A magyar miniszterelnök már úgy jár Strasbourgba, az EP-meghallgatásaira, mint haza. Ha jól számoljuk, ez volt az 5. alkalom, hogy pellengérre állították. Messze ez volt azonban a leggyengébb teljesítménye, mondhatni, magas labda.

A bírósági tárgyaláson (aka. parlamenti meghallgatáson), valamint az előtte és utána tett nyilatkozataiból szemezgettünk. Tényleg csak a legnagyobb ökörségek.

"Ezekből a vitákból Magyarország mindig megerősödve kerül ki."

Ezzel kezdeni a felszólalását azért elég erős. Magyarország ugyanis egyáltalán nem megerősödve került ki ebből sem, sőt, ebből a legkevésbé.

Minden szónok, még a néppárti frakcióvezető is kifogásolta a halálbüntetés lebegtetését, Orbán mellett csak a fideszes EP-képviselők és a jobbikos Balczó Zoltán állt ki egyértelműen. És mivel a felületes szemlélő az országot mindig a vezetőjével azonosítja (ahogy az oroszokat Putyinnal, a mongolokat Temüdzsinnel, a németeket Hitlerrel) nyilvánvalóan úgy tűnhetett neki, hogy nem Orbánt, hanem a magyarokat támadja mindenki. Ezek valami gonosz népek lehetnek.

A Fidesznek és személyesen Orbánnak a hazai megítélése saját törzsszavazóik körében esetleg javulhatott (sérelmi politika: már megint minket bánt mindenki. pedig a Viktor csak kiállt az érdekeinkért), de Magyarországnak ez kétségtelenül ártott.

Csak a Fidesz már megint

azonosítja magát az egész országgal.

Jóllehet tavaly áprilisban a választók mindössze harmada támogatta őket, ősz óta pedig méginkább megroppant a népszerűségük, és három választást is veszítettek.

(Kép: FB/Orbán Viktor)

"Hogy tizenhatodszor is megkérdőjelezzék Magyarországon a demokráciát, annak nem sok értelme van."

Abból, hogy mindenki szembejön az autópályán, érdemes volna talán annál szofisztikáltabb következtetést is levonni, mint hogy ellenségeink irigyek.

"A menekültügyet nem lehet taktikai kérdésként kezelni."

Ez annyira durva, hogy alig jutunk szóhoz. Éppen a magyar kormány használja taktikai kérdésként a problémát a támogatottságának jelentős visszaesése miatt. Ez Magyarország számára amúgy nem is akkora probléma: bár tavaly jelentősen megnőtt a menedékkérők száma, az emigránsok tranzitországnak használnak minket, és a kvótatervek szerint csak évi 300 menekültet kellene befogadnunk.

Orbán cinizmusa határtalan.

A nemzeti konzultáció nyers megfogalmazásával semmi baj nincsen, mondta, csak nem "brüsszeliül van írva".

A kérdőív nyilvánvalóan nem kíváncsi a választók véleményére, hanem sulykolná a kormánypártokét. Nem a megfogalmazása nyers, hanem egyszerű

propagandaanyag közpénzen.

"Az illiberális demokrácia magyarul teljesen jól cseng, angolul viszont úgy hangzik, mint egy vérvád."

Hát már mitől csengene jól magyarul az illiberális demokrácia? Amikor azt még a szélsőjobber Lovas István is azzal tudta csak védeni, hogy el se hangzott ilyen tavaly Tusnádon, hanem Orbán illiberális államról beszélt. Mintha a különbség releváns volna. És mintha nem beszélne azóta már folyton illiberális demokráciáról. Tehát számára sem volt jelentős.

A politikai és gazdasági verseny kiiktatásának szándékát 5 éve figyelheti az érdeklődő Magyarországon. És a szándék deklarálása nem hangzik jól magyarul, egyáltalán nem. Legfeljebb a Fidesz-szavazóknak.

"A kérdés az, hogy jó eszköz-e a halálbüntetés a még élők, ártatlanok életének megvédésére."

Ha ez a kérdés, akkor itt válasz: nem. A felderítési arány veti vissza a bűncselekményeket, nem a büntetés mértéke. Ebben konszenzus van a szakirodalomban. Nem beszélni kell róla,

elég utánaolvasni.

De Orbánnak nyilván nem az a célja, hogy érdemi vitát folyasson. A ráció és a bosszúvágy között milyen párbeszéd volna lehetséges?

A jelenleg érvényes nemzetközi egyezmények, amelyek Magyarországot kötik, "nem isteni kinyilatkoztatások, hanem emberi alkotások", amelyeket meg lehet változtatni."

Ezt a halálbüntetés tilalmáról mondta, és ez valóban így van. Van azonban egy isteni kinyilatkoztatásnak mondott dolog, amit egy bigott vallásosnak, mint Orbán, illene is annak tekintenie: a Tízparancsolat. Ennek egyik pontja az, hogy

Ne gyilkolj!

Lehetne akár konzekvens, és akkor nem csak a vásárnapi vásárlás tilalmát határozná meg a fundamentalizmusa.

"Szíven ütött, hogy az Afrikából érkező bevándorlókat egy kalap alá helyezzék a szovjet tankok elől menekülő magyar forradalmárokkal."

Ez komoly tájékozatlanságra utal. Az 56-os menekültek nem a szovjet tankok, hanem a kommunista rezsim alatti kilátástalanság elől menekültek. 200 ezer kivándorló hagyta el az országot 1957 tavaszáig, miközben ennyien messze nem vállaltak komoly szerepet a forradalomban. Túlnyomó többségük maradhatott volna, bizonyára nem érte volna represszió.

A perspektívanélküliség, az alacsony életnívó és -lehetőségek elől menekültek; ők bizony gazdasági kivándorlók voltak. A célországok tekintetében pedig gazdasági bevándorlók.

"Nem érzik visszásnak, hogy Önök akarják elmagyarázni, milyen szellemi felfogásban írt a nagy nemzeti költőnk?"

Ezt egy spanyol liberálisnak mondta. De akkor Dosztojevszkijről csak az oroszok mondhatnának véleményt? Shakespeare-t csak a britek idézhetnének? Ha az orbáni logikát követjük, akkor a Videoton fekete bőrű litván középháthátvédjének játékát se értékelhetné a csapat magyar szurkolója (pl. Orbán), mert hát hogy jön már ő ahhoz.

Nem beszélve arról, hogy Márai messze nem olyanformán kanonizált, mint Vörösmarty, Petőfi, Arany, Ady, etc, ezért némi túlzás őt nemzeti költőnek nevezni.

Pláne költőnek.

Az emigráns(!) Márai prózájáról ismert, elsősorban regényszerző, mindössze 3 jelentősebb verset írt.

"Mi magyarok azt szeretnénk, ha Európa az európaiaké lenne. Magyarországot pedig meg szeretnénk őrizni Magyar-országnak."

És Románia is nemzetállam, Szlovákia meg a szlovákoké? Ez a nacionalista igazi buktatója: a sajátja érdekében el kell tűrnie mások sovinizmusát is.

"Sosem voltunk multikulturális társadalom: mi értéknek tekintjük azt, hogy Magyarország a kultúrájában, gondolkodásmódjában, civilizációs szokásaiban meglehetősen homogén képet mutat."

És ezt az az ember mondta, aki óriásmecsetet építene. Jó pénzért bármit, persze.

Amúgy a homogenitást lehet értéknek tekinteni, de ahhoz azért kellett a vidéki zsidóság és svábság deportálása is a XX. században. Azért azonban, hogy Magyarország sosem volt multikulturális társadalom, már az érettségin is buktatnak. Nem kell István intelmeihez visszamenni, vagy még korábbra, Bulcsú harka Bíborbanszületett Konstantinnak az ország kétnyelvűségéről tett nyilatkozatáig, vagy valamivel későbbre, a középkori és újkori szervezett bevándoroltatásokig.

Elég csak ránézni az 1910-es népszámlálás eredményére, gróf Teleki vörös térképére, hogy tudjuk, Orbán téved vagy nem mond igazat. Szóval hülye vagy hazudik.

És most szavazzon!

Albérletet kivenni ma pont olyan nehéz, mint állást kapni.

Sőt, albérletnézőbe menni is olyan, mintha állásinterjúra menne. Vegye fel legjobb öltönyét, készüljön önéletrajzzal, munkáltatói igazolással, és az sem árt, ha szülei is önnel tartanak.

Adunk pár jó tanácsot, hogy ne érjék meglepetések.

Úgy felmentek az ingatlanárak az utóbbi időben, hogy csak pislogunk. Nem ritka, hogy 10 millió forint egy sötét lyukra sem elég.

Még horrorisztikusabb az ár-érték arány az albérletek esetében. Ráadásul olyan abszurd szituációkkal találkozhat, ha most fog bele az albérlet keresésbe, amilyenre még nem volt példa.

• Licitálás

Míg korábban a lakástulajdonosok értünk, vevőkért, bérlőkért versengtek, ma már nekünk kell versengnünk az albérletekért.

Felejtse el, hogy a kiírt árnál kedvezőbb összegért bérelhet. A bérlőknek ma már szó szerint licitálniuk kell egy-egy jobb lakásért. (A jobb lakást úgy értem, hogy van ablaka, és még ki is látni rajta.) Ne lepődjön meg tehát, ha önnel egy időpontba hívják a többi érdeklődőt is lakásnézőbe. És hajrá: már indulhat is a licitálás. Ha ön kínálja a legnagyobb összeget, ön bérelheti ki a lakást. Persze csak abban az esetben, ha a tulajdonos többi elvárásának is megfelel.

• Interjú

Nem ritka, hogy mielőtt pénzről szó esne, egy elbeszélgetésen kell részt venni. Sok esetben, míg ez nem történik meg, a lakást nem is láthatja. Már rég nem az a lényeg, hogy önnek szimpatikus-e a lakás, hanem az, hogy a főbérlőnek szimpatikus-e ön.

Ettől a felállástól kezdve pedig adott, hogy albérletnézőbe is úgy érkezzen, mint egy állásinterjúra. Vegye fel legmegnyerőbb ruháját, mert nem lesz túl bizalomgerjesztő, ha koszos melósruhában megy.

• Munkáltatói igazolás

Ugyanakkor fontos, hogy melós legyen, pontosabban legyen munkája. Ugyanis senki nem fogja kiadni önnek a lakását, ha nem tudja garantálni, hogy minden hónapban lesz miből fizetni a lakbért. Éppen ezért legyen önnél munkáltatói igazolás, sőt, ha tutira akar menni, akkor önéletrajz is.

• Megfelelő öltözet

Fiatalok, illetve fiatalos felnőttek esetében sokszor ez sem elég, mivel általánosságban nem tartják őket megbízhatónak.

Éppen ezért a hölgyek fogadják meg kislányos arcú, alacsony - amúgy 28 éves és jól kereső - barátnőm tanácsát, és albérletinterjún viseljenek magassarkút, és (nem túl kurvás) sminket, hogy egyáltalán felnőttnek nézzék önöket.

