Bárhová nézünk, bármilyen statisztikát látunk – kivéve ugye azokat, amiket maguk hamisítanak az arra illetékes szervek – azt látjuk, hogy egyre butábbak a magyarok.

Onnan kezdve, hogy az OECD által szervezett PISA-vizsgálatokban évről-évre rosszabbul teljesítenek a magyar gyerekek, mint a többi európai ország átlagai, egészen addig, hogy tele van az ország vezetése áldoktorokkal. Minap éppen Nógrádi György tudományos tevékenysége kérdőjeleződött meg.

Magyraország vezetői és befolyásos tanácsadói közül többről is kiderült már, hogy önállóan nem sikerült összehozniuk egy doktori disszertációt sem. Ezek

az elschmittelt doktorik nagyon kínosak,

hiszen hogy akar egy olyan ember törvénykezni, reformálni, vezetni, aki nem képes arra, hogy egy önálló tudományos produktumot létrehozzon? Etikáról, erkölcsről most nem is beszélünk, csak nézzük a tényeket.

1. Egy doktorihoz kell egy ötlet – van, aki már ezt is lopta.
2. Ebből téziseket kell formálni, önállóan, rendszerszemléletű gondolkodással – itt szinte mindenki elvérzett, aki lopott azért, mert nem önálló, aki meg nem lopott, olyan hülyeségeket írt le, hogy visszanézve valószínűleg ő is azt kívánja, bár inkább lopott volna.
3. El kell olvasni sok-sok irodalmat – ez idő, és az ember vagy kapcsolatokat épít, hogy könnyen megkapja a fokozatot vagy olvas. Egyébként is, olvasni fárasztó, smúzolni sokkal kevésbé megterhelő.
4. Sok esetben el kell végezni egy kutatást – eleve doktoraink kerülték ezeket a helyzeteket, inkább az elméleti fejtegetésnél maradtak. A többiek valószínűleg megvették a kísérleti személyeket, és a kutatókat is. Utóbbiakat biztosan.
5. Meg kell írni a művet – itt is szépen elkülöníthető, hogy ki helyett írta meg valaki, akit jól megfizetett, és ki az, aki megpróbálta ezt a részt legalább egyedül. Utóbbiak olyan ostobaságokat írtak le, rosszul szerkesztett módon, hogy józan paraszti ésszel is hidegrázást lehet tőlük kapni. Megnézném magamnak azt a szakmai és tudományos bizottságot, aki ezeknek fokozatot adott.

Vannak azonban az országban rendes doktorok is, akik nem politikusok, celebek vagy e kettő bizarr kombinációi. Ők legtöbben nem ilyen diadalúton szökkentgetnek el a fokozatszerzésig. Csányi Vilmos írt erről Marci, a beszélő kutya című könyvében. Szépirodalomba bújtatva lehúzza a keresztvizet a magyar tudományos életről és a doktori műhelyekről. Leírja a valóságot:

hogyan használják ki a doktoranduszokat,

hogyan húzzák ki őket a saját cikkükből, hogy a vezető kutatónak is meglegyen a tudományos pontja, bár nem dolgozik meg érte. És emellett beletaszítják őket egy helyi bürokráciába, amiből doktorandusz legyen a talpán, aki szabadulni tud.

Nem is küzdik végig olyan sokan ezt az utat. És egyre kevesebben lépnek rá. Mert ugye egyre gyengébb a magyar felsőoktatás is,

mind a felvettek, mind a végzettek képességei szerényebbek mint korábban, és szerényebbek mint külföldön.

Aki ma igazán tovább akar tanulni, az külföldre megy.

1. Egyrészt a magyar egyetemek a nemzetközi rangsorokban nagyon gyéren szerepelnek. A 2015-ös rangsor vége felé kullog az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Szegedi Tudományegyetem. A többi – változó számú – magyar egyetem sehol sincs.
2. Vegyünk egy másik példát, a Palkovics államtitkár úrnak oly kedves „Budapesti Műszaki Egyetemet”. Aminek a neve több mint 15 éve ugyan megváltozott (Budapesti Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetemre), de ezt valahogy nem tudatosította az államtitkár úr, aki közben egyetemek és főiskolák megszüntetéséről vagy összevonásáról, közvetve ellehetetlenítéséről dönt.

Ez a legjobb(nak tartott) mérnökképző ma hazánkban, bár ennek egyetlen oka az, hogy a többi egyetemünk még ennél is gyengébb. A cégek szerint a végzett mérnökök szaktudása elégtelen.

Hiába minden, a fejekben sötét van.

Pedig még nem is jutott el az egyetemre az a generáció, amelyik az új köznevelési törvény szerint tanul. Abban az érában, amikor mindenki ugyanabból a könyvből, ugyanazt tanulja. Amikor a padban ülő általános- vagy középiskolás gyermek valóban nem más, mint a nevelés és oktatás háromdimenziós célobjektuma.

Tartunk tőle,

ezekből a gyerekekből nemhogy doktor nem lesz, de még felelős és demokráciára érett állampolgár sem.