A szünidő sok mindenre alkalmas. A minap történt, hogy a házunk előtt egy Nagypapa az Unokáját okítgatta arra, miként lehet a használható dolgokat kigyűjteni a kukából.

- Szerkesztőkém, maga is odahathatna, hogy vegyék komolyan a népek a szelektív szemétgyűjtést! - szólított meg a kukaprofesszor. - Tudod az olyan - fordul a szerényen a kuka mellett meghúzódó tanítványához -, amikor a bácsi - int megvetően felém -

a szaros pelenkákat nem oda dobálja, ahova a száraz kenyeret.

A Nagypapa tanfolyama úgy indult, hogy a vakációt kihasználva az öreg felutazott Pestre az Unokára vigyázni. Már az első nap feltűnt neki, hogy itt ez a sok szép kuka, mind tele finom szeméttel, kár veszendőbe hagyni.

- Mi itt Zuglóban tartjuk a tanfolyamot - magyarázza - oktatásra kitűnő terep, mert akad itt lakótelep, villa, putri. Amikor maga megzavart éppen arról beszéltem, hogy a sörrel nagyon vigyázni kell. Egyszer találtam egy még majdnem teli üveget. Amikor meghúztam, derült ki, hogy pimpós. Igaz, az még a Kőbányai Világos korában volt.

Ezzel felcsapja a kuka fedelét. Szakavatott mozdulatokkal szedegeti ki a száraz kenyérdarabokat, a kiürült műanyag flakonokat, a szakadozott füzeteket, a krumplihajat, egy félig rohadt paradicsomot és egy használtnak tűnő kotongumit.

- A száraz kenyeret lereszelve elsőosztályú zsemlemorzsát nyerhetünk, ha már disznónk nincs, akivel megetethetjük az ilyesmit. A flakonokból rettentően sok hasznos tárgyat készíthetünk, a madáretetőtől kezdve a tolltartón át a gyerekjátékokig. Hoppá, a tejes-zacskó. Ha ezt ügyesen csíkokra vágjuk fürge kezű asszonyunk nagyszerű cekkert horgolhat belőle.

Azzal szépen visszapakolja a kukába a száraz kenyérdarabokat, a kiürült műanyag flakonokat, a krumplihajat, a rohadt paradicsomot, a tejeszacskót és az erősen használtnak tűnő kotont.

- Ez csak oktatás. Mit csináljak én itt ezekkel? Nem mondom, ha valami különlegességet találunk, azt megtartjuk. A múltkor kifogtunk egy csinos nájlon inget. 41-es nyakméret, éppen az enyém. Slankított fazon. Na, nálun ilyen falun nincs. Azért ez a nagyvárosi szemét egészen más. Ebben már már öröm turkálnia a magamfajta szegény embernek. Jaj, ha egyszer a New York-i szemétben kotorészhatnék. Szerintem az a guberálók Mekkája lehet. Itt meg ugye,

elképesztő a konkurencia, akivel meg kel tudni harcolni.

- És még azok a bevándorlók is. Hallottam a tévében, hogy csak azért jönnek ide, hogy elvegyék a munkámat. Jön a bantuja Afrikából, csak azért, hogy elhalássza előlem itt a Gizella utcában azt a  jó magyar szemetet. Magyar embernek magyar szemét.  Megmondta a Viktor, hogy Magyarország szemete a magyaroké. Mert mi van tt? Na?  Konzerveket csomóan, ha már kicsit lejár a szavatossága, kidobják. Mi ezt kimentjük. Az is fontos, hogy az embernek kérgesedjen a gyomra. Más nagypapa fagylaltozni viszi a kölköt a Zserbóba. Én meg meghívom a magunk által szerzett lejárt konzerv káposztára.

- Szerintem ez egy tök jó szünet - teszi hozzá a tanítvány -. A Nagypapa azt mondja, még hasznát veszem annak, amit itt tanulok.

- Összekötjük a kellemest a hasznossal - szól közbe Nagypapa - Nekem ez kész kikapcsolódás. Jó látni, mennyi a jószívű ember. Van, aki direkt a tetejére teszi a kidobott cipőt, vagy egy külön zacskóba a megmaradt ételt. Hogy ne kelljen végigturkálni a egészet. Jó, akad aki lelakatolja a kukáját, hogy ne tudjak belenyúlni, de akkor ott pedagógiai indíttatástól vezérelve odavizelünk vagy kaksizunk. Tanulja meg, mi mire való. Csak ne lenne ennyi konkurens. Régen alig-alig nyomtuk ezt az ipart, most meg a jobb kukáknál szinte sorszámot kell húzni, hogy beletúrhassak. De nem panaszkodom. Sokaknak még ez sem jut. Most hallom, hogy a szegény Simicska Lajos három évig nem indulhat közbeszerzésen. Lehet, hogy

ő is itt fog tülekedni a kukák körül?

Mondjuk, én hamar kitanítom, hogy lehet a szarból s aranyat csinálni. Szegény ember. De ügyes fiú, ezt is meg tudja majd jól csinálni. Eleinte nem könnyű ez, de aztán rákap az ember az ízére, és imádni fogja. Ha bele akar tanulni, szerkesztőkém, jöjjön el egyszer velünk. Ez is egy szakma. Magának sem ártana, ha végre tisztes kenyér lenne a kezébe. Tudja, hány kollégája él már ebből? És társadalmilag is lehet hogy hasznosabb, mint azt a sok buta  firkálgatás.

 D.J.

A falusi ember is utazik néha, főleg, ha muszáj. Ha nincs ismerőse a régi Baszmannaja utcában, kénytelen pár versztával nyugatabbra döcögni, már csak a kíváncsiság végett is. Én is így voltam vele, gondoltam, megnézem,

mit rontottak el már megint a sógorok,

meg úgy általában a krízisben lévő Nyugat, amely annyira irigyel minket a gazdasági sikereink meg az Orbán összement drapp zakója miatt.

És bár Szörényi Trabantja annak idején csak Sankt Pöltenig bírta, én a mondseei autóspihenőig szerencsésen kibírtam kávéutántöltés nélkül. Épp elállt a reggeli eső, ilyenkor különös fények, gőzök szorulnak a hegyek közé, gondoltam, legfeljebb kávézgatás közben körülnézek majd egy kicsit.

Ezt az autóspihenőt egyébként a gaz imperialisták számító lakájai direkte a tó fölé emelték, hogy nehogymá' elmenjen az ide betérő proletárok étvágya, sőt akaratuk ellenére még meg is hosszabbítsák eredetileg csak vizelési szándékkal abszolvált vizitjüket. Ja, és bagózni is lehet.

Szóval ott füstölögtem magamban, erősen hezitálva egy valami borjúizé meg egy finom svájci virslisaláta között, mikor kedvesen rám mosolygott a pincérnő, aki a cigisdobozomat látva már korábban hozott egy gyönyörű hamutartót is. Épp dadogni készültem valamit német-étlap keveréknyelven, amikor „Jé hát maga ÉS-t olvas!” felkiáltással megmenekített ettől a feladattól, és kategorikusan közölte, hogy az a Kalb kezdetű étel, amit vizsgálgatok, még leginkább a pacalra emlékeztet, úgyhogy maradt a saláta.

Tisztában vagyok vele, hogy mindez önmagában még nem világszenzáció.

De annyira tetszett az egész fittsége, a tisztaság, a halk evőeszközzaj, a mosolyok, a pincérlányok pillanatra sem lankadó figyelme,

a csodás telepátia (nem kellett percenként a konyhába rohangálniuk leadni a megrendeléseket, azok pillanatok alatt maguktól is a tálalóasztalon termettek), a kézzel írt számla helyett a bankkártyához hasonlatos plasztiklapok – hogy a végén csak elkezdtem kérdezősködni.

A kis hölgy a Balaton déli partjáról származik, már ott elkezdte a vendéglátózást. Napi 12 órát dolgozott, de végül nem látta sok értelmét. Nem keresett jól? – kérdem naivul.

A szellemileg erősen visszamaradt újságíróknak kijáró lesújtó tekintettel nézett rám.

– Ezzel össze sem hasonlítható. Itt napi nyolc órában dolgozunk, mindenki be van jelentve, nyugdíjjárulékot, egészségbiztosítást, mindent percre pontosan fizetnek, a túlóráért és az ünnepnapi munkáért dupla bért kapunk. Minden törvényes szabadnapot és pihenőidőt szó nélkül kiadnak, s évi öt hét szabadság is jár.

Na jó, okoskodom, de a megélhetés is drágább, nem?

Hát nem. Ingyen szállásuk van, ahol ő például a férjével lakik, aki ugyanott szakács. Két-háromhetente pár napra hazaautóznak a Balatonhoz, ahol saját házuk van (tíz éve vendéglátóznak idegenben). Nyaranta pedig, vagy ahogy lehetőségük adódik, utazgatnak is.

A hosszú kapcsolat ellenére csak a múlt hónapban házasodtak össze, nem árulja el, hogy hol, mindenesetre nem Renóban. Á, ez nagyon személyes – mondja, s én azt gondolom, az irigyeitől tart.

Egyébként a hatalmas étterem- és szállodakomplexum alkalmazottainak nyolcvan százaléka magyar

Nnem csoda tehát, ha a hazai piacra már nem jutott egyetlen udvarias pincér sem, de vannak osztrákok, törökök és horvátok is. Állítólag se hátrányos, se előnyös megkülönböztetés nincs a különböző nemzetiségű dolgozók között, csak az számít, mennyire jól végzik a dolgukat.

Ő most harminc éves, a férje 35.

Meddig csinálják még? – kérdem. És nem vágynak haza?

Hogy meddig csináljuk még, azt nem tudom – mondja. Nem vágynak haza, illetve csak annyira, hogy havonta pár napot a saját házukban töltsenek. Ezért is nem adják sem el, sem ki már évek óta. De hogy dolgozni hazamenjenek? Na nem,

az meg sem fordult a fejükben.

Talán száz év múlva – mondja még futtában, mert közben észrevette, hogy egy vendég kérdőn pillantott rá.

Hétköznap délelőtt tíz van, telt házzal pörög az étterem.

Tardos János

(Nota bene: Ha a kedves olvasónak e sorokon túljutva a mi kis vezetőnk jut az eszébe, akkor magára vessen, és viselje a következményeket.)

A mélynövésű Caius Trebonianus Gallus már egészen kis korában biztos volt benne, hogy egyszer uralkodóvá válik. Bár alacsony sorból származott, de jó iskolába került. Csillaga gyorsan emelkedett, mert semmi más nem érdekelte, csak a hatalom. Akadtak mások is ilyenek Rómában. De Trebonianus Gallus mindenkinél ravaszabb és gátlástalanabb volt. Kémfőnöke, Adipem Mustache kis palatáblájára rótta fel azt, kit mivel lehet zsarolni.

Ki állami pénzt sikkasztott, más csúnya zsarolással jutott egy fürdőépítéshez, olyan is előfordult, aki egy bányát lopott magának, vagy éppen kémkedett.  Nos, ezeket a figurákat szoros pórázon fogták, zsarolták. Akadt, akit a szenátusba nyomtak be, más a kincstár igazgatását kapta, a harmadik a rabszolgák országos felügyelője lett, a negyedik a filozófusok előljárójává avanzsált, mégha írástudatlan is volt.

És akik megpróbáltak ellenállni?

Őket Caius Trebonianus Gallus, a kor szokásainak megfelelően, meggyilkoltatta.