• Megbízható családi háttér

Ha fiatal, és ez sem jön be, akkor legközelebb vigye magával szüleit. Nem viccelek. Ciki - nem ciki, a főbérlőnél nagyobb eséllyel indul, ha tud maga mögött felsorakoztatni olyanokat, akik megbízhatónak néznek ki, és a főbérlő szemével nézve tudnak majd maga helyett fizetni, ha ön esetleg olyan helyzetbe kerülne, hogy nem.

Ja, és korántse gondolja azt, hogy ezek a legrosszabb dolgok, amikbe belefuthat albérletkeresés közben. Az utóbbi időben több albérletcsalóról is lehetett hallani. Ők a kétségbeesett lakáskeresési versenyt kihasználva már az állítólag kiadó lakás megmutatása előtt kauciót kérnek, így verve át több százezer forinttal áldozataikat.

Ha érdemei, pénze vagy valamilyen szerencsés véletlenből kifolyólag mégis sikerülne kivennie az álmodott albérletet (vagy egy elviselhető mértékben szarabbat) akkor se legyenek illúziói: kutya, macska, gyerek nem jöhet. A nagymamaszagú szekrényeknek maradnia kell. Az ágyakat nem tolhatja át, és még egy szöget sem verhet be a falba. Ne hívjon vendégeket, ne dohányozzon, és ha lehet, levegőt se vegyen a lakásban, mert azzal is csak rongálja és oda a kaució.

Minden évben megfogadom, hogy nem hagyom az utolsó pillanatra az adóbevallást, de végül mindig kiszúrok magammal. Az eredmény általában kapkodás, órákig tartó sorbanállás és hibásan kitöltött nyomtatvány. Most adunk pár tippet azoknak, akik még szintén nem adták fel az adóbevallásukat.

Ne feledjék, a határidő május 20., azaz szerdáig lehet bevallani és befizetni az szja-t, addig is íme pár jó tanács az utolsó pillanatokban:

• Használják a nyomtatványkitöltő programot

Sokan még mindig a hagyományos papír alapú nyomtatványokat preferálják. Azonban több szempontból is érdemes a NAV honlapján elérhető általános nyomtatványkitöltő programot használni.

Elsőre bonyolult procedúrának tűnhet a regisztráció, de csak egyszer kell megcsinálni, és higgyék el, megéri! Először is bizonyos adatokat elég csak egyszer beírni. Másodszor pedig a program természetesen magától számol, így a matekból gyengébbek is a lehető legkevesebb hibával fogják kitölteni a bevallást.

A program egyébként különböző színekkel jelöli a különböző hibákat. Pirossal jelzi a bevallás tartalmi hibáját, sárgával hívja fel a figyelmet az összefüggésekre, a kék pedig olyan súlyos hibát mutat, ami érvénytelenné teszi a bevallást.

• Részletfizetési lehetőség

Május 20-a nem csak az adóbevallás, hanem a személyi jövedelemadó (szja) befizetésének a határideje is. Bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy ezt a pénzt nem tudja egy összegben befizetni, ám akkor sincs gond. Ebben az esetben válasszák a részletfizetés lehetőségét a bevallási nyomtatványon.

150 ezer forintig hat havi részlet kérhető, részletfizetés esetén ennek az első részét kell befizetni május 20-ig. Az adót háromféleképpen is befizethetik: a postán csekken, átutalással (ne felejtsék el beírni az adóazonosítót a közlemény rovatba), de fizethetnek bankkártyával is a NAV ügyfélszolgálatokon.

• Igényeljék vissza, amit lehet

Ha visszaigényelhető adójuk van, azt a bevallás főlapján jelezzék. Ha pedig vissza is akarják kérni, semmiképp se felejtsék el megadni az utaláshoz szükséges bankszámlaszámot vagy postai címet.

Abban az esetben, ha az adóbevallásuk hibátlan, a NAV pik-pak a beérkezésétől számított 30 napon belül elvileg vissza is fizeti az összeget.

• Rendelkezzenek 1+1 százalékáról is

Az szja 1+1 százalékáról is május 20-ig rendelkezhetnek. Azt javaslom, mindenképp válasszanak egy támogatható szervezetet a NAV honlapjáról, hogy biztosan olyan alapítványhoz kerüljön a pénz, ami önök szerint a leginkább megérdemli.

Abban az esetben ugyanis, ha nem rendelkeznek vele, a "bennragadó" összeg az idei évtől a Nemzeti Együttműködési Alapba kerül. Ebből pedig majd ki tudja, hogyan kiértékelt pályázatokon keresztül igényelhetnek támogatást a civil szervezetek. (Mondjuk a CÖF)

• Használják ki a rendkívüli nyitvatartásokat

A május 20-i határidőig rendkívüli nyitvatartással várják önöket a NAV központi ügyfélszolgálatain. Illetve a NAV telefonos ügyfélszolgálata szintén hosszabban, hétfőtől szerdáig 8.30 és 18.00 óra között várja a bevallással kapcsolatos kérdéseiket a 06-40/42-42-42-es számon.

Mindig van egy olyan pont, amikor a politikát fogyasztó közönség azt mondja: innen nincs lejjebb. Amikor egy európai állam miniszterelnöke elismeri, hogy korrupt, hogy ő maga a legkorruptabb, hogy

a saját maga által hozott törvényeket nem ismeri, nem tartja be, nem tartatja be, hogy maffiaállamot vezet.

És ennek természetesen semmi következménye nincs. 

Hogy mennyire nincs, arról itt írtunk.

A közbeszerzéseket Magyarországon befolyásolni – csalás.

Hatalommal való visszaélés. Korrupció. A közbeszerzési pályázat – elviekben – azért pályázat, mert az egész Európai Unióból bármely cég pályázhat, amelyik megfelel a gazdasági feltételeknek. (Nyilván autópályát csak olyan cég építhet, amelyik fel tud mutatni autópálya-építő sikert, -múltat, -kapacitást.)

Mindenki tudja, hogy ma Magyarországon a közbeszerzés és pályáztatás úgy működik, hogy

1. a pályázó hozza magával a haverjait, akik szintén pályáznak, csak rosszabb feltételekkel, hogy a pályázó nyerjen
2. a pályázat kiírója elve a haverjára írja ki a pályázatot, 
3. az ellenőr a kiíró és a pályázó haverja, kap részesedést a pályázati projektből
4. a kivitelező kiadja alvállalkozóknak a kivitelezést, akiket nagyrészt ki sem fizetnek
5. a megnyert EU-s, vagy közpénzt egyszerűen elosztják maguk között az ügy szereplői

Vagyis, az egész közbeszerzés-pályáztatás kamu, Magyarországon becslések szerint

több mint 90%-ban egyszerű ellopása a közpénzeknek. 

Mindezt Orbán Viktor, Magyarország regnáló miniszterelnöke elismerte a kamerába, a tévé lehozta. 

Emberek elmentek tüntetni a Parlament elé? Valaki felháborodott egyáltalán? Halló, van ott valaki?

Így működik ma Magyarország: az egész állam és a nagyobb cégek mind-mind a korrupcióra épülnek – ez pedig tegnap óta hivatalos magyar álláspont,

ez a rendszer.

Eddig legalább mindezt az Orbán-kormány egyfajta népnemzeti-köntösben adta elő: nyerjenek a "magyar cégek" (értsd: a haverok), ne a külföldiek.

A Közgéptől az étkezési csekkig minden-minden átkerült az ő kezükbe, a haverok és azok haverjainak kezébe, ők működtetik, ők döntik el – ezt hívják maffiaállamnak. Amelynek közepén ott ül Orbán Viktor, aki mindezért felelős és belemondja a kamerába, hogy ez a törvény. 

• Ezért az EU párszor összevonta a szemöldökét, de mást nem nagyon tettek. 
• Pár civil szervezet kételyeit fogalmazta meg, de mást nem nagyon tettek.
• Pár újságíró meg merte írni, ezeket kirúgták, vagy elhallgattatták. 

Mégis, eddig az volt, legalább közbeszéd-szinten az volt az álláspont, hogy minden törvényesen és fair módon működik. Hiába rángatózott a K-Monitor, az Átlátszó.hu, vagy valamelyik másik civil szervezet a korrupción, Lézer János, az ondolált hajú gúnár odacsapott nekik a készenléti rendőrséggel, NAV-val, oszt jónapot. 

Tehát olyan még nem volt, hogy

Orbán ennyire ostobán adja ki magát bűnözőnek. 

Az ügyet a volt amerikai nagykövet robbantotta ki, amikor a könyvében leírta, hogyan megy a közbeszerzés rendszere Magyarországon. Ezt Orbán nem tagadta, sőt, meg is erősítette az RTL Klubnak:

Ismételjük meg a poszt első sorait.

Mindig van egy olyan pont, amikor a politikát fogyasztó közönség azt mondja: innen nincs lejjebb. Amikor egy európai állam miniszterelnöke elismeri, hogy korrupt, hogy ő maga a legkorruptabb, hogy a saját maga által hozott törvényeket nem ismeri, nem tartja, nem tartatja be, hogy maffiaállamot vezet.

És ennek természetesen semmi következménye nincs. 

(Kép: agrotrend.hu)

Elhunyt Kristóf Attila a Magyar Nemzet legrégibb munkatársa. Hetvenhét éves volt, 1960 óta dolgozott a Nemzetnél.

Évekig ültem az íróasztalánál – a történetét majd elmondom – A ház című regényét úgy dedikálta nekem, mint „íróasztalom örökös használójának”. A dátum szintén a múlt ködébe vész, 1988 februárjában történt mindez, a villogó neonfénnyel megvilágított, koszos szobánkban, a New York Palota második emeletén, ott, ahol most az elnöki lakosztály terpeszkedik egy luxusszállóban.

Az „örökös használat” nem tartott túl soká. Alig pár hónap után a mi 214-es legendás szobánk szétesett, jött a rendszerváltás és kiderült, sok mindent másként gondolunk. Annyira, hogy

előbb csak egy szobában nem fértünk meg, aztán hamarosan egy szerkesztőségben sem.

Attila az új MDF kormány elszánt híve lett, s ennek megfelelő lapot képzelt el, mi meg néhányan másként gondoltuk. Kinek volt igaza, azt ma már nem olyan nagyon egyszerű megmondani. Néha eszembe ötlött, hogy ha összeakadnánk Attilával valahol, akkor meg tudnánk-e beszélni?

Mindenesetre, akkor, a kilencvenes évek elején nem tudtuk, s nekünk el kellett jönni közös lapunktól a régi Magyar Nemzettől. Barátaim egy részének lelkében ez máig nem gyógyuló sebet hagyott, és még velem is vagy 20 évig előfordult, ha váratlanul megkérdezték hol dolgozom, akkor a Nemzettel feleltem. Ami pedig alig 6 év volt lassan 30 éves pályámon.

De micsoda hat év.

És micsoda kollegák.

A 214-es szoba volt a miénk a Lenin körút 9-11-ben, a New York Palotában, ahol a bejáratnál rögtön a szovjet hadsereg lapját felidéző márványtábla köszönti az érkezőt.

A másodikon, a lépcsővel szemben nagy, kopott ajtó, éppen Berkes Erzsi jön be rajta, mind a két kezében cekker, mire én udvariasan megkérdem: Segítsek becsukni az ajtót?

„Ugyan gyakornok, hagyja csak, majd becsapom a farkammal”

– feleli és tényleg becsapja, bár nem a farkával, hanem a lábával rúgja be.

