Ha Fekete Györgyre pillantok, mindig megcsap valami a hetvenes évek eszpresszóinak állott levegőjéből. A szimpla, amit kis üvegpohárkába tölt ki a fityulás, fehér köténykés kisasszony, a piros szkájbőr bútorok tolakodó színe, a padlóra lerakott mettlachi kockák költői kavalkádja. Pedig ez igazságtalanság. Mert

Fekete György azokban a nagyon nehéz időkben igazán komoly, jól fizető, nagy presztízsű munkákat kapott.

Menő külföldi kiállítások, jelentős múzeumok tárlatai, fontos épületek – ráadásul sorozat a Magyar Televízióban, iskola igazgatása, nem lehet rá panasza.

És aztán a rendszerváltáskor az a hibátlan átzsilipelés kultúrpolitikusnak – hiába, a jelen már a múlt méhében kifejlődik. És akkor még azt az ügyes fordulatot fel sem emlegettük, miként lett az általa liberálisnak tartott Orbán Viktor erős kritikusából föltétlen híve, majd egyik legnagyobb kedvezményezettje a Művészeti Akadémiával.

De tartsunk egy kis időrendet, amikor felidézzük rendszereken átívelő karrierjét A magyar szürke 48 árnyalata című könyvünk alapján.

Hiába a tehetség helyet kér magának a nap alatt. Most persze lehetne arról lamentálni,

kegyeltje volt-e a Kádár rendszernek vagy sem,

esetleg üldözöttje, vagy egy olyan szakember, akit békén hagytak, mert munkáját a kor színvonalán, megfelelően végezte – ezért rendesen meg is fizették, mindenki jól járt.

Bár szűkszavúnak nem mondható parlamenti életrajzából nem derül ki, kapott Munkácsy-díjat, és 1984-ben (Orwell) a Népköztársaság Érdemes Művésze lett. Ó, de hol vagy már, te sötét népköztársaság. Feketének ez a kor adatott meg alkotásra, hát kihasználta a lehetőségeket, nem kell mindenben a politikai ármányt keresni. Az meg egészen más kérdés, hogy mint a „szabad világ” kulturális hatalmassága, ő mindent megtett, megtesz-e azért, hogy akiknek meg ma adatott meg alkotni, azok kiteljesíthessék képességeiket.

Vagy törekvése arra irányul, hogy az ideológiailag megbízható kebelbéliek jussanak lehetőséghez, de aztán abból minél többhöz, miközben a többiek meg próbálkozzanak máshol. Ez már nem a Kádár-kor lagymatag puhasága, itt harc folyik az élettérért, óh, pardon, a kenyérért.

Fekete tudott sokat dolgozni, a Kádár-rendszerben állítólag csak egy megrendelést utasított vissza, azt sem politikai okok miatt. Károly herceg, a brit trónörökös tiszteletére egy kastély belsejét kellett volna megépítenie, és olyan elképesztő összeget ajánlottak a tervezésre, ami a többszöröse volt annak, amit egy múzeumra vagy más kiállításra költöttek. Így elmondása szerint morális okok miatt visszautasította a felkérést. Mindezt saját szíves, szóbeli közléséből tudjuk és nincs okunk benne kételkedni. Így szegény brit trónörökös lemaradt arról, hogy egy eredeti, Fekete-tervezte belsőben hajtsa állomra potenciálisan koronás fejét.

Mindenesetre, a szocializmusban is jól működő kapcsolatrendszerét bizonyítja, hogy 1980-ban a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola igazgatója lett. Három év múlva ugyan elbocsátották, ő politikai okokat emlegetett, mások szerint egyszerűen szakmai nézeteltérése támadt az Iparművészeti Főiskola rektorával, de a kettő lehet ugyanaz. De szerencsére nagy baj ekkor sem érte. Egy állami cég, az Idea Iparművészeti Vállalat művészeti vezetőjeként örvendeztethette meg a szépre szomjazók seregét új és új alkotásokkal.

De aztán jött a rendszerváltás, és a paklit újra megkeverték. Ám Fekete ismét erős lapokat tudott húzni. Egy a Magyar Narancsban megjelent portré szerint „Fekete rendszeresen úgy beszélt, mint egy mindentudó kulturális próféta.

Keresztény-nemzeti vátesznak képzelte magát,

aki visszahozza a művészetbe a kommunizmus által onnan kiűzött kereszténységet. A hozzászólásai ugyanakkor sokakat meggyőztek hozzáértéséről, így 1990-ben az Antall-kormányban ő lett Andrásfalvy Bertalan Művelődési és Közoktatási Minisztériumában a kulturális helyettes államtitkár.”

A jobb memóriájúak még emlékezhetnek erre a korszakra, az erősebb idegzetűek tán fel is idézik a korai kulturkampf állomásait.

Egy akkori MDF-es képviselő szerint Makovecz Imre építésszel különlegesen jó kapcsolatot ápolt, hiszen a hasonló a hasonlót vonzza, és helyettes államtitkárként már 1992-ben harcolt a Makovecz által alapított, majd később általa elnökölt, és alaptörvényi pozícióba segített Magyar Művészeti Akadémia (MMA) jogaiért.

Érték persze e korai politikus korszakában apróbb kudarcok. Például igazán szerette volna, ha az MMA bekerül az akkor készülő akadémiai törvénybe. De Kosáry Domokos, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének ellenállása miatt végül csak azt sikerült elérni, hogy az MTA mellett alapított szervezet, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia sem került bele a törvénybe -

a dögöljön meg szomszéd tehene/akadémiája elv szép példájaként.

Más kérdés, hogy aztán a második Orbán-kormány idején fényes elégtételt vehetett mindezért. Ma akadémiája kétharmadilag alaptörvényben rögzített, még ha csak gránitszilárdságúban. És tudjuk, hogy ez a gránit porlik, mint a szikla, de akkor is.

Intézmények, pénz, kegydíj – egy politikai kapcsolatai alapján jól körülírható társaságnak.

Persze Feketét hiba lenne úgy leírnunk, mint aki mindig hibátlanul tudta, hová kell állni. Ezekben a zavaros évtizedekben bizony könnyen mellényúl az ember. Még az olyan rutinos rókákkal is előfordul az ilyesmi, mint e cikkünk hőse.

Voltak azok a boldog békeidők, amikor egy viszonylag stabil fenék szilárdan állt felettünk. Csak éppen oda kellett férni a tülekedésben, ez persze nem mindig volt egyszerű. De legalább a fenék az biztos volt. Aztán jött ez a változásdolog és összevissza keveredtek a testrészek. Pedig hányan, de hányan nyújtották már a nyelvüket egy nyalintásra, csak éppen nem lehetett már pontosan látni, hogy az az alfél, amely éppen jutott, holnap még meglesz-e.

Itt volt pártja, a KDNP. Szilárdnak tűnt, hiszen, ha kicsit képzavaros lesz ezen hasonlatunk is, mégiscsak egy kétezer éves kősziklára épült. De a szikla megingott, a párt komoly botrányok közepette, többfelé hasadt. 1997-ben megszűnt a parlamenti frakció, Fekete Giczy Györggyel tartott. Akkor mindketten biztosak voltak benne, hogy semmiképp sem szabad a Fidesszel szövetkezni. Giczy ezt valószínűleg még ma is így gondolja, valószínűleg ezért is szorult ki teljesen a politikából.

Fekete jobbról előzött és hamarosan a KDNP alelnöke lett. Visszaemlékezők szerint a különféle KDNP-s üléseken folyamatosan

a liberális mételynek tartott Fideszt ostorozta, aki elrabolja a jobboldalt a valódi nemzeti érzésűektől.

Az idő malmai lassan őröltek. Orbán csillaga – hogy más testrészt most ne említsünk – nemcsak felemelkedni látszott, hanem megszilárdulni is.

A Fekete-Sunyovszky házaspár a 2002-es, valóban húzós választási küzdelem előtt már nem tartotta „liberális mételynek” a Fideszt, vagy legalábbis ismét beletörődött a megváltoztathatatlanba. Mondják, ezekben az időkben szeretett volna már barátkozni Orbánnal – akinek kétségtelenül akadtak deficitjei a művészvilágban.

De első körben nem a harcedzett belsőépítész és kultúrpolitikus kelt el, hanem felesége, az egykori színésznő, majd később a szlovákiai magyar intézet vezetője, Sunyovszky Szilva. Ő 2003-ban Orbán Viktor személyes szóvivője lett, hivatalos titulusa civil kapcsolatokért felelős tanácsos. Aki szép mosollyal megédesített igazán emberi beszámolókat tett közzé Orbán életéről, egy súlyos vereség után nem árt az emberi arcot is felmutatni.

Mindenesetre felesége révén Feketének sikerült a mindent eldöntő Orbánnal barátkoznia.

Az új időknek új szele az, hogy aki a kedves vezető barátságát bírja, az kap valamit. Nagykövetséget, földbirtokokat, ügyészséget, vízműveket. És a többi. És persze van, aki művészeti akadémiát.

S bár a szélsőjobbal kacérkodó, a mai kormányoldal jelentősei előtt nagy tekintéllyel bíró Makovecz időközben elhunyt, Fekete György zökkenőmentesen vette át a helyét, s gyorsan megszerezte a Műcsarnokot, hozzá a Vigadót, ráadásnak még egy szép Hild tervezte villát. Hozzácsaptak vagy 4,5 milliárd forintot, életjárdékot a tagoknak, NKA-pénzeket legutóbb – most már csak alkotni kellene valami maradandót.

Az ars poetica pedig? A művészeti akadémiában szempont a „nyílt és megvallott nemzeti elkötelezettség” (…)„aki kívülről gyalázza Magyarországot, valószínűleg nem lesz az akadémia tagja, művészi kvalitásai ellenére sem”. És, hogy mi a gyalázás? Nos, hogy ki gyaláz, azt mi mondjuk meg. És hogy semmi kétségünk se maradjon a szellemiséggel kapcsolatban, jegyzi meg a már sok mindent látott belsőépítészünk „számolnunk kell azzal, hogy például Konrád Györgyöt is magyarnak tekintik külföldön, bármit is mond rólunk”.

Ilyen ez a Fekete.

Dési János

(Képek: librarius.hu, origo.hu, partiotaeuropa.hu)

Illetve mindenki máshogy tudja.

Néhány napja írtunk már arról, hogy az összesküvés-elméletek a magyar kormányt is elérték, annak apropóján, hogy a kormánytévé Bogár Professzor Lászlót használta föl arra, hogy támogassa a magyar külügy álláspontját az amerikaiakkal szemben. Amit aztán a propagandaminisztérium hárombetűs leágazása is hírértékűnek talált.

