Néhány, a menekülteket istápoló civil szervezeten kívül senki. Még a Jobbik se igazán. 

A Policy Agenda elemzése mutatja be a folyamatot (az elemzést ismerteti a nem igazán ellenzékinek nevezhető Origo is), ahogy az emberek agyában a fideszes spindoctorok elvetik a magot és aztán addig öntözik a gyűlölete lángját olajjal, míg végül kreálnak egy mesterséges társadalmi problémát.

Amit ugyan nem oldanak meg sehogyan sem, de remekül lehet foglalkozni vele. (Lásd például a Comment:com vagy a 444.hu cikkét, hogyan uralja el a közmédiát a menekültkérdés és mennyire nem vezet sehova - csak gyűlöletet kelt.)

Az uszítás és a manipuláció annyira kézenfekvő, hogy nem is értjük: ilyenkor a magukat függetlennek nevező szélsőjobbosok, akik eddig nagyban verték a nyálukat a saját kis privát médiavalóságukra, hogyhogy bedőlnek ennek az egésznek? Hogyhogy a Fidesz kottájából játszik már a kurucinfó is? Nem ciki ez, zsebnácikák?

A magyarázat egyszerű: gyűlölni könnyebb, mint gondolkodni.

A magyar társadalmat gyűlöletre nevelik. 

1. Addig se foglalkoznak az emberek azzal, hova lett a Quaestorból a pénz és mi köze ennek a Fideszhez. 
2. Addig se foglalkoznak az emberek azzal, hogy az államadósság mennyivel nőtt. 

Hogy a Fidesznek hány korrupciós botránya volt az utóbbi években: elárulom, havonta legalább kettő. 

1. Nem foglalkoznak azzal, hogy lopják el a földeket a fideszes arcok, a dohánykoncesszióból hogyan gazdagodnak meg a haverok, hogy Paks2 hogyan fogja szétcseszni Magyarország jövőjét az energiallátás szempontjából. 
2. Hogy mi van az egészségüggyel, az oktatással, hogy megszűntették a KSH-nál a szegénységet mérő statisztikát - jobb, ha nem látszik a szegénység, hiszen akkor nem kell vele foglalkozni. 

Ez nyilván nem fontos. A fontos az, hogy

1. minden sarkon, minden kocsmában egy olyan problémáról beszéljenek az emberek, amelyet a Fidesz kreált, ural és a Fidesz vezethesse végig a témát, mint egy jófajta sorozatban;
2. az ellenzéknek lehetőleg ne lehessen beleszólása, ne is látszódjon, ne is jelenjen meg, 
3. a Jobbik képtelen legyen köpni-nyelni, hiszen ez az ő témája (lett volna - csak nem tudta kihasználni)
4. tűnjön a Fidesz megint cselekvőképes pártnak, amit nem feszít szét, hogy egymás után három választáson verték meg,
5. ne tűnjön fel a választóknak, hogy egyre durvábbak a korrupciós botrányok,
6. ne gondolkozzanak a választók azon, milyen valós problémái vannak Magyarországnak - amikre a Fidesznek semmilyen válasza nincs már hat éve.

Hány ember gondolta pár hónappal ezelőtt, hogy a menekültkérdés fontos társadalmi probléma Magyarországon? - ezt a kérdést tettem fel a cikk elején. A válasz megint csak az: alig páran; főleg azok, akik ezzel foglalkoztak, vagy azok a szélsőjobbosok, akiknek már a sima cigányozás / zsidózás / libsizés kevés volt. 

Bejött a kampány. Magát, kedves Olvasó,

akár tetszik, akár nem, manipulálják. 

Emlékszik még a Kedves Olvasó, mit írtunk arról, hogyan marad Orbán Viktor hatalmon, milyen az ún. új típusú diktatúra, amelyben az információáramlással befolyásolják Önt és maradnak hatalmon, eltakarva a valóságot? Olvassa el újra. Gondolkozzon el rajta.

Vagy olvassa el, mit ír az Index, illetve a Helsinki Bizottság a menekült-kérdésről. Azok ott a száraz tények és statisztikák.  

Lehet holokuaszttagadónak nevezni a holokauszttagadót – döntött a bíróság. Krausz Tamás történész jogerősen pert nyert Szakály Sándorral, a kormány által létrehozott Veritas Intézet vezetőjével szemben.

A dolog előzménye, hogy Szakály történész szerint a kamenyeck-podolszkiji deportálás nem volt több mint „idegenrendészeti eljárás”.

Mint az azóta elég széles körben közismert, 1941-ben több tízezer Magyarországon élő embert hurcoltak a német megszállás alá kerülő Szovjetunióba a magyar hatóságok, ahol közülük legalább 17 ezer zsidót a németek meggyilkoltak.

Krausz történész Szakály Sándor nyilatkozata után úgy fogalmazott, hogy az, aki a magyarországi deportálások első eseményeként nyilvántartott véres akciót így minősíti, az

szélsőjobboldali provokációt hajt végre, és a holokausztot relativizálja.

A jogerős ítélet szerint Krausz nyilatkozata nem sérti Szakály jó hírnévhez és becsülethez fűződő személyiségi jogait, utóbbinak

számítania kellett a heves reakciókra.

Szakály egyébként 800 ezer forintot is követelt „sérelmeiért” kollégájától.

A dolog azért is különösen érdekes, mert a Szakály vezette Veritas Történetkutató Intézetet a kormány hozta létre a Miniszterelnökség irányítása alatt áll. Már ez maga is mintha jobbikos ötlet lenne: kormányfüggő kutatóintézet.

Földes György, a Politikatörténeti Intézet vezetője egy interjúban joggal fogalmazott úgy:

„Egyetlen nemzeti hagyománnyá akarják tenni a jobboldali hagyományt, s kiszorítani abból a baloldali és liberális örökséget. Mégpedig úgy, hogy 150 évvel kiterjesztik a múltban a mai jobboldali politika illetékességét.”

Szakály  rendszeres résztvevője volt jobbikos rendezvényeknek, ezeken tartott előadást a magyar csendőrségről, vagy éppen a doni hősökről. A Veritas élére ezt az embert helyezni – egy gesztus a Jobbiknak. Szakály nem sokkal azután hogy elfoglalta posztját be is bizonyította, hogy képes megfelelni a legszélsőjobbosabb elvárásoknak, is: „idegenrendészeti eljárásnak” nevezte a Kamenyec-Podolszkijban elkövetett tömeggyilkoságot, amely élénk helyeslést váltott ki a szélsőjobbos sajtóban.

Egyébként Szakály személyisége nem volt zsákbamacska.

1. Ő a Horthy-kultuszt ápoló vitézi rend egyik prominens képviselője.
2. 2002-ben ő avatta fel Gömbös Gyula síremlékét.
3. Egy jobbikos képviselő által szervezett rendezvényen azt fejtegette, hogy Gömbös Gyula kilencvenöt pontos programjának legnagyobb része ma is vállalható.