Így gyorsan jutott a helytartósági rangig, Egy gótokkal vívott győztes csata után, amikor két napig szabadrablást engedélyezett marcona katonáinak Pannónia tartományban, a határidő lejárta után egy részeg centurio felvetette, miért nem ő a császár. Több sem kellett emberünknek. Jó ötlet – kiáltott fel. S a már idejében megszervezett pretoriánus gárda élén bevonult Rómába. Elődjét Herennius Etruscust azonnal idegenszívűnek nyilvánította és némi huzavona után tömlöcbe vettette. Szerencsére addigra már a bírák is tudták, ki mellé kell állni.

A plebs eleinte lelkesedett az új császárért.

Volt kenyér és cirkusz rogyásig.

Aztán a kenyér fogyni kezdett, mert a ravasz Dextro Manu, a pénzügyek főfelügyelője az állami vagyon nagyrészét, támogatásuk fejében, kiosztotta néhány amúgy is dúsgazdag patriciusnak. A patriciusok ugyan lenézték a császárt, mert bugrisnak tartották, de a közvagyont köszönettel elfogadták tőle. És különben is, úgy remélték, a fiatal császár lesz az, aki Róma mind jobban elszegényedő népét kordában tudja tartani.

Az ifjú császár igyekezett mindent néhány kedves barátja kezére játszani. Akik ott ültek vele egy páholyban a gladiátorviadalon, mind hatalmas vagyonok urai lettek. Igaz, tisztes sápot kellett fizetni a császárnak, de sebaj. Volt, aki lázadni próbált, ezeket általában lefejezte – nagy népünnepély keretében. Volt egy szegényekből és nyomorultakból szervezett csoportja, Pacem in Roma egyesület – ezek szívesen vonultak fel a császár egyetlen csettintésére bármiért is. Cserébe egy-két vezetőjüknek kellett csak apróbb koncot dobni, a többiek már csak azért is résztvettek a dologban, hogy elverhessenek pár rabszolgát, esetleg elevenen megnyúzhassák őket némi ingyenser mellett.

De a kenyér a legtöbb plebejusnál ettől csak fogyott.

A gótok után a perzsák is úgy találták, Róma minden korábbi megállapodásukat felrúgja. Ezért szankciókat vezettek be.

A nép már éhezett. De addigra Caius Trebonianus Gallus megszerezte a főpapok, a szenátus, a hadsereg, az iskolák és a fürdők feletti teljes felügyeletet. Nyilvánosan mindenki csak hajbókolt neki.

Ám a rabszolgák is mind jobban morogtak a lehetetlen körülmények miatt. Ekkor Trebonianus Gallus az oroszlánok elé dobatta hivatali elődjét.  Ezzel is nyert némi időt, mert kétségtelenül szerette a nép ezt a cirkuszt.

A gótokat az ilyesmi azonban nem hatotta meg. A Dunától északra megtámadták a birodalmat. Csak egy feltörekvő ifjú, ki mindig császár akart lenni, tudott eredményesen fellépni a támadók ellen. Marcus Aemilius Aemilianus a győzelem után két nap szabadrablást engedélyezett. Utána egy részeg centurio felvetette,

miért nem ő a császár.

A mi Marcusunknak több sem kellett. Mire átlépte katonáival a Rubicont a , a megőszült, elhízott Gallust saját emberei, ahogy akkoriban ez szokás volt, már meg is gyilkolták, hogy ezzel üdvözöljék az új császárt. Gallus egyik első számú helyettese és bizalmasa egy fiatal, mindig elegáns tógát viselő, amúgy vidékről felkerült egykori helyi előljáró volt a sor elején, amikor kézcsóka kellett járulni az új császárhoz.

Marcusnak jólesett akkor a gesztus, csak pár év múlva kezdte el sajnálni, amikor a népnek megint feltűnt, hogy elfogyott a kenyér, hogy nincs kit az oroszlánok ellen vetnie.

Dési János

Kövér László, a Nemzeti Obelix. Obelxiről tudni kell, hogy a francia képregény szerint a gall hős - van, ki e nevet nem ismeri? - kiskorában belezuttyant egy adag csodafőzetbe, mire kihúzták, már késő volt - annyira erős lett, hogy képtelen bánni vele. Nem ismeri fel a határait. 

És a bajusz is egyezik. 

Kövér László szupererős és képtelen bánni vele - most olyan interjút adott az egyik fideszes portálnak (te jó ég, mennyit tartanak fenn a pénzünkön, már megszámolni is belefárad az ember), hogy a szórakozási faktor garantált. Az agymenésben, mint egy rendes képregényben, a segítségére volt a két hajbókoló interjúvoló, igazi lakájmédiás alákérdezési stílussal. Hárman olyat alkottak, hogy alig tudtunk válogatni a szebbnél szebb, abszurdnál is abszurdabb mondatok között. Ingerenciánk támadt a kérdésekből is csemegézni, de azt meghagyjuk az igazi mazochistáknak. 

Az eredeti kép a pestisracok.hu-ról származik

Nézzük sorrendben:

1. A debreceni menekülttábor előtt üres cipőkkel tüntető Szabó Tímea és mindazok, akik a Welcome to Hungary transzparens mögé sorakoznak fel, "nemzetközi ágensek"

"A magyar politikában majd’ száz éve időről időre felütik a fejüket nemzetközileg kiképzett ágensek. Ők egyébként azért éppen Magyarországon dolgoznak, mert itt korlátozzák őket a legkevésbé a nyelvi nehézségek – és ez így volt már Gerő Ernőékkel is, de így volt 1990 után is. Barcelona vagy Belgium, Afganisztán vagy Afrika – mindegy, itt is ott is „helyt állnak”. Magyarországon is tették, teszik, amivel tartóik megbízták őket."

2. A menekültek "hátsó szándékkal szervezett invázió" keretében érkeznek hozzánk

"Emellett fontos kérdés – valóban –, hogy háborúk és konfliktusok okozta népvándorlásról beszélünk-e, vagy sokkal inkább egy hátsó szándékkal szervezett invázióról? Csak egy ilyen szándékot hadd emeljek ki: e migráció fedésében olyan terroristák jöhetnek be – szinte szabadon – Európába, akik a következő évtizedeket a rettegés korszakává tehetik. Európa történetében a hetvenes években már volt egy időszak, amikor szélsőbaloldali terrorbrigádok próbálták a félelem légkörének kialakításával szétverni Nyugat- és Dél-Európát."

3. A magyar baloldal önmagát is utálja

"...a baloldal és támogatói egyszer és mindenkorra lelepleződtek. Kiderült róluk, hogy csak addig humanisták, amíg nem magyar emberrel, közösséggel találkoznak. Akkor ugyanis korántsem ennyire befogadóak. Ők mindenkit szeretnek a világon, kivéve a saját fajtájukat. (...) Most először került olyan vitatéma terítékre, ami lerántja a leplet, mellesleg érzékenyen érinti a baloldal törzsszavazóit is. Ők számos olyan kampányban megnyerhetőek voltak, amikor szociális félelemre lehetett építeni. Így sikerült a szavazóbázisukat például a külhoni magyarok ellen hangolni. Most azonban a baloldal a saját bázisa szociális reflexeivel megy szembe, amikor az ő védelmük helyett – a jobboldal iránti dühtől, illetve internacionalista szövetségesei iránti megfelelési vágytól eltelve – a migránsok pártjára áll, ahelyett, hogy ebben a lét–nem lét súlyosságú kérdésben a nemzeti álláspontot osztaná."

4. A következő választásokra "valakit külföldről idecsöppentenek"

"Nagyon oda kell figyelni, senkit nem szabad leírni. Az MSZP-t vagy Gyurcsány Ferencet sem. Pláne azokat a ma még nem is ismert embereket, akiket esetleg éppen egy másik országban próbálnak felkészíteni, hogy majd sokat látott, nyelveket beszélő príma jelöltekként egy pipettával idecsöppentsenek a magyar politika bibéjére."

5. A Fidesznek még kétszer négy évre van szüksége - legalább

"Az embereknek szüksége van alternatívára, hiszen vannak, akik mindig az aktuális kormánnyal szemben szavaznak, s ahogy más országokban láthattuk, ha nincs más komoly erő, akkor bohócokra, rocksztárokra, ígérgető milliárdosokra, vagy rendszertagadó szélsőségesekre adják a voksukat. De ebben a pillanatban nem további négy, hanem többször négy évre van szükségünk, hogy a polgári berendezkedés megszilárduljon Magyarországon. Mindaddig a ringben kell maradnunk, amíg egy nyugalmasabb időszakban olyan politikai erők bontakoznak majd ki, amelyek a nemzet iránti felelősséget mint közös kiindulópontot nem tagadják."

6. Romániát szekus módszerekkel, kívülről manipulálják

"... ebben az elnyomásban a „szeku” jogutódja játszotta és játssza ma is a főszerepet. Biztos pontként ma is rájuk lehet számítani, ha valaki – most éppen – kívülről manipulálni próbálja a román belpolitikát. Ilyen időkben talán érdemes lenne félretenni a magyar közösségen belüli vitákat arról, hogy ki a legerősebb vagy a legjobb pedigrével rendelkező kutya a kenelben. Erdélyben túlzás nélkül ismét önvédelemre kell berendezkedni, s ehhez a legszorosabb – de megegyezésen alapuló – nemzeti egység kell."

A hét végét egy balatoni kis településen töltöttem, ahogy már évek óta mindig. Annyira évek óta, hogy még emlékszem, a szocializmus óloméveiben micsoda kalandokat jelentett a beszerzés. Ha nem hoztál magaddal kaját, akkor megjárhattad.

Aztán jött a rendszerváltás, amelyiknek akadt egy-két kézzel fogható eredménye. Így kibővült kedvenc vendéglátóipari egységem, a Csücsök, ahol ráadásul már Unicum és tequila is vételezhető. Valamit megjelentek a kisebb-nagyobb boltok, amelyekben be lehetett szerezni a nyaraláshoz szükséges dolgokat. Ezek egy része néha tönkrement, néha újranyitott, de

valami mindig volt.

Tulajdonképpen egyetlen nagyobb bolt dacolt az idővel, június közepétől augusztus végéig nagyjából kiszolgálta az igényeket.

Az első változás akkor állt be, amikor Lázár János és néhány barátja hazavitte a trafikengedélyeket. Ekkortól, aki cigarettát akart venni, az vagy hozott magával, vagy bebumlizott valahogy Siófokra. De mivel nem dohányoztam ez nagyjából engem nem is érdekelt.

Na és akkor jött ez a vasárnapi cucc. (Igaz, nem vagyok egy vasárnap,de azért ez már érdekelt.) Most akkor ez úgy néz ki, hogy a nagy boltban

már szombaton nincs semmi.

(Jó, sör, bor, pálinka akad.) Mert ugye, ami nem fogy el szombaton, az ottrohad, és akkor meg minek. Vasárnap zárva. Ugyan van egy kis bolt, de az azért kicsi, hogy alig legyen benne valami. És ami mégis, az meg persze drágább.

A nagy bolt persze lehetne piac is. Ugyan nem CBA, de sebaj. Ám – mondja a tulaj – már az sem érné meg, mert mostantól vasárnap 100 százalékos pótdíjat kell a dolgozóknak fizetni. Ennyit neki ez már nem ér meg. Elvinné a nyereséget.

Korábban a vasárnapért 50 százalék járt, rövidebb volt ugyan a nyitvatartás, de mindenkinek megérte. A dolgozóknak – diákok, GYES-es anyukák és a többi – a tulajnak és a vevőknek is.

Most ugye a dolgozók elesnek a vasárnapi pénztől,

ráadásul pár embert ki is kellet rúgni, mert minek. A tulaj elesik a bevétel egy fontos részétől. A vevők meg boldogan éneklik a bezárt ajtók előtt, hogy Baszódjál meg, KDNP. És már pénteken bevásárolnak valamelyik pesti Tescóban, ha kocsival jönnek le. Így ugye ezt a bevételt is elbukják az itteni boltosok, kicsik és nagyok.

