A szegedi Ságvári Gimnáziumtól a hatalom elkobozta a nevét.

Bizonyára abból a megfontolásból, hogy nyilván komcsi volt, zsidó, büdös. És még derék csendőrökre is lövöldözött.

Mint tudjuk, a történelem felettébb viszonylagos ügy, különösen, ha a közelmúlt eseményeit vizsgáljuk. Mert ugye a politika számára annyira kézenfekvő, hogy a múltból hozzon példákat, jókra és rosszakra.

Szenteket és ördögöket kreáljon.

1990 után a korábbi munkásmozgalom történet inkább tűnt röhejesnek – sok szempontból teljes joggal -, mint komolyan vehető olyan tudománynak, ami segít eligazítani a világ történései között. A dolog rettentően leegyszerűsödött, akit addig szeretni kellett, azt ezentúl nem szabad tisztelni, legjobb elfelejteni, de ha mégsem, akkor legalább rosszakat mondani, buzgóbbaknak, gondolni is kell róla. Árnyalt elemzés, és egyéb úri huncutság teljesen fölösleges. A tetejében az 1945 előtti mondjuk munkásmozgalomban, nyilas- és németellenes tevékenységben résztvevőket úgy szokás értékelni mostanában, mint a kommunista terror szálláscsinálóit. Még akkor is, ha az illető meg sem érte mondjuk a háború végét, mint Ságvári.

Eljátszhatnánk ugyan a gondolattal, mi lett volna ha.

Mi lett volna, ha ott a Budakeszi úton, a Nagy-cukrászdánál – ahol utolsó szavaival a legenda szerint azt mondta, harminckét nevem volt – nem lövik agyon Ságvárit. Szép játék.

1. Lehetett volna komoly kommunista funkcionárius, aki belesodródik az önkényuralmi apparátusba, s az áhított szabadság helyett a zsarnokság szolgálatába áll?
2. Lehetett volna.
3. Lehetett volna nagyon gyorsan Recsk foglya, az Andrássy út 60. tömlöceibe elvtársai által bezárt rab?
4. Lehetett volna.

Csakhogy, ha nem szépírói fantáziánkat mozgatjuk, akkor semmi értelme nincsen a „lehetett volna” típusú gondolkodásnak. Ha Ságváriról próbálunk véleményt formálni,

nem érdemes találgatnunk azt a jövőt, amit sohasem érhetett meg.

Ám mondhatunk véleményt arról az akciójáról, amikor társaival 1937. szeptember 16-án szétverték a Tompa utcai nyilasgyűlést. Vélhetjük úgy, ez csúnya dolog volt, még akkor is, ha a nyilasok ellenszenves eszmék képviselői már 1937-ben is, ám nem szép dolog verekedni. De juthatunk arra a következtetésre, hogy milyen kár,

a magyar társadalom többsége akkor még abban az illúzióban ringatta magát, hogy a nyilasok nem igazán számítanak, hőzöngő kisebbség.

Mert ha az a többség már akkor belátja, hogy az efféle nyilasgyűlésekből később még nagy baj lehet, akkor sokkal inkább Ságváriék pártját fogja.

De beszélhetünk arról is, hogy Ságvári, mint a szociáldemokrata párt ifjúsági szervezetének, az Országos Ifjúsági Bizottságnak vezetője, az egyik kezdeményezője és szervezője az 1941. október 6-ai, Batthyány téri örökmécses melletti és az 1942. március 15-ei, Petőfi téri függetlenségi tüntetéseknek, amelyek mégiscsak azt mutatták, létezik egy másik Magyarország is. Akkor, amikor a politikai és gazdasági elit jelentős része legalábbis beletörődött a német szövetségbe, s mindabba, amit ez hozott magával.

A Magyar Front: a Békepárt, a Független Kisgazdapárt, a Kettőskereszt Szövetség és a Szociáldemokrata Párt csatasorba szólít minden magyart, aki kész küzdeni a náci zsarnokság ellen. Bárhol is volt, bármit tett is eddig. Ma még mindenki szövetségesünk lehet, aki fegyvert ragad és szembe száll a német elnyomással.

– írta a Béke és Szabadság című lap 1942. július 15-i számában, ami azt mutatja, a célért túl is tudott lépni a korra jellemző szűkkeblű frakció- és pártharcokon is.

Ságvári pökhendi kis semmi KDNP-s ficsúroknak lehet, hogy az emlékezetből kitörölni való szereplő. Pedig mégiscsak ő az, aki

tett valamit a zsarnokság ellen.

Kétségtelen, könnyebb együtt élnie ezeknek a gőgös és buta maiaknak azoknak az emlékével, akik hagyták magukat családostul kifosztani majd lemészárolni.

De amikor magyar tanügy jelszavai: a rend, csend, fegyelem – akkor aztán végkép el kell törölni a lázadó nevét.

Csak, hogy tudjuk, hol élünk.

Dési János

(Kép: magyarnarancs.hu)

Dési János írása az Egyenlítő blognak.

Egy régi mániámhoz térek vissza.

1. Milyen lesz az élet a Fidesz bukása után?
2. Miként lehet újra demokrácia?

Aki piszkálta már számítógépe rendszerprogramját az tudja, elég bonyolult ahhoz, hogy egy viszonylag egyszerű változtatással is komoly, előre nem látott bajt okozzunk. Ezért a program visszaállítási pontokat jelöl ki.

Ha megszabadulunk az orbánista Fidesztől – jobb napjaimon azt remélem, hamarabb lesz ez,  sokan most gondolják – akkor hol van az a „visszaállítási pont”, ahonnan újrakezdhetjük? Mert az nem kérdés, a Fidesz képviselői durván belenyúltak a társadalom rendszerébe és ezzel nagyon sok bajt okoznak.

Ellentétben a virtuális térrel azonban,

a való világban nem lehet a múltat végképp eltörölni.

Könnyű ugyan azt mondani, alaptörvényt a helyére, a kukába, és vegyük elő ismét a Magyar Köztársaság Alkotmányát. Legyen minden úgy, mint 2010 tavaszán. Mert a zemberek egy része ezt nem a demokratikus, a hatalommegosztás, a fékek és ellensúlyok rendszerére épülő világhoz való visszatérésnek érzékelné, hanem politikai revansnak.

Vagyis az ezt követő években mást sem tennének, mint

készülnének a következő nagy visszavágóra.

Ezért mi próbáljunk meg egy kicsit okosabbak lenni.

A Fidesz ellenzékben nem dolgozott ki komoly programot arra, mit akar, ha hatalomra kerül. Sőt, komolytalant sem. Mindössze azt tudta, hogy minden hatalmat a szovjeteknek. Akarom mondani, a Fidesznek.

És most ott az a sok-sok hatalom, amiből persze lesz trafik, föld, disznóól Mészáros Lőrincnek, útépítés, stadion Garancsinak. Továbbá zsíros állami-önkormányzati megbízások az Orbán családba beházasodott, sajátlábú strómannak. Kétségtelen, akadnak, akiknek szépen alakul, akik nemcsak belenyalhattak a közös mézesbödönbe, hanem haza is vitték a csuprokat.

Az már az övék, és nagyon megszerették, nem adják vissza.

Mostantól az szent magántulajdonú bödön. No, ebből is lesz még baja az utánuk jövőknek.

Most is csak annyiban hozzuk szóba, hogy a mai ellenzék demokratikus erőinek legalább két szálon kell nagyon keményen nekikezdenie a tervezésnek.

1. Az egyik, hogy a mára kialakult viszonyok között mégis, miként tud a lehető legjobban szerepelni egy következő választáson.
2. A másik, hogy és mi van egy győzelem másnapján?

Bárki is gondolkozik ezeken az ellenzék, amúgy számos, pártjain belül?

Az ukrán háború árnyékában két érdekes nyilatkozatra bukkantunk: az egyikben Putyin közli (persze, Paks 2 kapcsán), hogy ha nem táncolunk úgy, ahogy neki tetszik, akkor nekünk nagyon rossz lesz; a másikban Hende Csaba honvédelmi miniszterünk, két luxusnyaralás és mellsimizés között pironkodva bevallja: Magyarország egy esetleges támadás esetén nem tudja magát megvédeni, de a NATO se nagyon. (Az interjút a Mandineren egyébként érdemes végigolvasni, minden sora arany.)

Ilyenkor beleborzong az ember, hogy ezek a srácok, akik nagyban pörgetik a rulettkereket, nem csak az NBII-ben passzolgatnak, mint a mi Viktorunk, vajon mennyi idő alatt döntik el Magyarország sorsát? 

Ki fogja az orosz tankokat visszatartani, ha Putyin keze ökölbe szorul, és lehervad az arcáról a mosoly?

Mert a lengyelek nem bíznak semmit a véletlenre, ezt még a mi kis Svejkünk is bevallja az interjúban: ők bizony beruháztak a Patriot-rakétákba, míg nekünk egy francos helikopter-beszerzés se megy igazán, mert nincs rá pénz. 

