A fehér nemzetek együtt állítják meg az inváziót, akkor Sion kígyója is letérdel népeink előtt!

Az addig oké, hogy a Magyar Hírlap minden módon tolja a kormány idegengyűlölő kampányát, ez a dolguk, ezért kapják az állami zsét. De úgy tűnik, már az se számít nekik, hogy

kikkel kerültek egy oldalra.

A kormánypárti médiabirodalom tulajdonosa, a fő Békemenet-szervező, Orbán Viktor nagy rajongója, Széles Gábor (vagy valaki, aki a Facebook-oldalát kezeli) fontosnak tartotta azzal indítani a hetet, hogy hétfő reggel megosztott egy MNA-cikkecskét, amelyben olyanok szerepelnek, mint a fenti idézet, valamint hogy az Európába bevándorolni szándékozók

1. primitív kannibálok,
2. szaracén hordák,
3. vadállatok,
4. bélpoklos ösztönlények,
5. barbár paraziták,
6. vadállatok.

Ez nyilván nettó náci szöveg, nem is titkoltan. A Magyar Nemzeti Arcvonal korábbi szkinhedszervezet, ma is vállaltan neonáci. Eredeti nevük Nemzetiszocialista Akciócsoportok volt, magukat a hungarista mozgalom jogutódjának tartják. Tagjaiknak most is szerveznek katonai kiképző táborokat. Boldogabb időkben az NBH figyelte őket, most az AH lehet, hogy támogatja.

Mikor épp nem a Helter Skelterre készülnek, akkor ilyeneket írnak, hogy 

"Információk szerint a nemzetközi zsidósághoz köthető, szélsőséges cionista szervezetek állnak a háttérben."

Meg: 

"Az európai országokat pedig lerohanják a vadállatok, akik alig várják, hogy fehér nőkkel és gyermekekkel közösüljenek."

De semmi sincs veszve, mert

"Európa ifjúsága nagyon is tisztában van a cionisták céljaival és készen áll az ellenszegülésre! Keresztes háború készül, ahol megsemmisülnek a muzulmán és szaracén seregek."

Széles és birodalma eddig se mérsékeltségéről volt kimondottan híres.

1. Évek óta zsidózik, cigányozik és buzizik ott Bayer havi kétmilláért.
2. Mikor Simicskától kirúgták, azonnal alkalmazták Lovas Istvánt minden antiszemita paranoiájával együtt.
3. Ott értekezik hétről-hétre Bogár professzor a globaloböllér háttérhatalmi komprádorokról. 
4. Illetve egy Szaniszló nevű beteg ember osztja meg látomásait az párhuzamos univerzumból.
5. A wannabe gazdasági miniszter meg arról közismert, hogy mélyen hisz tudományos fantasztikumban.

És bár még a volt kormány- és jobboldaliak közül többen, például Csintalan, egyszerűen szélsőjobboldalinak nevezték a Széles-médiumokat, eddig azért legalább a látszatra próbáltak ügyelni.

Az, ugye, evidencia, hogy a nagy szavazatmaximalizáló menetelésben az egykor liberális Orbán, pártja és médiaholdudvara elért oda, ahol Csurka volt a 90-es években.

2015-re a Fidesz lett az új MIÉP.

De ha tovább menetelnek az úton, elérhetnek még a NSDAP-ig és a Nyilaskeresztes Pártig is, ha nem vigyáznak. És miért vigyáznának? Nem is akarnak.

Hiszen a nézeteik közel azonosak. A kormánypárti médiamágnás véleménye már láthatóan azonos a neonyilasokéval. A Fidesz már összeér a hungaristákkal.

Mivel ebben a nyitott és barátságos országban egyre több a hazugság az ügyben, különösen az országot vezető nyitott és barátságos kormány, az azt uraló pártok és politikusok, illetve kifejezetten a nyitott  és barátságos miniszterelnök részéről,

ideje hát, hogy rendet vágjunk a dologban.

Légi úton érkező migránsok

1. A plakátkampány az embercsempészekhez szól.

Erről Orbán beszélt pénteki szokásos interjújában. Az nyilvánvaló volt, hogy a kampány nem a migránsokat célozza meg, hiszen azok jellemzően nem beszélnek, nem értenek magyarul. Nem túl hatékony tehát éppen ezen a nyelven megszólítani őket. (És most a megszólítás stílusától elegánsan tekintsünk el.) Hacsak nem éppen a határontúli magyarokhoz szól a plakát. De a kontextust tekintve ez nem túl valószínű. Mint ahogy a nyelvi problémák okán az sem, hogy a közel-keletiek lennének a célcsoport.

Kell tehát valami magyarázat, amelyik elfedi, hogy a megszólítottak áttételesen a magyarországi választók, akik jellemzően ezen a nyelven értenek.

Az értelmetlenséget Orbán azzal próbálta feloldani, hogy az embercsempészeknek szól. Akikre szintén nem nagyon jellemző a magyar nyelvtudás. De mégha értenék is a nyelvet, akkor meg az nem világos, hogy

miért aggódik a kormány a magyar embercsempészek munkájáért?

Emellett, tekintve, hogy a plakátkampány 400 millió forintba kerül, nem lett volna olcsóbb ennél még az is, ha az embercsempészeket személyesen keresi meg Pintér Sándor?

2. Nincs semmi probléma a plakátok hangnemével.

Ezzel többen is érveltek kormányoldalról, leginkább Lázár a csütörtöki Kormányinfón. Ausztriában, Spanyolországban, Dániában, Svájcban és Nagy-Britanniában is indult hasonló kampány - ez igaz. Azonban Svájcban például nem a kormány, hanem egy populista-jobboldali párt, az SVP, a helyi MIÉP indította (bár az igaz, hogy Magyarországon mára a Fidesz vált a MIÉP-pé), Dániában meg nem azt írták a plakátra, hogy nem vehetik el a helyiek munkáját, hanem ellenkezőleg, azt hogy dolgozniuk kell.

Tőlünk nyugatabbra, a valódi célországokban a szociális ellátótrendszerre nagy nyomást helyez a további migráció; Magyarország viszont konzultációnak nevezett

hecckampányra is többet költ, mint menekült-ellátásra.

3. Több 100 ezer bevándorló érkezik Magyarországra.

Orbán szerint ha egy baloldali kormány lenne most hatalmon, akkor már menekültek százezrei lennének az országban.

“Három év múlva már nem tudnánk, hogy Párizsban, Londonban, vagy Budapesten vagyunk.”

Ez orbitális hazugság. Három év alatt akkor sem érkezne Magyarországra több százezer migráns, ha kifejezetten ide invitálnánk őket. Egyszerűen azért, mert csak tranzitország vagyunk:

nem itt keresik a boldogulásukat.

A menekülthullám már tavaly megháromszorozódott, csak akkor a magyar rendőrség akadály nélkül átengedte őket Ausztria felé. Ezt december óta a - német-osztrák tiltakozás miatt - már nem lehet megtenni, ezért a jelennek meg a Magyarországon menekültstátuszért folyamodók között. Mivel azonban őrizetbe venni és bezárni a vonatkozó szabályok szerint nem lehet őket, az eljárás megindítása után 1-3 napon belül, úgyszólván tehát azonnal továbbindulnak a valódi célországok felé.

Ha ezekből fizikailag vissza is lehetne zsuppolni őket, mint ahogy ez nem lehetséges, akkor sem maradnának tovább Magyarországon, hanem

ismét visszamennének Berlin vagy Stockholm felé.

Addig nem lehet őket megállítani, amíg Ausztria föl nem épít egy vasfüggönyt a nyugati magyar határon. Ezért a probléma megoldása összeurópai elképzeléseket igényel. Magyarország önállóan nem tud lépni az ügyben, de nem is kell neki. Nem megoldás se az őrizetbe vétel, se egy szerb-magyar határzár, se a visszatoloncolás Szerbiába. Ugyanazért, amit már fejtegettünk. Mi akadályozná meg őket, hogy ismét átkeljenek?

De Magyarországon csak akkor lenne több százezer menekült egyszerre, ha a Fidesz-kormány őrizetbe venné őket, és táborokba koncentrálná. De az biztosan nem emlékeztetne se Londonra, se Párizsra.

4. Akinek nem tetszenek az idegenellenes plakátok, és nem akarja látatlanban megbélyegezni a migránsokat, az mindjárt egy óriási menekülttábort szeretne Magyarországból, ahol szomáliai, iraki, afgán és albán milliók élnek néhány magyar mellett.

Ez eddig csak implicit volt, nehéz lett volna azzal érvelni, hogy az ellenzék menekültek százezreit akarja Magyarországra hozni (noha a gazdasági bevándorlók szervezett betelepítése nem volna példa nélküli a magyar történelemben). Orbán viszont a föntebb említett interjújában explicitté tette, most már könnyebb rá azt mondani, hogy

ez egyszerűen hazugság.

Kétségtelen, vannak (és nem kis számban) a nemjobboldalon moralisták és szépségkirálynő-választára készülő jelöltek (tudják, világbéke, meg a szegénység fölszámolása), itt van egy különösen szép példányuk, de korántsem ez a jellemző.

Aki Steiner-módra érvel, ugyanazt a logikai hibát, az általánosítást, az elsietett következtetést követi el, mint a jobboldal, csak inverz módon. Utóbbiak egyes emberek vétkeit terjesztik ki teljes csoportokra, Steiner szerint meg minden nagyon jó lesz, mert javul a streetfood-választék.

De az ilyenek kevesen vannak, a Fidesz ismét logikátlan, mikor a nirvána-világban élő, ködszurkáló idealistákat összekeveri a menekültkérdésben folytatott politikáját ellenzők egészével (bár az kétségtelen, hogy a moralista-idealisták is ebbe a csoportba tartoznak).

Azonban jóval erősebb érvek szólnak az orbáni fasisztoid, "Magyarország a magyaroké"-kampány és politika ellen, mint az emberjogi virággyerekeké.

1. Először is az, hogy ez összeurópai probléma, Magyarországnak mint tranzitnak, és nem célpontnak van dolga vele.
2. Másodszor, félnivalónk nincs: nem akarják elvenni a munkánkat. Kb. azért, mert nekünk sincs.
3. Harmadszor. Mégha az előző kettő nem is lenne igaz, idegengyűlölő hecckampányra és konzultációnak álcázott uszításra akkor sincs szükség: a helyzetet a kormánynak kell kezelnie diplomáciai-adminisztratív úton. 

Konzultációra legfeljebb akkor lenne szükség, ha a helyzet változása mellett dönt a kormány, és ahhoz keresne támogatást. De az meg nem nagyon valószínű.