Ja, és hogy a vendéglő jobban mennek? Csakhogy, akinek volt pénze arra, hogy beüljön az itteni helyekre – és nagyszerűek is akadnak közte, mint a már emlegetett Csücsök, örök kedvencem a Sárgaház vagy éppen a Piazza Attila –, azok már eddig is megtették. A többiek inkább akkor sütnek a kertben, vagy bográcsban rottyintanak valamit, alapanyag persze nem innen, mert itt ugye megint nem lehet

Vagy ők is csatlakoznak az alkalmi kórushoz „benne Semjén Zsolt”.

Amúgy nincs semmi baj. Régen sem volt bolt, akkor is nagyszerű bulik voltak itt.

Most kicsit vacakabb mindenkinek, de annyi baj legyen.

És, hogy a két közértpénztáros a családjával van-e vasárnap? Mondjuk, tíz hónapjuk akad arra, hogy minden nap otthon legyenek, mert amúgy nem nagyon kapnak munkát, de ez a KDNP frakciójából nem látszik. Úgyhogy ez is mindegy.

Éljen az erőszakos, tőrőlmetszett hülyeség. A fundamentalizmus.

Aztán csak ennek is vége lesz egyszer.

D. J.

Joggal várhatnánk el, hogy Magyarországon a bírák és legfőképpen az Országos Bírósági Hivatal elnöke független és pártatlan legyen. Sajnos, ez azonban nincs így. Íme 10 dolog, ami megkérdőjelezi Handó Tünde pártatlanságát ...és még 7 tulajdonság, ami vezető képességeit is kétségbe vonja.

• Házastársa a Fidesz egyik alapító tagja. Szájer József a második Orbán-kormány által levezényelt közjogi átalakulás egyik kulcsfigurája volt. Jelenleg is az Európai Parlament fideszes képviselője.

• Handó saját maga ismerte el, hogy az Orbán család jó barátja, - sőt, a kormányfővel való elfogult kapcsolatát nem is szégyelli.

• Kapcsolataira való tekintettel már maga az OBH elnökjelölési folyamata is szégyenletes színjáték volt. Ezt követően természetesen kétharmados többséggel szavazta meg a második Orbán-kormány országgyűlési többsége titkos szavazással az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot felváltó OBH élére.

• Nem számított, hogy alkotmányos alapjogokba ütközik - példátlan gyorsasággal élt a peráthelyezés lehetőségével. Így helyezte egy szintén elfogult bíróságra a politikailag kényes BKV-ügyet.

• A bíróság kijelölésének joga miatt az OBH szabályozását és Handó Tündét sok bírálat érte. Ám mikor ez ügyben zárt ajtók mögött hallgatta ki az Alkotmánybíróság, a tiltakozás ellenére a meghallgatásról készült felvételt végül 10 évre titkosították. Nyilván nem azért, hogy mi is tisztán lássunk.

• Az AB végül (másodszorra is) megállapította, a peráthelyezések alkotmányellenességét. Ezzel szemben Handó úgy értelmezte a döntést, hogy az a folyamatban lévő ügyekre nem vonatkozik.

• Handó a látszatra sem adva jelenik meg a kiválasztott jobboldaliak nyilvános rendezvényén. Ezt egyik elődje sem engedett meg magának.

• Saját képére és hasonlatosságára formálja a bírósági rendszert. Nem szakmai lojalitást vár el, hanem személyi függőségi rendszert épít ki. Ezt mi sem példázza jobban, mint a Gyulai Törvényszék új elnökének, Bagdi Árpádnak a megválasztása.

Mindezek ellenére Handó mégis előszeretettel hangoztatja a bíróság függetlenségét, sőt, fel is háborodik, ha bárki kétségbe vonja:

• Képmutató módon arra szólította fel a bírókat, hogy ha - az Index információi szerint - valóban konzultált velük a konkrét ügyekről, akkor jelentsék fel őt.

• Pofátlan dolog az is, hogy egy olyan bírói etikai kódex kiadására büszke, amelyet ő maga nem tart be. Különösen az elfogulatlanságra vonatkozó “parancsolatot”.

Ráadásként itt van 7 ok, ami Handó pártatlanságán túl a vezetői képességeit is megkérdőjelezi. Kétség sem fér az OBH-elnök alkalmatlanságához, miután elolvastuk a Magyar Rádió volt elnökének indokait. Kondor Katalin szerint Handó 

• Egyénisége miatt alkalmatlan a kontroll nélküli teljhatalomra.

• Alatta a Hivatal fluktuációja eddig nem látott méreteket öltött, s ez a működését nehezíti

• Éjjel küld munkatársainak emailben utasítást reggeli teljesítésre.

• Konfliktushelyzetben vagy csupán nemtetszésétől indíttatva hisztérikusan viselkedik, a munkahelyi környezetet elviselhetetlenné teszi.

• Vele szemben a társszervek vezetői a fentiek miatt fenntartással vannak, és ennek következtében az egész rendszerre hátrányosan hat a működése.

• Az idősebb generációt negligálja, eltávolításukon munkálkodik, és ezzel kárt okoz a szakmának.

• Korábban azért nem neveztek ki pályázati kérelme ellenére OIT-vezetőnek, mert alkalmatlannak tartották.

Handó Tündének tehát nem csak a pártatlansága, de a vezetői szerepe kérdőjeles, arról nem beszélve, hogy arroganciája is vérlázító. Ha tehetnénk, azonnal a leváltását követelnénk. Arra azonban még várnunk kell 2021-ig. Orbánék kétharmadának köszönhetően Handó megbízatása ugyanis 2012. január 1-től kilenc évre szól.

Van annak már tán' egy hete is, hogy egy melegházasságról szóló posztunk végén (egyebek mellett) bátorkodtunk azt a jóslatot tenni, hogy a témáról vitatkozni voltaképp értelmetlen, mert azonnal megjelennek a sötét trollok, akik meggyőzhetetlenek, se olvasni, se írni nem tudnak, de nem is kell, mert a buziság szerintük természetellenes és undorító. És hát mi nagyobb érv kellene annál, hogy nekik nem tetszik.

És a sötét idióták persze meg is jelentek.

Arra viszont nem számítottunk, hogy a Magyar Hírlap harmadik oldalán. 

Az 5-ös számú párttagkönyv tulajdonosa kérlelhetetlen logikával bizonyította be rólunk, hogy mi vagyunk

1. az átmenet,
2. a fikció,
3. a hiányzó láncszem,
4. régi szenvedélyünk a disznó- és hörcsöghágás,
5. a kacsacsőrű emlősökkel való csókolózás,
6. juhok feleségül vétele,
7. föl kell hizlalni minket, és levágni,
8. mert disznók vagyunk.

És természetesen ecsetférgek.

Egészen sötét indulatok törtek ki belőle; komolyan aggódtunk az egészsége miatt, végig kellett olvasni, hogy megtudjuk, megérte-e a cikk végét.

Egy tehetségtelen, wannabe írócska frusztrációja abból adódik, hogy tehetségtelen, vacak írócska maradt, és erről egészen nyilvánvalóan a ballibek tehetnek. Korniss például ma is saját kezűleg akadályozza meg, hogy Bayer egyetlen ízléses vagy jól fogalmazott gondolatot leírjon. Bizonyára klónozta a gépét.

A harmadosztályú krokiszerző hamar fölismerte, neki azon a pályán nem terem vidéki kúria,

merő pénzéhségből elment tehát prostituáltnak.

Mindent vállal. Gumi nélkül. Két forintért az anyját is, háromért az asztal alá bemászik. A Király sose kívánhatott volna alkalmasabb udvari bolondot magának.

Bár talán mégis inkább vásári hordószónok, aki itt ragadt középkorból, és aki a sötét babonáit elegyíti az altesti utalásokkal, hisz' ő a végbéltraktus legnagyobb magyar szakértője. A köznép legnagyobb örömére, mert a köznép ebből ért, és mert a köznép örül, hát a Király is örül, mert ezekre a sötét indulatokra alapozza a királyságát.

A helyzet tehát az, hogy a prolikat és testi vágyaikat rühellő Bayerből

a prolik kiszolgálója lett,

az udvari üzenetek közvetítője, aki olyan nyelven beszél, amit az altesti örömök kedvelői még éppen megértenek. Egy hasznos idióta, aki olyan dolgokat mond ki, amiket a Király (és az udvartartásból mindenki más is) már szégyellne, viszont kimondani elengedhetetlen, mert ez kell a tábornak. Nagy karrier, dehát kell az a pénz. Recskázás, fingás, böfögés, hányás, okádás, ecsetférgek, tubifex.

De legalább konzekvens: úgy is él, ahogyan ír. Ha nem hiszik, nézzék (illetve hallgassák) meg figyelmesen a következő videót. (És lehet, hogy le is fingotta Lázárt, de a szagostévét még nem találták föl.)

Ezen a ponton persze érhet bennünket a vád, hogy éppen azt műveljük, amit Bayer, ti. nem az érveit vesszük számba, és cáfoljuk őket, hanem pusztán személyeskedünk. A szemrehányás lehet jogos, de a mi magatartásunk is érthető. Mert Bayerrel nem lehet vitatkozni. Mert mutasson bárki akárcsak egyetlen érvet, gondolatot, értelmes mondatot a cikkében. Vagy akár az egész munkásságában.

Csókoljunk hörcsögöt? Hágjunk disznót? Ezek lennének az érvek? Bár, ha jobban belegondolunk, talán azok akartak lenni. Talán egy végig nem gondolt reductio ad absurdumnak szánta, de az meg rávilágít fölfogóképességének korlátaira, mert akkor nem érti, hogy 

ami lehetséges, az nem kötelező.

Bár nyilvánvalóan nem lehetséges, de ezt nem is állította senki. Mi pláne.

Azt nem rónánk föl neki, hogy nincs tisztában a modern evolúcióbiológia és populációgenetika, különös tekintettel a kladisztikára, eredményeivel (ezekkel teljes mélységig nem is lehet tisztában senki), de azt már igen, hogy a szóritész-paradoxonról se hallott. Eszerint a fokozatosan változó sokaságban az egyes csoportok között meghúzott határok szükségszerűen önkényesek.

Azt persze nem is állítottuk, csak Bayernek vannak komoly szövegértési gondjai, hogy ne lenne különbség két, egymástól genetikailag olyan távol álló egyed között, mint amelyeket (kellő általánosítással) az ember és az ecsetféreg szavakkal írhatunk le. De Bayer butaságát azért jellemzi, hogy bár egy Darwin-címet használ sajátjaként, a könyvet nem olvasta, még kivonatosan se. Máskülönben lenne fogalma róla, hogy Darwin éppen arról beszél,

a fajok nem örökkévalók,

folyton változnak, egymásból keletkeznek, és egymásba alakulnak, és megkísérli bemutatni, miként. Darwintól kölcsönzött cím alatt vitatni a fajok mesterséges voltát, hát, az egészen egyedülálló.

Az egyedeket persze csoportosíthatjuk többféle szempont alapján, de határok elmosódottak lesznek, ezért az osztályozás mesterséges, más szavakkal fiktív és önkényes. A kategóriák nem állandóak, és tartalmuktól, ti. az egyedektől függetlenül nem is léteznek. Itt bátorkodnánk emlékeztetni a középkori univerzálé-vitára is, amelyet a nominalisták végül döntő fölénnyel nyertek, ami viszont

elkerülhette valahogy Bayer figyelmét.

(És így már érthető, miért kerülte el a felvilágosodás is.)

Az univerzálé-vitában az az álláspont jutott meggyőző többségre, hogy bár piros dolgok vannak, a pirosság mint olyan ezektől függetlenül nem létezik. Csak partikuláris dolgok léteznek, univerzális kategóriák fölállíthatók ugyan, de rajtunk múlik, létrehozzuk-e őket.