Kétségtelen, az abban szereplő „munkaalapú” társadalomról szóló elmélkedést mostanában Orbánéktól is hallhattuk. És az sem titok, Gömbös Nemzeti Egység Pártjában a pártszervezeteknek és a tagoknak mindenben el kellett fogadniuk a vezér utasítását. A katonai hierarchiára emlékeztető rendszer csúcsán álló Gömbös mindig arra hivatkozott, ha „parancsot ad”, az a nemzet érdeke. Aki másképp gondolkodik, az nem tagja a nemzetnek. Gömbös rendszere emellett protekcionalista volt, a párt tagjainak a kérvényeit – a vezér ukázára – a hivatalnokoknak soron kívül kellett elintézniük. Ismerős?

Szakály több munkájában próbálta a Jobbik számára oly kedves csendőrség történetét elfogadhatóbbá tenni. Érdekes az a vele készült interjú, amely még 2009-ben jelent meg a Jobbik házi lapjában, a Barikádban. Idézzünk belőle egy kérdést:

„Figyelembe véve a magyar közbiztonság, a cigánybűnözés elharapózódását és a rendőrség tragikus helyzetét, sokak szerint szükséges volna a Csendőrség újbóli felállítása. A Jobbik konkrétan kiáll a felállítás mellett. Jogosak ezek a vélekedések?”

Feltesszük, aki ad magára, szakmai méltóságára valamit – ha egyáltalán szóba áll effajta szélsőjobbos orgánummal –, akkor úgy kezdi a válaszát, hogy „cigánybűnözés”, mint olyan nem létezik. De a napvilágot látott interjú szerint Szakály nem zavartatta magát, és ekképpen válaszolt:

„Úgy vélem, nem az a kérdés, hogy a rendvédelem szervezetét milyen névvel illetjük, hanem az, hogy miként képes megfelelni a feladatának. Egykoron csendőrnek lenni hivatást jelentett. Ma rendőrnek lenni már foglalkozás – de szeretném hozzátenni, ez nem az egyén döntése miatt vált azzá! A kettő között óriási a különbség, ahogy nagy a különbség a két szervezet mindenkori irányító szervezetének létszáma és szerepe között is.”

És így tovább, a tisztek arányáról a csendőrségen belül vagy a csendőrség fantasztikus eredményességéről. Mindezzel legitimálva a jobbikos felvetést – idézem fel, Melyik a Jobbik című, most megjelent kötetemben.

Lehetne a Jobbik számára megfelelőbb embert találni egy efféle állami történetkutató intézet élére? Előélete, a Jobbikkal ápolt bensőséges viszonya, történeti értékítéletének a Jobbikkal harmonizáló része, mind-mind alkalmassá tették erre a feladatra.

Nem véletlen, amikor egy zsidó szervezet felrótta a kormánynak Szakály már idézett kijelentését a kamenyec-podolszkiji gyilkosságokról, kérve eltávolítását, egy jobbikos országgyűlési képviselő így horkant fel:

„A zsidók megint zsarolják a Kormányt!”

A per egyébként sok szempontból idézi azt a nevezetes tárgyalássorozatot, amelyet David Irving, a hírhedt holokauszttagadó folytatott Deborah Lipstadt ellen, s amely végül a holokauszttagadó teljes vereségével ért véget.

D. J.

Illetve annak egy része. Egyelőre ott tartunk, hogy a szocialista Botka és a PM-es karácsony is támogatja a 2024-es (28-as) budapesti (csepeli) olimpia kampányát.

Karácsony zuglói polgármesterként a Fővárosi Közgyűlésben is megszavazta a pályázatot, miközben saját pártja is ellenzi azt. 

Nem véletlenül, az olimpia egyenlő

1. a korrupcióval (már maga a szavazás is, de főleg a beruházások kivitelezése), erre a játékok közül tetszőleges példát lehet hozni,
2. az államcsőd veszélyével: az infrastruktúra kiépítése kimeríti a nem túl nagy és nem eléggé gazdag országok állami költségvetését (pl. Görögország),
3. a romhalmazzal: a rendezvény után maradó infrastruktúra kihasználatlan marad (ezt szintén akármelyik olimpiával lehetne bizonyítani, az egyik legutóbbi példa a pekingi Madárfészek)

(Korábban írtunk már erről: Történelmi esély nyílik, hogy Orbán csődbe vigye Magyarországot és Miért katasztrófa a budapesti olimpia ötlete?)

Ehhez képest a haszna elenyésző: rövid időre fellendíti a sportturizmust, és a rendező ország vagy város a globális figyelem homlokterébe kerül. És ennyi.

A pozitívumok elmúlnak a láng kialvása után, míg a negatívumok ott maradnak.

Az athéni mű- és toronyugró medence (Forrás: Pinterest)

Ehhez azért nem kell komoly sportrendezvény-szakértőnek lenni, józan ésszel is könnyen belátható, hogy

egy olimpia megrendezésénél nem sok rosszabb dolog történhet az országgal. Talán egy háború, mert annak még ennyi jó oldala sincs.

Aki mégis támogatja a rendezést (illetve legalább a pályázatot), az közvetlen anyagi előnyt remél tőle. Esetleg politikait, mint a Fidesz és csatolt részei.

Vagy csak nem tudja elutasítani, mint a fentebb említett két politikus, aki a városvezetői énjére hallgat a józan esze vagy az előrelátása helyett. Botka és Karácsony is majdani újraválasztását tartja szem előtt, és arra gondol, nehéz lesz megmagyaráznia a választóinak helyben, hogy nem támogatja a fejlesztéséket is ígérő pályázatot.

A zuglói polgármester magyarázkodásában arra hivatkozik, hogy

"a részletes vezetői összefoglalóban túlnyomó részt olyan budapesti fejlesztések szerepelnek, amelyekre az olimpia nélkül is szüksége van a fővárosnak."

Persze, mi is szeretnénk egy helikoptert (ha lehet, pilótával és leszállóhellyel). Az föl se merül benne, hogy esetleg ezeket a nem részletezett, "barnamezős" fejlesztéseket nem engedheti meg magának se Budapest, se Magyarország.

Ha ezek fontosak (és forrás is akad rájuk), akkor hajrá. De ha fontosak és lehetségesek is, akkor nincs szükség ehhez olimpiára, sőt, a járulékos hátrányok elmaradása további fejlesztésekre teremtene lehetőséget.

Botka ennél is jobban érvel:

"Az ötkarikás játékok olyan más sporteseménnyel össze nem hasonlítható atmoszférát, izgalmat és presztízst hoznak hazánkba, melyet csak az élhet át valójában, aki már személyesen is részt vett ilyen eseményen."

Atmoszféra, izgalom és presztízs. Érted.

Izgalom, az biztos lenne, például amiatt, hogy miként szállásolja el Magyarország az olimpiára érkezőket. Budapest szállodai kapacitása kb. 18 ezer szoba, az egész országé sincs 50 ezer. Londonban 8 millió jegyet adtak el, a miénkkel összevetve kb. nyolc-tízszeres férőhely-kapacitással. Budapesten ennek megfelelően összesen nem lehetne egymilliónál jelentősen több jegyet eladni, mert egyszerűen nem lenne hol aludniuk a nézőknek.

