Itt falun most olyan köztes állapot van, se nem háború, se nem béke.
Álmatagon, de bizonyos várakozással telnek a napok, s miközben két rámtörő lomhasági roham között írok egy-egy ilyen beszámolót, eszembe jut, hogy éppen 71 éve szálltak partra Normandiában az első szövetséges csapatok, nem beszélve arról, hogy 48 éve meg kitört a Közel-Keleten a hatnapos háború.
Nagyon dicséretes, hogy Áder János köztársasági elnök a szívén viseli a Föld sorsát, izgul a globális felmelegedés miatt, tenni akar valamit bolygónk állapotáért.
Igazán helyesen ismerte fel, hogy a környezetvédelem igazán fontos, ráadásul sok embert joggal izgat, milyen lesz a jövőnk. S egy kemény szavú környzetvédő akár szép nemzetközi karriert is csinálhat, ha odahaza kitelik az ideje.
Komoly eredmény, hogy létrehozott egy környezetvédelmi igazgatóságot. Mert az efféle igazgatóság az
Gondolom, készülnek előterjesztések, kizárólag újrahasznosított papírra, számtalan javaslat és határozati előterjesztés születik, amely ugyan semmire sem jó, de kétségtelenül, legalább kárt sem okoz.
És megértve a kor szavát, Áderék még egy honlapot is létrehoztak, ahol mindenki aláírásával fejezheti ki, hogy szintén egyetért a környezetvédelem nemes ügyével. Mondjuk, most aztán nem lennék a környezetszennyezők helyében. És jó ránézi a mi mokány, bajuszos elnökünkre, amint Ban Ki Mun ENSZ főtitkár és Al Gore volt alelnök között összevonja a szemöldökét a túlzott szén-dioxid kibocsátása miatt.
(Kép: Index)
És engem az sem zavar, hogy Áder János a maga módján csak pityke a nemzeti együttműködés kacagányán. Hát édes istenem, neki ez jutott. De legalább elfoglalja magát valami hasznossal.
Mert ugye a környezetvédelem fontos dolog.
És milyen kár, hogy Áder János egy szót nem szólt arról, hogy
Ennek ügye most egy olyan államtitkárhoz tartozik, aki egyébként a hungarikumok ügyéért felelős. A hatóságot szétbombázták, a befektetők és beruházók szinte korlátlanul azt tehetnek, amit akarnak. Igen, fontos a befektetőbarát politika, de azért a környezetvédelem ügye, mégiscsak. De ez nem zavarja a mi elnökünket.
(És ezen még az sem sokat javít, hogy végülis a földtörvény nemzeti parkokra veszélyes részét az ő javaslatára helyezte hatályon kívül az Alkotmánybíróság.)
És Kishantos beszántásakor sem emelte fel a szavát. Jó, lehet, hogy magában duzzogott, és azt mondta, a teremburáját, azért Kishantost már mégsem kellett volna.
Áder a környezetvédelem nemzetközi porondján az érdektelen, veszélytelen ügyekben való részvételt vállalta. Itthon, ahol pedig sokat számítana, ha tenne, vagy legalább mondana valamit ezekben a botrányos esetekben,
Ennyire fontos neki a környezet állapota. Megértem én, próbált keresni egy témát, ami Orbántól távol esik, és azokra az időkre is nyújt neki valami elfoglaltságot, amikor már nem lesz elnök. Pechére Orbán a környezetvédelmet is szétverte. Az is olyan, mint egy fék vagy ellensúly – akadályozza a kibontakozását.
Úgyhogy ebben is marad a szokásos sunyítás. Itthon kussolunk, a veszélytelen nemzetközi porondon meg szereplünk egy kicsit, hátha ott nem tűnik fel, mihez is asszisztálunk itthon.
És még az is lehet, szokás szerint, bejön az efféle.
Dési János
Surján László orvosnak tanult, na persze a teológia után. Volt népjóléti miniszter is, igaz, inkább néprosszlétinek becézték. Ejnye, a népnek sosem jó, sosem elég.
A bomlás jelei viszont mostanra teljes szépségükben megmutatkoznak szegény nagypapán: nálunk akkor vetette el a sulykot véglegesen, amikor megpróbálta megakadályozni, hogy Horn Gyuláról termet nevezzenek el az Európai Parlamentben. (Lehet valaki a politikai ellenfelem, de Horn mégiscsak történelmi alak. Rémlik a fotó, nyilván, amikor azzal a nagy csipesszel vágja át a vasfüggönyt, ugye? Lehet valakit utálni, de azért a minimális politikai kultúra és a tisztelet elvárható. Pont egy vallásos embert oktassunk ki erről?)
Forrás: Surján László Facebook-oldala
Igaz, kórboncnok volt, tehát akkor is. Volt ő még az Egészségügyi Világszervezet európai regionális bizottságának elnöke is, sőt, kandidátusa van orvostudományból. Nem lehet buta ember.
Surjánnak tehát valamit tudnia kellene arról, hogyan táplálkoznak az emberek.
Laci bácsi! Hát miért tetszik butaságokat posztolni a Facebook-ra? Ha már butaságokat tetszik posztolni, legalább ne árulja el, hogy maga rég megtagadta a krisztusi szegénységet és a rászorulók segítését! Hát nincs ott egy PR-os, nem telik a havi 3 milliós európai parlamenti fizuból egy tisztességes alkalmazottra?
De ha már olyan szorgalmas és annyi ideje van az államügyek (európai ügyek) mellett, hogy maga posztol a saját Facebook-oldalára: Nem tetszett tanulni, hogy
Amikor a 4 millió szegénynek arra van pénze, hogy krumplit egyen, meg nokedlit? (Szerencsés esetben.)
Hogy a hús, meg a friss zöldség sokba kerül? Laci bácsi, aki orvos volt, aztán menő politikus lett, biztos nem találkozott olyan helyzettel még életében, amikor az olcsó párizsinak örülni kell, vagy annak, hogy van zsír a kenyéren.
Odakünn, a brüsszeli pusztában bizonyára halat eszik a szegénységet fogadott, keresztény politikus, ami tele van omegahárommal, nem keményítővel, meg telített zsírsavakkal.
Laci bácsi, inkább foglalkozzon a kilenc onokával, mint hogy tovább folytatja a KDNP-nak nevezett ostoba, érzéketlen csürhe politikai öngyilkosságát!
Itt a bizonyíték, hogy Kocsis Máté teljesen agyhalott, ha azt hiszi, hogy megváltoztathatja a róla kialakult képet. Akármilyen elszántan buzizik.
Fidesz legújabb félhivatalos propagandalapjának videórovatában azt mondja,
Szemben Kocsissal és a Fidesz-KDNP-vel, nekünk nincs gondunk se a melegekkel, se magával a melegséggel. Egyszerűen nincs viszonyunk hozzá. (És nem úgy, mint Bayer Zsoltnak, aki leírja ezt, majd két mondattal később már undorítónak nevezi őket.) Hanem tényleg nincs. Ez mindenkinek a saját dolga, mit érdekel minket.
Ha mégis volna viszonyunk,
"A gyermek tiszta lap. A szülők, a pedagógusok és a társadalom felelőssége, hogy mivel írjuk tele. Ma egy ózdi óvodába látogattam feleségemmel együtt az álruhás országjárás keretében, ahol nagyszerű szakemberekkel találkoztunk, akik tisztában vannak a hivatásuk jelentőségével. Ez a mai nap óvóbácsiként szintén nagy élményt és sok tapasztalatot adott. Köszönöm a lehetőséget az intézmény vezetőinek, sok sikert és kellő megbecsülést kívánok minden óvodai dolgozónak! A gyerekeknek pedig nyugodt és szeretetteljes gyermekkort!" - írta Vona Gábor a Facebookon és képek is készültek, ahogy
(Forrás: Vona Gábor Facebook-oldala)
Íme, most következzen az Egyenlítő blog meséje az óvónéniknek, az óvoda vezetőségének és persze Balog Zoltánnak, az emberminisztérium führerének.
Kedves óvónénik, kedves Zolika,
Üljetek le szépen, és hallgassátok meg figyelmesen, mert ezt a leckét az emberiség 70 éve megtanulta, csak mostanság valahogy kezdik elfeledni.
Volt egyszer, hol nem volt, egy kisváros, amely bizalmat szavazott egy náci párt képviselőjének. A náci párt képviselőjéből polgármestert választottak, akinek az az őrült ötlete támadt, hogy árpád-sávosra festeti a hivatal folyosóját. Nyilván, más probléma sosem fordult elő a kisvárosban, csak a hivatal folyosói voltak hanyagul lefestve.