Szijjártó akkor azt állította, hogy

az Amerikai Egyesült Államok szeretne minél több bevándorlót látni Európában.

De mi lehet ennek az oka? Miért akarják ezt?

Ezt Professzor László - aki természetesen egyetért Szijjártó tézisével - el is magyarázza:

Európa, Oroszország és Kína között az utóbbi egy-két évtizedben kialakult együttműködés megmutatta, hogy ezek az országok jól kiegészítik egymást gazdasági, társadalmi és kulturális téren, és az Egyesült Államok ezáltal több területen is „feleslegessé és értelmetlenné” vált.

Minden tiszta és világos tehát. Tiszta összeesküvés-elmélet ez persze, de legalább konzisztens; a konteókat nem az inkonzisztenciájuk leplezi le (nehéz is volna, ha egyszer szerintük minden mindennel összefügg), hanem a cáfolhatatlanságuk.

Erre valami zavar keletkezhetett az Erőben, mert a Szijjártó nevű külügyminiszter pénteken Luxemburgban már azzal állt elő, hogy 

globális verseny zajlik kereskedelmi és gazdasági téren. Ebben a versenyben Európa lemaradt, mivel az Egyesül Államok és másik tizenegy ország aláírta a Csendes-óceáni Partnerségi megállapodást.

Most akkor mi van?

Sikeres Amerika vagy az összeomlás szélén áll? Mi ez a diszharmónia a hivatalosságok és ideológusaik között? Bomlik a szövetség a mentális egészségüket már elveszített emberek és a cinikus hatalomtechnológusok között?

De kinek áll ez érdekében?

Mivel már csak a botrány mértéke volt kérdéses, valamit lépni kellett: nem lehet aktuálpolitizálni Göncz Árpád temetésén.

Ismert, hogy a volt köztársasági elnök azt kérte, ne az állami protokoll szerint temessék el a Nemzeti Pantheonba, hanem egykori bajtársai, Bibó, Litván és Vásárhelyi Miklós mellé Óbudára. Volt két további elvárása:

1. a jelenlegi jobboldali állami vezetők ne vegyenek részt a temetésén.
2. helyettük inkább Mécs Imre beszéljen.

Ehhez képest egyik se úgy lesz, ahogy kérte.

Orbán - és vele Áder - magánemberként részt vesz a temetésen. Ehhez ők ragaszkodtak, megtiltani nekik nem lehet. Még ha állami vezetői munkakörükben mennének el, az érthetőbb volna, de magánemberként ugyan mit keresnek a szertartáson?

Olyan nagy tisztelője volt Orbán az elhunytnak?
Oyan nagy barátok voltak Áderrel? 

Nyilvánvalóan egyik se. A Fidesz se Göncz hivatali idejében nem számított a támogatói közé (egyik elnökválasztáson se szavazták meg, a másodikon ellenjelöltet is állítottak), és azt követően se méltatta rendületlenül a munkásságát. Mi több, a Fidesz és az Orbán-kormány legfőbb támogatói közé számító udvari lap, a Magyar Demokrata főszerkesztője, egyben a Békemenet (és a Magyar Gárda) egyik alapítója Göncz halála után néhány nappal azt fejtegette, a volt köztársasági elnököt árulónak tartja, és megveti a jobboldal.

Kövér házelnök már jóval korábban, még a 90-es években kifejtette averzióit Göncz pártatlanságával és munkásságával kapcsolatosan. Ezek miatt se Orbán, se Áder nem jelezte fenntartásait,

személyes viszonyt, kivált barátságot pláne nem ápoltak.

Magánemberként tehát semmi keresnivalójuk a temetésen, állami vezetői mivoltukban pedig kérve lettek, hogy ne jelenjenek meg. Megjelennek tehát magánemberként.

Igen kíváncsiak volnánk, hogy ez mit jelent. Fölszállnak a villamosra, és kibumliznak a temetőig? Előtte vesznek egy szál virágot az árustól? A testőrök otthon maradnak? (Ez utóbbi már csak azért sem lehet, mert a szertartást a TEK biztosítja.)

Olyan magánemberek lesznek ők, mint bármilyen állam- vagy kormányfő lenne:

semmilyen.

Az egyik udvari megmondóemberük ennek magyarázatául azt hozta föl, hogy Orbán egyszerűen nem tehette meg, hogy ne vegyen részt a temetésen.

De ez az indok hamis. Ez az eset más, mint két éve Horn Gyula búcsúztatása volt. Ott a Magyar Köztársaság korábbi miniszterelnökének temetésén tiszteletét tette Magyarország aktuális kormányfője. Tehát állami vezetőként jelent meg.

Ezúttal meg azért, mert nem tudja elfogadni, hogy

1. az ő országában valami ne úgy történjen, ahogy ő akarja;
2. ne jelenhessen meg, ahol ő akar;
3. lehessen olyan hely, ahol a nemzet megválasztott vezetőjét nem látják szívesen.

A probléma ezzel azonban csak az, hogy

Orbán nem a nemzet vezetője.

Egyik miniszterelnök se az. A választók pártok listáira és képviselő-jelöltekre szavaznak, azok választják meg a miniszterelnököt, akit a Parlament nem a magyar nemzet, hanem a kormány és ezáltal az állam vezetésével bíz meg. Politikai pártokat, választók csoportját, politikai oldalt képvisel, nem nemzetet;

az államot vezeti, nem az országot.

Szó sincs arról, hogy a megválasztott miniszterelnök mindannyiunké lenne; és ezzel nincs is semmi baj. (Az alkotmányok és alaptörvények szerint a köztársasági elnök elvben a nemzet egységét képviseli, de eddig még mindegyik államfőt pártok választották meg, illúzió lett volna és lenne tőlük elvárni a nemzet egészének képviseletét.)

A Fidesz számára Göncz politikai ellenfél volt, állami vezetőként meg már nem kötelességük a részvétel, a megjelenésük tehát kegyeletsértés.

Orbán még jól jár, ha csak kifütyülik és fujjolják, mint a Horn-temetésen tették. Nagyobb probléma lesz neki, ha megalázzák és demonstrációvá válik a temetés. (Bár az udvari megmondó szerint "a társadalom elvárása", hogy ne az legyen, hanem politikamentes és -semleges. Ezt vajon honnan veszi?)

A családnak azt kellett eldöntenie, hogy

temetést akarnak-e vagy politikai tüntetést az Orbán-rezsim ellen.

És azzal, hogy az Orbán-ellenes tüntetésekről esetenként rendőrökkel elvitetett Mécset beszédének megváltoztatására kérték, ezt el is döntötték. Mert amúgy a Göncz-temetés is olyan rendszerellenes demonstrációvá válhatott volna, mint 1956. október 6-án Rajk Lászlóé volt.

Ott még az a bonmot járta, hogy

Hej, ha Laci élne, de közénk lövetne!

Hogy tehát a halott nem értett volna egyet a rezsimellenes tüntetőkkel. Ezúttal - egy szellemileg friss Göncz Árpád esetében - ebben azért már nem lennénk annyira biztosak.

(Képek: 24.hu, MTI, Népszava)

Ha valóban jó hangulatú volt a Bell-Szijjártó találkozó, akkor annak nem lehetett más oka, minthogy a magyar külügyminiszter ígéretet tett, figyelembe veszik az amerikai kifogásokat.

Ezek a korrupciót, a kormánytól független szervezetek hatósági vegzálását, a bíró függetlenség csorbítását, a média tulajdonlását, ilyesmiket érintettek. Paks II titkosítása fölötti értetlenkedés a második helyen állt, közvetlenül a korrupció mögött, bizonyára attól nem teljesen függetlenül.

Paks II-ről eddig azt lehet tudni,

1. teljesen fölösleges
2. és iszonyú drága.

Ez lesz (vagy reméljük, csak lenne) minden idők legdrágább magyar állami beruházása. A tervek szerint 3700 milliárd forintba kerülne. Már ez is renegeteg pénz, az éves magyar GDP 15%-a, de nem volt még olyan atomerőmű-építés a világon, amelyik tartani tudta volna magát az eredeti büdzséhez.

Paks II csak akkor tudna megtérülni, ha jelentős, évi 100 milliárdos nagyságrendű állami támogatást kap, vagy ha a jelenlegi áramár megduplázódna. Az első esetben Brüsszel fogja elmeszelni a szerződést, de most úgy tűnik, nem fogja. Ha a hatástanulmányban az van odaírva, hogy 15 év múlva ekkora áramárral számolnak, akkor az Európai Bizottság nem mondhatja, hogy nem lesz ekkora. Mert ha a jelenlegi trendek folytatódnak, és a jövőt már középtávolra is csak jelentős pontatlansággal lehet megbecsülni, ők meg nem látnak a jövőbe, és ehhez tartják is magukat.

A Bizottság legfeljebb azt mondhatja, hogy 

hülyék ezek a magyarok, ha azt hiszik, a jövőbe látnak.

Paks II mögött nem állhat reális költségbecslés és üzleti terv, mert ha állna, akkor már rég nyilvánosságra hozták volna legalább az absztraktját, vagy bizonyos részeket belőle.

De nem hozzák, mert a dolgot észérvekkel védeni lehetetlen. Meg se próbálják. De ha nem hozzák, azt nemigen jelent mást, minthogy teljesen megalapozatlan, és 

Orbán közpénzen játszik a határidős áramtőzsdén.

Nem is kis összeggel. Ha bejön nekik, nagyot kaszálunk, de óriási a kockázat. Nem véletlen talán, hogy a tervgazdaságok anno nemigen mertek belevágni rizikós üzletekbe: amikor például a szovjetek megszerezték a Fiattól a keleti blokk legnépszerűbb autója, a Zsiguli/Lada licenszét, az már egy évtizeden át bizonyított Olaszországban. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy kifutó modell volt.

Az ellentmondást az innováció és az alacsony kockázat között sohasem sikerült feloldani, a tervgazdaságok fokozatosan lemaradtak a technológiai versenyben, de az irányítók legalább megőrizték a józan eszüket, és általában nem tettek minden tojást egy kosárba. (Másként a dolog megoldhatalan.)

Persze ez nem mindig volt így, mert Magyarországon például a 70-es évek közepén, az Új gazdasági mechanizmus leállítását követően az 50-es évek után ismét belefogtak a nehézipar fejlesztésébe.

