Hej, mi szép a tél a falun! - kiáltott fel Raszputyin, és a cár atyuska megadóan bólintott. Carszkoje Szelón vagyunk, 1905-ben, miközben a japán hajóhad messze-messze délen, Csuzimánál, a Csendes-óceán viharos habjain épp szétlövi az orosz balti flottát. Tízezer tengerész veszett oda, aznap még a mézes tea is keserűbbnek érződött II. Miklós szájában.

A régmúltból előtörő emlékek nyomán, a flotta sorsa felett érzett, nem múló szomorúsággal a hangomban én is ezt mondtam ma reggel, mármint hogy Hej, mi szép a tél falun, mert itt tényleg csodálatos minden, talán az egy boltoskisasszonyt kivéve, de az mindegy, mert ez a kereskedelmi egység rendületlenül zárva tart.

A rádió azonban nyitva, épp most mondja: az osztrák határ lezárva, Magyarországon rendkívüli állapotot hirdetnek, behívják csapatszolgálatra a 14 évnél idősebb autókat, kijárási tilalom és statárium lesz.

A helyszínen felkoncolnak mindenkit, ha a Facebookon Hitler-bajuszt rajzol a miniszterelnök széthízott fejére.

Közben a magyar flotta is elvérzett Röszkénél, a Tisza hullámai elnyelték az utolsó monitort is, az N1 jobbikos tévétársaságét. Szárazföldi nép lettünk, visszavonhatatlanul. Kiszáradt a Szárazér Monoszlón is, épp most kel át rajta nagypeckesen a kisbíró, akiről ma már senki sem tudja, hol, melyik hadszíntéren kapott is légnyomást.

Dobolok ujjammal az üveggel borított asztal lapján, dobol a kisbíró is, a szomszéd faluból áthallatszik (de csak halkan) a Raszputyin, egy, a szokásosnál nagyobb testű haverom másnapos félálomban dünnyögi a szöveget, ágybankaraokézik.

Pereg a dob, hallom jól: Rendkívüli állatok!

Végre, végre, eljutott Monoszlóra is a nap híre, még nem háború, de már nem béke. A Klubrádió közben már áttért a parasztkolbász dicsőítésére, most kellene sót venni, legalábbis nagyanyám szerint. De ő naiv volt, csak két világháborút élt át és túl, na meg a kis és a nagy októberit, hát akkor még könnyen találhatott nyitvatartó boltot.

Én már a múlt század szülötte vagyok, engem a sóhiány nem készít ki, nem gondolok a holnappal, csak a mai kijárási tilalommal. Nem mintha eddig bármit is ki tudtam volna járni magamnak, nem sért, ha immár nem is próbálkozhatok. Legalább megspórolom a benzint, és amíg a bejárás még lehetséges, egyedül sem fogom érezni magam.

Annál jobban érdekelnek a rendkívüli állatok. Mert azokból van ám itt szép számmal Monoszlón, némelyikért meg sem kell szegnem a főbb tilalmakat.

Az egyik legrendkívülibb persze Sznuki, bár nem tudom, így írja-e a nevét. Ennek azért sincs túl nagy jelentősége, mert még nem tud írni, és olvasni is csak a nagybetűket. Ő itt lakik a szomszédban, két tömöttszőrű, vaskos tappancsát felrakja a kőfal túloldalára, s úgy próbálja lenyelni a kezem, miközben az irántam érzett nagyrabecsülése jeléül alig-alig rágja meg. Közben boldogan hörög, nem kap ilyenkor ugyanis túl sok levegőt, na jó, legfeljebb az orrán. Mi virslibe került, mire úgy-ahogy megszelidítettem, mi időmbe, hogy tanítgattam, korholón beszéltem hozzá, de végül én lettem az ő Raszputyinja,

vallásos tisztelettel néz fel ma már rám.

És Sznuki nem lakik egyedül. A gazdái nem számítanak, azok csak kétlábú magyar emberek, de ott van neki a sok csirke meg az az egy kakas. Előbbiek nyomják ki magukból a rántottámat, az utóbbi pedig néha elüvölti magát.

Ám ez nekünk (Sznukinak és nekem) már csak szinte észrevehetetlen háttérzaj, olyan, mint a flex, a kerti traktor vagy a motoros fűrész. Biztosan hiányozna is, ha nem hallanánk.

De itt bent a házban akkor is csend van, persze ha leszámítjuk mindazokat a zajokat, áthallásokat, amelyek kívülről szűrődnek belénk. Például halkan szövik hálójukat a pókok. Ezeknek nem mindnek tudom ám a nevét, szerencsére ebből nincs konfliktusunk, nem haragszanak. Békés együttélés van, talán csak a porszívó-csodafegyvert utálják, mert annak a csövén hosszú időbe telik, mire megint kimásznak, és addig sem tudnak lepkét fogni. (Utána sértődötten bevonulnak egy-egy sarokba.)

Lepkék vannak, köszönöm az érdeklődést, és nem csak kint szálldosnak virágról virágra (ez volt a lírai rész), hanem bent is lámpáról lámpára, a könyvek fehér lapjára, bele-beleolvasnak Horthy Miklós kommunista időkből származó, vonalassá kalapált élettörténetébe, és van köztük egy, aki egy teljes bekezdést képes citálni Kerouactól, az Útonból, de még a régi, nem-fóliáns kiadásból.

A többi lepke halni jár belém,

beletemetkeznek a mosogatóba, fejest ugranak az állólámpáról a nagy semmibe, a rücskös, fehérre meszelt fal valamelyik kiszögellésén felejtik magukat, színes brossá változnak, gombostű nélküli magángyűjteményem darabjai.

Voltak legyek is, persze hogy legyek. Az egyik ideszokott a laptop világító, langyos képernyőjére, még kopulált is itt, nem szégyellte magát, az orrom előtt, de ahogy közeleg az ősz vagy a tél, meg ahogy kiürült az éléskamra is, egyre ritkábban jön, már nem repül bele az orromba vagy a fülembe. Ettől még nem érzem magányosnak magam, sőt, mintha még mindig hallanám a zümmögésüket, persze ez elmúlik, ha beveszem a vérnyomásgyógyszerem.

Két különleges állatot hagytam utoljára, pedig egy időben szinte főszerepet játszottak itt, csaknem, mint egy Walt Disney-filmben. Bár macskám nincs, ezért elkalapálni sem lehet.

Megmondom őszintén, ők már nem élnek közöttünk, a gonosz emberi gőg juttatta őket a másvilágra, az enyém a vár, tiéd a lekvár-mentalitás, a konyhairigység, a falba vadul papírt tömködő humánerőforrás.

Igaz, csak méretre voltak kolibrik, nem az, hogy ne szálldostak volna virágról virágra (ez a lírai rész visszaidézése szerény irodalmi eszközökkel), hanem hát a szőrük, az bizony rövid volt, szürke, szerény, hivalkodástól mentes. Ha álltak volna csak, vagy épp ülve meditálnak, a kutya nem vette volna észre őket, legfeljebb másnap, hogy már megint megdézsmálták a zsemlemorzsát, kirágták ezt vagy azt a kajászacskót, ami első látásra nekem nem is tűnt annyira étvágygerjesztőnek. (A zacskó ugyanis.)

Nagyobb baj volt azonban, hogy ijesztgették a hálóvendégeket, nem bírtak magukkal, ide-oda rohangáltak,

polgárt pukkasztottak.

És mivel nem a szabályos kapun jöttek be, s nem is regisztráltatták magukat a megfelelő egérügyi hatóságoknál, egy szép napon úgy döntöttem, hogy vagy kiutasítom őket, vagy még radikálisabban járok el velük szemben. Amennyiben az emberparlament erre kétharmados többséggel felhatalmaz.

Sajnos az utóbbi megoldás mellett kellett döntenem. A külső körülmények nyomására. Tekintetes esküdtszék, parancsra tettem. Kihirdettem a rendkívüli állatot, kis méregzsákokat tettem ki mindenfelé, s most itt állok monokulturálisan, nincs egerem egy sem.

Bevallom, néha már-már hiányoznak.

Tardos János

(A szerző képei)

Garancsi István cége újíthatja fel az úszöszövetség leendő központját. Még januárban kiebrudalták a Margitszigetről a Danubius Nemzeti Hajós Egyletet, hogy a Hajós Alfréd uszoda melletti evezős házat megkaphassa a Magyar Úszószövetség.

Most döntöttek az épület felújítójáról, amely az Orbán miniszterelnök barátja által tulajdonában lévő Marketépítő Zrt. lesz.

Tizenöt évig használhatta a PM Evezős házat a Danubius Nemzeti Hajós Egylet, s bár felvetődött, hogy a klub hosszabbíthat, még pályázatot is kiírtak erről, végül egy januári kormányhatározat arról döntött, márciusi hatállyal menniük kell, hogy a Magyar Úszó Szövetség jöhessen.

A Gyárfás Tamás vezette szervezet évek óta fente a fogát az ingatlanra,

mert az a margitszigeti Hajós Alfréd Sportuszoda melletti épület. Gyárfás többször is elpanaszolta, hogy a világversenyeket szervező szövetsége a Komjádi Uszodában működik igen szerény körülmények között, s jobban illene hozzájuk az evezősház.

A Danubius Nemzeti Hajós Egylet kiköltözött, így már nem volt akadálya annak, hogy némi felújítási munkákat követően az úszó szövetség majd beköltözzön. A MÚSZ forrást is talált a beruházásra, s

trükkösen úgy kalkulálták ki a felújítási költségeket,

hogy ne kelljen nyílt tendert kiírniuk. 150 milliós építési beruházás alatt ugyanis tárgyalásos közbeszerzést lehet lefolytatni.