(Ismerünk a történelemből egy másik festőt, aki többre vitte, ő nem állt meg a falak lefestésénél, mert nem volt ennyire pitiáner. A pirosat persze szerette. Ő nagyobban gondolkozott, ki is robbantotta a második világháborút - bizonyára az óvónénik is hallottak róla - , aminek több millió áldozata volt. Erről az emberről sűrűn emlékeznek meg a szóban forgó náci pártban és éltetik folyamatosan.)
De térjünk vissza a kisvároshoz. A pitiáner és kivagyi náci polgármester egy szép nap felemelte a telefont és felhívta a helyi óvoda főnökét, miszerint
Az óvoda vezetősége haptákba vágta magát, rémületében talán még a kezük is fellendült egy kicsit - ki tudja. Mindenesetre gyorsan el is menekültek az óvodából, hogy látniuk se kelljen, ami történik. Nem is válaszoltak a NOL-nak, mi történt ott igazából - hiszen ott se voltak. Zoltánka is lerázta magáról a felelősséget, ahogy egy jó politikushoz és gerinces férfihoz, ahogy egy lelkészhez illik.
(A nürnbergi perben is sokan védekeztek úgy, hogy ők csak parancsot teljesítettek, meg nem is tudták, mi lesz a következménye. Meg ott se voltak.)
A főnök - a médiapropaganda szerint álruhás királyfiként (karszalag és kis bajusz nélkül, hehe) - végül persze elment az óvodába, elmesélte a meséket, belenézett a kisgyerekek szemébe, társasozott velük, még talán kénytelen volt elviselni a cigány- és zsidó gyerekek szagát is. Ki tudja. Hisz a főnök, igazi árjaként, még a kis fattyakat is képes elviselni.
Hétfőn, amikor az óvónénik és a vezetőség bement az oviba, már alig-alig emlékeztek az eseményekre. Csak amikor belenéztek a tükörbe, meg a gyerekek szemébe, akkor történt valami. Tudták jól, érezték jól, hogy részesei lettek valaminek. Bűnrészesei. Makulátlan, fehér ruhájukra egy apró folt került.
Persze, ők ott se voltak. Azt se tudják, kicsoda Vona Gábor. A polgármester úr is, kicsit ugyan bohókás ezzel a festési mániájával, de hát kit zavar. Meg merne-e neki ellentmondani neki. Mesét is lehet olvasni a gyerekeknek, abból baj nem lehet.
Meg a világháború is messze van már.
Később a vezér nagyon helyesen leírta a Facebook-on:
Az óvónénik most jól megmutatták, mivel kell teleírni, milyen gerinces, igaz magyarnak lenni!
Íme, a mese vége, minden óvónéninek és Zolikának is nyugodt álmot kívánunk!
– kezdte újraválasztása után a FIFA elnöke, Sepp Blatter.
Ugyan a sporttörténet egyik legnagyobb korrupciós botrányába keveredett az általa 1998 óta irányított szervezet, de sebaj. Jó lesz ez így is.
Sőt, a régi-új elnök még azt is hozzátette „folytatom a harcomat a jó dolgokért.” És még ezt is fokozni tudta: „az én feladatom, hogy éljek a felelősségemmel, és megoldjam most ezt a helyzetet, visszaadjam a reputációnkat. És ebben a küzdelemben nem vagyok egyedül, a végrehajtó bizottság is velem van.”
Mindenesetre, a FIFA kongresszusa valóban nem volt túl kritikus vele, a 209 szavazó tagból
(Ami nem is csoda a FIFA-t ismerők szerint, hiszen a testület nagy része hozzá lojális, általa valamilyen módon fizetett emberekből áll, akik maguk is szép nagy kanállal esznek, éppen Blatter jóvoltából.)
Az elnök mindenkit azon nyomban megnyugtatott, lesz itt etikai és ellenőrző bizottság, és akkor minden a legnagyobb rendben lesz. Ráadásul már évek óta minden a legjobb úton halad, hiszen négy éve kezdték meg a reformokat.
Majd azt felelte a megválasztása utáni sajtótájékoztatón a fejüket kicsit hitetlenül csóváló újságíróknak, hogy személy szerint neki nincs semmi oka aggódni a vizsgálatok miatt, mert ő mindent a nemzetközi standardok szerint tett. És különben is
Amúgy a botrány kitörésekor a CNN megkérdezett néhány szakértőt, hogy ők mit gondolnak a történtekről. A legjellemzőbb válasz így hangzott: a FIFA ügyeiről mindenki tudott. Azon meglepődni, hogy súlyos korrupciós ügyek történtek, körülbelül olyan, mint mikor valaki beleugrik egy teli medencébe és utána csodálkozik, hogy vizes lett.
A megértők még azt is hozzáteszik, hogy ahol ilyen sok pénz forog, ott mindig megjelennek a hiénák. Különösen, ha hiénákra bízzák az egész nyájat.
A FIFA-nak 5,7 milliárd dollár bevétele volt négy év alatt. ( Ez körülbelül 1600 milliárd forint.) 1,6 milliárdot kapott a szponzoroktól, mint a Coca-Cola, adidas vagy Hyundai. 2,4 millliárd dollár jött be a 2014-es televíziós jogok eladásából, 527 millió dollár a 2014-es jegyeladásból. A FIFA vezetésének fizetése 88 millió dollár, Blatter fizetése 6 millió dollárt vitt el.
Az európai labdarúgó szövetség, Platinivel az élén, persze már érzi, hogy ez az ügy több, mint kínos. Platini próbálta is elérni, hogy Blatter mondjon le, vagy ne induljon az új elnökválasztáson. De hát tudjuk, a shownak mennie kell tovább.
És különben is, ha a saját testülete elégedett az elnökkel, akkor
És sokan a FIFA-n kívül is elégedettek Blatterral. Megválasztása után az elsők között gratulált neki Vitalij Mutko orosz sportminiszter, azzal, hogy megválasztása tisztességes és demokratikus módon történt.
Azonnal gratulált Putyin cár is, ami nem különösebb meglepetés, tekintve a korrupciós botrány egy jelentős része épp a három év múlva esedékes oroszországi vébét érinti.
De vajon kitalálja-e, melyik ország miniszterelnöke kívánt jó munkát a folytatáshoz, bár még az adott ország labdarúgó-szövetségének elnöke se szavazott Blattera?
Ha nem, hát itt a válasz:
Forrás. És hogy kétség se legyen, a megválasztott magyar miniszterelnök félhivatalos lapjának erre a cikkére hivatkozott.
D. J.
Provokatív cikk volt, végre valaki felháborodott valamin, én pedig szándékosan öntöttem a tűzre még egy kis olajat.
Apatikus a magyar társadalom, szótlanul tűri, hogy megalázzák, megpofozzák, belenyomják az arcát a sárba. Végre történt valami, még ha nem is egy lényeges ügyben, de emberek összejöttek és együtt tiltakoztak, közösségileg érdekérvényesítettek. Bravó.
Amikor megírtam a fenti blogbejegyzést (cikknek nem nevezném, irodalmi értéke nulla, maga a téma sekélyes, istenkém, ez van), másnap kisebb tömeg gyűlt össze, random ismerőseim hívtak fel és írtak nekem, hogy a kurvaanyámat mostmár, hogy írhatok ilyet, amikor libsi, buzivédő, zsidóbérenc lakájmédia-munkás vagyok. Aki mindig a gyengék mellé áll, mert úgy gondolja, ez a baloldaliság.
Ezzel a blogbejegyzéssel nem mosakodni akarok, inkább csak jelezni szeretném: a szoptatás-téma túl van izgulva. Senkinek nem vitatom el a jogát a szoptatáshoz ott és akkor, amikor akarja.
Teljesen szolidáris vagyok minden ilyen kezdeményezéssel. Helyeslem. Támogatom.
De: nem igazán fogta fel a művelt közönség az üzenetet. Nézzük újra, immáron direktebben, vicceskedés nélkül (lásd a 444 cikkét, ami elviccelte a dolgot: borzalom! Felháb!), mit értettem én azon, amit leírtam.
Millió ennél fontosabb joga van az anyukáknak, pl. az egészséges környezetben való szülés, amit naponta megsértenek durván. Ennek ellenére nem gyűlnek össze tömegek tüntetni. Ismétlem: ezeket a jogokat naponta ezerszer durvábban sértik meg, mint egy bunkó biztonsági őr a mekiben a szoptatáshoz való jogot.
Mindennapos sztori: Gézuka azért született két nappal korábban, mert a doktor úrnak más dolga akadt és nem akarta megvárni, amíg Gézuka magától, természetesen megszületik. Gézukát kikapták anyukájából.