Szovjet mintára az energiatermeléssel kezdték, ekkor vágtak bele az embelematikus Eocén-programba. És ekkor indult újra a Paksi Atomerőmű egyszer már leállított építése is. A KGST elszámolási modellje, és az oroszok építési monopóliuma (a helyzet változatlan) miatt azonban sosem derül ki, hogy mekkora volt a valós költsége, pontosan mekkora szerepe volt az atomerőműnek a rendszerváltásban.

Mert az eladósodást, és ezzel közvetve a rendszerváltást nem a jóléti programok (a "koraszülött jóléti állam"), hanem az iparfejlesztés okozta, amelyik ráadásul az 1985, az MSZMP XIII. kongresszusa után, a gyorsítás fázisában még új lendületet is vett.

Aztán összeomolva maga alá temette a Kádár-rendszert. 

Igen jó eséllyel ez lesz a sorsa az Orbán-rezsimnek is: egy megalomán atomerőmű-építés nem az a dolog, ahol el lehet menni a falig, majd kis veszteséggel kiszállni belőle. Ez akkor is iszonyú pénzügyi (illetve ebből következően politikai és társadalmi) költséggel jár majd, ha végül nem üzemelik be, vagy félbehagyják az építkezést.

Hacsak csoda nem történik, vagy valakinek Orbán tanácsadói közül (esetleg magának a miniszterelnöknek) nem súgták meg a hangok, hogy milyen áramár várható a 30-as években, akkor

Paks II menthetetlenül maga alá temeti Magyarországot.

Hol lesz már akkor Orbán? Még 30 évig, 2045-ig válaszolnia sem kell arra, hogy mire alapozott egy ekkora beruházást. Persze akkor meg már késő lesz.

Hacsak.

Hacsak az amerikaiak ki nem kényszerítik, hogy a kormány hozza nyilvánosságra a műszaki titkokat nem tartalmazó üzleti terveket és tanulmányokat. Ebből aztán el tudnánk dönteni, hogy tényleg a voluntarizmus mozgatja őket, a jövőbe látnak, vagy van arra valami épeszű magyarázat, hogy miért akarják az oroszoknak kiszolgáltatni, egyúttal csődbe vinni Magyarországot.

Keményen bírálta az Orbán-kormány politikáját a múlt héten az Egyesült Államok Magyarországra akkreditált nagykövete.

1. A dologról a kormánytól független sajtó bő terjedelemben számolt be.
2. Az állami média nem adott hírt a nagykövet beszédéről.
3. Arra hivatkoztak, hogy nem voltak jelen az eseményen; számukra nem volt várható, hogy hírértéke lesz a beszédnek.
4. Bell nagykövet mondandóját csak akkor közölték, amikor már megérkezett Szijjártó külügyminiszter reakciója, ami kontextusba helyezi az amerikai álláspontot.
5. Arról, hogy miért nem vették át az online lapok beszámolóit, akik ott voltak a rendezvényen, azt írták, nem akarták hitelesíteni azokat.

a hírügynökség a kiadás tényével hitelesíti az adott eseményről szóló híradást, ahogy azt a nemzetközi sztenderdek is megkívánják.

Ez eddig rendben is volna: beismerték, hogy vagy fogalmatlan hülyék, vagy politikai nyomásnak engedtek, amikor nem mentek el tudósítani; nincs ebben semmi újdonság.

Hétfőn azonban az MTI kiadta, hogy Bogár László szerint 

Az Egyesült Államok fegyverként használja a bevándorlókat Európa ellen, mivel veszélyeztetve érzi világhatalmi pozícióját az utóbbi időben kialakult eurázsiai együttműködés miatt.

És itt már azonnal fölmerülnek kérdések. Az MTI saját logikáját követve részben helyesen járt el. Hiszen Bogár véleménye ország-világ előtt, az állami tévében elhangzott, a híradást magát nem kellett tehát hitelesíteni.

De a hírérték.

Bogár a kormánytévében fejthette ki nettó ökörségeit, a szerkesztő hívta be, a riporter kérdezett alá. Amiről aztán beszámol a tudósító.

Tehát ők maguk teremtettek egy fiktív univerzumot, amely más kitalált világokról szól, de úgy tesz, mintha a valóságosra referálna.

Bogár László Nógrádi Györgyhöz hasonló önjelölt szakértője a dolgok állásának, noha jobboldali kormányok alatt kétszer is volt államtitkár, közgazdász végzettsége nemigen nem ad alapot arra, hogy éppen ő végezzen világpolitikai elemzéseket. A végzettség persze nem akadály: értelmes beszédre elvben bárki képes, a tudományos titulusok viszont hitelesítik az állításait az abba belegondolni nem tudók vagy nem akarók számára.

Ellenben már az MTI összefoglalójából is azonnal világos, hogy ez az ember félig vagy tán egészen bolond. Ha nem volna az, nem mondana ilyeneket.

1. Hiszen miként lehetne bevándorlókat fegyverként használni?
2. Kiürítik a svéd, dán és német szociális és rendészeti kasszát?
3. Az USA azt az Európát akarná büntetni, amelyik a legnagyobb kereskedelmi partnere, és amelyikkel éppen egy átfogó szabadkereskedelmi megállapodásról tárgyal?
4. Milyen kialakult eurázsiai együttműködésről beszél? Nem tűnt föl neki, hogy

az Európai Unió pillanatnyilag gazdasági blokád alatt tartja a putyini birodalmat?

Az ezoterikus jobboldalon népszerű, és általában minden alap nélkül professzornak címzett Bogár addig jut, hogy az Egyesült Államok - a csak általa látott, fiktív európai-orosz-kínai együttműködés miatt - több területen

feleslegessé és értelmetlenné vált.

Feleslegessé. Értelmetlenné. Erről a helyről üzenjük Washingtonnak, hogy azonnal oszlassa fel az Államokat, mert már fölösleges és értelmetlen. Szabadságot Montanának! Meg Puerto Ricónak!

És itt megáll az ember esze, elfogynak az érvek, ezeket már cáfolni se érdemes. Ha ezek a szélsőjobboldali orgánumokban, mint az UFÓ-hívő és gravitációtagadó Széles által kiadott Magyar Hírlapban, meg Echo TV-ben jelennek meg, az még esetleg rendben van. Saját pénze, arra költi, amire akarja.  (Esetleg, mert más esetben lehetne úgy is, hogy minden alapot nélkülöző ostobaságokat nem lehet terjeszteni, de ez csak egy ideális világban lenne így, az meg nincs itt.)

De miért kell ezeket a irracionális agymenéseket közpénzből (évi 80 milliárd forintból) propagálni?

A dolog persze onnan nézve világos, ha tudjuk, hogy az alternatív univerzumban élő Bogár álláspontja egészen összecseng Magyarország jelenlegi vezetőiével. Bármilyen furcsa is ezt a kitételt Szijjártó vonatkozásában használni.

Mert ugye a külügyminiszter Bell kritikájára reagálva azt állította, 

az Amerikai Egyesült Államok szeretne minél több bevándorlót látni Európában, nyilván ezért fogalmazták meg most a véleményüket.

Nyilván. Más oka nem is lehetett.

Ott tartunk tehát, hogy

1. az állami média számára a nemkormánypárti lapok hírei nem hitelesek,
2. viszont félbolond összeesküvés-hívők véleménye hírértékkel bír.

Hírérték várható attól, amit mond, tehát behívják. Miközben az amerikai nagykövet beszédétől nem várható hírérték, arra tehát nem mennek el.

A baj csak az, hogy ezek nem maguktól ennyire hülyék, hanem meg lett mondva nekik. Ha meg nem, és tényleg ennyire ostobák, akkor még nagyobb baj, hogy a fertőzés már a magyar kormányt is elérte.

Nincs arra valami szabály, hogy mentális egészségüket elveszített ne emberek ne irányíthassanak egy egész országot?

(Képek: Origo, PR-Monitor, 444)

A mai harmincasok jó része átélte azt a traumát, amikor szülei megvallották, hogy bár nagyon szeretik, de csak azért vállalták őt (is) a báty vagy nővér mellé, mert kellett a pénz a lakásvásárlásra- vagy felújításra. Azaz, hogy felvehessék a szocpolt a szülők.

Ennek leporolt, aktualizált változata gyakorlatilag a családi otthonteremtési kedvezmény, a CSOK. Egy lefutott, és most reneszánszát élő intézmény – amely annyira jó, hogy a tegnapi hírek szerint kiterjesztik a programot. A hülye rövidítések kormányának egy újabb világmegváltó ötlete.

Mire jó a CSOK a kormány szerint?

1. Támogatja a fiatalokat. Bár ha a fiataloknak lennének igazi lehetőségei a határokon belül (is), akkor nem kellene megbéklyózniuk magukat egy kis alamizsnáért.
2. Segíti az otthonteremtést. Elnézve az igényelhető összegeket, ez a mai lakásárak mellett egy nettó hülyeség. Mert akinek csak ennyi hiányozna a lakásvásárláshoz, az már rég megvette, a többiek pedig a közelében sincsenek.
3. Növeli a gyermekvállalási kedvet. Növeli a népességet. Ugyan a jelenlegi népesség nagy része munkanélküli, segélyen él vagy feketén dolgozik, azért hajrá.
4. Ha én dolgoztam volna ki ezt a programot, biztosan beleírom a tudatos családtervezés fontosságát. Másrészt jó, hogy ehhez nem volt pofájuk, mert a tudatosság és az érdek nem egymás szinonimái. Viszont az "érdekből tervezz családot" elv nem összeegyeztethető a jó keresztény gondolkodással.
5. S legfőképpen, támogatja és erősíti a családbarát kormányzás mítoszát. Melyben a jó Fidesz-kormány megteremti a kedvező feltételeket a gyermekvállaláshoz.

Ha ennyire jó a CSOK, akkor miért nem vág bele minden fiatal pár azonnal?

