Provokatív cikk volt, végre valaki felháborodott valamin, én pedig szándékosan öntöttem a tűzre még egy kis olajat.
Apatikus a magyar társadalom, szótlanul tűri, hogy megalázzák, megpofozzák, belenyomják az arcát a sárba. Végre történt valami, még ha nem is egy lényeges ügyben, de emberek összejöttek és együtt tiltakoztak, közösségileg érdekérvényesítettek. Bravó.
Amikor megírtam a fenti blogbejegyzést (cikknek nem nevezném, irodalmi értéke nulla, maga a téma sekélyes, istenkém, ez van), másnap kisebb tömeg gyűlt össze, random ismerőseim hívtak fel és írtak nekem, hogy a kurvaanyámat mostmár, hogy írhatok ilyet, amikor libsi, buzivédő, zsidóbérenc lakájmédia-munkás vagyok. Aki mindig a gyengék mellé áll, mert úgy gondolja, ez a baloldaliság.
Ezzel a blogbejegyzéssel nem mosakodni akarok, inkább csak jelezni szeretném: a szoptatás-téma túl van izgulva. Senkinek nem vitatom el a jogát a szoptatáshoz ott és akkor, amikor akarja.
Anyukák, szoptassatok bátran és tüntessetek érte!
Teljesen szolidáris vagyok minden ilyen kezdeményezéssel. Helyeslem. Támogatom.
De: nem igazán fogta fel a művelt közönség az üzenetet. Nézzük újra, immáron direktebben, vicceskedés nélkül (lásd a 444 cikkét, ami elviccelte a dolgot: borzalom! Felháb!), mit értettem én azon, amit leírtam.
1. A hangsúlyok.
Millió ennél fontosabb joga van az anyukáknak, pl. az egészséges környezetben való szülés, amit naponta megsértenek durván. Ennek ellenére nem gyűlnek össze tömegek tüntetni. Ismétlem: ezeket a jogokat naponta ezerszer durvábban sértik meg, mint egy bunkó biztonsági őr a mekiben a szoptatáshoz való jogot.
Mindennapos sztori: Gézuka azért született két nappal korábban, mert a doktor úrnak más dolga akadt és nem akarta megvárni, amíg Gézuka magától, természetesen megszületik. Gézukát kikapták anyukájából.
Ahogy ma a kórházak állapota áll, én leendő apukaként inkább azon aggódom (és ezt javaslom a tüntetőknek, engem kurvaanyázóknak is): talán össze kellene gyűlni azért,
- hogy a gyerek normális körülmények között szülessen meg.
- Hogy legyen orvos.
- Hogy az orvost ne kelljen kitömni hálapénzzel.
- Hogy az orvos ne legyen idegbeteg, frusztrált és kialvatlan.
- Hogy a nővérnek legyen tisztességes fizetése,
- hogy ne öt ember munkáját végezze el egyedül.
- Hogy legyen tisztaság. Hogy legyen modern a kórterem.
Ahogy ma az oktatási rendszer áll, az a gyerek milliószor rosszabb tudástőkét kap meg, mint az ún. "fejlett nyugati államok" polgárai. Össze kéne gyűlni,
- hogy ne bezárják az iskolákat.
- Hogy legyen kötelező iskolába járni 18 éves korig.
- Hogy kapjanak a pedagógusok rendes fizetést és alkalmat a rekreálódásra.
- Hogy legyen hangsúlyos a nyelvtanulás, a gondolkodásra nevelés,
- nem pedig a náci írók dicsőítése.
(...és akkor ott vannak a szegények, a civilek, a cigányok, a zsidók és a homoszexuálisok, akiket ugyanúgy naponta elnyomnak, megkülönböztetnek, megaláznak, satöbbi, satöbbi, satöbbi, mégis, egy anyuka sem áll ki értük. Dögöljenek meg, ahol vannak...?)
Ezért nem tüntettek az anyukák. Miért nem?
Anyukák, a gyereketek egészségét és jövőjét milliószor jobban befolyásolja ez a környezet, amiben felnő. Az, hogy ti szoptathassatok a Mekiben, ennek töredék részét képezi: lényegtelen kis momentum a gyerek létezése szempontjából.
Mikor lesztek végre olyan tudatosak, hogy azért tüntettek, ami valóban fontos? Hol a felháborodás, hogy a gyerekek elől elzárják a felemelkedés útját? Mennyi is egy szülés, 100 ezernél kezdődik a hálapénz?
(Kép: 444.hu)
2. Mit keres egy szoptatós anyuka a Mekiben?
Erre a kérdésre nincs válasz. A meki kajái műanyagból vannak, úgy is nevezik a művelt, kifinomult nyugaton, ahol lehet szoptatni bárhol: trashfood. Anyuka ne egyen mekis kaját, és ne is etesse a gyerekeivel. Legyünk ennyire igényesek. Akármekkora bunkó, hímsoviniszta disznó is lehetek: de kérem, ez az anyuka és a gyerek érdeke.
3. Miért teher egy gyerek?
Forog egy ilyen narratíva manapság: anyukák panaszkodnak, hogy mekkora teher a gyerek. A gyerek nem teher. A gyerek öröm. Akkor is, ha pelenkázás közben arcon pisili az embert. Én is megtettem, szegény jó apukám jót röhögött, inget váltott és folytattuk.
Csak ez a frusztrált, idegbeteg és önző magyar közélet teszi ezt az emberekkel, hogy névtelenül őrjöngjenek, meg írjanak blogot arról, hogy mennyire rossz, hogy valakinek gyereke van és mennyire szenved.
- Mert nem mehet el fodrászhoz.
- Mert nem mehet be a mekibe.
- Mert kialvatlan.
Igen, kérem, ez ezzel jár. Fel lehet fogni humorral és optimizmussal, meg fel lehet fogni nyafogva, hisztériázva, hörögve, fog-összeszorítva, szitkozódva. Kinek mi.
4. A prüdéria.
Van, aki előveszi a mellét a mekiben, van, aki azt mondja: inkább félrevonulok, mert én prűdebb vagyok ennél. Ez teljesen magánvélemény. Én prűdebb vagyok, bocs. Nem vetkőzöm le a Városliget közepén, kutyasétáltatáskor, mert melegem van. Pedig rengetegen ott fekszenek fecskében, sőt, hatvanéves emberek félpucéron. Őket nem zavarja. Engem zavarna, ha ennyien néznének közben.
Végezetül:
előbb tessék alaposan elolvasni a dolgokat.
Nem átfutni rajta, aztán hörögve bekommentelni marhaságokat, meg trágárkodni. Tessék szépen elgondolkodni. Végigmenni a gondolati íven. Felfedezni benne azt, ami nincs leírva explicite. Sajnos, ez egy melós, időigényes módja annak, ha az ember olvas. Még akkor is, ha egy kis pimf blogbejegyzésről van szó.