Ahogy ma a kórházak állapota áll, én leendő apukaként inkább azon aggódom (és ezt javaslom a tüntetőknek, engem kurvaanyázóknak is): talán össze kellene gyűlni azért,
Ahogy ma az oktatási rendszer áll, az a gyerek milliószor rosszabb tudástőkét kap meg, mint az ún. "fejlett nyugati államok" polgárai. Össze kéne gyűlni,
(...és akkor ott vannak a szegények, a civilek, a cigányok, a zsidók és a homoszexuálisok, akiket ugyanúgy naponta elnyomnak, megkülönböztetnek, megaláznak, satöbbi, satöbbi, satöbbi, mégis, egy anyuka sem áll ki értük. Dögöljenek meg, ahol vannak...?)
Anyukák, a gyereketek egészségét és jövőjét milliószor jobban befolyásolja ez a környezet, amiben felnő. Az, hogy ti szoptathassatok a Mekiben, ennek töredék részét képezi: lényegtelen kis momentum a gyerek létezése szempontjából.
Mikor lesztek végre olyan tudatosak, hogy azért tüntettek, ami valóban fontos? Hol a felháborodás, hogy a gyerekek elől elzárják a felemelkedés útját? Mennyi is egy szülés, 100 ezernél kezdődik a hálapénz?
(Kép: 444.hu)
Erre a kérdésre nincs válasz. A meki kajái műanyagból vannak, úgy is nevezik a művelt, kifinomult nyugaton, ahol lehet szoptatni bárhol: trashfood. Anyuka ne egyen mekis kaját, és ne is etesse a gyerekeivel. Legyünk ennyire igényesek. Akármekkora bunkó, hímsoviniszta disznó is lehetek: de kérem, ez az anyuka és a gyerek érdeke.
Forog egy ilyen narratíva manapság: anyukák panaszkodnak, hogy mekkora teher a gyerek. A gyerek nem teher. A gyerek öröm. Akkor is, ha pelenkázás közben arcon pisili az embert. Én is megtettem, szegény jó apukám jót röhögött, inget váltott és folytattuk.
Csak ez a frusztrált, idegbeteg és önző magyar közélet teszi ezt az emberekkel, hogy névtelenül őrjöngjenek, meg írjanak blogot arról, hogy mennyire rossz, hogy valakinek gyereke van és mennyire szenved.
Igen, kérem, ez ezzel jár. Fel lehet fogni humorral és optimizmussal, meg fel lehet fogni nyafogva, hisztériázva, hörögve, fog-összeszorítva, szitkozódva. Kinek mi.
Van, aki előveszi a mellét a mekiben, van, aki azt mondja: inkább félrevonulok, mert én prűdebb vagyok ennél. Ez teljesen magánvélemény. Én prűdebb vagyok, bocs. Nem vetkőzöm le a Városliget közepén, kutyasétáltatáskor, mert melegem van. Pedig rengetegen ott fekszenek fecskében, sőt, hatvanéves emberek félpucéron. Őket nem zavarja. Engem zavarna, ha ennyien néznének közben.
Végezetül:
Nem átfutni rajta, aztán hörögve bekommentelni marhaságokat, meg trágárkodni. Tessék szépen elgondolkodni. Végigmenni a gondolati íven. Felfedezni benne azt, ami nincs leírva explicite. Sajnos, ez egy melós, időigényes módja annak, ha az ember olvas. Még akkor is, ha egy kis pimf blogbejegyzésről van szó.
A K&H Bank nem felelt arra a kérdésünkre, felfüggeszti-e a szponzorációs támogatást a paralimpiai bizottságnál kitört pénzügyi botrány miatt, vagy nem zavartatva magát, minden megy tovább a maga útján.
A Magyar Paralimpiai Bizottság vezérkarának néhány tagja, az élén Gömöri Zsolt elnökkel, élte a sportvezetők hétköznapi életét.
Nehéz munka, de valakinek ezt is el kell végezni. És nyilván nem várhatjuk el, hogy mindezt nem megfelelő idegállapotban tegyék. Ehhez a feladathoz kisimult idegek kellenek, megnyugtató, biztonságos hátország. Ezért aztán nem izgathatta magát olyasmikkel az elnök és néhány munkatársa, mint hogy maradt még egy kis 3 milliós lakástartozása, úgyhogy, hopp, azt is kifizettették maguknak.
És közben még arra is jutott ideje Gömöri sporttársnak, hogy aggódjunk sportolóiért:
Ja, és csak a „szokásos” tíz százalékot vette fel jutalékként a szponzorpénzek után.
A Coca Cola Magyarország megelégelte a dolgot, és még idejében elhajolt a menetrendszerűen érkező lengő pofonok elől. Amíg nem rendeződnek a viták,
Ezek után kérdést tettünk fel egy másik szponzornak, a K&H Banknak. Többek között arról érdeklődtünk, hogy akkor ők most a továbbiakban mit kívánnak tenni. Erre a nem túl bonyolult kérdésre kétszeri levélváltás után sem kaptunk egyértelmű választ.
Van szó a feleletben „érvényben lévő szerződésről” és minden szépről-jóról. De arról nem sikerült semmit sem kihúznunk a bank kommunikációs munkatársából, hogy akkor ők most felfüggesztik-e a támogatást vagy sem. Pontokba szedett kérdéseink közül ez volt az első. Még csak annyit sem mondtak rá: nem kötjük az orrotokra.
Kétségtelen a K&H Bank botránytűrő képessége (lásd Kulcsár-ügy) felettébb jó, egy ilyen aprópénzes történet lepattan róluk. (Itt irtunk arról, hogy a magyar szponzor amúgy sem különösebben kényes a botrányokra, és illúziói sincsenek.)
Kétszeri kísérletet tettünk, hogy egy részletesebb pénzügyi beszámolóhoz jussunk – állítólag a Magyar Paralimpiai Bizottság ilyet elkészít a banknak –, de itt sem értünk el átütő eredményt.
Megkérdeztük, jogosnak tartja-e, hogy a paralimpiai bizottság elnöke általában a szponzorpénzek után 10 százalék jutalékot vesz fel. (Az egyik évben egymillió, a másikban másfél millió forint jutott neki. Az nem egészen világos, hogy a K&H-tól kapott pénz után is tizedet kapott volna.) Mindenesetre, ez a kérdésünk is megválaszolatlan maradt, csak annyit tudtunk meg, hogy 2 paralimpikon – közönségszavazás alapján – kapott 1-1 millió forint ösztöndíjat.
Nem lepődtünk meg, de ismét bebizonyosodott,
Természetesen a jutalék bevett dolog a szponzoráció világában. Különösen, ha valaki maga szerzi meg a befizető ügyfelet. Arra a kérdésünkre, hogy miként talált a bank és a Paralimpiai Bizottság egymásra, végre kaptunk értékelhető feleletet:
Úgyhogy csak remélni tudjuk, hogy ha ez valóban így történt, a bank jelentkezett, hogy adni akar, akkor ezért senki sem vette fel a tíz százalék „szokásos” jutalékot.
Ugyanakkor az is nagyjából köztudomású, hogy a „jutalék” részben arra is szolgál, hogy ebből a szponzoráló cég ügyintézője esetleg visszakapjon.
Természetesen nem állítjuk, még csak nem is célzunk rá, hogy itt efféle történt volna. Már csak azért sem, mert az összeg meglehetősen pitiáner a bank szempontjából, és a cél elég nemes ahhoz, hogy valóban részt vegyen egy ilyen ügyben a pénzintézet. Mindez inkább csak magyarázat.
El kell ismerni, a K&H gyors, ám sok részletet homályban hagyó választ küldött az egyenlito.blog.hu-nak. Ezért megismételjük a kérdéseket, hátha harmadik nekifutásra többre jutunk.
DJ
(Kép: rtl.hu)
A FIFA mostani botránya – és egészen kicsiben a magyar paralimpikoni elnöké – sokat elárul az élsportot körülvevő világról.
Az élsport lényegéhez tartozik ugyanis a korrupció.
Ez nem azt jelenti, hogy az élsportolók lennének maguk feltétlenül a korruptak. Ők az esetek többségében
Szükségesek, hogy fussanak, ússzanak, evezzenek, de végszükség esetén még az is, jó, ha egy labdába tudnak rúgni egy egyeneset. Az sem baj, ha közben látványosan szenvednek, sokat panaszkodnak arról, hogy nekik milyen irtózatosan sokat kell edzeniük (ami igaz legtöbbször), komoly áldozatot hozniuk (szintén van benne valami), sok minden jóról lemondani (így van), és aztán vagy jön a várt siker vagy nem.
Ráadásul a sportok többségéből gyorsan ki lehet öregedni, az élsportolók egy jelentős része komoly egészségügyi kockázatot vállal, sok mindent felad a civil életéből, és akkor az is lehet, hogy semmi nem jön össze neki, vagy ha mégis, hamar kipottyan a jóból, s aztán nem nagyon tud magával mit kezdeni.
Csakhogy.