Mi vagyunk leginkább meglepve, hogy ezt még magyarázni kell, de innen nézve világos, mi Bayer igazi problémája. Mert annál a közhelynél, ami csak neki nóvum, miszerint az egyedek osztályozása mesterséges, voltak azért relevánsabb állítások is a posztunkban.

Ugyanis, ha nem létezik pirosság, és egyáltalán univerzálék, akkor bár időnként hasznos, de kétségtelenül mesterséges a kategorizálás. Ha a fajok közötti határvonal önkényes, akkor mi tart vissza bárkit, hogy a népek, nemzetek és osztályok közöttit is annak minősítse?

Ebben az esetben az egyéneket saját értékükön mérnénk. És hát mi lenne akkor azokkal, akik amúgy értéktelenek, és csak az udvari prostitált, meg a hasznos idióta szerepére alkalmasak?

A csoportidentitást, a valahová tartozást, a megbecsültség érzését vennénk el akkor Bayertől. 

Hiszen neki magának is kínos, amit művel. De meglehet az az illúziója, hogy ezt egy magasabb érdekért, egy embercsoportért teszi. A magyar nemzetért, a népért, a jobboldalért, a Fideszért, az emberiségért, a normálisakért. Ha viszont rámutatunk arra, hogy ilyen magasabb érdek, állandó csoport és viszonyítási pont nem létezik, akkor Bayer ott találná magát saját frusztráltságában.

Akkor végképp bizonyítást nyerne, hogy a lezüllött írócska pőre pénzéhség miatt alázza le magát naponta.

Szeged. Szerda, délután 4 körül jár az idő.

Lelkes civilként érkeztünk meg kisteherautónyi adományainkkal, melyeket a menekülteknek szánunk. A vasútállomás, mely a hírek szerint a gyűjtőhelyeként szolgál adományaink célszemélyeinek, most szinte teljesen üres. Az épületbe persze be sem engedik őket, csak a vonat indulása előtt pár perccel, de az állomás előtti nagy tér is üresen tátong – nem csoda, a napon biztos van vagy 40 fok, aki tudja, árnyékos helyen próbálja átvészelni a rekkenő hőséget.

Civilek vagyunk és lelkesek, s ugyan van raktár, ahová lerakhatjuk adományainkat, de mi mégis úgy döntünk, szerencsét próbálunk annál a határrendészeti kirendeltségnél, ahová a zöld határon elfogott menekülteket viszik, hogy az idegenrendészeti eljárás szabályainak megfelelően bekerüljenek a rendszerbe.

Cirka hat óra, amit ilyenkor bent töltenek.

A helyi menekülteket segítő önkéntesek is tudják, jó lenne ide is bejuttatni az adományokból, de nem lehet. A szabály az szabály, kérem.

Mi azonban próbálkozunk. A kaputelefonon ügyeletes tiszt fogadja köszönésünket, és ígéri, pár perc múlva kijön hozzánk, hogy megbeszéljük, mit tehetünk az ügy érdekében.

Várunk…a hőség rettenetes…arcunkon nincs már egy pontnyi száraz felület sem… szó mi szó, nem lehetünk üdítő látvány… na de persze nem is azért jöttünk…

Majd hirtelen feltárul a hatalmas kapu, rajta jól öltözött, szőke, rövid hajú, penge vékony ajkú fiatalember lép ki, s mielőtt bármit is mondhatnánk, társunknak Györgynek szegezi  ordítva az agresszív hangvételű kérdést, arcába mászva tekintetével:

vatcdöproblem?! vatcdöproblem?!

Hogy a támadó kérdés György kreol bőrének, vagy mindhármunknak a hőségtől meggyötört látványának szólt-e – nos, ez nem derült ki. Ellenben György barátunk higgadt, de annál határozottabb magyar válaszát, az éppen a határrendészeti munkahelyéről távozó, már nem szolgálatban lévő fiatalember egyhamar biztos nem felejti el . Mit ahogy arra sem számított, hogy ott  helyben kell bocsánatot kérnie tőlünk minősíthetetlen  stílusért és viselkedéséért. De György határozott, ellentmondásnak helye nem volt.

Közben az ügyeletes tiszt is megérkezett, aki nehezen értette, hogy mi is ez a hangoskodás. Mint ahogy azt sem, hogy távozó kollégája miért így „üdvözli” az idegen érkezőket. Nem volt ezzel egyedül. Mi is csak álltunk, s amiről eddig

csak a híradásokban hallhattunk, most a saját bőrünkön éreztük.

Elég volt hozzá pillanatnyi szótlanságunk, napsütötte kreol bőrünk, atlétafelsőnk és rövidnadrágunk és kérdő tekintetünk. Idegenek voltunk néhány másodpercig és „pengeajkú barátunk” megpróbálta pillanatok leforgása alatt tudatosítani bennünk vállalhatatlan stílusával, hogy semmi keresnivalónk nincs az ő országában.

Az adományokat végül a pályaudvarnál leadtuk. Tudjuk, hogy jó helyre kerülnek.

Azt pedig csak remélni tudom, hogy penge ajkú agresszív barátunk olvassa majd ezeket sorokat – helló szegediek, lehet megosztani! –, s duzzogó elrohanása után legalább most megérti: a stílus maga az ember, és hogy szerdán neki nem sikerült a megütnie a megfelelő mércét.

Drelyó Ágnes

(Kép: Borsonline)

A menekültek elleni uszításról jut eszembe ez a történet. Régi és poros. („Kézirata kicsit poros, leporolja doktor Boros” – szól a közismert versike különben is történetünk egyik hőséről.)

A menekültekkel való politikai játszadozásnak megvannak a maga hagyományai. Persze akkoriban történetünk másik fontos szereplője, Pozsgay Imre még maga sem sejtette, hogy egyszer egy jobbról uszító kormány popsijába szeretne kerülni. De a szándék már megvolt.

Szóval, közeledett a rendszerváltás – innen nézve - , de onnan csak azt tudtuk, napról napra többet lehet megírnunk, hiszen eddig

annyi mindenről nem volt szabad szólni. 

Így azon sem lepődtünk meg, hogy egy hétfői napon drámai hangvételű cikk jelen meg akkori lapomban, az azóta megszűnt Magyar Nemzetben, amely arról tudósított, hogy a román-magyar határon a Romániából átszökő magyar nemzetiségűeket lelövik, és e szörnyűség felett a magyar (komenista) hatóságok szemet hunynak. Az írás elég meghökkentőnek tűnt – de hát akkoriban annyi hihetetlen dolog derült ki. Ráadásul maga a meglehetősen óvatos főszerkesztő, Soltész István adta le az anyagot, amit egy közismert, felettébb jó húsban lévő – lásd még: zsírtáltos  -  ellenzéki vezér hozott be.

A cikk reggel megjelent, délre kitört a balhé,

és mi hárman már indulhattunk is a határra bizonyítékokat gyűjteni a cikk igazolására. (Hogy miért nem előbb a bizonyítékgyűjtés, és utána a megjelentetés? Jó kérdés. De hát forradalmi időket éltünk akkor is!) Boros Pisti vezette a csapatot, Dénes D. István a  Lada Szamarát, én hátul szundítottam a kocsiban. Gyulán  az akkor alakulgató helyi MDF potentátjai számítottak a hír forrásának. Alig fél órát beszélgettünk velük, és gyakorlott újságíróként megállapítottuk – ezek semmit sem tudnak, összevissza fecsegnek.

Ennek ellenére nekikezdtünk a hullavadászatnak: a főszerkesztői utasítás az főszerkesztői utasítás. Ha előkerülne egyetlenegy agyonlövött vagy megsebesített… Hárman háromfelé rohangásztunk: hullaházak, orvosi rendelők, kórházak, templomok, kocsmák, határőrlaktanyák, temetők, anyakönyvi hivatalok, rendőrőrsök.

A nyugati határon mér nem lőtték le a kifelé menőket. A keleti hárton viszont lelőtték a befelé jövőket. Vagy nem (Kép: fotomuveszet.hu/Rédei F., Népszabadság)

Mindenütt szorgalmasan kérdezgettünk, persze halottat senki sem látott, de mindenki ismert valakit, akinek biztos tudomása van ilyesmiről. Ám, amikor becserkésztük azt a valakit, az kifejtette, hogy ő ugyan nem tapasztalt effélét, ám ismer valakit, aki már megbízható forrásból hallott ilyen esetről – s többnyire megnevezte azt, aki hozzáküldött.

Ennek ellenére nagyszerű riportot írtunk Pisti, István és én, arról hogy ugyan, hála istennek, agyonlövötteket nem találtunk, mert valószínűleg nincsenek is, ellenben az azért mégsem szép dolog, hogy a magyar határőrök az átszökötteket összebilincselve visszaadják a Ceausescu-rendszer embereinek – kik komótos alapossággal, gyakran már ott, magyar bajtársaik szeme láttára,

kíméletlenül megverik a lebukottakat.

Igazán izgalmas cikk volt. Elégedetten kortyoltuk hát késő este jól megérdemelt Unicumjainkat a gyulai szállóban, és fokozódó nagyképűséggel vártuk a tévé, akkor még létező, esti lapszemléjét. Ám a mi cikkünk nem szerepelt benne. Pisti, a javíthatatlan optimista szerint a nagy durranást reggelre tartogatják, nem akarják időnek előtte ellőni a poént.

Én azért a portáról, a kurblis telefonon – igen  emelt díjas, sürgös kapcsolást kérek – felhívtam az éjszakás olvasószerkesztőt a Lenin körút 9-11-ben (New York palota a baráti körben ismert neve a helynek), aki bevallotta, hogy kihagyták az írásunkat, mégpedig felsőbb utasításra. 

Merthogy – derült ki később –, amikor kisült, hogy nem igaz, amit az ellenzék jelentős testsúlyú Csurkája állított, akkor ez gyorsan azzal fenyegette meg a hatalom embereit, hogyha őt – vagy „informátorait” – emiatt baj éri, akkor majd azt fogja mondani:

a mocskos kommunisták nemcsak gyilkolnak, hanem még le is tagadják, és úgyis mindenki neki fog hinni. 

A hatalom szintén nem filigrán embere amúgy is éppen megkezdte hatalomátmentési sasszéját, amelynek fontos eleme volt az együttműködése az akkori MDF-fel. Így aztán a mi igazmondó és alapos tényfeltáró cikkünk kihagyását rendelte el Pozsgay Imre, az akkor még elvtárs.

Ha jól emlékszem – legalábbis így idézem fel Sajtóstúl a házba című, ma még kiadóját kereső könyvemben a történetet – Boros Pisti barátom akkor csalódott először a rendszerváltás őszinteségében. Pedig a rendszerváltás akkor még csak előttünk volt.

 Dési János

Van abban  valami csudijó, hogy aki CÖF-ösnek áll, az utána magabiztos hülye lesz. Az élet így rettentő egyszerű. CÖF = csacsiság (hogy ennél erősebb szavakat ne használunk, teringette). Az élet így aztán rettentően könnyen kiismerhetővé válik, lépjünk tovább, nincs itt semmi látnivaló.

A legújabb gyöngyszem:

„A CÖF támogatja a közérdekű adatkérés törvényi korlátozását. Szerintük a  civil jogvédők által idegen kezekbe kerülhetnek állami adatok”.

Na, még csak az kellene, hogy idegen kézbe! Az idegen kéz (Lásd Európai Unió pl.) itt és most csak arra kell, hogy a Garancsik és Mészárosok, esetleg a Tiborczok komoly pénzeket szakíthassanak le az EU-tól. De ettől kezdve mindeninek kuss. Senkinek semmi köze ahhoz, hogy ebből

milyen vagyonok gyűlnek távoli országok kétes bankjaiban.