Pedig, ha az ET a jövő héten kiáll a kvóta-rendszer mellett, és Magyarországnak be kell fogadnia néhány száz, néhány ezer bevándorlót, még az is igen messze áll az Orbán vizionálta néptömegektől és százezrektől. Még az se a világvége: attól még Magyarország a magyaroké maradna.

Mivel se munkát, se megélhetést nem tud biztosítani Magyarország jelenlegi polgárainak sem, az esetleg befogadott migránsok is hamarosan továbbállnának London és Berlin felé,

követve a magyarokat, csak akkor már legálisan, magyar útlevéllel tehetnék.

A helyzet csak akkor változna érdemben, ha Magyarország vonzó célpontot jelentene, ha normális ország volnánk. Például egy érdekcsoport nem foglalta volna el az államot, és nem fölöznék le oligarchák a gazdasági hasznot. Ha ez megváltozna.

De ilyen illúzióink rövidtávon azért ne legyenek.

Mert ti mindannyian terroristák vagytok!

Legalábbis az Apa zenél szerint ezt üzeni a kormány a migránsoknak. A Baszódjál meg, KDNP című, nagysikerű száma után máris megérkezett a politizáló zenekar újabb ironikus darabja, a Hello Mr. Foreigner. Azt írják róla, hogy 

Végre itt egy dal, amit megértenek a bevándorlók (mert angolul van), és a magyarok is (mert rossz angolul van).

Nézzék (és hallgassák) csak!

A plakátrongálókra le kell csapni. Nagyon helyes. Összehangolt rendőri munkával elfogni őket, lecsukni, vádat emelni ellenük, aztán elítélni. Kerékbetörés, máglya, kéz- és füllevágás – ami éppen akad.

Az ilyesmi több sikerélményt jelent a hatóságoknak, mint mondjuk megtudni, mégis hová tűnt a Quaestor 150 milliárdja és a többi. És a sikeres felderítés jutalma nyilván az előléptetés, a szép új csillagok. Éljen gyönyörű képességünk, a REND.

Természetesen ember mindig mindenre akad. És különben is szegény rendőrök is csak parancsra teszik. Általában arra szoktak mindent tenni. Ez egy ilyen szakma.

Jó, ez a plakátdolog még szinte csak játék, még ha majd pár elszemtelenedett ellenzéki aktivistát alaposan be is varrnak, még akkor is. De nagyon jó arra, hogy a rendőrség morális meggyengítése magasabb fokozatra kapcsoljon.

Ma még csak azokat kell Cserje 23-nak elfognia, aki a plakátokat bizgerálja. Holnap már azt, aki ellenzéki gyűlést szervez, és így tovább.

Mindent csak parancsra. Na ja. Ismerjük az ilyet.

Közpénzen uszítani, nincs annál kéjesebb dolog most a Fidesznél. Őszintén szólva, nem lennék most a Jobbik helyében. Hát szegénykéknek már örökre csak ez a cukimukiság marad?

Ám itt nincs vége a történetnek. A Kétfarkú Kutya Párt, azt hiszem, nagyon rendjénvaló plakátokat fog közzétenni. Nyilván István király intelmeit vacak érzés lesz letépni, de a CÖF ifj. Lomniczi Zoltán munkásőr brigádjának tagjai, ha összeszorított fogakkal is, de majd ott lesznek és tépnek és festenek. Nehogy már ezek mondják meg nekünk, mint mondott István király, banyek. Ezen a héten

Orbán urunk utasítására István király azt mondta, hogy ki a bevándorlókkal.

(Születnek is már szépen a cikkek az erre szakosodott PR-lapokban, hogy sorra igazolják, a bevándorlók csak bajt hoznak, lám, Svédországban is erőszakoskodnak a nőkkel. Jó, legalább ezeknél a lapoknál pénzt adnak az efféle agitkákért. Sokkal nagyobb kedvenceim azok, akik most végre elszabadulhatnak és például a Facebookon kezdik el nyomni boldog, kéjes örömmel az efféléket. Hogy már nemcsak szabad, lehet, de egyenesen kell is. Most aztán kaptok, libsikéim, olyat, hogy csak na. Most mi jövünk. és olyan rasszisták lehetünk végre, amilyenek csak akarunk. Mert a kis vezető kért rá, és mi nem tudunk neki nemet mondani.)

De a fő kérdés mégiscsak az, mit tesz a rend derék őre, ha meglátja, amint ifj. Lomniczi Zoltán munkásőr brigádjának a tagjai tépkedik a Kétfarkú plakátjait? Cserje 23 őrmester azonnal szolgálatba helyezi magát és elfogja a tetteseket? Figyelőcsapatokat szerveznek, a moziból rángatják ki a feltételezett elkövetőket, éjszakára a fogdába zárják őket, és a többi?

Vagy most hirtelen más, fontos rablóüldözési dolguk támad, és éppen arra nem érnek majd rá járőrözni, ahol a Kétfarkú plakátok lesznek majd?

Nagy teszt ez. Ha a rendőrség elbukja, elbuktunk valamennyien. Akkor ez már tényleg egypárti diktatúra.

Ja, van még egy megoldás. Esetleg megpróbálnak mégis inkább azzal foglalkozni, hogy kiderítsék, ki a fene tört be a nagymamámhoz?

Dési János

Orbán Viktor Strasbourgban már nem sallert és kokit kapott, hanem súlyos mélyütést. A rászámolás megkezdődött.

Az Európai Parlament jelentős többséggel fogadott el egy határozatot, amely ugyan elsősorban a bevándorlással és a halálbüntetés vitájával kapcsolatban mond véleményt Magyarországról,

de ennél sokkal, de sokkal többről van szó.

A Magyar Távirati Iroda nem túl információgazdag tudósításában ugyanis megbúvik egy kis mondatocska, csak úgy, szerényen:

Sergei Guriev, a párizsi Sciences Po közgazdászprofesszora és Daniel Treisman, az UCLA politikaitudományi professzora közös tanulmányában egy új hatalomgyakorlási modell alapjait írták le, melyet ők egyszerűen új autoritarizmusnak neveztek el.

Ennek lényege, hogy a társadalom elnyomása a nyílt erőszak helyett inkább a tömeges manipuláció eszközével történik, ráadásul úgy, hogy ez nem járt elszigetelődésükkel a világgazdaságban - írta a 444 még pár hónappal ezelőtt, és voilá, most megírhatjuk, újabb jeleket fedeztünk fel,

hogyan építi Orbán a maga kis diktatúráját. 

Ne legyünk már törökgáborok, mondjuk ki:

1. diktatúrában élünk,
2. ahol a kormányt és a kormányfőt nem ellenőrzi többé a nép, a sajtó, vagy a civilek;
3. az ellenzéknek nincs ráhatása az ország ügyeire,
4. a demokratikus médiát korlátozzák,
5. a demokratikus intézmények kiüresedtek,
6. vagy fideszes pártkatonák vezetése alatt állnak.
7. A választási rendszer a Fidesznek kedvez,
8. a médiában és a gazdaságban is mindenhol a kormánypárt erőfölénye uralkodik. 

Minden fontosabb döntést zárt ajtók mögött, ellenőrizhetetlenül hoznak meg; a választóknak, a nyilvánosságnak gumicsontokat dobálnak közben, mint a plakátok a menekültek ellen. 

Orbán lebontotta az egész magyar demokratikus rendszert, ami most működik, egy színház, ahol mindenki eljátszhatja a saját szerepét, a politológusoktól az ellenzékig. A rendező pedig nem boldog, mert az emberek érzékelik a színházat, és nem tetszenek nekik sem a színészek, sem a díszletek. Korgó gyomorral a cirkusz nem élvezetes. 

Az emberek egyre elégedetlenebbek és egyre jobban látják a rendszer hátulütőit, hogy

1. az intézkedések csak egy szűk elitnek kedveznek,
2. a korrupció sosem látott magasságokban szárnyal,
3. és a kormány, ahelyett, hogy a valódi problémákkal foglalkozna, gyűlöletkampányt folytat változó társadalmi csoportok ellen. 

(Az ellenzék pedig azért ilyen gyenge, mert mindenki tisztában van vele, hogy nem is igazi ellenzék - nem jelent semmilyen alternatívát.)

Orbán Viktor, minél jobban látja a hatalmának összeomlását, annál jobban ragaszkodik hozzá. Ezért annál jobban titkolja, mit csinál valójában a kormányzat. Ennek a legjobb eszköze, hogy a médiát még jobban magához láncolja. A bekebelezés, az igazi helyzet eltitkolása már elindult:  

1. Megszavazták, hogy a költségvetés egy része titkos legyen.

2. Újabb bekebelezés előtt a média - most bedobják az atombombát. 

Elolvasva a két cikket, egészen egyértelműen kirajzolódik az irány:

Orbán Viktor nem akarja átadni a hatalmat, bármi is jön, ő akar mindenáron a miniszterelnök maradni.

Mindezt erőszakkal egyelőre nem tudja megtenni, megpróbálja tehát az információ-áramlásra helyezni a kezét. Azt akarja, hogy a hatalmat sehogyan se tudjuk ellenőrizni (nagyobb részt már most sem tudjuk, egyébként). A cél a valóság teljes eltakarása a választók szeme elől.

A kérdés az: elkésett intézkedés mindez? Sikerülni fog-e neki, hogy elhallgattasson minden ellenzéki-független hangot? Befolyással lehet-e ez a következő választások kimenetelére?

Ha Orbán fejével gondolkodunk, és elérünk a következő választásokig, rájövünk, hogy nagy szarban ülünk, legalább nyakig: vissza kell tornázni a Fideszt a népszerűségi listára.

Láthatóan Orbán egyvalamire alapoz, hogy ne tudjuk meg, mit lopnak és dőzsölnek össze. Ha nem tudunk róla, mit csinálnak valójában, nem fáj. Ha csak a színházat látjuk, a gyűlöletkampánnyal foglalkozunk,

addig se derül ki, hogy a rendszer hogyan szipolyozza ki Magyarországot. 

Ezért képtelenek vagyunk egyetérteni Ceglédi Zoltán írásával (és Török Gáboréval is), aki szerint "A politika" az, hogy megdobáljuk a táblákat tojással. Ez maximum a politika egyik része, mert a nagyrésze láthatatlanul zajlik, a nyilvánosságtól elzárva, ellenőrizhetetlenül.

Ezt ők is tudják, csak ők részei a színháznak. 

Elég ijesztő. 

(Kép: hungarianspectrum.org)

A mi kis falunk lélekszámát tekintve sem világváros, összesen ha 111-en vagyunk (a 2014. január 1-jei állapotok és a Vágó Ági szerint, aki névvel is képes elsorolni őket), mégis igen jelentős probléma nálunk a migráció.