Igen, tudom, nem mindenki ilyen, és sokan megérdemlik mindazt a földi jót, amit kitermel nekik az élet, mert ügyesek, eredetiek, kockázatot vállalók – rengeteg ilyen is lehet. Nyilván. Ezen kaszt tagjainak nem kell izzadnia, korán kelnie, sérüléssel bajlódnia, számolnia a kalóriákat. Társadalmi megbecsülés, sok pénz, fontos emberek hasznos barátsága és a többi osztályrészük. Talán nem véletlen, hogy az aktuális hatalom kedvencei mindig is igyekeznek sportvezetői posztokat is megcsípni. És persze, aki elég jól helyezkedik, annak becsusszanhat itt-ott egy kis plusz pénz is.
Dollármilliárdok mozognak ide-oda, néha megéri olajozni ezt a gépezetet.
Akad, ahol ez az „olajozás” a legalitás keretein belül marad, mint luxus utazások, jutalék szponzori pénzekből, jól kiválasztott cégeknek szóló megrendelés, lakáshitelek visszafizetése és a többi. Néha túlburjánzik ezen a dolog, és egy-egy romantikus ország kis bankjában landol valami pénz vagy egy kedves futár, aki előszeretettel mutatkozik be Taxis Gyuszi néven,
Közben komoly iparágak dolgoznak azon, hogy a sportolókból hősöket faragjanak, mert a nép szereti a hősöket. És valóban inkább egy ügyes kezű gyeplabdázóból legyen példakép, mint egy közepesnél is bunkóbb tábornokból, nem egyszer tömeggyilkosból.
Tudja ezt nagyjából mindenki, akit kicsit is érdekel a dolog. De sebaj, demagóg szövegekkel általában mindig sikerül magukat kidumálni. Aztán valaki úgyis elég gyorsan fut majd, vagy elég gólt rúg ahhoz, hogy a nép elégedetten hátradűljön a foteljében, miközben újabb dobozos sört pattint föl a pattogatott kukoricájához, megjegyezze – jaj, de szép dolog is ez a sport. És már senki nem meri megkérdezni, hogy
Most egy kicsit talán vége ennek a világnak. Pár hétre, amíg a lúzerek, akiket elvittek a rendőrök, eltűntek a színről, aztán állnak majd a helyükbe új hősei e modern kornak.
De ettől még nyugodtan tessék reggel beugrani a medencébe, eldobni a gerelyt jó messzire, berúgni azt a gólt.
Hiszen: the show most go on.
Dési János
Lejárt az idejük? Deutsch Tamás (b) és Gömöri Zsolt (j) ; Fotó: estiujsag.hu
Paralimpiai sportolók pénzét elsíbolni többszörös csótányság. Azt hiszem, erről nem kell vitát nyitnunk. Hogy mi történik a Magyar Paralimpiai Szövetségnél?
Konkrétan: a Magyar Paralimpiai Szövetség elnöke, Gömöri Zsolt és a vezetés másik három tagja nem tudta volna magától kifizetni a végtörlesztést, ezért több millió forintot az MPSZ fizetett be, helyettük.
Erről korábban itt írtunk.
- harsog a közlemény, amiben egy sor sincs arról, hogy ők ne másra használták volna fel a pénzt, mint amire kellett volna.
Érdemes Pásztori Dóra Facebook-oldalán elolvasni a paralimpikonok véleményét - ha nem lenne a sztori elég felháborító így is, a sportoló úgy osztja ki őket, hogy köpni-nyelni nem tudnak.
- írta a kétszeres paralimpiai bajnok úszónő.
A mi kérdésünk is már csak az: mikor mond le a Magyar Paralimpiai Bizottság vezetése? Utána gyorsan a következő:
Sikkasztás, vagy hűtlen kezelés miatt. Mert a ködösítés és a szarkavarás mögött számunkra nyilvánvaló, hogy ez a végtörlesztéses kifizetés csak a jéghegy csúcsa.
Néhány napja röppent fel a hír, hogy Kínában szervezett börtönlátogatásra viszik a helyi vezetőket nevelési célzattal. Ezzel a sajátos módszerrel akarják ugyanis elvenni a pártvezetők kedvét a visszaélésektől és korrupciótól.
Az jutott eszünkbe, ilyen elrettentő börtönlátogatás az Orbán-kormány tagjaira is ráférne.
Gondoljanak csak bele, milyen nagyszerű is lenne, ha csokorba fogva betolhatnánk az összes korrupt fideszes politikust egy rideg, penészes börtönbe. Nézzék csak meg, hova juthatnak, ha így folytatják. Az élmény hatására pedig nem lenne több NAV-botrány, sőt, talán Rogán Antal és Mészáros Lőrinc vagyona sem gyarapodna ilyen ütemben.
De hagyjuk is az álmodozást.
Mivel amióta hatalmon vannak, Orbán gyakorlatilag alaptörvénybe iktatta, hogy kedvükre szétlophatják az országot. Kezdve ugye a magánnyugdíj pénztáraktól a földtörvényen át a dohányboltokig, stb. A lopás e bámulatosan pofátlan törvényesítésével tulajdonképpen már nincs is szükségük arra, hogy korruptak legyenek.
Ehhez képest viszont vicc, hogy korábban már Strasbourg is számon kérte Magyarországot a korrupció miatt. Ráadásul Polt Péter a napokban jelentette be, hogy hazánkban ismét nőtt a korrupciós bűncselekmények száma. No persze nyilván nem az Orbán-éra részéről, hiszen azt is jól tudjuk, hogy mióta Polt Péter a legfőbb ügyész, azóta jóval több - fideszeseket érintő - korrupcióval kapcsolatos feljelentést utasítanak el.
Sanszos tehát, hogy ezeknek a nevelőcélzatú börtönlátogatásoknak nálunk túl sok értelme nem lenne.
(Kép forrása: Hírcsárda politikus rabosító)
A Napi gazdaság címen megjelenő Magyar Nemzet (Pravda) úgy értesült, hogy a Gyurcsány vezette Demokratikus Koalíciónak nem jár több állami pénz. Ugyanis Gyurcsány valamelyik cége pénzt kap az EU-tól valami munkáért, és akkor ugye neki már nem szabad ám adni a magyar közösből.
Kétségtelen, azon lehetne rugózni, valóban az EU történetének legnagyobb ötlete volt-e, hogy ilyen magas labdát adtak fel Orbánéknak, de ez egy másik kérdés.
A mi szempontunkból az a lényegesebb, hogy újra meg lehet figyelni, amit már oly sokszor csodáltunk meg, hogy Magyarországon nagyszerűen működik a szelektív törvényhozás.
Nem tetszik a pofád? Hopp, kapsz egy személyre szabott törvényt, hogy attól koldulsz. Ennyi.
néha le-lecsapva a fütykössel. Arról természetesen egy szó sem hangzik el, hogy a különféle haverok, amikor EU-s vagy állami pénzt költenek, de egyáltalán nem takarékoskodva vele, akkor mi van. Akkor az a legtermészetesebb dolog. Hogy a túlárazott autópálya-építésből mondjuk kormánypárti sajtó lesz, meg óriásplakát, meg ilyesmik.
Ezzel az égvilágon semmi gond nincsen, már a kérdés is szinte értelmezhetetlen.
Vagy a magyar országgyűlés szemrebbenés nélkül fizet ki komoly összegeket szélsőjobbos tanulmányokra, összeesküvés-elméletek gyártására, ha azt éppen a Jobbik körüli ún. értelmiség állítja elő. Az adófizetők pénzéből így nagyszerű írások születnek arról, hogy micsoda ellenségek furakodnak itt körülöttünk. (A tudjukkik.) Ezeknek a tanulmányoknak egy részéért tisztes országban megvetés és kitaszítás járna minden normális helyről, nálunk államilag folyósított párttámogatás.
De a Jobbikkal nincs nagy baj. A Jobbik derék, belőlük nem kell mumust csinálni, hanem lépésről-lépésre megvalósítani a programjukat.
Na de a Gyurcsány! Ugyan az „elmúltnyolcév” már nem olyan ütős, mint volt, azért még egy kis izmozást megér a dolog.
Talán még van benne egy kis kraft. Ezzel nagyszerűen el lehet ütni az időt, s közben szétrombolni a felsőoktatást vagy feltűnés nélkül lehetlen helyzetbe hozni a szakoktatást.
A lényeg, hogy harsoghasson az „elmúltnyócév”.
Orbán közben királyi várral álmodik.
Dési János
Lehet, hogy sehol az uralma alatt lévő kerületben, de Vizoviczki László klubjaiban biztosan nem kellett fizetnie Bús Balázs óbudai polgármesternek. Az adócsalással és vesztegetéssel megvádolt diszkócézár legalábbis ezt állította az Egyenlítő bloghoz eljutott, 2013 júliusi vallomásában.
