A közmondásos magyar kishitűség valójában sohasem létezett, csak azok állították (de elég sokszor ahhoz, hogy beleivódjon a köztudatba), akik épp az ellenkező végleten állnak. Szerintük például semmi más dolga nincs az épp aktuális világösszeesküvéseknek, mint Magyarországon gerjeszteni belső problémákat, kizsigerelni, elnyomni, elűzni az ország lakosait, és elfoglalni földjüket, a modernkori Kánaánt. (Mert erre irigy mindenki, meg a magyarok zsenialitására.)

De most visszavágunk, és lenyomunk mindenkit. Simicska Lajos ugyan ellopta a showt, de sosem késő megemlékezni arról, hogy múlt pénteken a Magyar Olimpiai Bizottság deklarálta a rendezési szándékát a 2024-es nyári olimpiai játékokra.

Elment ezeknek az eszük. De komolyan gondolják.

Az olimpiai melletti legfőbb érv, hogy az emberek, márhogy a köznép támogatja, most éppen 60 százaléknyian. Mert ugye

• történelmi siker,
• meg regionális vezető szerep,
• és nemzeti összetartozás,
• valamint fejlődik az infrastruktúra.

Az ára meg kit érdekel.

Ez lesz a harmadik-negyedik próbálkozás. Először még Rákosi Mátyás akarta összetartani a nemzetet, de az 1960-as olimpiát Róma nyerte. Orbán Viktor fejéből 2001-ben pattant ki a dolog újra, 2012-re Londonnal kellett volna versenyezni, ha merő rosszindulatból le nem fújja a Medgyessy-kormány. A BOM már a 2010-es kormányváltás után lobbizott Orbánnál a 2020-ért, hogy, ugye, ez volna az elégtétel Trianonért.

A 2001-es projekt még kb. 500 milliárd forinttal kalkulált mint bekerülési költség. Ez 10 év alatt megtízszereződött, és már 5500 milliárdos büdzsét irányoztak elő. Ez kicsit kevesebb, mint az éves magyar költségvetés ötöde.

A 2020-as olimpiai park terve (kép: hvg.hu)

Ám minekutána ismerjük az ilyesfajta nagyberuházások természetét (a költségeik menetközben gyorsabban nőnek, mint Rogán Antal lakása a Pasa Parkban), nem indokolatlan 8-10 ezer milliárd forintos büdzsével kalkulálni, annak dacára is, hogy NOB 2020 után meghirdette az olcsóbb olimpiákat.

Ez körülbelül 30 milliárd dollár. Putyin egy éve több mint 50 milliárd dollárt költött a téli játékokra, amelyek amúgy jóval olcsóbbak. És ott állnak a máris lepukkant létesítmények kihasználatlanul, és fognak még állni sokáig. Ahogy állnak Athénban vagy Pekingben is például. Csak a kínaiak azt megengedhették maguknak, a görögök meg belerokkantak, és azóta is a 2004-es beruházási költségekre felvett hiteleket nyögik.

Magyarországnak gyakorlatilag semmije nincs készen a rendezéshez. A Papp László mellé kellene legalább még egy sportcsarnok, az új Puskás ugyan valószínűleg megfelelne a focitornának, de mivel nem lenne benne futópálya, kellene egy vadonatúj olimpiai stadiont is felhúzni. 300 milliárdért. Hova. Minek.

Budapesten közel sincs elég szállodai kapacitás, és ki ruházna bele százmilliárdokat, tudván, hogy utána senkinek se lenne rá szüksége. És az olimpiai falu. És a ferihegyi gyorsforgalmi helyett építendő autópálya.

Egy ilyen projekt nem más, mint az állami adóforintok (ti. a közember pénzének) átforgatása befolyásos és korrupt nagyvállalkozók (vö. oligarchák) zsebébe.

Az építkezések volumene miatt a munkálatok gépesítettek, érdemi munkahelyet nem teremtenek. Cserébe persze lenne infrastruktúra, nagyon drágán és a játékok után jórészt szükségtelenül.

Nem mellesleg Budapest eleve alkalmatlan már pályázni, mert a szokásjog kétmilliós lakosságot ír elő, és csak Schmitt Pál tiszteletbeli elnök fejében van efölött a magyar főváros népessége. De hát korábbi államfő és wannabe doktor adatokhoz való gyanús viszonya közismert.

Értelmes érv nem tud szólni a budapesti olimpia mellett, akár 2024-re, akár 2028-ra tervez a kormány. Mert arra mérget is vennénk, hogy a tavaly szeptember óta tartó kampány nem indulhatott volna el, ha Orbán Viktor előzetesen nem bólint rá a tervekre. Tarlós főpolgármester hiába mutatkozott józanabbnak, a dologról voltaképp a kormány dönt majd Orbán akarata szerint.

Tőle amúgy se áll távol se a megalo-, se a cezarománia. A római Flavius-dinasztiára se emlékezne már senki, ha arénájuk, az Amphiteatrum Flavium nem lenne a város egyik szimbóluma, nem?

Ha a 15 milliárd dolláros Paks2 véletlenül nem lenne elég, akkor rendezzünk olimpiát uszkve még 30-ért, mert nekünk mindent lehet.

Írjuk bele magunkat a magyar történelembe. Ha máshogy nem megy, egy államcsőddel.

... minthogy a Ti hozzászólásaitokból szemezgessünk. Bár gecizés nincs benne, de köszönjük mindenkinek a hozzájárulást!

(kép: media.mandiner.hu)

élhetetlen:

Igen, nem azon kéne versengenünk, hogy melyik város a szemetesebb. Budapesten három problémát látok. A kutyaszar, amit nem ebadóval, hanem az szart otthagyók büntetésével kéne megoldani. A másik, kevés a szemetes. Említette valaki a dohányosokat. Én is az vagyok, de kifejezetten zavar, hogyha ráléptem a csikkre, és utána felveszem, akár több száz méteren keresztül nem találok egy szemetest, amibe bedobhatom. És a csikk (elfogult vagyok), még a legkisebb szeméthalmaz. A harmadik, és legproblémásabb. Nincsenek nyilvános vécék, vagy legalábbis nagyon nem elég. Több kellene, ráadásul szerintem kellenének közösségi fenntartású, ingyen használhatók megfelelő sűrűséggel, ami, ha nem is lenne olyan csilli-villi, mint az ötszáz forintos, de a hajléktalanok sem az utcán végeznék el a dolgukat. Mert, ugye, ők nem mehetnek be a mekibe, ha kellene nekik. Ennyi, de úgy látszik, erre nem telik.

turista a saját országában:

"Az adóhatóságunk ilyen. 