Gyárfás úszószövetsége meghálálta a kormánynak, hogy ingyen megszerezhették az ingatlan használati jogát, mert a miniszterelnök barátjának, Garancsi Istvánnak cége, a Market Építő Zrt. nyerte a beruházás kivitelezését. A Market 148 millió 875 ezer forintért vállalta a munkákat - derül ki a pénteki Közbeszerzési értesítőből.

A Market nem először kap komoly beruházást a kormánytól vagy valamely befolyása alatt lévő köztestülettől. Úszásügyben a mostani üzlet szinte el is törpül amellett, hogy 40 milliardert szintén a Garancsi-cég építheti a 2017-es úszó vb létesítményeit a mostani Dagaly-strand területén.

(Kép: 444.hu)

Két kormánytanácsadó beszélget valamelyik századvéges-nézőpontos mítingen. Sok ilyen van, sok közpénzből, jó öltönyben, márkás szemüveggel, almás laptoppal. Szívják a szemüveg szárát: mit keres Tünde a kormányban? Pont akkor, amikor esik a népszerűség, nincs az a menekültgyűlölet, ami átváltozna Fidesz-szavazattá?

Segítünk kicsit a kormánynak, megmagyarázni. Megmagyarázni úgyis mindent remekül tudunk. A nép meg mindent benyel. Megmentettük a nyugdíjakat is.

Lássuk az alapállást: a haza veszélyben. (Mindig veszélyben, de most különösen!)

Hát kit válasszunk be sportállamtitkárnak Simicskó helyett, most, hogy

lövetni kell majd a menekültek közé, és ő lesz az, aki elviszi a nemzetközi balhét?

Egyértelmű nyertes Simicskó helyére Tünde. Hiszen olimpiai sportoló. Ezüstérmes. Jogász.  Végre valaki, aki nem kopasz és kung-fuzik, mint ez a Simicskó, hanem sokak által csinosnak mondott. (Kinek a pap, kinek a papné, de gustibus non est disputandum, a művelt olvasok kedvéért.) Eddig jó. 

Szóval, sokak szerint annyira jól néz ki, hogy még le is vetkőzött a Playboy-nak. 

Már nem jó.

Szabó Tünde (Fotó: MTI/Földi Imre)

Ezt kell csak megmagyarázni. 

Mert ugye, levetkőzhet bárki bármelyik magazinnak, ha lehozzák, az az ő dolguk. De mit keres egy Playboy-modell egy önmagát kereszténynek-konzervatívnak hazudó kormányban? (Ne menjünk bele abba, hogy embertársainkkal úgy bánni, ahogy ezek bánnak, mennyire keresztény.)

Nézzük, mik lehetnek az érvek?

A nőknek jó példa lehet. A cseperedő ifjúságnak.

Ezt húzzuk ki. Ez blama.

Sikeres sportoló vagy, kezdenek elfeledni? Vetkőzz egy férfimagazinban!

(A recept Toncsinál is bevált a XIII. kerületben, kár, hogy Toncsira senki sem volt kíváncsi.) Ezt is totál blama.

A kamasz fiúk fognak a legjobban örülni neki. Tünde néni megsimizi majd a fejüket és akkor felállnak. A dobogóra. 

Csak itt van ez a fránya KDNP. Tudod, akik csak a pad alatt merik a pornót olvasni, meg akik a füvet nem szeretik, ellenben a pálinkát igen. Akik szeretik hajtogatni ezt a maszlagot a kereszténységről, de amikor humanitárius katasztrófa van Magyarországon, meg 4 millióan élnek szegénységben, ők akkor is inkább csak a vasárnapi boltbezárással vannak elfoglalva. (Ez a legfontosabb.) Mi lesz, ha ők tiltakoznak? (Annak ellenére, hogy most egy jó időre be kell fogják a szájukat, nagyot buktunk a boltbezárással, hülye ötlet volt.)  

Megvan! Hát mondjuk azt, hogy Tünde is élen jár a népszaporulatért. Apjuk meglátja a pucér fotóit, oszt mint a disznaja, ráveti magát a feleségre és meghágja. Lesz itt magyar!

Anyjuk meg sokat tanul a csábos pózokból. 

(Amúgy is fogy a magyar! Szültél már a héten? A Te hibád, hogy nem! Jönnek a menekültek és teleszülik Európát!) 

A héten lemondott Hende Csaba honvédelmi miniszter helyére két nappal ezelőtt Simicskó István sportért felelős államtitkárt nevezték ki, utóbbi posztját kapja meg Szabó Tünde, olimpiai sportoló és Playboy-modell. Szabó Tünde ezen felül jogász, a Magyar Úszó Szövetség alelnöke. (2004-ben az Országgyűlés ifjúsági és sportbizottságának tanácsadója lett, később a Főpolgármesteri Hivatal sportügyosztályának munkatársa. Az 1992-es barcelonai olimpián hátúszásban ezüstérmet szerzett - 2012-ben bekerült a Magyar Olimpiai Bizottság tagjai közé.)

Gratulálunk a keresztény-népnemzeti kormánynak, remek választás a Playboy-modell!

Orbán lecseszte, és dühében azonnal lemondott: ez több mint hárommillió forintjába került Hende Csabának. Az öt év miniszterkedés után távozó Hende háromhavi átlagfizetésére jogosult, plusz egy kis apróra, a ki nem vett szabadsága miatt.

A HM sajtóosztályának tájékoztatása szerint a lelépési pénz bruttó 3.305.700 forint lesz.

Hende azonban kétszer ekkora summát (6 havi fizetést) kapott volna, ha Orbán Viktor meneszti,

de ezt hirtelen felindulásában nem várta meg a politikai pályáját még a Magyar Demokrata Fórumban és az Antall-kormányban kezdő politikus.

A polgári körök szervezésével Orbán bizalmába férkőző Hende a 2015-ben ki nem vett szabadsága pénzbeli megváltására is jogosult, de azt még nem tudták megválaszolni, ez mekkora összeget tesz majd ki.

Az Orbán-kormány az év eleje óta először tűnik olyan kormánynak, amely képes valamit sikerrel menedzselni és erre tudatosan rá is játszik. Azonban, ha a színfalak mögé nézünk, egyszerűen katasztrófa, amit művelnek. 

A menekültügyben, ami eddig történt, az ugyanaz, mint ami az országban történik öt éve: tragikomédia. Nevetnénk, ha nem a mi bőrünkre menne. 

Nyilvánvaló, hogy a menekülteknek esze ágában sincs itt maradni Magyarországon, nem akarnak tőlünk semmit, csak átmenni Németországba.

A kormánynak, ha igazán kezelni szeretné a helyzetet, két választási lehetősége lenne:

1. átengedni mindenkit, a lehető leggyorsabban,
2. visszatartani mindenkit és betartani a nemzetközi egyezményeket.

A rendőrség hivatalosan is megkezdte azt a nyomozást „a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása büntette”, azaz a holokauszt tagadása miatt, azon holokauszttagadó cikkek miatt, amelyek sorozatban, elsősorban a Kurucinfón jelentek meg.

Abban a villában helyezik el a felújítás után a Corvin Lánc Irodát, ahol 1918-ban meggyilkolták Tisza Istvánt. A beruházásra egymilliárdot szánnak.

A Szent István Rend után a legjelentősebb magyar állami kitüntetés a Corvin Lánc, amelyet a miniszterelnök adományoz nemzeti ünnepek alkalmából.

1. A kitüntetést még 1930-ban Horthy Miklós alapította.
2. Az első Orbán-kormány 2001-ben alapította újra.
3. A 2002-es kormányváltás után azonban befagyasztották az elismerés kiadását, kifogásolva, hogy a díjat Horthy Miklós hozta létre, ezért arra a korszakra emlékeztet.

Ráadásul a korabeli kitüntetettek közt megtalálható volt a vitatott személyiségű Hóman Bálint is.

A kitüntetést 2012-ben újra kiadták. Eredetileg meghatározták, hogy maximum 12 tagja lehet a testületnek, ezt később 15-re akarták emelni, de ez nem került bele a jogszabályba, viszont 13-ra nőtt a kitüntetettek száma, amely több tag halála miatt most tizenegytagú.

Elvileg a testületnek egyetlen feladata van: javaslatot tenni az adományozónak az új kitüntetettek személyére.

2012 óta azonban nem volt új kitüntetett. Az irodát vezető Granasztói György viszont töretlenül miniszterelnöki megbízott, melyért az előző ciklusban havi 600 ezer forintot kapott.

A testület jelenleg a Miniszterelnökség és az igazságügyi tárca közös épületében működik a Kossuth téren, de a kormány úgy döntött, hogy felújít számukra egy műemléki védettség alatt álló villát. A Hermina úti Róheim Villa arról híres, hogy

1918-ban itt gyilkolták meg Tisza István néhai miniszterelnököt.

Az ingatlan volt a mozgáskorlátozottak szervezeteinek székhelye,s 2009-ben úgy tűnt az Egységes Izraelita Hitközség veszi birtokba, de végül nem vállalták a felújítási költségeket. A kormány most úgy döntött (itt pdf-ben, 112. oldal), a Corvin Lánc Iroda székhelye lesz a műemléképület, ameéynek felújítására

1. idén 100,
2. jövőre 700,
3. 2016-ban pedig 200 millió forintot szánnak.