A folyosón kopott fotelek, füstszag és a sarokban egy tévé. Aztán egy faliújság, rajta a szerkesztőbizottság aznapi értékelése és a dolgozók teljesítménye. (A legtöbbet írók erős versenyben vannak, Császár-Nagy László és Kertész Péter küzd általában az elsőségért. Egy kolleganő, aki a felét, harmadát sem hozta össze egy hónapban, egyszer odaírta a neve mellé: Igaz, hogy kevés, de egy hetet beteg voltam.)

Aztán, ha megfordulunk és megyünk végre a 214-es felé, még útba ejtjük a titkárságot, ahol megkapjuk az újságjainkat, a postánkat, szomorúan megállapítjuk, hogy itt még mindig nagy a büdös és végre beballagunk a 214-esbe.

Hat íróasztal van itt összetolva és még egy kicsiny írógépasztal háttal a falnak tolva.

Szép sorban úgy ülünk, hogy

• doktor Boros István,
• doktor Javorniczky István,
• doktor Császár-Nagy László,
• Baróti András,
• Kertész Péter – baráti körben Öreg néven közismert – ,
• Kristóf Attila
• és a macskaasztalnál szerény személyem.

Kivéve, ha Kristóf Attila éppen Csopakon ír könyvet, ami szerencsére gyakran előfordul, mert akkor odaülhetek a nagyok közé, a helyére. Így aztán fél évig egészen komoly napilapos újságírónak érezhetem magam. Kis megingás, ha leküldenek a nyomdába, ahol még kézzel szedik ólomba a címeket és a vicemettőr teljesen komoly arccal kérdezi tőlem:

"Szerkesztő úr! Nem baj, hogy csúsztunk egy durschlust?"

A szerkesztőségbe azért jár az ember, hogy kibeszélgesse magát a kollégáival, elintézzen néhány sürgős, lehetőleg interurbán, telefont és leszervezze magának a sofőrt, aki esetleg riportútra viszi, de még inkább nyaralni.

Aztán ott az a történet, amikor együtt mennek valahova riportra a szereplők, a Csaszi felvesz az út során három anyagot, Péter egész nap lót-fut és jegyzeteket gyárt, ebből is lesz két rész, Boros Pisti viszont nem beszél senkivel, nem kérdez semmit – és még ebből is riport lesz.

Attila másként dolgozik. Ő ha készen van a legújabb regényével, amely gyakran krimi, akkor visszatér, és a rovatvezető szertartásosan szétosztja köztünk Attila fizetését. Ugyanis azokban az időkben senkinek, úgy látszik, nem tűnik fel, ha egy munkatárs hónapokig be sem teszi a lábát – regényt ír –, ám Attila van annyira becsületes, hogy a vonatkozó fizetését nem veszi fel, az a miénk, mi dolgoztunk érte.

Attila nagy sorozatokat ír. Szabályosan beépül gyilkossági nyomozók közé és hetekig-hónapokig együtt él velük, hogy valami nagy ügy leleplezését megírhassa. Kiszáll egy gyárba, ahol sorra beszél egy brigád minden tagjával. Hétköznapi történetek sorából bontakozik ki

a kádári mindennapok világa.

Néha ketten maradunk a poros szobában, amelynek nagy nevezetessége, hogy egyszer az erkélyéről kizuhant egy vörös zászló, éppen karácsony napján, s a körút forgatagában agyonütött egy szerencsétlen arra járót. Persze, nem írhattuk meg, hogy vörös zászló zuhant ki. Mert az mégis, hogy vette volna ki magát.

Szóval, ülünk kettesben Attilával, és én nagyon büszke vagyok rá, hogy egy ilyen komoly ember egyáltalán szóba áll velem. Lassan ránk sötétedik és csak beszélgetünk, beszélgetünk. Azokban az években kevés dolog történt egy szerkesztőségben. Nem kellett kapkodni. Volt idő. Mesél a regényeiről, aztán a csuka fogásának nehézségeiről. Szóba kerül a nővére, Agota Kristof, akit akkoriban ér el éppen a világhír. Megvitatjuk, hogy mi a fontosabb, a hír vagy a szépen megmunkált mondatok.

És persze napról napra előjönnek a régi történetek a Fekete Maliburól, amely egy végeérhetetlen sorozat lehetett, Ruffy Péterrel és Baróti Gézával írták közösen. Évekkel később is olyan lelkesen meséltek róla, hogy egyszer már nem bírtam tovább, és az Országgyűlési Könyvtárban kikértem a régi példányokat.

Egy másik világ, amikor jó tollú, értelmes, becsületes emberek küzdenek azzal, hogy

a kádári Magyarországon nincsenek hírek, nincs belpolitika.

Viták pedig hogy lennének már. És mégis, valahogy tudósítani kell a mindennapokról, az életről.

Aztán ránk csapott a már emlegetett rendszerváltás. És az útjaink szétváltak. Akkor talán valamennyien túl komolyan vettük azt, ami történik. Talán azt is hittük, sok minden most végre rajtunk múlik. Egy új világ kezdődött.

Zaklatott és izgatott, ahol a sajtó egyik járható útjának a politikához való túlzott odasimulás tűnt. Kétségtelen, akadt, akinek bejött.

Teltek-múltak az évek. Egyre több minden választott el már minket, és talán ritkábban került szóba, mi az, ami mégis összeköt. Például az a közös múlt, ott a 214-esben.

Attila elégedett volt-e az új helyzetével, nem tudom. Akár lehetett is volna. De az biztos, hiába a taktikai győzelmek sora, soha nem érezte magát olyan megelégedettnek, mint azokban az elmúlt, nehéz években. Amikor még együtt. Írt persze továbbra is. Például a kételyeiről, egyre többet.

S hogy életművéből mi marad meg, azt én nem tudom.

Dési János

Mit tudunk Széles Gáborról? Irodalmi munkássága alapján a következőket:

• szereti a sci-fit,
• de nem tudja megkülönböztetni a valóságtól;
• szereti Orbán Viktort,
• de egyáltalán nem érti a szándékait.
• Azt hiszi, a Jobbik szövetséges, és nem rivális párt a Fidesz számára.
• A szinergia az az ő barátja, nem a helyesírás.

A jobber milliárdost az Ordo Hungaraie Lovagrend

"Az év nagy magyarja 2015"

címmel ajándékozta meg, az Egyenlítő blog pedig úgy tiszteleg e kíváló hazafi és lángelme előtt, hogy összegyűjtöttük 10 legelborultabb mondatát. 

• 1. „Olyan média meg nincs, hogy középen állunk hírben. Aki ilyet mond, az hazudik”.
• 2. “A szabadenergia jövőjével kapcsolatos alapvetéseim:

- a több kilowattórás berendezésektől a többszáz kilówattórás tartományban beindulhatnak a gyártások a közeljövőben.
- ezen berendezések több fajta elven fognak működni.
- attól függöen, hogy háztartásban, autókban, traktorokban, drónokban vagy energia központokban fogják használni, ezen berendezések méretei lényegesen eltérnek majd egymástól.
— az áttörés ezen a területen egyszer csak olyan gyors és radikális lesz, hogy utána az olaj- és gázárak már soha nem fognak visszatérni a korábbi szintjeikre.
– akármilyen gyors is lesz a változás akkor is hosszabb időre lesz szükség ahhoz, hogy az emberiség az energiájának nagyobb hányadát ebből a forrásból nyerje.
– a Tesla Motors nem pusztán az autói miatt vágott bele a californiai akkumulátor gyárának építésébe.
– a gáz lesz legtovább versenyképes ezzel az energiával/globálisan/ CNG gáz formájában.
– feltételezem, hogy a hosszútávú kozmikus utazásoknál is lesz szerepe ennek az energiafajtának.”

Fotó: Széles Gábor Facebook-oldala

• 3. "Várjuk ki a végét! De ami a lényeg, hogy az MSZP sehol sincs, a Jobbik+Fidesz együtt 70%!!!" 

(Az április 12-i, veszprémi Fidesz-bukó alkalmával.)

• 4. "Torony magasan vezet a Fidesz!/28%-os feldolgozottságnál./"

(Ugyancsak az április 12-i, veszprémi Fidesz-bukó alkalmával.)

• 5. "A gravitációs erőt, mint energiát, minden olyan földről indított űrhajó használja, amelyik a bolygó közi terekben repül./Teljesen mindegy, hogy a Holdig vagy messzebbre repülnek./ Sajnos ez az energia túl kicsi ahhoz, hogy távolabbi űrutazásokhoz elegendő lenne. /Minimum az ion rakétákra szükség lesz.Tudomásom szerint, ezek világűri tesztje részben már megtörtént./ A földönkívüliek által indított űrhajók működésének minimum ez a rakétahajtás az alapja.

Földi légkőrben való tartózkodásukkor erre az energia fajtára legalább négy szempontból szükségük van:1.Térugráshoz szükséges ionfáklyák begyújtása végett.

Ilyenkor jelennek meg tűzgömb formájában, radaron láthatatlan módon.

2.Az UFO "tányér" formáján belül az ellentétes irányú részek /elektromágnesek?/ mozgatása végett.Ilyenkor láthatók, mert az ionfáklya nincs bekepcsolva. /Ionfáklya biztosítja levegőben a surlódásmentes repülést, ami a térugrás miatt szintén szükséges.Ezek is már földi légkőrben teszteltek./ 3.Sugárfegyverük energiája.4.A Föld vonzáskörének elhagyásához, illetve a bolygóközi repüléseikhez."

• 6. "Nagyon sajnálom, hogy egyáltalán szóba álltam velük, mert amíg ilyen disznófülűekből áll az index.hu stábja, úgy forgatják ki az interjút, ahogy akarják.”
• 7. „A magánvéleményem egyébként az, hogy kikapcsolható a gravitáció.”
• 8. „Energiacella nélkül is meglesz az a kétharmad. Persze az életszínvonal emelkedése nyilván javítja a kormány amúgy is pozitív imidzsét.”
• 9. „Brüsszel ma sok ember fejében azonos értékű Trianonnal.”
• 10. „A miniszterelnök jóval több információval rendelkezett és rendelkezik ma is a világgazdaságról, mint én, ezért lehet, hogy 2006-ban és 2010-ben is nálam pontosabban látta a jövőt.”

Nincs már se Torgyán, se Grespik, se Csurka, se Bogdán Emil - becsüljük meg, hogy van legalább egy Széles Gáborunk!

Kedves régi és új Olvasóink!

Az Egyenlítő blog idén decemberben fogja ünnepelni hatodik születésnapját. Az elmúlt években szerzőink áldozatos munkájával, a Ti aktivitásotokkal, valamint az Index és a blog.hu professzionális felületének segítségével elértük, hogy a szakma és az olvasóközönség által elismert, országos csúcsmezőnybe tartozó közéleti-politikai blog és hírforrás lettünk.

Nem sorolom fel - mert lehetetlen is lenne -, hogy hány mutyizó politikusnak okoztunk kellemetlen perceket oknyomozó anyagainkkal, és hogy milyen sok színvonalas publicisztikával, riporttal járultunk hozzá a hazai politikai "párbeszéd" "kiegyenlítéséhez". Közben díjakat nyertünk, bíróságra és rendőrségre jártunk a politikusok ellenünk tett, hatástalan feljelentései miatt. Ma pedig több, mint negyvenezretekkel kommunikálunk folyamatosan Facebookon, és az Index olvasói közül is több tízezren választanak minket naponta.