Már 25 éve ilyen.

Ilyen volt akkor is, amikor a maszopposok kormányoltak,"

Nem. Tudósokat nem fenyegettek maszoposok alatt. Meg ennyi céget, átlagembert sem, mint mostanság. Az adóhatóságot akkor nem küldték rá a politikai ellenfeleikre, őket kritizálókra, sem azokra a cégekre, amelyeket ki akartak rabolni. 

Hogy akkor is ugyanúgy eltűrték a mi kutyánk kölykének mocskos kis adóvisszaéléseit, az egy más dolog. Most sokkal rosszabb a helyzet.

Parajpuding:

Látom sikerült kicsalogatni a cikkel a legnyomorultabb fideszes orbánszoponcokat:))))))))

(Köszönjük az új terminus technicust: orbánszoponc!)

holex:

a büntetésekkel általában nincs baj, a baj ott van, amikor büntetés létezik csak, de mondjuk szemeteskukákat nem tesznek ki 50 méterenként és nem ürítik őket rendszeresen, hogy esetleg be is lehessesen tartani esetleg a normákat egy áltagembernek is — mondjuk ebből a gondolatmenetből lehetne kiindulnia az illetékes önkörmányzatoknak, de gyanítom, hogy azért nincs ez így, mert nincs hozzá eszük se.

Kövessetek minket és kommenteljetek továbbra is!

Budapest tisztaságával (koszosságával) foglalkozó cikksorozatunk jelen, negyedik részében sorra vesszük az FKF Zrt. válaszait az alábbi kategóriákban feltett kérdéseinkre:

- Mennyien takarítják Budapest utcáit?
- Milyen eszközökkel?
- Mennyire elégedett Budapest tisztaságával az azért felelős cég?

81 utcaseprő

A száraz tények szerint az FKF 2848 dolgozójából mindössze konkrétan 381 fő (!) feladata Budapest utcáinak tisztán tartása, ebből ráadásul több mint 200 fő járművezető, és a konkrét kézi takarítást 81-en végzik. Így már érthető az is, amit olvasóink is jeleztek: sehol nem látni "utcaseprőket", míg tőlünk nyugatra egy közepes méretű lakótelepen összeszedni 81-et.

Akkor biztosan a gépek...

Nem, nem a géppark oldja meg azt, amire az FKF-nek se pénze, se embere nincs. A társaság gépparkja még a humán állománynál is kétségbeejtőbb méretű. Idézzük: "Társaságunknak köztisztasági feladatok elvégzéséhez 242 darab járműve van. Ebből az állományból jelenleg 1 darab locsoló-mosó, 11 darab önfelszedő seprő, 116 darab téli, szóró-ekéző, 3 darab szóró-orrseprő felépítményű, 77 darab egyéb szállítójármű, valamint 12 darab rakodógép és 22 darab ellenőri személygépkocsi."

Arról is kérdeztük az FKF-et, hogy elégedettek-e Budapest utcáinak tisztaságával, ill. ha nem, akkor miben látják a probléma okát. Ilyen célú kérdéseinkre vagy kitérő választ adtak, vagy az alábbi fordulatot használták: "a kérdés nem tartozik a közérdekű adat kategóriába".

De megtudtuk: mi elégedettek vagyunk!

Küldött viszont az FKF egy grafikát nekünk, ami szerint nem az FKF a hibás, hanem - egy felmérés szerint - a trehány állampolgárok. (Utánuk feltehetőleg nevelő célzattal nem takarít a fővárosi cég.) Íme:

A cég levelében külön kiemelte, hogy: "(...) a lakosság is elégedett, sőt a fővárosi közmű-cégek között első helyen áll pozitív megítélés szempontjából a budapesti polgároknál. Tudjuk, hogy nagyon sok a feladat ezzel kapcsolatban, de Társaságunk ehhez önmagában kevés. Szükség van valamennyi fővárosi lakos környezettudatosságára, hogy magukénak érezzék Budapestet, vigyázzanak rá és működjenek együtt nemcsak Társaságunkkal, hanem a város működését biztosító valamennyi közszolgáltatóval."

Cikksorozatunk folytatásában kiderítjük, hogy mivel foglalkozik az a cirka 2500 FKF alkalmazott, aki nem tartozik ahhoz a szűk 400-hoz, aki takarít.

Cikksorozatunk korábbi részeiért KATT

A nemorbánista véleményformálók zöme szerint nem kell, mert korrupt oligarcha, egy tolvajt nem kell szeretni azért, mert Orbánt szidja, meg az is egy féreg; itt golyó nem vész kárba.

Ebben nem értünk egyet, szerintünk itt nem két - számunkra - egyformán rossz szereplő küzd a pénzért és a hatalomért (bár az nyilván nem kérdés, hogy a pénzért és a hatalomért küzdenek). Hogy ezt megvilágítsuk, meg kell néznünk, hogy a jobboldal miként pozicionálja magát az ügyben.

A Fidesz (és Orbán) hallgat az ügyben (belső munkaügyi vita, na persze), a jobboldal véleményvezéreinek közleményeiből, illetve a deaktivált felületekből azért jól látszik, hogy a kormány offenzívát indít a tábor összetartása érdekében.

Állításaik lényege:

• Simicska részeg volt múlt pénteken, tehát alkoholista
• ő áll a kormány elleni támadások mögött tavaly április óta (tehát már nem a ballib világösszeesküvés, nem is az USA, és ami a legmeglepőbb, nem a Gyurcsány)
• megosztja a tábort, szétveri a jobboldalt

Az elsőre szót se érdemes vesztegetni, mindenki hallhatja, mennyire volt részeg. A második a szokásos jobber konteók egy új változata, értelmes ember ezzel nem foglalkozik.

A lényeges a harmadik pont, ami már-már érvnek is nevezhető. Ti. szembemegy az "egy a tábor - egy a zászló" másfél évtizedes stratégiájával, ami erősen hajaz a a náci "Ein Volk, Ein Reich, Ein Führer" szlogenre. Ez az, amit 2002-03-ban az akkori levadászás alatt álló MDF-esek úgy fogalmaztak meg, hogy

Orbán egy pártot akar a jobboldalon, a baloldalon meg egyet se.

