Koko Kovacs előbb bevallja, hogy nem fideszes, majd amikor ez kisebb vihart kavar az interneten, már azt állítja, hogy soha nem is volt az.

Ilyen az, amikor a biodíszlet visszamenőleg is föllázad.

Nem vagyok Fideszes!! Nem is voltam!! Akkor sem amikor felültem a tribünre..akkor sem amikor Orban Viktorral találkoztam, akkor sem amikor felajánlott politikai feladatokat visszautasítottam, akkor sem amikor ha kellett segítettem nekik.

A londoni reptéren írt hosszadalmas kifakadásából az hüvelyezhető ki, hogy azért nem tartja magát fideszesnek, mert

• nem éljenez vakon és ujjongva minden kormányzati intézkedést,
• nincs és nem is volt közel a párthoz,
• nem értett egyet minden döntésével,
• nem járt rendszeresen a gyűlésekre,
• és a jelenlegi kormányzópárt több intézkedése és politikusa is vállalhatatlan számára.

Az probléma, hogy a köznyelvben nem ezt jelenti fideszesnek lenni. A pártkötődésnek nem feltétele a párttagság, parlamenti képviselőség vagy államtitkárság. Azt készséggel elfogadjuk, hogy a Széchenyi-terven nyert pénzt nem politikai szimpátiájának kifizetésére kapta, de egy

közéleti személyiség akkor nevezhető valamely párthoz kötődőnek, ha azt nyilvánosan támogatja.

És Kovács István ezt tette.

Kokó 2002-ben (alig egy évvel a Julio Pablo Chacón elleni vereségét követően) az országgyűlési választás két fordulója között ült föl Orbán mögé a Kossuth téri nagygyűlés tribünjére. Ezután (és miután rendre jobboldalinak nevezte magát) nehéz azért azt gondolni, hogy nem jobboldalon kisgömböcként mindenkit lenyelő Fidesz embere.

Kokó ezek után sérelmezi, hogy a másik oldal, a jelenlegi ellenzéki szavazók, a nemfideszesek nem túl jó véleménnyel bírnak róla. 

Ömlik rám az aljas zsigeri gyűlölet. (…) Az igazságérzetemet bántja a megrögzött Fidesz es Orban utáloktol rám ömlő gyűlölet.

De most komolyan, mit várt?

A mögé a miniszterelnök mögé ült föl az emelvényre, aki akkor azt hirdette, hogy a haza nem lehet ellenzékben. Ti. az ellenzék, a későbbi győztesek hazaárulók, ők maguk meg nem fogadják el az eredményt. 

(Nem árt itt megjegyezni, hogy a szélsőjobber Budaházy akkor a Fidesz – szerinte elcsalt – kormányzása érdekében szervezett hídblokádot; azt meg nyilván mindenki tudja, hogy Vona Orbánnal közös „polgári kör” tagja volt.)

Azt Kovács is elismeri, hogy Fidesz-szavazó volt, és az is tény, hogy eddig nem adott hangot a különvéleményének. Hát, mit lehetett volna gondolni róla? Hogy liberális demokrata? Vagy elkötelezett baloldali?

Kifakadásának van több olyan eleme is, ami sértettségre utal:

• 2002 óta csak tízszer találkozhatott Orbánnal,
• 2010 óta pedig csak 4-5-ször.
• És visszautasította a felkínált "politikai feladatokat".

Ami magyarul annyit tesz:

nem vonták be a köreikbe, nem kínálták meg elfogadható tisztséggel és befolyással,

jóllehet például az úszó olimpiai bajnok Czene Attila államtitkár lett egy időre, az öttusa-világbajnok Balogh Gábor meg kormányfői tanácsadó.

Így azért már könnyebb tisztán látni, hogy mik a komoly bajok a Fidesszel.

Kovácsnak nem tetszik, hogy 

• vannak vállalhatatlan intézkedései,
• vannak vállalhatatlan politikusai.
• Az elmúlt év néhány intézkedése egyenesen kritikán aluli.
• A kommunikációja szintén.
• Ezért egyre kevésbé érdemlik meg a támogatást.
• Sőt, már Orbán se szimpatikus.

Nem is kérdés hogy nem ezért ültem ki a tribünre sőt most is megtenném ha lenne ki mögé.. Akkor még volt!!!

(Ezt azért nehéz másként értékelni, minthogy a volt bokszoló már Orbánból is kiábrándult.)

Így nem egy gerinctelen féreg, egy gyáva menekülő beszél (mint ami ellen tiltakozik), hanem

egy elbizonytalanodott egykori szavazó, aki pártja táborából éppen a pártnélküliek közé készül.

Ráébredt végre, hogy politikai marketingeszköz volt, csak a neve kellett, bevenni soha nem is akarták a brancsba. Akkor már inkább soha nem is volt fideszes.

(Az idézetek betűhívek. Kép: Facebook/Orbán Viktor)