Idén úgy döntöttünk, hogy gyökeresen átalakítjuk az Egyenlítőt, hogy a hatodik születésnapunkat már színes, izgalmas, a politika világán túlmutató online magazinként ünnepelhessük. Ennek a folyamatnak az első lépéseként januárban elstartolt blogunk kultúra rovata, amit pár hónap alatt úgy megszerettetek, hogy kultos szerzőink izgalmas cikkeit is több tízezren olvassátok naponta. Köszönjük a bizalmat és az érdeklődést, folyamatos tartalmi és mennyiségi bővítéssel igyekszünk rászolgálni!

A [szub]kult sikerén felbuzdulva ma két új rovatot indítunk útjára. Ezek is a blog nyitólapjának jobb hasábjáról érhetők el. A gasztro rovatban szerzőink éttermeket, kocsmákat, ételfesztiválokat tesztelnek, hogy jó helyekre hívják fel a figyelmet, vagy épp óva intsenek más éttermektől. Magyarország az elmúlt években gasztro-nagyhatalommá vált, és jót enni ma már nem luxus. Segítünk a választásban, mellette pedig különleges recepteket, rendezvényeket ajánlunk, sőt, a gasztro-történelemben is elmerülünk.

Másik újszülött rovatunk a fotózással foglalkozik. Hazai és külföldi tehetségeket, saját képsorozatokat, fotóesszéket mutatunk be, és az interneten talált kincsekre is felhívjuk a figyelmet. Ma már egy okostelefonnal is bárkiből világhírű fotós válhat, számos példa igazolta ezt a közelmúltban. Mindenkit arra biztatunk, ajánlja nekünk saját Instagramját, honlapját. Szakértőkkel elemezzük, és bemutatjuk a Ti munkásságotokat is.

A két legfiatalabb rovatot épp most kezdjük feltölteni tartalommal, így ezek - a kulthoz hasonlóan - hetek múlva nyerik el megálmodott formájukat. Visszajelzéseitekre addig is számítunk!

Ennyit hirtelen az újdonságokról. Ezekből egyre több lesz, írjatok, ha tetszenek, írjatok, ha nem!

Fontos hír, hogy az Egyenlítő blogcsalád gyakornoki programot hirdet. Amennyiben kedvet érzel magadban az íráshoz, itt a lehetőség. Kortól, nemtől, iskolázottságtól függetlenül várjuk jelentkezésedet. Nincs más dolgod, mint írni, összeállítani egy posztot, amit el tudsz képzelni az Egyenlítő közéleti, fotós, gasztro vagy kultúra rovatában. Tanulmányozd ezeket a rovatokat, mert más instrukciót, megkötést nem adunk. Írásodat kiértékeljük, és amennyiben lehetőséget látunk rá, felületet és mentort biztosítunk.

e-mail címünk: egyenlitoblog@gmail.com

Köszönöm a figyelmeteket, olvassatok minket a jövőben is!

Németh Gábor
főszerkesztő
Egyenlítő blogcsalád

Erősen úgy tűnik,

• az Információs Hivatal (IH) bénázott,
• Lukács Csaba vetített,
• a kommunikáció félrevezető volt,
• Zsoldos cég is érintett lehet.

Az Egyenlítő blog megírta a Tóásó-hiszti kellős közepén: nem arra utalnak a jelek, mintha titkosszolgálati akció lett volna Tóásó Előd és horvát társa, Mario Tadic hazahozása.

Ezzel együtt úgy tűnt, van egy hiányzó láncszem. Utánajártunk. Az Egyenlítőnek Tóth Tibor a Magyar Tanúvédelmi Szolgálat egykori parancsnoka, biztonság- és védelempolitikai szakértő segített a megfejtésben.

Az ügy előzménye:

• 2009 áprilisában Rózsa-Flores Eduardo, Magyarosi Árpád és Michael Dwyer Santa Cruz-i kivégzésénél jelenlévő Tóásó Előd és Mario Tadic túlélte a támadást.
• 6 évet ültek vizsgálati fogságban,
• majd a La Paz-i vádalku alapján fegyveres felkelésben való bűnrészességért öt év és tíz hónap szabadságvesztésre ítélték őket, így a vizsgálati fogságban letöltötték börtönbüntetésüket.

A rendelkezésre álló tények alapján feltételezhető volt:

a menekítési ügyben nem vett részt magyar titkosszolgálat. Ugyanakkor az ügy kommunikációja ezt a látszatot keltette.

A menekítésben résztvevő Lukács Csaba (a Baptista Szeretetszolgálat munkatársa, a Magyar Nemzet újságírója) nyilatkozott az MTI-nek a „titkos akcióról”. A közlemény azért volt gyanús, mert

ha titkos akcióról van szó, az nem jelenik meg a médiában.

A titkos akció nem szolgálati terminusnak tűnik, mivel az akció eleve titkos, ezért nem szakavatott ember mondhatta.

A szakértő is így gondolja: „a cikkben ezek a szavak abszolút oda nem illőek, aki ezeket megfogalmazta, elég sokat mozog olyan körökben, ahol így kommunikálnak. Vagy az is lehet, hogy kiképzés közben a kiképzők használták ezeket a kifejezéseket”, hozzáteszi „ezért (is) vagyok biztos abban, hogy a cikk címét nem egy profi titkosszolgálati ember adta, hanem inkább egy szenzációhajhász amatőr, aki szereti a hangzatos szóösszetételeket”.

Tóásó és Tadic a chilei határon (Kép: erdely.atlatszo.hu/Lukács Csaba)

A Titkos akció cím először a Baptista Szeretetszolgálat honlapján jelent meg, ami egy MTI-közlemény szerkesztett változata volt. Nem állítjuk, hogy ezt Lukács Csaba szerkesztette, de több tényből is erre lehet következtetni:

• újságíró,
• a Szeretetszolgálat munkatársa,
• részt vett az akcióban,
• az MTI-nek maga nyilatkozott,
• a hírügynökség közreadásával egy időben jelent meg a baptisták honlapján. Ráadásul valóban szereti a „hangzatos szóösszetételeket”,
• egy erdélyi lapnak nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy részt vett az FBI „kemény kiképzésén”.

Ezekből következhet, hogy Lukács szenzációhajhász viselkedésével keltett zavart a rendszerben, de a kérdés továbbra is az, hogy a polgári hírszerzésünk (IH) – ahogy azt Lukács próbálta elhinteni – valóban részt vett-e az akcióban. Tóth következtetése szerint:

„ha az akcióért magyar titkosszolgálat volt a felelős, a bénázás az ő saruk”.

A szakértő azt is állítja, hogy nem valószínű, hogy a Baptista Szeretetszolgálat önerőből szervezte meg Tóásó Előd hazaútját, ezért adódik a kérdés, hogy amennyiben valószínűtlennek tűnő valamelyik magyar titkosszolgálat részvétele, akkor kik lehettek a segítők.

A szakértő meglátása szerint: „igénybe vehették olyan magáncégek közreműködését, amelyek

jó pénzért kínálják a katonai és rendészeti szolgáltatásaikat”.

Az Egyenlítő blog utánajárt, mit lehet tudni a katonai magáncégekről:

• Ezek tisztázatlan, féllegális keretek között működnek,
• többnyire válságövezetekben tevékenykednek,
• olyan országokban, amelyek nem kapnak nemzetközi közösségüktől katonai segélyt és kiképzőket,
• a nemzetközi egyezményeket kikerülve, esetleg megsértve.
• Általában rendkívül jól felszereltek.
• Az ENSZ már 2011-ben felemelte szavát a zsoldos cégek ellen,
• mivel a biztonságot nem növelik, egyéni érdekeket szolgálnak ki,
• egy nemzetközi egyezmény tiltja a zsoldosok toborzását, mégis e cégek éves bevétele világszinten 100 milliárd dollár körüli.

A magyar polgári hírszerzés – ha volt köze az ügyhöz – csődöt mondott, ahogy szakértőnk mondta, „bénázott”, mert egy akciójáról értesült a közvélemény.

Elvileg nem úgy néz ki, mintha köze lenne hozzá, miközben

a kormányzati kommunikáció sikernek könyveli el Tóásó hazahozatalát, azaz éppen maga állítja magáról, hogy köze van az ügyhöz.

A titkosszolgálatok közül ez csak a polgári hírszerzés lehet, amelyik

• felkérhetett egy költséges és kétes katonai magáncéget,
• a miniszterelnök közvetlen irányítása alá tartozik 2012 szeptembere óta,
• éppen ekkor nevezik ki élére Pásztor István jelenlegi vezetőt, ezért Orbán bizalmi emberének tekinthető.

Az érintett hivatal vezetőinek és az azt irányító miniszterelnöknek pedig – egyelőre – a haja szála sem görbült, pedig a legócskább kémfilmekben sincs olyan, hogy egy akciót a nemzeti hírügynökségen keresztül, a nyilvánosságban dekonspirálnak.

Sebestyén Eszter

Nekem tetszik az a buzgalom, ahogy a Polt-i ügyészség próbálja megtudni, honnan is vannak Simon Gábor, volt MSZP alelnöknek százmilliói.

Az ilyen rejtélyes százmilliók ügye, hála a független magyar igazságszolgáltatásnak, általában a választások előtt szokott kiderülni. És akkor aztán lehet börtönből ki- és be hurcolászni a gyanúsítottat, ugyanis az ilyesmi közismerten jót tesz a hótiszta Fidesz választási eredményeinek. Természetesen az ügyészséget az ilyesmi nem érdekli, ők csak az igazságot szolgáltatják. És aki fizet, az rendeli a zenét, ez már csak a világ rendje.

Kétségtelen, Simon Gábor magyarázattal tartozna nemcsak az igazságszolgáltatásnak, hanem mindazoknak is, akik a baloldalra szavaztak, vagy akartak szavazni, csak éppen az ilyesféle, minimum megokolásra szoruló ügyek miatt

ment el a kedvük az egésztől.

De azért az is érdekes, amikor nagyjából tudjuk, hogy kinek miből vannak, nem is százmilliói, hanem csinos milliárdjai.

• Itt van például rögtön Orbán leányának a férje. Aki pillanatok alatt megállt a saját lábán. Igaz, ehhez az kellett, hogy sorra kapjon meg önkormányzatoktól komoly beruházásokat. Nyilván ő a legjobb ezekben az ügyekben, de akkor is.
• Vagy ott van Mészáros Lőrinc, akinek természetesen szerencséje van, és semmiképpen nem stróman. Egyik nap egy disznóhizlalda, másik nap párszáz hektár ficcen be, hogy csak úgy kapkodja a fejét. Nahát, már megint itt egy Mercedes terepjáró a hátsó udvarban, hogy került az ide? Ja, hogy én vettem tegnapelőtt, amikor a húsz deka szotyit is, csak elfelejtettem?
• De Garancsi István milliárdos üzletei is igen izgalmasak. Nem tehet róla, de amióta rá sugárzik a legfőbb kegy, azóta minden arannyá válik a kezében. Hol egy gázüzletág, hol egy kis turizmus, a fociról ne is beszéljünk.