(Mondhatjuk persze, hogy ez erős túlzás, de hát csak bekerült az Alaptörvény utóbb megsemmisített záradékába, hogy az MSZP mint szervezet felelőssé tehető az állampárti bűnökért.)

Ez az, amit Simicska úgy fogalmazott meg, hogy a miniszterelnök három csoportra osztja a médiaszereplőket: a kormányzattal teljes egyetértésben lévőkre, a kritikai hangúakra és az ellenségesekre, és a célja az, hogy ezek közül csak az első kategória maradjon, a többit ellehetetleníti.

Egyetlen akarat érvényesül ("mi van, ha holnap megvakarja a fejét, és úgy dönt..."), aminek veszélyeit már Montesquieu és Madison is fölismerte, és a hatalmi ágak szétválasztását, illetve a fékek és ellensúlyok módszerét javasolták az elkerülésére.

(kép: HVG/Túri Gergely)

Ma Magyarországon a törvényhozást a Fidesz-KDNP minősített többsége uralja, a végrehajtó hatalom (amúgy normálisan) az Orbán-kormány kezében van, a rendőrség a kormány alá rendelt, az ügyészség függetlensége névleges, a bíróságoké esetleges, a média megszállva, kivéreztetve vagy megfélemlítve. És a folytonos pávatánc mindig egy-egy lépéssel Moszkva felé viszi közelebb az országot.

Orbán monolit hatalmi tömbje mindennel szembemegy, amit a nyugati politikai gondolkodás ezügyben az utóbbi néhány száz évben javasolt. Csak oroszlánok vannak, a rókák pusztuljanak éhen. Ez a putyinizmus: az irányított demokrácia, orbáni nyelven az illiberális demokrácia.

Tetszik ez nekünk vagy sem, az elmúlt öt évben

Simicska és birodalma volt a fék és az ellensúly Nemzeti Együttműködés Rendszerében

a saját médiafelületével, a (gyakorlatilag) saját minisztériumával és a jobboldal hátországával való szuverén kapcsolatával. Ő volt, aki (csaknem) egyenrangú szereplőként Orbán Viktorral is szembeszállhatott.

Emberileg talán érthető, hogy újabb győzelme után Orbán egyedül akart volna miniszterelnök lenni, de mivel ez azt jelenti, hogy a hatalom kizárólagos és örökös birtokára tört, még saját alkotmánya szerint is üldözendő, nemhogy politikailag támogatandó. Simicska tartotta életben a Népszabadságot és a Népszavát, és most már a saját újságjait is elvették volna tőle. Ha ezt evvel megtehetik, mire számíthatnak a többiek?

Ez szónoki kérdés volt.

És lehet hangosan nevetni azon, hogy Simicska elkötelezett demokratának nevezi magát, meg hogy azt állítja, számára az üzlet nem elsődleges, számunkra ez mindegy kell legyen. Meg (ebben az esetben) az is, hogy a nagyhatalmú oligarchia miként szerezte a százmilliárdjait, hogyan épült föl a cégbirodalma. Tudjuk, de legalábbis tudni véljük. De ez most nem számít, ha a cél közös: megrepeszteni Orbán hatalmi monolitját.

És nem leváltani Orbánt, meg az őt támogató jobboldalt, ezt valószínűleg Simicska nem akarná. De a fékek és ellensúlyok újbóli beépítése lehetővé teszi a politikai versenyt, ami egyszer majd esetleg a hatalomváltást. A jobboldal legyőzéséhez előbb az államot elfoglaló érdekcsoport (lásd még: state capture) legyőzése szükséges.

E tekintetben nincs relevanciája annak, hogy ki volt Simicska korábban és miként szerezte a vagyonát. Palmerstont parafrazálva azt mondhatjuk,

Magyarországnak nincsenek barátai, csak érdekei vannak. Az érdeke az, amit Simicska is akar.

Akkor meg mi a kérdés?

(kép: Széles Gábor, Facebook)

Széles itt nem áll meg, és azt írja, "Amit azért el kell ismerni S.L. zseniális managger!Amit Ő elintézett/lemanaggelt/ én lehet, hogy egy hét alatt nem tudtam volna elintézni.Vegyük sorra: 1.Péntek du. elment a HÍT Tv-hez és megválasztatta magát a vezetőség által elnöknek.Ugyancsak elment a Magyar Nemzethez és kirúgta az "orbánistákat". leváltotta hivatalosan a régi vezetést és helyére kinevezte az újakat.2.Megvette Liszkay Gábortól a részvényeket.Gondolom ez azt jelentette, hogy jogászoktól körülvéve, megfogalmazták az adás-vételi szerződést amit mind ketten aláírtak.3.Pénetek du? estefelé?, elérte valamelyik banknál, hogy kinyissanak és ne két órán bellül utalják át a pénzt, hanem azonnal.Gondolom a pénznek a számlájára való beérkezése előtt az eladó aligha írta volna alá a szeződést./Arra meg gondolni se merek, hogy törvényes vállati utalás helyett, tu.i. 2millió Ft felett ez a kötelező, böröndbe vitte a "lét"./4.Hazament, becsomagolt gyorsan a bőröndjébe vagy bőröndjeibe és kirohant a Liszt Ferenc reptérre.Egy fél nap alatt mindezt elitézni tényleg zseniális teljesítmény!Ja és közben még a Magyar Narancsnak mélyinterjút is tudott adni."

A Magyar Hírlap és az EchoTV tulajdonosa amúgy már szombaton közölte burkoltan, hogy átvenné Simicska szerepét.

Mint írta, "Megengedhetetlen számomra, hogy azok a jobboldali médiások akik most bizonytalannak érzik a jövőjüket azokon ne segítenénk. Remélem, hogy azok a Hír TV-sek akik valamiért nem találnak a közszolálati médiák felé megfelelő utat azokon ne próbálnánk meg segiteni.Természetesen ennek másik oka az elismerésem az eddigi szakmai teljesítményüknek.Teljesség igénye nélkül ilyennek tartom a Célpont komplett stábját,Csermely Péternek mind a Hír Tv-nél mind a Magyar Nemzetnél nyújtott teljesítményét, Szabó Anett műsorvezető munkáját,stb.
Kapuink nyitva előttük."

