A média- és építőipari mágnás egy olyan beszélgetésben gyanúsította meg a miniszterelnököt ügynökmúlttal, amelyben épp azon hezitál, hogy adjon-e interjút a kettejük viszonyáról és mostani háborúságáról, benne saját szerepéről.
Hiába, a szép szakítás oximoron, a hosszú házasság utáni válás mindig nagy zajjal jár.
És ez egy három és fél évtizedes kapcsolat volt. Láthatólag magának Simicskának is igazolnia kell önmaga előtt a fordulatot, az ügynökvád nem látszik egy nagystratégia részének.
Noha még Orbán szerint is ő volt a legokosabb közöttük, amit felvet, az alkalmasint nem igaz, és ő is azt mondja, nem tudja, mit gondoljon.
Mert tegyük föl, hogy Orbán ügynök volt. Az tény, hogy erről nincs anyag a levéltárakban, és az is, hogy másodszor kormányra kerülve megváltozott a Putyinhoz való viszonya. Akkor mindebből nem az következik, hogy nem volt állambiztonsági személy, hanem hogy tényleg ügynök volt, és Moszkvában van aktájuk róla, amivel zsarolják.
Ez az összeesküvés-elméletek világa. A dilettánsok logikája: ha valami lehetséges, akkor szükségszerű; ha valami nem kizárt, akkor valószínű, sőt, biztosan igaz.
Ezzel szemben nem igazolt az, hogy Orbán a kihallgatásokon túl is együttműködött volna a rendőrállammal. (És bár nyilván el is tűnhetett a dossziéja, azt nem lehetett egyszerű kivitelezni, még akkor se, ha Horváth István belügyminiszter még az esküvőjén is ott volt.) Az meg történészek szerint is igen kevéssé valószínű, hogy Moszkvában lennének magyar állambiztonsági iratok, akár Orbánról is. (A fenti logika alapján következtethetnénk arra is, hogy Gyurcsányról is voltak papírjai az oroszoknak, mert ő se volt kisebb rajongója a cárnak.) Az viszont tény, hogy a Moszkvához való közeledésért éppen Orbán küzdött, nem kellett őt zsarolni. Putyin pedig eléggé kelletlenül és csak sokára fogadta el a felajánlkozást, minden bizonnyal éppen a Gyurcsányhoz fűződő viszonya okán.
Az amúgy, ha Orbán alá is írt a rendőrségnek, nem elsősorban az ő sara, hanem a rendszer működtetőié. A megfélemlített kisembernek sok választása nemigen lehetett. És Orbán akkor még 20 éves se volt, nem tartozott a Kádár-rendszer rendőrállamának haszonélvezői közé. Nem ő élt vissza a hatalommal, hanem vele szemben éltek vissza vele.
Ezzel szemben sokkal érdekesebbek azok az ügyek, amelyekről Simicska nem beszél. Saját szavai szerint egyelőre.
Például, hogy
- miként finanszírozták Orbán Győző cégeit a Fidesz-székház után maradó pénzekből?
- Hogyan és miből lett a Cinege utcai villa?
- Megtörtént-e az állítólagos halálos gázolás a 90-es években, amelynek Pintér Sándor az örökös belügyminiszterségét köszönheti?
- Meg kellett-e békíteni Lévai Anikót 2001-ben? Volt-e feleségverés?
- Mészáros Lőrinc valóban Orbán és az Orbán-család strómanja?
Ezekről az ügyekről Simicska mind tudhat, és a sor tetszés szerint folytatható a körülötte évtizedek óta keringő pletykákkal. Ezekben az ügyekben, ha van valós alapjuk, már Orbán élt vissza a hatalommal.
A miniszterelnök - ha aláírt is esetleg - csak áldozata volt a rendőrrezsimnek. Nem ez a baj vele, hanem az, hogy ugyanolyan logikán építi a saját rezsimjét, mint az akkoriak az övékét. És mi meg az ő áldozatai vagyunk vagy legalábbis lehetünk. Mint az RTL, az Ökotárs vagy éppen Simicska.
Az ügynökvád miatt - hacsak nem kerül elő dokumentum - nem bukik meg Orbán. Hogy miért fájhat mégis a feje Simicska miatt, arról legközelebb.
(Kép: Origo)