Garancsi és egyéb oligarchák (Kép: Figyelő)

Szóval, árad a pénz. Azt is tudjuk honnan. És ettől egy csöppet sem jobb a kedvünk.

Mert a mi zsebünkből.

Néha eltűnik egy-egy erdő, de semmi izgalom, a Tiborcz gyerek biztosan nincs benne.

Egy kis kikötő a Balaton legszebb pontján? De most mi ezzel a baj? Megdolgozott érte és különben is annyira szerette volna, hát ki az, aki meg bír tagadni ilyesmit egy ilyen kölyöktől?

Ehhez képest egy pitiáner alak az a paralimpikoni elnök, aki koszos hárommillióval beéri.

Szóval, hajrá, várjuk Simon Gábor magyarázatát, de azért

azt sem bánnánk, ha már ott tartanánk, hogy Tiborcz, Mészáros vagy éppen Garancsi védőügyvédeit halljuk magyarázkodni, hogy védenceik mindent legálisan és átlátható módon szereztek.

Aztán majd a bíróság dönt.

Dési János

A Fidesz sosem létezett konfliktusok nélkül. A pártalapítás után előbb a bázisdemokratákat, majd pár évvel később a Fodor-vonalat szorították ki. Ezután azonban sikerült belül tartaniuk a vitákat, a külső ellenséggel folytatott küzdelem egybentartotta legalább a pártelitet.

A vezérkaron belüli ellentétek megjelenését szokás volt a kétharmados győzelemnek tulajdonítani, annak, hogy eltűnt a külső veszély, ezért a politikai harc a párton belülre tevődött át. Az újkeletű konfliktusokat azonban már a parlamenti kétharmad és a jelentős támogatottság elveszítése sem tudta fölszámolni vagy legalább mérsékelni.

Az Egyenlítő blog összegyűjtötte a 6 legveszélyesebb belső feszültséget, személyi ellentétet, hatalmi konfliktust, amelyek már kifelé is látszanak, és súlyos repedéseket okoznak a válságban lévő kormánypártban. 

1. Orbán-Simicska

Természetesen ez a legfontosabb és a legismertebb konfliktus, mert ez volt a leghangosabb is. A 30 éves barátság és több mint 20 éves politikai szövetség megszakadásának oka lehetett:

1. Simicska visszaszorítása a gazdaságban,
2. Simicska kiszorítása a kormányból,
3. Orbán oroszbarát politikai fordulata,
4. Orbánnak és Habonynak fájt a foga Simicska médiájára,
5. a miniszterelnök autokrata politikája,
6. vagy akár mezőgazdasági nagybirtokok visszaszorítására tett állítólagos kísérlet is.

A háború tavaly áprilistól idén februárig fű alatt folyt, bár már nyártól lehetett következtetni rá. Februárban viszont kipattant, amikor fölmondott a Magyar Nemzet és a HírTV teljes vezetősége, mire Simicska legecizte egykori szobatársát. Azóta volt már, hogy ügynökmúlttal vádolta meg, és a birodalom továbbra se állt vissza a harci média szerepébe.

2. Lázár-Rogán

A potenciális Orbán-utódok (vagy wannabe utódjelöltek) között régóta dúl a harc. Ha valami kiszivárog Rogánról (folyton növekvő lakások, egyes belvárosi ingatlanügyek), azt a sajtópletykák azonnal Lázárhoz kötik, és fordítva (Rolex-órák, lézerblokkoló).

A rivalizálás legújabb epizódja a reklámügynökségek körüli harc. Ez elsősorban Orbán támadása Simicska ellen, de fokozza a feszültséget Rogán és Lázár között is. Orbán nemhogy döntene az elsőbbségről, inkább az oszd meg és uralkodj, és a fékek és ellensúlyok elvét alkalmazza (mint mindenkivel szemben, aki nem ő maga).

(Kép: Origo)

A kormányba előbb államtitkári, majd miniszteri rangban beemelt Lázárt Rogán követte a Fidesz frakcióvezetői posztján. Azonban hiába választották a napokban újra, a miniszterelnök nem engedi megerősödni a poszton, hanem a tervek szerint „politikai kabinetfőnöki” pozícióban maga mellé veszi, és Lázár ellensúlya lesz a Miniszterelnökségen (egyúttal megakadályozza, hogy saját hátországot építsen ki – éppúgy, ahogy két éve Lázárral is tette).

A Rogán és Lázár közötti rossz viszony még az ősidőkből származik, a pletykák magántermészeti konfliktusról szólnak, de minden bizonnyal belejátszik már a második ember státuszáért folyó küzdelem is.

Ha tudja, honnan ered a konfliktus, írja meg a kommentek között!

3. Lázár-Schmidt

Míg a Rogán és Lázár közötti konfliktusról semmi hivatalosat nem lehet tudni, a kancelláriaminiszter és az Orbán-rezsim emlékezetpolitikai tótumfaktuma közötti feszültség már a nyilvános személyeskedésnél tart. Schmidt Mária például a 168 Órának adott interjújában azt mondta, hogy a miniszter szándékosan akadályozza a Sorsok Háza megvalósítását. Lázárt fajsúlytalan politikusnak nevezte, aki hamar ki fog esni a politikából.

A történész-üzletasszony, a Sorsok Háza, a kancelláriaminiszter és Szabadság téri emlékmű összefüggéseiről itt írtunk.

Rogán és Schmidt mellett Lázár nyílt háborúban áll Csányi Sándorral, az OTP Bank elnök-vezérigazgatójával, a MOL alelnökével is, de hosszas megfontolás után ezt végül nem soroltuk a Fideszen belüli konfliktusok közé.

4. Matolcsy-Varga

Bár kifelé ez is kevésbé látszik: a gazdasági miniszter és elődje, a jelenlegi jegybankelnök gyakorlatilag nem áll szóba egymással.

A Figyelő még februárban írta róluk, hogy „A személyiségükből fakadóan a nézeteltéréseiket nem viszik ki a nyilvánosság elé, a küzdelem nem látványos, de úgy tudjuk, szakmai álláspontjuk oly mértékben különbözik, hogy egymás közti kommunikációjuk minimálisra, vagyis a feltétlenül szükségesre szorítkozik.”

Egymásnak ugrottak már az Államdósság-kezelő Központ vezetőjének ügyében, majd legutóbb a bankadó kérdésében. Vargának nem tetszett, hogy a kormány bankadó-csökkentési tervébe megpróbált beleavatkozni a jegybank, amelynek igazgatója egy interjúban válaszolt. Amire Varga kikérte magának a nyilvános kritikát.

A miniszterelnök mindkettejüket nevezte már jobbkezének, dönteni nyilván nem fog közöttük. Úgyhogy páholyból nézhetjük, amíg a párbaj az utolsó vérig folyik, vagy a Fidesz el nem veszíti a hatalmat.

5. Kövér-Szájer

Illetve unionisták és izolacionisták. Kövér és Szájer közt csak ideológiai vita van, de annak jelentősége felmérhetetlen Magyarország számára. Előbbi szerint az EU olyan, mint a Szovjetunió, ami utóbbinak nem tetszik. Az EP-képviselő azt is szóvá tette, hogy a házelnök kitiltotta az EU-zászlót a Parlamentből. Míg Kövér fokozatosan kihátrálna az EU-ból, Szájer szerint „ha a 2008-as világgazdasági válság nem az Európai Unió tagjaként ér minket, Magyarországot padlóra küldte volna a válság”.

Orbán egyelőre nem tett igazságot, bár minden stratégiai kérdésben az ő szava a perdöntő, a Fidesz elmúlt ötéves retorikája arra utal, inkább Kövér álláspontját osztja. (Emlékeznek még a szabadságharcra, meg hogy „Üzenjük Brüsszelnek”?) De kilépni mégsem lehet, mert akkor honnan lenne az a pénz, amivel kiépíti a Fidesz oligarchikus hátterét.

6. Veteránok-ifjútörökök

Az utóbbi az egyetlen jelentősebb ellentét a Fidesz régi politikusai, a veteránok között, amióta Pokorni Zoltán kikopott az első vonalból, mert a polgármesterséget választotta az Országgyűlés helyett. Annál több viszont a konfliktus a veteránok és az újak, az ifjútörökök között. Az utóbbiak mind Orbán legszűkebb környezetéhez tartoznak, az előbbiek pedig 2010-ig tartoztak oda.

Lázár, Rogán, Szijjártó, Habony és Giró-Szász ellen Kövér és Pokorni intézett támadást még a télen, amikor már világos volt a Fidesz népszerűségvesztése (amit az azóta elveszített 2 parlamenti mandátum meg is erősített), mivel szerintük az ő "urizáló" stílusuk és arrogáns hatalomgyakorlásuk vezetett a visszaeséshez. A visszavágás persze nem késett, Lázár állt bele a csatába.

A harc a nagyúri fiatal koronahercegek és a tapasztaltabb úriemberek között zajlik

– írta róluk a a Die Welt.

Nyerésre egyelőre a pöffeszkedő felkapaszkodottak állnak.

2010-14 között végképp megsemmisült a Fidesz régi gárdája. Áder, Kövér díszpintyi pozícióban ülnek, valódi hatalom nélkül. Pokorni visszavonult a hegyre. Szájer régóta Brüsszelbe emigrált, ahogy Deutsch is (bár ő sohasem számított túl sokat). Navracsics fölfelé bukott. Stumpf a pártkatonák ellenzéke az Alkotmánybíróságon. Martonyi már nem kormánytag, Németh már nem is államtitkár, Illés a parlamentből is kiszorult.

A régiek közül egyedül Orbán maradt, és mivel már Simicska sincs, a helyzet mindenben megfelel a terveinek.

Van akinek az édesapja élete, van akinek a szíve, az egészsége ment rá a 2010 tavaszán történtekre. A BKV-ügy érintettjei máris sokat veszítettek, holott még elsőfokú ítélet sem született. Voltak ugyan, akik kártérítést kaptak a jogtalanul elszenvedett megpróbáltatások miatt. A pénz azonban már nem hozza vissza a veszteségeket. Se az időt, se az egészséget.

Hagyó Miklóst embertelen körülmények között tartották előzetesben kilenc hónapon keresztül. Ráadásul nem elég, hogy fogvatartását semmi nem indokolta, az előzetes alatt súlyos egészségkárosodást is szenvedett.

Cikksorozatunk előző részeiben már olvashatták,

1. miért került a volt főpolgármester-helyettes embertelen körülmények közé,
2. mi vezetett egészségi állapota leromlásához,
3. végül milyen megdöbbentő szakvéleményt írt róla az orvosszakértő.

A BKV-per érintettjeinek immáron az ötödik évet rabolja el ez a hamis vádakra alapozott, jogtalan eljárással lefolyó ügy.

• Először is, mint kiderült, a "pénzzel tömött nokiás doboz" csak kitaláció volt.
• Másodszor pedig a hatóságok az előzetes letartóztatások alatt többször is megsértették az embertelen bánásmód tilalmát.