Az Orbán-kormány azonban nem a Széles-birodalmat karolná föl, hanem az állami propagandát bővítené, ami mögött állítólag Simicska fő ellenfele, Orbán hivatalosan nem is létező éceszgébere áll.

Eddig valami nem stimmelt ezzel a háborúval. Csak közvetett jelekből lehetett rá következtetni, de mivel a nyílt összecsapás elmaradt, még a léte se volt teljességgel bizonyos.

Mint a világháború 1940. májusig.

Hát, most vége a furcsa háborúnak, és elkezdődött a blitzkrieg. Előbb Simicska támadott, de az ellenség által beszervezett tisztikara hátbaszúrta, aztán megint offenzívába lendült, nem is töltött, csak lőtt, és bár kapott sebeket, közben újjászervezte a seregét.

Ennyi interjút fél nap alatt nem adott még ember. Különösen nem egy remete, akinek korábban még a hangját se hallotta senki, és kb. másfél évtizeden át csak egy 1998-as fotó tudott róla megjelenni.

Itt még együtt a csapat: balra Liszkay, mögötte Csermely, jobbra Simicska (Kép: Magyar Narancs/Németh Dániel)

Most már nincs visszaút. Eddig bízhattak a felek valamilyen kompromisszumos megoldásban, de a médiatörténeti jelentőségű gecizés (maga a szóhasználat, meg hogy ezt Orbán volt barátja, szobatársa, pénzügyi guruja és a nehéz időkben megmentője, titkos szövetségese tette) olyan sokkoló kell legyen, hogy arcvesztés nélkül már se Orbán, se Simicska nem vonulhat vissza.

De ne legyen kétségünk, ez nemigen lesz állóháború. Nem olyan, mint az RTL Klub hadviselése, amelyik fél héttől 10 percig lőtte (vagy lövi) a kormányt, előtte azonban rendőrségi híreket, utána meg realityt, szappanoperát meg kommersz filmeket adott.

Simicska médiája politikacentrikus, ha ő támad, akkor címlapon támad és vezetőhírben. Nem csak puffogtatnak majd a lövészárokból, hanem vad rohamokra indulnak a zárótűz után. Jól fogunk szórakozni.

Tegyük meg tétjeinket. Vagy inkább csak nézzük a stratégiát.

A médiaháborúhoz elsősorban média kell nyilván, de hardver önmagában nem elég.

• Simicska első feladványa, hogy pótolja a dezertált főtiszteket, lecserélje a hezitáló tisztikart, és esetleg új katonákat toborozzon. Majd meglátjuk, hogy oldja meg.
• A második nehézség a finanszírozásé, mivel a Simicska-érdekeltségek számára nyártól elapadtak az állami források. De biztos van még tartalékban, kérdés, hogy mennyit hajlandó áldozni belőle. Most úgy tűnik, nem keveset, de egy anyagháborút nyilván elveszítene Orbánnal szemben.
• A harmadik probléma a fogyasztóké. Ez nyilván nem érinti a Class FM-et és a Metropolt, de a Nemzetet, az MNO-t meg HírTv-t igen. Ezek közönsége erősen kötődött a orbánizmushoz, nem voltak azonban, illetve nincsenek olyan sokan, hogy ne lehetne pótolni őket. Az RTL Híradója átmenetileg veszített a nézettségéből, majd januárra - fél év alatt - megduplázta a közönségét a kiinduló állapothoz képest. Ez minta is lehet: akár üzletileg is megérheti a lázadó cézárnak, ha lecseréli a célcsoportot.

De gyors áttörés kell, hogy elkerülje Hodorkovszkij sorsát, mivel forrásai nem végtelenek. Néhány nap, esetleg hét újraszervezés után jöhet a zárótűz, meg a roham.

Mi lesz ennek a háborúnak a vége, elnök úr?

Hát azt nem tudom. Valaki elesik. (...) A háború az olyan, hogy vagy ez esik el, vagy az. A tököm tudja. Majd a végén valaki elhullik, nem? (...) Fizikai, persze, fizikai, én fizikailag gondoltam végig a dolgokat.

És ott van a wunderwaffe, a titkos fegyver, a taktikai csapásmérőerő: a Daróci utcai iroda páncélszekrényének aktagyűjteménye.

1990-től Simicska tartotta üzletileg életben a Fideszt, ő finanszírozta a nehéz időket és a politikusok életnívóját, az Orbánét is, igen. Ezért is volt valószínűtlen, hogy a miniszterelnök éppen vele kerülne konfliktusba, és veszélyeztetné nehezen visszaszerzett hatalmát.

A kettejük közötti háborút kizárta a MAD, a kölcsönösen biztosított megsemmisítés veszélye.

De hát vannak dolgok, amelyek egyszerűen elkerülhetetlenek.

Bár Orbán - már csak hatalmánál fogva is - jelenleg egyértelműen esélyesebbnek tűnik, nem írnánk le Simicskát sem: egy elszabadult hajóágyú komoly sérüléseket tud okozni. Hacsak nem történik valami szánkózás közben.

Apropos, csak nekünk tűnik úgy, hogy a médiacézár nem kizárólag a saját életéért aggódik, hanem kölcsönös fizikai megsemmisítést helyezett kilátásba?

Na, az nyitna csak igazán új távlatokat a magyar politikában.

Szigorúan tilos politikai utasításokat adni Magyarországon az ügyészségnek - világosította föl Orbán Viktor a FAZ riporterét, majd a miniszterelnök megdöbbent azon a felvétésen, hogy a civil szervezeteket dehonesztáló tusnádfürdői beszédének bármi köze lett volna az Ökotárs elleni razziához.

Ezt most hallom először

- mondta arra a kérdésre, hogy csak a véletlen műve volt-e, hogy a civil szervezetek szerepét taglaló beszéde után hatósági eljárások kezdődtek az egyik érintett szervezetnél. (444)

Ezúton szeretnénk emlékeztetni a miniszterelnök urat, illetve inkább felhívni a figyelmét, hiszen amiről nem hallott, arra nem is emlékezhet, hogy

• a politikai pártok közül az Együtt már a házkutatás napján politikai koncepciós eljárásnak nevezte a történteket
• a szocialista Bárándy Gergely úgy nyilatkozott, jó esélye van annak, hogy a miniszterelnök személyes parancsára tartottak házkutatást
• a DK arra szólította fel a kormányt, hogy hagyjon fel a félelemkeltéssel és a civil szféra elleni támadásokkal
• az LMP a hatalom erődemonstációjáról beszélt.

