"A gyermek tiszta lap. A szülők, a pedagógusok és a társadalom felelőssége, hogy mivel írjuk tele. Ma egy ózdi óvodába látogattam feleségemmel együtt az álruhás országjárás keretében, ahol nagyszerű szakemberekkel találkoztunk, akik tisztában vannak a hivatásuk jelentőségével. Ez a mai nap óvóbácsiként szintén nagy élményt és sok tapasztalatot adott. Köszönöm a lehetőséget az intézmény vezetőinek, sok sikert és kellő megbecsülést kívánok minden óvodai dolgozónak! A gyerekeknek pedig nyugodt és szeretetteljes gyermekkort!" - írta Vona Gábor a Facebookon és képek is készültek, ahogy

a szélsőjobboldali párt vezetője a gyerekekkel társasozik, meg mesét olvas fel nekik.

(Forrás: Vona Gábor Facebook-oldala)

Íme, most következzen az Egyenlítő blog meséje az óvónéniknek, az óvoda vezetőségének és persze Balog Zoltánnak, az emberminisztérium führerének.

Kedves óvónénik, kedves Zolika,

ez a mese a társadalom immunrendszeréről szól.

Üljetek le szépen, és hallgassátok meg figyelmesen, mert ezt a leckét az emberiség 70 éve megtanulta, csak mostanság valahogy kezdik elfeledni. 

Volt egyszer, hol nem volt, egy kisváros, amely bizalmat szavazott egy náci párt képviselőjének. A náci párt képviselőjéből polgármestert választottak, akinek az az őrült ötlete támadt, hogy árpád-sávosra festeti a hivatal folyosóját. Nyilván, más probléma sosem fordult elő a kisvárosban, csak a hivatal folyosói voltak hanyagul lefestve. 

(Ismerünk a történelemből egy másik festőt, aki többre vitte, ő nem állt meg a falak lefestésénél, mert nem volt ennyire pitiáner. A pirosat persze szerette. Ő nagyobban gondolkozott, ki is robbantotta a második világháborút - bizonyára az óvónénik is hallottak róla - , aminek több millió áldozata volt. Erről az emberről sűrűn emlékeznek meg a szóban forgó náci pártban és éltetik folyamatosan.) 

De térjünk vissza a kisvároshoz. A pitiáner és kivagyi náci polgármester egy szép nap felemelte a telefont és felhívta a helyi óvoda főnökét, miszerint

az ő főnöke szeretne mesét olvasni a gyerekeknek.

Az óvoda vezetősége haptákba vágta magát, rémületében talán még a kezük is fellendült egy kicsit - ki tudja. Mindenesetre gyorsan el is menekültek az óvodából, hogy látniuk se kelljen, ami történik. Nem is válaszoltak a NOL-nak, mi történt ott igazából - hiszen ott se voltak. Zoltánka is lerázta magáról a felelősséget, ahogy egy jó politikushoz és gerinces férfihoz, ahogy egy lelkészhez illik.  

(A nürnbergi perben is sokan védekeztek úgy, hogy ők csak parancsot teljesítettek, meg nem is tudták, mi lesz a következménye. Meg ott se voltak.)

A főnök - a médiapropaganda szerint álruhás királyfiként (karszalag és kis bajusz nélkül, hehe) - végül persze elment az óvodába, elmesélte a meséket, belenézett a kisgyerekek szemébe, társasozott velük, még talán kénytelen volt elviselni a cigány- és zsidó gyerekek szagát is. Ki tudja. Hisz a főnök, igazi árjaként, még a kis fattyakat is képes elviselni. 

Hétfőn, amikor az óvónénik és a vezetőség bement az oviba, már alig-alig emlékeztek az eseményekre. Csak amikor belenéztek a tükörbe, meg a gyerekek szemébe, akkor történt valami. Tudták jól, érezték jól, hogy részesei lettek valaminek. Bűnrészesei. Makulátlan, fehér ruhájukra egy apró folt került.

Egyenes gerincük meggörbült, majd puhává, kocsonyássá vált.

Persze, ők ott se voltak. Azt se tudják, kicsoda Vona Gábor. A polgármester úr is, kicsit ugyan bohókás ezzel a festési mániájával, de hát kit zavar. Meg merne-e neki ellentmondani neki. Mesét is lehet olvasni a gyerekeknek, abból baj nem lehet.

Meg a világháború is messze van már. 

Később a vezér nagyon helyesen leírta a Facebook-on:

a gyerek tiszta lap, a társadalom felelőssége, mivel írjuk tele.

Az óvónénik most jól megmutatták, mivel kell teleírni, milyen gerinces, igaz magyarnak lenni! 

Íme, a mese vége, minden óvónéninek és Zolikának is nyugodt álmot kívánunk!