Az elmúlt napokban sokan gúnyolódtak vagy éppen fanyalogtak azon, hogy egy olyan hölgyet neveztek ki sportügyi államtitkárnak, akiről korábban egy pucér fotósorozat is megjelent a Playboyban.
Én nem értek egyet ezekkel a nagyrabecsült kollégáimmal.
- Már miért lenne baj, ha egy államtitkárnak bizonyítottan jó a popsija?
- Ráadásul feszes a hasa?
- És a kebele is olyan, mint egy érett alma?
Szerintem, ha csupa Playboy-modellre cserélnénk le a kormányt, akkor határozottan javulna a nemzetközi megítélésünk, jobb lenne a sajtónk külföldön és még a legádázabb liberális lapok is kénytelenek lennének elismerni, hogy seggben erősek vagyunk.
Migránsügy ide vagy oda, pár jól elhelyezett popó és máris mindenki boldog lenne. Természetesen, egy jól kidolgozott, izmos férfi felsőtest is jó ajánlólevél lenne. Pocakosokat sajnos nem tűrünk, mert
a pocakos politikus a halálunk.
De most komolyan, miért kell szegény Szabó Tünde államtitkár asszonyt cikizni azért, mert igazán csinos, és ezt nem is félt megmutatni minekünk sem.
Ciccolina is milyen népszerű volt a maga idejében, pedig ő azért néhány pucér képnél merészebbet is vállalt, különösen emlékezetnék arra, amikor ő és a kígyó. (Egyikükön sem volt sok ruha a film készítésekor.)
Mondom, az egész sok szót sem érdemelne, messze nem ez a legnagyobb baj ezzel a kormányzattal. Sőt. Ismétlem,
még több Playboy-modellt kérünk a kormányzatba!
Ámde, a minap a Playboy után még valami durvábbra, pornográfabbra, ha úgy tetszik, disznóbbra vágytam. Így a kezembe vettem a Nemzeti Pedagógus Karnak nevezett korporatista szervezet etikai kódexének tervezetét. Na, ebben aztán az olvasható, hogy „olyan módon viselkedünk, beszélünk és öltözködünk, hogy az erősítse munkahelyünk és a köznevelés intézményrendszerének megbecsültségét, ezáltal is javítva azok feladatellátási képességét. Munkahelyünkön kívül is olyan magatartást tanúsítunk, hogy az erősítse a velünk érintkezőknek a köznevelés rendszerébe vetett bizalmát.”
Ez az MTI-, nem a Playboy-kép
Innentől kezdve végiggondolhatjuk a lehetőségeket. Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az I/a tanító nénijének. Pedig neki is nagyszerű, kerek a popója, harapnivaló a mellecskéje és szépen borotvált a puncija. Éppen, mint egy államtitkárnak. Ám ő mégsem mutathatja meg magát, mert akkor ugye a pedagógus kar majd kizárja kebeléből (már megint ez a kebel!), és akkor nem is taníthat tovább.
Vagy a pedagógusra és az államtitkárra ugyanazok a szabályok vonatkoznak, és akkor tessék, irány a Penthouse és a kacsintós pucér kártyanaptár. (A maga idejében én Ildi nénit, a kémiatanárt nagyon is szeretem efféleképpen elképzelni, nagy öröm hogy a következő generáció már nincs ilyesmi felesleges fantáziálásra kényszerítve, hanem szembesülhet a meztelen valósággal.)
De az is lehet, hogy felesleges hülyének nézni a tanárokat. Nagyszerű pedagógus lehet az is, aki mondjuk szerepelt egy férfimagazinban, és igazán pocsék az is, aki mindig állig begombolkozva – esetleg, hogy adjunk a kornak is valamit – mindig csadorban jár.
Egész pontosan, ha valakire rábízzuk a gyermekünket, akkor
nézzünk ki belőle annyit, hogy felesleges neki ökörségeket előírni.
Talán maga is megbirkózik a toalettjével, mindenféle hatalomtechnikai intézmények szíves közreműködése nélkül is. (Aki most e sorokat olvasva, azt sziszegi magában, hogy álszent bagázs, az számoljon el a saját lelkiismeretével és küldje be az anyukáját!)
Szabó Tündére meg igazán büszkék lehetünk, hogy nálunk még az államtitkárok is dögös csajok.
D. J.