És ezek a népakarat képviselői. Igaz, a Fidesz-KDNP nem nyilatkozott.

• de például Ben Cardin, Maryland demokrata szenátora igen
• és még aznap este tüntetés is volt a razzia ellen
• és a TASZ és az AI is elítélte
• Norvégia kiborult
• és Obama is politikai nyomásra utalt, amikor elkötelezte magát az ügyben
• majd még jobban elkötelezte. Az amerikai elnök! Egy magyarországi szimpla rendőrségi eljárásban beszélt nyílt megfélemlítésről.

(kép: Átlátszó)

Mindez együtt, de akár külön-külön is bizonyítja, hogy egyáltalán senki nem gyanított politikai koncepciót egy civil szervezet magyarországi vegzálása okán. Hiszen, ha bárki (akár csak egyvalaki is) gyanított volna, és annak nyilvánosan hangot is ad, akkor az minden bizonnyal nem kerüli el a magyar kormányfő fülét.

De ha mégis elkerülné, akkor kompetens adminisztrációjának überszuper sajtófigyelői, meg a Századvég lényeglátó elemzői kizárt, hogy ne tették volna az asztalára a kivonatot.

Hiszen teljesen életszerűtlen azt feltételezni, hogy miután

• a Miniszterelnökséget vezető miniszter nyilvános vitába bocsátkozik a Norvég Alappal
• majd a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (amelyet csak a kormány vagy annak valamelyik tagja utasíthat) kezd vizsgálatot
• azután Orbán Tusnádfürdőn külföldiek által "fizetett politikai aktivistákról" beszél
• akkor ezekhez bármi köze lenne az ezt követő rendőrségi eljárásnak.

Kiben is merülhet föl ilyen még azután is, hogy a rendőrségnek papírja van az eljárás törvénytelen voltáról, majd el is szólja magát, miszerint ők nem valamely ügyben, hanem valaki ellen nyomoznak.

De ehhez a kormánynak semmi, de semmi köze, hiszen Gulyás Gergely még csak nem is tagja a kormánynak, amelynek nevében nyilatkozott a bírósági döntésről, mindössze a parlament alelnöke, ahová a kétharmados többségben lévő kormánypártok, a Fidesz és a KDNP delegálták.

Ugyan, miért csodálkozna azon bárki, hogy Orbán nem hallott ilyen lehetséges összefüggésről?

Ha mégis úgy tűnik, hogy de, a miniszterelnöknek tudnia kellett arról, milyen következtetésekre késztetik a történések a politikai ellenfeleit és a semleges kívülállókat egyaránt, akkor marad az, hogy fölül kell vizsgálnunk azt az állítását, mely szerint még sohasem hazudott, és tekintetbe venni a másikat, miszerint ne arra figyeljünk, amit mond, hanem amit tesz.

De hogy gondolhatja, hogy nem bukik le?

Kellemetlen lehet most Fidesz-politikusnak, -politológusnak vagy jobboldali újságírónak titulált médiaharcosnak lenni, amikor a német kancellár budapesti mérlegét kellene megvonni.

Az egyetlen biztos módszer a valamiért még mindig közszolgálatinak nevezett állami propagandistáké.

Máskülönben be kellene ismerni, hogy a Merkel-vizit hozadéka:

1. a Fidesz tizedére csökkenti a RTL-re kirótt különadót, miközben (legalábbis jelenlegi állás szerint) nem kap cserébe semmit. Lázár János nem mond igazat, amikor a bizonytalan jogvita elkerülésére, meg a brüsszeli jelzésekre hivatkozik az ügyben: a kiegyezés a Bertelsmannal a kancellár látogatásának szükséges feltétele volt. Kínos: besült a politikai fegyver a renitens tévéadó ellen.
2. Angela Merkel messze hangzóan rúgott bele Orbánba, amikor a protokolláris sajtótájékoztatón semmitmondás helyett kioktatta az "illiberális demokrácia" nem létezéséről, az Andrássy Egyetemen pedig az ellenzék, a civil szervezetek jogairól és a média függetlenségének hiányáról beszélt. Ez nem hiányzott a Fidesznek.
3. A suttogó kormánypropaganda szerint a miniszterelnök 5 ügyben is "konkrét iparpolitikai megállapodásokat kötött". De ebből három a németeknek jó (és legalább  kettő bizonytalan), ami meg Magyarországnak is érdeke lenne, arról kiderült, hogy nem igaz vagy nem a kormányon múlik. Óriási siker.

(Kép: kormany.hu/Botár Gergely)

Nehéz mindezt másként értékelni, mint tökéletes kudarc a remélt presztízsnövekedés helyett. Európa erős embere. Aha. És ezt nemcsak mi látjuk így, sőt.

Selyemzsinórt nyilván nem hozott a kancellár, de azt amúgy se  hozzák, hanem küldik. Orbán-kormány diplomáciának nevezett szerencsétlenkedésének teteje a mostani megalázó pofáraesés. Ez már annyira kínos, hogy szinte sajnáljuk őket.

De csak szinte.

A 2014-es választások hangulatát is jócskán megalapozta az, ami 4 évvel korábban, a 2010-es önkormányzati választások előtt történt: valaki halálfélelemre hivatkozva hozzásegítette a Fideszt az elsöprő győzelemhez.

Ismét jó volt az időzítés. Érdekes módon pont az önkormányzati választások előtt szivárgott ki az a szembesítési jegyzőkönyv, amiben a nokiás doboz mesét kitaláló Balogh Zsolt kijelentette, hogy “azért adott át 15 millió forintot Hagyó Miklósnak, mert a főpolgármester-helyettes halálfélelmet keltett benne.” Legalább Balogh nyomozati vallomásaiban több alkalommal is utalt arra, hogy Hagyó ellentmondást nem tűrő stílusával őt állandó félelemben tartotta, és úgy érezte, hogy ha nem engedelmeskedik neki, akkor nem csak az egzisztenciája kerül veszélybe, hanem az élete is.

