Két legyet üt egyszerre az Orbán-társaság.
A legfontosabb persze az, hogy pénzt szerezzenek a kis vezető régi álmára. A királyi vár einstandjára. Mert ne legyenek illúzióink. Orbán nem az, aki szereti feladni a terveit.
Ő a várban akar lakni, dolgozni.
A dinasztia alapításról még nincsenek híreink, de valóban felesleges kapkodni.
Első kormányzása idején a Sándor palotát alakíttatta, újíttatta fel a saját ízlése, nyakbősége szerint. Csak közbejött egy kis malőr, elverték a választásokon és szegénynek maradt Felcsút. Ó, azóta épült már ott egy s más, többek között stadion a kertje végében. De azért mégsem lehet a birodalom fővárosa ott. A királyi vár azért mégiscsak más. Most tehát nekiindul a közösségi intézmények kitelepítésének. Múzeum, könyvtár és egyéb amúgy is felesleges dolog, mehet, ahová akar.
Lesznek majd szép, reprezentatív termek, barokkos berendezés, sújtásos egyenruhába öltöztetett őrség, és minden, ami a XXI. század egy modern országában nélkülözhetetlen.
Orbán pedig majd itt a trónteremben fogadhatja a hódolók sokaságát.
(Aztán majd eljön a nap, amikor tőle vagy valamelyik leszármazottjától ez szépen vissza lesz foglalva és megnyitjuk akkor mindezt a szegény kis mezítlábas proletár-gyerekeknek. Sőt, talán még vajas kiflit is osztunk nekik, hogy ne éhezzenek.)
Szóval az egyik légy az a vár. De a másik légy sem kutya.
Ugyanis, most egy erős próbálkozás tanúi vagyunk, hogy a Gellért-hegy oldalában lévő egykori Kertészeti Egyetem csodás arborétumát elkobozzák és eladják. Ugye, a bevételből épül a trónterem.
És ugyanakkor ezzel jelentős csapást lehet mérni egy egyetemre, egy intézményre, ahol még maradt valami a szuverén gondolkodás lehetőségéből. Ahol még nem lehet uralni minden posztot. Mert miniszter vagy színházigazgató bármelyik kegyencből lehet egy perc alatt. De egyetemi tanár azért mégsem.
Szóval, az egyetemeket is alaposan móresre kell tanítani. Lenyesegetni a szárnyaikat. Megtanítani az ott dolgozóknak, hogy kuss.
Nem okoskodik, nem beszél vissza.
Igaz, (ma még), akinek nem tetszik, elmehet. Sok szabad egyetem működik a világban, nem kell feltétlenül itt maradni.
És illúzióink ez esetben se legyenek. Természetesen mindig akadnak olyanok, akik szívesen közreműködnek a leggonoszabb tervek végrehajtásában is. Könnyedén, mosolyogva teszik tönkre egykori kartársaik munkáját, lehetetlenítenek el másokat, szolgálják ki baksisért a kis vezető minden szeszélyét.
Ha egyetemet kell szétverni, hát azt. Ha környezetvédelmi területet, sebaj. (Ember mindenre van. Ne tessék izgulni, az Európai Unióból való kilépés utáni első kivégzésre már tolongani fognak a hűséges hóhér jelöltek.)
És azon se csodálkozzunk, hogy ha most a tiltakozás hatására esetleg egy picit visszavonulnak és mindent megígérnek, hogy ó dehogy. Csak rémeket tetszenek látni, meg az a gonosz ellenzék felé majd, mondjuk a nyári szünetet kihasználva könnyed kézzel beszántatják a gellérthegyi arborétumot. Ahogy nem kegyelmeztek Kishantosnak, a Természettudományi Múzeumnak vagy éppen a Wallenberg Szakiskolának.
Dési János
