Ha Fekete Györgyre pillantok, mindig megcsap valami a hetvenes évek eszpresszóinak állott levegőjéből. A szimpla, amit kis üvegpohárkába tölt ki a fityulás, fehér köténykés kisasszony, a piros szkájbőr bútorok tolakodó színe, a padlóra lerakott mettlachi kockák költői…