De nem ez a gond, hiszen lehetnénk mi okos kül- és katonapolitikával kedves, semleges állam, vagy minta-NATO-állam. De nem, nekünk biza, táncolnunk kell. Ide egy lépés az oroszoknak, oda egy a NATO-nak.

Hazaárulásnak minősül vajon ez a Paks2, a nagyon nagy hitellel, az elavult technológiával, a méregdrága árammal, az elhasznált fűtőanyagok temetőjével Pécs mellett? Vajon

mit kapott azért a minielnökünk,

hogy aláírta ezt az egészet és hogy fogja magát az ország kilavírozni ebből a geopolitikai csapdahelyzetből?

Vagy mitől fél?

Mert mire felépül Paks2, addigra mindenkinek otthon a tetőn a napelem termeli majd az áramot potom pénzért, már a technológiainak nem igazán korszerűnek mondható francia háztartásokban is. Kinek kell majd a drága paksi áram...? 

A harmadik nyitott kérdés, vajon mi lesz akkor, ha nem sikerül kilavírozni magunkat a csapdahelyzetből? Az oroszok tarantinói értelemben véve is kiváltképpen találékonyak lesznek, hogy megmutassák, ki az úr Kelet-Európában.

Szép világ jön, ha Magyarországon statuálnak példát!

Egymillió forint az éves díja egy magániskolának Újbudán. Képzelheted a körülményeket: a falak szép színesre festve, a tanár néni egyszerre 20 gyerekkel foglalkozik (ennyi van egy osztályban) és mosolyog, a gyerekek és a szülők rengeteg délutáni fejlesztő foglalkozás közül választhatnak. 

Idén a gyerekszám - dacára a borsos díjnak - a duplájára nőtt. Míg máshol összevonják az iskolákat, mert annyira kevés a gyerek. 

Nézhetnénk ezt a jelenséget sok szempontból, a kulcsszó itt:

egyéni érdekérvényesítés.

Hogy jön össze a kettő? 

A magyar szülő, a tanár, a diák, sőt, a közoktatásban működő szakszervezetek - a rendszer összes résztvevője -  némán nézte végig, ahogy az utóbbi öt évben szétverték a magyar oktatási rendszert, központosították és lenyomták mindenkinek a torkán az összes szart. 

(Megjegyzés: ugyanez történt a többi nagy rendszerben is.)

(kép: nol.hu)

Most, hogy mindent elfoglalt a Fidesz, szépen építi le tovább az oktatást: egyre kevesebb pénzt adnak bele, egyre többet dolgoznak a tanárok, egyre ostobább könyvekből tanulnak a gyerekek, egyre több iskolát zárnak be, egyre rosszabbak a körülmények. (Nem mintha a szocik alatt jobb lett volna, tudom. De ne gyere nekem megint az elmúltnyolcévvel.)

És itt jön be az egyéni érdekérvényesítés: a magyar szülő nem emeli fel a hangját. Nem rázza az öklét. A magyar szülő kiveszi a gyereket az iskolából és beadja magániskolába (ha megteheti). Vagyis:

tűr, vagy menekül. 

Az érettségizők nagy része külföldön képzeli el az egyetemi tanulmányainak folytatását. Vagyis: menekülnek. Vagy tűrnek.

A magyar pedagógus nem emeli fel a hangját, nem rázza az öklét, nem vonul az utcára tömegesen: némán tűr, mint a birka, mert ki fogják rúgni az állásából és akkor mi lesz. (Megkeres havi 100 nettót, szereti, amit csinál, de a végkimerültség szélén támolyog inkább.) Neki nincs választása, csak tűr.

Az a gondolat, hogy az oktatási rendszer ezen szereplői közösen érvényesítsék érdekeiket, megváltoztassák a rendszert, fel sem merül.

Vagy, ha felmerül, van egy kis háborgás a tanáriban, fentről azonnal leszólnak: Marika, szerintem nem akarod, hogy kirúgjanak. Aztán mihez kezdenél, negyven év pedagógiai tapasztalattal?

Marika pedig szépen tűr. Pedig Marika mellett még ott van több ezer - ha nem tízezer - pedagógus, több százezer - millió? - szülő, gyerek, akiket a rendszer ugyanúgy sújt, megaláz, lehetetlen helyzetbe hoz. 

Nézem az egészet döbbenten, ahogy az oktatás (egészségügy, stb.) naponta termeli ki magából a sikertelenséget, megaláztatást, ostobaságot, abszurditást és mindig azt kérdezem magamtól:

mikor jön el az a pont, amikor a rendszer szereplői felállnak végre és az asztalra csapnak?

Meddig tűrünk még?

Ha nem a halálbüntetéssel foglalkoznánk, hanem, mondjuk, az ország jövőjével. Mert ez tényleg fontos lenne. Ezt hívják normális országban politikának: hogy lehetne az oktatási rendszert jobbá tenni? Erről kellene vitatkoznunk. 

(Azért helyi szinten történtek apróbb eredmények; amikor leváltották az igazgatót Szigetszentmiklóson, több tüntetés is volt: meghátrált az oktatási fővezérség. Amikor nem küldték el a gyerekeket március 15-én kötelező biodíszletnek, sőt, visszaszóltak: volt eredménye.) 

A nyugat-európai országokban azért van szakszervezet, hogy az ilyen ún. közösségi érdekérvényesítésnek az élére álljon. Hogy a keményen dolgozó kisembereket igazán képviselje valaki. Ne csak az idióta kormánypropaganda menjen. Hol van Magyarországon a szakszervezet? Halló, van ott valaki?

Azt állítom:

ha egyre többen és többen emelnék fel a szavukat, együtt, a kormány vérszívása ellen, annak lenne eredménye.

Csak tetszenének már forradalmat csinálni!  

Miért épül a Tóásó-mítosz?

Amit tudunk:

1. Tóásóékat nem kellett kimenekíteni, mert letöltötték börtönbüntetésüket.
2. A Magyar Konzulátus bárhol a világon adhat ideiglenes útlevelet egy magyar állampolgárnak, ha az nincs neki.
3. A terroristaváddal 6 év 10 hónapra ítélt Tóásót (és társát) nem valószínű, hogy vissza akarta tartani a bolíviai kormány, hiszen annak érdeke éppen az ellenkező.
4. Az ügy magyarországi kommunikációja rendkívül zavaros, ahogyan a Baptista Szeretetszolgálat szerepe is.
5. A bolíviai belügyminiszter kommunikációja vegytiszta és logikus.
6. Az ügy köré felépített James Bond-filmbe illő titkosszolgálati szál nevetséges.

Mindeközben az eredetileg 2009-ben tervezett merénylethez szellemi tőkét (informatikai segítséget) adó, és életben hagyott Tóásó Előd lassan itthon nemzeti hős lesz.

De miért?

Eduardo Rózsa-Flores és társai 2009-es, santa cruzi kivégzése helyszínén életben hagyott két személyt, Tóásó Elődöt és Mario Tadicot a bolíviai elnök meggyilkolásával és polgárháború szításával vádolták, elvileg akár életfogytig tartó szabadságvesztésre is ítélhették volna őket.

Ehhez képest 6 év 10 hónap után vádalkuval szabadultak, ami azt jelenti, hogy a vádalku megkötése folyamán el kellett, hogy mondjanak mindent a szabadulásért cserébe. Ezen az alapon semmiféle logika nincs benne, hogy vissza akarták őket tartani a hatóságok.

Az útlevelek hiányára egy prózai magyarázat lehet:

lejárt.

A konzulátusnak ilyenkor kötelezettsége ideiglenes magánútlevelet kibocsátania, ahogyan akkor is, ha elveszett vagy ellopták. A külügy „technikai segítsége” ilyenkor rutinszerű, ezért ebben sincs semmi különös.

Hugo Moldiz belügyminiszter tagadja a menekítést, a magyar nemzeti hírügynökséggel egy napon szólalt meg, bejelentette a távozás tényét: Tóásó legálisan, ám meglepetésszerűen hagyta el Bolíviát. Ezzel szemben az MTI titkos akcióról ír, amelyben Lukács Csaba a Szeretetszolgálat és a Magyar Nemzet újságírója nyilatkozik.

Érdekes, hogy a Szeretetszolgálat honlapjára a közlemény azonnal kikerül, majd el is tűnik, miközben az MTI adatbázisából nem tűnik el.

Nem éppen olyan ez, mintha a titkosszolgálatok bármelyikének köze lenne ehhez a bohóckodáshoz, vagy amennyiben mégis, akkor elég nagy baj van.

A rendelkezésre álló tények, így pl. útlevél pótlása, szabad távozás jogának lehetősége stb., mind arra utalnak, hogy nem volt szükség a honi hárombetűs szolgálatok segítségére. És ha lett volna, akkor pedig pestiesen mondva elbaszták, szakmailag szólva dekonspirálódtak, ami vagy nagyon ijesztő, vagy csak nevetséges.

Inkább utóbbi valószínű, mivel a bolíviai kommunikáció tiszta és logikus, miközben a magyar zavaros és minden vektora arra irányul, hogy

Tóásó Elődből hőst faragjon.