Mert némelyiknek még van esze. Az iróniát félretéve:

• Van arra esély, hogy a „vállalj gyermeket és kapsz lakásra 500.000-3.250.000 Ft-ot” ajánlat, az a mélyszegénységben élő gyermekek és emberek számát fogja megnövelni.
• Egyébként mi ma 500.000 Ft? Ennyi támogatás jár egy gyerekre. A magyarok egy része még nem is látott ennyi pénzt egyben. A szűkebb réteg pedig eltapsol ennyit egy jó kis partin.
• A legnagyobb összeg 3.250.000 Ft, ez már jobban hangzik, de ehhez 4 gyereknek kell a családban élni. A 4 gyerek minimális szükségleteinek kielégítéséhez és iskoláztatásához ez is elenyészően kevés. Egy gyerek felnevelése maga több milliót kóstál. Ja, de hát ez a pénz, ez a hárommillió nincs is, elköltötték lakásra korábban. Azt egyszer megvették, de a gyerek ott maradt és évről-évre kiadásokkal jár. Egyébként a legszerényebb számítások szerint is négy gyerek éves költsége ezen összeg fölé rúg.
• Hol lakjon és milyen támogatásért folyamodjon az a fiatal pár, aki nem akar négy éven belül gyereket? Mert tanulni szeretnének, karriert építeni, ilyesmi… Őket ki támogatja?
• Azok sem biztos, hogy belevágnak a CSOK-ba, akik egyébként pár éven belül gondolkodnának a gyerekvállaláson. Ma, Magyarországon olyanok a gazdasági és társadalmi körülmények, hogy nagyon nehéz 1 évnél hosszabb távra tervezni. Vannak, szerencsére, akik nem ígérgetnek felelőtlenül.

Aki nem örül a CSOK-nak, az így járt. Nem muszáj igénybe venni. Nem muszáj 500.000-3.250.000 Ft-ért élethosszig tartó felelősséget vállalni.

Nem muszáj ám másokat még a születésük előtt eladni, aztán majd lesz velük valami, majd csak felnevelődnek valahogy.

És nem valami szép, keresztény dolog a fiatalságot erre buzdítani. És még ünnepelni is magunkat a nagyszerűségünk miatt.

(Kép: 24.hu,fidesz.hu )

Még februárban lett nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségű beruházássá nyilvánítva a Párizsi Udvar ötcsillagos szállodává alakítása, amiről a kormány döntött. A Mellow Mood cégcsoport képviselői, Szamír Hamdán és Zuhair Avad még 2014. májusában vették meg az ingatlant az akkor még Rogán Antal vezette önkormányzattól 2,1 milliárd forintért. 

A jordániai üzletemberek működtetik a Klotild Palotában kialakított Buddha Bár nevű luxushotelt is.

A szálloda megnyitóján Orbán Viktor miniszterelnök mondott beszédet, de felsorakozott a rendezvényen az új elit színe-java is, illetve megjelentek a hazánkba akkreditált nagykövetek és Schmitt Pál korábbi államfő is. 

A Magyarországon diplomát szerző jordániai befektetők

ragyogó fideszes kapcsolataihoz tehát kétség sem fér,

s most meg is hálálják, hogy nem kell az engedélyekkel bíbelődniük.

Az Egyenlítő blog információi szerint a Párizsi Udvar 10 milliárdos építési munkáit ugyanis Orbán Viktor kötélbarátja,

Garancsi István többségi tulajdonában álló Market Építő Zrt-re bízta az arab üzletemberpáros.

A hírek szerint az épületben száz szoba, illetve számos különböző felszereltségű lakosztály is lesz. Kialakítanak egy konferenciatermet, és a megfáradt vendégeknek úszómedencét is építenek. A luxusszálloda legizgalmasabb része a tetejére tervezett 500 négyzetméteres rezidencia lesz.

(Kép: Facebook/Orbán Viktor)

A BKV-per, komolyan mondom, egyre szürreálisabb. A maffiafilmbe illő vádak és a jogi horrortörténet után az ügy lefolyása most egyre inkább egy állatmesére kezd hasonlítani. Az ügyészi perbeszéd során, Homonnai János ügyész teljesen úgy viselkedik, mint a tanmeséből jól ismert csökönyös szamár, akinek

mondhat bárki bármit, csak nem tér jobb belátásra.

A vádbeszédben Homonnai végre valahára elismerte, hogy hibákat követett el a nyomozás során. Ennek ellenére mégis csökönyösen ragaszkodik olyan vádpontokhoz, amik meg sem születhettek volna, ha az ügyészség nem követi el ezeket a hibákat. Az ügyészség még mindig foggal-körömmel ragaszkodik a nokiás doboz vádponthoz is, holott ezt már semmi sem indokolja.

1. Először is ez a vád kizárólag Balogh Zsolt ellentmondó vallomásain alapszik, aki anno kényszervallatás során mondott terhelő dolgokat Hagyó Miklós volt főpolgármester-helyettesre. Csak azért találta ki a nokiás dobozt, hogy őt ne zárják börtönbe. - ÜGYÉSZI HIBA!
   
   
2. Kicsikart hamis vallomását Balogh azóta már több ízben is visszavonta. (Legelőször három éve, legutóbb pedig 2015 márciusában.) Sőt, bocsánatot is kért a hamis vádak miatta Hagyótól. - ÜGYÉSZI HIBA!
   
   
3. Végül már az ügyészség is kénytelen volt belátni, hogy nem bizonyítható a nokiás doboz létezése. Az utolsó vádirat-módosítás mégis csak az egyik nokiás dobozt vette ki a vádból. (Jó lenne tudni, hogy ha az ügyészség az egyik 15 millióban nem hisz, akkor a másikban miért igen?) - ÜGYÉSZI HIBA!
   
   
4. Ezenkívül érdemes arra is emlékezni, hogy a nyomozás alatt egyszer sem hallgatták ki azt a cégvezért, akitől az állítólagos nokiás dobozba pakolt pénz származott. - ÜGYÉSZI HIBA!

Egyszóval az ügyészség hiába próbálja teljesen kifordítani a BKV-ügy eseményeit Balogh labilitására és valamiféle vádlottak közötti "összeesküvésre" hivatkozva. A tény az tény marad:

a nokiás doboz csak kitaláció, és az ítéletnek is ez alapján kell majd megszületnie.

Nem lett sikersztori a nemzeti médiahatóság tudatformáló kampánya. A Kálomista Gábor producer által legyártott 10 fikciós rövidfilm a gyerekek tudatos nethasználatát volna hivatott segíteni, de

nem kíváncsi rá a kutya sem.

Negyvenegymillió forintért gyártott 10 fikciós rövidfilmet a Megafilm Kft, Kálomista Gábor producer cége. Mint arról korábban beszámoltunk, többek közt a betörőktől óvná a médiahatóság a családokat a kissé bugyuta filmekben.

1. Az egyik kisfilm arra próbálja fölhívni a figyelmet, hogy nem tanácsos közösségi oldalakon kérkedni például egy új tévével, mert a csúnya betörő bácsik meglátják, és kirámolják a lakást egyéb értékeinkkel együtt.
2. Egy másik arra int, hogy nem szabad lejárató videókat megosztani az iskolatársakról.
3. Egy harmadik attól óv, hogy a valóság helyett a virtuális térben éljen a gyerek szociális életet.

Korábban a Nemzeti Média és Hírözlési Hatóság azt közölte az Egyenlítő Bloggal, hogy

AZ NMHH UNIÓS FORRÁSBÓL A MÉDIATUDATOSSÁG, A MÉDIAÉRTÉS TERJESZTÉSE, ÉS A MÉDIA HATÉKONY ÉS BIZTONSÁGOS HASZNÁLATÁNAK ELŐSEGÍTÉSÉRE, AZ EZZEL ÖSSZEFÜGGŐ SZÜLŐI, TANÁRI-OKTATÓI FELADATOK TÁMOGATÁSÁRA FIKCIÓS FILMSOROZAT KÉSZÍTÉSÉRE HIRDETETT MEG NEMZETI ELJÁRÁSRENDBEN LEFOLYTATOTT NYÍLT KÖZBESZERZÉSI ELJÁRÁST.

A versenytárs nélkül diadalmaskodó

Kálomista 10 filmjét eddig kevesebb mint 7 ezren nézték meg.

Vagyis a médiahatóság Youtube-csatornáján

 egy kattintás eddig 5800 forintba került. 

Bárhová nézünk, bármilyen statisztikát látunk – kivéve ugye azokat, amiket maguk hamisítanak az arra illetékes szervek – azt látjuk, hogy egyre butábbak a magyarok.

Onnan kezdve, hogy az OECD által szervezett PISA-vizsgálatokban évről-évre rosszabbul teljesítenek a magyar gyerekek, mint a többi európai ország átlagai, egészen addig, hogy tele van az ország vezetése áldoktorokkal. Minap éppen Nógrádi György tudományos tevékenysége kérdőjeleződött meg.

Magyraország vezetői és befolyásos tanácsadói közül többről is kiderült már, hogy önállóan nem sikerült összehozniuk egy doktori disszertációt sem. Ezek

az elschmittelt doktorik nagyon kínosak,

hiszen hogy akar egy olyan ember törvénykezni, reformálni, vezetni, aki nem képes arra, hogy egy önálló tudományos produktumot létrehozzon? Etikáról, erkölcsről most nem is beszélünk, csak nézzük a tényeket.

1. Egy doktorihoz kell egy ötlet – van, aki már ezt is lopta.
2. Ebből téziseket kell formálni, önállóan, rendszerszemléletű gondolkodással – itt szinte mindenki elvérzett, aki lopott azért, mert nem önálló, aki meg nem lopott, olyan hülyeségeket írt le, hogy visszanézve valószínűleg ő is azt kívánja, bár inkább lopott volna.
3. El kell olvasni sok-sok irodalmat – ez idő, és az ember vagy kapcsolatokat épít, hogy könnyen megkapja a fokozatot vagy olvas. Egyébként is, olvasni fárasztó, smúzolni sokkal kevésbé megterhelő.
4. Sok esetben el kell végezni egy kutatást – eleve doktoraink kerülték ezeket a helyzeteket, inkább az elméleti fejtegetésnél maradtak. A többiek valószínűleg megvették a kísérleti személyeket, és a kutatókat is. Utóbbiakat biztosan.
5. Meg kell írni a művet – itt is szépen elkülöníthető, hogy ki helyett írta meg valaki, akit jól megfizetett, és ki az, aki megpróbálta ezt a részt legalább egyedül. Utóbbiak olyan ostobaságokat írtak le, rosszul szerkesztett módon, hogy józan paraszti ésszel is hidegrázást lehet tőlük kapni. Megnézném magamnak azt a szakmai és tudományos bizottságot, aki ezeknek fokozatot adott.

Vannak azonban az országban rendes doktorok is, akik nem politikusok, celebek vagy e kettő bizarr kombinációi. Ők legtöbben nem ilyen diadalúton szökkentgetnek el a fokozatszerzésig. Csányi Vilmos írt erről Marci, a beszélő kutya című könyvében. Szépirodalomba bújtatva lehúzza a keresztvizet a magyar tudományos életről és a doktori műhelyekről. Leírja a valóságot:

hogyan használják ki a doktoranduszokat,

hogyan húzzák ki őket a saját cikkükből, hogy a vezető kutatónak is meglegyen a tudományos pontja, bár nem dolgozik meg érte. És emellett beletaszítják őket egy helyi bürokráciába, amiből doktorandusz legyen a talpán, aki szabadulni tud.