(Kép: origo)

Lerántották a leplet nemrég Dr. Szabadváriné múltjáról. Talán emlékeznek rá, ő az a BKV-ügyben is érintett ügyész, aki jelenleg dr. Szabadvári Péter Ottóné néven Tarlós főtanácsadójaként dolgozik kiemelt bérezéssel és jutalmakkal. Azonban nem mindig ezen a néven tevékenykedett. Érdekes módon pont akkor vette fel férje nevét, amikor Tarlós szárnyai alá került.

De miért érezte szükségesnek a névváltoztatást? Azt hitte, ha megváltoztatja nevét, eltitkolhatja a múltját? Nem tudni pontosan, mi járthatott Szabadváriné fejében, annyi azonban bizonyos,

van mit takargatnia.

A politikailag mindenképpen kalandos életutat bejárt Hende Csaba tegnap mondott le – vagy éppen rúgták ki? – a honvédelmi miniszteri posztról. Kérdés, politikai pályája itt megtörik-e vagy előkerül még valahol? Annál is inkább, mert eddig úgy tapasztaltuk,

Hende felbukkanása bárhol várható, ahol egy pici hatalom leeshet.

Pedig Hende Csaba nem az a tolakodó fajta, képes csöndesen meghúzni magát. Tud úgy viselkedni, mint az alsós kisgyerek a felsősök társaságában. Csak szürkén és halkan, nehogy feltűnjön valakinek, hogy ő is itt van és még a végén elzavarja a helyére.

Eddig nem különösebben vettük észre, hogy Magyarországnak lenne hadserege, s így Hende nyugodtan elminiszterkedhetett, nagy bajt nem tudott okozni. Na jó, néha egy egy Grippen összetörte magát, dehát mégsem ő volt a pilóta. Amúgy meg, a nagy beszerzések ideje is elmúlt – mesélik, hogy korábban azért egy-egy tisztes vásárlás után némely miniszteriális potentát bankszámláján örvendetes gyarapodás volt tapasztalható (mondjuk Svájcban vagy Venezuelában), de ez egyrészt pletyka, másrészt már kisgazda időkben felújították a MiG-eket, amelyeket aztán gyorsan kicseréltek a törős Gripenekre, a helikopterbeszerzés pedig egyelőre elmaradt, bár Garancsi vagy Mészáros gazda bizonyára tudna eladni párat.

Ami Hende életútját illeti, jogászként végzett, Szombathelyen ügyvédkedett, és már a rendszerváltás előtt, idejében csatlakozott az MDF-hez.

1960-ban született Szombathelyen. Diákéveire rányomta bélyegét a színház iránti vonzalom, verset mondott, amatőr színészként is próbálkozott, sőt a Színművészeti Főiskolával is tett egy kísérletet. Az első szabad választások kampányában, az MDF szombathelyi képviselőjelöltjeként állandó színtársulat és színházépület létrehozása mellett kardoskodott, és

későbbi pályáján is mutatott némi hajlamot a teatralitás iránt.

Különösebb politikai megnyilvánulását e korszakból képtelenek vagyunk felidézni, valószínűleg a mimikrije már akkor is tökéletesen működött.

A honvédelmi igazgatás alapfogásait olyan mesterektől sajátíthatta el, mint Für Lajos agrártörténész és Raffay Ernő történész. Für miniszterként építette a körkörös védelmet, Raffay államtitkárként.

1. S miután a délszláv háborúk idejében járunk,
2. amikor volt Kalasnyikov-eladás a horvátoknak,
3. Barcs külső részeinek apróbb megbombázása és folyamatos
4. és komoly harci cselekmények a határainknál,

hát nem is tudtunk őszintén nevetni e szélsőjobbra sodródott két ember csetlésén-botlásán. De nagy baj szerencsére nem történt, Hende a Honvédelmi Minisztérium parlamenti titkáraként, igazgatási- és jogi főosztályvezetőjeként majd kabinettitkáraként szolgált, és nem is támadta meg végülis hazánkat senki.

Na, ugye.

Mindenesetre nagy politikai tette az volt, hogy ő koordinálta a kétharmados honvédelmi törvénnyel kapcsolatos pártközi egyeztetéseket, s a jogszabály az abban az időben már/még szokatlan 99 százalékos parlamenti támogatása részben az ő keze munkáját dicséri.

A megbízhatóan unalmas Hende

politikai karrierje akkor kezdett igazán felfelé ívelni, amikor a Fidesz-MDF kormány megalakulásakor, a demokrata fórum vitáiban felülkeveredő Dávid Ibolya megkapta az igazságügyi miniszteri posztot és helyettesének, államtitkárának a szó jó értelmében „munkakutya” hírében álló volt szombathelyi ügyvédet vette maga mellé.

E kormány a kemény büntetőpolitika híve volt – bár kétségtelen, akkoriban legalább még a hajléktalanokat békén hagyták. Hende nemcsak a gazságokhoz asszisztált – lásd Kunos Péter ügye –, de maga is elkötelezett híve volt a keményebb büntetőpolitikának, nem egyszer dagadó kebellel kijelentve, hogy micsoda győzelem 13 ezerről 18 ezerre nőtt a büntetésvégrehatási intézetekben fogvatartottak száma a kormányzásuk idején. Lássuk be, szép siker.

Amúgy a „munkakutya” Hende az egyik legtöbbet felszólaló kormánytag, 412 megszólalását őrzik a parlamenti annalesek az előző ciklusig. Többször szólalt fel például a zámolyi romák ügyében, akik Franciaországban kaptak menedékjogot, elismerve azt, hogy itt nincsenek biztonságban. Emberünk többször kifejttte, hogy dehogynem. Sőt. Hozzátette, azt is, segélyen élősködő csalókról van szó – bár egy picit finomban fogalmazott, de igen sértetten.

Az első Orbán-kormány idején még nemcsak azzal foglalkoztak, miként nyerhet minél több pályázatot törvényileg a Közgép, majd Garancsi és Mészáros gazda, de ráértek olyasmikre is, mint hogy

jogszabályilag kötelezték az üzlettulajdonosokat, hogy idegen szavakat ne használhassanak önállóan a cégérükön, ahogy a reklámokban sem.

Amikor a nyelvészprofesszor Nádasdy Ádám kimutatta, miért is értelmetlen mindez, Hende államtitkár nem kímélvén az idejét, egy alapos írásban kioktatta az egyetemi tanárt, amelynek egyik fontos tudományos érve az volt, hogy itt most ők hozzák a törvényeket és passz. De olvasói levélben is hajlandó volt megvédeni egy-egy jogszabályt, ha a haza üdve ezt kívánta éppen tőle.

Tandemjük Dáviddal annyira jól futott, hogy hamarosan pártelnök-miniszter helyettese lett a pártban is. Ezekben az időkben állítólag kemény vitákat is folytatott a Fidesszel, de erre ma már kevesen emlékeznek. Legkevésbé ő maga.

Arra viszont elég sokan, hogy 2002-ben elpáholták a Fidesz-MDF pártszövetséget. Volt nagy riadalom. Orbán Viktor kitalálta a polgári köröket – ügyes előremenekülés, nehogy valaki még Orbán leváltásán törje a fejét a méretes zakó után. De kellett valaki, aki hátára veszi a dolgot. Nos, a mi Hendénk nem sokat habozott, lepattant egykori támogatója mögül a tandemről.

Még viszlátot se nagyon intett Dávidnak, aki majdhogynem az újságból tudta meg, hogy egykori helyettese immáron Orbán – s így a Fidesz – embere.

Dávid igyekezett úriember maradni s nem nagyon fecsegett egykori helyettese, bizalmasa viselt dolgairól. Azért a 2004-es választások előtt megjegyezte: „Hende Csaba magát minősítette azzal, hogy Orbán Viktor, a Fidesz elnöke nevében arra hívta föl a polgári körösöket, hogy a nagyobbik ellenzéki pártot támogassák a jövő nyári uniós választáson.” (Mármint az MDF-fel, saját egykori pártjával szemben, amelynek alelnöke is volt.)

Csak, hogy néhány emlékezetesebb ügyét felidézzük, amikor egy csoport meleg polgári kört akart létrehozni, akkor ezt természetesen hősünk elutasította, rendes magyar ember, aki polgári körös, az nyilván nem ilyen.

Amúgy Hende tiszteletbeli tagja a meglehetősen szélsőjobbos New York-i Polgári Körnek. E kör tiltakozott a Magyar Gárda feloszlatása ellen, és igen jó kapcsolatokat ápol olyan jobbikos politikusokkal, mint Morvai Krisztina és Gaudi-Nagy Tamás.

És, hogy milyen nehéz ellenzékben? Arra egyetlenegy adat utal: – ahogy a Magyar szürke 48 árnyalata című könyvemben megírtam – képviselőként, csak költségtérítésként jó 12 millió forintot vett fel négy év alatt, igaz, ezzel messze elmaradt a csúcsttartó Lázár 18 milliójától.

Talán csak a szürkeségből kart kitörni, talán csak a túlteljesítési vágy fogta el,

amikor 2006. októberi rendőri ügyekre azt mondta 2007-ben, az erre a célre rendkívül alkalmas Echo TV-ben, hogy a rendőrséget, ha a Fidesz-KDNP- hatalomra kerül, fel kell oszlatni, és újraszervezni:

Mindenki elveszti beosztását, és majd valakik, akiket arra a közbizalom megbíz (...), majd eldöntik, ki az, aki újra szolgálatba állhat, ki az, akit visszavesznek.