Ez már önmagában is abszurd, de állítólagos halálfélelmének több dolog is ellentmond, többek között saját maga is:

• Balogh több alkalommal is figyelmen kívül hagyta a vezetői utasításokat, és a hozzá küldött, de általa szükségtelennek tartott szerződéseket egyszerűen nem írta alá.

• Mint megbízott vezérigazgató széleskörű döntési jogosultsággal rendelkezett, és a legtöbb kérdésben - félelem nélkül - önállóan döntött.

• Nyomozati vallomásában is van egy elszólás, ami szintén arra utal, hogy egyáltalán nem félt, sőt: ,,Én bekeményítettem, mert engem hitegettek már megint.”

Ha tényleg halálfélelme volt a felettese miatt, akkor ezt hogy engedhette meg magának? Az ilyen határozott szembeszegülés nehezen képzelhető el akkor, ha valakinek ,,halálfélelme van” felettesével szemben. Ezek az ellentmondások is csak azt bizonyítják, hogy Balogh szavahihetősége megkérdőjelezhető mind a halálfélelme, mind a nokiás dobozokkal kapcsolatban is.

Erősen dolgoznak a kormányzati források: a politikai tekintetben totális kudarcnak tekinthető német kancellári látogatás után után annak gazdasági diplomáciai hozadékát hangsúlyozza a miniszterelnökségi whisper-team.

A gazdasági sikerek kommunikációjának a vs.hu adott felületet, azt állítva, hogy Orbán és Merkel

konkrét iparpolitikai megállapodásokat kötött

a következő ügyekben:

• a Siemens technológiával és eszközökkel vesz részt Paks2 megépítésében
• a magyar szállítóhelikopter-flottára kiírandó tendert a német-francia Airbus nyerheti el
• a BMW Magyarországon ruház be egy összeszerelő üzemre
• a Mercedes a kecskeméti mellé új gyárat épít
• a magyar állam átveszi a visontai Mátrai Hőerőmű felét (a negyede már az övé), cserébe, hogy 20 évig ne zárják be a lignit-kitermelést

Ezek a nagy dolgok. Ebből három (az atomerőmű, Visonta és a helikopter-beszerzés) olyan, ami csak viszi a pénzt, néhány ezek közül nem a magyar kormányon múlik, illetve ami igen, az meg bizonytalanabb, mint Szijjártó Péter helyzetkihasználása idegenben.

Paks2 tekintetében meg kell még várni, mit mond a cár két hét múlva: az oroszok jelenlegi költségvetési helyzetében egyáltalán lehet mérget venni arra, hogy továbbra is forszírozzák az üzletet. És ha forszírozzák is, akkor belevennék-e a németeket. Ráadásul azt a céget, amelyik ugyan komoly atomerőmű-építő kapacitással rendelkezett, de három éve leépítette azokat. Ez erősen blöfffgyanús.

A helikopter-beszerzésre nyilvánvalóan szükség van, évek óta esedékes, de eddig - az obligát lobbizáson túl - gyakorlatilag semmi sem történt az ügyben. Ehhez nyilván kormánydöntés kell (ez az, ami évek óta nincs), de mivel ez Orbánnak csak veszteség (értsd: szükséges ugyan, de semmit nem nyer rajta), minden bizonnyal össze próbálja kötni egyéb ügyekkel. Nem látszik, hogy a németek mit adnának cserébe. Már a szokásos hadiipari illetéken túl.

(Kép: mert.hu)

Mert a Mátrai Erőművet biztosan nem: az egyszerűen pénzkérdés. Meg lehetett próbálni kifúrni onnan az RWE-t, de nem most ígérte meg Merkelnek, hogy kiszámítható lesz a gazdasági környezet? A kiszivárgott hírek alapján okkal lehet arra következtetni, hogy a magyar állam a tulajdonjog negyedének árával megtámogatja a német energiaóriást, amelyik így nem kényszerül bezárni az erőművet és bányáit.

Az előzőekkel szemben az autóipar éppen nem viszi a költségvetési pénzt, de nem is hozza. Egyik említett beruházásának sincs köze a kancellári látogatáshoz: mindkét cég eldöntötte már az invesztíciót, ha sikerül hozzá megfelelő kormányzati támogatásokat és adóengedményeket kiküzdeni.

A Mercedesnek már a telke is évek óta megvan a bővítéshez, bár korábban egy mexikói beruházás kedvéért elhalasztotta az új gyár építését. Ezt a tervet újítanák föl, mivel ugyan az amerikai piacra a mexikói gyár tökéletes, de az európaira már annyira nem. Ugyanakkor - bár munkahelyeket kétségtelenül teremt - a költségvetésnek komoly haszna nem származna a beruházásból: a Daimler nyilván megkéri az árát adóengedményekben az itteni fejlesztésnek.

Ugyanez a helyzet a BMW-vel, amelyik évek óta tervezgeti, hogy Miskolcon vagy környékén épít összeszerelő üzemet, ha már a beszállítói kapacitása évek óta rendelkezésre áll Magyarországon.

Summázva: az ötből három tétel viszi a pénzt, kettő nem visz, de nem is hoz. Az utóbbiak megdobhatják a magyar GDP- (és talán a foglalkoztatási) adatokat, de ebből a költségvetésnek nem lesz haszna. Ehhez a kettőhöz a kormánynak amúgy sincs sok köze, csak rábólintani az adóengedményekre, ez a két német cég piaci várakozásain múlik.

Ezek Orbán nagy üzletei.

Olyan már volt, hogy valaki házhoz menjen a (khm) pofonért, de hogy házhoz hívja - hát, az ritka.

Pedig a Merkel-látogatás Orbán nemzetközi presztízsét volt hivatva emelni, illetve inkább elszigeteltségét enyhíteni. Szeptember óta könyörögtek a német kancellárért, noha bármit el akart vele intézni Orbán, lehetett volna vele találkozni Brüsszelben; használni a külügyi csatornákat; neadj'isten, fölhívni telefonon.

(Kép: MTI)

Merkel hasonlóan nem volt rászorulva a budapesti vizitre, nem is közvetlenül a magyar kormány meghívását fogadta el. Feltételeket támasztott, mint az ukrajnai gázszállítás újraindítását vagy a német cégekkel való kiegyezést. Jóllehet, ha már itt volt, akkor nyilván nem mulasztotta el fenntartásait megismételni, de a diplomácia szokás- és illemrendje szerint ezt szigorúan zárt körben tette volna.