Így van ez rendjén. Lopni csak szépen, csöndben, halkan érdemes. A népnek meg úgysem tűnik fel, hogy mondjuk Felcsúton vasút épül, és erről a mindenhez  nagyszerűen értő, hűséges gázszerelő állít ki majd komoly számlát a végén. A népnek nem tűnik fel, hoy Orbán veje villamosít (idősebbek, kérem, idézzék fel a fiatalabbaknak a GOELRO-tervet), és a legutóbbi időkig a megbízható barát épített hidat, vasutat, ami csak szembejött. De ez maradjon titok.

Gondolom, a CÖF szóvivője, egy bizonyos ifj. Lomniczi Zoltán majd magas hatásofokon megmagyarázza, hogy ez így miért jó. A mi titkunk, hogy választott vezetőink,

pár közeli barátjuk segítségével, kilopják a szemünket.

Tudjuk, a titkolozás minden diktatúra mániája. A jogállam jellemzője meg a nyíltság.

Egyszer egy ösztöndíjjal Amerikában jártam. Ohióban, egy kis községben a helyi elöljáró látott minket vendégül. És a falucska egyetlen kocsmájában panaszolta el nekünk, hogy itt már nagyon elszemtelenedtek az újságírók. Mert ő a két elöjáró barátjával minden pénteken itt szokott legurítani pár sört. És a helyi firkász ezt kiszúrta, és közölte, hogy neki, mint a nyilvánosság képviselőjének, joga van odaülni hozzájuk.

És amikor ismét nem hívták meg, akkor bírósági végzést hozott, hogy a helyi elöljárók, ha együtt vannak, az a  nyilvánosságra tartozik, nem kergethetik el a sajtó képviselőjét. Mr Smith szerint amerikai kollégánk csak potyasörben reménykedett, de a következő héten már ő is csatlakozhatott a csapathoz. Sunshine act – figyelmeztetett a bíróság. Nálunk meg a

mélységes mély sötét, ami a CÖF-ből árad.

A CÖF persze nem magasröptűen gondolkozik, történelmi szerepe csak annyi, hogy széles nyelvcsapásokkal nyalja a hatalom popsiját. Lehetőleg fényesre, bármilyen ökörség hangzik is el.

És hősünk, ifj. Lomniczi és kicsiny csapata, kb. ennyire képes is. Gondolkozni már kevésbé,  de ez nem is elvárás feléjük. Ők korunk munkáslevelezői, akiknek azt kell ország-világ előtt bizonyítaniuk, hogy a nép szereti az ő Rákosi elvtársát Orbán kis vezetőjét, s tűzön-vízen keresztül kitart mellette, egészen a szakadékig.

Mondjuk, az új törvény lényege leginkább az, hogy pénzért adja a közérdekű adatokat, és így kívánja ellehetetleníteni az ellenőrzést – amiből az is következik, hogy ha egy gazdag „idegen kéz” a magyar adatokra vágyik, akkor majd maximum fizet.

De a rövid pórázon tartott CÖF-östől nem várunk el különösebb éleselméjűséget,

neki elég, ha az éltető segget megleli, és lágy csapásokkal körbenyálazza.

Cöf-cöf-cöf  - mondja neki a gazda, mire ő boldogan odacsúszik és aportíroz.

Az más kérdés, hogy olyan, egykor komoly embernek számító jogász, mint Trócsányi László igazságügyminiszter, miért adja a nevét efféle jogszabályhoz. Dehát, ahol zsarnokság van, ott mindenki szem a láncban. Igaz, mindig akadnak nagyszorgalmú „szemek” – Trócsányi nevét pedig ezentúl max. a korrupt politikusok üzelmeit leplező szolgák/technokraták rovatába jegyezzük fel.

A mi kis CÖF-öseink pedig most elégedetten hátradűlnek, hogy ők aztán jól megmondták. És várják a koncot, amit mindárt odavetnek nekik.

Köszönjük, CÖF – hoztátok megint a formátokat, nem csalódtunk benned. Helyedre.

Dési János

Adott a napokban egy interjút Gyurcsány. Az anyag közepesen érdekes, elszántan tagadja például, hogy a DK célja az MSZP bedarálása volna. (Miközben tetszőleges felmérésből kitűnik, hogy a baloldali ellenzéki szavazók összege adott, egymás kárára tudnak csak bővülni: amennyivel Gyurcsányék nőnek, annyival csökkennek a szocialisták.)

De nem ez a lényeg.

Az interjú végén a kettővel korábbi miniszterelnök kimond egy érdekes dolgot:

"A Fidesz összetartozásában kimondhatatlan erős elem az antigyurcsányizmus. Ezt az ellenséget időről időre meg kell mutatni, különösen, amikor gyengül a tábor."

És ezt ő mondja ki. Nem a riporter.

Ez komoly fejlemény. Eddig az volt az állítás, hogy "a karakteres politikus szükségszerűen megosztó", meg az, hogy azért támadják, mert félnek tőle. Ehhez képest a Fidesz-tábort összetartó antigyurcsányizmus létének elismerése komoly nóvum.

De mi következne ebből? Ha elfogadjuk, amit amúgy Gyurcsány is állít, hogy

1. a Fidesz-kormány végleg tönkrevágja Magyarországot,
2. és emiatt Orbánnak távoznia kell,
3. valamint, hogy a Fideszt csak választáson lehet leváltani,
4. de eddig elegendő volt a hatalmon maradáukhoz a törzsszavazóik vakhite,
5. ami amúgy az utóbbi hónapokban (a xenofób-kampány előtt) gyengülni látszott

abból nyilván az következik, hogy

nem kellene ezt az összetartást erősíteni.

Mi több, esetleg megpróbálni gyengíteni. Megszüntetni a kohéziós elemeket. Amit tudunk, és ahogy tudjuk. Például a kimondhatatlanul erőset. Elég nyilvánvaló, mi a teendő.

De nem. Szó sincs róla. Mindjárt a következő két mondatában azt mondja, 

"A folytonos emlegetésemben nyilván szerepet játszik az is, hogy Orbán tudja: hosszabb távon kell velem számolnia. És ebben igaza is van."

És mennyire sajnálhatja Orbán, hogy igaza van.

Számol is vele. De nemhogy félne tőle, bízik benne. Hiszen Gyurcsány éppen most ismerte el, már egyáltalán a politikai szerepvállalása is a Fideszt segíti, mert az így föl tud mutatni ellenségképet. Kimondhatatlanul erőset.

Gyurcsány a nyilvánvaló konklúziót nem hajlandó levonni. 

Mintegy igazolja a régi brit empirikusokat, mint Hobbes vagy Hume, akik tagadták az etikai intellektualizmust, és az antropológiai pesszimizmus alapján az állították, az önérdek mindig fölülmúlja és legyőzi a racionalitást.

Van az a nárcizmus, ami túlmutat bármiféle észbeli megfontoláson. Nem is várható el, hogy vélt érdekei ellen cselekedjen. De miután kimondta, hogy ő segít összetartani a Fidesz-szavazóit, már nem hivatkozhat arra, hogy nem tudta.

És miután kimondta, magára vessen az is, aki még mindig az Orbánt egyedül legyőzni képes baloldali messiást látja benne.

(Kép: mandiner)

Pontosan egy évvel ezelőtt módosították a Felsőoktatási Törvényt, Balog Zoltán jelentette be júniusban, hogy kinevezik a kancellárokat az egyetemek élére, aki szerint "meg kell teremteni a megfelelő viszonyt az egyetemi autonómia és a felelős, hatékony gazdálkodás között".

Meg is teremtették. Bunkósbottal. 

Az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) tiltakozott, persze ez senkit sem érdekelt. A kancellár intézményével fideszesék

szépen berakták a lábukat az ajtórésbe. 

Több gond is van a kancellárokkal. A magyar állami egyetemeken

1. a kancellárokat ugyanis nem a szenátus szavazza meg, hanem a miniszterelnök nevezi ki őket;
2. az egyetemeknek még a pályázók kilétéről sincs tudomása;
3. a pályázatok pedig az elbírálásig nem nyilvánosak. 

Tehát az egyetemek maximum térdelhetnek és szerethetnek, de hogy kit ültetnek a nyakukba, arról fogalmuk sem volt, beleszólásuk meg pláne nem. 

(Kép: semmelweis.hu)

Ezt hívják az egyetemi autonómia két lábbal tiprásának. 

Egy év alatt kiderült, hogy egy kancellár fizetése - aki az egyetemek reális gazdálkodásáért felelős - 1,5 - 2,2 millió forint havonta. Ez alig háromszorosa egy átlagos egyetemi oktatóénak.

Tegyük hozzá: a Budapesti Műszaki Egyetemen, ahol az informatikusokat képzik, 100 ezer forint a közbeszerzési keretösszeg felső határa, azaz az ott tanító oktatók nem igényelhetnek új számítógépet maguknak, mert

a kancellárt fizetik ki inkább. 

Számítógépre nincs pénz. Az informatikusoknak. De ez mindegy. Kell az a kancellár, az fontos! Legyen a bukott fideszes kádereknek valami kellemes helye, ahol kiélhetik a hatalmi arroganciájukat!

Most, hogy a láb már bent van, a fideszesek úgy gondolták, nem cicóznak tovább: rárúgták inkább az ajtót az egyetemekre.

Megszavazták az újabb felsőoktatási törvényt, ami gyakorlatilag egy bizottságot nevez ki az egyetemek élére, amely szinte teljhatalommal bír. Az egyetemek problémáit nem oldja meg, csak újakat teremt.

A gond nem csak ez: bezárnak vagy 60 egyetemi szakot, látszólag minden logika nélkül. 

Repül

• a szociális munka (kit érdekelnek az idősek, a gyengék, a hajléktalanok?),
• a nemzetközi kapcsolatok (kerítés kell ide, nem kapcsolat!),
• de az egész Európában elhíresült ipari termék- és formatervező szak is, ahonnan olyan emberek kerülnek ki, akik egyből nemzetközi világmárkákhoz mennek el dizájnernek. 

150-en azért tüntettek a törvény ellen. Nyilván, ezek olvasnak még újságot Magyarországon. 

Közben bezárnak 100 gimnáziumot. Az egyetemisták 37 százaléka pedig végleg lelépne Magyarországról.

De ez kit érdekel, ugye. Hiszen az a 40 kilós afgán menekült, aki a "disznópestist hurcolja be az országba", na, az sokkal fontosabb, hogy uszítsunk ellene. A gyűlölködés sokkal fontosabb, mint az Ön gyerekének jövője. Az ország jövője. 

Az, hogy az országban éppen központosítják, majd szétverik az oktatást, az senkit sem érdekel. Pedig ez lenne az igazi nemzeti érdek. 

• Ha ön konzervatív, nyilván úgy gondolja, hogy Klebelsberg Kunó nem volt hülyegyerek, hogy sok iskolát nyitott a Horthy-érában és a nemzet felemelkedése csak kiművelt emberfőkkel lehetséges.
• Ha ön liberális, nyilván úgy gondolja, hogy az ország versenyképessége sínyli meg, ha az oktatás színvonala és volumene esik.
• Ha ön baloldali, nyilván úgy gondolja, hogy a szegénységből csak az oktatással lehet kimászni. 

Így tehát, mind egyetértünk abban, hogy a Fidesz lépése

nemzetellenes, ostoba és rombolja az országot. 

Hányan jönnek velem tüntetni holnap a Kossuth-térre az új felsőoktatási törvény ellen? Hányan hallottak róla egyáltalán...? 

Sajnos, a felsőoktatási törvényhez, kedves olvasó, gondolkodni kell. Olvasni utána. Nem lehet egyszerűen uszulni ellene. Gyűlölni. Hát, így sorvad el Magyarország. 