Miért? Kinek az érdeke? Milyen jövőbeni céllal teszik ezt – és kik?

naraszima

(Kép: Blikk/ABI)

A szűk, levegőtlen, penészes cellában eltöltött idő alatt olyan mértékben romlott le a volt főpolgármester-helyettes egészsége, hogy az akár az életét is veszélyeztetheti - ez derült ki az orvosszakértő véleményéből, amelyre négy hónapot várt az asztmával és gyulladásos betegségekkel küzdő Hagyó.

Hagyó Miklóst embertelen körülmények között tartották előzetesben kilenc hónapon keresztül. Ráadásul nem elég, hogy fogvatartását semmi nem indokolta, az előzetes alatt súlyos egészségkárosodást is szenvedett.

Cikksorozatunk korábbi részében foglalkoztunk azzal, mivel “érdemelhette ki” ezt a bánásmódot Hagyó, és megnéztük közelebbről azt a folyamatot, ami egészségi állapotának krónikus továbbromlásához vezetett. Most nézzük meg, mi lett a következménye az orvos-szakértői vélemény késésének, illetve milyen sokkoló kórképet állapított meg.

Hagyót fogvatartása alatt 2010 júniusában vizsgálta meg először szakorvos. (Ez nem egyenlő a szakvéleményt megfogalmazó orvosszakértői vizsgálattal.) Ám annak ellenére, hogy kezeléseket és gyógyszereket írtak fel neki, egészségügyi panaszai nem múltak el, sőt, drasztikusan lefogyott.

2010 szeptemberében újabb vizsgálatok után újabb gyógyszereket írtak fel neki. Balogh Zsolt és Hagyó ezt követő szembesítéséről szóló videón jól nyomon követhető a volt főpolgármester-helyettes egészségi állapotának romlása. Nem is csoda, hogy ezek után szintén Tökölön kezelték, ahol meg is állapították, hogy tüdőgyógyászati állapota romlott.

Négy hónap elteltével, 2010 szeptember 27-én végre elkészült az orvosszakértői vélemény is, ami a körülményeket nézve nem meglepő, mégis ijesztő következtetésekre jutott:

,,A gyógykezelés elmaradása viszont az egészséget, illetőleg a testi épséget veszélyeztető körülményt jelentene, és

akár életet veszélyeztető kórállapot kialakulását is eredményezheti.

A kórállapotok közül a fül-orr-gégészeti vizsgálattal igazolt kétoldali középfül-gyulladás valószínűsíthetően a közeljövőben fülészeti-sebészeti beavatkozást tesz indokolttá."

Az orvosszakértői vélemény ellenére 2010 novemberében is elutasították, hogy Hagyó napi egy óránál tovább lehessen szabad levegőn. Csak az év decemberében adtak helyt a kérelemnek, de akkor már késő volt. Hagyó egészségi állapota 2011 február végi szabadulásáig sem javult. Azóta kétszer is megműtötték, hallókészüléke nélkül pedig azóta sem hall rendesen.

Taxizni a mai világban igazi felső középosztálybéli közlekedési megoldás. Ha úgy tetszik, keveseket érint, a többségnek a buszbérlet is drága. Úgyhogy tökmindegy, milyen a taxiszolgáltatás Budapesten.

Ettől természetesen a történet még példaértékű – vagyis benne van, hogy milyen a világ, amely, mint tudjuk, körülvesz minket.

Így vagy úgy, de a taxislobbi elérte azt, hogy megszűnjön a verseny.  Az árak szabottak, a társaságoknak a szolgáltatás minőségével sem nagyon érdemes küzdeniük egymással, hiszen az első szembejövő kocsit intjük le, ami olyan, amilyen.

Kicsit drága, kicsit savanyú, de nagyon sárga – k-európai dolog az ilyesmi.

És akkor egyszercsak megjelenik a színen valami más. Nevezzük Ubernek. Olcsóbb tud lenni, hiszen a taxistársaságok már nem versenyeznek az árral, annyit kérnek, amennyit akarnak. Most éppen többet. Az Uber és társai rugalmasak, mert egészen más filozófiával dolgoznak.

Részben helyettesíti ez a szolgáltatás a taxit, elérhetővé teszi olyanoknak is, akiknek a hagyományos megfizethetetlen, részben keresethez juttat olyanokat, akik dolgozni akarnak.

Természetesen nekik sok szemponból könnyebb, mert nem kell a végtelen sok bürokratikus akadályt megugraniuk.  De meg kell érteni, hogy más logikával működik ez a rendszer. A taxis-szféra egy túlszabályozott, hivatalok által nyomorított piac. Amelyben a kétkezi sofőrök – ja, és persze az utasok is – a vesztesek. Az Ubernél és az ubereknél a közösség ereje látja el a szabályozási feladatot. Ha valaki csal, rosszul teljesít és a többi, akkor a felhasználók maguk hozzák olyan helyzetbe, hogy kiesik a rendszerből. Ez, úgy tűnik, elég fegyelmező erővel bír. Miközben  nyilvánvalóan olcsóbb és sokszor hatékonyabb.

Mi a taxis cégek vezetőinek a válasza minderre? Erős lobbizás, hogy az állam erővel verje le a konkurenciát. Szóba sem kerül, hogy oké, akkor nyissuk meg a versenyt. Próbáljunk egyenlő lehetőségek közt indulni, alakítsuk a mi szolgáltatásunkat is olyan korszerűvé, hogy eséllyel vehessünk részt a küzdelemben.

Mert az jogos, hogy az Uber sofőr is fizessen adót, megjegyzem, ennek minden technikai feltétele adott, ide értve az ellenőrzését is, hiszen csak kártyával lehet fizetni, semmit sem lehet letagadni, és a többi. Szóval, előre, taxis barátaim, a fair küzdelembe.

A történet meg azért példaértékű, mert ha a taxislobbi eléri, hogy az állam majd dönt és megint jutalmazza az általa jónak tartottakat, megszüntetve a versenyt, akkor még drágább, még vacakabb lesz az egész.

A taxi, K-Európa, a világ.

Miközben itt a példa az orrunk előtt, hogy lehet másként is.

DJ

Bevalljuk, eszközökké váltunk. Az internet politizáló népével, a sajtóval és a magyar választók jelentős részével együtt mi is bedőltünk a kormánypropagandának.

Javunkra írandó, hogy nem abban, mit gondoljunk egy adott ügyben, de abban igen, hogy mely ügyekről gondolkodjunk egyáltalán.

A halálbüntetésről például több cikket is írtunk, noha

1. a vita akadémikus és meddő, mert az Unióból való kilépés nélkül megvalósíthatatlan az állami gyilkolás visszaállítása,
2. emellett bármilyen jól érveltünk, esélyünk sem volt meggyőzni az olvasókat.

De nem tehettünk mást: ez volt a kurrens téma a közéletben, ami érdekelte az olvasókat, és nekünk volt róla véleményünk.

Ezt használta ki a Habony-dirigálta kormánykommunikáció. A Fidesz 2014-ben három választást nyert meg, azóta viszont merő vesszőfutás az élete. Szimpatizánsaik közül egymillió ember tűnt el, és elveszítettek három választást is (a megismételt ózdi polgármester-választással négyet).

Az elnöki embereiből azonnal előtört a mentőötlet: új médiát teremteni, amellyel pótolható a Simicska-birodalom kiválásával elveszített harci sajtó. És addig: agenda setting, priming és framing. Ami a köznyelvben annyit tesz:

gumicsont és terelés.

Négy ilyen témát is bedobtak eddig, melyek közös jellemzője, hogy nem tartoznak Magyarország pillanatnyi 100 legfontosabb problémája közé, megvalósíthatatlanok és érdektelenek, mégis tematizálták a közbeszédet.

Drogteszt. Az újságírók, a politikusok, fiatal- és kiskorúak kötelező drogtesztje olyan hamar süllyedt el, mint amilyen gyorsan Kocsis Máté Facebook-oldalán megjelent. Hiába övezi közutálat a drogosokat, azt a Fidesz-szavazók, sőt, a -képviselők se fogadták el, hogy saját unokáiknak is kötelező legyen rendszeres vizeletmintát adni.

Megélhetési bevándorlás. A polgárháborús Közel-Kelet mellé tavaly nyár óta becsatlakozott Koszovó is, és tavaly nyár óta megnőtt a Magyarországon át Ausztriába és Németországba áramló migrációs tranzitforgalom.

• A németek és az osztrákok persze sérelmezték a magyar engedékenységet,
• Orbán pedig jobb híján politikát épített rá.
• A Charlie Hebdo-merénylet után dobta föl a migránsok kriminalizációját,
• de február közepén már eltűntek a nyilvánosságból a "megélhetési bevándorlók".
• Talán azért, mert aki akarta, már elhagyta Koszovót.

A Földközi-tengeri hajókatasztrófa viszont újabb ürügyet jelentett Orbánnak, aki Nemzeti Konzultációnak nevezett propagandakampányt indított az egyszer már elhalt ügyben.

