Gyíkemberek? Kemtrél? Zsidó-világösszeesküvés? Mind pamflet ahhoz képest, amit a valóság képes összehozni.
Hallott már a TTIP-ről? Nem ez, nem egy új növényvédő szer; ez egy megállapodás-tervezet. Nem baj, ha sosem hallott róla,
akik ugyanis tető alá szeretnék hozni, azoknak pontosan ez a céljuk vele.
Tiltakozók a TTIP ellen
A TTIP a Transatlantic Trade and Investment Partnership (Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség) rövidítése, amely számos megállapodási tervezetet tartalmaz, nagyrészt az Egyesült Államok és az Európai Unió között.
Amíg a mi szeretett vezérünk hülyeségekről vitázik az Európai Parlamentben, addig szorgos eurokraták éppen ezt a megállapodást igyekeznek összehozni.
Hogy miért érdekes mindez?
Mert a megállapodás fogja lefektetni azokat a kereskedelmi, pénzügyi, gazdasági szabályokat, amelyeket az európai és az amerikai cégek be kell tartsanak. Egyes vélemények szerint a megállapodás pedig igyekszik a két államszövetség, illetve a cégek között minél inkább lebontani a szabályokat, azaz például az élelmiszerbiztonsági, a környezetvédelmi, vagy a banki szabályokat, nem is beszélve az egyes, szuverén nemzetek szabályozását. Az EU persze mindezt cáfolja.
Mit jelent ez ránk nézve?
Ha a megállapodást elfogadják, például a globális cégek termékei szabadabban áramolhatnak az USA és Európa között, szinte vámok és ellenőrzés nélkül. Az ellenzők szerint az egészségügyet, az oktatást és a közműszolgáltatókat is teljesen a versenyszférára bíznák, azaz amerikai cégek is működtethetnek iskolákat, vagy szolgáltathatnak vizet Európában, és vice versa. A megállapodás - az ellenzők szerint - tehát
a teljes piacosításról is szól.
Az egyezkedés 2013-ban már elindult, nagyrészt titokban és antidemokratikus keretek között: akik egyeztetnek róla, azokat nagyrészt nem mi választottuk (például az Európai Bizottságot), és nem mi hatalmaztuk fel őket a döntés meghozatalára.
Ami idáig kiszivárgott az egyeztetésekről, az nagyrészt olyan civileknek és újságíróknak köszönhető, akik információkat kényszerítettek ki a tárgyaló felektől. Nézzünk meg néhány problematikus pontot a megállapodásból:
-
Egészségügy és oktatás
A közszolgáltatások, mint például az egészségügy vagy az oktatás, az első számú célpontok - állítják a kritikusok, akik szerint a TTIP célja, hogy ezeket teljesen piaci alapokra helyezzék, és eladhatóvá tegyék. Az Európai Bizottság szerint ezt a részt kiveszik a megállapodásból. Egy brit bulvárlapnak, a Huffington Postnak az angol kereskedelmi miniszter, Lord Livingston bevallotta: még mindig tárgyalnak róla.
Sokaknak ugyan megkönnyebbülést okozna Magyarországon mindez, hiszen jobb szolgáltatáshoz jutnának, de annak a 4 millió magyarnak, aki a szegénységi küszöbnél, vagy alatta él, ez gyakorlatilag halálos ítélet lenne: ha nem tudsz fizetni, ne is álmodj róla, hogy meggyógyítanak.
-
Élelmiszerbiztonság és környezetvédelem
A TTIP szabályozási megállapodása az EU standardjait közelítené az Egyesült Államok standardjaihoz - mondják a kritikusok. Az EU ennek az ellenkezőjét állítja.
Az USA szabályozása a kevésbé szigorú – Magyarország például GMO-mentes, azaz nem lehet génmódosított növényeket termeszteni. Ehhez képest, ha ezt bevezetnék, ennek búcsút is mondhatnánk. Az Egyesült Államok áruházainak polcain az élelmiszerek 70 százaléka már génmódosított növényekből készült, az EU-ban gyakorlatilag alig van GMO.