Persze, lehetne még építeni új szállodákat, aminek a vendéglátószakma egyként hurrázna, tekintve, hogy egyedül a Forma-1 tartja bennük úgy-ahogy a lelket, a budapesti szállodák aggregáltan és átlagosan legfeljebb kétharmados kihasználtsággal működnek.

És ez csak az egyik (bár jelentősebbek közé tartozó) infrastrukturális probléma az olimpiai pályázattal. Csak a realitástól teljesen elszakadt elme vagy a végzetesen rövidlátó gondolhatja komolyan a budapesti nyári játékokat.

Az ellenzéknek az volna a dolga, hogy a kormány kritikusaként viselkedjen, és a dolog kockázataira, veszélyeire, valamint hátrányaira hívja föl a figyelmet, ahelyett, hogy támogatná a józan ésszel alapvetően ellentétes ügyet.

A helyzetük persze nem könnyű, mert a kormány még nem állt a dolog mögé, de feltehetően ez következik, miután a fideszes megszállás alatt lévő MOB, meg a Fővárosi Közgyűlés már megtette. Hosszú hadjáratot indítottak, mivel a cél nyilván nem a 2024-es, hanem a négy évvel későbbi olimpia. Ha az ellenzék megvárja, míg teljes erővel dübörög majd a kampány, akkor már könnyen késő lesz.

Ennél gyengébb ügyekben is kezdeményeztek már népszavazást.

(Emlékeznek még március 15-ére?) Addig lenne erre joguk, amíg nem válik nemzetközi kötelezettséggé, vagy nem foglalják a költségvetésbe.

A menekültügyi uszítás (és a 2004-es népszavazási kampány is) azt bizonyítja, hogy

a választópolgárokat a félelem motiválja, ha nincs közvetlen életveszély, akkor leginkább az egzisztenciális félelem.

Az olimpiai pályázat - illetve főként a rendezés - meg evidensen olyan ügy, amelyik pénzt vesz ki a keményen dolgozó kisemberek zsebéből. És erről még csak hazudni se kéne.

Úgy történt, hogy minap ültem a szerkesztőségben. 

A Che Guevarra-poszter sarka kezdett lekonyulni, nem volt mit tenni, fogtam egy kis cellukszot - vörös csillag alakja volt a műanyag borításnak - , és elkezdtem visszaragasztani a sarkat, amikor megcsörrent a telefon. 

Az Egyenlítő szerkesztőségének fala

A kagylóban ziháló hangot hallottam, amiből azonnal tudtam, hogy ez csak az összekötőm lehet. Nevet most nem írnék, nevezzük az összekötőmet csak Karcsinak. Karcsi még a Megyó-időkből maradt, régi mameluk volt, annak idején beépítették a Szadeszbe, hogy bomlasszon, de dolgavégezetlenül távozott, mert mire beépült, a Szadesz magától szétszakadt, mint a véres hurka. Így átkerült

az MSZP Titkos Tanácsába, amit Lendvai Ildikó vezet teljes titokban.

Ott főzik ki a nemzet elárulásának, Brüsszelnek való kijátszásának újabb és újabb zseniális terveit a szélsőséges liberálbolsevik zsidócigány-menekültpárti-kommunista álcivil emeszpések. 

- Mondjad, Karcsi, kérlek! 

- Titkosított a vonal?! - zihálta Karcsi, aki a Bajnai-érában sokat pénzt lopott el a libatenyésztőktől, és annyi libamájat és -nyakat zabált, hogy 150 kiló fölé kúszott a mérleg.

Néhány libatenyésztőt maga fojtott meg, önkezével,

amikor fogytak a libák, és ő még többet akart. 

- Persze, titkosított. Még a Szilvásy intézte el nekünk Fletó idején. 

- Óriási hírem van. A Fidesz lopta a gázt, és mesterségesen tartotta magasan a gáz árát!

Megállt bennem az ütő. Ez bizony egy ilyen,

pártközpontból iránytott, liberálbolsevik-szélsőséges-zsidótőkén hízlalt gerinctelen takonyféreg poszternek,

mint én, nagy hír. Belebukhat a Nagy Ellenfél!

- Honnan tudod? - kérdeztem és lopva körbepillantottam, nem figyelnek-e a szemben lévő irodaházból, ahonnan tudvalevőleg Lázár János titokzatos szolgálata, a Vérnarancs Kommandó hallgatta le az Egyenlítő szerkesztőségét éjjel-nappal. 

- Most hozza nyilvánosságra az egyik elvtárs, hamarosan megjelenik a 168 Órán! 

- Hát ti aztán nem lazsáltok ott a Titkos Tanácsban, Karcsikám!

- Ez még nem minden: sikerült a Budapest-Tel Aviv-tengelyen lévő szálakat is megpendíteni: Magyarország nem demokrácia többé! A Freedom House-os kapcsolatunknak is befűtöttünk! Most hozza le a NOL!

Elismerősen füttyentettem el az Internacionále egyik strófáját.

- Egy héten két botrány, Karcsikám, újra aktivizálják magukat az elvtársak? 

- Még nincs vége, figyelj, ezt hallgasd meg: rávettük azt Energiaklub "független" közgazdászát, hogy mondja a HVG-nek, hogy Paks2 teljes gazdasági összeomlást eredményezhet! Úgy felszökik az áram ára, hogy a népharag el fogja sörpörni Orbán diktatúráját! Menjünk tovább: az Index lehozta, hogy a legtöbb "menekült" Németországból jön hozzánk és dolgozik!

A dicsőséges jövőtől megrészegedve pillantottam a Che mellett függő, rámázott Kádár-fényképre.

- Ha ezt az öreg megérhette volna... Karcsikám, szovjet pezsgőt fogok behűteni! Hát nem is tudom, hogy mint vérvörös lakájmédiának, melyik sztorit kell először megírnom. Azon gondolkodtam, hogy éppen elküldöm nektek az egyik "független" elemzőnk munkáját, amiben leleplezi a Fideszt és tanácsot ad nektek a HVG-n, hogy hogyan győzhetjük le a gonosz Viktátort. 

Károly zihálása felgyorsult.

- Teljesen felesleges strapálnod magad, elvtárs. Minden el van veszve. Ezeknek semmi sem számít. Írhatsz te, amit akarsz: az embereknek elegük van a politikából, vagy el vannak foglalva a kerítéssel, meg a menekültek álproblémájával. Most beszéltem a beépített sejttel, aki Habony Árpádnak választja ki az egyénileg varrott kabátokat, és vele vitatja meg az új titkos Fidesz-terveket.

Ennek a menekültezésnek addig nem lesz vége, amíg a Jobbikot fel nem számolják, és az összes turbónáci át nem szavaz Viktorra. Jobbik-Fidesz koalíció kormányoz majd, ha a terv nem jönne be. 