Halálbüntetés. A kaposvári trafikoslány kegyetlen meggyilkolása adott alkalmat Orbánnak a téma bedobására. A népszerűség garantált, a felmérések szerint az állami kivégzések támogatottsága átütő. Erről a Fidesz is meggyőződhetett, amikor az alkotmányozásról konzultáltak (pl. népszavazás helyett). Az alaptörvényhez kapcsolódó kérdőív lényegtelen és érdektelen kérdések mellett tartalmazott egy opciót, amelyen az állampolgár a számára fontos kérdés beemelését javasolhatta. A halálbüntetést a visszaküldők 80 százaléka ajánlotta az alkotmányba. Ezt végül a tényleges életfogytiglannal pótolták.

És bármilyen meglepő, ebbe a sorba illik a vasárnapi vásárlás tilalma is, amelynek magyarázatára számtalan teória született az szatellitpárt zsarolásától a piacátrendezés szándékán át az importfogyasztás állampapírokba tereléséig. Azonban egyik sem illik maradéktalanul a tényekre:

• a KDNP eredetileg jóval liberálisabb javaslatot nyújtott be (12 vasárnapon engedték volna az Úr akaratának semmibevételét),
• a frakció ellenállásán elbukott a CBA-nak, Coopnak és Realnak kedvező indítvány,
• végül Orbán a szinte teljes tilalom mellett döntött.

Ez framing: kicseszés a shoppingoló városiakkal, hadd örüljön a templombajáró nyugdíjas, meg a falusi, amúgy sem vásárolgató plebejus is.

Nem feltétlenül tartható az az állítás, miszerint a Fidesz ezekkel a témákkal nem szerez szavazatot: a demagóg témák megváltoztathatják a párt politikusairól, Habonyról, Rogánról, Szijjártóról, Lázárról és Orbánról is kialakult urizáló képet.

Egyúttal viszont nyilván szőnyeget terítenek a Jobbik elé, amely az imídzse szerint még inkább a keményen dolgozó kisember pártja.

Orbán és a guccis, rolexes, pasaparkos, parasztbarokk villás kör azonban nem is szavazatot akar nyerni a közbeszéd tematizálásával, hanem az ideologikus-szimbolikus, populista-populáris ügyekkel

megakadályozni próbálja a törzstábor további amortizációját.

A drogteszt nyilvánvalóan csúnya bukás volt, a vasárnapi boltzár se tűnik sikersztorinak, így maradt az egyszer már elhalt migrációs téma, noha egyáltalán nincs relevanciája pillanatnyilag.

A halálbüntetés voltaképpen talált pénz;

egy személyes tragédiával élnek vissza a magas kormányzati pozíciót viselő keselyűk.

Hamar kiderül viszont őszintetlenségük, ha a Jobbik benyújt egy törvényjavaslatot a visszaállításról, és akkor Orbán dönthet:

vagy a frissen felbuzgatott közvéleménnyel fordul szembe, vagy kivezeti Magyarországot az Unióból.

Akárhogy is lesz, sokat nem fogunk nevetni.

(Kép: maszol.ro)

A volt főpolgármester-helyettes csak az egyike azoknak, akik maradandó fizikai károsodást szenvedtek el BKV-ügy kapcsán. A szűk, penészes, vizes cellában olyan mértékben leromlott immunrendszere, hogy középfül-gyulladása következtében erős halláskárosodást szenvedett.

Hagyó Miklóst embertelen körülmények között tartották előzetesben kilenc hónapon keresztül. Ráadásul nem elég, hogy fogvatartását semmi nem indokolta, az előzetes alatt súlyos egészségkárosodást is szenvedett.

Cikksorozatunk első részéből kiderült, mivel “érdemelte ki” ezt a bánásmódot. Most pedig közelebbről megvizsgáljuk, miképp alakulhattak ki ezek a súlyos betegségek az elvileg szigorúan ellenőrzött körülmények között.

Hagyó Miklós védője már a letartóztatástól kezdve hangsúlyozta minden beadványban, hogy védencét számos, súlyos betegség gyötri: krónikus allergiában, asztmában, idült prosztatagyulladásban, vastagbélgyulladásban, súlyos, krónikus, műtéteket is igénylő fül- és orrmelléküreg-gyulladásban, gerincbetegségben szenved, továbbá szív- és vérnyomáspanaszai voltak.

Ezek miatt állandó orvosi kezelést, gyógyszerszedést igényelt, és megfelelő, kockázatmentes környezetre is szüksége lett volna ahhoz, hogy elkerülje a további szövődményeket. Éppen ezért már az eljárás kezdetekor kérte, hogy orvosszakértő vizsgálja meg és igazolja egészségi állapotát. Ám a szakértői vizsgálatra négy hónapot kellett várnia a dohos, egészségtelen cellában.

Eközben pedig az előzetesét újra meg újra meghosszabbító végzések végig arra hivatkoztak, hogy nem igényel kórházi gyógykezelést. Megállípítva mindezt persze szakértői vélemény nélkül. A meghosszabbító végzések hozzáértését tükrözi, hogy Hagyót fogságának első hónapjában háromszor is orvoshoz kellett vinni, és már ekkor napokat töltött a tököli börtönkórházban.

Az Egyenlítő blog napokban megjelent, halálbüntetéssel foglalkozó írása felé nagy érdeklődést tanúsítottatok, így elkerülhetetlennek éreztem egy válogatást összeállítani a ti véleményeitekből, amelyet a blogon tettetek közzé. Egy megosztó vita kerekedett a téma körül, összegyűjtöttem hát a legerősebb hozzászólásokat, amelyekben az ellenvéleményt fogalmaztátok meg.

1. Nem ellentétes a társadalmi szerződéssel

"aki gyilkol, 'felbontja' a tarsadalmi szerzodest" (jahaha)

"Ezt a Breivik félék nem tartják be. A veszett kutyát le kell lőni" (bandriras2)

"A szerződés már csak olyan, hogy ha az egyik fél felrúgja a feltételeket, a másik félnek joga van azt szankcionálni - a szerződésben vagy a törvényekben foglalt módokon -, illetve joga van felbontani is." (Bikli néni)

"A társadalmi szerződés része az is, hogy az állam megvédi állampolgárait." (Melee)

2. A keresztény tanításokkal teljesen összeegyeztethető, sőt a Biblia szinte erre buzdít

"a kereszteny allam a mostani rezsim agymenesenek az eredmenye, nekem momentan sem a Papa, sem a mozesi kotablak nem iranymutatoak." (jahaha)

"A pásztor feladata a nyáj védelme. Ha veszett farkas kóvályog a nyáj körül, lépni kell." (bandiras2)

"es mi az hogy ellenkezik a keresztsnyseggel? Es? A normalis emberi esszel nem ellenkezik. Aki gyilkol, dogoljon meg maga is." (Zsuzsi25)

"A halálbüntetés az Egyház szerint bizonyos esetekben elfogadható. Az Ószövetség sok helyen kifejezetten ajánlja, és az Újszövetség is ad rá alapot. A katekizmus is elfogadja." (--T--)

3. A visszatartó erő igenis számottevő

"Mert a büntetési tételek röhelyesek. Méreginjekció? lol! Aludj el szépen kis balázs... A 300. karóbahúzott gyilkos után a többi majd meggondolja hogy akar e a 301. lenni. Ha mégsem, akkor mehet 301. nek."  (bandiras2)

"Akit kivégeznek, az már senkit nem fog bántani. A visszatartó erő 100%-os." (midnight coder)

"Van visszatartó ereje, főleg az előre eltervezett gyilkosságok esetén...erről egyetemen oktatnak, úgyhogy kár az ellenkezőjét bizonygatni!" (oxygene2)

"Amikor Magyarországon hivatalosan megszüntették a halálbüntetést, a rákövetkező évben pont kétszer annyi gyilkosság történt." (bunkó)

4. Hazánkra nagyon jó fényt vetne, Európa-szerte főleg (de ezzel minek is foglalkozni?)

"Ha jól tudom nem gyarmatnak léptünk be. Vagy nem a francia idegenlégió járt itt 2004-ben. Jogunk van föderációs szinten vitát kezdeményezni, jogunk van kiállni amellett amit gondolunk. És ezen felül is szuverén ország vagyunk. Aki ezt eladni az tényleg egy utolsó mocskos áruló, de ezen felül hülye is." (31/48)

"De ez a hülyeség pár év múlva az EU-ban is elmúlik majd. Elég lesz ehhez pár ezer gyilkosság amit a bevándorlók és leszármazottai elkövetnek. Nálunk azért nagyobb az igény a halálbüntetésre, mert mi az EU-val ellentétben már pár száz éve befogadtuk a magunk beilleszkedésre képtelen bevándorlóit." (midnight coder)

"Gondolod, hogy a nemzetközi megítélésben lehetünk még ennél is lejjebb?" (bunkó)

5. A bűnüldöző szervek valóban nincsenek topon Magyarországon, de az USÁ-ban azért még így is rosszabb

"Nyilván a jelenleginél sokkal alaposabb eljárásrendre lehetne csak rábízni a halálbüntetés kiszabását." (miketbeszéltek)