Nem is küzdik végig olyan sokan ezt az utat. És egyre kevesebben lépnek rá. Mert ugye egyre gyengébb a magyar felsőoktatás is,

mind a felvettek, mind a végzettek képességei szerényebbek mint korábban, és szerényebbek mint külföldön.

Aki ma igazán tovább akar tanulni, az külföldre megy.

1. Egyrészt a magyar egyetemek a nemzetközi rangsorokban nagyon gyéren szerepelnek. A 2015-ös rangsor vége felé kullog az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Szegedi Tudományegyetem. A többi – változó számú – magyar egyetem sehol sincs.
2. Vegyünk egy másik példát, a Palkovics államtitkár úrnak oly kedves „Budapesti Műszaki Egyetemet”. Aminek a neve több mint 15 éve ugyan megváltozott (Budapesti Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetemre), de ezt valahogy nem tudatosította az államtitkár úr, aki közben egyetemek és főiskolák megszüntetéséről vagy összevonásáról, közvetve ellehetetlenítéséről dönt.

Ez a legjobb(nak tartott) mérnökképző ma hazánkban, bár ennek egyetlen oka az, hogy a többi egyetemünk még ennél is gyengébb. A cégek szerint a végzett mérnökök szaktudása elégtelen.

Hiába minden, a fejekben sötét van.

Pedig még nem is jutott el az egyetemre az a generáció, amelyik az új köznevelési törvény szerint tanul. Abban az érában, amikor mindenki ugyanabból a könyvből, ugyanazt tanulja. Amikor a padban ülő általános- vagy középiskolás gyermek valóban nem más, mint a nevelés és oktatás háromdimenziós célobjektuma.

Tartunk tőle,

ezekből a gyerekekből nemhogy doktor nem lesz, de még felelős és demokráciára érett állampolgár sem.

De csak mert már nem kapott tavaly se.

Pedig Simon és Dederick, a strómanok már tavaly októberben átjátszották a TV2 tulajdonjogát maguktól maguknak, úgyhogy a férje, a Hollywoodból kikopott másodosztályú filmgyáros megígérhette a feleségének, hogy ezután nemcsak újgazdag lesz, valamint közepesen híres, hanem lesz neki egy saját tévéje is.

De valahol légy került a levesbe, mert idén májusban már büntetésekkel kellett megfenyegetni a strómanokat, nehogy el merjék vinni külföldre Timike tévéjét. (Ti. a Fidesz törvénymódosítással akarta elérni, hogy a nem Magyarországon bejegyzett, jelentős piaci részesedést elérő műsorelőállítók se szedhessenek programdíjat a kábelszolgáltatóktól.)

Mert ne legyenek kétségeink:

a TV2 már két éve a Simicskáéké.

Mert nem az történt, hogy Andy, a másodvonalbeli filmcézár akart venni egy tévét, és a Lajos (illetve a Károly) beleköpött a levesébe. Nem. Szó sincs róla. Ez a tévé, a TV2 már két éve a Lajosé. Illetve a Károlyé. Illetve az övék volt eddig.

De mert a választás előtti hónapokban nem vállalták be hivatalosan (a cégbíróság előtt) a tulajdonlást, ezzel lehetőséget teremtettek arra, hogy saját strómanjaik kigolyózzák őket a cégből. Mellékszál, de az szintén igaz, hogy a céget a Fidesz törvényhozó hatalmával (lásd még reklámadó és programdíj-tilalom) zsarolták ki a németektől. De a zsét a Lajos tette le érte.

Andy meg jött, és elveszi tőle.

Mostanra ez már gyakorlatilag eldőlt: a Simicskáék se a Gazdasági Versenyhivatal engedélyét nem kérték ki az átvételhez, és a Pro7Sat1 se járult hozzá, hogy átírják a Megalopolisra a zálogjogot.

Illetve dehogy Andy jött.

Andy szintén csak egy stróman.

Pedig egy pillanatig akár arra is gondolhatnánk, hogy a jó kaszinós így hálálja meg Orbánnak, hogy 4 éve kormánybiztosként gyakorlatilag a kezébe adta (és ami még rosszabb, az ízlésére bízta) a magyar filmgyártást, valamint azt a kevés néminemű kaszinókoncessziót.

1. Tavaly egyetlen kaszinón 3 milliárdos nyeresége volt
2. Öt kaszinója van.
3. Alsó becslés szerint összesen 7 milliárdos profitja lesz.
4. Egy törvénymódosítással lehetővé tették, hogy a koncessziós díj levonható legyen a játékadóból, ami további 3 milliárdot jelent.

Az visszafogott kifejezés, hogy

a Fidesz, illetve az Orbán-kormány tömi a pénzt a filmiparról kaszinóbizniszre váltó mágnás zsebébe.

És mindezért csak annyit várnak el tőle, hogy ügyesen ossza el azt az évi ötmilliárdocskát, amit a filmalap költségvetése jelent.

Valamint, hogy vegye a nevére a TV2-t.

Pénzt beletolnia nem kell, az nem az ő dolga. Arra ott van az Eximbank, a Külügyminisztérium saját bankja. Hogy is várhatná el bárki is Vajnától, hogy az ingyen átengedett több tízmilliárdos szerencsejáték-bevételekből vegyen magának egy tévét. Vagy vegyen a Fidesznek egy tévét.

Azt a 20 milliárdocskát, amit a német P7S1-nek ki kell csengetni, azt majd meghitelezi a magyar állam. Tehát majd mi, mindannyian odaadjuk, hogy legyen a Fidesznek mit fölhasználni a választási kampányban.

Addig maradjon csak valahogyan egyben, de az nem baj, ha nem nagyon marad. Addig le lehet nyúlni a minden bizonnyal beömlő állami hirdetések árát.

És lehet műsora Palácsik Tímeának is.

Mi fizetjük a tévé vételárát az állami bank által folyósított kedvezményes hitellel (amelynek még a léte is titok), mi fizetjük a fenntartási költségeket a tévé-előfizetésen keresztül, és végül mi fizetjük a belőle kinyerhető profitot is az állami hirdetésekkel.

Ilyen strómannak azért megéri lenni. Zéró költség, hatalmas profit, és a végén mesés vagyon. Ha újjászülethetnénk, akkor fideszes újgazdagok szeretnénk lenni. Az se lenne baj, ha előtte megbuknánk Hollywoodban.

(Kép: napi.hu, nol.hu)

Eddig is jól tudtuk, hogy az ügyészségen úgy táncolnak, ahogy a Fidesz fütyül. Illetve rengeteg példát írtunk már arra, hogy a magyar igazságszolgáltatásban nem az egyenlő bánásmód elve, hanem az “amit szabad Jupiternek (Fidesznek), nem szabad a kis ökörnek” elv érvényesül.

A Sukoró- és Quaestor-ügyek hűtlen kezelésével kapcsolatban az ügyészség szándékos következetlensége azonban már tényleg felháborító.

A Quaestor-ügyben az ügyészség elutasította a feljelentést a Fidesz hűtlen kezelésével kapcsolatban. Holott a Külügyminisztérium jogtalanul 72 milliárd forintot (közpénzt!) helyezett el Tarsoly Csaba pénznyelőjében. Ráadásul ezzel anyagi kárt is okoztak, mivel az állam így elesett a pénz kamataitól.

Az ügyészség azzal indokolta a feljelentés elutasítását, hogy a külügy szabálytalan befektetése nem függ össze a kamatok elvesztésével. Erre az indoklásra a feljelentést tevő Tóth Bertalan szocialista képviselő, a 444 és mi is csak ennyit tudunk reagálni:

???

Ha jól értjük, azt akarják nekünk bemesélni, hogy

szabálytalanság is történt és vagyoni hátrány is keletkezett,

de ha ezek nem függnek össze - és az ügyészség megmondta(!), hogy nem függnek össze -, akkor semmiféle hűtlen kezelés nem történhetett. Ugye nem csak mi nem találjuk az ok-okozati összefüggést ebben az indoklásban?

Ezzel szemben a Sukoró-ügyben négy év letöltendőre ítélték első fokon Tátrai Miklóst, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. volt vezérigazgatóját (Császy Zsolt volt értékesítési igazgató 3 év 6 hónap letöltendőt kapott), csak azért, mert a vád szerint megkísérelte a hűtlen kezelés bűntettét.

A hűtlen kezeléssel kapcsolatos ügyek jogi állása tehát a következőképpen néz ki:

A magyar igazságszolgáltatás tehát egyáltalán nem nevezhető függetlennek. Az ügyészség úgy osztogatja - vagy utasítja el - a hűtlen kezelés vádját, ahogyan a Fidesz fütyül.

Ebben a jogi környezetben még annak is van félnivalója, akiről már rég kiderült, hogy alaptalan vádakkal illetik.

A BKV-ügyben pont három éve derült ki, hogy egy szó sem igaz a nokiás doboz történetből. Ennek ellenére az ügyészség még mindig hűtlen kezeléssel vádolja Hagyó Miklós volt főpolgármester-helyettest és társait, akik egy ilyen elfogult igazságszolgáltatási rendszerben ártatlanságuktól függetlenül nem sok jóra számíthatnak.

27 pontos ún. non-papert adott át az amerikai diplomácia a magyar kormányzatnak majdnem pontosan egy évvel ezelőtt. A dokumentum, amely gyakorlatilag a demokrácia minimális visszaállítását követeli a magyar kormánytól, eddig titokban maradt, nemrég hozta le a Mandiner és a jobbos sajtó. És rá is ugrottak. 

Azon a bizonyos október 23-i napon dr. D. I. (aki akkor még nem sejtette, hogy néhány év múlva az apám lesz) délután elindult a Petőfi-kör orvosvitájára. Mint frissen végzett doktor, sorkatonai szolgálatát a katonai kórházban volt kénytelen tölteni, a délután azonban az övé volt.

A gólyavári vita különösen érdekesnek ígérkezett. A legtekintélyesebb professzorok is tiszteletüket tették. És az izgalom csak fokozódott. Hiszen, mintha lövések zaja szűrődött volna be. (Na ja, a rádió a szomszédban.)

Aztán egyszercsak berontott egy fegyveres.