A hűséges Hende a nagy fideszes győzelem után miniszter lett, kiütve az erre a tisztségre korábban jóval esélyesebbnek tartott, s most a kalapból újra előhúzott Simicskó Istvánt, de amikor a pajkos kedvű Egyenlítő tévés barátaim megkérdezték tőle, hogy akkor most nekikezdenek-e a rendőrség feloszlatásának, akkor kis híján dührohamot kapott.

Mindenesetre Hende új honvédelmi miniszterként mindig kiállt a NATO-feladatok teljesítése mellett, s ha az afganisztáni magyar misszió kapott is kritikákat, a miniszter mindig megvédte az övéit.

Ma Magyarországon nincs kötelező sorkatonaság, és addig jó nekünk, amíg nincs.

Mindenesetre többen gyanúsították, hogy Hende honvédelmi miniszterként, lassan, lassan igyekszik majd visszacsempészni azt is. Eddig azért szerecsére megelégedett azzal, hogy elérte, a honvédelmi oktatás része lett az alaptantervnek, illetve újra elrendelte a behívásra alkalmasak összeírását.

Arról semmit sem hallottunk, hogy ne értett volna egyet most a határon létesülő kerítéssel. Ám egyes információk szerint a tábornokok nehezményezték, hogy alkotmányos felhatalmazás nélkül is bevethetővé lenne a hadsereg békeidőben, polgári lakosság ellen – s Hende nem lépett fel elég határozottan a vezérkari vélemények ellen.

Talán ezért, talán másért – mennie kellett.

Dési János

(Képek: hende.hu, nol.hu, 444.hu)

Miközben nagyjából senkinek sincs fogalma arról, mi is lesz hosszabb távon azokkal az emberekkel, akik elhagyják a hazájukat – akadnak, akik a kerítésépítésen, börtönön, kitoloncoláson (lelövöldözésen) túl is új ötletekkel állnak elő.

Az egyik leggazdagabb egyiptomi üzletember, Naguib Sawiris azt találta ki, hogy

vesz egy szigetet a menekülteknek, ahol azok új hazát építhetnek maguknak.

Szerinte az olasz vagy a görög partok közelében számtalan olyan lakatlan sziget van, amelyik szuper lenne erre. A szigetet Reménynek (Hope) nevezné el. S úgy véli, 100 vagy 200 ezer vállalkozó ember hamar összejönne honalapítónak.

Természetesen máris sok kritika érte Sawiris ötletét, de ő visszautasítja a nevetségesség vádját.

A CNN-nek nyilatkozva azt mondta, hogy „megveszem azt a szigetet a menekülteknek, ahol menedékhelyeket építünk. Kell egy kis kikötő, ahol a hajócskák kiköthetnek. Munkájuk is lenne a népeknek itt. Hiszen nem csak a kikötőt kell felépíteni, hanema saját otthonaikat, iskoláikat, kórházaikat, egyetmeiket, de még a szállodikat is."

Az Orascom-TMT-telecom csoportot vezető Sawiris azt is hozzátette, hogy természetesen mindenki szabadon jöhetne a szigetre, ahogy szabadon, bármikor, távozhatna onnan.

A CNN értesülései szerint egyelőre sem a görög, sem az olasz hatóságok nem kommentálták a vételi ajánlatot.

Sawiris hozzátette: "nekem csak az engedély kell a sziget megvételére. A többit megoldjuk. Minden költséget én állok, ideértve az első időszakban a munkások fizetését is. Vagyis, rögtön munkát is ajánlok. És megszervezem az egészet. Tudom, hogy meg tudom csinálni.”

Zante szigete Görögországban. Alig lakott

S, hogy mennyire kell komolyan venni Sawirist? Az biztos, Egyiptom egyik leggazdagabb, legismertebb üzletembere, aki már egy politikai pártot is alapított. Ráadásul, nagy és régi üzletember családból származik. Testvére, Nasser egy építőipari vállakozás – még a KÖZGÉP-nél, de még Mészáros gazda vállalkozásainál is nagyobbat tessék elképzelni – vezetője.

Az ötlet kétségtelenül szokatlan. De nem példa nélküli.

1. Hiszen kezdetben a cionisták is úgy gondolták, össze kell vásárolni annyi földet, amennyi egy idő után elég lesz egy ország alapításához. Ha úgy tetszik, Izrael is így kezdődött.
2. De az afrikai Libéria is úgy jött létre, hogy a XIX. század első felében a felszabadított rabszolgáknak új hazát keresve kezdték meg az ottani területek felvásárlását, elfoglalását és az emberek oda telepítését.

Jó, Libéria talán nem a legsikeresebb példa.

De ha Sawiris elég álhatatos, akkor lehet, hamar kiderül, hogy valóban működőképes lehet egy állam, amelyik a szemünk előtt születik meg. Ráadásul, nem kell naponta ötször meghallgatnom, hogy

1. Ezek szemetelnek.
2. A gazdag arabok nem is segítenek.

Szóval, éljen a Remény!

D. J.

Ez volt az elmúlt 10 nap. Orbán csak annyit tanult belőle, hogy az USA lebombázta Líbiát, ahonnan jönnek a menekültek. (Pedig Magyarországra nem jönnek a menekültek Líbiából.) Orbánnak még az is eszébe jutott, hogy külfödön irányítják a sajtót. (Ehhez kommentár se kell.) Valamint, hogy a külföldiek a 

a nép ellenében politizálnak.

Ők azok. Hát megvannak. Azonnal egy Békemenetet! Ezek a mondatok a magyar miniszterelnök teljes szerepzavaráról árulkodnak, pedig akadt volna számára levonandó tanulság bőven.

Nézzük, mi mit tanultunk belőle!

1. Először is le kell szögeznünk: a kormány hazudott.

Ezt maga Orbán Viktor is elismerte, amikor Brüsszelben arról beszélt: "senki sem akar a menekültek közül Magyarországon, vagy Kelet-Európában maradni". De akkor vajon miért állította ennek ellenkezőjét a saját kormánya 2 hónappal korábban? Ti. hogy a menekültek majd elveszik a magyarok munkáját.

Nem vették el, nem veszik el, nem akarnak itt maradni. Szó nincs bevándorlásról, csak átvándorlásról.

Emellett a kormány hazudott abban, hogy a menekültek

1. gazdasági bevándorlók (főként háborús országokból jönnek),
2. terroristák vannak köztük (egyetlen esetről sincs tudomás),
3. fertőzéseket terjesztenek (szintén nem bizonyosodott be).

Ráadásul jellemzően tiszteletben tartották Magyarország törvényeit és kultúráját. Ha ugyan a kormány és szélsőjobboldali, porschés, futballnáci közönsége által képviselt kultúrán van mit tiszteletben tartani.

2. Európa nem akarja, hogy Orbán megmentse.

A kontinens tagországainak vezetői rég látott határozottsággal reagáltak a magyar kormány teremtette helyzetre, és utasították el az idegengyűlölő Fidesz-KDNP-s (és jobbikos) álláspontot. Az osztrák kancellár egyszerűen hazugnak nevezte Orbánt, és azt mondta, „aki azt állítja, hogy szöges dróttal megoldja a menekültproblémát, s utána ekkora káoszt teremt, az politikailag diszkreditálja magát".

A német lapok Magyarország kizárását követelték az Unióból, a volt amerikai nagykövet idegengyűlölőnek, a brit Guardian rohadt rezsimnek nevezte Orbán rendszerét, amely ellen közösen kellene föllépni. A svájci ellenzéki vezető pedig a magyar miniszterelnököt tiltaná ki a sajtok, a hegyek, az órák és a bankok országából. (Nyilvánvalóan Orbánnak az utóbbi fájna legjobban.)

Mindennek dacára Orbán nem tanul, butább, mint egy kiselefánt, és miután kiderült, hogy Magyarországról nem tudja kitiltani a menekülteket, mert nem ide jönnek, hát megszabná az osztrákoknak és a németeknek, mit tehetnek:

Le kellene zárni Európa határait, egyúttal Németországnak és Ausztriának világosan ki kellene jelentenie, hogy több menekültet nem fogad be.

Erre a szereptévesztésre és arroganciára már nincsenek is szavak.

Egyedül Angela Merkel nem rúgott bele a hétvégén Orbánba, de esett is a népszerűsége, mivel a németek 86(!) százaléka támogatja a krízishelyzetben lévők megsegítését, a kancellár viszint nem foglalt elég határozottan állást az ügyben.

3. Teljesen követhetetlen, zavaros, inkompetens az Orbán-kormány menekültpolitikája.

1. Senkit nem akar beengedni, de tavaly ősztől mindekit regisztrál.
2. Uszít a közmédiában és óriásplakáton, pedig tudja, hogy senki nem akar itt letelepedni.
3. Európáért aggódik, miközben augusztus végéig mindekit kiengedett Ausztriába.
4. Kerítést épített a szerb határra, de azon mindekit átengedett.
5. Nem akarja, hogy itt maradjanak, de egy hete lezárta a magyar-osztrák határt.
6. Szigorította a Btk-t, de megsértette saját törvényeit, amikor átengedte az osztrákok embermentő konvoját.

Ebben vágjon valaki rendet.

Ha lehet találni egy épeszű magyarázatot, akkor az az, hogy Orbán minden lépését megelőzhette egy informális osztrák-német fenyegetés a határzárról. De ez még önmagában nem volna elég, bizonyára kellett hozzá a bajor jobboldal (a CSU) biztatása, hogy tartson ki, majd Merkel is megpuhul, és akkor ő lesz a hős, akik egyszerre megjövendölte és kikövetelte a zéró tolarenciát.