Az egyik mindenre elszánt libsi-balos-zsidó-cigány posztolónk éjjel veszi át a Titkos Tanács anyagait, hogy elárulhassa hazáját

Feljajdultam. Ezek szerint mindennek vége. Gyorsan kihúztam a fiókomat, hogy magamhoz vegyem az izraeli gyártmányú Skorpio-pisztolyomat: ezzel szoktam a narancsos lufikat lődözni, amikor a választások idején a gyerekek kezébe adják őket a fideszes páraktivisták.

- Akkor most elköszönünk...? Megszabadultok tőlem is...? - kérdeztem, mert tudtam, hogy a Titkos Tanácsban bármi előfordulhat. Még Mesterházy titkos tanácsnok is visszanövesztette a szakállkáját, hogy még ördögibb legyen! 

Körbefordítottam a pisztoly csövét a szerkesztőségben, de csak a bedrogozott főszerkesztő-helyettes hortyogott révületben az egyik sarokban.

A többiek már mind magukkal vitték a pufajkájukat:

egyedül voltam. 

A ziháló hang megnyugtató tónusba váltott:

- Dehogy, az Egyenlítőre és a hűséges elvtársakra mindig szükség lesz! Kell valami a szubhumán balos panelproliknak, meg a fideszes bérkommentelőknek! Írd csak meg a sztorikat, tudod jól, hogy vastagon fizetünk! 

(A történet és a benne szereplők nem valóságosak, mielőtt bárki felháborodva a telefonért nyúlna, és feljelentene bennünket valahol - igen, ez vicc volt. A második kép pedig a Nightcrawler című filmből készült.)

Nézzük, mit tudunk.

1. A magvalósíthatósági tanulmány 774 milliárd forintra becsüli a költségeket.
2. Ez a duplája a 4-es metróénak, amelyik több mint 10 évig épült, és amelybe majdnem belerokkant Budapest.
3. A valódi költségek viszont 5000 milliárdnál is többre tehetők.

De azért a Közgyűlés, meg az emeritus bajnokok egyként állnak ki a terv mellett, hogy Csepel rendezze a 202-es olimpiát. Hiszen hol lesznek ők már akkor? Terveink szerint mi viszont még itt leszünk.

Ami érdekes, hogy Orbán ezúttal nem veszi a vállára az ötletet, noha a legutóbbi terv éppen az övé volt. (2001-ben Lausanne-ban, Samaranch elnöki szobájából kijövet dobta be a 2012-es budapesti olimpia ötletét, anélkül hogy - talán az egy Szájeren kívül - bárkit megkérdezett volna.)

Előtte Rákosi elvtársnak volt még ilyen ötlete,

de csak Sztálin halála után, mert a nagy tanítót csak nem előzhettük meg ilyen fontos dologban.

Ezek a monumentális, megalomán ügyek három dologra alkalmasak:

1. valamelyest forgatják az adott város nevét a világ turistáinak tudatában,
2. az adott diktátor emlékművet állít magának a népnemzet elméjében,
3. csődbe viszik a nem elég nagy országokat.

Orbán ezúttal csendben várja, hogy kész tények elé állítsák: ha majd rábólint a tervre, akkor ő egyáltalán nem egy megalomán, voluntarista autokrata, csak a népnemzet nyomásának engedelmeskedik, amikor majd beáll az olimpiai mögé. A MOB közgyűlése, meg a székesfővárosé már beállt, és bár olimpiát még mindig város rendez,  a kormánynak garanciát kell vállalnia a költségekre, szóval a végső szó az Orbáné.

És ő majd kegyesen rábólint a nép kívánságára.

(A 2004-es athéni olimpia létesítményeinek állapota 10 év után. Érdemes ránézni a többire, és fölmérni, mit láthatunk Budapesten majd a 30-as években.)

Ami pillanatnyilag zajlik, az a közvélemény megdolgozása (hasonlóan a bevándorlásügyi álkérdőívhez és teljesen igazi plakátkampányhoz), miközben a dolgok már eldőltek. 770 és a több mint 5000 milliárdos költségbecslések közötti eltérést az magyarázza, hogy

az infrastruktúra kiépítése fű alatt már zajlik.

Az persze váratlan volna, ha a nominális 774 milliárd nem emelkedne két, esetleg a háromszorosára. A vizes VB büdzséje például egyetlen nap alatt tudott megduplázódni, és és hol van még a vége. Remek lehetőség ez az építőipar meglódítására (lásd még: átmeneti GDP-növekedés), valamint a kormányközeli vállalkozók felhizlalására (lásd még:a nemzeti oligarchák rendszere).

Pici szépséghibája a dolognak, hogy mindez az állampolgár adójából történik. Voltaképpen semmi más, mint a jövedelmek konvertálása adók útján az egyik szociális rétegtől a másik felé. Mint az oligarchia szóból és Matolcsy 27 százalékos áfájából egyaránt következik,

ez aggregáció, a sokak felől a kevesek irányába történik.

Az orbanomics dübörög, Magyarország gond nélkül megengedhet magának egy olimpiát, hamár a nép (meg Csepel) olyannyira követeli. Ez pl. abból is jól látszik, hogy az olimpia támogatása után a Fővárosi Közgyűlés járatritkításokat helyezett kilátásba, ha nem fizeti ki valaki (főleg a kormány, tehát az állami költségvetés, tehát az adófizetők) a BKV 25 milliárdos adósságát.

Az LMP-s és a DK-s képviselőt, meg Pokornit leszámítva ettől még mindenki azt gondolta, hogy a magyar nemzet egységét nagyon jól szolgálja majd az olimpia.

A szerb határra tervezett kerítés nyilván nem viszi csődbe az országot, váratlan módon Matolcsy jegybankelnöksége se volt elég, Paks2-nek viszont már komoly esélye van erre. Az olimpiai ötlet minden bizonnyal nagy segítség lesz ehhez. De ha még így se menne, akkor tervezhetnénk Mars-expedíciót vagy egy újabb Kheopsz-piramist is.

De Paks2, meg az olimpia bizonyára önmagában megteszi majd,

Görögország utat mutat.

Valójában a Fidesz-féle politikai elitnek ez az utóbbi ötlete is annyira irracionális és komolytalan, hogy foglalkozni se volna szabad vele. És mivel ez nem netadó, hogy közvetlenül zsebbe vágóan érintse a magyar polgárokat (hiszen csak közvetve és hosszútávon érinti), át fog menni a terv, téphetjük mi a szánkat bármennyire.

Bízni, már csak abban lehet, hogy a NOB-ban nem ülnek az Orbánnak olyan cimborái, mint Blatter volt a FIFÁ-nál, és kiröhögik a magyar pályázatot. Az UEFÁ-nál vagy három EB-kandidálást röhögtek ki, így csak a vesztegetési pénzt bukta el Magyarország.

Ha itt is csak a korrumpálási költségeket kellene fizetni, és nem a teljes rendezés árát, akkor még

olcsón meg tudnánk úszni Orbán és az arrogáns, megalomán, voluntarista Fidesz-elit igen drága hobbiját.

Nem biztos, hogy jobban járnánk, ha a katonásdi volna a hobbijuk, mert a háború igen költséges dolog. De valószínűleg rosszabbul sem.