Az ávósok lövik a szomszédban a magyarokat, menjenek segíteni. De a többség maradt. Befejezték a vitát. (Jónéhány magasrangú orvostiszt is részt vett, amúgy egyenruhásan, azok - a visszaemlékező megfogalmazása szerint - „alaposan beszartak”.)

Aztán az erősödő fegyverropogás hatására a társaság nekiindult elvackolni magát a pincében kialakított óvóhelyen. (A régi rutin. Túl közel volt még a háború és a Bródy Sándor utca.)

Ám dr. D. I. (aki akkor még nem sejtette, hogy néhány év múlva az apám lesz) elindult. Lövöldözés ide-oda, az anyjának (aki akkor még nem sejtette, hogy néhány év múlva a nagyanyám lesz) megígérte, tízre hazaér.

A Tanács körúton katonák vonultak, tán a rádió felé, a nép megéljenezte őket. Az Andrássy úton (mi volt az akkor: Sztálin? Ifjúság? Népköztársaság útja?)

szembetalálkozott Sztálinnal.

Ha nem is magával a generalisszimusszal, de legalább ledöntött szobra maradékaival.

Az események többfele új és új fordulatot vettek. De neki sietnie kellett. Végülis rendszerek jönnek-mennek, de ő megígérte a mamájának. Szerencséje volt. Éppen hogy, de tíz előtt hazaért.

- Anyu, kitört a forradalom - kiáltotta lelkesülten az anyjának (aki akkor még nem sejtette...)

- Igen? Akkor azonnal menj fürdeni, mert ki tudja meddig lesz még melegvíz. Mindig így van ez ilyenkor - tette hozzá, miután a századdal egyidősként jókora gyakorlatot szerezhetett a jelentős társadalmi, történelmi  események polgárokra gyakorolt hatásaiból.

Dési János

Megoldja-e az EMMI új törvénytervezete a „Hova tegyem a gyereket, amikor visszamegyek dolgozni?” kérdést?

A tervezet szerint lesz több bölcsődei férőhely – hurrá. Cserébe eltűnnek vagy átalakulnak a családi napközik. A rosszul működő ellátási rendszer termelte ki a családi napköziket, amelyek úgy-ahogy megoldották a munkába korán visszatérő anyák gondjait. De szerencsére

az állam most ismét megoldja ezt az úgy-ahogy megoldott problémát is.

Amelyik gyereknek nem jutott hely a bölcsiben, annak a szülei fizettek a családi napköziben. Számos TÁMOP-pályázat támogatta, hogy a munkanélküli embereket kiképezzék, és családi napközik létesüljenek. Sokan saját forrásból végezték el a tanfolyamot. Az idők változnak, egykor támogatott célok és intézmények mára már nem érdemesek arra sem, hogy fennmaradjanak. Arról nem is beszélve, hogy az új bölcsődei helyekért is fizethetnek majd egyes szülők.

Azok a szülők eddig is családi napközibe adták a gyerekeiket, akik minőségi(bb) ellátást szerettek volna adni a gyermekeiknek. Mert

1. a bölcsődei nevelés és gondozás elsősorban a kisgyermekek napközbeni ellátását jelenti;
2. a bölcsőde elsősorban gondozó hely, nem foglalkoztatják és fejlesztik úgy a gyerekeket, mint az anyukák otthon;
3. a bölcsőde nem tartozik a köznevelés intézményei közé, és jellemzően nem diplomás óvodapedagógusok foglalkoztatják a gyermekeket.

Csak egy példa.

Képzeljük el, ahogy 7 ilyen kisgyerekre vigyáz egy kisgyermek nevelő és egy dajka.  A nem szobatiszta gyerekek gondozása le is köti a dajka szinte minden erőforrását. A kisgyermeknevelő pedig próbál egyszerre foglalkozni azokkal a gyerekekkel, akik életkori sajátosságaikból, pszichomotoros fejlettségükből adódóan legfeljebb is egymás mellett játszásra képesek, de együtt játszásra még nem.

Ez nem jelenti azt, hogy a családi napközi az ellátás csúcsa, ami miatt most krokodilkönnyeket hullatunk. Mert

1. az ott dolgozók két hónapig járnak tanfolyamra, mielőtt gyerekek közé engedik őket;
2. két hónap tanfolyam alatt nehezen elsajátítható az a rengeteg pedagógiai, pszichológiai és egészségtani ismeret, amelyre szükség van ahhoz, hogy valaki elláthasson gyeremekeket csecsemőkortól egészen a korai serdülőkorig.

Mégis, minőségibb ott az ellátás, amit a kis létszám és a családias légkör teremt meg; valamint a vezető korábban TÁMOP-pályázattal felkeltett lelkesedése és elkötelezettsége is nagyobb, mert verseny van a családi napközik között.

A közintézményekből továbbra is fájdalmasan hiányzik a szolgáltatói szemlélet.

Arról már nem is beszélünk, hogy a tervezet háttere, amiben majd minden önkormányzat és munkahely megteremti a feltételeket, éppen olyan jól átgondolt, mint a mindennapos testnevelés: mára kitermelte az írásbeli torna házi feladat abszurdját. (Nem, nem jól átgondolt.) Viszont amíg tornaházit lehet írni otthon vagy lehet a testnevelés órát a lépcsőházban tartani, addig egy kétéves gyereknek bizony igazi kisvécére van szüksége és igazán lehelyezett mosdókagylóra.

De majd a szülők kifizetik. (Ha tudják. Az önkormányzat nem tudja, általában.)

A bölcsőde vagy családi napközi dilemmát még talán meg is lehetne oldani állami beavatkozással, csak nem ezzel a törvénytervezettel. Akkor hogyan?

1. Atipikus foglalkoztatási formákkal
2. Rugalmas munkaidővel

Vagyis olyan rugalmas megoldásokkal, amiben az anyukák otthonról tudnak dolgozni, vagy a gyereküket be tudják vinni a céghez pár órára, és közben együtt maradnak. Nyugat-Európában elterjedt megoldott,

a magyar rögvalóságban az anyukát általában hamar kirúgják, ahogy kiderül, hogy terhes.

Amennyiben Magyarországon is ismernék ezeknek a fogalmaknak a jelentését és támogatnák is őket, akkor nem kellene a szülőknek két rossz megoldás közül a kevésbé rosszat választania, hanem maguk adhatnák meg a gyereknek azt a gondoskodást és nevelést, amelyre igazán szüksége van ebben a legkorábbi életkorban.

És közben nem kellene feladniuk a karrierjüket, vagy a megélhetésüket.

ÖT ÉVNYI BETEG TELJESÍTMÉNY: AZ MSZP BRÜSSZELI KÉPVISELŐINEK MAGYARGYŰLÖLŐ PERFORMANSZAI

Lovas István osztotta meg így Facebook-oldalán a cikkét a tavalyi EP-választás kampányában. A szocialisták ott szerinte mást sem csináltak, mint följelentették hazájukat (az persze más, amikor 2006-2007-ben Orbán Viktor tette ugyanezt az akkori magyar kormánnyal).

De Lovastól hiba lett volna mást várni, mint hogy az ellenzéki politizálást szimpla magyargyűlöletté egyszerűsítse.

Lovas a '90-es években és a 2000-ek elején volt az antiszemita jobboldal sztárpublicistája. Emblemetikus szereplője a Sajtóklubnak, írt a Magyar Nemzetbe és a Magyar Demokratába is. Utóbb már a Fidesz számára is vállallhatatlannak bizonyult; mindkét helyről kirúgták, most a Széles-konzorciumnak dolgozik. Illetve a Nemzetnél előbb csak Magyarországról száműzték: ő lett a lap brüsszeli tudósítója.

"Az Európai Parlament (EP) e négy szocialista tagja – Tabajdin kívül Göncz Kinga volt külügyminiszter, Gurmai Zita és Herczog Edit – azonban a sárral hazadobálást Brüsszelben és brüsszeli tógában más helyszíneken olyan intenzitással és gyakorisággal végezték, amely példa nélküli a közösség történelmében. Jutalmuk az emancipálódott magyar nép elfordulása lett. Sőt, még pártjuk sem díjazta azt, amit tettek: Tabajdi, Göncz és Herczog nincs az új MSZP-s EP-listán."

(Lovas így örült annak, hogy nője kiesett az EP-ből)

Herczog 2004-től 2014-ig, 10 éven át volt európai parlamenti képviselő; a mandátumhoz az MSZP listájáról jutott. Kevéssé ismert, de igazi veterán, keményvonalas szoci: az MSZMP-nek 1985-től, a szocpártnak megalakulásától tagja. 1998-tól - 2002-ben kis megszakítással - hat évet a magyar parlamentben is eltöltött.

Férjén keresztül különösen erős a kapcsolódása a pártelithez: az extravagáns külsejű Szeredi Péter történész az utóbbi két és fél évtized egyik meghatározó szocialista politikusának, Szekeres Imrének volt a jobbkeze. A honvédelmi tárcánál 2006-10 között például miniszteri kabinetfőnöki pozícióban.

A 70 éves Lovasnál és az 54 éves Herczognál elképzelni is nehéz különbözőbb politikai elkötelezettséget, de a politikai nézetkülönbségek nem számítanak vagy megváltoztak, mert az Egyenlítő blog információi szerint

brüsszeli kiküldetésük alkalmával a volt szocialista EP-képviselő összejött a jobboldal ikonjának számító publicistával.

Pedig Herczogra különösen be volt rágva az újságíró: egy EP-képviselőre hivatkozva azt állította róla, hogy egy titkos ipari lobbista csoport tagja. És persze ő írta, vagy az ő instrukciói alapján készült az Orbán-kormányt elmarasztaló ún. Tavares-jelentés.

De mit sem számít a múlt, ha a jelen az, hogy kavarnak. Márpedig ezt

az Egyenlítő blognak több brüsszeli és hazai forrása is megerősítette.

Szerintük ez nyílt titok volt a brüsszeli magyar kolóniában. A furcsa pár ugyanakkor - úgy tudni - nem a közéleti adok-kapoknak köszönheti, hogy összejöttek, hanem annak, hogy gyerekeik sokáig ugyanabba az iskolába jártak Brüsszelben. Herczog tavaly nyáron még az nyilatkozta, folytatja a politizálást az MSZP-ben, de azóta nem hallottunk róla. Lovas a Magyar Hírlap kolumnistája és az EchoTV-ben van műsora.

A fentebb idézett bűnlajstromot például azután állította össze, hogy már együtt volt Herczoggal. De hát a munka az munka, a szerelem meg szerelem.

Egyes források szerint a különös kettős össze is költözött a publicista Budapest környéki házában.