De ez már nem tud bekövetkezni, miközben a menekülthullámnak még messze a vége. Korántsem várják tízmilliók, hogy idejöhessenek, és elvehessék az európaiak munkáját/segélyét, de százezrek még vannak odakint, akiket nem fog tud megállítani Orbán, bármilyen szépen kéri is. Ha a szerb határon lévő kerítéserőd idővel megállítaná őket, akkor kerülnek kicsit a románok vagy a horvátok felé, és

ugyanoda jutnak.

A jelenlegi helyzet az, Magyarország nem fogadta el, hogy olyan határállam legyen, mint Olasz- vagy Görögország, ahonnan az Unió országai elosztják egymás között a menekülteket. Orbán voluntarizmusa miatt Magyarország még át is vállalja a görögöktől a terhek egy részét, miközben nem igényelt forrást Brüsszeltől, és amit ajánlottak, azt nem hívta le. Valamint az orsztrákok ismét lezárták a határt, és az ide érkező menekülteket senki nem osztja tovább. 

Ha magyar hatóságok kidobnak valakit ajtón, az majd betöri az ajtót, vagy visszajön az ablakon.

Ez azért nem olyan bonyolult belátni. Mostantól újabb káosz várható.

4. És ebből még csak belpolitikai hasznot sem húzott.

Prőhle államtitkár kimondta, mit gondolnak a kormányban az eddig agyondícsért kommunikációs offenzíváról:

a magyar társadalom óriási szolidaritást mutat a menekültek iránt, tehát hogyha a plakátkampánynak érdemi hatása lett volna a magyar társadalomra, akkor ez most nem így lenne.

Hasonlót mutattak a felmérések is. Megnégyszereződött ugyan a Magyarországon a bevándorlástól tartók aránya, de még minidg csak 13 százalékon áll. Emellett ugyan magas, de április óta érdemben csökkent(!) az idegenellenesek aránya. Nem véletelen tehát, hogy olyan volt a nemzeti konzultációnak nevezett uszítás, amilyen: meggyőzni igyekezett a kormány az állampolgárokat, és nem kikérni a véleményüket.

A tematizáció kétségtelenül sikeres volt, az országot polarizálni tudták, és addig se a Fidesz-kormány ügyeiről esett szó. Ám a párt támogatottsága érdemben nem javult. Talán megállt a csökkenés, és stabilnak látszik a vezetés, de éppen ugyanekkora előnyről buktak már három országgyűlési és egy halom önkormányzati választást is tavaly október óta.

Eddig a plakátokkal és a kerítéssel sikeresen keltették a problémát felismerő, határozott és cselekvő kormány illúzióját, mostantól az a kérdés, hogy

a választók az elmúlt 10 nap és a következő hetek történéseiben az orbáni menekültpolitika teljes kudarcát látják-e, vagy a szemetelő menekültek lesznek a felelősek a helyzetért.

Elírás miatt tűnt úgy, hogy akadt olyan állami vezető, aki mindössze 590 forint közpénzt költött a repülőtéri kormányváróban, mert 2011 óta csak a belépés oda 15600  forint, vagyis  egy kávé elfogyasztása nélkül is 19812 forintot kell leszurkolni a létesítmény üzemeltetőinek. 

Nemrég az Egyenlítő blog írt arról, hogy külföldi utanként tízezreket költenek el állami vezetők a reptéri kormányváróban még akkor is, amikor még aznap hazajönnek, mint amikor elmentek.

A kormány honlapján közzétett összeállítások közül csak a Miniszterelnökség tüntette fel a kormányváró használatával kapcsolatos költségeket, így az ő adataikból mazsoláztunk. A kancellária listáján Perényi Sigismund Péter helyettes államtitkár volt a rekorder, aki 64 ezer forintot közpénzt költött egyik külföldi alkalmából a váróban. Akadt sok olyan vezető, aki nem vette igénybe egyáltalán a szolgáltatást, de

az átlagos költés 20 és 50 ezer forint között mozgott.

A kancellária válaszából az is kiderül, ki is veheti igénybe manapság a kormányvárót:

1. az összes miniszter,
2. államtitkár,
3. helyettes államtitkár,
4. a kabinetfőnök,
5. illetve a kormánybiztosok.

Megkérdeztük a Miniszterelnökséget, mégis

miből tevődnek össze a kormányváró használatával kapcsolatos költségek.

A Kormányzati Információs Központ tájékoztatása szerint már annak nem csekély költsége van, ha a miniszter, államtitkár, avagy az arra jogosult beteszi a lábát a kormányváróba.

1. Alapesetben ugyanis 15600 forint plusz áfa, vagy 19812 forint csak belépni a helyiségbe.
2. Ehhez jön még a fogyasztás költsége.

Ráadásul, ha 48 órával az utazás előtt rendelik meg a kormányváró használatát, akkor 25 százalék, míg ha 24 órán belül, akkor 50 százalék felárat fizettetnek az érintett állami szervezettel az alapdíjon felül, így kerülhet majd 30 ezer forintba is akár csak a bebocsátás is.

Akkor is fizetnie kell ugyanakkor egy egy állami megrendelőnek, ha lemondják a kormányváró-használatot. 

Az utóbbi napokban nagy kereslet támadt a katolikus egyház bírálatára, amiért Erdő Péter azt találta mondani, az egyház azért nem fogadhat be menekülteket, mert akkor embercsempészetet követne el. Ez a dolog nyilvánvalóan nem igaz. Az embercsempészetet csak akkor lehet elkövetni, amikor

1. illegális határátlépésben segédkezünk,
2. valamint amikor anyagi haszonért biztosítunk szállást a migránsoknak.

Ezek egyike sem áll a katolikus egyházra, mint ahogy semelyik másikra sem. A bíboros legalábbis tájékozatlan, és azóta már finomított is az álláspontján.

De ettől eltekintve jogos-e kriktika az Erdő-nyilatkozat miatt? A dolog még a Guardianhoz is eljutott, a legfelháborítóbb egyházi nyilatkozatnak nevezte, kifejezezve reményét, hogy Ferenc pápa majd jól elbeszélget az esztergom-budapesti érsekkel.

És akkor mi van, ha nem beszélget el? A véleményük nyilván nem egyezik, de azért bírálni valakit, mert valamit nem csinált? Egyáltalán kellett volna neki tennie valamit?

Tartozik nekünk valamivel a katolikus egyház?

Röviden válaszolva: nem. Három ok miatt sem.

1. A katolikus egyház (és a baptista, a református, a rabbinista, a buddhista, a krisnás, etc.) nem tartozik semmit tenni a kedvünkért. Se menekültügyben, se másban. Ha akar, és ezzel nem sérti a hatályos törvényeket, akkor tesz. Ha nem, akkor nem. Semmi közünk hozzá.

A katolikus egyház ma Magyarországon (Semjén, Harrach és Orbán urak kívánsága ellenére) nem tölt be közhatalmi szerepet, és közfeladatokat is mértékkel lát el. Talán még az is sok: nem kellene még arra buzgatni, hogy kapja vissza a középkor után elveszített feladatait, mert ahhoz majd jogkörök is járnak.

A katolikus (illetve bármelyik) egyház ma civil szervezet, egy a sok közül, 

bár kétségtelenül privilegzált helyzetben, de nem tartozik állami feladatokat ellátni. Tagjain kívül senkinek nincs semmilyen beleszólása a dolgaiba, leszámítva az állam törvényességi felügyeletét, meg az esetleg kiszervezett feladatokkal való elszámolást.

Cserébe a katolikus egyház se szólhat bele senki más életébe, aki nem tagja a szervezetnek. És ez így vagyon jól. Erdő Péter - becsületére legyen mondva - be is tartja ezt a felosztást. Nem követel magának beleszólási jogokat az állam polgárainak életébe, miközben az egyháztörténetre korántsem ez volt a jellemző. Cserébe az állam kiad - és megfizet - bizonyos feladatokat, mint a műemlékek fenntartása, valamint egyes oktatási és szociális intézmények működtetése.

Igen sajnálatos módon, fizetünk nekik közpénz a hitéleti feladatok ellátására is, amihez aztán végképp semmi közünk pedig. Azt a híveknek kellene finanszíroznia; azoknak, akiket érint.

Ezt leszámítva azonban

szerepzavar a menekültek ellátását a katolikusokon számonkérni.

Ha ez feladat, akkkor állami feladat: bíboros-érsek viszont se nem belügyminiszter, se nem kormányfő, és még csak nem is a felettes énjük, és ez is így van jól.

Abszurd dolog kívülől számonkérni a katolikusokat

1. a menekültek ellátása,
2. a nő papság nem engedélyezése,
3. az egynemű  házasság megtagadása,
4. az abortusz vagy a fogamzásgátlás tiltása miatt.

Ha valakinek ezek nem tetszenek, nincs más dolga, mint kilépni az egyházból. Az egyházon belülieknek viszont

joguk van úgy gondolkodni, ahogy nekik tetszik, bármennyire irracionális is. Egészen addig, amíg ezeket nem tennék kötelező normává a kívülállók számára is.

A problémák majd ott kezdődnek. Addig azonban a nem katolikusok előtt legföljebb annyi a tennivaló, hogy egy választáson olyan pártokra szavaznak, amelyek nem kívánják erősíteni az egyház társadalomban betöltött szerepét.

Ehhez szorosan éppen nem tartozik hozzá, hogy feladatokra kötelezzük őket, pl. a menekültügyben.