Az őshonosok legfőképpen és leggyakrabban a temetőbe teszik át székhelyüket, minek következtében erősen romlik az adómoráljuk. (Én ugyanezt virgoncan is képes vagyok produkálni.) A szerencsésebbek azonban a közeli városokba, Tapolcára, Balatonfüredre, Szombathelyre, illetve Pestre emigrálnak, de adtunk mi már atomkutatót Ausztráliának is.

A bebírók előtti idill (A monoszlói uradalom képe, Erdődy A. 1837-es olajfestményén. Kép innen)

A fentebb körülírt népmozgás következtében a faluban sorra szabadulnak fel a házak, amelyek légypapírként vonzzák ide az idegeneket, többnyire olyasféléket, mint amilyen én is vagyok. (Közel a Balaton, mégis érintetlen a falusi csend, mínusz fűnyírók és hétvégi flexelés.) Így megy ez a hatvanas évek óta, amikor is Lengyel Józsi bácsi, ha még emlékszik rá valaki, a zajos Pestről részben ide tette át a székhelyét – talán nyírfát akart volna látni, de ez csak feltételezés. (A Wikipédia szerint a házat 1968-ban Duczynska Ilonával közösen vette, így már kezdem érteni, miért tartanak minket, pestieket errefelé anarchista felforgatóknak.)

Na de nem elég, hogy a léha fővárosi, sőt,

Körúton belüli romkocsmázó értelmiség tervszerűen és csapatostól elárasztja ezt a többet érdemlő falut,

úgy negyed évszázada megjelentek itt az illegális bevándorlók, az idegenajkúak is. Mindenekelőtt a Hansi. Igaz, ő nem Afrikából vagy a Közel-Keletről jött (apropó miért lenne az közel, na de mindegy), hanem Németországból. Ma már az sem világos, hogy annak nyugati vagy DDR-es részéből. A lényeg az, hogy valami üdülőben volt gondnok és nyilván Stasi-kém, majd egyszer csak nyugdíjba ment, és megjelent itt egy Honda dzsippel. Fedőtörténetként elvette a falubeli Ili nénit, akivel nagy házat építettek és meg nem haltak.

Különben vannak nálunk idényhollandok is, de ez most mellékvágány, őket alig látjuk, és így nem könnyű gyűlölni őket. (Persze kis odafigyeléssel azért lehetne.)

Hanem Hansi emberemlékezet óta itt lakik, és mit mondjak, nem a falu legnépszerűbb embere. Bár a munkáját itt senkinek sem tudja elvenni (senkinek sincs olyan), ráadásul magyarul sem tud egy szót sem, legalábbis ember nem hallotta még gyönyörű nyelvünkön megnyilvánulni. Verbális kommunikáció helyett azonban iszonyú szúrósan néz, ha csak elsétálunk is a háza előtt, nem beszélve azokról a gonosz bebírókról, akik rendszeresen a vele szembeni kis útháromszögben fordulnak vissza a gyönyörű, szinte új állapotú – bár 260 ezer kilométert futott – hathengeres Roverjükkel.

A másik népcsoport, amelyet ki nem áll, a kutyasétáltatók.

Némely pestieknek ugyanis díszkutyájuk van, ami alatt azt kell érteni, hogy ezek az ebek nincsenek rendeltetésszerűen láncra verve az udvarban, sőt, horribile dictu, akár még póráz nélkül is sétálgatnak a kihalt Hegyi utcában, ahol heti átlagban három traktor halad el. Ha van épp beléjük fűtőolaj.

Szóval Hansi ilyenkor mindenkit feljelent, nyilván a német nyelvű tudakozónál, esetleg a felesége útján, zavaros magyar nyelven, nem mintha a hatóság részéről bárki is odafigyelne.

Sőt, mint afféle bevándorló terrorista, egyszer nagy sunyin – két kerten keresztül – rá is lőtt egy kutyára, úgyhogy szegény Kevin combjából csipesszel kellett kiszedni a légpuska lövedékét.

Hát ezért kell vigyázni az idegenekkel.

Így aztán felmerült bennünk, hogy mi is kérünk a kormány által nagy áldozatok árán 333 példányban kinyomott idegenellenes uszító plakátból. Ha pedig netán úgy gondolnák, hogy a mi kis falunkhoz képest az a plakát túl méretes, esetleg lehetne fordítva is. Hogy nem azt a bazi nagy papírt teszik ki Monoszlón, hanem

a falut ragasztják fel a plakátra, mintegy elrettentő példaként.

És akkor előbb-utóbb végre megint le lesz festve a házam. Igaz, kékre.

Tardos János

Határozottan kezdenek dühösek lenni a kormány félhülye, lefizetett álciviljei arra, hogy rajtuk kívül másnak is lehet véleménye Magyarországon. Ráadásul olyan, ami nem tetszik nekik.

A CÖF-CÖKA nevű valami azt bírta közölni, hogy 

"Ideje lenne észrevenni, hogy a lakájpénzből fenntartott ál-civil szervezetek ál-szolidáris akciói egyre jobban bosszantják a magyarság érdekeit szem előtt tartó polgárokat."

Ezzel arra reagáltak, hogy a Kétfarkú Kutya Párt nevű vicces antiestablishment csoportocska összegyűjtött már vagy 15 millió forintot, hogy ellen-plakátkampánnyal válaszoljon a kormány közpénzből finanszírozott uszítására.

Pedig ezt meg se tehetnék. Hát hogy jönnek ők ahhoz.

Biztos nem is civilek. Ráadásul benne van a nevükben, hogy párt. A kormány által kitartott, és igen jól dotált futóbolondok szerint azonban

"a gazdasági migrációra adható magyar válasz nem pártpolitikai kompetencia. A hiteles választ a megoldást illetően csakis a magyar civil állampolgárok fogalmazhatják meg.
Ezért van szükség a népi konzultáció eredményére, majd aztán a javasolt állásfoglalások melletti gyors intézkedésekre."

Tehát: ne bízzunk a pártokban, csak a kormányban. Meg a népben, a civilekben és az állampolgárokban. De a Kutya nem civil. Mivel kétfarkú, nem is endemikus. Akkor tehát bevándorló. És ha bevándorló, akkor biztos gyarmatosítani akar.

Leírják róla, hogy

• bohócegylet,
• Soros György portálján működő blog,
• külföldről érkező pénzből,
• baloldal,
• demokratikusan megválasztott magyar kormány ellen,
• külföldi szereplők,
• civilnek álcázott mozgalmak,
• lakájpénz,
• a magyarság érdekeit szem előtt tartó polgárok,
• zsoldos pénzből fellépők,
• külföldi források,
• baloldali, civilnek álcázott mozgalmak,
• ellenzéki plakátháború.

Ezt a beépített panelekből bizonyára egy randomgenerátor rakta össze, másként nem magyarázható, hogy miként jelenik meg ezen a ponton Szigetvári Viktor neve. Majd pláne Mesterházy Attiláé, aki pert bukott a CÖF ellen a bohócplakátos ügyben. (Talán ez is plakát, az is plakát alapon.)

Itt az ideje talán egy Békemenetnek, nehogy már csak úgy, össze-vissza gyűjtögessenek ezek a (tetszés szerint választható szó a fönti listából). Csak arra kell vigyázni, hogy a békemenetelők

nehogy a Jobbik mellett kössenek ki.

Mint azt már Bencsik András vizionálta. Pedig akkor még szélsőjobb ideológiájú plakátokkal se voltak tele az utcák.

Vámpírklán. 

A nagyhatalmú Vámpírúr annyi vért szív, amennyit csak akar, míg a kis talpasok mindig éhesek maradnak. A Vámpírúr hatalma addig megingathatatlan, amíg a mezei Vámpírkák szolgálnak neki, vagy egy másik Vámpírklán ki nem üti őket a hatalmi pozícióból. 

Igen, ez a Fidesz. Igen, ez Magyarország. 

A kis Vámpírkák persze, odalent a mélyben, az éhségtől elgyötörve egymást is felfalják a sötétben: Jászberény fideszes alpolgármestere robbantotta ki a botrányt, hogy a Mélyen Tisztelt Polgármester Úr - nevezzük a nevén, Szabó Tamás -, elindult egy saját maga által kiírt lakásbérleti pályázaton, amit meg is nyert. (A Népszabadság összefoglalója a témában.)

A dolognak két pikantériája van:

• egy három gyerekes család elől sikerült elhoppolnia - hogy, hogy nem! - a lakást. 

"Az ötfős család egy nagyjából ötven négyzetméteres albérletben él, az egy főre eső havi nettó átlagjövedelmük nem éri el a hetvenezer forintot" - írja a Népszabadság. 

• nem is az ellenzék, hanem egy fideszes Klántárs robbantotta ki a botrányt.

"Szerintem ez etikailag, morálisan, és politikailag is hibás és káros. Árt neked, a polgármesteri tisztségnek, és árt a Fidesznek" - írta az ügy fideszes kirobbantója a polgármesternek. 

Elmondjuk újra a mantrát a korrupcióról, jó?

• Igen, tudjuk, elmúltnyolcév.

De a korrupciónak nincs színe. Emeszpés, szadeszes, fideszes, jobbikos, tökre mindegy. Bennünket inkább a pofátlan volumen zavar. Két kézzel, bameg, mintha a sivatagban szomjaztak volna a Klántársak, úgy szívják, amit csak szívni lehet. Pályázat? Közpénz? EU-s pénz? Trafik? Luxusnyaralás? A nemzeti parkok védett földjei? A szerencsétlen paralimpikonok pénze? Jöhet bármi, ide vele! 

Attól, hogy loptak az emeszpében, attól a Fideszben nem kellene. Zavart persze az elmúltnyolcévben is, de tegyük a szívünkre a kezünket: azért legalább az elvtársak annak idején csak a sötétben, egyedül nyúltak a széfbe és leizzadtak, ha valaki rájuk nyitott. Meg is bűnhődtek érte.

Most nyílt rablás van.

"Fényes nappal garázdálkodnak a macskabanditák az utcákon" - ahogy a Macskafogóban mondták. 

• Nem kell messzire menni, hogy lássuk, a rendőrségnek nem csak az uszító-primkó plakátokat kell őriznie.

A román miniszterlenököt már eljárás alá vonták. Ott, a rohadt Káeurópában, a bevándorlóktól hemzsegő Romániában, bizony nem bokázik mindenki egy bukott, erőszakos és korrupt politikusnak, mint Magyarországon. Gerincet a rendőrségnek! (Ugyanez volt a cseheknél, ahol a fél kormányt bevitték.)

• Európában is vannak persze korrupt politikusok, de amikor a média megírja az ügyeiket, lemondanak, jön a rendőrség (tudjátok már, gerinc), és bilincsben viszik el őket.