Ezeknek nagyon, nagyon kevés eszük van. Mondhatni, fogalmuk sincs, miről beszélnek.

Van ez a Nagy István, aki sertés-, nyúl-, prémes állat- és takarmányozás-szakértő, valamint méhész és hivatásos vadász, amellett a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára, és azt találta mondani egy mórahalmi fórumon, hogy bár még nincs veszély, de fontos határzár mielőbbi felépítése. (Értik, ugye? Nincs veszély, ezért védekezni kell ellene.)

Nagy szerint "beláthatatlan károkat okozhatnak a növény- és állatbetegséget terjesztő vírusok, baktériumok, amelyeket a migránsok hurcolnak Magyarországra a szendvicseikben". (A szendvicseikben!)

Ilyen például a sertéspestis, amit a kolbászos zsömlékkel hoznak be. (A kolbászos zsömle, mint csodafegyver, istenem, ha ezt tudták volna románok 100 éve. Akkor most Biatorbágyon vagy talán Mosonmagyaróváron is az erdélyi színek lengenének. Mórahalmon biztosan.)

Ám a sertéspestist nem szabad lebecsülni, ha beüt, akkor itt az apokalipszis. Így se eszik a magyar már sertést, mi lesz akkor a Mészáros és Mészárossal; mivégre volt a személyre (disznóra) szabott áfacsökkentés?

Pici hiba a világvége-hangulatban (amelynek a veszélye, ugye, nem áll fönn, de azért védekezünk ellene), hogy a menekültek túlnyomó többsége muszlim.

Akik viszont nem esznek disznót. Illetve disznóhúst. Kolbászt pláne.

Hát milyen emberek ezek? Emberek egyáltalán? Na, ezért nem szabad őket beengedni ide!

A helyzet tehát az, hogy ezek idejönnek, de

1. nem hoznak kolbászos zsömlét, ezzel nem tartják tiszteletben a kultúránkat.
2. Nem akarnak súlyos bűncselekményeket elkövetni, világos tehát, hogy nem tisztelik a törvényeinket. Ezért szabálysértésekre hivatkozva kell kiutasítani őket, hogy ne jelentsenek veszélyt a törvénytiszteletre.
3. És még a munkánkat se akarják elvenni, emiatt törvénnyel kell őket rabszolgasorba kényszeríteni.

Mert, ugye, nem az van a plakáton, hogy nem veheted el a magyarok közmunkáját. A közmunka tehát nem munka.

De amúgy az a fő probléma, hogy megzavarják az őzek üzekedését. (A fölső képen éppen készültek valamire, de meg lettek zavarva.) Az őzek nemi életét mi különösen a szívünkön viseljük. Azonnal új plakátokat kell rendelni a Habonynak a Rogán szomszédjától, hogy 

Ha Magyarországra jössz, nem zavarhatod meg az őzek üzekedését!

Nemzeti konzultáció. Mert ha megzavarod, akkor nem lesznek kis őzecskék, és akkor ugyan mit lőnének agyon a vadásztársaságnak álcázott alföldi fideszes-kisgazda alapszervezetek? És különösen Semjén Zsolt.

(Kép: turistamagazin.hu)

Össze lehet-e egyeztetni a német precizitást a balkáni – hmm – temperamentummal? A hétvégi görög népszavazás megint az jelzi, hogy valószínűleg nem. Vagy nem könnyen. Vagy legalábbis, akarni kell mindkét félnek.

A görögök többsége önérzetesen megsértődött, hogy nekik a németek ne magyarázzanak.

Adjanak pénzt, azt ne kérjék vissza,

amúgy meg kussoljanak. Ennyi az egész.

A statisztikákból tudjuk, hogy

1. Görögország össznemzeti teljesítménye vagy 25 százalékot zuhant az elmúlt években,
2. az emberek negyede munkanélküli,
3. a fiatalok majdnem a felének nincs hivatalosan munkája

Hát mitől lennének boldogok?

De ettől még tény, a görög gazdaság nem termel ki több pénzt. Ha jön az önálló valuta, akkor az a maradék befektetések elinflálását jelenti, de ellátási gondok, áruhiány, tovább növekvő munkanélküliség, elmaradozó turisták tömegei sem lehetetlen ma már.

Ki szívja meg tehát megint? Ki más? A keményen dolgozó görög kisember. Ez már csak ilyen.

A gazdaságban nincsenek csodák. Azt a pénzt, azt az értéket, amit nem termeltünk meg csak kölcsönből tudjuk elkölteni. Ha a kölcsönt nem adjuk vissza, akkor nyilván elég nehéz lesz olyan jó marhát találni, aki újra ad. Ennyi. Lehet számolgatni, meg ügyeskedni, vagy reménykedni, hogy valamire az is elég, ami saját erőből összejön. De az biztos, hogy kevesebb nyugdíj, fizetés, szabadság és szieszta a dolog vége.

Ha a gazdaságban nincs is csoda, a politikában gyakran előfordul.

A „nép” nem feltétlenül racionális.

Főleg, ha demagóg politikusok gátlástalanul hülyítik. Nem kell messzire menni, tessék csak körbenézni Magyarországon. Az egészségügyi reformot szét lehetet bombázni, hogy aztán mára már csak ez a mind reménytelenebbül működő maradjon – de úgy hogy már ötlete sincs senkinek, mit is lehetne vele kezdeni.

Akinek pénze van – és a Mészárosok, a Garancsik világában azért akad ilyen is – az külföldön gyógykezelteti magát vagy drága magánklinikákon. A többiek meg miért voltak olyan barmok, hogy bedőltek a hülyítésnek? Így jártak. Jártunk. Kész.

Az Európai Unió – már ha volna szeme – néz, mint borjú az újkapura Ok, nyugaton sem fenékig tejfel, ott is aratnak rendre a populisták, de azért mégis.

Természetesen Görögországban holnap is fel fog kelni a nap, a tenger kék lesz, az elmúlt hónapokban nagy tételben vásárolt luxus autókba bizonyára csak jut egy kis üzemanyag.

Görögország azonban vegetálni fog,

hosszú-hosszú évek kellenek majd, hogy kikeveredjen ebből az egészből. Eléldegél majd itt az Unió perifériáján, ahol kiszámíthatatlan a holnap – és még csak szemrehányást sem nagyon tehetnek legtöbben másnak a történtekért.

A tanulságokat persze most levonhatnánk, de minek. Úgyis teljesen egyértelmű a dolog.

Csak nekünk még szép kék tengerünk sincs.

D.J

(Kép: gorogoszag.network.hu)

Miután Balogh Zsolt bocsánatot kért hamis vallomása miatt, és az ügyészség is elismerte, hogy nem létezhetett a BKV-ügyben elhíresült "korrupciós pénzzel tömött nokiás doboz".

Azonban a volt főpolgármester-helyettes korábbi párttársai és mindazok, akik politikai érdekektől vezérelve felhasználták a botrányt, most mélyen hallgatnak. Pedig itt lenne az ideje annak, hogy 

Bajnaitól kezdve, Gyurcsányon át, Lendvai Ildikóig mindenki nyilvánosan bocsánatot kérhetne a hamisan megvádolt Hagyó Miklóstól.

Az MSZP az ártatlanság vélelmére nem sokat adva kezelte a 2009 őszén kirobbanó BKV-botrányt. Bár bejelentették, hogy bíznak a főpolgármester-helyettes ártatlanságában, a választási kampány közepén mégis felkérték Hagyót, mondjon le minden pozíciójáról.

A meggyanúsított politikus esetleges ártatlansága senkit nem érdekelt, az MSZP-ben minden érdekelt arra hajtott, hogy

Hagyó kitúrásával saját párton belüli pozícióját erősítse.

Ahelyett, hogy támogatták volna párttársukat, a sajtóban célozgattak, üzengettek és szivárogtattak. Mit több, akkori sajtóértesülések szerint a Hagyó elleni vallomásokat is az MSZP legfelső köreiből szivárogtatták ki. Egyes pártvezetők pedig még meg is erősítették a terhelő vallomások hírét.

Íme 4 szocialista vagy volt szocialista, aki beleszállt  "nokiadobozolásba":

• Burány Sándor: A fővárosi szocialisták akkori vezetője már 2010. február 2-án kijelentette, hogy "a nem cáfolt kiszivárogtatás azt jelenti, hogy gyanúsított lesz Hagyóból."

• Lendvai Ildikó: Az MSZP akkori pártelnöke nem sokkal a botrány kirobbanása után már egyenesen bűnösnek titulálta Hagyót. Kijelentette, hogy „Aki bűnös, nem fogjuk védeni, ha valaki bűnös, annak nem lesz helye a szocialista pártban"

A pártok a 2014-es választások idején is emlegették a nokiás dobozokat a nyilvánosság előtt. A különböző pártok képviselői - így a korábbi MSZP-sek is - ezzel igyekeztek lejáratni egymást.  

 Lopni igazán akkor éri meg, ha ki sem nagyon derül a dolog.  Tolvaj pedig kétféle van.

1. Az, aki kisipari módon dolgozik, elemel egy pénztárcát, esetleg feltör egy kocsit, aztán reménykedik, hogy egy darabig nem derül ki a dolog, vagy ha mégis, akkor, nem találnak rá.
2. A másik megoldás, ha jó sokat lopunk, akkor az az, hogy olyan törvényeket hozunk, amelyek szerint ez nem is lopás, csak jó üzlet.

Utóbbinak persze előfeltétele, hogy előbb meg kell szerezni az államhatalmat. De a Fidesz ezt az akadályt már megugrotta, ezért a lopás zavartalanul folyik törvénykezés idején.

A legújabb nagy ötlet, hogy ezentúl az ún. közérdekű adatigénylés pénzbe kerül.

Vagyis, ha meg akarom tudni, hogy mit mire költenek, kivel szerződtek és a többi, akkor fizetni kell mindezért. Igazi, jó vaddisznó fideszes megoldás. Áh, nem tiltjuk ám mi be kérem az adatigénylést. Csak éppen a szabályokat alakítjuk úgy hogy

ne lehessen lehetőleg semmit sem megtudni.

Nyilván az árjegyzék olyan lesz, hogy minél többet lop valaki, illetve minél közelebb áll Ali babához, akarom mondani a Kis Vezetőhöz, annál többe kerül az infó róla.

1. A mértékegység az egy mészáros lesz.
2. Egy mészáros ér öt garancsit.
3. A paksi atomerőmű ügye mondjuk 10 mészáros lesz, azaz 50 garancsi.

Kisebb vasúti pályafelújítások már két mészárosért kaphatóak lesznek. A Nyugati vagy a Keleti pályaudvar világításának megvalósítása egyelőre három garancsit ér. (Egyes tájegységeken még erre a közel sem EU-kompatibilis egy tiborczot használják.)

S miután ez itthon így már jól meghonosodott, érdemes kilépni a nagyvilágba. A FIFA-ügy közel 8 mészárost ér -  igaz, azt azért a FIFÁ-nak sem sikerült keresztülvernie az ENSZ Biztonsági Tanácsán, hogy ha valaki infót akar, akkor legyen szíves előbb egy tisztes összeget becsengetni a kasszába.

Így aztán a elkövetkező években Mészáros legalább 10 mészárosnyit szakíthat, Garancsi is felzárkózik. Szegény Simicska már megint lemaradt, de azért ne rendezzünk gyűjtést a javára.

A jogszabályt beterjesztő Trócsányi László, egykor szebb napokat megért miniszter, pedig felzárkózott a kollégáihoz. Trócsányi most bizonyította, hogy a maffia teljes jogú tagjává érett. Gratulálunk neki innen is. A maffia törvénye már csak ilyen. Neked is le meg kell gyilkolnod valakit, hogy aztán később 

ne tehess ezirányú  szemrehányásokat a többieknek.