A budapesti éjszaka volt császára a jegyzőkönyv szerint az ügyészeknek egyebek mellett arról beszélt, hogy
A III. kerülethez tartozó Hajógyári-szigeten Vizovickinak 6 megaklubja is volt: a Studio, a Dokk Café, a Pink! klub, a Sláger Palace retrodiszkó, a BedBeach és a Coronita.
Mára viszont mindet bezárták, miután a tulajdonost három éve letartóztatták azzal a gyanúval, hogy rendőri vezetőket vesztegettek meg azért, hogy szórakozóhelyein ne tartsanak ellenőrzést, illetve hogy a konkurensek működését razziákkal lehetetlenítsék el.
Az ügyben az ügyészség 53 vádlottal szemben emelt vádat bűnszervezetben, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, üzletszerűen elkövetett költségvetési csalás (korábbi nevén: adócsalás), valamint hivatali vesztegetés bűntette miatt. Vizovicki akár 20-25 év szabadságvesztést is kaphat.
Vizoviczki kihallgatásáról a Pesti Srácok a jegyzőkönyvek alapján részletekbe menően írt, a III. kerületi polgármestert érintő részt azonban nem említették a közölt cikksorozatban.
Pedig a jegyzőkönyv szerint a polgármester szerepére külön rákérdezett az ügyész, ami már önmagában azt jelzi, feltételezték, valamilyen szolgáltatást honorált Vizoviczki az ingyen italokkal.
De szó sincs róla,
Az ügyészek ezt annak kapcsán firtatták, hogy az önkormányzat valamely dolgozójától kaptak-e "jogtalan előnyért cserébe" információt az ellenőrzések várható időpontjáról. Vizovicki elismerte, hogy igen, az önkormányzattól, az ÁNTSZ-től, a munkaügytől és a tűzoltóságtól is, de neveket nem említett, mert ezeket egyik beosztottja intézte.
A 2012 előtti években Vizovicki szerint kb. 40 figyelmeztetést kapott, és a fele meg is valósult, ám szerinte
(Kép: valasz.hu)
Hát ma hajnalban valami éktelen süvöltözés, szirénázás, kandúrlárma vert fel legszebb ünnepi álmomból. Nem jellemző ez itten, falun, jó, ha a kakas veszi a fáradságot, és vakkant egyet-kettőt hajnalhasadáskor. De azt is szigorúan csak munkanapokon.
Rágyújtok, törlöm a szemem, főzöm a kávét, kémlelem az ég alját, milyen idő lesz, menjek-e vetni vagy aratni, netán venyigét kötözni, de bizony az idő alkalmatlan mindenféle munkára. (Mikroklíma: itt évszámra ilyen.)
De mi ez a kurva szirénázás? Ránézek a vánkosomon fekvő könyvre, a múlt héten vettem 50 forintért a tóti piacon, Serpico, Albatrosz kiadás, hát vazze, tudtommal ez nem hangoskönyv, legalábbis nem úgy lett nekem eladva. (Nem véletlenül használok tájnyelvi fordulatokat, még ha nem is maradéktalanul vagyok tisztában az értelmükkel.)
De nem a könyv hangos, ez hamar kiderült. Hát nem hiszem el,
már itt vigyorog bután a kertkapuban, nyomogatja a kilincset, mint süket a nagyharang gombját. Hát hogy mit akar, kérdem tőle barátságosan. És miért pont hajnalban riogatja azt a szerencsétlen háztartási madarat (ugyanis a szomszéd kakast).
Hogy ő locsolkodni jött, mert hogy húsvét van.
Na, ez tényleg nem komplett. Nézem a zsidó naptárt, pénteken volt Sávout, valami tóraünnep, ráadásul – ahogy a Kincses Kalendáriom is helyesen megjegyzi – éppen hét héttel Pészach után. Mondom is a debil Balognak, hogy ha szirénával ennyi idő (vagyis hét hét) alatt ér le ide Pestről, akkor jobb, ha nem dől be a kanyarban, mert még el talál esni, és az fájhat.
Nem, nem, higgyem el,
nézzek csak ki a főtérre, ha a szememnek jobban hiszek.
Néz a halál, fél hat van, a boltos néni még biztos kapál, s ha lenne itthon nekem is valami mezőgazdasági munkaeszközöm, a legszívesebben én is azt suhogtatnám. De ehelyett csak lemondóan intek, hogyha már leette ide a fene, hát jöjjön beljebb, de vigyázzon, ne törjön össze semmit azzal a bumfordi fejével. És ne nézzen körül, idővel majd beágyazok, bár délután ezt még meggondolhatom.
Oszt lefelé hány cigánygyereket ütöttél el a villogóddal? – kérdem tőle barátságosan, a feszültséget oldandó, meg hogy nehogy kávéval kelljen kínálnom.
Mondja nagy szerényen, egyik ormótlan lábáról a másikra állva, hogy itt a faluban egyet sem.
Hát ezer szerencséd – említem neki –, mert én is úgy vagyok vele, mint a fehérvári huszárok: a lokálban patrióta vagyok.
De hogy ő hozott kölnit, és most, hogy végre a kapun belül került, már locsolkodna is.
Pünkösdkor, te barom? – célzok finoman az intellektuális hiányosságaira, ugyanakkor diplomatikusan kerülve a durvább szavakat, nehogy megsértődjék. Bár ezek nem tudnak.
Hát hogy nem mindegy, pünkösd-e vagy húsvét, ő most ért rá, mit tegyen? Az államgondok, ugye.
Na, gondolom magamban,
de nem lep meg a dolog, mert ha bármit is tudna, már rég kiakolbólintották volna ebből a vircsaftból. De hangosan csak annyit mondok neki, hogy tőlem meglocsolhatná a füvet, ha nem esett volna hétágra egész víkend alatt, így azonban jobb, ha nem nyúl semmihez, és akár be is kussolhat, mert én a magam részéről visszafekszem, csak előbb ezt elímélezem Pestre, hadd örüljenek.
Tardos János
Helló, diktátor! Mizujs nálatok?
Az Alkotmánybíróság ugye már nem tud belepofázni abba, hogy mi lesz? Remélem, sóhivatallá fokoztátok le? És örömmel hallom, hogy sikerült csupa mamelukot beleültetni. Nagyon helyes diktátorkám, ezt így kell. És remélem a választási törvényt is megmatekoltátok? Az a legjobb, ha a nép azt hiszi, választ, de közben meg az van, amit mi akarunk.
Még jó, hogy. A parlamenttel meg nem kell ám törődni. Nincs nálatok egy ilyen kis Rogánféle? Ő péntek délután, persze szigorúan munkaidő után, bead egy jó hosszú törvényjavaslatot a káposztatermesztés szabályairól, amelynek 178. paragrafusának g pontja arról szó, hogy ezentúl a királyi vár a tiéd, és kész. Nem egy nagy ügy ez. A király is jól lakik és a káposzta is megmarad.
(Kép: MTI)
És természetesen az önkormányzatoknak coki. Na nehogy már iskolájuk vagy kórházuk legyen. Egyrészt telekspekulációs okokból is a legjobb, ha minden a miénk. Másrészt meg, ha egy iskolaigazgatót is a miniszter nevez ki, rögtön súlyba helyezik a pofájukat ezek a rebellisek.
Ja, színészt ismersz egyet-kettőt? Nem, nem kell megnézni egyetlen darabban sem, ne ijedj meg.
A lényeg, hogy üldögéljen mögötted, amikor beszélsz és néha bólogasson, meg kacagjon lelkesen, amikor poénban vagy. Ezután lökj neki valami díjat. És el is van intézve. Ettől kezdve bármikor előránthatod, kinevezed valami színház élére és ott sem lesz többet baj. Mondjuk, lehet hogy néző sem, de az meg kit érdekel.
Ja és a sajtó.
Pár kilométer autópálya építéséből nagyszerűen lecsippenthető annyi, amennyiből meg tudsz venni kilóra tévét, rádiót, újságot. Nem mintha nem lenne mindegy, mit pofáznak, de mégis.
Ja és az adók. Ha egyik tévé még mindig okoskodik, hopp oda neki egy kis különadó, aztán majd rendet tanul.
És ha van pár jó barátod diktátorkám, akkor az sem baj, ha velük viteted el az összes közbeszerzést. Lehet kétszeres áron is, meg háromszoroson is, semmi izgalom.
Na most, ennek több előnye is van. Mert van az úgy, hogy egy diktátornak hirtelen el kell hagynia hőn szeretett hazáját, különben, hát izé. Ceausescu. Szóval, jobb felkapni a nyúlcipőt. Ilyenkor nem árt, ha valahol távol egy hűséges, ám szigorúan tartott nagykövet rendelkezik egy pár olyan bankszámlával, amelyen összekuporgattunk annyit, hogy
Ez sokkal kellemesebb, mint valami buta agyonlövés áldozatának lenni. Ráadásul, ha borul a bili, akkor sincs semmi baj, mert megvonod a vállad és azt mondod, hát tehetek én arról, hogy egy gázszerelő mit csinál?
