Bevalljuk, eszközökké váltunk. Az internet politizáló népével, a sajtóval és a magyar választók jelentős részével együtt mi is bedőltünk a kormánypropagandának.
Javunkra írandó, hogy nem abban, mit gondoljunk egy adott ügyben, de abban igen, hogy mely ügyekről gondolkodjunk egyáltalán.
A halálbüntetésről például több cikket is írtunk, noha
- a vita akadémikus és meddő, mert az Unióból való kilépés nélkül megvalósíthatatlan az állami gyilkolás visszaállítása,
- emellett bármilyen jól érveltünk, esélyünk sem volt meggyőzni az olvasókat.
De nem tehettünk mást: ez volt a kurrens téma a közéletben, ami érdekelte az olvasókat, és nekünk volt róla véleményünk.
Ezt használta ki a Habony-dirigálta kormánykommunikáció. A Fidesz 2014-ben három választást nyert meg, azóta viszont merő vesszőfutás az élete. Szimpatizánsaik közül egymillió ember tűnt el, és elveszítettek három választást is (a megismételt ózdi polgármester-választással négyet).
Az elnöki embereiből azonnal előtört a mentőötlet: új médiát teremteni, amellyel pótolható a Simicska-birodalom kiválásával elveszített harci sajtó. És addig: agenda setting, priming és framing. Ami a köznyelvben annyit tesz:
gumicsont és terelés.
Négy ilyen témát is bedobtak eddig, melyek közös jellemzője, hogy nem tartoznak Magyarország pillanatnyi 100 legfontosabb problémája közé, megvalósíthatatlanok és érdektelenek, mégis tematizálták a közbeszédet.
Drogteszt. Az újságírók, a politikusok, fiatal- és kiskorúak kötelező drogtesztje olyan hamar süllyedt el, mint amilyen gyorsan Kocsis Máté Facebook-oldalán megjelent. Hiába övezi közutálat a drogosokat, azt a Fidesz-szavazók, sőt, a -képviselők se fogadták el, hogy saját unokáiknak is kötelező legyen rendszeres vizeletmintát adni.
Megélhetési bevándorlás. A polgárháborús Közel-Kelet mellé tavaly nyár óta becsatlakozott Koszovó is, és tavaly nyár óta megnőtt a Magyarországon át Ausztriába és Németországba áramló migrációs tranzitforgalom.
- A németek és az osztrákok persze sérelmezték a magyar engedékenységet,
- Orbán pedig jobb híján politikát épített rá.
- A Charlie Hebdo-merénylet után dobta föl a migránsok kriminalizációját,
- de február közepén már eltűntek a nyilvánosságból a "megélhetési bevándorlók".
- Talán azért, mert aki akarta, már elhagyta Koszovót.
A Földközi-tengeri hajókatasztrófa viszont újabb ürügyet jelentett Orbánnak, aki Nemzeti Konzultációnak nevezett propagandakampányt indított az egyszer már elhalt ügyben.
Halálbüntetés. A kaposvári trafikoslány kegyetlen meggyilkolása adott alkalmat Orbánnak a téma bedobására. A népszerűség garantált, a felmérések szerint az állami kivégzések támogatottsága átütő. Erről a Fidesz is meggyőződhetett, amikor az alkotmányozásról konzultáltak (pl. népszavazás helyett). Az alaptörvényhez kapcsolódó kérdőív lényegtelen és érdektelen kérdések mellett tartalmazott egy opciót, amelyen az állampolgár a számára fontos kérdés beemelését javasolhatta. A halálbüntetést a visszaküldők 80 százaléka ajánlotta az alkotmányba. Ezt végül a tényleges életfogytiglannal pótolták.
És bármilyen meglepő, ebbe a sorba illik a vasárnapi vásárlás tilalma is, amelynek magyarázatára számtalan teória született az szatellitpárt zsarolásától a piacátrendezés szándékán át az importfogyasztás állampapírokba tereléséig. Azonban egyik sem illik maradéktalanul a tényekre:
- a KDNP eredetileg jóval liberálisabb javaslatot nyújtott be (12 vasárnapon engedték volna az Úr akaratának semmibevételét),
- a frakció ellenállásán elbukott a CBA-nak, Coopnak és Realnak kedvező indítvány,
- végül Orbán a szinte teljes tilalom mellett döntött.
Ez framing: kicseszés a shoppingoló városiakkal, hadd örüljön a templombajáró nyugdíjas, meg a falusi, amúgy sem vásárolgató plebejus is.
Nem feltétlenül tartható az az állítás, miszerint a Fidesz ezekkel a témákkal nem szerez szavazatot: a demagóg témák megváltoztathatják a párt politikusairól, Habonyról, Rogánról, Szijjártóról, Lázárról és Orbánról is kialakult urizáló képet.
Egyúttal viszont nyilván szőnyeget terítenek a Jobbik elé, amely az imídzse szerint még inkább a keményen dolgozó kisember pártja.
Orbán és a guccis, rolexes, pasaparkos, parasztbarokk villás kör azonban nem is szavazatot akar nyerni a közbeszéd tematizálásával, hanem az ideologikus-szimbolikus, populista-populáris ügyekkel
megakadályozni próbálja a törzstábor további amortizációját.
A drogteszt nyilvánvalóan csúnya bukás volt, a vasárnapi boltzár se tűnik sikersztorinak, így maradt az egyszer már elhalt migrációs téma, noha egyáltalán nincs relevanciája pillanatnyilag.
A halálbüntetés voltaképpen talált pénz;
egy személyes tragédiával élnek vissza a magas kormányzati pozíciót viselő keselyűk.
Hamar kiderül viszont őszintetlenségük, ha a Jobbik benyújt egy törvényjavaslatot a visszaállításról, és akkor Orbán dönthet:
vagy a frissen felbuzgatott közvéleménnyel fordul szembe, vagy kivezeti Magyarországot az Unióból.
Akárhogy is lesz, sokat nem fogunk nevetni.
(Kép: maszol.ro)