Sokan kérdezik, miért is írtam meg a „Melyik a Jobbik?” című könyvet, amelyik a napokban jelent meg az Ab ovo könyvkiadónál.

Mert azért azt a legtöbb beszélgetőtársam sejti, reklámot nem akarok csapni ennek a csapatnak.

A Jobbikra ma már mind többen tekintenek úgy, mint arra a pártra, amelyik

Mindennapos események. 

1. 130-cal mész az autópályán, egyszer csak beláll a seggedbe egy BMW, villog, dudál, jobbra-balra rángatja a kormányt, aztán kielőz jobbról, látszik, hogy a sofőr üvölt, mint a sakál, kidagadnak az erek a nyakán és 180-nal leelőz. Pár másodperc múlva látod, hogy a következő autót próbálja maga alá gyűrni ugyanezzel a módszerrel. 
2. Kigyúrt kidobóemberek állnak a romkocsma bejáratánál és arról diskurálnak, hogy a múltkor hárman megverték azt a szerencsétlen nyeszlett gyereket, mert nem tetszett a pofája. Annyi ujját törték el, hogy ne tudja felhívni a rendőröket. Röhögnek. 
3. Magyarország kormánya 22 milliárd forintért épít a szerb határra kerítést, miközben az ápolónők és a szociális szféra dolgozóinak fizetése 70 ezer nettó. 
4. Ha bunyó van az éjszakai buszon, az ellenőrök inkább nem szállnak fel. Ha valaki jegy nélkül utazik a metrón, a közteresek négyen térdelnek rá és bilincsben viszik el.

Folytassam? Mindennapos események. 

Ezek a mindennapos események határozzák meg az életünket Magyarországon. Ezt hívják az erő kultúrájának:

az erősebb kutya baszik. A többiek meg le vannak szarva. 

Az egyetemisták szeretnének erős kezű vezetőt látni az ország élén - nyilatkozza a HVG-nek Sik Domonkos szociológus-kutató. Nem is csoda: az erős kezű vezető tud csak rendet vágni ebben a bizonytalanságban és káoszban. 

A bizonytalanságot és a káoszt pedig ki okozza? Mi magunk. Ez a mi kultúránk. 

Nincs egy közös kód, ami mentén a magyar kulturáltan meg tudná oldani, hogy boldoguljon az életben és közös nevezőre jusson a másik magyarral. 

Az embereknek nem tanította meg soha senki, hogy együtt többet érhetnek el. Hogy a közösség érték. Hogy a különbözőség érték. Hogy egymás segítésével előbbre tudnak jutni. 

Egyetlen kód van: ki az erősebb. Az győz. Viszont, mint a kutyáknál, 

a többiek mind veszítenek. 

Le kell nyomni a többieket a víz alá, nincs mese. Mivel a többiek mind vesztenek, végső soron, aki győz, az is veszít. Mondok még példát. 

1. Mindenki tudja, hogy a hajléktalanok börtönbe zárásának költségeiből fel lehet számolni a hajléktalanságot. De inkább uszítunk ellenük és börtönbe zárjuk őket. Ami többe kerül és súlyosbítja a problémát. 
2. A melegeket meg lehet dobálni, amikor vonulnak a jogaikért. Pedig olyan intelligens emberek vannak közöttük, akik előbbre vinnék az országot - ha hagynák őket kibontakozni és nem érné őket atrocitás minden nap. 
3. A Városliget fáit tarvágással fogják kivágni, mert útjában vannak az ember és természet harmóniáját jelképező Zene Házának az új múzeumi negyedben. 

A siker záloga ma: legyél kigyúrt, legyél erőszakos és legyél csak annyira okos, hogy neked több jusson a koncból. Előzd meg a többieket 5 centi előnyért. Törd el az ujjukat 3 fillérért. Üsd ki őket a hajuk alól. Gázolj át mindenkin a sikerért. Halj meg hülyén, de legalább gazdagon. 

Magyarország átka, hogy az emberek csak az erőből értenek, képtelenek az együttműködésre. 

(Ezért van nekünk Orbán Viktorunk, meg Vona Gáborunk. Meg Gyurcsány Ferencünk. Mert ezek erős emberek. akkor fel kell nézni rájuk és akkor biztos tudják, mit kell tenni. Nekünk, gyengéknek az a dolgunk, hogy kövessük őket és ne gondolkozzunk el semmin.)  

Mi magyarok nem ismerjük fel, hogy mások sikere a mi sikerünk is. Csakazértse segítünk, dögöljön meg a szomszéd tehene, ha a mienk már megdöglött!

Nem ismerjük fel, hogy a cigányok iskolázása, hajléktalanok bérlakása, homoszexuálisok egyenjogúsága az ország sikere lenne - ha mindenki akarná. A menekültekről senki sem tudja az igazságot, mindenki elhiszi, amit a jobber média üvölt. Ehelyett inkább kigyúrjuk magunkat és hörögve zsidókurvaanyázunk, meg románozunk, meg bevándorlózunk. 

A biciklis az autósra üvölt, az idős a fiatalra, mindenki üvölt mindenkivel.

Üvöltünk, mert azt hisszük, akkor igazunk van. A kommentelők elküldik egymást a kurva anyjába - pedig attól nem lesz igaza senkinek. 

Inkább kockáztatjuk a saját testi épségünket, meg a körülöttünk közlekedőkét, hogy 5 centi előnyhöz jussunk és 3 perccel korábban érjünk oda. 

Pedig a bizonytalanságok, a káosz, a sikertelenség, a mindennapos konfliktusok mind-mind legyűrhetők lennének előzékenységgel, kultúrával, műveltséggel, udvariassággal - mások tiszteletben tartásával. Ez lenne a közös kód. 

De te csak nyomod neki 170-nel az M3-ason, amíg fel nem csavarodsz a fára. Üvöltve kommentelsz az Egyenlítőn. 

Ezért átkozott Magyarország. 

Talán többet kellene Magyar Hírlapot olvasnunk. (Najó, nem.) Pedig új szinteket lépett a gyűlöletkeltés és uszítás. Főként a menekültek, meg egyébként bárki más ellen, aki arra jár. Meg aki nem is jár arra.

És persze az ötös számú tagkönyv tulajdonosa vezeti az üvöltők kórusát.

Menekült- és kerítésügyben megint nagyot ment, mondhatni szintet lépett: már újságírókat öletne. De legalábbis nem bánná a halálukat. A dologban érvei magasröptűek: ezek

1. betegek,
2. undorítóak,
3. szélsőliberálisok,
4. és persze hazaárulók.

Ezért aztán számára megvan minden indok arra, hogy elfogadható legyen

"Szily László agyonverésének mély és őszinte vágya".

Meg főleg a Bedéé. Aki, ha a véleményét egy külvárosi svéd kocsmában hangoztatná,

"Akkor mindnyájunk problémája megoldódna, örökre. De szép is lenne…"

Mondhatnók, persze, hogy semmi újdonság. Sajnálkozott már ez az ember

1. az orgoványi erdőben nyakig beásott áldozatok elégtelen száma miatt,
2. indokzsidózott,
3. undorító buzizott,
4. meg értekezett a cigányok lassítás nélküli elütéséről.