2. Különösen érdekessé az teszi a dolgot, hogy a katolikus egyház szerep(nem)vállalását bibliai hivatkozásokkal éri kritika. De hát milyen tekintélye lehet egy innen-onnan összeollózott ókori valllási iratgyűjteménynek? Az Ószövetség szövegei egymással vannak ellentmondásban, az Újszövetség iratai időnként saját maguknak is ellenmondanak: a XXI.század elején

semmi alapja nincs, hogy a Szentírást szentírásnak tekintsük.

Egy transzcendesnek nevezett dologhoz nincs köze a létező világnak (és amennyiben lenne, úgy már nem lenne transzcendens). De hogy nem transzcendens, azaz a létező világ része, arra egyszerűen semmilyen adat nem került elő az utóbbi kétezer évben. (És más vallásokat is beleérve az írott történelem egészében sem.)

Egy fiktív próféta, vagy még inkább egy kudarcba fulladt és kivégzett világvége-prédikátor alakja köré szőtt mítoszok és mesék miért bírnának olyan tekintéllyel, hogy két évezreddel később is számonkérhetők lennének mai közszereplőkön? Ezek nem isteni parancsolatok (Isten léte kevésbé valószínű, mint a Loch Ness-i szörnyé, ha ugyan nem önellentmondás), nincs szakciójuk, mert nincs túlvilág, tekintve, hogy a lélek nem halhatatlan. Semmilyen tény nem mutat ezek ellenkezőjére.

Nem az a probléma a katolikus egyházzal, hogy ókori, közel-keleti mesegyűjtemény szentenciáinak nem tesz eleget, hanem az, hogy egyáltalán figyelembe veszi, és terjeszti őket.

Ilyen tekintetben semmi nem különbözteti meg őket az ezotévés látnokoktól, a kanálhajlítóktól, az oltásellenesektől, a homeopatáktól vagy egyéb csodadoktoroktól.

Azonban - bár ezek kétségetlenül egytől-egyig sötét babonák - megakadályozni mégsem lehet ennek propagását. Igaza volt Chestertonnnak: "amikor az emberek nem hisznek Istenben, akkor nem semmiben sem hisznek, hanem bármiben". Az ateizmusnak tehát van értelme, a harcos ateizmusnak viszont nincs: az emberek meggyőzhetetlenek vallási ügyben. Pál apostol nem titkolta, hogy "a hit a remélt dolgok valósága, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés."

De aki elhiszi, hogy a remélt dolgok csak azért vannak, mert ő reméli, és bizonyos dolgok akkor is léteznek, ha azokra semmi nem utal, azt nem lehet rávezetni álláspontja tarthatatlanságára.

Mit lehetne kezdeni azzal, aki elfogadja, hogy a feltámadás lehetséges, a víz borrá, a bor meg vérré változik?

Komolyan az a legnagyobb baj a katolikus egyházzal, hogy nem tesz eleget finoman szólva is kétes hitelű ókori iratokban szereplő fiktív alak kívánalmainak? Ezeket soha, senki nem tartotta be. És miért is pont azokat kellene betartani?

3. Közkeletű tévedés, hogy azért, mert Európa a keresztény értékeken alapul. Nem. Európában kétségtelenül vannak magukat kereszténynek vallók, nem is kis számban (bár például a spanyol hívők száma az utóbbi 20 évben megfeleződött, a britek, a csehek, meg a skandinávok között meg máris többségben vannak az ateisták), valamint a kontinens országainak történelme évszázadokok át keresztény ideológiával átszőve zajlott, de Európa már rég elveszítette vélt identitását.

Egyfelől azért, mert ilyenje nem is volt neki: az egyes emberek hite és a ceremoniális körítés még nem jelent identitást. Európa sokkal inkább a Római Birodalom meghatározotságait vitte tovább (részben kétségtelenül a katolikus egyház közreműködésével), és az itt lakók élete szabályozása a római jogon alapszik.

Valamint azért történt egy s más az utóbbi 500 évben, noha a tradícionalisták szívesen kitörölnék a racionalitásnak, a tudományos forradalomnak, meg a felvilágosodásnak még az emlékét is. Természetesen sokkal kényelmesebb volna visszatérni az antropocentrikus világképhez, amelyben nincs valós halál, ellenben egy jóságos apafigura vigyáz a teremtményeire - ez pillantnyilag nem látszik lehetségesnek.

Európa ma már nem keresztény, hanem elsősorban szekuláris.

Lakóinak életét nem a keresztény morál, hanem a pozítív jog szabályozza, amelynek alapelvei a római jogból származnak. És az erkölcsnek nevezett íratlan (valamint folyton változó) szabályok is az antik rómaiktól veszik a princípiumaikat: a szabadságot, a méltóságot és a tisztességet.

A szélsőjobboldal (beleértve a magyarországi kormánypártokat) a közel-keleti bevándorlástól a keresztény Európát félti.

Átaludhatták az utóbbi néhány száz évet. A Nyugat-Európában kétségtelenül létező iszlamizmus nem templomokat robbant, hanem vonatokat, metrót vagy újságszerkesztőségeket. A mohamedán fundamentalistáknak több eszük van, mint a hasonló keresztényeknek: fölismerték régen, hogy a másik irracionalitás nem ellenfél, sőt, sok bennük a közös.

Az iszlamisták opponense nem a kereszténység, hanem a világi állam, amely

1. a lehető legkevésbé korlátozza a szabadságot (hacsaknem éppen a keresztény Európa védelmére hivatkozva),
2. minden polgárának (sőt, a nem állampolgárainak is) biztosítja (vagy legalább nem teszi lehetetlenné) a méltóságot,
3. és mindenkitől megköveteli a tisztességet (hogy legalább ne ártson).

Ellenben éppen

a kereszténységre hivatkozó magyar kormány korlátozza a személyes szabadságot,

hogy ezzel is védje Európát, és éppen az bánik legrészvéttelenebbül az átutazó szíriaiakkal. Ebből is látszik, hogy a részvét, meg a humanitás nem keresztény, hanem általános emberi erény, és időnként azok birtolkolják legkevésbé, akik leginkább hivatkoznak rá.

Kereszténység nélkül Európa ma már jól meglenne: az csak díszlet a szekuláris kontinensen. Pápák halálakor, választásakor, temetésekor lenyűgöző látni a későókori, középkori külsőségeket, ám az egyház mára messzire került az európai problémáktól. Ezt ismerte föl az argentin Bergoglio bíboros, amikor se a ceremóniákhoz, se a dogmává merevedett hagyományokhoz nem látszik ragaszkodni, bár mind a konzervatív egyház, mind annak hívei mereven ellenállnak a megújulásnak.

Az egyház végképp anakronisztikus képződmény. Történelmi látványosság. Aki akarja, az persze elfogadhatja az iránymutatásukat, nem tilos, csak értelmetlen. Az asztrológiában is lehet hinni, míg a többieknek nem ártunk vele. És aki akar, az számon kérhet bármit egy civil szervezeten, az se tilos, de az is értelmetlen. De azon elgondolkodhatunk, milyen bizonytalan hagyományokra, kétes és hamisított dokumentumokra, fiktív szereplőkre hivatkozva szólítjuk föl őket arra, amihez semmi közük.

És hogy mennyire tiltakoznánk akkor, ha a feladatokhoz jogokat is vindikálnának maguknak.

Mindig nagyon jó érzés, ha külföldön belebotlok egy magyar vonatkozású alkotásba. Így volt ez Máltán is, ahol teljesen véletlenül vettem észre ezt az  56-os emléktáblát. Nagyon meglepődtem, hiszen mégsem egy szomszédos ország. Joggal merült fel bennem a kérdés, hogy mégis hogy került oda? 

Kicsit utánaolvastam, és kiderült, hogy a tábla avatásának apropója az volt, hogy Máltán megemlékeztek az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójáról és a magyar nagykövet átadta a máltai köztársasági elnöknek "A szabadság hőse" emlékérmet is. Ugyanis mint írják:

“Több ezer magyart meggyilkoltak a forradalom alatt, és ezrek menekültek el az országból. Sok magyar gyereket európai családok fogadtak örökbe, és néhányat közülük máltai családok.”

Vajon milyen lett volna, ha ezek az európai országok ahelyett, hogy befogadtak volna minket, ugyanúgy álltak volna hozzánk, mint a mi kormányunk a bombázások és kegyetlenkedések elől menekülő szírekhez?

Ha tárt karok helyett kerítések fogadtak volna minket?

Orbán Viktor visszautasította a jelenlegi menekültügy és az 1956-os magyarok helyzete közötti párhuzamot. Indoka szerint “1956-ban sem úgy volt, hogy a magyar menekültek Bécsben szabadon „kóricáltak”, hanem létrehoztak egy befogadóállomást, ahová beengedték a magyarokat – vagy befogadó családoknál szállásolták el őket –, akik ezt követően leadták az igényüket, hogy hova szeretnének menni, majd az illetékes állam hatóságai vagy engedélyezték ezt nekik, vagy nem.”

De kérdem én, hol vannak a mi befogadó állomásaink? Bicskén, ahová úgy vitték el a menekülteket, hogy közben átverték őket? Ahol erőszakkal próbálták ott tartani őket, holott nem is akartak az országunkban maradni?

Hol vannak a befogadó családok? Vagy Orbán azokra a magyar civilekre gondol, akik önszerveződő módon segítették élelemmel és segélycsomagokkal a menekülteket, sőt látták vendégül őket saját otthonukban? Mindeközben a kormányunk hagyta volna ott rohadni szerencsétleneket a Keletiben.