Természetesen újra és őjra el kell mondani, példákkal illusztrálni, hogy miért ilyen gyalázatos ez a törvény.

De addig is, amíg van esély a megváltoztatására, érdemes két dolgot megtenni.

1. Egyrészt egy nagy számlálóra kiírni, mennyibe kerülnek az adatok igénylései. (Ezt majd az első rabkeresményekből le lehet vonni.)
2. A második, hogy érdemes felállítani egy alapot, amely támogatja az adatigényléseket. Én a Kétfarkú Kutya Pártot kérném fel ennek a megszervezésére, mert ez a szervezet már bizonyította, hogy milyen hatékony tud lenni.

A Norvég Alap támogatottjai meg fellélegezhetnek. Jön a rendőrség, hogy elvigyen egy két embert és aktát, akkor lehet nekik a kezükbe nyomni egy csekket, hogy előbb azt fizessék be, mert addig egy szót sem. Szerintem a norvégok jó fejek, egy garancsiért már beszélnek.

Dési János

Mivel nyár van, meleg, és még a Pride is elindult, hozzászokhattunk már, hogy a jobboldalon ilyenkor kötelességünknek érzik kifejteni averzióikat a melegházassággal kapcsolatban. Némi különbség, hogy ezúttal a Mandiner egy visszafogott publicisztikát közölt, amely már érdemes arra, hogy egyáltalán elolvassuk, meg hogy kommentáljuk.

Mert bár Bencsik Gábor önmérséklete dicséretes, de álláspontja alapjaiban téves.

"A melegek házasságával kapcsolatban egy morális megfontolás áll szemben egy biológiai megfontolással – a faj önreprodukciójával. És itt következik a konzervatív következtetés: a megőrzés parancsa erősebb, mint az egyéni életek lehető legteljesebb kiteljesedésének joga. (...) ha a melegházasság elfogadása rombolja az adott közösség biológiai reprodukciós képességét, akkor és emiatt a konzervatív ember a melegházasságot ellenzi."

Írásának ez a lényege.

Amivel jelentős mértékben kollektivistának mutatkozik: szerinte az egyén köteles alárendelni magát mindenféle fiktív és önkényes közösségek érdekeinek, még akkor is, ha esetleg nem érzi oda tartozónak magát, vagy odatartozónak érzi, de nem látja be, hogy a közösség - akár többségének - álláspontjának miért kellene hatással lennie az ő egyéni életformájára.

De ezzel mindjárt van egy jelentős probléma:  - mint minden biológus tudja -

a faj fiktív és önkényes fogalom.

Csak egyedek léteznek. (Esetleg még azok se, csak mint gének kombinációi). A többi fikció. Esetleg hasznos fikció, de mégiscsak fikció.

Nem létező dolgokra hivatkozva pedig mégiscsak visszatetsző némileg, hogy bele akarunk szólni egyének egymás közti, másnak hátránnyal nem járó viszonyaiba.

Gyakorlati probléma is fölmerül azonnal. Mert tegyük fel, hogy (az iménti ellenvetést ésszerűtlenül elvetve) mégiscsak ellenezzük a melegházasságot, a fajfenntartásra tekintettel megtiltjuk a némely egyének közötti, ám utódnemzésre nyilvánvalóan alkalmatlan kapcsolatot. Ebből akkor egyenesen következik, hogy az addigi melegek jobb híján áttérnek a heteroszexuális házasságra, és azonnal 

gyerekeket kezdenek nemzeni és szülni?

Elég vad feltételezés.

Bencsik amúgy nem is kívánja megtiltani a melegkapcsolatot, csak a házasság intézményét védené, mert az szerinte 

"a reprodukció, a fennmaradás eszköze."

Ebből persze az következne, hogy a házasság védelme nélkül kihal az emberiség (függetlenül attól, hogy ez érdekel-e minket egyáltalán).

De Bencsik ismét alaposan melléfog. Állításával szemben a házasság nem a reprodukció eszköze, hanem egy polgárjogi aktus két egyén (vagy akár két család) között a vagyonegyesítésre. Nem is véletlen, hogy éppen házasságnak nevezik. Az utódnemzés csak vagyonjogi tekintetben játszik szerepet benne.

A reprodukció (és nem fajé, hanem az egyedé) eszköze nem a házasság, hanem a szex. Ha a reprodukció eszköze a házasság intézménye volna, akkor - mivel nem annyira házasodó fajták - már rég

ki kellett volna halniuk a kutyáknak és a bálnáknak például.

Ezért, ha már mindenképp egy faj (nemzet, nép, osztály, vagy egyéb önkényes közösség) szaporodási érdekeinek alá kívánjuk rendelni a egyén saját vágyait, akkor magát a homoszexualitást is meg kell tiltani vagy akadályozni (bárha a föntebb mondottak szerint kétséges gyakorlati haszonnal).

Ezt viszont Bencsik sem kívánja. Szerinte

"mára már értelmes ember nem vitatja, hogy mindenkinek jogában áll azzal ágyba bújni, akivel akar. (...) Mára már értelmes ember azt sem vitatja, hogy mindenkinek jogában áll azzal tartós párkapcsolatban élni, akivel akar."

Ha igaza volna Bencsiknek, abból meg az következne, hogy

értelmes ember nem lehet sem jobboldali, sem konzervatív.

Vagy legalábbis a magukat jobboldalinak nevezők nem értelmesek. Ugyanis ezekkel a címkékkel hivatkoznak magukra azok az emberek is, akik a poszt alatt mindjárt és azonnal megjelennek, és az ő jó ízlésükre, a természet általuk vágyott rendjére, meg a kívánatos társadalmi berendezkedésre való tekintettel továbbfejlesztik Bencsik álláspontját.

Szerintük a homoszexualitás undorító, természetellenes, fiktív lényeknek se tetszik, tehát rögvest betiltandó. Érveik (ha ezeket annak lehet tekinteni) bornírtak, fogalmazásuk primitív, gondolkodásuk inkább hőbörgés, indokaik megalapozatlanok. Viszont legalább őszinték és konzisztensek:

gyűlölnek mindenkit, akit nem pont olyan, mint ők maguk.

És eléggé úgy tűnik, ők a jobboldaliak. Nekik játszik a miniszterelnök, a homoszexuálisból lett homofób Kocsis Máté, vagy a trikolóros kormányszóvivő. Nincs okunk azt gondolni, hogy ne volna igazuk, amikor konzervatívnak és jobboldalinak tekintik magukat (és ha van olyan ma Magyarországon, hogy moderált jobboldal, az sem határolódik el tőlük). És mégsem fogadják el sem a melegeket, sem a közöttük lévő kapcsolatot, és így Bencsik definíciója szerint nem értelmesek.

Bár mind a Mandiner, mind Bencsik kísérlete, hogy közelítsék a jobboldali kollektivizmust a realitáshoz, figyelemreméltó és értékelendő, mégis kudarcra ítélt.

1. Egyrészt azért, mert az érvelés lényege racionálisan nem megalapozható.
2. Másrészt azért, mert azok, akiket az okfejtés másik fontos elemével meggyőzni próbálnak, voltaképpen

nem meggyőzhetők.

Nem értelmesek, ahogy Bencsik mondaná. Viszont, mivel jóval többen vannak, mint a józan racionalisták, továbbra is ők határozzák meg a jobboldali beszédmódot. Ennek a melegtéma csak egyik szimptómája, de a többit is jól ismerjük.

Lassan lecseng a Fidesz példátlanul sikeres idegenellenes kampánya, ki kell majd találniuk helyette valamit. A menekültek persze nem tűnnek el egy-kettőre, és még hónapokig jönni fognak, de annak a képnek egy időre vége, hogy a kormány jó előre felismeri a problémát, határozottan cselekeszik, és megoldja a krízist.

Mostantól a túlzsúfolt menekülttáborokban lévő konfliktusokról szól majd a média, rosszabb esetben a menekültek és a körüllakók közöttiekről. Ebből az Orbán-kormány nemigen jöhet ki jól: a problémát a menekülttáborok időben történő bővítésével lehetett volna megelőzni, de erre nem jutott idő a terroristákkal való fenyegetőzés közepette.

A határozott, cselekvő, döntésképes és potens kormány látszatát viszont mindenképpen meg kívánnák őrizni, ezért

épül tovább a kerítés a szerb határon.

Lázár arról beszélt, heteken belül elkezdik építeni, Szíjjártó szerint hónapokig tarthat.

Noha a kerítés megépítésének semmi értelme nincsen. Nem más, mint pót- és látszatcselekvés,

a plakátkampány folytatása más eszközökkel.

A kerítés drága és fölösleges, nincs gyakorlati haszna, mert fél év, mire elkészül, és

1. akkora a Dél-Balkánon is megállítható a migráció (mint azt az EB tervezi),
2. addig viszont már az építésének híre is fölgyorsítja a bevándorlóáramlást.
3. Nem oldaná meg az eredeti célt, a Németország felé irányuló bevándorlás megakadályozását, legfeljebb a horvát-magyar és a román-magyar határ felé terelné a migránsokat.
4. Egy kerítés semmit nem ér komoly élőerős jelenlét nélkül; viszont ha van erős határőrizet, nincs szükség kerítésre:
5. a magyar hatóságok nélküle is az illegális határátlépők 97-98 százalékát vonják eljárás alá.

Egy szerb határra épülő kerítésnek abban az esetben lett volna csak értelme, ha Ausztria is hasonló lépést tervez a nyugati magyar határon. 

Ez kétségtelenül komoly probléma volna. Ebben az esetben Magyarország, amely erős német nyomásra tavaly ősz óta regisztrálja az illegális határátlépőket, harapófogóba kerülhetett volna. A migránsok akadálytalanul jöhetnének be a déli határon, azonban nem tudnának továbbhaladni eredeti céljuk felé a nyugatin.

Azonban egy osztrák kerítés is csak elterelte, és nem megállította volna a bevándorolni szándékozókat, és az Európai Tanács múlt heti ülése óta nyilvánvaló, hogy

Ausztria semmi hasonlót nem tervez.

Ezt amúgy már egy hónapja közölték a magyar kormánnyal, mint ahogy azt is, hogy nem szándékoznak jelentősen emelni a DublinIII-egyezménnyel Magyarországra visszaküldhető illegális migránsok számát (amire technikailag se nagy lett volna lehetőségük).

Ebből aztán az Orbán-kormány levonta azt a következtetést, hogy

1. egyrészt falat emelnek a nyugati határon,
2. másrészt visszaküldenek mindenkit.

Ha jóhiszeműek vagyunk, arra gondolhatunk, hogy a magyar kormányt félrevitte saját elemzése: vagy a hírszerzéstől kapott rossz információkat, vagy pedig a paranoiája (és saját gondolkodásának extrapolációja) miatt vélte úgy, az osztrákok hazudnak, és éppen a tagadott dolgokat tervezik.

Ha viszont némi valóságérzékelést föltételezünk Orbántól, abból az következik, hogy tisztában voltak Ausztria barátságos szándékaival, és a hamis veszélyt csak hivatkozásul használták föl, hogy folytathassák az elsősorban belpolitikai indíttatású xenofób-kampányt.

Vagy dilettánsok, vagy hazudnak.

Kerítésre viszont egyik esetben sincs szükség. A 20-30 milliárd forintnyi közpénzt tehát kampánycélokra használják. A kisebbik probléma, hogy az ellenzékiek és a menekültek, a nagyobbik az, hogy a józan ész ellen.