Az ismert béltraktus-szakértő havi kétmilláért ezt meglehetősen lelkesen csinálja, noha interjúiban fanyalog, hogy inkább olvasna Krúdyt.

(Kép: angyanjozsef.blog.hu)

Ez az ember ezt mindaddig fogja művelni, amíg valaki meg nem unja - és föl nem jelenti. Olyan ez, mint a holokauszttagadás: nem fogják abbahagyni, amíg nem lépünk föl ellenük. (Véleményük nem fog változni, de legalább nem nyilvánosan ürítkeznek.)

Ez a helyzet Bayerrel is. Meg kéne már akadályozni a nyilvános okádást, amíg nem ez lesz a norma.

A helyzet csak némileg analóg azzal, hogy néhány éve Lázár följelentette a Délmagyar azon kommentelőit, akik a halálát kívánták, mert - úgymond - megsértették az emberi méltóságát. Az ötös számú páleszesüveg tulajdonosa jó érzékkel olyan emberek halálát emlegeti, akik

1. vagy megfoghatatlanok, mert csoportok, és nehéz föllépni érintetettként a nevükben;
2. vagy egyenesen a teljesen cenzúrázatlan szólásszabadság támogatói.

Pedig a véleményszabadság nem kéne, hogy a gyűlölet szabadságát is jelentse. Vagy az uszításét. Meg az ostobaságét.

Valaki beperelhetné már ezt az embert, mondjuk kétmillára, vagy néhányszor annyira. És akkor hátha a négy fal között művelné tovább, amit eddig. Vagy egyáltalán nem is, és olvasna végre Krúdyt.

Hála istennek, végre kis falunkra terelődött a felső kormányzati körök figyelme.

Azt már talán említettem, hogy járt már nálunk személyesen maga Semjén Zsolt is, amit elsősorban az errefelé honos apróbb termetű énekesmadarak viseltek nehezen, mind a három. Pedig csak országzászlót vagy mit avatott, magunk között szólva ma már a legöregebbek sem tudják, hol a francba lehet. Felhúzva, legalábbis itt, ugyanis nincs. De még csak a rudat sem látta azóta senki.

Lehet, hogy ezeket a kellékeket egyszerűen elvitte magával, hogy más falvakat is megörvendeztessen velök. (Ne tessék megijedni a tájszavak olvastán, a legtöbbet én sem értem, pedig errefelé rajtam kívül senki sem használja őket.)

Na de nem a múlt homályába vesző kormányzati idefigyelésről akartam én írni, hanem épp ellenkezőleg, arról, hogy megén (esetleg megin) ide fogja enni őket a fene. Nem mintha tényleg vagy valójában érdekelnénk őket, de hát legutóbb

a Jobbik nyert Tapolcán, és most be méltóztatnak rezelve lenni.

Állítólag nagy volt a tanakodás odafenn, hogy Nyírő József kórházat kapjunk-é (de legalábbis egy csinos alapkövet), avagy – Deutsch Tamás javaslatára – a zsebhoki Európa-bajnokság rendezési jogát, esetleg egy új völgyhidat a kiszáradt névtelen patak fölé, illetve négysávos bekötőutat. Még a kisvasút gondolata is felmerült. De hiába ötletelt a Habony, attól való rettegésükben, hogy a közbeszerzést esetleg a Közgép nyeri el, minden javaslatát egyhangúan elvetették. (A Viktor.)

És közben erősen redőződött az összes homloka. Mind a 3 centi.

Aztán kibökte: Szoborot!

Lett nagy üdvrivalgás. Főnök, ez zseniális ötlet! – vetette közbe a mindig akadékoskodó Rogán. A kis Monoszló, ez a hűséges református falvacska hatalmas szobrot kap – révedezett az emberminiszter, név szerint Balog. Lehetne esetleg egy Nemzeti Dohánybolt is mellette – töprengett félhangosan a praktikus gondolkodású Lázár. A falu nagy szülötte kőben és bronzban – jegyezte meg diplomatikusan az ideiglenes külügyminiszter, s rosszul palástolt büszkeséggel egy kiló hajzselét kent szét a fején.

De erre már a führer is megmérgesedett.

Miféle nagyszülő? – kérdezte gyanakodva, s hirtelen haragjában egy fél kiló oldalassal verte az asztalt.

Hát, izé, nem ott született az a nagy keresztény felfedező és hittérítő, aki megtalálta a magyarok őseit a Járda-szigeteken?

– kérdezte most már sokkal félénkebben a kis Fonál, s immár teljesen ragacsosan.

Ott nem született senki – nyugtatta meg társait a Wikipédiát mindig kéznél tartó Habony. – Sőt, még a Lengyel Józsi bácsi is a Kútvölgyiben halt meg, tette hozzá, miközben a másik kezével elcsórt egy maréknyi hajzselét a Szijjártó bödönéből.

Az a büdös komcsi izraelita? – fitogtatta jólértesültségét El Simon, aki a vén lókötőről írta a diplomamunkáját. Illetve a padszomszédja, ő csak leleste róla.

Akkor lehetne határőrfalu Monoszló, próbálta más témára terelni a beszélgetést a mélyen humanista Balog, szögesdróttal bekerítenénk, automata géppuskákat telepítenénk körös-körül, és hangosbeszélőn 93 nyelven be lehetne mondani, hogy ha idejössz, tisztelned kell a törvényeinket. A hirtelen beálló csendben Hende a biztonság kedvéért megjegyezte: nem tud arról, hogy lennének automata géppuskáink, de még ha van is ilyesmi valahol hátul a raktárban, az tuti, hogy a hozzávaló muníciót Jeszenszky már rég eladta a horvátoknak.

Nem, szobor lesz, és kész – közölte a minisztertanács döntését a főnök,

de légvédelmi ágyú hiányában egyelőre meghagyta hadügyminisztere életét.

És azt is megmondom, kié. Nagy mártír elődömé, Bárdossy László miniszterelnök úré, akit a kommunisták végeztek ki, emelte fel tömpe mutatóujját a kivénhedt csatár. És halhatatlan utolsó mondatát fogjuk a talapzatra vésetni, amelyet a kivégzőosztag pribékjeinek arcába vetett.

Na és mi volt az, főnök? – kérdezte Szijjártó, aki nem a legtájékozottabb ilyen hülye diplomáciatörténeti kérdésekben.

"Uram, szabadítsd meg az országot ezektől a banditáktól" – dönnyögte maga elé amaz.

Tardos János

Még szinte fel sem ocsúdtunk a kormány idegenellenes plakátjaiból, Orbánék máris újabb döbbenetes ötlettel borzolják a kedélyeket. A bevándorlás elleni harc jegyében négy méter magas kerítéssel zárnák le a szerb–magyar határt, amiről mi is megírtuk véleményünket. Állast foglaltak azonban az internet szatirikus művészei is. Nem kellett sok, hogy a kerítésmémek elöntsék a közösségi oldalakat.