Emberi jogaik olyan mértékben sérültek, hogy 2013. áprilisában a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság is kimondta, hogy a magyar hatóságok embertelenül bántak a fogvatartottakkal. Amellett, hogy megállapították, jogtalanul tartották fogva Hagyót, kiemelték azt is, hogy fogvatartásának körülményei sem voltak megfelelőek.

A Bíróság hangsúlyozta, embertelen dolog volt, hogy az asztmától és egyéb légúti betegségektől szenvedő Hagyó hónapokon keresztül csak napi egy órára hagyhatta el túlzsúfolt zárkáját.

Ezenkívül orvosi javaslat ellenére csak több mint fél év után emelték meg azt az időtartamot, amit friss levegőn tölthetett.

Mindezek alapján a strasbourgi bíróság 12 500 euró kártérítést ítélt meg, amit a magyar államnak kell kifizetnie az

embertelen bánásmód miatt.

Soknak tűnhet ez a majdnem négymillió forintnyi összeg, azonban tekintettel arra, hogy Hagyó eleve hamis vádak miatt került az elfogadhatatlan körülmények közé más megvilágításba helyezi ezt az összeget. Valószínűleg Hagyó szívesen elcserélné a pénzt az egészségére és az elrabolt időre. De ezt már nem teheti meg.

B. József volt fideszes országgyűlési képviselő, fülöpházai polgármester, mint az ma már köztudott, alaposan elverte az élettársát. A vérző asszony vagy egy kilométeren, mezítláb menekült a szántáson át, hogy aztán törött arccsonttal, összevérezve menedéket kérjen egy szomszédnál.

A történet maga a nagy magyar valóság. Fülöpháza népe az eset után ismét megválasztotta polgármesternek B. Józsefet.

A megvert Terike ma is együtt él B. Józseffel. A minapi tárgyaláson már vallomást sem tett B. József ellen – igaz, nem is cáfolta a történteket. Nyilván ő is így gondolja, ilyen az élet.

Jön a Sors egy vak komondor képében és átesünk rajta. Vagy, nem is.

„Józsi rendes ember, bár néha eljár a keze”

– gondolja nyilván. És miért lenne neki jobb Józsi nélkül? Józsit legalább már ismeri. Megtanulta, mikor kell vele vigyázni.

1. Ha sok a dolog,
2. meg ideges, mert közügyek nehéz terhe nyomja a vállát,
3. ha gyógyszerre iszik,
4. vagy ilyesmi,

akkor néha odacsap. Ezt legalább már tudjuk.

Amúgy Józsi rendes, nyilván szereti a falu népe, különben nem választaná meg újra és újra. Társadalmi megbecsülésnek örvend, sokáig fent Pesten volt képviselő, minden fontos embert ismer. Neki csak egy szavába kerül és mindjárt lesz stadion a falu végében.

El tud intézni dolgokat. Nyilván a tejbe is van mit aprítania. Különben is, ha megnézzük az asszonyokat, hát hányat ver az ura? Nem egy olyan nagy dolog ez. Kicsit figyelni szükséges, el kell néha ugrani, odakészíteni a sodrófát, azzal védekezni, van ilyen. Nem kell ebből akkora ügyet csinálni.

Lehet, hogy Terike anyját is verte a férje, meg a nagymamát is, meg Józsiéknál is így rendezték le a dolgokat, ki tudja. Csak akkor

még nem jött a tévé, meg a rádió, meg ezek a minden lében kanál internetes firkászok.

Ismerik Medveczky Medve - baráti körben a Micimackó néven is - közismert történetét? Akit Róbert Gida fejjel lefelé húz maga után a lépcsőn. Néha Micimackó elgondolkozik azon, valóban ez a legjobb módja-e a lépcsőn járásnak. De ahhoz, hogy ezt alaposan végiggondolja, meg kellene állni egy kicsit. De nem állnak meg, úgyhogy minden megy tovább. Mackó feje nagyokat koppan továbbra is minden egyes fokon.

Mint itt is. Ha megállna a verkli, ha a szomszédok azt mondanák B. Józsinak, hogy sosem lehetsz polgármester, ha vered az asszonyt, talán B. Józsi is megváltozna. És akkor talán Terikének is lenne ideje elgondolni, hogy

miért is jó ez neki.

Dési János

Ott ült az a sok jóravaló ember nyakkendőben és nagyestélyiben, a Magyarország Barátai Alapítvány második világtalálkozóján 2015. május 9-én Budapesten és mind komolyan bólogattak, amikor Orbán elpuffogtatott pár frázist arról, hogy a világ a káoszba süllyed, Európa haldoklik és tehetetlen, a magyaroknak különös észjárása van és követnünk kellene a keleti, autoriter államokat.

A beszéd legjobb részeit itt válogattuk ki. Gyűjtés, videó, szavazás.

Ezt egyszerűen nem lehetett viccesen felfogni.

Orbán Viktor diskurzusa és világ-értelmezése valamiféle beteges vegyülete volt

1. a kommunizmusnak („Mi, kommunisták, különös emberek vagyunk” – ki is mondta?),
2. a félelemnek és értetlenségnek a nagyvilág felé,
3. a bezárkózásnak
4. és a paranoiának.

Mindehhez vegyük hozzá a világ működésének teljes félreértelmezését, a szándékos csúsztatásokat, a tények félremagyarázását

és a diktatúrák éltetését.

„Ne legyünk provinciálisak!” – erős indítás; Orbán Viktor beszédírói nem tudják, mi az a provincializmus, ha tudnák, nem adnák a szájába. A minielnök maga a provincialitás megtestesülése: vidékies bunkó, aki a szotyolát köpködi a felcsúti stadion padlójára és a Vidi-meccsekhez igazítja még a miniszterelnöki találkozóit is. Ő maga teremtette meg magáról az „egyszerű magyar gyerek vagyok, hö”-képet.

A magyarok különös észjárása visszatérő motívum a Vezér beszédeiben: mi magyarok, előbbre valóak vagyunk a többieknél, mi máshogy oldjuk meg a dolgokat, ezért néznek ránk furcsán a többi népek. (Ha a magyarok helyére behelyettesítjük a „kommunistákat”, kiköpött Kádár-beszédet kapunk.)

Ez is csak színtiszta nacionalizmus: nem vagyunk előbbrevalóak, hacsak nem a korrupcióban, bár egyes közel-keleti országok, akikkel a minielnök szívesen barátkozik, azért még ebben is megelőznek bennünket. A sajátos magyar észjárásról pedig annyit: ahány magyar, annyi észjárás. (Ez amúgy egy meglehetősen túlhaladott gondolat, hogy egy nemzetnek lehet sajátos lelkülete, észjárása.)

Orbán olyan, mintha Conan, a barbár próbálná értelmezni és pallosával jókra, meg gonoszokra osztani a világot. A katyvasz közepén az öreg Európa önmagával vitázik, eltévedve a vudu világába. Mindenhol káoszt lát.

Nem érti, miről van szó. 

A demokráciát, az értelmes vitát vudunak bélyegezni több, mint csúsztatás –

olyan blöff, amit csak kontrollvesztett diktátorok szájából hallhatunk.

Európa egyáltalán nem bizonytalanodott el a saját identitásával kapcsolatban; megpróbál egyensúlyozni, ragaszkodni az értékeihez, figyelembe venni a nemzetek és kisebbségek hangját, érdekeit – és ez a szintetizálás rengeteg energiáját emészti fel, mert sokszínű és különböző. (Ezt hívják amúgy demokráciának.)

De attól még messze nem tehetetlen és bizonytalan.

Viktor, te mikor beszélgettél utoljára bécsi átlagpolgárral? Mert tudnod kell, hogy ezek a bizonytalan identitású emberek, akik a vudu világába menekültek, éppen vezető helyen vannak az országok boldogságlistáján. Míg a magyarok valahol az utolsók közt.

Ami energia a nemzetközi rendszerben van, az az autokratikus nagyhatalmaktól származik, ezek cselekednek, míg a demokráciák csak reagálnak.

Na, ja, Oroszország is szépen megtámadta Ukrajnát, nem is volt vita róla. Éppen akkor lőtték le az ellenzék vezérét Moszkva belvárosában.

A világ ma arról szól, hogy amíg Európa vitatkozik, addig a Kelet dolgozik.

Aha, azért éheznek Észak-Koreában annyian, meg azért végeznek ki arrafelé annyi embert. Szépen dolgoznak a saját megsemmisítésükön.

Visszatérő toposz, hogy

Orbán arra hivatkozva akarja az diktatúrát bevezetni, mert a világ bizonytalan és veszélyes.

Majd ő meg a sajátos észjárása megvéd bennünket, nekünk vitatkoznunk se kell. Hitler is ezzel jutott uralomra. Sokan be is dőltek neki. 

A párhuzam itt nem áll meg. Hitler beszédeiből és a Mein Kampfból is következtetni lehetett a szándékaira. Sokszor Orbán is elpofázza a terveit, ha nagyon figyelünk például a tusnádi mondataira. Csak azt nem tudjuk, ez mi volt. Egy beteg elme lázálma? Vagy programbeszéd, amit érdemes szem előtt tartanunk, ha a jövőbe akarunk látni?

Eltelt már néhány nap, de még mindig csak hüledezve nézünk, miket is mondott az az ember, akit tavaly harmadszor is megválasztottak a magyarok az ő miniszterelnöküknek. (Illetve nem is a magyarok, hanem azok, akiket ők odaküldtek, de ez most mindegy.)

Orbán teljesen elszállt beszédet tartott a diktatúra éltetéséről a Magyarország Barátai Alapítvány második világtalálkozóján, akiket helyesebb lenne talán a Fidesz barátainak nevezni. Vagy Orbánéinak. Vagy akármi.

Íme a 13 legtutibb mondat, ami sokat elárul arról, milyen alternatív univerzumban él az az ember, akit azért fizetünk, hogy a közpénzek elköltését irányítsa.

Gyönyörködjön velünk a legjobbakban!

1. „Mert az a különös észjárás, amely a magyar kultúrát és a magyar tudományt a világ élvonalába repíti, nem áll meg a tudomány és a kultúra határainál, hanem beköltözik a politika és a közélet világába.” 
2.  „Egy éve Önöktől pedig azt kértem, hogy építsük ki a magyar szenzor fogadóállomásait.”
3. „Nekünk, magyaroknak jó esélyeink vannak, hogy új utakat, eszközöket és módszereket mutassunk be nemcsak saját magunk, hanem akár az egész világ számára.”
4. „Európa tétovázik. Mindez talán annak köszönhető, hogy elbizonytalanodott saját identitásával és saját céljaival kapcsolatban. Bizonytalan, hogy ki is ő, és merre kellene tartania, vagy merre tart.”
5. „Európa változatlanul a multikulturalizmus és a politikai korrektség és hasonló bűvszavak varázsában vívja vitáit, legyengülve a bevándorlás súlyos problémájával szemben.”
6. „Egy bizonytalan és kiszámíthatatlan világban nekünk, európaiaknak komolyabban kellene vennünk azokat a válaszokat, amelyeket az életösztöneink diktálnak ahelyett, hogy a vudu és tabu világába menekülnénk a saját kérdéseink, a saját életünk kérdései elől.”
7. „Miként lehetséges, hogy miközben az európai ember szinte többre értékeli a demokráciákat – mi, magyarok is így vagyunk ezzel –, mint a nem demokratikus berendezkedéseket, aközben mégis ma az utóbbiak a sikeresek?”
8. „A világ ma arról szól, hogy amíg Európa vitatkozik, addig a Kelet dolgozik.”
9. „Ahhoz, hogy sikeresek legyünk, és biztos és kiszámítható pont maradjunk ebben a bizonytalan és kiszámíthatatlan világban, egyetlen kérdést sem szabad tabuként kezelnünk.”
10. „Ma már eljutottunk oda, hogy amit Nagy-Britannia miniszterelnöke, az Egyesült Államok elnöke kimondhat, azt most már a magyar emberek is kimondhatják, meghirdethetik például a teljes foglalkoztatás programját.”
11.  „Nem gondoltuk volna, hogy húsz éven keresztül nem lesz elég akarat és erő véghezvinni azokat a szükséges, hatalmas és mélyreható változásokat, amelyekkel Magyarország a kommunizmus után ismét erős, büszke, keresztény, nyugati és polgári berendezkedésű országgá válhat."
12. „Magyarország megóvta a szuverenitását, Magyarország megvédte az igazát Brüsszellel szemben. 
13. „Az jó hír, hogy 25 évvel a rendszerváltás után végre összhangba kerülhetünk a világ szerencsésebb felével.” 