"Nem volt ez mindig így! A Kádár rendszerben a köztörvényesekből kiverték hogy hova dugta el a kislány holttestét meg ilyenek. Aztán jöttek a liberálisok, és azóta a rendőr süti le a szemét ha a cigány ugat neki, mert nem akarja hogy felgyújtsák a házázt amíg ő elvan otthonról." (bandiras2)

"Főleg azért, mert ha el is kapnak egy bűnözőt, az pár év múlva újra itt van köztünk." (midnight coder)

6. Nem is kell humánusan végrehajtani egy kivégzést (amúgy meg ott a nitrogén meg a seduxen)

"De, lehet, nem is értem, hogy az USÁban is miért nem az olyan, baleseteket, vagy halálos mellékhatásokat okozó gázokat, altatókat, nyugtatókat (pld.CO, N2O, orvosi altatógázok; vagy pld. Seduxen) használják." (miketbeszéltek)

"Nem is kell hogy humánus legyen! Egy Breivik féle vadállat, vagy a mostani csávó üvöltsön csak a karó tetején. alternatívaként fel is lehet gyújtani." (bandiras2)

"Akit kivégeznek az azt a két percet már igazán kibírja. Ez a legálságosabb, leostobább baromság. Nem tudom ki az aki attól fél, hogy "fájni fog" és nem attól hogy véget ér az élete, de az már tényleg klinikai eset. Nyugodtan mehet felőlem az akasztás, sortűz bármi ami nem felesleges kínzás és brutalitás. Az egész nyavajgás ezzel kapcsolatban az álszentség legmagasabb foka." (31/48)

"Mondja már meg nekem valaki, hogy miért is kellene "humánusan" kivégezni pl a trafikos gyilkost, a móri mészárlás elkövetőit, a cigányokat vadászpuskával öldöső sorozatgyilkosokat? Ezt a méreginjekciózást soha nem értettem. De amúgy a tényleges életfogytiglan is elég nagy büntetés, ugyanaz, mint a halálbüntetés, talán még rosszabb is. Az egyetlen probléma vele, hogy felesleges pénzkidobás halált érdemlő söpredékre" (Laci1982)

"De igen, pl. CO mérgezés. Egyébként miért érdemelne több humanitást, mint amennyit ő adott?" (Melee)

"Nyugtató és szénmonoxid....." (oxygene2)

7. Le lehet zavarni a döntéshozatalt kizárólag racionális alapon, az érzelmek kizárásával

"a halalbuntetest is a biro adna. Ha eppen eletfogytiglant ad azt elfogadod erzelemmentes iteletnek, a halalt pedig nem?" (jahaha)

"Jogszabályi alapon kell megalkotni az egyészet, hogy mikor milyen kitételekkel alkalmazható milyen kivégzési módszer." (bandiras2)

"Szerintem a veszélyes bűnözők likvidálása teljesen racionális." (31/48)

"A genetikai selejtet ki kell irtani a társadalomból." (midnight coder)

+ Hab a tortán

"Ha nem támogatod a halálbüntetést, akkor erre szíved joga, de szervezz egy népszavazást erről, egy olyan kikötéssel, hogy a halálbüntetés ELLEN kiállók plusz adójából etessék és őrizzék ezeket a férgeket, nekem ez ne kerüljön pénzbe, etesd te." (bandiras2)

"Nekem az is megoldás, ha keresnek egy jó nagy szigetet, és ráteszik az összes kivégzést kiérdemelt polgárt, Pl. kéjgyilkost, rablógyilkost, stb, plusz az efféle túlhumánokat. Aztán majd eljátszanak egymással." (midnight coder)

"A videót akkor láttam amikor történt, és úgy éreztem igazságtétel történt." (Melee)

"Nekem igen egyszerű elvem van: aki életet vesz el, az nem tarthatja meg a sajátját. Ennek érdekében akár társadalmi munka keretében is bármikor kirúgom a sámlit a gazember alól. A több milliárdot sikkasztó fideszes tolvajok esetében akár fizetnék is, hogy én csomózhassam a kötelet." (Jules Verne)

UPDATE!: Már ők sem tudják, mit akarnak. Lázár János a csütörtöki Kormányinfo-tájékoztatón azt nyilatkozta, hogy még nincs terv a halálbüntetés bevezetéséről, ezért kell róla beszélni az emberekkel, emellett Orbán Viktor nem tervezi bevezetést.  Lázár szerint az emberek akarják ezt a döntést... Martin Schulznak, az Európai Parlament elnökének OV azt mondta telefonbeszélgetésükben, hogy nem tervezi bevezetni a halálbüntetést, tiszteletben tartja az EU-s szerződést. Csak párbeszéd folyik róla...

Főszerkesztői jegyzet

Egy korábbi posztban kifejtettem, hogy miért nem állok a halálbüntetés visszavezetésének pártján. Azóta átolvastam a kommenteket, és - bár ez nem reprezentatív felmérés - arra jutottam, hogy olvasóink inkább halálbüntetés-pártiak. Így - elindulva az orbáni és lázári úton - továbbgondoltam a kérdést. Lássuk, kik lennének alkalmasak egy-egy jó kis régimódi kivégzés végrehajtására!

Íme a javaslataim:

/a kép forrása: Flash&bones/

 1. A Fidesz székházát védő elítélt gyilkos

A munkakörre Sz. szakmai múltja miatt mindenképpen alkalmas. Álljon itt referenciaként az Index cikke a férfiról: "Amikor egy félmilliós munkát nem fizetett ki nekik, Sz. a társaival elhatározta, hogy elégtételt vesznek. Találkozóra hívták későbbi áldozatukat, ahol először hasba lőtték, az autójuk csomagtartójába tették, elvitték egy külterületre, majd zsákot húztak a fejére és három lövéssel főbe lőtték." További érvünk Sz. mellett, hogy politikailag is közel áll a halálbüntetésre vágyó kurzushoz, ugyanis gyakran dolgozik a Fidesz székházánál.

2. Az azeri baltás gyilkos

Kiváló külföldi munkaerőt is kölcsönözhet a kivégzések végrehajtására a Fidesz. Én első - idegenben már bizonyított - szakembernek Ramil Safarovot javaslom. Őt lényegében Orbán Viktor helyezte szabadlábra (egy kis suska reményében) személyesen, és a brutálisan gyilkoló férfit azóta nemzeti hősként tisztelik hazájában.

3. az osztrák-magyar nyugdíjas Mercedes-szel

A Váradi Andrást gyanús körülmények között elgázoló osztrák-magyar nyugdíjas (akár szándékosan, akár nem), de nagy szolgálatot tett már egy olyan tisztességes és bátor kisember kiiktatásával, aki sok kellemetlen percet okozott a Fidesznek és személyesen Orbán Viktornak.

4. a Welsz Tamást beszállító rendőr

Szintén nem feltételezek szándékosságot, de tagadhatatlan, hogy sok politikai szereplő lélegezhetett fel, amikor a Simon-ügy miatt előállított Welsz Tamás egyszerűen meghalt a rendőrautóban.

5. Lázár János

Bár jelenleg más munkakörben (?) szolgálja Orbán Viktort, Lázár mégis alkalmas jelöltnek tűnik a feladatra. Ő egy "szimpla" cégvásárlással képes szívrohamot előidézni. Legalábbis az állami vegzálásnak volt már ilyen eredménye. Itt arra a cégvezetőre gondolok, akit Lázárék megtörtek, mert ragaszkodott Kft-jéhez, majd másnap meghalt.

+ 1 helyszín javaslat: lefóliázott trafik

Amennyiben az állam nem kíván mégsem főállású hóhért alkalmazni, mi javaslunk egy másik kivégzési módszert: adjanak trafikot az elítéltnek, zárják össze dohánnyal és pénzzel, majd kötelezzék rá, hogy lefóliázza a kirakatát.

Sírni és röhögni is lehetne ezen a trafikosfólia-ügyön, ha nem történt volna tragédia a múlt héten. 

A trafik-sztori:

1. A Fidesz átrendezi a dohánypiacot, hogy a haverok jól járjanak.
2. Kiadják a trafikokat a saját mamelukjaiknak. (Kis magyar abszurd: dohányárut nem lehet reklámozni, de dohányboltot igen.)
3. Kiskorút nem lehet beengedni a trafikba, hát a gyerek addig áll kint az ajtó előtt, amíg a muter, vagy a fater megveszi a bagót, sokszorosáért, mint előtte. De inkább szívja a csempészett ukrán gazt, mert fele annyiba kerül. 
4. A találékony és egyre gatyásodó magyarok persze azonnal ráállnak a dohányboltra.

Dési János írása az Egyenlítő blognak.

A magyarországi hirdetők egy jelentős része nem különösebben érzékeny arra, mi veszi körül az ő reklámját. Hányszor szörnyülködtem már azon, hogy szélsőséges, rasszista tartalmak mellett minden további nélkül megjelentek komoly, nagy cégek ajánlatai. És mintha mi sem történt volna, az élet ment tovább.

A rasszisták meg röhögtek, végülis ebből is elég jól meg lehet élni.

A Vodafone minapi döntése a reklámok visszavonásáról, miután a TV2 közzétett egy igen agresszív, elfogadhatatlan jelenetet tartalmazó filmbeszámolót, már csak ezért is mérföldkő. Hogy azért mégsem lehet már mindent.