Hány korrupt politikust vittek el bilincsben a fideszesek közül az elmúlt öt évben? Hány mondott le a heti, napi rendszerességgel felbukkanó korrupciós botrányok miatt? Számoljunk csak...? Egy se? Senki se? Nahát. Polt Péter kedvesen mosolyog a meccseken kenyéradó gazdája mellett, aki szotyit köpköd a lelátóra. 

• Apropó, Jászberény: csak nem ott nyertek Tiborcz Istvánék közbeszerzést legutóbb?

Annyira megnyerték, hogy még Lázár Jánosnak is feltűnt, aki meg, ugye, luxushotelekben költi a mi pénzünket? Annyira sokat nyertek Tiborczék, hogy a végén eladta a cégét? Kinek adhatta el? Őt se az zavarta, hogy egyfolytában nyer, mióta Simicskát kirakták: hanem az, hogy megírták az újságok. 

• A bevándorlózás, bizony, kedveseim, meg az egész plakátkampány mind-mind arra van, hogy arról beszélgessünk, hogy milyen bunkó-uszító ez a kormány, hogy megy el a szélsőjobb irányába. 

Igazából persze fel kell ezen a plakát-ügyön is háborodni, de engem sokkal jobban zavar, mennyi pénzt talicskázott ki Simicska (Tiborcz, meg még akik, ki tudja, hányan) az ország kasszájából a saját széfjébe,már az MSZP idején is. Vagy, hogy miből lett luxuslakása, nyaralója Rogánnak, miből telik Habonynak, Szíjjártónak. (Megmondom, miből: az én pénzemből. Meg a tiedből is, komám!)

• Önt is zavarja a korrupció? Tegeződjünk már, ha együtt szívnak le bennünket, jó? Szóval, téged is zavar? Tehetsz ellene!

Sosem fog kimászni ez az ország ebből a szaros biliből, amíg Te, kedves olvasó, legyintesz egyet és tovább lapozol. Szervezz tüntetést, legyél politikailag aktív, szervezz civil szervezetet, politikai pártot! Tiltakozz! Ne hagyd, hogy Magyarországot a Vámpírklánok szívják darabokra!

Az a baj ezekkel a brüsszeliekkel, hogy nem tudják, hol a határ. Hogy nem tisztelnek minket. Pedig tavaly is háromszor nyertünk választást. Hát, komolyan, ki érti ezt?!

Most például idejönnének mindenféle vizsgálatokra, hiába mondtuk nekik, hogy ne jöjjenek, megoldjuk majd mink, magunk. Még oda is kellett küldenünk egy embert, valami Berke nevűt, hogy megmondja nekik, ide aztán ne jöjjenek.

„Magyarország szerint a szubszidiaritás uniós elvének értelmében minél kevésbé központosított módon, tagállami szinten kell folytatni a nyomozásokat az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények ügyében.”

Ezt nagyon szépen megmondta az a Berke nevű, a Barna, akiről ugyan még itt a Századvégnél se hallottunk, de majd odatelefonálok a kormányba, meg a Fideszhez, hátha ott már hallottak róla. (Most mondják, hogy ne telefonáljak oda, mert mi vagyunk a kormány is, meg a Fidesz is; pedig de jó lett volna, ha megpróbálhatom fölolvasni azt a szép hosszú titulusát.)

De azért olyan szépen megmondta ez a Berke, hogy szubszidiaritás. Erről ugyan nem tudunk semmit, de az MTI szerint azt jelenti, hogy az EU-s pénzekkel való visszaélések ügyében nemzeti szinten célszerű eljárni. Nem kéne ennyire nyíltan fogalmazni, (majd odaszólunk az MTI-nek, kizárt, hogy ők ne mi legyünk), de azért igazuk van.

Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyar ügyészek munkáját, és tiszteletben kell tartanod az állami korrupció kultúráját.

Hát nem ez a lényeg? Megoldjuk majd mi magunk. Mert célszerűség. Meg nemzeti szuverenitás. F-ü-g-g-e-t-l-e-n-s-é-g.

• Van nekünk például független ügyészségünk, amelyik a Hernádi-ügyet is hogy megoldotta. Az Ábel volt a védő, a felesége meg a vádló. Megvolt az az előnyük is, hogy minden nézőpontból ismerték a dolgot.
• Biztosan nagyon ügyesen megoldják majd a Quaestor-ügyet is. Majd a Mikuska Zoli, ő majd tájékoztatja az apósjelöltet a valós helyzetről.

Mert ezeket a dolgokat csak az értheti meg, aki belülről ismeri őket. Egy kívülálló csak idejönne okoskodni, és fölöslegesen kavarná a szart. Biztosan nem is tisztelné a magyarokat.

Brüsszelben egyszerűen nem értik a politika természetét, pedig ezerszer megírtuk.

Ti adjátok a dellát, mi meg ellopjuk. Mit kell még ezen vizsgálgatni?

Ez van, ez az ára, hogy még itt vagyunk. Ha nem fizettek, olyan gyorsan csatoljuk az országot Moszkvához, hogy a Vonának kettőt se lesz ideje fordulni. Vagy Kazahsztánhoz. Vagy Azerbajdzsánhoz. Vagy Egyiptomhoz. Aki többet csenget. Az a lényeg, hogy mi nyerjük a legtöbbet.

Szóval a Peti majd kivizsgálja, nem lesz itt semmi látnivaló. És ne gyertek azzal, hogy nem is független az ügyészség. A Viktor is megmondta, 

"a fékek és ellensúlyok rendszere amerikai találmány, amit Európa intellektuális renyhesége miatt elfogadott".

Magyar lopott, magyar vizsgál, megoldjuk házon belül. Az meg pláne a legjobb, ha ugyanaz vizsgál, mint aki lopott, mert akkor igazán alaposan tisztában lehet minden körülménnyel. Nekünk van Péterünk, mi vagyunk megválasztva, mi lopjuk el a dellát. Mit kell ezen vizsgálgatni, mi nem világos itt?

Mert ott, Brüsszelben intellektuálisan renyhék vagytok, azért nem értitek. Pedig szuverenitás. Meg mi is volt az a másik? Ja, szubszidiaritás. Ja, az. Ide aztán nem jöttök vizsgálgatni.

Nem lenne célszerű.

A kádárista titkosrendőrség egyik legsikeresebb ágazata volt, a plakát- és falfirkálás elhárítás. Hosszú és alapos nyomozások folytak egy-egy vasúti wc-ben krétával felfirkált rendszerellenes mondat miatt. Vagy éppen azért, mert valaki nem átallott gúnyt űzni egy november hetedikei lenines plakátból.

Komoly, kiképzett rendőrök sok száz vagy ezer munkaórát áldoztak fel csak azért, hogy az efféle

rendszerellenes izgatásnak elejét vegyék.

A nyolcvanas évek közepén felsőfokú oktatási intézményem beton kerítésére, éppen egy március 15-e előestéjén, valaki vörös festékkel felmázolta, hogy „Erdély él!” – ez ugyan első pillantásra nem tűnt olyannak, amely alapjaiban bontja meg a testvéri szocialista népek örök barátságát. De a szerv nem így gondolta. Napokig, de lehet, hogy hetekig, félig titkos kíberek nézték meredten a falat, hátha visszatér a tett helyszínére az elkövető. S tucatjával vették az írásmintákat. Persze, sosem sikerült leleplezniük a tettest, össze is dőlt a szocializmus.

Bár az összefüggés nem egyenesvonalú, de mégiscsak.

És most kiderült, hogy igenis bele lehet lépni többször ugyanabba a folyóba. A Fidesz csavart egyet az időgép gombján és máris visszarepített minket a langymeleg Kádár korba. Jó, a kenyér nem 3,60, nincs mindenkinek munkája, és ha szegény vagy, ma már nem sok esélyed maradt, hogy a gyerekedet egyetemre küldd. Ezen kívül, ma még Csányi Sándornak is komoly anyagi terhet jelentene a könyvheti teljes kínálat beszerzése, míg azokban a nehéz években ez inkább fizikai, mint anyagi megterhelést jelentett volna.

Szóval, az időgép csak szelektíven vitt vissza minket a múltba. Vannak hülye párttitkárok, a közfeladatoknál a párthűség fontosabb, mint a szakértelem. (Mondjuk, a nyolcvanas években azért a szakértelem már erősen számított.) S míg akkor az a mondás járta, hogy, aki nincs ellenünk az velünk van, ma az,

„Mi nyerjük a legtöbbet!”

És korunk James Bond-jai, akik rázva, nem keverve kérik a házi kisüstit, elképesztő ravaszsággal bújnak meg bizonyos hirdetőtáblák környékén és így próbálják leleplezni azokat, akik a kormány rasszista, uszító plakátjait próbálják letépni, átfesteni.

Innen is gratulálunk a rend derék őreinek. Persze tudjuk, parancsra teszik, ahogy a történelem során annyi mindent tettek már parancsra. És különben is, hova jutna a világ, ha csak úgy lehetne plakátokat rongálni.

Gyalázkodó hirdetmény az oké – ez ellen fellépni szabálysértés, vagy bűncselekmény.

(Emlékezzünk a Szabadság téren történtekre, ahol a gyalázatos Gábrielt ábrázoló Izé-t takaró építkezési fóliára például Pápai Gábor barátom egy kilógó nyelvű, csavarkulcsos Orbánt festett, járt is hónapokig a bíróságra. Más országban galeristák sora licitált volna egymásra a képért.)

Értjük persze. A  kormányzati politika lényege az ellenséggyártás. Hol a filozófusok, hol a hajléktalanok, Gyurcsány állandóan. Most éppen a bevándorlók.

Amíg ezzel foglalkozunk – mert mi mást cselekedhetnénk – az ország kirablása zavartalanul folyik.

De akkor sincs mit tenni.  A plakátot letépők korunk Robin Hood-jai, Ludas Matyijai. Olyanok, akik

valamit megmentenek a becsületünkből.

Akik azt jelzik a világnak, hogy ugyan egy egyre elvakultabb, szélsőjobbos hatalom támad itt, amelyik jobbról próbálja előzni a Jobbikot – de azért még nem mindenki hülye.

A T. Kíberek meg addig is olvasgassák leskelődés közben Petri György verseit.

Dési János

Forrás: Index / MTI

Az egyik déli határvárosunk közrendőre mesélte nekem nemrég (igen, ott, ahol sokan lépnek át a zöld határon a menekültek): a rendőrautókban a hónap felénél kifogy a benzin és nem tankolják meg őket, mert nincs rá keret. A hónap második felében üres tankkal állnak a rendőrség udvarán. 

Könnyedén belátható, hogy a kormány, ha valóban tenni akarna a menekültek ellen, és ez akkora probléma lenne, mondjuk adhatna pénzt a rendőrautókba, benzinre, ahelyett, hogy gyűlöletkampányt folytat a menekültek ellen. 