Ha nem így gondolja, vagy egyszerűen csak nem hisz nekünk, akkor ellenőrizheti: tényleg ezeket mondta.

És most már szavazhat is. 

Update: az Egyenlítő blog elemzését a dologról itt találja.

Ön is találkozott mostanában olyan Szentkirályi ásványvízzel, amiben sárszerű darabok úszkálnak? Ha nem, még rendelhet!

A Facebookon akadtunk egy ismerős bejegyzésére, aki rendelt egy raklap vizet az irodájába, és az összes flakonban ilyen

apró kis barna darabok úszkáltak.

Felhívta a vízszállító céget, hogy cseréljék ki, és egy még szennyezettebb adagot vittek ki.

Most kár belemenni abba, hogy igaz-e az az állítás, hogy az olimpia körüli világ az egyik legkorruptabb része a teremtésnek.

Az kétségtelen, őrületes pénzek mozognak.

A sportolók küzdelmeiből egy egész élősdi réteg él meg nagyszerűen.

Sebaj, ez ilyen, akinek nem tetszik, az menjen balett-táncosnak, vagy kőfaragónak, esetleg gázszerelőnek Felcsútra. Végszükség esetén építsen autópályát állami megrendelésre.

De ahhoz azért pofa kell, hogy valaki, aki havi másfél milliós fizetést húz a paralimpikoni bizottság elnökségéért, jutalomként 17 millió járt neki, és egyes – természetesen meg nem erősített hírek szerint – a szponzori pénzek után is felvett jutalékot –

még 3 milliót zsebrevágjon a lakástörlesztéséhez.

Igaz, a pénz nem felhőzte el tekintetét, a szociális érzékenysége megmaradt. Hiszen pár hete még szívhez szólóan tudott értekezni azokról a a nagyszerű sportolókról, akiknek enni is alig van mit. És lássuk be, az együttérzés képssége igen komoly erény.

Gömöri Zsolt. A karórája se tűnik olcsónak. Kép: Index/Ajpek Orsi

(Mellékszál az ügyben, de nekem az is tetszik, hogy miután napok óta hallgatjuk hogy milyen nehéz helyzetben volt és mennyire kellett neki az a kis semmi támogatás, amikor már túl nagy lett a botrány, akkor pikk-pakk előrántja azt a hárommilliót és odavágja, hogy kussoljunk.)

Pásztory Dóra kétszeres paralimpiai bajnok úszó vetette fel nyilvánosan, hogy vajon mit szólnak mindehhez a szponzorok.

Egyelőre leginkább lapulnak. Éppen úgy, ahogy magyar szponzor szokta. A magyar szponzornak ugyanis nincsenek illúziói általában. A cél ugyan nemes. De a magyar szponzor körülbelül el tudja képzelni, mi történik a pénzével. A magyar szponzor érti, hogy amit különböző sporttámogatások formájában befizet – hívhatjuk ezt TAO-nak is néha – az

gyakran afféle védelmi pénz.

A Felcsút és a Puskás Akadémia valamint hasonszőrű társai nem azért jutottak hosszú ideig mesés vagyonokhoz, mert a magyar nagyvállalkozó úgy gondolta, hogy a felcsúti foci utánpótlás nevelés nélkül vége a magyar sportéletnek. Hanem mert általában tudta, hogy valahol mégiscsak el kell könyvelni azt a pénzt, amellyel háláját jogszerűen leróhatja ezért-azért. (És akkor most ne is beszéljünk többről.)

Természetesen nem állítom, hogy a paralimpiai bizottságra bízott pénz is efféle. A K&H Bank vagy az Allianz Hungaria kebelét nyilván nemesebb elhatározások fűtötték, amikor mellettük döntöttek.

Mégis, azt gondolom róluk, hogy, amikor ott határoztak, ide teszik a milliókat, azért sejtették, hogy lesz némi súrlódási veszteség. Mert ugye kell iroda, személyzet, reprezentáció, utazás, autó, telefon, maga a fizetés, jutalom – ez természetes.

És amikor ezen tiszteletre méltó pénzügyi intézményeknél azt olvashatták, hogy a paralimpiai bizottság elnöke szerint a nagyszerű sportolók egy része szinte éhezik, és semmi nem jut nekik, akkor nem gyulladt ki náluk a piros lámpa? Hogy hohó, akkor hol van a mi pénzünk, mi lett azzal, mégis, mire tetszik költeni?

De a szponzor képviselői, ha egy picit is ismerik Magyarországot, Kelet-Európát, az élsport világát, nyilván sejtik, hogy miként megy ez.

Csak ameddig nincs túl nagy botrány, addig minek kajabálni.

Jut is marad is. És ki tudja, talán valahol mindenki megtalálja a számítását. Jó érzés az, ha az ember nemes célra adakozhat. Hát még ha a más pénzét.

Ennyi az egész. Ez a balhé is nemsoká elül. Minden vissza a régi kerékvágásba. Ahol az elnök másfél milliót keres alsó hangon – na meg jutalmak, bónuszok és egyéb kedvezmények – a szegény sportoló, aki meg éjt nappallá téve küzd.

Figyelem, a paralimpai elnök Gömöri Zsoltot idézem:

„a havi méltatlanul alacsony támogatásból legfeljebb naponta egyszer tudnak megenni egy párizsis zsömlét vagy egy pár virslit. Elvétve akad olyan paraversenyző, aki nem kényszerül arra, hogy a napi edzések mellett nyolc-tíz órát dolgozzon, és nem a megélhetésért, hanem a túlélésért”.

Igaz, ezekben a nehéz időkben mindenki úgy él túl, ahogy hagyják neki.

 Dési János

Összesen több mint 2 milliárd forintos uniós forrásból újult meg a bajai Petőfi-sziget és környéke. Új sétányok jöttek létre, épült egy a bajai szennyvíztelepre remek kilátást nyújtó kilátó és a legdrágább elemként egy gyalogos- és kerékpáros híd.

A sajtóban már szerepelt a hír, hogy az építményre 630 millió forintot fordítottak, s a beruházását a Közgép és a Strabag alkotta konzorcium nyerte el.

Most szombaton Orbán Viktor miniszterelnök részvételével avatják fel a hidat.

Ha Simicska Lajosnak van némi humorérzéke, személyesen is megszemléli az ünnepséget.

Így találkozhatna régi harcostársával, akivel egy ideje azonban háborúban áll, s valószínűleg az egyik utolsó állami beruházás a bajai, melyben az oligarcha cége részt vehetett.

A Csodálatosbaja szerint a híd két támaszú, felsőpályás ívhíd lesz. A szerkezet két végén a pályalemez a hídfőfallal és támfallal körülvett olasz bástyákhoz csatlakozik. A bástyák platformjai közösségi életnek is teret adnak majd, rajtuk kerékpár tárolók és padok kerülnek elhelyezésre. A híd felszerkezetének hossza 72,4 méter lesz. A teljes szerkezet szélessége 7 méter, a korlátok közötti szélessége a hídon 3,5 méteres lesz. 

Orbán és Simicska a tavalyi országgyűlési választások után veszett össze kegyetlenül. Ennek oka lehetett:

1. Simicska visszaszorítása a gazdaságban,
2. Simicska kiszorítása a kormányból,
3. Orbán oroszbarát politikai fordulata,
4. Orbánnak és Habonynak fájt a foga Simicska médiájára,
5. a miniszterelnök autokrata politikája,
6. vagy akár mezőgazdasági nagybirtokok visszaszorítására tett állítólagos kísérlet.

A háború áprilistól februárig fű alatt folyt, bár már nyáron lehetett következtetni rá. Februárban viszont kipattant, amikor fölmondott a Magyar Nemzet és a HírTV teljes vezetősége, mire Simicska legecizte egykori szobattársát. Azóta volt már, hogy ügynökmúlttal vádolta meg, és a birodalom továbbra se állt vissza a harci média szerepébe.

(Kép: csodalatosbaja.eu)

Újabb érdekes részletek derültek ki a botrányos országos diákparlamentről, amelyet tavaly novemberben tartottak Fehérváron.

A történetet a 444 plankolta föl, aki a parlament jegyzőkönyveire hivatkozva azt írta, hogy a diákok kifogásolták

1. a túl sok órát,
2. az értelmetlen, lehetetlen és kötelező "önkéntes" munkát,
3. hogy nem jöttek tankönyvek, de ami jött, az rossz,
4. valamint, hogy amióta a KLIK-nél vannak az iskolák, azóta nincs felszerelés.

Az egyik résztvevő, a Somogy megyei küldött Kiss Dávid az Egyenlítő blognak azt írta, a diákok leginkább a heti öt testnevelésóra problémáit fogalmazták meg, mivel ehhez országszerte nincsenek meg a feltételek, hiányoznak a termek és az eszközök.

Erre Sipos Imre helyettes államtitkár úgy reagált, ezek a termek és eszközök eddig is hiányoztak.

(Ami igaz is, csak eddig például nem négy osztálynak volt egyszerre testnevelés órája, hanem csak kettőnek.)

Arra a kérdésre, hogy akkor miért nem vártak a tesik óraszámának emelésével addig, míg a körülmények adottak nem lesznek, Sipos azt válaszolta, hogy

látják a problémát, és ez motiváció,

hogy minél több tesitermet építsenek.

"Én úgy gondolom, hogy nem úgy kellene igényt teremteni, hogy növeljük a hiányt"

- írta nekünk Kiss Dávid.

A felszólalók szerint van olyan Somogy megyei iskola, ahol a folyosón tartják a testnevelésórát. Máshol az udvaron. Télen is. Vagy 3-4 osztály használja egyszerre a tornatermet. Mivel öltöző sincs elég, az óra fele amúgy is elmegy öltözésre és vetkőzésre.

De a legjobb: akad olyan budapesti iskola, ahol

bevezették az elméleti testnevelést.

Mivel nincs hol rendes tornaórát tartani, ezért a diákok sporttörténetet tanulnak, illetve videóról sporteseményeket néznek.