Lehet itt érvelni törvényekkel, meg egy ország jogaival, de álljunk már meg egy pillanatra, és gondolkodjunk már el annak a szónak a jelentésén, hogy “emberség”.  Sajnos nem kell túl messzire visszamennünk az időben ahhoz, hogy beleképzeljük magunkat egy hasonló szituációban. 1956-ban mi is számíthattunk segítségre, miért tagadjuk meg akkor most ugyanezt?

Bizonyos szempontból a menekültválság egészen jól jött a kis vezetőnek, aki imádja, ha van valami ellenség kéznél. A filozófusok, a hajléktalanok, a korengedményes nyugdíjasok és a nyugdíjpénztárak elfogytak. OK, itt vannak a cigányok, a zsidók és a biciklisták mindig – de az azért mostanában taktikai okokból csak mérsékelten használhatóak, ezért nagyon gyorsan importellenség után kellett nézni. És ahol a szükség, ott a segítség.

A kormány, a bölcs Orbán vezetésével, meg is kezdte a felkészülést.

Plakátokat gyártatott röpke párszáz millióból, magyar nyelven, amely szerint a menekültek tartsák tiszteletben a kultúránkat. Ez a kívánsága a miniszterelnöknek elég jól teljesült. Ugyanis azt még a legelvetemültebb jobber/rasszista médium sem merte állítani, hogy kukákat gyújtogattak volna, rendőrökre támadtak volna, autókat borogattak volna – ami pedig a magyar kultúra integráns része.

Igen, a fociról beszélek. A foci ma a legjobban állami pénzekkel kitömött, a nagyvállalatok által leginkább támogatott pénznyelő kulturális vállalkozás.

A mi legfőbb kultúránk.

Aztán kiplakátoztatta a derék Orbán, hogy ne vegyék el a munkánkat. Kérése értő fülekre talált. Annyira nem veszik el, hogy Németországba vágyik a többségük, ahol bizony munkához fognak jutni, pénzhez, keresethez, adót fognak fizetni, fogyasztanak és a többi. Ez is meglenne.

Kétségtelenül akadtak azért fennakadások a programban. A menekülteket igyekeztek így-úgy provokálni, hátha megelégelik a dolgot és rendeznek valami nagyobb svédtorna jellegű megmozdulást a városban – és akkor alaposan rájuk támadhatna, mondjuk, a szuperegység, a pretoriánus testőrség, a TEK. De sajnos, még a legnagyobb Orbán számításaiba is csúszhat apró hiba, és ez a kis vezető legnagyobb bánatára elmaradt.

Sebaj, így is azért ki lehet találni, hogy

a menekültekre hivatkozva szükségállapotot lehet elrendelni a kormány által.

Ez minden diktátor nagy kedvence, ezt imádják. Téli estéken a diktátor klubban összegyűlve gyakran szóbahozzák, ki milyen trükkel tud szükségállapotig eljutni. S bizony még az öreg rókák is elégedetten csettintenek, kezükben a szűzleányvéres serleggel, hogy ez a Viktor gyerek, ez nem is teljesen tehetségtelen, tényleg, lassan be kellene venni a klubba. Egy ajánlója, a Putyinka már van. Ki vállalja még?

És ráadásul még a mellékhadszíntereken is hány, de hány győzelem szegélyezi a vezénylő tábornok útját.

Itt van mindjárt a katolikus egyház skalpja, amely vezetője által maga bizonyított be, hogy mennyire is respektálja a főkegyúri jogot. A magyar katolikus egyház feje inkább igazodik a kis vezetőhöz, mint a pápához. Na ja, Róma messze van. És a della sem onnan jön.

Akadtak azért veszteségek is.

1. Egyrészt, kiderült, hogy honfitársaink egy része megtartja normális, józan eszét akkor is, amikor pedig a hatalom nagy erőkkel nyomul. Igen. Adományt gyűjt, segít. Úgy tesz, ahogy kell.
2. Másrészt, az is érdekes, hogy azok a menekültek értek el valamit, akik nem hajtották önként járomba a fejüket. Akik küzdöttek, akik közösen, együtt képesek voltak cselekedni. Nos, ők már nagyjából Ausztriába értek.

(Hogy ez tanulság lenne mindazoknak, akik itthon oly előszeretettel törődnek bele, hogy nem lehet. Semmit sem lehet. Meg különben is félünk. És ugye, semmit nem lehet. Félünk. Orbán bácsi mi jók vagyunk, adnál két lukas garast? Hát, ezt magam sem tudom.)

Természetesen, a menekültválság java még csak most jön.

Nem olyan nagyon egyszerű ügy ez valóban. Különösen itt, Magyarországon, ahol egy pöttöm ember (jellemileg értve) próbálkozik valami kis belpolitikai hasznot húzni mások szenvedéséből.

Mondjuk „mi” választottuk meg. Talán ideje lenne nekünk elküldeni, mielőtt még nagyobb bajt csinál.

Dési János

(Kép: hirado.hu)

Az elmúlt hetekben érdekes vita bontakozott ki arról, hogy Petrás Mária vajon kompatibilis résztvevő-e egy zsidó kulturális fesztiválon, miközben előszeretettel működik közre vállaltan szélsőjobboldali, kirekesztő, rasszista, antiszemita eseményeken.

A vádak között volt, aki felsorolta, hogy Petrás annak a Döbrentei Kornélnak a felesége, akiről a keresztényi könyörület az utolsók között jutna eszünkbe.

Természetesen, egy feleség nem felelős férje politikai nézeteiért. Még csak

az sem biztos, hogy egyetért vele.

Nos, ezt a képet árnyalja az a csinos részlet, amely a Magyar Fórum - antiszemita, rasszista, kirekesztő, gyűlöletkeltő stb. folytassam? – című lap 2013. december 18-i ünnepi számában jelent meg.

Itt Petrás többek között a következőket mondja, amikor azt a könnyfakasztóan romantikus történetet meséli el, miként ismerkedett össze a Döbrenteivel, hogy amikor „Kornél beszéde elhangzott a Tilos rádió előtt, két író barátom közvetítésével küldtem neki egy napba öltözött Máriát ábrázoló kerámiát bátorításként”.

Nos, talán akadnak még akik emlékeznek Döbrentei beszédére. (Az erős idegzetűek itt akár meg is nézhetik.)

Aki nem akar Döbrentei mmunkásságában elmélyedni ennyire, annak Para-Kovács Imre egy akkor megjelent írásában így foglalta össze a beszéd lényegét:

„Döbrentei Kornél, alternatív Kossuth-díjas költő, műfordító a Tilos Rádió előtt rendezett tüntetésen elérkezettnek látta az időt, hogy rámutasson a magyarság igazi problémájára, ami szakállas elnyomók képében telepszik reá, a demonstráló tömeg pedig boldogan ismerte fel a nem túl szellemesen körülírt gonoszt, és önfeledt Mocskos zsidók!, Mocskos zsidók! skandálásba fogott legott. A tömeg az olyan, hogy bizonyos hívószavakra üvöltéssel reagál, a szónokok pedig elég pontosan tudják, hogy mivel lehet a csürhét ugrasztani. A tömeg nem hülye, például senki sem kiabálta azt, hogy Télapó!, Télapó!, pedig neki is van szakálla.”

Ja, miután a Kalász Márton vezette Tömegír, akarom mondani Írószövetség nem határolódott el Döbrenteitől, több mint nyolcvan igazi író, Parti Nagy Lajos vezetésével kilépett a gittegyletből.

De most már azt is tudjuk, Petrás kis szíve hangosabban kezdett dobogni a beszéd hallatán, s

Döbrentei veretes gondolatai is kellettek ahhoz, hogy a két szerető szív egymásra leljen.

A csángó népdalok ettől persze még lehetnek szépek.

 D.J.

Nahát, egy emberként örülünk. Végre megszavazta a parlament, hogy bejöhessenek a rendőrök, a katonák, a mezőőrök és a pénzügyőrök kis monoszlói parasztházamba, éjjel vagy nappal, feltéve, hogy feltételezik: migránsokat rejtegetek. Vagy csak vendégül látom őket, beugrottak egy unikumra, sütit hoztak kóstolóba, fröccsözünk, kvaterkázunk, persze szigorúan államellenes célzattal.

Franci, német illegális bevándorló, itt följebb a Hegyi utcában, a múltkor beugrott hozzám, bajor módra abált szalonnát hozott, valószínűleg avasat, de még mielőtt megkóstolhattam volna, rajtunk ütöttek a fináncok. Nem csöngettek, nincs is mivel, hanem ránktörték a kertkaput, földre tepertő, kezünket hátrabilincselték, üvöltöttek velünk, de nagyon kedvesen azért, csak az egyikük taposott a fejemre, mint később megtudtam, preventíve, amilyen édes-kedves és civilizált, direkt gumitalpú munkásőrbakancsban, nehogy összekócolódjon a frizurám.

Na, Franci nem járt ilyen jól. Nix dajcs, üvöltötték a fülébe, jól meg is csapták a bikacsökkel, és persze csak egy kis zsírpapír volt nála, az is meglehetősen paprikás, semmi NATO-vízum, rácseszett. Most menekülttáborban van, oszlophoz bilincselve, elektromos áram alatt, várja ügye elbírálását, de hát a járásbíróság sajnos nagyon leterhelt, addig a felesége se mehet be hozzá a túróspalacsintával.

Már tud egy pár afgán szót, erősen gondolkodik, hogy áttér a muzulmán hitre, s mindenáron szülőföldjére, Németországba akar továbbmigrálni.