Szokásos esetben a sajtótájékoztató a tárgyalások után szigorúan udvarias és semmitmondó, az esetleges problémákra csak homályosan utalnak, a meghívó a vendégét, az meg a házigazdát nem akarná megsérteni, azzal úgyse viszi előre az ügyeket.

Ehhez képest.

A demokrácia nem lehet illiberális, támogatja a civileket és a független médiát, az ellenzékkel konszenzust kell keresni, csökkenteni kell az orosz függést - Merkel a fagyos hangulatú sajtótájékoztatón és az Andrássy egyetemen mondott beszédében is megemlítette a kínos ügyeket.

Mindezt nehéz máshogyan értékelni, hogy a két kormányfő között a szűkkörű tárgyalás még ennél is dermesztőbb légkörben zajlott.

Pedig, ha ezeket valamelyik nyugati lap vagy magyar ellenzéki politikus mondja, akkor a jobboldal hajlamos elintézni a balliberális világösszeesküvés befolyásával, vagy - mint az amerikai külügyminisztérium esetében teszik - az alulinformáltsággal.

Viszont Merkel esetében egyik se működik.

A német kancellár idejött, de nem Orbán meghívására, másokkal is találkozott, mint a súlytalan államfővel és a zsidó szervezetekkel (ha már az ellenzékkel nem tudott). A sajtótájékoztatóan egészen nyíltan, a beszédében finoman és burkoltan ment szembe az orbánizmussal.

Leváltani ugyan nem tudta a magyar kormányfőt, de ameddig el tudott menni, elment. És ez egészen biztosan nem emelte Orbán nemzetközi presztízsét. Ha eddig nem lett volna, mostantól nyilvánvaló: elszigeteltebb, mint valaha.

Múlt hét óta életbe lépett a bécsi egyezmény, a TEK-nél csupa tökfilkót alkalmaznak vagy a Miniszterelnökség odaszólt, hogy ezt már mégse kéne - ezek a lehetőségek azután, hogy a Terrorelhárítási Központ ma reggel közölte a MostMi szervezőivel, hogy a Merkel-látogatásra időzített tüntetésüket mégse tarthatják meg az eredeti a helyszínen, a Pollack Mihály téren.

A TEK "az egyetem előtti területet február 2-án 20.00 óráig személy- és létesítménybiztosítási intézkedés alá vonta" (az Andrássy Gyula Egyetemen veszi át díszdoktoriját a német kancellár, ennek ürügyén jött Budapestre), ami "csak a területre belépők fokozott ellenőrzésével, a belépés és a benn tartózkodás korlátozásával garantálható".

(Mondjuk, ki tudja, melyik a rosszabb: ha nem engedi a TEK a tüntetést, vagy ha ő maga biztosítja a biztonságát, esetleg név szerint garantálva a résztvevők épségét.)

(kép: MTI)

A fent említett három lehetőség közül az első biztosan nem igaz. A harmadik teljesen nem kizárható: gondolhatták azt az adminisztrációban, ha nem engedjük a bejárat mellet a tüntetést, akkor Merkelnek tán föl se fog tűnni, hogy itt nem mindenki van a Kedves Vezető mellett.

De a legvalószínűbb mégis a második verzió. A szervezők szerint a tüntetést már január 2-án bejelentették, ami oké, de akkor még nyilván nem lehetett tudni a pontos programról.

Azonban ugyancsak szerintük a TEK embere még a múlt heti helyszínbejárásnál is rábólintott mindenre, ami az érkezést, távozást, a színpad helyét, szóval magát a tüntetést jelenti. Tehát a TEK-nek fogalma se volt róla, mit kezdjen a helyzettel, vagy csak az adott kollégát nem tájékoztatták, hogy hé, ne engedd, mert ez a lezárt terület kellős közepére esik.

A tüntetés közben két sarokkal arrébb került, a Szabó Ervin könyvtár elé, ha utóbb ott se engedik, akkor nyilván a harmadik lehetőség áll fönn.

Addig meg reménykedjünk abban, hogy nem éri terrortámadás Magyarországot, mert azt ezeknek a hiperkompetens embereknek kellene elhárítani.

Még 2010. júliusában adott el 5 nagyértékű ingatlant a belvárosi önkormányzat. A konstrukció az volt, hogy egy gazdasági társaságba apportálták az ingatlanokat, és végül magát a céget adták el a Heim Péter Századvég-elnökhöz köthető offshore cégnek.

Az egyik ilyen értékes ingatlan egy Nyáry Pál utcai üres telek volt. Azt azonban néhány hónappal a megszerzést követően továbbpasszolták a LAM Építő Zrt-nek. Ez a cég a belvárosi önkormányzat kedvenc felújító cége, többek között ők újították fel Habony Árpád miniszterelnöki tanácsadó szaunatűzben leégett bérleményét ötvenmillióért, de ez a cég menedzselte az elhíresült Szerb utcai ház szigetelését is 107 millió forintért.

A LAM építő, miután megszerezte az azóta is üresen álló telket, beadta igényét az önkormányzathoz egy nyolc négyzetméteres járdaszakasz megvásárlására. Az önkormányzat pedig nem teketóriázott sokat, kivonta a járdát a forgalomképtelen ingatlanjai sorából, és eladhatóvá minősítette. Az eddig az üzlethelyiségeket rendre alulértékelő Város FM Kft. (Rubovszky György KDNP-s politikus érdekeltsége) most kitett magáért, és 575 ezer forintban állapította meg egyetlen négyzetméternyi járda árát, és még kedvezményt sem adott. Igaz, előtte nem bérelték a járdaszakaszt. Ezért a négyzetméterárért a belváros a Váci utca legforgalmasabb részein minimum 2 négyzetméternyi üzlethelyiséget szokott eladni.

Lehet, hogy át kellene állni a járdabizniszre?

Olyan várakozások előzik meg a német kancellár látogatását, mint '72-ben a szovjet pártfőtitkárét. De Leonyid Iljics se azért azért jött, hogy leváltsa a magyarországi helytartóját, és Merkel se azért jön.

Orbán megtett neki mindent, amit vártak tőle: alárendelte orosz kapcsolatait az európai érdekeknek (legalábbis verbálisan, és fenntartva, hogy ez kedve ellen való), illetve meghátrált a német cégek vegzálásától. Ennél többet uniós vezető nem remélhet.