De nézzünk meg két másik esetet. 

Hajnalban arra ébredtünk, hogy pakolják ki a szomszédot. Talán fél kettő lehetett. Markos emberek cipekeltek bútorokat a lépcsőházban, a ház előtt teherautóra pakoltak, teherautóról pakoltak. Amikor felhívtuk, a rendőrség válasza egyszerű volt:

amíg nem lövik át az ajtónkat, nem tudnak mit csinálni;

az egész kerületben két (kettő darab) rendőrautójuk van, mindkettő gyilkosságnál helyszínel. 

Amikor egy csavarhúzóval betörtek hozzánk, felfeszítették az ablakot. A betörőnek megcsúszhatott a keze, mert nagy vérnyom  maradt az ablakpárkányon; de a lábnyoma is ott maradt a padlón. A helyszínelők öt (igen, öt, azaz: 5) órával a bejelentés után megjelentek, két flegma, nyúzott rendőr körülnézett, széttárták a kezüket, szöszmötöltek a papírokkal, majd közölték: ne sok jóra számítsunk, ezek nem lesznek meg. (Nem is lettek.)

Mutogattuk nekik a vérnyomot, a lábnyomot, nem érdekelte őket. Nem vártunk volna semmi olyasmit, mint a CSI-ban: csak azt, hogy komolyan vegyék az eltűnt laptopot és azt a pár családi ékszert, ami otthon volt.

Egy hónap múlva azonban kaptunk egy papírt a rendőrségtől, hogy a nyomozást lezárták és nem találták meg az elkövetőket. Valószínűleg nem is nagyon keresték. 

Mindkét esetben az volt a végtelenül sokkoló, hogy rádöbbentett bennünket:

a rendőrség teljesen tehetetlen, ha egy hétköznapi bűnesettel találkozik.

Gondolhatunk a múltkori perkupai esetre is, amiből a 444 készített zseniális cikket: a rendőröket úgy küldik le a Blaha aluljáróba, hogy bilincselni alig tanulnak meg; ha pedig többen támadják meg őket, menekülésre fogják. Ha a fegyverüket kellene használni, még rájuk verik a balhét.

Arra azért jók, hogy félig magatehetetlen és fagyott hajléktalanokat igazoltassanak a mínuszban, Tarlós Pityu perverz örömére. 

Rendőrállamról beszélni tehát aligha lehet: ahhoz kiképzett, jól felszerelt, megfizetett, motivált rendőrségre lenne szükség. (Kivéve persze a TEK-et, akik gyakorlatilag Orbán magánhadserege.) Magyarországon pedig a rendőrség - mint közszolgálat - alig működik, a feladatát szinte képtelen ellátni; kizárólag arra jó, hogy megfigyeljék vele, hogy a kormány uszító, gyűlöletkeltő plakátjait rongálják-e az ellenzéki aktivisták.

Ilyenkor arra a laptopra gondolok, amit elvittek a lakásból, amin rajta volt minden személyes adatom, képek, dokumentumok, minden. Nem is keresték.

• Viszont a Royal Wedding után képesek voltak milliókért egy telefont kerestetni, felvonult az egész hazai nyomozati munka krémje, Totó kutyussal, DNS-vizsgálattal, mindennel együtt.
• A rendőrséget valamiért nem érdekli Mészáros Lőrinc vagyonosodása sem, vagy az ötödik kerületi ingatlanpanama (de, bocsánat, az ötödik feljelentés és fél év után az ügy kirobbanása után az ügyészség hajlandó volt elrendelni a nyomozást, ez is vicces, ahogy az egész működik).

Ezek csak azok az esetek, amik elsőre az eszembe jutottak. Kis kereséssel kijönne még ezer másik. 

Mindenesetre nagyon szurkolunk, hogy a plakátrongálós esetben kapcarongynak használt rendőrségnek sikerüljön elfognia a közveszélyes plakátrongáló bűnözőket, és sújtson le rájuk a törvény legnagyobb szigorával. 

UPDATE: arról hallott már, hogy Rogán szomszédja nyomja az óriásplakátokat? 

Köszönjük a kitüntető figyelmet Kocsis Mátéval kapcsolatos legutóbbi írásunkkal kapcsolatban kedves olvasóinknak - és Kocsis Máté stábjának is.

Ők azok, akik (látszólag) ezen poszt kapcsán regisztráltak a blog.hu felületére, (látszólag) csak azért, hogy ehhez a témához hozzászólhassanak. Mindenféle összeesküvés-elméletet kizárva, ehhez az íráshoz 5 olyan felhasználó is hozzászólt, akik pont aznap regisztráltak, és addig más bejegyzéshez nem kommenteltek.

Ők természetesen mind a témával egyet nem értő véleményeket fogalmaztak meg, mint például:

Annyira szánalmasak vagytok, csak röhögni lehet rajtatok. Szokásos módszer: tények kiforgatása, csúsztatások ezerrel, nulla igazságtartalom, elvakult gyűlölet. Persze, a tényekkel nem tudnátok mit kezdeni, abból nem lehetne fröcsögést írni. Erre vagytok csak képesek. Sivár kis életetek van. Ugye nem gondoljátok, hogy a saját beteges kis társaságotokon kívül, aki ide téved, ezeket bárki beveszi? Kár erőlködni egy ilyen ikszedik kis blogocskán.

vagy:

Mennyire gyenge ez az írás? Erről nem lehet szavazni? Értem én, hogy sajtószabadság, meg a béna életünk és a megélhetési blogolás miatt ütünk-vágunk mindenkit, aki többre vitte nálunk (azaz él és mozog), de amikor egy-egy ilyen elvetelmült, idióta, hatásvadász baromság kipattan a beteg agyatokból, arra nem gondoltok-e, hogy a közvélemény hiteles és valósághű tájékoztatása, hazudni gyomorforgató dolog és hasonlók?

esetleg:

Szar cikk, szar téma, lejárt csont az egész. Azt hiszem a +1 rész a legmeredekebb: gyereket feljelenteni? Magyarországon nem létezik ilyen :D

Az öt fikanick harmincnál több, konkrétumokat nem, csak minősítéseket tartalmazó kommenttel megpróbálta szétoffolni a polgármester kínos ügyeiről szóló posztot. Lehet, hogy egy ember - akár maga Kocsis - követte el a nem túl magas nívón érvelő hozzászólásokat, de lehet, hogy a stábja, vagy a Kubatov-kommandó áll mögötte.

A stáb a legvalószínűbb,

polgármesteri posztja mellett Kocsis a Fidesz kommunikációs igazgatója is.

Érdekes, hogy az ezt megelőző bejegyzéssel, ami Kocsis Mátéval foglalkozott, nem borítottuk ki ennyire a bilit, akkor nem rohamoztak meg minket új felhasználók.

Pedig az sem volt érdektelen. Az agyonhallgatás azonban nem vezetett sikerre, a jelek szerint stratégiát váltottak Kocsis beosztottai.

Hétfőn átlépte a határt A. G., 21 éves, gambiai születésű fiatalember.

Iskolai végzettsége közgazdasági matematikai analízis szuahéli nyelven, de néhány magyar előételnévvel nagyszerűen képes magát magyarul is megértetni. A magyar előételek nevét még akkor tanulta meg, amikor egy korábbi alkalommal szökött át a határon, s itt egy határközeli kisváros étterme alkalmazta, mint reklámembert. A dolga annyi volt, hogy ült a kirakatban, a hasára előételek nevei voltak felírva – töltött tojás, padlizsánkrém, kolbász hagymával és a többi –, s a feliratokat egy lámpafüzér vette körül. A. G. időnként megsimogatta a pocakját, ilyenkor a lámpák sorra felgyulladtak és A. G. elégedetten nyalogatta a szája szélét.

Bár mindenki megelégedésére végezte a munkáját, a magyar idegenrendészeti hatóságok egy szép napon kitették a szűrét, mert mégiscsak tűrhetetlen, hogy elveszi a munkát a magyar ember elől.

Egy gambiai.

A kirakat aztán hetekig üresen árválkodott, és az előétel-fogyasztás jelentősen visszaesett, de rendnek kell lennie. Aztán előkerült egy igazi fajmagyar, aki hosszú-hosszú nemzedékekre vissza tudta vezetni a pedigréjét. Be is ült a kirakatba. De képtelen volt megtanulni, hogy a töltött tojástól merre induljon tovább a keze, ezzel rendszeresen zárlatot okozott, végül az egész vendéglő leégett. De ez már egy másik történet.

Időközben régi ismerősünk, A. G., Gambiából újra kijátszotta a határőrök éberségét. Sőt, ezt még tetézte.

A helyközi járaton leült a vezető mögötti második székre, s ezzel két odavalósi atyafit kényszerített állásra. Az egyiket azért, mert a helyén ült, a másikat azért, mert az úgy érezte, nem ülhet egy „feka” mellé, mert még meglátná valaki és aztán kész a szóbeszéd. Hát kell az neki, hogy azt terjesszék a faluban, hogy leül egy feka mellé? Tán még a pap is kiprédikálna az ilyesmiért vasárnap a misén. Így hát álldogáltak és

bosszút esküdtek minden bevándorlóval kapcsolatban.

De A. G. erről mit sem tudott. Szélesen mosolygott és úgy kérdezte meg: hortobágyi húsos palacsinta? – hogy akár úgy is lehetett érteni: melyik megállónál kell leszállnom a Nemzeti Bankhoz?

De a két atyafi csak a vállát vonogatta, és azt felelte, hogy ha misszionáriust akarsz vacsorálni, akkor ahhoz korábban kell ám felkelni, kisköcsög.

A. G. egy elegáns „tormás sonkatekercs” megjegyzéssel megköszönte a pontos felvilágosítást, rávillantotta ragyogó fogsorát új honfitársaira, s mivel a busz éppen a Szabadság téren fékezett, hát leszállt.

Egy ideig próbálkozott megint régi szakmájában elhelyezkedni. De a környékbeli kínai, török, kurd, olasz, francia és arab vendéglősök mind elzavarták, hogy sajnos, a magyar emberek elől nem veheti el a munkát, nem tudják alkalmazni. És különben is, tessék tisztelni a kultúránkat.

A. G. ezzel teljesen egyetértett, ő is azt az elvet vallotta, hogy

„Rómában, mint a rómaiak”.

Ezért azon nyomban vett pár zacskó szotyit és a héjat a járdára köpködte. Ettől kezdve a papír zsebkendőt a földre dobta, fellökte a szembejövőket, és belerúgott a kiskutyákba továbbá elvette az óvodások homokozólapátját. De miután meglátott egy plakátot, hogy „Nigger tiszteld a kultúránkat” attól kezdve már zsidózott és cigányozott is, és valóban kezdte magát otthonosabban érezni, s rögtön befogadóbb lett a közeg.

