Megoldja-e az EMMI új törvénytervezete a „Hova tegyem a gyereket, amikor visszamegyek dolgozni?” kérdést?
A tervezet szerint lesz több bölcsődei férőhely – hurrá. Cserébe eltűnnek vagy átalakulnak a családi napközik. A rosszul működő ellátási rendszer termelte ki a családi napköziket, amelyek úgy-ahogy megoldották a munkába korán visszatérő anyák gondjait. De szerencsére
az állam most ismét megoldja ezt az úgy-ahogy megoldott problémát is.
Amelyik gyereknek nem jutott hely a bölcsiben, annak a szülei fizettek a családi napköziben. Számos TÁMOP-pályázat támogatta, hogy a munkanélküli embereket kiképezzék, és családi napközik létesüljenek. Sokan saját forrásból végezték el a tanfolyamot. Az idők változnak, egykor támogatott célok és intézmények mára már nem érdemesek arra sem, hogy fennmaradjanak. Arról nem is beszélve, hogy az új bölcsődei helyekért is fizethetnek majd egyes szülők.
Azok a szülők eddig is családi napközibe adták a gyerekeiket, akik minőségi(bb) ellátást szerettek volna adni a gyermekeiknek. Mert
- a bölcsődei nevelés és gondozás elsősorban a kisgyermekek napközbeni ellátását jelenti;
- a bölcsőde elsősorban gondozó hely, nem foglalkoztatják és fejlesztik úgy a gyerekeket, mint az anyukák otthon;
- a bölcsőde nem tartozik a köznevelés intézményei közé, és jellemzően nem diplomás óvodapedagógusok foglalkoztatják a gyermekeket.
Csak egy példa.
Képzeljük el, ahogy 7 ilyen kisgyerekre vigyáz egy kisgyermek nevelő és egy dajka. A nem szobatiszta gyerekek gondozása le is köti a dajka szinte minden erőforrását. A kisgyermeknevelő pedig próbál egyszerre foglalkozni azokkal a gyerekekkel, akik életkori sajátosságaikból, pszichomotoros fejlettségükből adódóan legfeljebb is egymás mellett játszásra képesek, de együtt játszásra még nem.
Ez nem jelenti azt, hogy a családi napközi az ellátás csúcsa, ami miatt most krokodilkönnyeket hullatunk. Mert
- az ott dolgozók két hónapig járnak tanfolyamra, mielőtt gyerekek közé engedik őket;
- két hónap tanfolyam alatt nehezen elsajátítható az a rengeteg pedagógiai, pszichológiai és egészségtani ismeret, amelyre szükség van ahhoz, hogy valaki elláthasson gyeremekeket csecsemőkortól egészen a korai serdülőkorig.
Mégis, minőségibb ott az ellátás, amit a kis létszám és a családias légkör teremt meg; valamint a vezető korábban TÁMOP-pályázattal felkeltett lelkesedése és elkötelezettsége is nagyobb, mert verseny van a családi napközik között.
A közintézményekből továbbra is fájdalmasan hiányzik a szolgáltatói szemlélet.
Arról már nem is beszélünk, hogy a tervezet háttere, amiben majd minden önkormányzat és munkahely megteremti a feltételeket, éppen olyan jól átgondolt, mint a mindennapos testnevelés: mára kitermelte az írásbeli torna házi feladat abszurdját. (Nem, nem jól átgondolt.) Viszont amíg tornaházit lehet írni otthon vagy lehet a testnevelés órát a lépcsőházban tartani, addig egy kétéves gyereknek bizony igazi kisvécére van szüksége és igazán lehelyezett mosdókagylóra.
De majd a szülők kifizetik. (Ha tudják. Az önkormányzat nem tudja, általában.)
A bölcsőde vagy családi napközi dilemmát még talán meg is lehetne oldani állami beavatkozással, csak nem ezzel a törvénytervezettel. Akkor hogyan?
- Atipikus foglalkoztatási formákkal
- Rugalmas munkaidővel
Vagyis olyan rugalmas megoldásokkal, amiben az anyukák otthonról tudnak dolgozni, vagy a gyereküket be tudják vinni a céghez pár órára, és közben együtt maradnak. Nyugat-Európában elterjedt megoldott,
a magyar rögvalóságban az anyukát általában hamar kirúgják, ahogy kiderül, hogy terhes.
Amennyiben Magyarországon is ismernék ezeknek a fogalmaknak a jelentését és támogatnák is őket, akkor nem kellene a szülőknek két rossz megoldás közül a kevésbé rosszat választania, hanem maguk adhatnák meg a gyereknek azt a gondoskodást és nevelést, amelyre igazán szüksége van ebben a legkorábbi életkorban.
És közben nem kellene feladniuk a karrierjüket, vagy a megélhetésüket.