Talán ezután más is megnézi, hová teszi a pénzét, kit támogat.

Főszerkesztői jegyzet

Orbán Viktor halálbüntetéssel kapcsolatos kijelentése után sokan formáltak véleményt a témában, és az ügy már az európai politikában is hazánk számára kínos hullámokat vert.

Egy EU-tagállam miniszterelnöke halálbüntetést akar?

"Újabb magyar hülyeség" - legyinthetnek a nyugati világ felvilágosultabb polgárai. Mi persze tudjuk, hogy az üzenet a Fidesz honi politikai érdekeit hivatott szolgálni. Orbán egyszerűen csak radikálisabbnak akart tűnni az erősödő Jobbiknál. Ám félő, hogy ez sem ilyen szimpla ügy, hiszen a Jobbik éppen szelídül, középre tolódik, mintha progresszív néppárttá akarna válni.

De akkor hogyan engedhetett át a Habony-csapat egy ilyen erős badarságot a kommunikációs gépezeten? Ijesztőbb lehetőség, hogy a kérdésről alkotott véleményét Orbán már nagyon ki akarta mondani. Erre utal az is, hogy a Fidesz elnökségével sem egyeztetett, mielőtt megszólalt.

Véleményem szerint ez a 7 legerősebb érv a halálbüntetés bevezetése ellen:

1. ellentétes a társadalmi szerződéssel

Miből születnek törvényeink? Abból a társadalmi szerződésből, ami összeköti az egyes embert az állammal. Egyszerűbben fogalmazva: én lemondok például az erőszak gyakorlásának jogáról, ezzel korlátozom szabad cselekvésemet, és az erőszaktétel jogát az államra ruházom. Ő teperheti le a mobiljával hadonászva menekülő korrupt tisztviselőt és bilincselheti meg, én nem. De ki ruházná át önnön meggyilkolásának jogát az államra? Senki, így a jogállamisággal elvi szinten a halálbüntetés összeegyeztethetetlen.

2. összeegyeztethetetlen a kereszténységgel

A kérdést sokan vitatják, ugyanis a Biblia konkrétan nem tiltja a halálbüntetést, de a "ne ölj" parancsolat nehezen értelmezhető másként. Azoknak ajánlom II. János Pál pápa 1995-ös szavait, akik még az Alaptörvénybe is bele tudták passzírozni Istent: "Az emberi élet szent, mert kezdetétől fogva magán hordozza `Isten teremtő cselekvését` és mindig különleges kapcsolatban marad a Teremtővel, egyetlen céljával. Az életnek kezdetétől a végéig egyedül Isten az ura: senki semmilyen körülmények között nem ragadhatja magához az ártatlan emberi élet közvetlen kioltásának jogát. A Ne ölj parancs formája szerint kifejezetten tiltó törvény: megvonja a határt, amit soha nem szabad áthágni. Bennfoglaltan azonban olyan pozitív magatartásra sarkall, amely föltétlenül tiszteli az életet, és elfogadva, megőrizve és elajándékozva gyarapítja azt a szeretet útján." 

3. nincs visszatartó ereje

A halálbüntetésről rengeteg tanulmány megállapította világszerte, hogy nincs visszatartó ereje. Mikor Orbán "elrettentést" emleget, megfeledkezik róla, hogy a szigorúbb büntetőpolitika szinte mindig ellentétes hatást vált ki, mint amit a jogalkotók várnak tőle.

4. beláthatatlan károkat okozna az országnak

Többen foglalkoztak ezzel az alapvetéssel: a nemzetközi közösség nem hagyná annyiban, hogy a magyar állam gyilkolni kezd, megsértve ezzel az EU alapszerződését. A halálbüntetés visszavezetése súlyos diplomáciai szankciókhoz vezetne, borítékolhatóan elapadnának EU-s forrásaink, elveszítenénk szavazati jogunkat az európai közösségben, sőt, az EU történetében egyedülálló módon a közösségből történő kizárásunkat is eredményezhetné.

5. a bűnüldöző szervek és az igazságszolgáltatás állapota drámai hazánkban

Egy olyan országban élünk, ahol politikusokat vágnak - akár évekre - előzetesbe törvénysértő módon. Magyarország az a hely, ahol a szoci politikusra dolgozó ügyészből a fideszes főpolgármester alkalmazottja lesz. Nálunk fordulhat elő, hogy tévesen ültetik le az ártatlan fiút anyagyilkosságért, vagy épp valakire ráhúzzák PR-okok miatt a móri mészárlást, és hosszan folytathatnánk a sort. Hadd idézzem kedvenc írómat, Neil Gaimant: "Hiszem, hogy egy nőnek joga van dönteni, egy babának joga van élni, és az emberi élet ugyan szent, még sincsen gondom a halálbüntetéssel, ha az igazságszolgáltatás teljesen megbízható és azt is hiszem, hogy csak egy idióta bízna meg az igazságszolgáltatásban."

6. humánusan nem hajtható végre

A halálbüntetés egy alapvetően demokratikus berendezkedésű országban sem hajtható végre humánusan. Ez nem az Iszlám Állam, mi nem lefejeznénk vagy háztetőről dobnánk le az elítéltet. Akkor? Egy állami alkalmazott kezébe pisztolyt adunk, és a delikvenst az udvarra kísérjük? Megsütjük? Méreginjekciót adunk neki? Ezt sem tehetjük, jól látszik az USA példáján is. A mai világban tudósok, gyógyszergyárak ebben már nem segédkeznek. És ekkor jönnek az őrült ötletek.

7. érzelmeknek nincs helye a kérdésben

Minden egészséges lelkületű embert sokkolt, felháborított, megdöbbentett a fiatal trafikos lány halála. Az ilyen esetek azért is felkavaróak, mert egy pillanatra mindannyiunkon átfut a gondolat, hogy az én barátom, barátnőm, testvérem, gyermekem is ott állhatott volna a pultban védtelenül, amikor a gyilkos kést rántott. Az első természetes érzelmi reakció az ilyenkor, hogy meg akarjuk torolni a felfoghatatlan tragédiát. Ha az Ön rokona hal meg ilyen módon, Kedves Olvasó, mit akarna tenni? Én az elkövető halálát akarnám. Képes lennék meggyilkolni. És épp ez az oka annak, hogy az ítélkezés joga az államé, nem pedig a felháborodott rokonoké, vagy egy családapaként ítélő politikusé.

Az állam pedig nem gyilkolhat.

Ezek lennének az érveim, ha engem is megkérdezne Orbán Viktor, mielőtt újabb "magyar állásponttal" áll elő, ahogy tette ezt a bevándorlással kapcsolatban. Írásom lezárásaként a kétkedőknek ajánlok egy videót is. Egy vitán felül gonosz és kártékony ember, egy gyilkos és felesége kivégzése látható rajta. Mire a film lepörög, szerintem egy jóérzésű ember mégsem lesz halálbüntetés-párti. 

Gyenge idegzetűek és 18 év alattiak ne nézzék meg a videót! Én szóltam.

Újra meg újra érdekes, szórakoztató, néha dühítő, olykor elkeserítő a hozzászólásaitokat olvasgatni itt a blog felületén... Mindenkinek lehet és kell is kell is véleményt formálnia, mi pedig kíváncsiak is vagyunk meglátásaitokra, de az eszközök megválasztása lehetne - hogy is mondjam... - esetenként intellektuálisabb...

Na mindegy, lássuk, mostanában milyen érdemleges kommenteket lehet fellelni házunk táján!

(kép: parkocka.hu)

fehérfarkas:

"Nagyon sok diktátornak szüksége van a legitimitásához valami múltbeli személy és mítosz, amitől származtatja a hatalmát:
ilyen volt az 1. Orbán-kormány alatt, hogy István király Felcsút határában ajánlotta fel a szent Koronát Szűz Máriának. Ez persze nettó hazugság, de az akkori fideszes propaganda ezt sulykolta. Most ez már nem elég, most már egyenesen Attilától származtatja a saját hatalmát. Mert ne feledjük itt nem a nép és az átlagemberek érdekéről és hatalmáról (demokrácia = a nép hatalma) van szó, hanem egyedül az ő hatalmáról.
Kevesen tudják, de Irakban Szaddam Husszein II. Nabukodonozor fiának tekintette magát, az Újbabiloni birodalom legnagyobb királyának jogutódjának tartotta magát."

sas70:

"Amikor valakitől ekkora marhaságokat hallok, rögtön vallásos leszek: Édes jó Istenem, miért nem teremtetted magasabbra a kerítést!"

Halász Patrik:

"A Városliget helyén mocsaras terület volt, az ottani talaj máig puha, süppedékes. Kérdés, az épületek stabilitását és a környéken a talajvíz szintjét hogyan befolyásolja majd, ha megvalósulnak a (túlméretezettre) tervezett épületek.
Egyébként nálunk az építőipar (illetve néhány nagy cége) szerintem a mindenkori fő rabló, a közpénz fő elszivattyúzója. Az egyik kormány alatt 4-es metró épül, meg méregdrága völgyhíd (meg majdnem kormányzati negyed), a másik alatt meg stadionok és múzeumi negyed. Mind fölösleges, mind iszonyatos költség. Olyan nagy, hogy fel se tűnik, ha a pénz egy része eltűnik.