Jópár felszólalás volt az új tankönyvekkel kapcsolatban is.

1. Nem érkeznek meg időben,
2. rossz minőségűek,
3. a tankönyvek nincsenek összhangban a munkafüzetekkel,
4. nem fedik le az egész évi anyagot,
5. hiányosak.

Volt, aki 2 hónapja várt már egy 7 ezer forintos tankönyvre és mikor kézhez kapta, akkor szembesült vele, hogy

a benne lévő lapok teljesen üresek.

A diákok kifogásolták hogy a tankönyvek terén nincs választék, amire az államtitkár úgy reagált, ez egy új rendszer, ami gyerekcipőben jár, és még ki kell forrnia.

A helyettes államtitkárnak az is újdonságot jelentett, hogy a közösségi szolgálatnak nevezett kötelező munkát legfeljebb egyszerre három órás időintervallumokban lehet teljesíteni.

A Somogy megyei küldött azt írta, ezeken felül még volt jónéhány kérdés, melyeket

"annyival lerendeztek a mélyen tisztelt urak, hogy ez helyi probléma; két vállvonogatás között rávágták, ez nem az én hatásköröm".

Mindezek után nem meglepő, hogy a pénteki közoktatási fórum

"már-már káoszba fulladt".

A szombati szekcióülések 42 pontos ajánláscsomagot fogalmaztak meg a kormánynak az oktatásügyi törvények hibáinak és hiányosságainak kijavítására. Ezek közül Kiss szerint

szinte csak a menzakoszt minősége nem újkeletű probléma.

Ezeket vasárnap Czunyiné Bertalan Juditnak, az Emberi Erőforrások Minisztériuma köznevelésért felelős államtitkárának adták át,

"aki 15-20 fős rendőri kíséretével nagyban emelte a hétvége színvonalát"

- írta az Egyenlítő blognak a Somogy megyei küldött.

A diákparlamentet eleve három év szünet után merték csak összehívni. 2014. november 21-23. között Székesfehérváron tartották meg közel 300 küldött részvételével.

(A különösen védett személyt ábrázoló kép a fidesz.hu-ról származik.)

Bárki számára nyilvánvaló, aki valaha is dolgozott valamit, hogy két műszak között az embernek pihennie, kikapcsolódnia kell, különben a munkateljesítménye romlik. Az is nyilvánvaló, hogy minél kevésbé fizetnek meg valakit, annál kevésbé lesz motivált, hogy a rá bízott feladatokat végrehajtsa. 

Van persze az a helyzet, amikor csinálni kell: akkor is, ha kevés a pénz, akkor is, ha folyamatosan túlórázik az ember, akkor is, ha a meló stresszel jár. Ilyen az egészségügy: itt emberéletek forognak kockán. Hofi is megmondta, a sebészeknél nincs kecmec. Vágunk, vagy nem vágunk. 

Amelyik sebész nem aludt 24 órája és lenyomott már 5 műtétet, ráadásul szarul fizetik, és pont mi kerülünk a keze alá... az isten irgalmazzon nekünk. 

Egy ápolónő átlagfizetése ma Magyarországon 80 ezer forint.

Gondoljuk csak végig, mire lehet költeni 80 ezerből: talán egy lakás rezsije, meg néhány kiló kenyér kijön belőle, ennyi.

Nem lehet belőle nyaralni menni, kikapcsolódni, nem lehet egy fagyit venni, moziba menni - magyarul, az, amit kap, arra sem elég, hogy kipihenje magát. Hogy feltöltődjön a következő műszakra. Hogy újra embernek érezze magát.

Kinek a baja ez? Nem, nem csak az övé. Mindannyiunké.  

Mindez nem elég: ha valaki már nyelvet beszél az egészségügyben, azonnal dobbant külföldre - ott egy ápoló gyakran a tízszeresét keresi meg ennek a pénznek -, a képzési rendszer itthon haldoklik, nincs utánpótlás, gyakran a munkahelyeken - a kórházakban és rendelőkben - az eszközök sincsenek meg a gyógyulásra.

De vágni, na, azt kell.

Ne adja isten, egyszer Ön is, kedves olvasó, eltöri a lábát. Stroke-ot kap. Nagyon nem mindegy, hogy hova viszik, és ahova viszik, azok hanyadik műszakjukat húzzák le, mennyi pénzért, mennyire megbecsülve. Hány orvos, nővér jut egy betegre. 

Magyarul: Ön is érintett. Akkor is, ha fideszes, akkor is, ha elempés. Akkor is, ha balos, akkor is, ha jobbos. Pártállástól függetlenül, bárki lehet beteg és lesz is. Önt nem fogja megmenteni, hogy kire szavazott. Önt az az orvos fogja megmenteni, akit közpénzből nem fizetnek meg. Ön alatt az az ápolónő cseréli ki az ágytálat, aki 110 nettót visz haza. Ön akkor is mehet a vágóhídra, ha orbánviktoros kitűzője van. Mert Magyarországon ilyen körülmények között az egészségügy maximum:

halálgyár.

(Nem is szólva arról, hogy Andy Vajna kaszinóbevételeiből, vagy akár csak egy stadion árából a dolgozóknak emberhez méltó fizetést, a kórházakban emberhez méltó körülményeket lehetne teremteni. Orbán gázszerelőjének bevételeiből.) 

Korábban megírtuk már, az oktatási rendszerrel kapcsolatban: álláspontunk szerint nem lesz soha olyan pártprogram és politikus, aki megoldja az ország problémáit. Nekünk, állampolgároknak kell rákényszerítenünk a pártokra, hogy értünk dolgozzanak, és

ne értelmetlen megalomán stadionprojektekre, idióta közmédiára, vagy villákra költsék a befizetett adóforintjainkat. 

Az egészségügy működése mindannyiunkat érint. A dolgozók érdeke egybeesik mindenki érdekével: legyenek megbecsülve, kapjanak rendes fizetést, legyenek a gyógyítás körülményei megteremtve.

Ezért az Egyenlítő blog arra biztat minden felelős állampolgárt, pártállástól függetlenül: menjen ki az egészségügyi dolgozókkal együtt holnap délután a Parlament elé tüntetni! Május 12-e, kedd, 16:30 a Clark Ádám térről a Kossuth térre (Facebook), majd 17:00-kor a Hősök teréről a Parlamenthez (Facebook)

Ez az egyetlen mód arra, hogy rávegyük az odabent ülőket: ne csak a saját zsebükre gondoljanak!

Koko Kovacs előbb bevallja, hogy nem fideszes, majd amikor ez kisebb vihart kavar az interneten, már azt állítja, hogy soha nem is volt az.

Ilyen az, amikor a biodíszlet visszamenőleg is föllázad.

Nem vagyok Fideszes!! Nem is voltam!! Akkor sem amikor felültem a tribünre..akkor sem amikor Orban Viktorral találkoztam, akkor sem amikor felajánlott politikai feladatokat visszautasítottam, akkor sem amikor ha kellett segítettem nekik.

A londoni reptéren írt hosszadalmas kifakadásából az hüvelyezhető ki, hogy azért nem tartja magát fideszesnek, mert

• nem éljenez vakon és ujjongva minden kormányzati intézkedést,
• nincs és nem is volt közel a párthoz,
• nem értett egyet minden döntésével,
• nem járt rendszeresen a gyűlésekre,
• és a jelenlegi kormányzópárt több intézkedése és politikusa is vállalhatatlan számára.

Az probléma, hogy a köznyelvben nem ezt jelenti fideszesnek lenni. A pártkötődésnek nem feltétele a párttagság, parlamenti képviselőség vagy államtitkárság. Azt készséggel elfogadjuk, hogy a Széchenyi-terven nyert pénzt nem politikai szimpátiájának kifizetésére kapta, de egy

közéleti személyiség akkor nevezhető valamely párthoz kötődőnek, ha azt nyilvánosan támogatja.

És Kovács István ezt tette.

Kokó 2002-ben (alig egy évvel a Julio Pablo Chacón elleni vereségét követően) az országgyűlési választás két fordulója között ült föl Orbán mögé a Kossuth téri nagygyűlés tribünjére. Ezután (és miután rendre jobboldalinak nevezte magát) nehéz azért azt gondolni, hogy nem jobboldalon kisgömböcként mindenkit lenyelő Fidesz embere.

Kokó ezek után sérelmezi, hogy a másik oldal, a jelenlegi ellenzéki szavazók, a nemfideszesek nem túl jó véleménnyel bírnak róla. 

Ömlik rám az aljas zsigeri gyűlölet. (…) Az igazságérzetemet bántja a megrögzött Fidesz es Orban utáloktol rám ömlő gyűlölet.

De most komolyan, mit várt?

A mögé a miniszterelnök mögé ült föl az emelvényre, aki akkor azt hirdette, hogy a haza nem lehet ellenzékben. Ti. az ellenzék, a későbbi győztesek hazaárulók, ők maguk meg nem fogadják el az eredményt. 

(Nem árt itt megjegyezni, hogy a szélsőjobber Budaházy akkor a Fidesz – szerinte elcsalt – kormányzása érdekében szervezett hídblokádot; azt meg nyilván mindenki tudja, hogy Vona Orbánnal közös „polgári kör” tagja volt.)

Azt Kovács is elismeri, hogy Fidesz-szavazó volt, és az is tény, hogy eddig nem adott hangot a különvéleményének. Hát, mit lehetett volna gondolni róla? Hogy liberális demokrata? Vagy elkötelezett baloldali?

Kifakadásának van több olyan eleme is, ami sértettségre utal:

• 2002 óta csak tízszer találkozhatott Orbánnal,
• 2010 óta pedig csak 4-5-ször.
• És visszautasította a felkínált "politikai feladatokat".

Ami magyarul annyit tesz:

nem vonták be a köreikbe, nem kínálták meg elfogadható tisztséggel és befolyással,

jóllehet például az úszó olimpiai bajnok Czene Attila államtitkár lett egy időre, az öttusa-világbajnok Balogh Gábor meg kormányfői tanácsadó.

Így azért már könnyebb tisztán látni, hogy mik a komoly bajok a Fidesszel.

Kovácsnak nem tetszik, hogy 

• vannak vállalhatatlan intézkedései,
• vannak vállalhatatlan politikusai.
• Az elmúlt év néhány intézkedése egyenesen kritikán aluli.
• A kommunikációja szintén.
• Ezért egyre kevésbé érdemlik meg a támogatást.
• Sőt, már Orbán se szimpatikus.

Nem is kérdés hogy nem ezért ültem ki a tribünre sőt most is megtenném ha lenne ki mögé.. Akkor még volt!!!

(Ezt azért nehéz másként értékelni, minthogy a volt bokszoló már Orbánból is kiábrándult.)

Így nem egy gerinctelen féreg, egy gyáva menekülő beszél (mint ami ellen tiltakozik), hanem

egy elbizonytalanodott egykori szavazó, aki pártja táborából éppen a pártnélküliek közé készül.

Ráébredt végre, hogy politikai marketingeszköz volt, csak a neve kellett, bevenni soha nem is akarták a brancsba. Akkor már inkább soha nem is volt fideszes.

(Az idézetek betűhívek. Kép: Facebook/Orbán Viktor)