Csak később árulta el neki valaki, hogy a nigger szót csak viccből festette egy pajkos fideszes a plakátra. De csak azért, hogy megelőzze vele valamelyik jobbikos pajtását.

Minden szépen alakult, de állása, az ugye, még mindig nem volt A. G-nek. Ekkor elhatározta, hogy elveszi valamelyik magyarét. A Szabadság teret már ismerte, látta, hogy áll egy nagy épület. Gondolta, ott csak akad valami. Besétált az épületbe, pont véletlenül a Magyar Nemzeti Bankba.

Járkálgatott a folyosókon, betűzgette a táblákat, az arbitrázs osztálynál kicsit ingatta a fejét, de sehol sem találta a töltött gomba meghatározását, pedig ahhoz nagy reményeket fűzött.

Így hát belépett találomra egy ajtón, amelyen az állt: Kérem, kopogtatással ne zavarjon.

Polt-Palásthy Marianna személyzeti igazgató. 

Csinos kis irodának tetszett, a nap is besütött, a sarokban egy nagy fikusz terpeszkedett, óriási íróasztal,amelyen ping-pongozni is lehet. A. G. elhatározta, hogy marad.

Ám ekkor belépett egy szigorú hölgy, és összecsapta a kezét: maga mit keres itt?

Én kérem mostantól kezdve havi ötmillió forintot. Ugyanis elvettem az ön munkáját. Simán megcsinálom én is, amit ön eddig. Nagyon gonoszul tudok kirúgni, szükség esetén bosszúálló vagyok és garantáltam szarok a szakértelemre, csak a fideszes párttagkönyveket nézem – foglalta össze immáron tökéletes magyarsággal a feladatát A. G.

Aki ezennel ki is nevezte magát a Magyar Nemzeti Bank Személyzeti igazgatójának. Polt-Palásthy Mariannát pedig egy bölcs tanáccsal bocsátotta el: Hölgyem, az élet olyan, mint egy nyári ruha mellénye. Rövid és céltalan. Ajánlom, hogy tanuljon meg pár előétel nevet szuahéliül, s az én kis falum kocsmárosa szívesen fogadja a kirakatában.

De most kérem, hagyjon magamra, mert

fel kell vennem pár régi barátomat ide bizalmas igazgatói munkakörbe.

Természetesen mind gambiaiak, a kollégiumi szobatársaim voltak, garantáltam megbízhatóak. Így ért tehát véget Magyarországon a magyarok uralma.

Dési János

A minap komoly vita alakult ki annak a cikknek a megosztása és véleményezése kapcsán, amely a Pázmányon tanuló, érzékeny lelkű hallgatók egy csoportjának tiltakozó leveléről szólt.

Miszerint nem tartják jó ötletnek, hogy kötelező tantárgy legyen egyetemükön a holokauszt témája. A következő megjegyzést fűztem a cikk elé:

„a nagyon ostobák…miért is vannak ezek a kurvára önérzetes nyikhajok egyetemen? Lehet, hogy egy érzékenyítő tréninggel kellene kezdeni náluk, már persze ha még van mit érzékenyíteni a lelkükben a hatalmas egójuk mellett....”

Mint magánember - mert ugye nem azt írja az accountom, hogy DA pszichológus - azt és úgy reagálok gyáva nyikhajok álszent nyavalygására és úgy minősítem őket, ahogy éppen úri kedvem vagy pillanatnyi kognitív állapotom engedi smile hangulatjel

De mondok rosszabbat is:

pszichológusként ennél keményebb szavaim is voltak már,

és lehet jönni hozzám panaszra, ha valakinek ez nem tetszik.

Most pedig reagálnék a levél több problémás részletére.

• "A tantárgy témaköre nem a vallásra fókuszál (mint ahogy joggal tenné ezt egy esetleges zsidó, illetve más vallásokat bemutató hitéleti óra bevezetése), hanem olyan politikai állásfoglalást rejt magában, amellyel többségünk nem kíván azonosulni semmilyen formában."

Kérdezem én, milyen politikai állásfoglalásról beszélnek a levélírók? Valamint ezen az alapon szociológiát meg pszichológiát sem kellene kötelező elemként tanulniuk, hiszen az sem a vallásra fókuszál.

• "Ezt a szemléletet ugyanis az izraeli külpolitika véleményformálásának is lehet értelmezni, mely sem jogszerűnek, sem humánusnak nem mondható például a palesztinokkal szembeni politika miatt."

Na ez az érvelés, túl azon hogy egy nagy rakás bullshit, bizony tipikus példája

a sorok közötti érvelési technikát használó antiszemita közbeszédnek.

Igen, bizony leírtam és kimondtam, jelzővel illettem ennek a levelet író, arctalan tömegnek a viselkedését.

• "Bár a tárgy valóban a holokausztról szól, de ennek ellenére nem esik szó benne a cigányság, a homoszexuálisok és egyéb kisebbségek deportálásáról, illetve megsemmisítéséről. A magyarországi cigányság ugyanúgy elszenvedte a holokausztot, mint a zsidóság."

Most keverednek először ellentmondásba magukkal. Azt hiányolják (amiről egyébként fogalmuk sem lehet, mivel nem volt még ilyen órájuk, így nem tudhatják, hogy miről fognak majd ott beszélni), ami szintén nem tartozik a vallás témakörébe - noch dazu mindig sikoltoznak az ilyen érzékeny lelkű fiatalok, ha a téma nyilvánosságot kap (pl homoszexualitás).

• "Célszerűbbnek érezzük egy 'Népirtások az emberi történelemben', vagy 'Népirtások a XX. században' nevű óra bevezetését, melyben egyenlő arányban jelennek meg a különböző nemzetek és (vallási, etnikai) kisebbségek ellen elkövetett erőszakos cselekményekről szóló tananyagok – hiszen a keresztény szellemiség az egyenlőség és tisztesség nevében ezt követelné meg."

Erről csak az jut eszembe, hogy remek, akkor kezdjük részletekbe menően a keresztes hadjáratok technikai, népirtási részleteinek elemzésével, de elmélyedhetünk az inkvizíció humanisztikus pillanatainak analízisében is.

• "A hallgatók egy részét érzékenyen érinti az a kijelentés, mely szerint Ön az óra bevezetését a fokozódó antiszemitizmus miatt tartaná indokoltnak, hiszen egyetemünk hallgatóira nézve ez olyan, mintha antiszemitizmussal vádolnák őket és családjaikat. "

Ezt úgy nevezzük, hogy projekció. Azaz más valakit vádolok azzal a dologgal, miközben az adott dolog jócskán megvan bennem is. Szakmaiabban: a tudattalan konfliktus állandó cselekvésre készteti a projiciálót. Ez a mechanizmus a paranoid kórképekben alapvető:

a beteg ellenséget, üldöztetést vél ott, ahol nincs.

Tovább ezt nem is részletezném (lásd: Anna Freud elhárító mechanizmusok és hozzájuk kapcsolódó patológiák).

• "Problémásnak érezzük továbbá, hogy a tárgy anyagát izraeli professzorok állították össze. Véleményünk szerint egy magyar egyetemisták számára készült kurzust a leginkább magyar kutatók képesek összeállítani, hiszen ők ismerik a helyi sajátosságokat."

Na itt megint az ostobaság ugrik elő. Mert ugye az úgy van, hogy mindenki csak a helyi sajátosságok tuti ismerője, végül is ez a szakmai kritérium a kutatókkal szemben. Ja nem.

Ez a mondat annyi ostobaságot rejt magában és olyan tudatlanságról és tájékozatlanságról árulkodik, hogy inkább azt javasolnám első körben a tisztelt levelet író többségnek, hogy olvassanak, tájékozódjanak. Hátha egyszer belőlük is válhat olyan nemzetközi szinten elismert kutató, aki nem csak saját háza tájékán ért valamihez.

Mivel a cikk ostobasági faktora pillanatok alatt túllépte az ingerküszöbömet, és még csak most kortyolgatom a reggeli izraeli neszkávémat, így bejezem a cikk további boncolgatását, meghagyva a lehetőségét annak, hogy még jobban darabjaira tudnám szedni ezt a rettentően ostoba és undorítóan gyáva kis levelet. Így legalább csak a fent említett jelzőkkel illetem a levélírókat és nem kell őket még jobban a földbe döngölni. Olvasni, tanulni sosem késő. Hátha egyszer ők is rájönnek erre.

Az érzékenység meg vagy kialakul, vagy vannak rá remek érzékenyítő technikák, amivel fejleszteni lehet.

Drelyó Ágnes, Pázmányon végzett pszichológus

A netadó bevezetésének terve óta nem volt olyan mémgyártási láz politikai témában, mint most a kormány idegenellenes plakátja miatt. Pár napja már összeszedtük nektek a 20 legviccesebb reakciót.

Azóta viszont tovább dübörgött a mémgyár, és 20 új kedvencünk lett:

Ma hajnalban csatakosan riadtam fel legszebb álmomból, mégpedig azon felismerés hatására, hogy te jó isten, már megint nem utálok különösebben senkit, nem egy kellemes érzés, elhihetik. A madarak édesen csicseregtek, a nap kelt felfelé, a kávé olasz volt és selymes tapintású – de aztán eszembe jutottak országunk kedves vezetői, és máris sokkal jobban éreztem magam.

Na ja, mondhatja erre bárki, legyen ez az én egyéni szociális problémám, valahol én is bevándorló, betelepülő, vagy ahogy nálunk, itt falun mondják: bebíró vagyok. Ez persze nem a békebíró idétlen rövidítése, épp ellenkezőleg, eleinte a falu is afféle felforgatókat látott bennünk, „pestiekben”, amely tájjellegű szakkifejezés Monoszlón egyben a zsidók valamivel píszíbb szinonímája is.

Itt korábban egyetlen zsidó család élt, ők voltak a fűszer, zöldség, gyarmatáru, de olyan koldusszegények, hogy annak idején, 1996-ban, még mi is meg tudtuk venni az egykori házukat, amelyben se villany, se folyóvíz, se más úri huncutságok nem voltak találhatók. Persze kinek is vezették volna be ezeket, a ház 1944 tavasza óta lakatlanul állt. (A helyi nazarénusok gyűltek benne össze hétvégente, de aztán ők is továbbálltak, átköltöztek Szentantalfára, így végül velük alkudtunk meg. Pont annyiba került, amennyit a Magyar Hírlaptól kaptam végkielégítésként, amikor az új főszerkesztővel, Gazsó L. Ferenccel nem sikerült megkedvelnünk egymást.)