Ja és ha vannak drága hobbijaid, bátran foglalkozz vele. Az államnak rengeteg a pénze a te mániáidra. Például, nem akarsz egy szép stadiont a kerted végébe? Oda lehet aztán rendelni sztárzenekarokat meg más afféle alakokat, akik szeretnek a kis diktátor fényében fürdeni.
Ja, és időnként szívasd meg a népet, hogy
Szerintem nagy móka, ha például bezáratod a boltokat szerdára. De még jobb, ha vasárnapra. Na, akkor aztán pénteken meg szombaton mindenki szerencsétlenkedik a tömegben, és ez nagyon jó, mert megtanulják, hogy te akkor törlöd fel velük a padlót, amikor csak akarod. Ez fontos. Nem, lázadni nem fognak. Ki van ez próbálva.
Na, helló diktátor.
Dési János
Kisfiam, nem értem anyádat.
Mit kerestetek a Mekiben tegnap? Miért egy gyorsétteremben? Jó az neked, édes kisfiam, ha téged szoptatós babaként a Mekibe hurcibálnak? Aztán téged használnak "orbántakaroggy"-tábla helyett?
Mit csinálsz ott? Csak nem sült krumplit eszel, vagy anyád iszik kólát? Hát, egyiket se nagyon tudom elképzelni, hiszen anyád tudja, hogy sem a mekis krumpli, sem a kóla, sem a mekis hamburger nem igazán neki való. Igencsak rombolja az egészségét és szoptatós anyukaként igencsak vigyáznia kellene magára, az egészségére. Nem is beszélve a tiedről.
Nem lehet kibírni azt az egy vagy két évet gyorsétterem nélkül?
Nézd, kisfiam, elegem van abból a narratívából, ami manapság az öntudatos anyukák nyafogásából áll, hogy neki milyen rossz:
Anyád ezt akarta! Ezzel jár az, hogy te megszülettél. Anyádnak el kellene fogadnia magát, a gyerekszüléssel járó dolgokat. Az én anyám mindig könnyezve emlékezett meg a születésemről a születésnapomon.
Vagy éppen az lenne teher, hogy pár évig nincs plázázás, mekizés. Fájdalom, nincs belőtt hajkorona, és igen, te bizony összenyálazol mindent, nem akkor alszol, amikor ő azt elvárja tőled. Anyád lehetne inkább boldog, hogy te ott vagy, de ő nyafog. Ne mekizzen! Ne plázázzon! És igen, basszus: szoptasson ott, ahol nagyon muszáj, nem ott, ahol neki kedve szottyan!
Igen, joga lehet hozzá - mondták a Brian életében. Anyádnak lehet joga hozzá, hogy szoptasson bárhol. De hogy pont ezért tüntessen a többi anyukával együtt... agyrém. Hirtelen milyen öntudatos lett. Elmegy majd tüntetni a Corvinusért? Nem? Pedig lehet, hogy mire odakerülsz, az arborétumot eladta a kormány és te meg kertészkedhetsz a balkonládában.
Érdekes, hogy anyádat az nem zavarja, milyen körülmények között szült meg téged - hogy Magyarországon az egyik legmagasabb a császármetszés száma a világon. Hogy hálapénz nélkül szartak volna rá a nővérek, hogy hogy van anyád. Ha pedig beteg vagy és anyád a kórházban lenne veled, ilyen körülmények fogadják.
Forrás: 444.hu
Anyádat az sem zavarja, hogy 50-es éveket idéző sötét, primitív tankönyvekből tanulsz és kioktatnak majd erkölcstanból. A kötelező testnevelést pedig leckében írod meg, az íróasztal felett görnyedve. Anyádat nem zavarta, hogy neked már nem kötelező 16 éven felül tanulnod és ha gyengébbek a jegyeid, inkább kirúgnak az iskolából érettségi nélkül és úgy indulsz neki az életnek, hogy semmi esélyed a boldogulásra.
Anyád inkább azért tüntetett ebben a sötét korban, hogy bárhol szoptathasson téged. Bizonyára ez volt a fontos.
(Külön gratulálunk a bunkó biztonsági őrnek egyébként, a biztonsági őr a tipikus komplexusos nagyhatalmú sündisznócska, miért nem nézett el a másik irányba, vagy vitt egy pohár vizet anyádnak...?!)
Mondanom sem kell, eléggé meglepődtem, amikor egy fényes délutánon hosszú fekete kocsisor fékezett az utcámban, és az Orbán Viktor megdöngette a kaput. Hát miért nem jelentkezett be előre, szóltam volna, hogy ne jöjjenek be a Hegyi utcába, mert nincs hol megfordulni benne, zsörtölődtem, de hiába már, hiszen alighanem örökre beragadtak ide, és erősen lenyomták a telekárakat.
De most nem erről van szó, mondta erre az Orbán Viktor (akinek azért a lenyomott telekárak hallatán felcsillant a füle), hanem hogy most leváltják a Némethnét és azt az apehos bigét (Vida, szúrtam közbe, Vida Ildikó), ja azt, mondta, és hogy helyettük
mert csak így kapnak európai lét, és hogy rám gondoltak, mit szólok hozzá.
Látva első döbbenetemet, és utána a másodikat is, csippentett a szemével, hogy ne aggódjak, megoldjuk okosba, és hogy én sem járok majd rosszul – mondta biztatólag.
De hát hogy miért pont én, amikor nekik kiváló korrupcióellenes kádereik vannak, hebegtem, hát mindjárt ott van a Rogán Tóni, ugye, akinek egy újabb stallum már meg se kottyan, ráadásul van hol fogadnia a korrupciós küldöttségeket, ugyanis a Pasaparkban ugye. Mert én itt a Monoszló, Hegyi utca 30-ban helyhiány végett legfeljebb egyéni korrupcióval tudnék foglalkozni, bár ami azt illeti, arra tényleg lenne igény.
Hát hogy én ne szerénykedjek, mondta erre az Orbán Viktor, és eleinte biztosan furcsa lesz nekem, de biztosan belejönnék, ebbe neki tapasztalata van, mert látott ő már egyszerű gázszerelőt is kiválóan harcolni a korrupció ellen,
De hát még nincs vége, mondtam erre én, ám mindketten éreztük, hogy érveim kezdik elveszíteni kezdeti acélos élüket. Ez főleg akkor vált nyilvánvalóvá, amikor elém tette a 627 oldalas Antikorrupciós Munkaköri Leírást, mert utána már csak annyit tudtam hebegni zavartan, hogy hát én nem is vagyok Anti, nem-e téveszt össze valakivel itt az utcában. Mert például a fröccsös Anti két házzal lejjebb lakik (ott könnyebb is megfordulni a kocsikkal), a tetőfedő Anti meg hát szegény szintén itt lakott régebben, csak a túlzott alkoholfogyasztás végett tavalyelőtt leesett a tetőről, és azóta erősen le van százalékolva szegény, és valami városi elfekvőbe tartózkodik.
Nem, nem, mondta erre az Orbán Viktor, személy szerint rám gondoltak, és hallottak már arról is, hogy pillanatnyilag autószerelőnél van a kocsim, strukturális átalakításon (ami igaz), ezért
feltéve, ha valóban sikerül majd megfordítani a konvoj többi tagjával együtt, ami, most már ő is belátja, ebben a szűk kis utcába bizonyára nem lesz könnyű feladat.
Hanem amíg a szomszédos házakat ebből a célból lebontják (ha már az alatta fekvő telkekkel együtt úgyis annyira lement az áruk, mint én azt feltételeztem), üljünk már le pár percre a konyhában, ha nekem sincs ellenemre – mondta az Orbán Viktor –, hogy gyorsan megbeszéljünk, mi is lenne egész pontosan a munkaköröm meg ilyesmik. Hogy ez így jó-e lesz. Azt majd meglátjuk, mondtam erre diplomatikusan én, de mivel hétágra süt a nap, mégiscsak jobb lenne a kertben, annál is inkább, mert onnan gyönyörűen látjuk majd közben, hogyan dózerolják el többek között a Sándor házát, képzelem, milyen pipa lesz.
Leültünk szépen hát a kertben, valami TEK-es hozott termoszban kávét, engedélyt kértem, hogy a saját portámon rágyújthassak, a Viktor meg valami szotyolákat rángatott elő a gyűrött nadrágjából. Hogy akkor vázolná itt a munkaköri izéket.