De ő még aránylag jól járt, nem úgy a polgármester, akiről kiderült, hogy rác, vagyis délszláv felmenői vannak, legalábbis anyai ágon. Senki sem tudja már, hogy kerültek az ősei a faluba, de a kormány legújabb rendelete szerint itt meg se házasodhatott volna, mert így

vérszerződést követett el.

A gyerekei mind törvénytelenek, bele sem merek gondolni, mi lesz velük, hová fogják őket deportálni, s lesz-e elég EU-kompatibilis marhavagon vagy hűtőkocsi hozzá.

A polgi egyébként nem is vendégségben bukott le, hanem a saját házában, amikor gyanútlanul otthon tartózkodott, és arra készült, hogy grúz teát főzzön magának. Ez szúrt szemet a helyi Fidesz—KDNP-megbízottnak, aki korábban maga is elindult a falu vezetőjének címéért, de csúfosan alulmaradt, mert állítólag csak kedden és vasárnap józan valamennyire, amikor is a bolt népesség-fogyásellenes okokból nem nyit ki. Ő értesítette azután a tapolcai Nemzeti Idegenellenes Központot, akik habozás nélkül szirénázó helikoptert küldtek a helyszínre, mint lájuk, nem is ok nélkül.

Ami azt illeti, ravasz trükk volt, hogy a polgármesterünk vezetékneve Köveskáli, ezzel szinte mindenkit megtévesztett itt, és direkt csak az anyja neve Kovacsics, ami mindjárt más, és

semmi értelme sincs.

Mostantól ki is doboltatták a konkrétan hülye Paprikás Jancsival, a kisbíróval, valamint kirajzszögezték a mindig zárva tartó kisboltban, hogy a faluban mindenki az anyja nevével az ingzsebe fölött köteles közlekedni akár gyalog, akár bicikli által. A nagyszülők vezetéknevét zsebkendőre kell hímezni és felszólításra ezt is fel kell mutatni, még náthajárvány idején is, hadd hulljon a férgese.

Ám aki azt hiszi, hogy a mi falunkban a délszláv bevándorlók jelentik a közbiztonságra a legnagyobb veszélyt, óriásit téved. Minimálisan is nincs teljesen tisztában a nálunk fennforgó vérfertőzöttségi helyzettel.

A helyi református közösség megbontására ugyanis vagy negyven évvel ezelőtt elkezdtek betelepülni hozzánk – hívatlanul persze – Budapestről a romlatlan vidéki földekre leszivárgó fővárosi zsidók, akik egy sajnálatos történelmi félreértés folytán nem egészen lettek kiirtva mind egy szálig a múlt század közepén,

az utolsó előtti átfogó állami idegenellenes kampány keretében.

Namost ezek egyáltalán nem integrálódtak a falu egészséges néprajzi szövetébe, a körmük sem mindig fekete szegélyes, amire pedig a központi utasítás szerint most fokozottan ügyelni kell. Bosszantó az is, hogy némelyikük házában cirkófűtés található, ami szintén nem NER-kompatibilis, azonkívül műanyagból készült házipálinka és tablettás bor helyett előfordul, hogy unikumot, ne adj isten skót viszkit isznak, és szélsőséges esetben el van állítva náluk a távirányító a kötelező M1 csatornáról.

Ez is csak az utóbbi időben derült ki róluk, amióta itt mindenki más önkéntes rendőr lett, s kopogás nélkül jönnek be, bőszül távirányítanak, kiszolgálják magukat a hűtőből, az első éjszaka jogát gyakorolják.

Aranytárgyakat is keresnek, de adott esetben megelégszenek az ezüsttel és a műanyag IKEA-evőeszközökkel is. Nálam tegnap két palack új-zélandi importbort találtak, de azóta minden rendben, részben megittam, részben pedig el is kobozták. Elvitték a tévét is, hiába tiltakoztam, hogy

csak magyar csatornákat lehet rajta fogni, s azok így vagy úgy mind kormánypártiak.

Távoztukban még egy nagy fehér Dávid-csillagot is mázoltak a kapura, de rendkívül humánusan, mésszel, nem emberi vérrel, és nem is minden ablakomat törték be.

Mégiscsak barátságos nép ez a magyar.

Legalábbis a jövő heti kormányülésig.

Tardos János

Az, hogy az Orbán-kormány nem a menekülteken akar segíteni, azt már régóta sejtjük. A menekültügy ma Európa egyik legégetőbb kérdése, amelynek nincs gyors megoldása, még akkor sem, ha valaki komolyan azt szeretné, hogy a világ egy kicsit élhetőbb legyen.

Ám az Orbán-rezsim ma, amúgy Európa nagyobb részével szembemenve,

szánt szándékkal élezi az amúgy sem egyszerű szituációt.

A Magyar Államvasutak egész hétfő estig eladtak vonatjegyeket Európába a menekülteknek. De persze érvényes okmányok nélkül már Hegyeshalomnál le kellett szállniuk, majd már föl sem szállhattak a vonatokra a Keletiben. (És utóbb már vonatok se indulnak.)

De akkor mi lesz a már megvásárolt, érvényes vonatjegyekkel? Münchenbe a jegyár akciók és kedvezmények nélkül 100 euró körül van, ami egy öttagú családnak már

több mint másfélszázezer forint.

Természetesen a MÁV megtéríti az árukat - ígérték meg. És tényleg. A MÁV visszafizeti a jegyárat,

1. illetve csak annak 80 százalékát, a többi a kezelési költség (a bankok is kisebb árréssel dolgoznak)
2. 30 napos elbírálás után (mit kell ezen elbírálni? és hol fogja kivárni egy menekült?)
3. ha megjelölik az utazás lemondásának okát (pl. nem engedték be őket a pályaudvarra)
4. a visszajárót bankszámlára utalják (ami nyilván minden menekültnek van)
5. ha a visszatérítési igénylapot magyarul kitöltik (magyarul!)
6. az igénylőlaphoz viszont mindenféle személyes okmányok adatai szükségesek (amikkel nyilván minden menekült rendelkezik).

Ausztria tavaly karácsony óta leszállítja a nemzetközi vonatokról a papírokkal nem bíró migránsokat, tehát mindenkit, akinek nincsenek papírjai és nem tud elbújni. A MÁV ennek dacára simán eladja nekik a vonatjegyeket, és bár nem ő tehet arról, hogy nem tudják használni,

úgyszólván nyerészkedik rajtuk.

Meglopja az ágrólszakadtakat.

A vonatjegy árát azoknak is csak teljesíthetetlen feltételek mellett fizetnék vissza, akiknek esélyük se volt igénybe venni a szolgáltatást. Ez igen hasznos országimázsilag, persze az is lehet, hogy épp ez volt Orbánék célja elrettentésileg. Azt kéne kiplakátolni a Balkánon, hogy 

Ha Magyarországra jössz, elvesszük a pénzed!

Háborús időkben a fosztogatást azonnali kivégzéssel büntetik. A menekültválság idején mi lehet az irányadó szabály?

(Kép: hvg.hu)

Közhatalmi szerv nem lehet pótmagánvádló, a Földművelési Minisztérium viszont egy ügyészségi hiba miatt készíttetett egy ilyen beadványt a Magyarországi Leader Egyesület egyik támogatásával kapcsolatban. A közzétett adatok szerint 7,6 millióért bíztak meg egy ügyvédi irodát a nemlétező eljárással. 

Július közepén a kormánypárti Napi Gazdaság terjedelmes cikkben számolt be arról, hogy a Földművelési Minisztérium különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt pótmagánvádas eljárást kezdeményez Gőgös Zoltán szocialista politikussal szemben.

A lap ugyanis azt állította, a tárca szerint félmilliárdos kár érte, amikor soron kívül fizettek félmilliárd forintos támogatást a Magyar Leader Közhasznú Egyesületnek, amiben Gőgös mint a minisztérium akkori államtitkára járt közben. Az ügyben a Központi Nyomozó Ügyészség hosszasan vizsgálódott, majd nem emelt vádat az ügyben senkivel szemben, sőt,

a bűnösnek kikiáltott Gőgös Zoltán gyanúsítotti kihallgatása se történt meg soha.

A földművelési tárca félmilliárdos vagyonzár elrendelését is kérte Gőgössel szemben. 

A Fidesz is ráugrott az ügyre, de aztán a Népszabadság feltárta, hogy a pótmagánvádnak nincsen jogi alapja. Az Alkotmánybíróság ugyanis korábban (éppen az ügyészség kérésére) kimondta. közhatalmi funkciót ellátó állami szerv nem léphet fel pótmagánvádlóként. A lapnak a Legfőbb Ügyészség el is ismerte, hogy fatális tévedés eredménye, hogy a nyomozást megszüntető határozatban "benne felejtették" a pótmagánváddal kapcsolatos lehetőséget. A hibázó ügyészeket felelősségre is vonták. 

Most az Egyenlítő Blog kiszúrta, hogy az FM szerződést kötött a Francsics és Társai Ügyvédi Irodával, amely az el sem induló pótmagánvádas eljárás végéig 7 millió 620 ezer forintot kap. A megállapodást május végén kötötték, míg az FM bejelentése júliusban volt, így jó esély van arra, hogy

történhetett az ügyben teljesen felesleges kifizetés.

Az Egyenlítő blog közérdekű adatigénylés keretében kikéri, mennyibe került az ügyvédi iroda felesleges megbízása és az ügy fejleményeiről természetesen beszámolunk.