De ennél nagyobb gond is van ebben a zsákfaluban: egyetlen cigánycsalád sem lakik itt, és így valóban

nem könnyű felszítani az etnikai gyűlöletet.

(Bár igény, az lenne rá.)

Még ennél is szörnyűbb – de nem ér visszaélni azzal, amit most mondok –, hogy mi az ideérkezésünk óta egyáltalán soha nem zártuk be a házat, pedig van, hogy fél évig az orrunkat se dugjuk le Monoszlóra. Olyankor itt sötét van és hideg, a Bahamákon gyűlölködünk, Mekszikóban, Párizsban, Budapesten, New Yorkban. (Bár újabban ott sem, amióta a globális felmelegedés közepette mínusz húsz fokok süvítenek az East River felett.)

A másik súlyos gond, hogy a bennszülöttek Monoszlón

nemigen olvasnak újságot, így gyakorlatilag fogalmuk sincs, éppen kit kellene gyűlölniük,

sőt, a kocsma is rég bezárt, ahol a férfiak mindezt élőszóban megbeszélhetnék. (Nem éppen érdeklődés, hanem fizetőképes kereslet hiányában.) Tizenegy megfelelő életkorú és fizikai állapotú férfi hiányában stadiont sem épített még nekünk a kormány, s ugyanezen okokból nincs zsinagóga sem. (Egyelőre.)

Arra viszont nem esküdnék meg, hogy errefelé nem néznek tévét a népek. Ugyan itt a völgyben nemigen lehetne komolyabb antenna nélkül fogni a földi sugárzású kormánypropaganda-csatornákat, ahhoz kábé olyanok kellenének, amilyeneket Houstonban állított fel magának a NASA, de kisméretű tányérantenna azért nagyjából minden házon akad, igaz, többségük rég elrozsdált már, nemigen használhatják őket. Amúgy meg bortermelő vidék a miénk, és bárhogy erőlködnek is a népek,

nehezen jut el hozzájuk a nagyívű felsőbb üzenet.

Persze elvileg ők sem szeretik a másfajta embereket, de hogy most épp miért kéne gyűlölniük őket, arról nagyjából fogalmuk sincs, bármilyen szomorú is ezt megállapítani.

Legutóbb akkor gyűlöltek egy icipicit intenzívebben, amikor – hosszú-hosszú várakozás után – lejött ide a Semjén Zsolt, és felavatta nekik az országzászlót, de ennek is megvan már vagy négy éve, és azóta – szégyen ide vagy oda – még az Európai Unió kék lobogóját is kiteszik az egykori tanácsháza (egyben ex-posta) homlokzatára. Azt is megszokták már az emberek, mint például az alatta lévő piros telefonfülkét, amelyben évszámra nem emeli fel a kagylót senki sem.

Mi, pesti bebírók, úgy is mint zsidók, persze azért igyekeztünk itt is elhinteni a gyűlölet magvait, nem is minden eredmény nélkül, s a kezdetekben voltak is némi súrlódások. De mára ezek is elcsitultak, végülis annyit felfogtak, hogy nem mi csökkentettük nekik a rezsit, a kocsijaink is kezdenek tinédzserkorba lépni, például az enyém hovatovább már 16 éven felülieknek szóló filmeket is nézhetne az autósmoziban. Mi már – a helybéliekkel együtt – azon is harsányak röhögünk, hogy a befogadott néger terroristák elveszik majd a munkánkat –

hát kinek van itt manapság munkája?

Ami engem illet, én már annyira elkeseredtem, hogy képtelen vagyok bárkiben is felszítani a vad idegenellenes gyűlöletet, hogy a múltkor már, amikor a Fő utcán összefutottunk, az édes Kobak kutyáját sétáltató Ferge Zsuzsával próbálkoztam, de ő meg szegény annyira süket, hogy mindenre csak mosolyogva bólogatott.

Na mindegy, talán majd az új óriásplakátok.

Tardos János

Az egyik legundorítóbb karaktergyilkossági kísérletének nevezi a józsefvárosi polgármester és Fidesz-igazgató az utóbbi időben őt érő kritikákat. Közös fotót posztot a családjával, hogy jelezze, nemcsak őt támadják, hanem már a családtagjait is.

Szerinte jó visszajelzés viszont, hogy nem a munkáját.

Hát nem. Kocsis teljesen félre akarja érteni a helyzetet. A kritika igenis és kizárólag a munkáját érinti, amennyiben egy politikus politikai megnyilvánulásait munkának tekintjük. Személye és közismert nemi identitása csak azután került az asztalra, miután saját pártja (illetve annak elnöke) hozakodott elő más emberek magánéletével.

De Kocsis azelőtt se úszta meg a kritikákat. Hogy fölfrissítsük az emlékezetét, összeszedtük a top 10 ügyet, amelyekkel rövid politikai karrierje alatt is jelentős ellenszenvet volt képes kiváltani bármelyik józan és elfogulatlan állampolgárból.

Nem volt kétperces munka, Kocsisnak annyi botránya volt már, hogy a hatalmon töltött évei arányában valószínűleg éllovas a Fideszben.

1. Indulás Csurkától és Hitlertől

Kocsis apja a MIÉP képviselőjelöltje, a Horthy-társaság elnöke volt, az 1990-es évek egyik közepesen ismert széljobbos figurája. Máté fia 1998-ban annyira segítette a kampányát, hogy belépett a Csurka-párt ifjúsági tagozatába, majd egy évvel később a pártba is. Ezt utóbb persze letagadta, amikor már a Fideszben próbált politikai karriert építeni.

Korábbi bajtársai persze nem vették jó néven az árulást, és miután magasra jutott, emlékeztették rá, hogy honnan indult. Eszerint a 2000-es évek első felében még olyannyira otthon volt szélsőjobboldali körökben, hogy rendszeresen ünnepelte Hitler születésnapját, és barátainak is náci karlendítéssel köszönt.

2004-ben még a Környezetvédelmi Unió nevű fantompártban próbálkozott, annak bukása után igazolt át a Fideszbe, mint Pesti Imre és Kubatov Gábor mentoráltja. (Utóbbival a klubszeretetük is közös: mindketten fradisták.)

De legyünk elnézőek, fiatal volt, és kellett a pénz. És pénz csak a Fideszben volt.

Kocsist a VIII. kerületi Fidesz belső ellentétei 2009-re a párt polgármester-jelöltjévé, és az akkori közhangulatból következően Józsefváros polgármesterévé teszik.

Egy kedves kép, amelyet korábban Kocsis maga közölt a Facebookon

2. Lucifer SMS-ben trágárkodik

2011-ben kirúgták a józsefvárosi önkormányzat egyik köztisztviselőjét, mert  úgy vélték róla, hogy ő volt a kerületi hatalmi mutyikról közölt Narancs-cikk forrása. A hivatalos indok persze nem ez volt, hanem a polgármesternek írt három SMS.

Pedig Kocsis volt az, aki horvátországi nyaralása alatt, Luciferként szignált üzenetivel zaklatta a köztisztviselőt, akinek három válasza olyannyira nem nyerte meg a tetszését, hogy méltatlanság miatt kirúgatta. Mivel "személyes megnyilvánulásaival a józsefvárosi önkormányzat és annak hivatala, valamint dolgozói jó hírneve és így a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalom lerombolását idézi elő."

Nem tudjuk, mi van most a józsefvárosi önkormányzat hivatalának jóhírével, de a bíróság 6,5 millió forint kártérítésre kötelezte Kocsisékat, akik a személyes bosszú költségeit nyilván közpénzből fizették meg.

Egy másik SMS-ügyéről az Egyenlítő blog is beszámolt: egykori politikai szövetségese tárta fel a bíróság előtt a neki küldött trágár üzeneteket.

3. A hajléktalanok vegzálása

Polgármesterként első komolyabb intézkedése a kerületi hajléktalanok ellen irányult: betiltotta az utcán élést Józsefvárosban. Az embertelen rendelet miatt több civil szervezet is tiltakozott, az ombudsman az AB-hez fordult.

Emberek tucatjait állították elő, és bírságolták meg. Bár Kocsis szerint nem azért, mert az utcán élnek életvitelszerűen, hanem vizelés, alkoholfogyasztás és erőszakos koldulás miatt. Vagyis nem azért, mert hajléktalanok, hanem azért, mert hajléktalan életmódot folytatnak. Végül egyértelműen beletört a bicskája az ügybe: a legreménytelenebb helyzetben élőket sem eltüntetni, sem megtörni, sem felemelni nem tudták.

Cserébe az amúgy inkább homofil civilek már akkor megszellőztették szexuális preferenciáit. De akkor még nem tiltakozott.

4. Homoszexuálisból homofób

Arról, hogy álcázza-e magát, vagy tényleg megtért, és miért legitim közzétenni nemi identitását, valamint hogy miben hasonlít Szegedi Csanádhoz és Imrédy Bélához, néhány napja külön cikket írtunk Hadd szívjon csak Ratyi Matyi a megvetettek oldalán! címmel.

5. Tűcsere és hepatitisz

A következő célpontot a drogosok jelentették. Az önkormányzat felbontotta  a megállapodást a Kék Pont józsefvárosi tűcserélő és ellátó központjával, bár azt 2010-ben, már Kocsis polgármestersége idején kötötték meg. Kocsist leginkább az eldobált tűk zavarták. Szerinte, ha nem a kerületében osztanák a tűket, akkor a drogosok sem mennének oda, tehát a fecskendők sem ott hevernének szanaszét.

Ezzel szemben:

1. A Kék Pont célja éppen a használt tűk begyűjtése volt, amit azzal akartak elérni, hogy steril újat adtak egy használtért cserébe. Az eldobált tűk száma egyenesen aránylott a szervezet önkormányzati támogatásának csökkenésével.
2. A keménydrog-használók jelentős része éppen Józsefvárosban élt, nem más kerületekből mentek oda.

Kocsis intézkedései teljes légvárra alapultak. Eszerint, ha nem lesz steril tű, a heroinisták vagy dizájnerdrogosok majd felhagynak a szerhasználattal. Ám az ellenkezője történt: a támogatás csökkentése okán egyre kevesebb steril tűt lehetett kiosztani, és ezzel párhuzamosan három év alatt megduplázódott a hepatatisz C fertőzöttek száma a fővárosban.

A Kék Pont tavaly nyári bezárása utáni adatok még nem ismertek, de a várható további növekedés legfeljebb Kocsist fogja majd meglepni.

6. Drogteszt

Mint a Fidesz kommunikációs igazgatója, Kocsis tavaly december 5-én dobta föl, vezessenek be rendszeres drogkontrollt a 12–18 év közöttiekre, a politikusokra és az újságírókra.