Az jól látszik, hogy igen nagy szükség van itt Rogán propagandaminisztériumára, közelebb kell vinni a népet a kormányhoz, vagy a kormányt a néphez, mert ez a kettő némely esetben igen messze van egymástól.

Mert nép nem akarja elfogadni jótevőinek álláspontját arról, hogy vasárnap márpedig ne lehessen bevásárolni.

Az nemigen állítható, hogy egy erről szóló népszavazásba belebukna Orbán és kormánya, de hogy szimbolikus nagy pofon érné őket, az szinte bizonyos.

Hogy a Fidesz és a KDNP miért vette el a néptől a vasárnapi shoppingolás lehetőségét, arról máig csak találgatások keringenek.

1. Kellett valami a KDNP-nek, amivel igazolja a létjogosultságát.
2. És ha már valami, akkor legyen az Úr napjának megszentelése.
3. Ehhez hozzájöttek még a családügyi megfontolások: ne dolgozzon anyuci, lehessen együtt a család.

De a kicsi, fundamentalista pszeudopárt ezt nem tudta volna átvinni, ha a Fidesz többsége nem támogatja.

A KDNP nem tud létezni a NER nélkül, zsarolási potenciálja pontosan nulla. Tehát a Fidesz megfontolásai érdekesebbek. Ezek valami olyanról szólnak, hogy

1. a külföldi nagyáruházak helyett a magyar tulajdonú boltokban költse el a pénzt a jónép, mert csak.

De a családok nem akarnak együtt lenni vasárnap, vagy ha igen, akkor valamelyik plázában vagy Tescóban. A kiskerforgalom visszaesett, és más napokra tolódott; elbocsátások voltak; akit nem rúgtak ki, az elesett a vasárnapi emelt pénztől. A nép továbbra is nagy boltokban vásáról, csak pénteken és szombaton, amikor viszont zsúfoltság van. 

A jónép utálja a dolgot. Simán megszavaznák a liberalizációt.

Az nem érv, hogy Kádár alatt is zárva voltak a boltok vasárnap, és mégis túléltük. Mert 1111 évig nem volt Orbán Viktor nevű miniszterelnöke Magyarországnak, és lám, kibírta. Sőt, néha igen szépen prosperált. Minél inkább közelgett el Semjén Zsolt kormányfő-helyettessége annál rosszabb lett ennek a szegény országnak. Semjén már csak az Isten büntetése rajtunk, de valószínűleg Ő se tudja miért.

Egy ellenzéki pártnak az hát a dolga, hogy ellenezzen, és élére álljon az ügynek, és bármilyen különös, ebben az esetben tényleg ez történt.

Meg kell tehát akadályozni.

1. Ha a szocik elsőként nyújtják be népszavazási kezdeményezésüket, akkor a Nemzeti Választási Bizottság tárgyalja másét, azét, aki először lépett be az épületbe.
2. Ha a szocik a Kúria elé viszik az ügyet, az mindenekfelett nagyon helyesnek fogja találni az NVB eljárását, ha nem találná, akkor nem is volna ez hívható a Nmezeti Együttműködés Rendszerének. 
3. Ha ezek a gonosz szocik már az épületbe is elsőként lépnek be (benyújtandó a javaslatukat), akkor az NVB-nek azét a nőét kell tárgyalnia, aki már emailen elküldte a sajátját.

Nagyon-nagyon szerencsés módon éppen akkor, egy perccel se korábban és nem is később, amikor a Kúria meghozta a döntését, és szabad lett a pálya. De a döntés még nem volt nyilvános, nem jelent meg a honlapon sem, egy 65 éves tordasi baromfitenényésztő mégis tudott róla. 

(Kép: portfolio)

Feltétel volna pedig, hogy a kezdeményező tudjon a kérdése mellé aláírásokat gyűjteni, az NVB döntése még nem a népszavazás kiírását, csak az aláírásgyűjtést tenné lehetővé négy hónapra. A szocik tudnának aláírást gyűjteni, az eddig ismeretlen nő, Simonné Gercsényi Gabriella nem is akarna.

Természetes hát, hogy az NVB az utóbbi kérdését fogja tárgyalni és átengedni, lehetetlenné téve ezzel a másikat (egy ügyben egyszerre csak egy kérdést lehet föltenni). Így jártak korábban a szakszervezetek, majd a Gyurcsány-párt, végül az MSZP.

De nem ügyelnek már a látszatra se. Amíg a szocik azt kérdeznék, hogy

Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés semmisítse meg a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló 2014. évi CII. törvényt?

Simonné arra kíváncsi, hogy

Egyetért-e Ön azzal, hogy a kiskereskedelmi üzletek vasárnap zárva tarthassanak?

Fel nem tűnt neki: nem az probléma, hogy zárva tarthatnak-e. Ez nem lehetőség, erre jelenleg egyenesen kötelezik őket. A probléma a nyitvatartás, aminek pillanatnyilag a lehetőségét is megvonják a boltoktól vasánapoként.

A népszavazás dolga elvileg az volna, hogy az Országgyűlést kötelezze olyan törvény meghozatalára, amelyet az vonakodik megtenni. Nyilvánvalóan Simonné kérdése nem ezt célozza: az Országgyűlés Fidesz-KDNP-s többsége nagyon is egyetért ezzel a lehetőséggel.

Sőt, ezzel egyetértünk magunk is: tartson zárva, aki akar. De nyitva is, aki akar. Csakhát az utóbbi jelenleg nem opció.

A népszavazás nem csodafegyver, alkalmazhatósága legalábbis korlátos. Máskülönben volna itt ingyen sör, örök élet és halálbüntetés (utóbbi különösen a kellemetlen szomszédok és rokonok számára fenntartva). De vannak olyan dolgok, amelyekre hasznos:

remek módja ez a tiltakozásnak a kormány népboldogítása ellen.

Már ha hagyják. De nem hagyják, mert a nemzeti együttműködés éppen nem azt jelenti, hogy bárki külön működjön a kormánytól.

Ha ma Magyarországon lehet közpénzből fönntartott magáncég Alapjogokért Központ néven, meg közpénzből finanszírozott Civil Összefogás, akkor bármi lehet. Csak referendum, amin a kormány elbukna, az nem lehet.

És most csodálkozzunk együtt azon, hogy a Nuland-nonpaperben nagy hangsúlyt kapott, hogy a

Hajtsák végre az EBESZ / Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának összes választási ajánlását, többek között: módosítsák a választási törvényt úgy, hogy a választási bizottságokat széleskörű politikai konszenzus övezze!

Hát hová lesz ez a világ, ha már nemcsak az Egyesült Államok, de a nép is csicskáztani akarná a független magyar kormányt, és különösen Semjén Zsolt?

Az előző részek tartalmából:

1. Az Alexandra-csoport tagjai évek óta óriási tartozásokat halmoztak fel a könyvpiac szinte összes szereplője felé.
2. A tulajdonos, Matyi Dezső az Alexandra a tartozásait, melyek ma már több mint 11 milliárd forintra rúgnak a felszámolás alatt álló Pécsi Direkt Kft-ből kiszervezte a Könyvbazár Kft-be.
3. Átadta az üzletei irányítását a szintén az érdekeltségi körébe tartozó Rainbow Kft-nek, és különböző kondíciókkal, de megállapodott a kiadókkal az adósságai törlesztéséről.
4. A Könyvbazár ha nem is pontosan, csordogálva, állandó késésekkel, de elkezdte fizetni a fokozatosan halmozódó adósságokat.
5. Eközben az Alexandra (mely valójában összesen 19 céget jelent) felszámolta tíz boltját, és a cégcsoport tulajdonában lévő patinás Európa Kiadó hatalmas raktárkészletét is elárverezték.

Az Egyenlítő blog tudomása szerint van olyan nagy szereplője a szakmának, melynek kifizették az összes tartozását, illetve az is érdekes tény, hogy az Ulpius Ház felszámolásával felszabaduló Frei Tamást 30 millió forintos ajánlattal csábították magukhoz. Joggal gondolhatják azt a könyvszakma piciny szereplői, hogy

minderre az Alexandrának a nekik ki nem fizetett pénzekből telik.

Az elvileg a magyar könyvszakmát és -kereskedelmet képviselő Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete a saját könyvkiadó tagjai jogvédelmét finoman szólva nem igazán látta el, a Matyi legnagyobb konkurensének számító Libri-Shopline ki is lépett a szervezetből. Viszont most a szakmai szervezet élén változás következett be, az évtizedek óta igazgatói posztot betöltő Zentai Péter László helyét Keresztury Tibor (a Litera internetes portál korábbi vezetője) vette át.

E változásnak köszönhetően megkezdődött valamiféle kísérlet az évek óta tarthatatlan helyzet renedezésére. A tárgyalásra még nem került sor, ám egy - az Egyenlítő blog birtokába jutott - levél szerint Matyi látszólag megoldást kínál az egyre inkább tarthatatlan helyzetre.

A levél alapján úgy tűnik. Matyi javíthatatlan optimista, vázolja a cégcsoport átalakítását, egyenesen

bűnözői érdekköröket

emleget, melyek támadásokat és üzletmenetet megnehezítő intézkedéseket generálnak a cégcsoport ellen. Azt állítja, hogy a teljes magyar sajtó folyamatosan olyan céggel foglalkozik, mely

nem csődbe ment, nem vert át senkit, hanem késedelmesen teljesített!

(Ennek cáfolatára számtalan újságcikk, felszámolási eljárás bírósági végzése áll rendelkezésre, ezek ismertetésétől most eltekintünk.) Hosszasan sorolja az Alexandra cégcsoport múltját, érdemeit, és munkáját melynek fókuszában mindvégig

a magyar könyvkiadás nemzeti értékeinek sokszínű megtartása állt.

Matyi a levelében leszögezi, majd hosszan és aprólékosan elemezgeti, hogy a magyar könyvpiac legnagyobb problémája, hogy monopolhelyzet van kialakulóban (mondja ezt Matyi Dezső!), de amikor részletezi a kialakult helyzetet, csak a legnagyobb konkurensét,

1. az utóbbi években üstökösként magasba szárnyaló Librit emlegeti,

miközben jelentős piaci részesedéssel rendelkezik

1. a Líra és Lant cégcsoport,
2. a Kossuth Kiadói csoport
3. vagy a Scolar Kiadó.

(Nyilván neki az az érdeke, hogy az üzleteit átvevő, szerzőit sok esetben elcsábító, igen agresszív üzletpolitikájú Librit támadja gőzerővel, de azért az hatalmas csúsztatás, hogy csak ők ketten lennének csupán e kicsinyke piac főszereplői.)