Vagy ott vannak a hormonok: az amerikai marhákat teletömik növekedési hormonokkal, az EU-ban ez tilos – a növekedési hormonok rákot okoznak, viszont a marhák több tejet adnak és nagyobbra nőnek tőle. A TTIP-vel lehetővé tennék az ilyen marhák behozatalát, vagy éppen a hormonok beadását a Magyarországon tenyésztett állatoknak is. (Az EU ezt cáfolja.)
De ott van a REACH, az európai vegyszerbiztonsági szabályozás is: míg Európában minden vegyszerről be kell bizonyítani, hogy biztonságos, mielőtt például szépészeti termékekben használnák őket, addig az USA-ban minden vegyszert fel lehet használni, míg ki nem derül, hogy veszélyes. Európában 1200 vegyszer van tiltólistán, az Egyesült Államokban csak 12.
Ignaciao Barcia Bercero és Dan Mullaney a 2014-es tárgyalások vezetői sajtótájékoztatót tartanak a TTIP-ről (fotó: Reuters)
-
Banki szabályozás
A TTIP ellenzői szerint ez a legdurvább: a bankszektor válságát okozó szabályokat főleg az Egyesült Államokban hozták (illetve: a szabályok eltörlése a válság egyik oka). A bankrendszerre vonatkozó szabályokat a TTIP szinte teljesen megsemmisítené, ami újabb válságot okozhat.
-
Állampolgári jogok
Nagy-Britanniában és más európai országokban nagy botrányt okozott az ACTA (Anti-Counterfeiting Trade Agreement) nevű kereskedelmi megállapodás, ami lehetővé tette volna az internetszolgáltatóknak, hogy monitorozzák az egyes internetfelhasználók szokásait, és ennek alapján reklámokkal bombázhassák őket. Az Európai Parlament 2012-ben szavazott róla, és nagy többséggel utasította el – Magyarországon hallani se lehetett róla.
A TTIP ennek elemeit hozná vissza, vagyis megszűnne az internetezők személyes szférája – sokan látnák, hogy Ön melyik oldalra klikkel, és ott mit csinál.
-
Munkahelyek
Az EU cáfolja, hogy a TTIP újabb munkanélküliségi hullámot indítana el; ugyanakkor sok munkahelyet vinnének át a cégek az Egyesült Államokba; ott ugyanis a munkaügyi szabályozás jóval rugalmasabb, a szakszervezetek sem olyan erősek, és a dolgozókat jobban ki lehet használni. Az európai országoknak azt javasolják a tárgyalók, hogy készüljenek elő biztonsági tartalékokkal az újabb munkanélküliségi hullámra.
A hasonló kereskedelmi megállapodások munkahelyek millióinak megszűnését eredményezték már: a NAFTA (North American Free Trade Agreement ) Mexikó, Kanada és az USA közötti megállapodás után egy millió munkahely szűnt meg az Egyesült Államokban 12 év alatt, míg a tárgyaló felek azt ígérték: több százezer fog létrejönni.
-
Demokrácia
A TTIP másik súlyos veszélye, hogy a cégeket az államokkal tenné egy szintre: azaz a cégek beperelhetnék az államokat, ha azok gazdaságpolitikája miatt profitot vesztenének. Vagyis: olyan cégek kezdenék el diktálni az egyes országok szabályait, amelyeket senki sem hatalmazott fel.
Egyes államközi megállapodásokban már szerepel ez a kitétel, például a svéd Vattenfall nevű energetikai cég számára így vált lehetővé, hogy sok millió euróra perelje Németországot, mert leépítik az atomerőműveket a fukushimai katasztrófa után. (Magyarország éppen atomerőművet kezd majd építeni, csak ötven évvel vagyunk lemaradva – gratulálunk!) Így szól bele egy energetikai cég abba, hogy egy ország gondoskodhat-e az állampolgárai biztonságos energiaellátásáról vagy sem.