Ez még a párt parlamenti frakcióját is feháborította, a felnőtteket tekintve minden bizonnyal el is kaszálta volna az AB. És ha mégse, akkor még Lévai Anikót is megpisiltették volna, mint a Magyar Konyha szerkesztőbizottságának elnökét.

Ugyanakkor kis- és fiatalkorú gyerekeket viszont sikeresen kriminalizálták volna, noha érdemi eredmény elérésére remény sem volt, mivel az évi egyszeri vizeletteszt aligha tudta volna kimutatni a jelentős részben legfeljebb néhány nap alatt kiürülő rekreációs drogokat. A minden bizonnyal a Habony-féle boszorkánykonyhában született, a Fidesz népszerűségvesztésének megállítására hivatott ötletről alig egy hét után leszakadtak a kormánypárti kommunikátorok is.

Annyi eredménye viszont mindenképp lett, hogy a gyerekeket bűnözőnek tekintő javaslatot először földobó Kocsisra ráragadt a "pisismáté" nickname.

7. Agyára mennek a civilek

A hajléktalan-, tűcsere- és drogtesztügyekben Kocsis jelentős civil ellenállással találta szemben magát, talán ennek köszönhető, hogy januárban teljesen kiborult, és nekiugrott a civileknek. Akiket

aberráltaknak, ostobáknak, lustáknak, politikai aktivistáknak, rosszindulatúan kíváncsiskodó, a világot gyűlölő állampolgároknak nevezett, és meg is fenyegetett.

Szerinte nagy mennyiségű közérdekű adat-igénylésekkel megpróbálják leterhelni és működésképtelenné tenni a kormánypárti polgármesteri hivatalokat. Az Átlátszó utóbb kikérte, és megkapta, hogy négy év alatt 110 millió forintot költöttek a közérdekű adatigénylések megválaszolására, 17 ember foglalkozott ezzel.

Csak a miheztartás végett: átlagosan havi 1-2 adatigénylést kapnak, amelyek megválaszolása törvényi kötelezettségük, és a náluk többet zaklatott önkormányzatok egyike se panaszkodott még a megterhelésre.

8. Elfoglalja a kéziszövetséget

Ugyan nincs érdemi sportmúltja, és bár a kerület szélén az MTK-stadion található (illetve pillanatnyilag csak annak a helye), Kubatov a Fradi alelnöki székével ajándékozta meg. Mi sem természetesebb tehát, hogy Kocsisból a Magyar Kézilabda Szövetség elnöke legyen. 

Végülis tavaly kiesett a parlamentből, a Fidesz kommunikációs igazgatói posztja sem követel komolyabb szellemi igénybevételt, a szövetségbe nem nagyon kell bejárnia, utazni viszont nagyon szeret - minden erre predesztinálja. (És ha már a labdarúgó NBI minden életben maradt csapata szorosan kötődik a Fideszhez, valamint Németh Szilárd a birkózó-szövetség elnökévé válhatott, nekünk szavunk se nagyon lehet.)

A BL-döntős Veszprém játékosai, akik elvették magyarok munkáját

Kocsis csak arca (de még milyen arca!), valamint pénzkijáró embere a szövetségnek, a dolgokat az őt maga előtt tartó lobbicsoport intézi. A választást, mondjuk, bebiztosították azzal, hogy ellenfelére, a korábbi világválogatott és Európa-bajnok, BL-, KEK-, VB- és olimpiai döntős balátlövőre, Farkas Ágira szavazni se lehetett.

9. Holokauszt = megpróbáltatás

Kocsis áprilisban, amikor Schmidt Mária támogatást próbált szerezni a zsidó szervezetek, sőt Lázár János által is ellenzett Sorsok Háza-projektjéhez, a bejáráson mindössze megpróbáltatásnak nevezte a magyar zsidók II. világháború alatti sorsát.

"(...) zsidó honfitársainkat is olyan megpróbáltatások értek, amelyekről azt gondoljuk, hogy bármely korszakát is élje az ország, teljesen elfogadhatatlanok. És tudniuk kell arról, hogy ezek a fájdalmak, ezek a családi tragédiák tettek tönkre életeket."

Talán a családi indíttatás teszi, de a polgármester elfelejtette, hogy

1. a megpróbáltatásokat túl szokás élni,
2. és nem családi tragédiák tettek tönkre életeket, hanem az, hogy egyszerűen megölték őket.

10. Egy halott pap igen, egy élő menekült nem

Nekiugrik a menekülteknek. 

"Brüsszel azt akarja, hogy aki idejön, maradjon itt, sőt, még többen jöjjenek. Mi azt akarjuk, hogy ne jöjjenek már többen és akik itt vannak, menjenek haza!"

Ezt a 30-as években úgy mondták, Juden aus!. Igazán kíváncsiak volnánk, mi kifogása lehet az ellen a néhány 100 ember ellen, akiket Magyarországnak évente be kell fogadnia. Ugyan mennyi juthat belőlük Józsefvárosra?

Eközben - merő keresztényi szeretetből - befogadna egy szobrot. Anyagilag is támogatná, hogy Magyarországra hozzák II. János Pál korábbi pápa Franciaországban elbontásra ítélt szobrát.

Embereket nem mentene, tárgyakat igen. Persze nem a saját, hanem az önkormányzat pénzéből.

+1. Feljelentés gyerekek ellen

Ugyan nem közvetlenül a polgármesterhez kötődik, de jól jellemzi az általa vezetett hivatal működését az a minapi hír, miszerint följelentést tettek ismeretlen tettes ellen, mert az auschwitzi cigány láger rabjainak lázadására emlékező tüntetők megrongálták a Mátyás teret.

A józsefvárosi önkormányzat polgármesteri hivatala azt sérelmezte, hogy a rendezvényen rajzoló gyerekek melléfestettek az e célra szolgáló fehér lepedőknek, amit sima vízzel nem, csak homokfúvóval lehetett eltávolítani. A kár - az önkormányzat szerint - 100 ezer forint.

El se tudjuk képzelni, milyen büntetést tartana elképzelhetőnek Kocsis hivatala: megelégednének-e a gyerekek zsebpénzének elvételével, vagy nyilvános megszégyenítést tartanának célszerűnek.  A szervező Phiren Amenca egyesületet mindenesetre meg sem próbálták keresni, hogy segítsenek eltávolítani a kiszóródott festéket.

Ha Ön szerint Kocsis Máté bűnlajstroma nem teljes, írja meg a kommentek között, hogy mit hagytunk ki!

És addig is, szavazzon.

A kormány már-már beteges menekültellenes kampányára ismét berobbant a mémgyár. A "gazdasági bevándorlók" körül keltett hisztériát nevetségesnek tartó média és netezők máris elárasztották a világhálót sajátosan gúnyos reakcióikkal.

"Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját!" - Íme a 20 legviccesebb válasz meme formájában:

„Harcolunk, nem tárgyalunk.” - a Kormány közpénzből járatja csúcsra a klingonellenes óriásplakát-kampányt.

Képek forrása: Index, Kétfarkú kutya, Magyar Helsinki Bizottság és az internet

Rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be Sepp Blatter, a FIFA alig pár nappal korábban újraválasztott elnöke, hogy lemond a posztjáról. Mindez különösebben senkit sem lepett meg, még akkor sem, ha a hét végén még azt mondta, „folytatni fogom a munkámat”.

Akkor ugyan kifejtette, hogy minden a legnagyobb rendben, na jó, pár közvetlen kollegáját elvitték a rendőrök, de semmi izgalom, ő ura a helyzetnek, majd rendet csinál és különben is, becsületes, mint egy ma született bárány.

De már ekkor sem kötött volna senki nagyobb összegű fogadást arra, hogy sokáig húzza.

Aztán a sajtótájékoztatóján beszélt arról, mennyire fontos neki a foci, meg hogy élete a FIFA, meg patyolattiszta lélek, és ezzel nagyjából vége is volt. Igaz, eredeti bejelentése úgy hangzott, hogy összehív egy új kongresszust, s ott választhatnak neki utódot, addig marad.

De azért ebben se legyünk már egész biztosak.

Alig ért véget ugyanis a sajtótájékoztató, és a világ egyik legjelentősebb orgánuma, a The New York Times már gyorshírben kürtölte szét, hogy minden valószínűség szerint az Egyesült Államokban

szövetségi nyomozás indult Blatter ellen.

Nem is túl burkolt üzenetként az áll a lapban, hogy FIFA-béli kollégái szorgalmasan vallanak rá, és lesznek bizonyítékok, csak egy kis türelem.

AZ ABC News már azt is tudni vélte, hogy a letartóztatott FIFA-vezetők azonnyomban megpróbáltak vádalkut kötni, s ennek reményében

vallottak Blatterra.

Ezek után az már valóban csak fityfirity, hogy a Reuters szerint az FBI nyomoz az ügyben gőzerővel. Ami, az álmoskönyvek szerint, sok jót nem ígér a gyanúsítottaknak.

Közben napvilágot látott egy értesülés, mely szerint Jérome Valcke FIFA-főtitkár, korábbi marketingigazgató, gyanús tízmillió dollárokat utalgathatott, amelyeknek esetleg köze lehet a focivébé helyszíneinek a kiválasztásához.

Az ügy tehát halad a maga normális útján. A tanulságokat érdemes azoknak is ízlelgetniük, akik maguk is szeretnek mindenféle sötét, korrupciós ügyekben működni. Nem túl nagy felismerések ezek, de még hasznos lehet átismételni itthon is néhányaknak.

Amíg fut a szekér, van pénz, lehet osztogatni a klienseknek belőle, addig népszerűek vagyunk, sőt határozottan állítják a tőlünk függő szavazók, hogy talán még becsületesek is.

Vagy ha mégis történtek visszaélések, bizonyára nem tudtunk róla.

Aztán elkezd dőlni a dominósor, - Amerika!! -  mind többen hátrálnak ki, a már lebukottak pedig előszeretettel próbálják bemártani a többieket, hogy a bőrüket mentsék.

Blatter néhány napja még újraválasztatta magát mamelukjaival, akik minden további nélkül nagy többséggel megszavazták. Pedig csak az egyenlito.blog.hu-t elég lett volna elolvasniuk, hogy értesüljenek róla, baj lesz ebből.

Mi szóltunk.

Azt persze nem tudjuk, hogy ma szégyellik-e magukat. Mint ahogy azt sem, hogy mit gondol például Orbán Viktor, aki az elsők között gratulált Blatternek újraválasztása alkalmából. (Na jó, Putyin is, meg az orosz sportminiszter is, de ők a pénzük, azaz a vébéjük után futnak.)

Mindenesetre Orbánnak csak javasolni tudjuk, hogy figyelmesen tanulmányozza a Blatter-sztorit.

D. J.