Íme a 30 legviccesebb mémválasz a Kerítésre.

Én azt szeretem, ha a Vezér mond valamit, azonnal megjelennek a bércsahosok, és máris megmegyarázzák a dolgot.

1. Elárasztanak bennünket az idegenek.
2. A ballibsik minden koszos jöttmentet csak úgy befogadnának.

És ekkortól, mintegy varázsütésre, sorra jönnek a hírek a kollektív agitátor és propagandistáktól, hogy Svédországban halálra erőszakolják tömegével a szőke, árja kislányokat, Magyarországon letapossák a vetést, különben is, egész Európa ezt akarja, csak gyávák, még jó, hogy

nekünk van egy fél/egész istenünk, a Kis Vezetőnk, aki ki meri mondani.

Hihetetlen összhang támad egy pillanat alatt. Megvan az eheti ellenség. Lehet gyűlölködni megint egy kicsinyt, mert az olyan jó a szívnek és a májnak. Gyűlöltük már a libsi-bolsikat, filozófusokat,  hajléktalanokat, a Gyurcsányt, a rendészeti dolgozókat, a bankárokat (felkészülnek: cigányok, zsidók, biciklisták) – és most itt vannak nekünk a bevándorlók.

Akik ugyan azzal a lendülettel ki is vándorolnak Magyarországról, de sebaj. Most már azt is tudjuk, hogy százezrével fognak visszajönni ide.

Magyarország feketélleni fog, kivéve, ha a Kis Vezető meg nem ment minket.

Az igazán nagy kedvenceim azok, akik újra és újra azzal jönnek elő, hogy csak ne védd őket addig, amíg te is be ne fogadsz pár menekülőt a lakásodba! És akkor itt gúnyosan, diadalittasan felkacagnak – azt nagyon tudnak -, hogy hahaha, mert nyilván nem fogadtál be, tehát kussolj. Micsoda remek érvet sikerült találni, de tényleg. És boldogan írják és osztják és mondják, hogy na most aztán jól megfeleltünk nekik, na erre varrjanak gombot.

Ilyenkor szinte érzik a Kis Vezető sugárzó, hálás tekintetét a tarkójukon, hogy na tessék, mi ilyen jól visszavágtunk nekik, mert mi olyan de olyan hűségesek vagyunk ami Kis Vezetőnkhöz, hogy még. Tessék adni nehezebb feladatot, hogy bizonyíthassuk hűségünket és szolgalelküségünket.

Én ezeknek a túlbuzgó strébereknek csak annyit üzenek, hogy legközelebb, akkor kérdezzék ezt meg tőlem, ha ők például a lakásukban működtetnek egy kis kórházat, ahol minimum egy vakbelet ki lehet venni. Mert akinek nincs otthon kórháza, az nehogy már orvoshoz akarjon menni. És legyen a spájzukban egy óvoda, a kisszobában egy pici népi kohó és a nappaliban egy börtön. Mert ugye a modern ember mindent otthon a lakásában old meg.

Már csak ilyen világ ez. Nem ám az adónkból közösen, hanem mindenki maga.

A kerítés is – hát ez a Viktor egy mekkora király. Tessék hangosan lelkesedni és tapsikolni, kis zsebcsahosaim.

Tényleg. De még mekkora Mondjuk, hogy annyi pénzből hány embert lehetne hosszú ideig jól tartani, mint amennyibe ez van nekünk az mindegy is. Lényeg, hogy ellenség legyen, akit legyőzhetünk.

Jó, az első napokban hülye érzés lesz, amikor kicsit

azok közé kell majd géppuskázni, akik megkerülik, átmásznak, netán lukat vágnak a kerítésen.

Nyilván pár belvárosi jogvédő majd mutogatja a kifordult belő kisgyereket, a letépett fejű anyát és a fennakadt szemű apát ábrázoló fotókat. De ezek csak kussoljanak, mert egyetlen menekültet sem fogadtak be a lakásukba, különben is, külföldől pénzelik őket a tudjukkik és a Soros.

De szerencsére akad majd jelentkező a feladatra, mert mindig akad mindenre. És akkor megint mi leszünk Nyugat Védőbástyája, és őfelsége megint hátradőlhet, hogy megy ez, csak akarni kell.

Közben persze a menekültügy a modern világ egyik legtragikusabb humanitárius válsága, de erről itt már nem lehet beszélni, mert egy gátlástalan csirkefogó és az ő haszonlesői ezt is lehetetlenné teszi.

Talán holnap vagy holnapután a Napi Gazdaság címen megjelenő Magyar Nemzet már

aknazárat fog követelni a határra, őrtornyokat és farkaskutyákat.

Szépen haladunk. De szerencsére elég sokaknak tetszik ez, van akinek csak a gyűlölködés öröméért, van – ők a  vérprofi politológusok, újságírók, pártlakájok – , akiknek némi baksisért.

Arturo Ui-t egyelőre nem lehet megállítani a gonoszság és a hazaárulás útján.

(A T. fizetett és önkéntes zsidózó kommentelőket megkérdezem, nem akarnak ma egy szabadnapot tartani? Már tudjuk, hogy ki tehet mindenről, bátran pihenhetnek egy kicsit. A Vezér attól még holnap is szeretni fogja őket, nyugi.)

Dési János

Nem igazán érthető, miért, viszont az tény, hogy a balatonfüredi Állami Szívkórházban a főigazgató-főorvos betiltotta a kereskedelmi tévéket. Meg az ismeretterjesztőket. Meg a sportadókat. Meg 3 magyar állami csatornán kívül minden mást.

(Kép: Facebook/Szól a Rádió)

A dolgot magyarázná, hogy a súlyos szívbetegeket csak fölizgatnák magukat a kormány folyamatos lopásairól szóló beszámolókon, ha a tévék rendszeresen számolnának be ezekről híradóikban. De erről szó sincs. Az egy RTL Híradó fél 7 utáni 10 percét leszámítva

a tévékből nem lehet ilyesmikről értesülni. 

Akkor biztosan az ismeretterjesztő adók világot fölforgató felfedezésekről való filmjei okoznak kibírhatatlan izgalmakat a pácienseknek. De nem, ez sem valószínű.

Akkor talán a sportadók meccsközvetítéseitől tiltják a kardiovaszkuláris problémákkal küzdőket. De ez se jó, mert focit a királyi csatornák is adnak. Az igaz, hogy mintha nem is ugyanaz a két játék lenne.

Lehet, hogy itt van a megoldás kulcsa. Közelítsük meg fordítva, talán nem a többieket tiltják, hanem a köztévékre akarják ráterelni az embereket. Mert azok műsora kifejezetten jót tesz a szívbetegeknek. Semmi izgalom, zsongító unalom. Tudósítások a kormány sikereiről, az ország virágzik, a gazdaság fejlődik, nekünk meg nincs semmi dolgunk, csak várni, hogy megint csökkenjen a rezsi, nőjön a nyugdíj és a fizetés.