De milyen megoldási javaslattal áll elő most Matyi Dezső, melynek olvastán nyilvánvalóan minden kis kiadó a keblére borul, és örömmel megy az üzlet elébe? Íme a szenzációs megoldási javaslat:

Az Alexandra holdingba nem viszi be a Könyvbazár nagykereskedő céget. Független kiadóknak felajánlja a cég 49%-os üzletrészét.

Hosszasan sorolja, ez milyen előnyökkel járna, mivel a 49%-ból a teljes magyar független kiadói szakma részesedne:

1. az ő kezükben összpontosulna a magyar könyvkiadás legmeghatározóbb része, és ezáltal óriásivá nőne az érdekérvényesítési képességük,
2. a független kiadók, ha tulajdonrészt vásárolnának a Könyvbazárban, biztonságba kerülnének,
3. visszaszorulna a könyvterjesztésben a szürkegazdaság,
4. a rendszerhez csatlakozó kiadók kiadásai csökkennek, mivel a szállítás, raktározás, bolti reklámok, kereskedelmi költségek nem jelentkeznének.

Hogy mindezt, hogy képzeli, azt nem fejti ki, de nagyon meglepődnénk, ha nem az lenne a javaslata, hogy kis kiadók

milliós tartozásaik kintlévőségeik fejében kapnának részesedést a Könyvbazárban.

Hogy mit reagál erre a könyvszakma, ma még nem tudhatjuk, de hamarosan az is kiderül.

oliviahamilton

(Kép: nso.hu)

Vihar a biliben: Trócsányi László a cigányok radikalizációjától tart, hogy majd elmennek jól Szíriába harcolni - írta a 444.hu és számos más portál az EUObserver nevű oldalra hivatkozva. 

Trócsányi László egyébként igazságügy-miniszter, háromszor volt nagykövet, a Velencei-bizottságnak is volt tagja, korábban bíró és alkotmánybíró, de hozzá kell tennünk: habilitált doktor jogtudományokból. 

Ez a habilitált doktor Brüsszelben olyat nyilatkozott, amit egy ferencvárosi kocsmában is gúnykacaj kísérne. Íme:

Persze, mi itt az (undormányos, libsi, balos, emeszpés, zsidó, cigánybarát, menekültápolgató, mákonyos, népellenség, pufajkás, stb.) Egyenlítő blogon próbálunk nem egyetlen egy nyilatkozat alapján ítélni, főleg nem összeakasztani a bajszunkat egy ilyen tudós emberrel, de azért mégiscsak, ha a szemünk elől egy pillanatra lehullik a NER-kendő, és felsejlik a valóság,

el tudjuk-e képzelni, ahogy az iszlám terroristák borsodi falvakban toborozzák a radikalizálódni vágyó cigányokat?

Minek mennének oda...?

(Lesz kommentelő, aki el tudja képzelni, csupán azért, mert Orbán Viktor minisztere mondta mindezt. A valóság régen nem számít, a lényeg, hogy narancssárga legyen!)

A felvetés is olyan abszurd, mint egy Heller- vagy Rejtő-regény, bár színvonalában inkább a Benny Hill-showra emlékeztet. A miniszter úr ezzel az egy nyilatkozatával bebizonyította, hogy tanulmányai alatt 

1. sosem olvasott szociográfiát, amiben leírták a cigányság kulturális vonásait,
2. nem foglalkozott szociológiával, etnológiával,
3. de nem ártotta bele magát a Közel-Keletbe, vagy az iszlám vallásba se túlzottan
4. a nemzetközi konfliktusokról és az ISIS-ről sem tud sokat,
5. illetve, sajnos, a nagyköveti idők alatt sem tapadt rá sok européer gondolat. 

Az tuti fix, hogy fogalma sincs "a cigányokról", régen nem is látott egyet sem élőben, talán sosem beszélgetett velük. Pontosan úgy, mint Magyarország nagy része. 

Nem a cigányok radikalizálódnak: ők már rég beletörődtek a sorsukba. A nekik szánt pénz budai luxusvillákban költi el az önkormányzatuk, élükön a fideszes Flórián. A közvélemény radikalizálódik ellenük (lásd a kommenteket majd a cikk alatt). Egy bukkanó van, aprócska: az egyre jobban radikalizálódó közvélemény eddig a cigányokat olyan kifejezésekkel illette, mint "lusta" és "tolvaj", meg "szedett-vedett banda". 

Most hirtelen elég éles váltás ez, hogy a "tökét vakarászó", "büdös" cigány hirtelen megtalálja majd számítását az öngyilkos merénylők között.

1. Dadikalizálódik,
2. fegyvert ragad,
3. felrobbantja magát és a családját,
4. illetve minden reggel korán kell, hogy imádkozhasson és előtte mosakodjon.

(Mert a "büdös muszlimoknak" ugyanis naponta ötször kell imádkozni és - nahát! - mindegyik előtt mosdani, aki nem tudná).

(Trócsányi László, az ATV.hu fotója)

Na, most akkor melyik: lusta dög, amelyik nem mosakszik, vagy radikális dzsihádista? Van rajta sapka, vagy nincs?

A miniszter úr, akármennyire is szakterülete az összehasonlító jogtudomány, ezzel a nyilatkozatával aztán megpróbálta az Abszurd Hülyeségek Toplistáján kiütni Földi Lászlót, aki szerint a nők nem dönthetnek jól, mert nők és ezért nem is nyerhetnek háborút (és egyébként is háború van!!!!44!!!). 

Abszurd az abszurdban, hogy a minisztériumnál valamelyik eszesebje megérezte a bajt a nyilatkozat körül, megpróbálta letagadni, hogy ilyen kijelentés elhangzott volna, erre a miniszter rácáfolt a cáfolatra: megerősítette és megismételte a saját bolondságát.  

Nem csak az a gond, hogy egy igazságügy-miniszternek fogalma sincs, hogy Magyarország lakosságának jó része hogyan él, mit gondol, mit eszik, mivel keresi a kenyerét. Vagy, hogy mi fán terem az iszlám radikális része és a nemzetközi konfliktus Szíria körül. A nagyobb gond az, hogy előítéletes, ostoba gondolatait aztán a nagy nyilvánosság előtt megosztja Brüsszelben, lejáratva ezzel Magyarországot. Hiszen,

amit egy magyar miniszter kimond egy hivatalos eseményen, az Magyarország álláspontja. 

Akármekkora egetverő baromság is. 

Mondjuk, én kimondottan örülök annak, hogy

mostantól kezdve van egy csinos propaganda-minisztériumunk.

Nem is akárkire bízták, a kis Rogánra, aki aztán igazán tudja, mi a propaganda.

1. Ő az, aki szobrot állíttatott a kerületében, egy rikkancsnak, amelynek a kezében egy Blikk látható – s bár rikkancsok ma már régen nincsenek, cserében a Blikk rendszeresen közült cikkeket Rogán Antal férfias életéről.
2. Ő az, aki még gyermeke születésből is médiaeseményt tudott varázsolni.
3. Ő az, aki Magyar Vizsla néven megjelenő propagandalap kiadásában működött közre, amelyben álnéven a politikai ellenfelet próbálták lejáratni.
4. Ő az, aki elérte, hogy egy szappanoperába bekerülhessen egy pici szerepre.
5. Ő az, akinek a felesége imád úgynevezett celebek között mutatkozni, és maga is bevet időnkét egy-két erotikusnak szánt fotót a nyilvánosság előtt, hátha az segít.
6. A Rogán család az, amelyik jobb korszakában a belvárosi kerületi lapban akár három-négy cikkel is képes volt szerepelni, egy számban, akkor, amikor R. Antal éppen ott polgármesterként tevékenykedett.
7. Ő az, akinek közeli ismerősei igen finom üzleteket szerezhettek – jó, állami pénzből – a reklámszakmában.

És még hosszan sorolhatnánk annak bizonyítására, hogy valóban, ez esetben egy igazán rátermett szakember került a megfelelő helyre.

Ne szégyelljük, hogy nekünk ilyenjeink is vannak. Az új magyar csodafegyver.

A lehetőségek korlátlanok egy országban, ahol

1. az állam tévét, a rádiót és a távirati irodát már bekebelezte az állampárt.
2. Ahol éppen most viszi haza az egyik legnagyobb kereskedelmi csatornát egy tettestárs.
3. Ahol nagyjából kinyírták a nem parírozó médiát.

Mondjuk valóban, még nem mindenkit fojtottak meg, csak

a lélegeztető gépet állították legalacsonyabb fokozatra.

És akkor ott lesz egy ilyen nélkülözhetetlen miniszter és minisztérium vagy mi, ahol közpénzből bátran nekikezdtek pártos internetes sajtó kiépítésének, és a többi.

Egy ekkora feladat koordinálásra komoly ember kell. Olyan, aki nemcsak a lélek mérnöke tud lenni, hanem nagyszerűen átlátja, hogy a foci, az út- és stadionépítésen túl a média is nagyszerűen alkalmas közpénzek magánzsebbe varázsolásához.

Csiribi-csiribá, itt a lottóigazgatóság milliója, vigyázat csalok, és már haza is vitte valamelyik kis pajkos barátunk.

Te csak annyit látsz, hogy „Tiszteld a kultúránkat”, más meg pontosan tudja, hogy ez hány százmillió jó magyar forint egy megfelelő bankszámlán.

Egy időben sorra érkeztek a hírek arról, hogy Rogán Antal polgármestersége idején miféle gyanús ügyek törtétnek a főváros ötödik kerültében. Néhány naiv alak azt vetette fel, hogy miként lehet valakit fontos állami posztra kinevezni, ha több, finoman szólva, kétes ügyben szerepel a neve. (És itt azért nincs szó az ártatlanság vélelméről. Mert lehet, hogy jogilag végülis egyik ügyben sem mondja ki magyar bíróság a bűnösségét. De régen akadt egy mondás, hogy nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Ma ez arra módosult, hogy nyugodtan lehetsz tisztességtelen, és senkit sem érdekel, minek látszol.

Ráadásul, és persze most nem a kis Rogánról beszélünk, hanem csak úgy általában, valaki, akinek azért akad egy két-zavaros ügye (Egy, két? Piha!) mégiscsak jobban paríroz, és

mindig lehet tőle kérni valamit, amit nem lesz módjában visszautasítani.

De ez most mindegy is, a lényeg, hogy Rogán végre miniszter és ez nekünk minden pénzt megér.

D. J.