Cristiano Ronaldo ma a világ egyik legismertebb embere. Olyan focista, akire milliók figyelnek. Amikor ő a kezdőkörbe egy menekült szír kisfiúval fut ki – ráadásul egy olyannal, aki néhány nappal korábban azzal lett ismert, hogy egy magyar újságíró felrúgta – akkor az valószínűleg hatásosabb üzenet, mint sok száz vagy ezer teleírt oldal, poszt, komment és a többi.
Ha a Canterbury érseke hazavisz pár menekültet az otthonába – továbbmegyek, ha ezt Gyurcsány volt miniszterelnök teszi meg -, ha a bécsi érsek megnyittatja az egyházi intézményeket, akkor az nem csak azért fontos, mert segít pár emberen. Nyilván ez sem teljesen mellékes.
De talán hat másokra is, legalábbis elgondolkoztatja őket. Mindez nem válasz a migrációs problémákra, nem old meg túl sokat ezekből az ügyekből – és mégis.
Amikor az operatőr felrúgja a menekülő apát a kisfiával akkor az nem azért válik jelképpé, mert olyan súlyos ügy, hanem, mert jól jellemez egy magatartásmintát. Ráadásul egy olyat, amelyet sokan sokfelé feltételeztek a „magyarokról” – s ebben mintegy igazolást találtak.
S hiába a segítő százak és ezrek, túl humánus kép nem alakult ki a „magyarokról” a nagyvilágban.
És akkor ennek az ellenpontja, amit a Real Madrid és Ronaldo tett. Feltételezhetjük, hogy a csapat drukkerei közül sem mindenki egyértelműen lelkes azért, ha egy „arab” kisfiút választanak erre – hiszen nyilván van éppen elég rendes „spanyol” és „rászoruló” hispán gyermek is, aki boldogan vigyorgott volna ott a zöld gyepen. Talán még sértődött és durva üzenetek is születtek – bár ez utóbbiban nem vagyok egészen biztos. Mindegy, az ismertséghez, a népszerűséghez jobb helyeken illik, hogy felelősségérzet is társuljon. Néha olyasmiket is meg kell tenni, ami nem feltétlenül és mindenki előtt népszerű.
Persze csodákra nem érdemes számítani. Belekukkantottam néhány honlapon a hírhez írt kommentekbe. (ja, magyar oldalakon). Már régen nincsenek illúzióim e műfajt illetően, de azért még
mindig elcsodálkozom a korlátozás nélkül áradó gyűlölet effajta tobzódásán.
De levonhatjuk-e ebből azt a következtetést, hogy Ronaldónak, a Ronaldóknak felesleges erőlködniük?
Korántsem. A világ elég sokáig meg volt arról győződve, hogy a Föld lapos vagy hogy léteznek boszorkányok. Bizony sokszor el kellett mondani, hogy bocs, de tévedtek, amíg
eljutott a korabeli trollok agyáig az információ és képesek is voltak azt megérteni.
Másrészt, nyilván messze nem reprezentatív minta tagja az, aki effajtákat ír.
Harmadrészt, talán akadtak olyanok is – lehet hogy nem itt, csak szerencsésebb országokban – akik legalább egy kicsit elgondolkodtak. Akik ma már csöppnyit árnyaltabbnak látják ezt a problémát.
És már ez is valami.
D. J.