Ja, és a Vár... Hát persze, hogy a Horthy-rezsimhez hasonlóan antidemokratikus és szegényellenes (és egyre inkább fasiszta jellegű) kormány is onnan uralkodik majd, mint Horthyék tették. És persze, hogy le kellett dózerolni a Kossuth térről is mindent, ami nem illik ebbe a politikai-ideológiai kormányzati koncepcióba! Nem kérte senki, sokaknak nem tetszett és sokba került? Nem számít! És hogy a Vár átalakítása több tucatszor annyiba fog kerülni? Annál jobb! Kell a pénz az "építőiparnak". És majd mi megmutatjuk, meddig mehetünk el! Ameddig csak akarunk!"

Peterpapo:

"Én csak azt nem értem, hogy arról senki sem beszél, hogy az emberek egy része és szerintem nem kis része nem azért járt vasárnap is vásárolni, mert kötelező volt, vagy mert az a szemét fogyasztói társadalom kényszerítette őket, vagy csak azért, mert nem volt jobb dolguk, hanem azért, mert akkor volt rá igazán idejük, ugyanis hét közben délutánig dolgoznak a keményen dolgozó kisemberek és valóban családi program volt megcsinálni hétvégén a nagy bevásárlást a következő hétre, vagy megvenni a gyereknek a nadrágot, cipőt, asszonynak a ruhát, táskát, vagy bármi más hasonlót. Erről miért nem beszél senki?"

BiG74:

"Tökéletes, ki is fejezted orkbán és a többi megélhetési brancs egyik legundorítóbb tulajdonságát. Aki nem ért egyet hazaáruló, nemzetrontó, és különben is minek beszélni vele, hiszen úgy sem ért egyet."

Mostanra ennyit! Puszi/pacsi!

Főszerkesztői jegyzet

Tegnap megnéztem az Index interjúját a Magyarországon élő, Afganisztánból menekült fiúval, Dariushhal. A srác megtanult magyarul, letelepedett, tanul, tervei vannak. Értékeli és nagyra becsüli, amit ez az ország adott neki. Befogadónak és toleránsnak tartja a magyarokat.

Olyan értéket látott meg hazánkban ez a srác, akinek a szülőföldjén a másként gondolkodókat lelövik az utcán, amely értékről mi hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Ezt az értéket, - hogy kelet és nyugat határán világítótorony vagyunk, a szabadság bástyája és remek vendéglátók - kormányunk minden eszközzel próbálja elpusztítani. 

Ne feledjük, hogy Orbán Viktor "Magyarország álláspontjának" nevezte ezt: "A gazdasági bevándorlás rossz dolog Európában, nem szabad úgy tekinteni rá, mintha annak bármi haszna is lenne, mert csak bajt és veszedelmet hoz az európai emberre, ezért a bevándorlást meg kell állítani"

Ez nem Magyarország álláspontja.

Ez egy mindenkivel, de leginkább önmagával hadban álló, autoriter vezető személyiségzavarának tünete. Saját és széles környezetem példáján én máshogy ismertem meg a "magyar álláspontot". A közelmúltban magamon is tapasztaltam, - miközben dél-koreai fiataloknak mutattam meg Budapest szépségeit, és "dicsekedtem" számukra ismeretlen szabadságunkkal -, hogy milyen jó érzés büszkének lenni, és adni egy darabka Magyarországot a vendégnek.

Magyarország egyszemélyes kormánya harcol tehát a bevándorlók ellen. Közben elfelejti, hogy regnálása alatt több fiatal vándorolt ki Magyarországról, mint '56-ban. Kirekesztő ország lennénk, amelyik bezárja kapuit az elesettek előtt, közben pedig dobálja ki az ablakon saját jövőjét? Nem hiszem. Mert a magyarok igenis szeretik és befogadják a vendéget, bármilyen messziről is érkezett.

Egzisztenciális ellehetetlenítéssel, az oktatás szétrombolásával, a médiát felhasználva persze ki lehet ezt ölni belőlünk, de arra ennek a garnitúrának se ideje, se képessége nincs. A fenti videó pedig újabb ékes bizonyítéka annak, milyen hazug és gonosz dolog kriminalizálni azokat a szerencsétleneket, akiknek nálunk is rosszabb kiskirály jutott.

Dési János írása az Egyenlítő blognak.

Érdekes politikai átrendeződés tanúi vagyunk. Miközben a Jobbik „cukisodik”, és próbál középre behúzódni, az orbánista Fidesz egyre inkább szélsőjobbról próbál előzni.

Itt van rögtön Orbán úgynevezett nemzeti konzultációs íve. Azt most hagyjuk, hogy a négyes pontjukon csak egy csúnya helyesírási hibával sikerül túljutniuk ("hússzorosára nőt a bevándorlók száma"). Mert aki nemzeti konzultál, az nyilván hibázik is. De a szöveg amúgy a Jobbik legvadabb periódusát idézi.

Nem felmérés ez, hanem színtiszta uszítás.

A valamennyi menekült őrizetbe vételéről való vízió is körülbelül a Betyársereg által képviselt szakmai színvonalat üti meg. Képtelen, embertelen, megvalósíthatatlan, de az egyszerű nép bizonyára örül, ha mást vegzálnak és nem őt – vélik.

És akkor itt a halálbüntetés visszaállításának a kérdése. Természetesen, amíg Magyarország az európai intézményrendszer része, addig képtelenség visszaállítani ezt. Ugyanakkor az is biztos, hogy főleg a nagy vihart kavaró, tragikus gyilkosságok idején sokakat elkap az indulat ez ügyben. A halálbüntetés visszaállításáról vizionálni semmibe sem kerül, ráadásul lehet megint Brüsszelre meg Strasbourgra mutogatni, hogy az elpuhult nyugatiak nem engedik. Bezzeg az úgy irigyelt keleti nyitás országaiban egy kis akasztás, lefejezés vagy igény esetén megkövezés színesíti a szürke mindennapokat.

Ahogy egy 2009-es cikkében Vona pártelnök fogalmazott:

Minősített esetekben vissza kellene állítani a halálbüntetést.

És akkor most Orbán maradjon le a nagyotmondási versenyben:

Minél szigorúbbak a büntetések, annál kevesebb a bűnözés, visszatartó ereje van a súlyos ítéleteknek. Az EU tiltja a halálbüntetést, pedig ez is megérne egy misét.

Ezt tavaly májusban mondta egy rádióinterjúban. Most Pécsen megint előjött ezzel.

Miközben a Jobbik már annyira megerősödött, hogy ki meri hagyni az effajta ziccereket. Eltekintve attól, hogy pontosan tudható,

a halálbüntetés és a bűncselekmények elkövetésének gyakorisága között az égvilágon semmiféle összefüggés nincs.

Bizonyos szempontból, és felettébb cinikusan, azt kell mondanunk, hogy sőt.

Igazolásul vegyük ezt: 2009-ben egy jobbikos fiatalember Kalocsán lefejezte a barátnőjét, a holttest hátába egy horogkeresztet vésett. Jogerősen életfogytiglant kapott. Az ítélet hallatán azt mondta, egyetért párttársaival, ami a halálbüntetést illeti, végezzék csak őt is ki. Talán ő már tudta, miről beszél.

De ne próbáljunk meg elsüllyedni az észérvek mocsarában. Orbán és társai az indulatok felkorbácsolásával próbálkoznak. Az utolsó esélyük, a csodafegyverük. Az az Orbán, aki igazi politikai karrierjét ártatlanul kivégzettek koporsója mellett elmondott beszédével kezdte. És hova jutott?

A kormány pedig, mint Önök is bizonyára tudják, tisztelt Diákok, az ország fontos dolgaival foglalkozik. Ez pedig azt jelenti, hogy Önök fontosak az ország, és fontosak Magyarország számára.

- mondta beszédében Orbán Viktor a Szakma Sztár Fesztivál nyitórendezvényén.

Szépen csengő szavak, ugye? Kár, hogy ilyen formában nem igazak. Máshonnan nézve persze így van.

Fontosak vagytok nekünk, tisztelt Diákok, de csak addig, amíg Mi mondhatjuk meg, hogy mit tanultok, hol tanultok, hogy tanultok és kiktől tanultok. Az ugyanis nem reális, hogy nektek, tisztelt Diákok, jogotok és lehetőségetek legyen szabad akaratotokból eldönteni ezeket a kérdéseket. Hiszen nem a Ti életetekről van szó, hanem a MI országunkról, a MI gazdaságunkról, ahol Ti, Tisztelt Diákok, csak mellékszereplők lehettek, főként mint programozott robotok.

Természetesen itt az Önök sorsáról és az Önök életéről van szó, ezért a döntéseiket is, mint leendő felnőttek, saját maguknak kell meghozniuk: mit tanulnak, hogyan tanulnak, milyen intenzitással és elkötelezettséggel teszik ezt.