A Magyar Nemzeti Bank az az intézmény, amely

1. pazar irodaházat vásárol a belvárosban,
2. luxusvillát a Várhegyen,
3. kastélyt valahol a Tisza mellett.
4. Irdatlan összegeket költ a tervek szerint oktatásra,
5. különösen a Matolcsy-féle víziók terjesztésére.
6. Itt az örökös legfőbb ügyész felesége 5 milliós havi fizetést kaphat, mint személyzeti igazgató,
7. ahol alaposan kistafírozták az elnökhöz hű személyzetet.

A példákat még hosszan sorolhatnánk, de minek is. Közben az MNB

magába olvasztotta a pénzügyi- és bankfelügyeletet.

Igaz, a Questor és BudaCash ügyekben

százmilliárdok párologtak el,

de az ilyesmi bárkivel előfordulhat.

Nos, ennek a Magyar Nemzeti Banknak lesz egy felügyelő bizottsága, amely ellenőrzi majd az MNB gazdálkodását. Vizsgálódásai eredményéről a tulajdonos Országgyűlést tájékozatja – nem túl nagy hatáskör. De kétségtelen, a felügyelőbizottsági tagok sok mindenbe beleláthatnak.

Ezek után nem is csoda, hogy

a különösen megbízható Papcsák Ferencet jelölik az FB élére.

Ő aztán tényleg a megfelelő ember a megfelelő helyre. Tőle aztán Matolcsy egészen nyugodtan aludhat még akkor is, ha egy szép nap, mint egy zsebórát, elveszíti az egész MNB-t, vagy felteszi rulettre és elbukja. Papcsák – ide a rozsdás bökőt – simán megmagyarázza majd ezt is. Az ő közgazdasági zsenijével. (Amúgy, az ellenzék egyetlen képviselőt küldhet az FB-be. Na, az is pont jobbikos a fideszes többségi döntés szerint. De erről majd legközelebb.)

Vissza Papcsákhoz. Róla éppen most derült ki, hogy Zuglóban, ahol korábban polgármester volt, a közétkeztetési költségeket egy Fidesz-közelinek nevezett cégnél majd' húsz százalékkal le lehetett alkudni. Az ezek szerint nem túl előnyös szerződést Papcsák két nappal az önkormányzati választások előtt írta alá. Na,

ő fog most felügyelni.

Egy biztos, Papcsák Ferenc az a politikus, aki nagyon ért a pénzcsináláshoz. Természetesen, messze nem ő a legnagyobb cápa. Sok-sok olyan embert ismerünk, aki a politika-közeli világban ügyesen mozogva nála nagyságrendekkel nagyobb pénzeket keres. Csakhogy Papcsák nem tartozik a szemérmes versenyzők közé, így az ő néhány rongyos tízmilliója időnként jobban szúrja a szemet, mint mások kevésbé feltűnő milliárdjai – írtam róla a Magyar szürke 48 árnyalata című könyvemben.

Bibó kollégista volt ő is. (Mint a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a parlament elnöke vagy a bíróság első embere, az adóhatóság vezetője, és így tovább.) 1997-ben lépett be a Fideszbe, 1998-ban indult először az országgyűlési választásokon, de akkor még nem győzött, ezért egy Szabolcsi megyei közgyűlési tagsággal vigasztalta magát. Sőt, azért a BÁV-Zálog Pénzügyi Rt.-ben valamivel több, mint egy éven át felügyelőbizottsági tag, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-ben pedig igazgatósági tag is lehetett.

A 2002-es Fidesz vereség után azzal vádolták, hogy ügyvédi irodája, amelyik 240 milliós megrendelést kapott az Informatikai Kormánybiztosságtól,

valójában nem is végezte el azt a munkát, amit leszámlázott.

(Itt álljunk meg egy pillanatra. 1996-ban nyitotta Solymáron az ügyvédi irodáját, és amilyen szerencséje van, pillanatokon belül, igen jólfizető munkát kap az az ügyvéd az államtól, aki a kormányzó párt tagja, országgyűlési képviselőjelöltje, megyei közgyűlési tagja azért az furcsa, még ha zsenik is dolgoztak ott.. Jó, van ilyen. Csak úgy mondjuk.)

Egyébként az akkori elszámoltatási államtitkár, Keller László jelentette fel. Ez később még bír némi jelentőséggel. Keller szerint „Az Informatikai Kormánybiztosságnak benyújtott teljesítés-igazolásokon a gyanú szerint olyan ügyvédek és ügyvédjelöltek nevét is feltüntette, akik nem végeztek munkát, az igazolásokon a valóságnak meg nem felelő óramennyiséget jelölt meg.”

Papcsák szerint természetesen politikai bosszúról van szó, amelyben politikai megrendelésre részt vesz a rendőrség is. Végül a bíróság bűncselekmény hiányában felmenti, de két társát, Sík Zoltán egykori informatikai kormánybiztost és Ormos Zoltán ügyvédet pénzbüntetésre ítéli.

Apróbb ügyekkel is vádolják.

1. Amikor már képviselő és polgármester egyszerre, kiderül, duplán veszi fel a költségtérítését. Természetesen mindez csak tévedés - az egyiket kénytelen visszautalni és a párt etikai bizottsága is elmarasztalja.
2. Aztán azért került vitába egy bulvárlappal, mert az luxusautónak nevezte a listaáron 14 milliós Chrysler 300C kocsiját.
3. Aztán, amikor ezt lecserélte egy 20 milliós Mercedes-Benz CLS 350 CDI-re a kalandos Chyrsler annak a cégnek az ügyvezetőjénél landolt, aki előtte egy 700 milliós zuglói önkormányzati bölcsőde- és óvodafelújítást nyert el.

És ami az utazásokat illeti.

1. Papcsák elnöke volt az  Interparlamentáris Unió Közép-Ázsiai Baráti Tagozatának. Ilyen minőségben például a 2013. október 23-át Kazahsztánban köszöntötte a kis vezér szívének oly kedves keleti nyitás jegyében.
2. De többször járt Kubában is állami delegáció tagjaként – és ez már üzletileg is érdekes.

Bár korábban a Fidesz csúnya szavakkal illette mindazokat, akik a kommunista Castro Kubájába akár csak nyaralni mennek, Papcsák nemcsak a magyar állam által finanszírozott útra hívta meg kubai állami tárgyalópartnerét, hanem ott üzleti ajánlatot is tett.

Nevezetesen egy Havanna óvárosában lévő szép épület rendbehozatalára tett ajánlatot a delegáció, egy bonyolult konstrukció keretében. A lényeg annyi, hogy az állami tulajdonú Magyar Export-Import Bank Zrt. (Eximbank) és a Magyar Exporthitel Biztosító Zrt. (Mehib) adott volna pénzt. Cserébe a kubaiak is adtak volna valamit. Hogy mit, azt pontosan nehéz megmondani, talán hogy egy magántárság működtette volna az épületeket szállodaként. Aztán, hogy annak a magántársaságnak meg kik lettek volna a tagjai? Ki tudja.

A tárgyalások egy darabig jól haladtak, Papcsák többször visszatért Kubába, ilyenkor a delegációval, amelynek tagja volt önkormányzati kolléganője is, az elegáns havannai Hotel Meliá Habanában szálltak meg. A szépen induló üzletből később

mégsem lett semmi.

Az épület ugyanis UNESCO-védelem alatt áll, és a szabályok szerint az ott termelődött profitot csak az óváros felújítására lehet felhasználni. Így már Papcsákot sem érdekelte az egész.

Mindenesetre most új kalandok után nézhet az MNB felügyelőbizottságának az élén.

Dési János

(Kép: Mandiner)

Ismét hihetetlen fordulat bontakozott ki a BKV-per tárgyalásán. Az egész ügy gerincét adó nokiás dobozról végre az ügyészség is elismerte, hogy nem létezett. Mindezt azok után, hogy gyakorlatilag

ők találták ki az egészet.

Akik követték a Hagyó-ügy eseményeit azoknak talán nem is annyira meglepő a fordulat. Hiszen a nokiás doboz sztori számtalan ellentmondása már sokaknak szemet szúrt. Arról nem beszélve, hogy Balogh Zsolt gyakorlatilag már két és fél évvel ezelőtt visszavonta a korrupciós pénzekkel tömött nokiás dobozról szóló hamis vallomásait. Itt volt az ideje, hogy az ügyészség is elgondolkozzon azon, hogy ezt akkor így már talán

mégsem lehet folytatni.

De fussuk is végig a nokiás doboz (és a Hagyó-per) figyelemre méltó kronológiáját. Egyből kitűnik, hogy az ügyészség - finoman szólva - rendhagyó módon kezelte a nokiás dobozokkal kapcsolatos vádat.

1. 2010. március 6. A választások előtt egy hónappal a Magyar Nemzetben megjelenik az első Balogh-interjú "Nokia-dobozban adtam át a pénzt Hagyónak…" címmel.
2. 2010. május 14. Hagyót a mentelmi jogának lejárta napján azonnal őrizetbe veszik.
3. 2010. augusztus 30. Három és fél hónappal később már meg is gyanúsítják. Előtte azonban se őt, se a pénz állítólagos forrását nem hallgatják meg a nokiás dobozokkal kapcsolatban.
4. 2012. február 21. Megtörténik a vádemelés is. A vádirat tartalmazza a nokiás dobozok ügyét, azonban „nokiás dobozokról” nem is esik szó.
5. 2012. október 9. Meglepő fordulat: Balogh nem tartja fenn korábbi terhelő állításait, visszavonja a nokiás dobozos vallomását.
6. 2012. november 9. Balogh vallomására tekintettel az ügyészség nyomozást indít vesztegetés miatt, azaz a nokiás doboz ügyében.
7. 2015. február 13. Mint arról az Egyenlítő blog beszámolt, már a vádira sem tartalmazza a nokiás dobozok ügyét.
8. 2015. március 12. Balogh az újabb peren tett bírósági vallomásában megerősíti a visszavonást: nem volt nokiás doboz.
9. 2015. június 23. Az ügyészség megszünteti a vesztegetés miatt indított nyomozást, mivel annak "adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése".
10. 2015. június 30. A BKV-per keddi tárgyalásán az ügyészség is elismeri, hogy bizonyíthatatlan a nokiás dobozos állítás.

Az időrendből azonnal kitűnik, hogy az ügyészség

csak azután indította meg a nyomozást

az állítólagos vesztegetés miatt, hogy Balogh visszavonta az erről szóló vallomását. Addig egyetlen tanúvallomással alátámasztottnak vélték a dolgot, mintha elfelejtették volna, hogy a korábbi megbízott vezérigazgatót ők maguk vették rá zsarolással és megfélemlítéssel arra, hogy hamis vallomást tegyen.

Nem elég, hogy a Polt-féle ügyészség szervilis és politikai érdekeket szolgál ki, még dilettáns is. Nem jutott eszükbe, hogy a nokiás dolgot ők maguk találták ki. 

Aki kicsit is jobban figyelt az eseményekre, könnyen összerakhatta a képletet. A nokiás doboz legendája és Hagyó Miklós akkori MSZP-s polgármester-helyettes meghurcolása tökéletesen kapóra jött a 2010-es választások előtt. Nem csak a Fidesznek, hanem az akkor főpolgármesteri székbe kívánkozó Tarlósnak is. A másik párt besározásával pedig egyenes út vezetett az ország narancsba borulásához és a kétharmadhoz.

És hogy Magyarországon  milyen könnyű valakire rábizonyítani, hogy bűnös? Korábban már megírtuk, milyen egyszerűen tarthatnak valakit ok nélkül előzetesben.

Úgy tűnik, most valami rés keletkezett a pajzson. Hiszen az eddigi gyakorlat szerint, ha a politikai érdek úgy kívánta, a rendőrség, a bíróság és az ügyészség remekül összejátszott. Hogy egy klasszikussal éljünk:

"Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, 5 perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös! Magára is, magamra is, mindenkire!" (Bacsó Péter: Tanú)