Ohh, wait. Felcsút, we have a problem.

Hát nem éppen

a kormány folytat uszító gyűlöletkampányt minden rendelkezésére álló propagandaadón?

Hát nem épp az emberek (választók, nézők) ellenérzéseit próbálják fokozni az ellenséggel szemben? Ez mintha épp kontraproduktív volna a szívbetegek relaxációját tekintve.

Feladjuk, nem tudjuk megfejteni a rejtélyt. De talán majd ön. Szavazzon!

1. A szálló por koncentrációja Budapesten az egyik legdurvább az európai nagyvárosok között. 
2. Az allergiások, asztmás- és tüdőbetegségek száma évre-évre nő. 
3. Budapest zöldfelülete messze az egyik legalacsonyabb Európában. 
4. Ehhez hozzájön, hogy az utóbbi évek építkezései rendszeresen olyan szélcsatornákban történtek, amelyekben a szmogot valamennyire kivitte a szél a városból. 
5. Budapest mérgező levegőjétől egy átlagos budapesti három évvel kevesebbet él és sokkal többet lesz beteg, mint egy bécsi, vagy prágai lakos. 

Ilyen körülmények között derült ki, hogy

a Városligetet be akarják építeni. 

Én nem vagyok egy méregzöld, aki a levelibéka párzási helyét védi az autópályák nyomvonalán. Én csak egy átlagos budapesti polgár vagyok, aki szeretne hosszú ideig egészségesen élni. Az egészségemre (és a tiedre is, kedves olvasó) a Városliget beépítésének ötlete igen rossz hatással van. Fogalmazzunk egyértelműbben: Baán László idióta ötlete az életemet rövidíti le. 

Baán László megalomán hülyesége miatt én nem akarok szenvedni. Így is tiszta allergia vagyok márciustól. 

Mostanra a múzeumigazgató persze rájött minderre, tudja, hogy gáz az egész, mert úton-útfélen azt szajkózza, hogy nőni fog a zöldfelület.

A beépítéssel.

Németh Ádám a Néprajzi Núzeum látványtervét rajzolta meg. Látható a növekvő zöldfelület a képen. (http:lebegopont.tumblr.com/)

A "nőni fog a zöldfelület a beépítéssel" körülbelül annyira abszurd mondat, mintha azt mondanánk:

ha vizet öntünk a levesbe, attól sűrűbb lesz és finomabb.

A japán építész a Magyar Zene Házával az építészetet és a természetet akarja közelebb hozni egymáshoz. Tarvágással. 

A VÉSZ a Városligeti Építészeti Szabályozás, pedig a "Városliget" és az "építészet" csak egy ilyen délkelet-balkáni országban tehető egymás mellé. 

Itt van az egész, fekete-fehéren leírva, a főváros honlapján. (Ha a Hyde Parkot akarnák így beépíteni, a londoni polgármester már rég lemondott volna, az utódja pedig könyörögve kérné a londoniakat, hogy bocsássanak meg.) Itt nem mismásolnak Baán Lászlóék: kiderül, hogy az épületek sokszor nagyobbak, mint ahogy idáig azt hazudták a közvéleménynek, és kiderül, hogy nem férnek el az autóktól és az épületektől a fák, ergo ki kell őket vágni. Ezért tegnap újratárgyalták az egészet, hogy épüljön több autóparkoló és épülhessen nagyobb épület a fák helyére. 

Tedd mellé azt, amit a fakivágós múzeumigazgató mond: hogy nőni fog a zöldfelület. Most akkor kinek higgyük el - hogy nem férnek el az autók és az épületek a fáktól, vagyis

még többet kell kivágni, vagy nőni fog a zöld felület?

Akkor miért volt szükség újratárgyalásra? 

Baán László, kedves, majd ugye kifizeted az orvosi ellátásomat? Mert a nyakadba fogom sózni. 

Zseniális ötlet volt. 

Lecsökkentettük, történelmi lépés volt, gázár, gázár, Lázár, kiplakátoltuk, nyomattuk a médiában, egész oldalas hirdetést vettünk neki (az adófizetők pénzéből, persze, nem a sajátunkból, hát nem vagyunk mi hülyék).

Megnyertük vele a választásokat, megnyertük. Átküzöttük magunkat mindenkin, mint szíriai menekült a határon.

Az idióta magyar annyira csóri, szerencsétlen, hogy ennek is örül. Nem a munkahelyek megteremtése, a polgárosodás, az oktatás és az egészségügy fejlesztése vagy a bérek felzárkózása jelent megoldást, az túl bonyolult, nem is értünk hozzá: nálunk a problémát a másik végéről kell megfogni, és

államilag szabályozni az árakat.

Az egyszerű. Lehet kommunikálni. 

Biztos volt, hogy mindez az EU-nak nem fog megfelelni, hiszen az EU a szabad piacra épül, a szabad piac nem szereti, ha megmondják, mennyiért adhatja el a terméket. Hát az EU elindított ellenünk kapásból két kötelezettségszegési eljárást, de mi lendületben voltunk, szabadságharcoltunk, bennünket különben is a rövid távú érdekek vezettek - politikai tőkét akartunk kovácsolni még olyan alakokkal is, mint ez a Szilárd. 

Volt nyugdíjvédőnk. Hogy megvédte a nyugdíjunkat! Aztán lett rezsibiztosunk. Most majd megvédi a gonoszbrüsszel ellen a rezsinket!

A bajba került férj arckifejezése. Németh Szilárd rezsibiztos (Kép: MTI)

 Kiállították ezeket a teljesen vállalhatatlan arcokat a kamerák elé,

a politikai elemzők elsápadva nézték, ahogy működött.

Az ellenzék telefújta a papírzsepit bánatában, hogy mindezt mégis hogy. És mit reagáljanak. Támadják? Támogassák? ... és mégis, miért nem nekik jutott az eszükbe?!

Zseniális ötlet volt. 

Szóval kovácsoltunk belőle jó kis politikai tőkét, igaz, csak rövid távon, de arra elég volt, hogy nyerjünk. (Közben a nagy csökkentésben ugyan a haverok elkezdték bezsebelni a magyar energiarendszert (lásd Tigáz), tönkrementek szolgáltatók, állások ezrei szűntek meg, a dolognak volt hosszú távú gazdasági hatása is, de ez bennünket csak addig érdekelt, amíg a versenytársakat ki lehetett szorítani a piacról.) A történetnek itt vége is lenne, ha nem lett volna az a fránya levél, amit persze megszimatolt a sajtó.  

Most itt állunk, mint amikor a túlórázó férjet rajtakapják a titkárnőn, íróasztalon: édesem, én csak téged szeretlek. Persze, hogy marad a csökkentés. A történelmi.

Dehogy egyezkedünk a gonosz multikkal, meg a még gonoszabb Brüsszellel.

Azaz mégis. Dehogy emelkednek majd az árak, mert tarthatatlan az egész. Dehogy volt blöff. Nincs levél. Van levél. 

Látom, hogy válás lesz a vége és a feleség viszi a házat, az autót és a gyerekeket.