De mivel ez látszólag mégiscsak az Önök élete, ebbe Mi nem szólhatunk bele. Persze atyáskodó útmutatást adhatunk. És fogunk is adni. 13-14 éves korukban, tisztelt Diákok, meg fogjuk szabni Önöknek, hogy attól kezdve milyen oktatási intézmény tagjai lehetnek, ott milyen képzettséget szerezhetnek, ezután pedig milyen területen helyezkedhetnek el, ahol életük végéig teljesíteniük kell majd. Persze kizárólag azért, mert Mi ehhez is jobban értünk, tehát ezt is szabályozhatjuk. Mert Ti, kedves Fiatalok, azt gondoljátok, hogy mindent tudtok az Életről. És még vágyaitok is vannak? Na hátrébb az agarakkal! Azt még meglátjuk. Pontosabban Mi már látjuk is. Ti nem tudtok semmit, Ti nem akartok semmit az Élettől! Mert Mi azt mondjuk.

Ezért állnak ott Önök mellett az oktatóik és a tanáraik. Arra kérem Önöket, tisztelt Fiatalok, hogy bízzanak az oktatóikban, kérjék a segítségüket, és kérjék a tanácsaikat.

Akiknek szintén Mi mondjuk meg, hogy mit, hogyan kellene Nektek megtanítaniuk. Mert Mi ehhez is jobban értünk. Vagy mindenesetre ezt hisszük magunkról. Hallgassatok, tisztelt Diákok, az oktatóitokra, akiket sakkban tartunk, meghatározzuk módszereiket, akár új, légbőlkapott elméletek átadására kényszerítünk, akiket nem hagyunk a képességeiteknek megfelelően tanítani Titeket. Mert majd így lesz mindannyiótokból olyan felnőtt, olyan keményen dolgozó kisember, amilyeneket Mi akarunk faragni belőletek.

Tisztelt Oktatók, Tanárok, szakképzést adó tudásért felelős munkatársai Magyarországnak!

Olyan lesz a jövőnk, amilyen fiatalok kikerülnek a kezeik alól. Kérem, legyenek erre büszkék. Mindannyiunk érdekében azt kívánom a fiataloknak is és a tanáraiknak is, legyenek sikeresek!

Tehát olyan lesz a jövőnk, amilyenekké most formálni fogunk Titeket. Képességeitek és szabad akaratotok totális kiaknázásával, hozzáértő szakemberek által kidolgozott, alaposan átgondolt és lassanként bevezetett rendszer segítségével. Mert ugye a Mi rendszerünk sokkal jobb. Mindenkinek. Nekünk mindenképpen. A többi meg kit izgat?

(idézetek: miniszterelnok.hu; kép: Facebook - Orbán Viktor)

Ha becsukjuk a szemünket, a menekültek eltűnnek? Ha börtönbe zárjuk őket, vagy visszatoloncoljuk a pokolba, ahonnan jöttek, a probléma megoldódik?

(Ugyanezt a kérdést egyébként feltehetjük a hajléktalanokkal és szegényekkel kapcsolatban is. Attól megoldódik a szegénység, hogy a posztos rendőr rugdossa ki a hóba a Blaha aluljáróból a csöveseket?)

Költői kérdés volt. Elárulom: nem.

Igaz, hogy

Orbánék nem is akarják a menekültkérdést megoldani.

Ahogy nem akarják a szegénységkérdést, a cigánykérdést sem megoldani. Eszük ágában sincs az egészségügy, az oktatás vagy az ország millió problémájával foglalkozni. Orbánék még megpróbálnak annyit kiszívni a rendszerből, amennyit csak lehet, mint egy élősködő.

Elterelés-e az újabb inzultáció, vagy csupán idióta ötlet? Mindenesetre a kérdéseket végigolvasva ne legyen kétségünk: a magyar választópolgárokat sokadszorra nézik hülyének, vagy 3 éves kor alattinak. Ez az a kor ugyanis, amikor a gyerek a bújócskázás közben azt hiszi, ha becsukja a szemét, őt se látja senki. Vagyis a probléma megoldódott.

Hőböröghetünk, fakadhatunk ríva: 960 millió forintot költenek erre a fosra a pénzünkből. Igen, 960 millió forintunkba fáj. Kettő millióból lehetett volna reprezentatív mintával olyan közvéleménykutatást csinálni, amiből tényleg ki is derül a zemberek véleménye.

De lehetne ebből a rengeteg pénzből felszerelni egy adag szociális bérlakást, beiskolázni gyerekeket, kórházat felújítani, nyelvet tanítani, számítógépet beszerezni… menekülteket istápolni, akik félholtan érkeznek meg hozzánk és semmi mást nem akarnak, mint rendesen boldogulni az életben – tőlünk nyugatabbra. Mert ide nem azért jönnek, hogy itt telepedjenek le. Nem hülyék.

De a legjobb az egészben: ki is fizeti ki a 960 milkát? Mi, mindannyian, akik adót fizetünk.

Mire használja ezt Orbán Viktor, sokadszorra?

Hogy a saját, összeomló hatalmát hozza vissza a sírból.

Miért van erre szükség?

Mert az Orbán-kormánynak öt éve fogalma sincs, mit kezdjen az országgal.

Felépítettek egy rakás stadiont, ellopták az emberek pénzét, a kassza alján járunk, 4 millió ember a létminimum alatt, vagy annak közelében, a gazdaság döcög valahogy, az egészségügy, az oktatás és a szociális rendszer összeomlott, az EU néha-néha idepörköl nekik… a kormány teljesítménye a lopáson kívül: nulla. És? Mivel vagyunk elfoglalva?

Fasiszta-sovén kérdőíveket nyomtatunk ki közpénzen, amelyekből ugyan nem jutunk értelmes információhoz, de valamelyik Habony-szintű balfasz kitalálta,

hátha ezzel el lehet hozni pár szavazót a Jobbiktól.

Eleve, a digitális korban nyomtatni és postán bármit is küldeni: az abszurd netovábbja.

Ki kell-e mondjuk: igazából senki sem kíváncsi a választók véleményére, a kérdések blődségek, amelyek legfeljebb a szalonnácik szívét dobogtathatják meg, bár őket mindez nem fogja lázba hozni.

Viktorom, vezérem, egyszerűbb lenne megint Horthy-szobrot avatni, vagy egyenesen karlendíteni egyet. Hordhatnál karszalagot, vagy kicsi bajuszt. Olcsóbb is lenne, több szavazót is hozna. 

Csák Gergely

(Kép: dkp.hu)

A brókerbotrány kapcsán nemrég derült ki, hogy Tarsoly Csaba ugyanabban a cellában tölti előzetes letartóztatását, mint amiben Hagyó Miklós, a BKV-ügy fővádlottja is ült 2010-ben.

Ám csak a cella közös, itt le is lehet zárni a hasonlóságok felsorolását, hiszen a két ember ügye és a velük való bánásmód is roppant eltérő. A volt főpolgármester-helyettesnek

nem voltak olyan jó kormánykapcsolatai, mint Tarsolynak.

Hagyót embertelen körülmények között tartották előzetesben kilenc hónapon keresztül. Ráadásul nem elég, hogy fogvatartását semmi nem indokolta, az előzetes alatt súlyos egészségkárosodást is szenvedett.

Tarsoly azért került előzetesbe, mert 150 milliárd forintnyi hamis kötvénnyel kvázi meglopta a befektetőket.  A volt főpolgármester-helyettes pedig azért, mert politikai riválisai megvádoltatták azzal, hogy korrupciós pénzzel tömött nokiásdobozt vett át.

A 2010-es választások előtt kirobbanó BKV-botrányt nem véletlenül gyúrták minél nagyobbra. Egyszerűen kapóra jött az ügy, hiszen a korrupció címkéjét lemoshatatlanul ráragasztották az akkori főpolgármester-helyettesre, és vele az egész MSZP-re. Ebbe a felállásba pedig tökéletesen beleillett az, ahogyan a gyanúsítottakkal bántak. Hagyót csupán a látszat kedvéért már a kezdetek kezdetén úgy kezelték, mint egy közveszélyes bűnözőt.

Tarsoly körülményei egészen mások. Lehet sejteni, hogy a Quaestor (volt) vezérigazgatója milyen titkok tudója. Jusson eszünkbe az a mellékbotrány, miszerint  közpénz is volt a Quaestor számláin, melyet Orbán utasítására vettek ki még a csőd előtt. A központilag irányított nyomozóhatóságok nyilván figyelembe fogják venni, kire mit vallhat Tarsoly, és ennek megfelelően fognak bánni vele.

Most nem éri meg bűnözőként bánni Tarsoly Csabával, de megérte öt évvel ezelőtt bűnözőként bánni Hagyóval.

Hiába derült ki mostanra, hogy Balogh Zsolt nokiás dobozokról szóló vallomása hazugság volt. Ez már nem forgatja vissza az idő kerekét. A visszavont vallomás nem teszi semmissé a Fidesz 2010-es kétharmados választási győzelmét, ahogy Hagyó egészségét sem állítja vissza.