Mondtam neki, hogy szívesen meghallgatom persze, bár ezt még kissé korainak tartom, hiszen nem említette még, hogy miből veszek benzint a böhöm nagy fekete Volvóba (feltéve, ha a közeli napokban valóban sikerül menetirányba állítaniuk), és más költségeim is felmerülhetnek, még
Persze, hát egy percig se aggódjak, tudja ő, hogy ki az a Habony, csak nem akarta mondani a piszkos ellenzéki interpellálóknak meg az ellenséges sajtónak, mert azok úgyis kiforgatnák a szavait, szóval lesz remuneráció, és a korrupciómentességet eleve elkerülendő nem is biztos, hogy az adóhivatalnak majd mindenről kell tudnia. Viszont ellenben számítana ebben az ügyben az én diszkriminációmra is, mire én elnyomtam egy halk sóhajt, hogy lássa, tisztában vagyok a magasabb körökben elterjedt tévesen használt idegen kifejezésekkel és azok hétköznapi nyelvre is lefordítható értelmével.
Hogy mennyi a lé, tettem egyértelműbbé kérdésemet, mire ő hevesen bólogatni kezdett, hát igen, ugye itt van az a kétmilliós hülye plafon, már nem is emlékszik, talán a korábbi bankelnök miatt kellett kapkodva, nem elég átgondoltam bevezetni, de értsem meg, akkor még ő sem keresett egészen kétmilliót (már ha a képviselői javadalmazását és a nagycsaládos kedvezményeit nem vesszük ide). Na és így abban az időben pillanatnyilag jó ötletnek tűnt, de azóta már megbánta, mint aki hat süldőt kölykezett, szóval vannak kibúvók, na – mondta az Orbán Viktor, és biztatólag nézett le a cipője orrára.
Nahát annak el is kélt a biztatás, mert igen randa és sáros volt, de hát végtére is nem divatügyi főtanácsadónak kért fel, úgyhogy efelől egyelőre kussoltam.
Mondtam viszont helyette, hogy azért valami konkrétabb számot szeretnék hallani, és bár látom, hogy
de nem tudhatom ugye, hogy meddig maradhatok hivatalban, még ha nem is a károsan túlburjánzó szorgalmamról és a már-már beteges munkakedvemről is ismernek a környéken. Ellenben például véletlenül is rábukkanhatok akár valami kisebb visszaélésre, sikkasztásocskára, közbeszerzési malőrre, és akkor, ha nem is kitálalni, de azért valamit mondani esetleg kellhet majd, és belátom, hogy ezek után nem biztos, hogy sokáig megtarthatom ezt az amúgy vonzónak tűnő kormányzati pozíciót.
Hát hogy mik lennének az igényeim, terelte el a szót ügyesen az anyagi kérdésekről erre az Orbán Viktor, mire fejben kiszámoltam, hogy az a rongyos kétmillió, az még adómentesen sem lenne elég, mert ugye minden drágul, és manapság már egy párnapos svájci vagy londoni kirándulást sem lehet kihozni öt-hat milliónál olcsóbban. Éreztem ám belül, hogy lassan-lassan egyre szolidárisabb leszek ezekkel a szerencsétlenekkel, hogy megnő bennem észrevétlenül az antikorrupció elleni hév, ezért egy cetlire szó nélkül, de azért szerényen leírtam egy kisebb számot, amely hárommillió négyszázkilencvenkilencezer-kilencszázkilencvenkilenc és hárommillió ötszázezer-egy közé esett, persze nettóban, és áttoltam a kis kerti asztalon.
Tudtam, hogy meg fogunk egyezni, mondta erre vidáman az Orbán Viktor, de én ekkor súlyosan a szemébe néztem, és keményen megmondtam neki, mit sem törődve a köztünk lévő magassági különbséggel, hogy
A délután többi része már kötetlen beszélgetéssel, szalonnázással, meccsnézéssel telt, buldózert ugyan nem sikerült szerezniük, de a süket Jóska zsebbe háromezerért, valamint kétdeci vegyespálinkáért lekombájnolt nekik annyit az utcából, hogy a TEK-esek nagy üggyel-bajjal ugyan, de fél nyolc körül végül csak megfordultak az utcában, persze össze-vissza karistolták a szegény Orbán Viktor kocsiját. Mindegy, mondtam nekik, csak hagyják, én az én Volvómmal elmegyek majd a Hansi előtti visszafordulóig, azzal ne fáradjanak.
Tardos János
(Kép: a szerző)
Gyíkemberek? Kemtrél? Zsidó-világösszeesküvés? Mind pamflet ahhoz képest, amit a valóság képes összehozni.
Hallott már a TTIP-ről? Nem ez, nem egy új növényvédő szer; ez egy megállapodás-tervezet. Nem baj, ha sosem hallott róla,
Tiltakozók a TTIP ellen
A TTIP a Transatlantic Trade and Investment Partnership (Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség) rövidítése, amely számos megállapodási tervezetet tartalmaz, nagyrészt az Egyesült Államok és az Európai Unió között.
Amíg a mi szeretett vezérünk hülyeségekről vitázik az Európai Parlamentben, addig szorgos eurokraták éppen ezt a megállapodást igyekeznek összehozni.
Mert a megállapodás fogja lefektetni azokat a kereskedelmi, pénzügyi, gazdasági szabályokat, amelyeket az európai és az amerikai cégek be kell tartsanak. Egyes vélemények szerint a megállapodás pedig igyekszik a két államszövetség, illetve a cégek között minél inkább lebontani a szabályokat, azaz például az élelmiszerbiztonsági, a környezetvédelmi, vagy a banki szabályokat, nem is beszélve az egyes, szuverén nemzetek szabályozását. Az EU persze mindezt cáfolja.
Mit jelent ez ránk nézve?
Ha a megállapodást elfogadják, például a globális cégek termékei szabadabban áramolhatnak az USA és Európa között, szinte vámok és ellenőrzés nélkül. Az ellenzők szerint az egészségügyet, az oktatást és a közműszolgáltatókat is teljesen a versenyszférára bíznák, azaz amerikai cégek is működtethetnek iskolákat, vagy szolgáltathatnak vizet Európában, és vice versa. A megállapodás - az ellenzők szerint - tehát
Az egyezkedés 2013-ban már elindult, nagyrészt titokban és antidemokratikus keretek között: akik egyeztetnek róla, azokat nagyrészt nem mi választottuk (például az Európai Bizottságot), és nem mi hatalmaztuk fel őket a döntés meghozatalára.
Ami idáig kiszivárgott az egyeztetésekről, az nagyrészt olyan civileknek és újságíróknak köszönhető, akik információkat kényszerítettek ki a tárgyaló felektől. Nézzünk meg néhány problematikus pontot a megállapodásból:
A közszolgáltatások, mint például az egészségügy vagy az oktatás, az első számú célpontok - állítják a kritikusok, akik szerint a TTIP célja, hogy ezeket teljesen piaci alapokra helyezzék, és eladhatóvá tegyék. Az Európai Bizottság szerint ezt a részt kiveszik a megállapodásból. Egy brit bulvárlapnak, a Huffington Postnak az angol kereskedelmi miniszter, Lord Livingston bevallotta: még mindig tárgyalnak róla.
Sokaknak ugyan megkönnyebbülést okozna Magyarországon mindez, hiszen jobb szolgáltatáshoz jutnának, de annak a 4 millió magyarnak, aki a szegénységi küszöbnél, vagy alatta él, ez gyakorlatilag halálos ítélet lenne: ha nem tudsz fizetni, ne is álmodj róla, hogy meggyógyítanak.
A TTIP szabályozási megállapodása az EU standardjait közelítené az Egyesült Államok standardjaihoz - mondják a kritikusok. Az EU ennek az ellenkezőjét állítja.
Az USA szabályozása a kevésbé szigorú – Magyarország például GMO-mentes, azaz nem lehet génmódosított növényeket termeszteni. Ehhez képest, ha ezt bevezetnék, ennek búcsút is mondhatnánk. Az Egyesült Államok áruházainak polcain az élelmiszerek 70 százaléka már génmódosított növényekből készült, az EU-ban gyakorlatilag alig van GMO.
Vagy ott vannak a hormonok: az amerikai marhákat teletömik növekedési hormonokkal, az EU-ban ez tilos – a növekedési hormonok rákot okoznak, viszont a marhák több tejet adnak és nagyobbra nőnek tőle. A TTIP-vel lehetővé tennék az ilyen marhák behozatalát, vagy éppen a hormonok beadását a Magyarországon tenyésztett állatoknak is. (Az EU ezt cáfolja.)
De ott van a REACH, az európai vegyszerbiztonsági szabályozás is: míg Európában minden vegyszerről be kell bizonyítani, hogy biztonságos, mielőtt például szépészeti termékekben használnák őket, addig az USA-ban minden vegyszert fel lehet használni, míg ki nem derül, hogy veszélyes. Európában 1200 vegyszer van tiltólistán, az Egyesült Államokban csak 12.
Ignaciao Barcia Bercero és Dan Mullaney a 2014-es tárgyalások vezetői sajtótájékoztatót tartanak a TTIP-ről (fotó: Reuters)
A TTIP ellenzői szerint ez a legdurvább: a bankszektor válságát okozó szabályokat főleg az Egyesült Államokban hozták (illetve: a szabályok eltörlése a válság egyik oka). A bankrendszerre vonatkozó szabályokat a TTIP szinte teljesen megsemmisítené, ami újabb válságot okozhat.
Nagy-Britanniában és más európai országokban nagy botrányt okozott az ACTA (Anti-Counterfeiting Trade Agreement) nevű kereskedelmi megállapodás, ami lehetővé tette volna az internetszolgáltatóknak, hogy monitorozzák az egyes internetfelhasználók szokásait, és ennek alapján reklámokkal bombázhassák őket. Az Európai Parlament 2012-ben szavazott róla, és nagy többséggel utasította el – Magyarországon hallani se lehetett róla.
A TTIP ennek elemeit hozná vissza, vagyis megszűnne az internetezők személyes szférája – sokan látnák, hogy Ön melyik oldalra klikkel, és ott mit csinál.
Az EU cáfolja, hogy a TTIP újabb munkanélküliségi hullámot indítana el; ugyanakkor sok munkahelyet vinnének át a cégek az Egyesült Államokba; ott ugyanis a munkaügyi szabályozás jóval rugalmasabb, a szakszervezetek sem olyan erősek, és a dolgozókat jobban ki lehet használni. Az európai országoknak azt javasolják a tárgyalók, hogy készüljenek elő biztonsági tartalékokkal az újabb munkanélküliségi hullámra.
A hasonló kereskedelmi megállapodások munkahelyek millióinak megszűnését eredményezték már: a NAFTA (North American Free Trade Agreement ) Mexikó, Kanada és az USA közötti megállapodás után egy millió munkahely szűnt meg az Egyesült Államokban 12 év alatt, míg a tárgyaló felek azt ígérték: több százezer fog létrejönni.
A TTIP másik súlyos veszélye, hogy a cégeket az államokkal tenné egy szintre: azaz a cégek beperelhetnék az államokat, ha azok gazdaságpolitikája miatt profitot vesztenének. Vagyis: olyan cégek kezdenék el diktálni az egyes országok szabályait, amelyeket senki sem hatalmazott fel.
Egyes államközi megállapodásokban már szerepel ez a kitétel, például a svéd Vattenfall nevű energetikai cég számára így vált lehetővé, hogy sok millió euróra perelje Németországot, mert leépítik az atomerőműveket a fukushimai katasztrófa után. (Magyarország éppen atomerőművet kezd majd építeni, csak ötven évvel vagyunk lemaradva – gratulálunk!) Így szól bele egy energetikai cég abba, hogy egy ország gondoskodhat-e az állampolgárai biztonságos energiaellátásáról vagy sem.
Tisztelt NAV!
Tudomásomra jutott, hogy bezáratják a budapesti Flippermúzeumot, mert az ott kiállított flipperek sértik a szerencsejáték-törvényt.
Meg kell hogy mondjam, teljesen egyetértek azzal, hogy ezeknek a veszélyes szerencsejátékoknak mennie kell. Emellett, mint lelkiismeretes állampolgár, kötelességemnek érzem, hogy felhívjam a figyelmüket más "nyerőgépekre", amiket az önök logikája szerint szintén el kellene zárni a magyar emberek
Már alapból azt felháborítónak tartom, hogy a Flippermúzeum eddig nem Andy Vajna hatáskörébe tartozott. Hiszen a koncessziós jogok kiosztásából egyértelműen kiderült, szinte kizárólag ő alkalmas ilyen jellegű helyek üzemeltetésére.
Ugyanakkor mélységesen egyetértek azzal, hogy a Flippermúzeumnak mennie kell Magyarországról. Ezek a megélhetési flipperek ne a mi hazánkat szipolyozzák ki. Meg kell óvni a magyar embereket az olyan
Olvastam egyébként a Flippermúzeum bezárása kapcsán a rajongók felháborodásáról. Kérem, ez ne tántorítsa el önöket, hiszen világos, hogy itt beteg, szerencsejáték függő emberekről van szó, akik már nincsenek a józan ítélőképességük birtokában.
Pontosan az ilyen jellegű mentálhigiénés problémák elkerülése érdekében javaslom, hogy zárassanak be minden olyan helyet, ahol van
Nyilvánvaló, hogy az ezeknek otthont adó terek is pénzbedobós játékteremnek minősülnek.
Talán önök bele sem gondoltak eddig, hogy a kávéautomata által olykor visszaadott apró milyen szenvedélybetegséget válthat ki az emberekből. Nem beszélve az emlékéremnyomó automatákról, melyek mindig kiadnak egy érmét, így sodorva a gyanútlan áldozatokat a kaszinóhangulat bűnös világába.
Itt szeretném megjegyezni, hogy a Budapesti Vidámpark felszámolását is helyeslem. Ez maga volt a kaszinók fertője, hiszen a belépődíj megfizetése után a dodgemért és a gokartért itt is külön kellett fizetni.
Tehát csak így tovább!
Tisztelettel:
Egy lelkiismeretes állampolgár
Két legyet üt egyszerre az Orbán-társaság.
A legfontosabb persze az, hogy pénzt szerezzenek a kis vezető régi álmára. A királyi vár einstandjára. Mert ne legyenek illúzióink. Orbán nem az, aki szereti feladni a terveit.
A dinasztia alapításról még nincsenek híreink, de valóban felesleges kapkodni.
Első kormányzása idején a Sándor palotát alakíttatta, újíttatta fel a saját ízlése, nyakbősége szerint. Csak közbejött egy kis malőr, elverték a választásokon és szegénynek maradt Felcsút. Ó, azóta épült már ott egy s más, többek között stadion a kertje végében. De azért mégsem lehet a birodalom fővárosa ott. A királyi vár azért mégiscsak más. Most tehát nekiindul a közösségi intézmények kitelepítésének. Múzeum, könyvtár és egyéb amúgy is felesleges dolog, mehet, ahová akar.
Lesznek majd szép, reprezentatív termek, barokkos berendezés, sújtásos egyenruhába öltöztetett őrség, és minden, ami a XXI. század egy modern országában nélkülözhetetlen.
(Aztán majd eljön a nap, amikor tőle vagy valamelyik leszármazottjától ez szépen vissza lesz foglalva és megnyitjuk akkor mindezt a szegény kis mezítlábas proletár-gyerekeknek. Sőt, talán még vajas kiflit is osztunk nekik, hogy ne éhezzenek.)
Szóval az egyik légy az a vár. De a másik légy sem kutya.
Ugyanis, most egy erős próbálkozás tanúi vagyunk, hogy a Gellért-hegy oldalában lévő egykori Kertészeti Egyetem csodás arborétumát elkobozzák és eladják. Ugye, a bevételből épül a trónterem.
És ugyanakkor ezzel jelentős csapást lehet mérni egy egyetemre, egy intézményre, ahol még maradt valami a szuverén gondolkodás lehetőségéből. Ahol még nem lehet uralni minden posztot. Mert miniszter vagy színházigazgató bármelyik kegyencből lehet egy perc alatt. De egyetemi tanár azért mégsem.
Szóval, az egyetemeket is alaposan móresre kell tanítani. Lenyesegetni a szárnyaikat. Megtanítani az ott dolgozóknak, hogy kuss.
Igaz, (ma még), akinek nem tetszik, elmehet. Sok szabad egyetem működik a világban, nem kell feltétlenül itt maradni.
És illúzióink ez esetben se legyenek. Természetesen mindig akadnak olyanok, akik szívesen közreműködnek a leggonoszabb tervek végrehajtásában is. Könnyedén, mosolyogva teszik tönkre egykori kartársaik munkáját, lehetetlenítenek el másokat, szolgálják ki baksisért a kis vezető minden szeszélyét.
Ha egyetemet kell szétverni, hát azt. Ha környezetvédelmi területet, sebaj. (Ember mindenre van. Ne tessék izgulni, az Európai Unióból való kilépés utáni első kivégzésre már tolongani fognak a hűséges hóhér jelöltek.)
És azon se csodálkozzunk, hogy ha most a tiltakozás hatására esetleg egy picit visszavonulnak és mindent megígérnek, hogy ó dehogy. Csak rémeket tetszenek látni, meg az a gonosz ellenzék felé majd, mondjuk a nyári szünetet kihasználva könnyed kézzel beszántatják a gellérthegyi arborétumot. Ahogy nem kegyelmeztek Kishantosnak, a Természettudományi Múzeumnak vagy éppen a Wallenberg Szakiskolának.
Dési János