Kirúgni nem rúghatják a magyar kormányt: nem ők nevezték ki.

Merkel biztosan megemlíti majd a szabadságjogokat, meg a civil szervezetek ügyét, Orbán meg lelkesen bólogat, a szeme se rebben.

(kép: Guardian)

Innentől demonstrálni azért, hogy Merkel lássa, van itt olyan, aki nem orbánista, létezik "Európát szerető Magyarország", öntetszelgés, magamutogatás, narcisztikus, érdektelen akcionizmus. 

Mert Merkelnek nincs mit kezdeni a magyar választókkal, pláne azoknak egy kisebb csoportjával. Merkel azzal tud tárgyalni, aki hatalmon van. Ez az, ami számít.

Merkel biztosan jobban kedvelne egy kisebb méretű vaddisznót, de nem tud mit tenni.

2011-ben megpróbálták ellehetetleníteni az autokrata magyar kormányzatot, de az erőt demonstrált, aztán meg fölényesen nyerte a választást, és ez fait accompli. A következő választásig ez van.

A tüntetni csak konkrét ügyekben, single issue-t követve érdemes, mint a netadó, a nyugdíjpénzek vagy az újabb sarcok. A kormány lemondatása az utcáról illúzió. Mert akkor olyat kérsz tőlük, aminél többet nem veszíthetnek. Onnan nincs hova hátrálniuk. Nyilván nem teszik meg.

Mindamellett a kormánypártok támogatottsága megrendült. Jobban, mint várható volt, és korábban, mint az szokásos. Ezzel már lehetne valamit kezdeni, de ehhez nem kellenek olyan nagyon új gondolatok, vagy eddig nem ismert szereplők, akik előállnak az országmegváltó és világrengető ideákkal.

Mert ilyenek nincsenek. Csak további uszkve egymillió embert kell megnyerni. Akiket a rezsicsökkentéssel is meg lehetett. De kerekasztalosdival, bizottságosdival, tüntikézéssel biztosan nem lehet.

Érdekeltté kell tenni őket a kormányváltásban, nem bevenni valamilyen bizottságba.

Ha ez nem fog menni, akkor Orbán maradék táborával megnyeri a következő választást is.

A kormányt az utcáról nem lehet megdönteni, 2006-ban se lehetett, külföldről se fogják lemondatni, csak választáson lehet leváltani.

Közhelynek számít, hogy az MSZP hiteltelen és gyenge ellenzéki párt. Én nem ezt gondolom, elég megnézni, hogy mennyi fiatalt mozgatott meg még most is a párt aktivistaként. Ám ezeknek a lelkes és tiszta tekintetű srácoknak a feje felett olyan játék megy, amit mintha Habony és Rogán finanszírozna szoci vezetőknek letelepedési kötvényes offshore-pénzből. Persze erről biztosan nincs szó, ilyesmi nem derülhet ki. ;)

Viszont az megér egy gondolatkísérletet, hogy mi játszódott le Tóbiás pártelnök fejében, amikor konkrét terhelő bizonyítékok ellenére védelmébe vette a wiesztjánosi magasságokba emelkedő Hiszékeny Dezsőt. Az már mellékes, hogy Horváth Csaba meg tud jelenni kulturáltan is a kamerák előtt, míg főnöke baseball-sapkában védi a védhetetlent, de amit és ahogy mondott!

A történet röviden: hivatalosan is kiderült, hogy Hiszékeny 5 misi kenőpénzt kért egy őt bedrótozva lebuktatni akaró beépített nyomozótól. Amikor ez nyilvánosságot kapott, Hiszékeny előállt az őt kérdező újságírónak egy dadogós, hiteltelen makogással, a hangját-se-hallani pártelnök pedig faarccal védelmébe vette. A videó nagyon tanulságos. (És mielőtt valaki HírTV-zni kezdene, jelzem, a sztorit a teljes magyar sajtó hitelesen lehozta.)

Vajon miért nem akar az MSZP teteje tényezővé válni a nagypolitikában? Kinek áll ez érdekében és miért? Megfejtéseket minden felületünkön várunk kommentekben.

Mindamellett az is lehet, hogy épp a kelleténél többet tettek a két szélére Budapest Főutcáján. Vagy eleve vizesárkot terveztek, csak nem mondták.

Megsüllyedt Budapest Főutcája, vagy legalábbis annak a közepe, az V. kerületi önkormányzat előtt. Mindezt annak dacára, hogy néhány éve újították föl, és évszakonként javítgatják.

Így ránézésre van ötletetek, hogy mit kifogásolhatott az EU csalás elleni hivatala?  Nehéz eldönteni, hogy középről lopták ki az anyagot és azért süllyed, vagy társadalmi munkában a vélt közjó érdekében a szükségesnél sokkal többet építettek be a szélekre, és ettől tűnik besüllyedtnek középen

- írta erről Juhász Péter, az Együtt önkormányzati képviselője, aki Polt Péter legfőbb ügyésznél érdeklődött, mit lehet tudni az Európai Unió Csalás elleni Hivatala (OLAF) még tavaly év végén az magyar Legfőbb Ügyészségnek írt leveléről, amelyben eljárások indítását javasolja az irányított közbeszerzések kivizsgálására.

(Kép: Juhász Péter, Facebook)

Polt egy hete ismerte el, hogy valóban létezik az OLAF-levél, de még fordítják. Azóta újabb hét telt el, összesen egy hónapjuk volt rá.

Juhász azt kérdezte Polttól, hogy

• Mit kifogásolt az OLAF a Budapest Szíve projekt kapcsán?
• Milyen lépéseket tett a legfőbb ügyészség az ügy felderítése érdekében az elmúlt egy hónapban?

Az ún. Város Szive projekt 15 milliárd forintba került, amelyből a Szabadság tér és Kálvin tér közötti utcákat újították föl. Mivel ennek jelentős részét az EU finanszírozta, az OLAF valószínűleg azt kéri majd az Európai Bizottság Regionális és Várospolitikai Főigazgatóságától, hogy a fejlesztéshez adott pénz egy részét követelje vissza. 

Az Átlátszó KiMitTud névre hallgató adatigénylő-rendszerét (amiért le a kalappal) használva kérdést tettünk fel a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt.-nek arról, hogy mely cégek (lennének) felelősek Budapest takarításáért. Jól sejtettük, valójában "nincs itt semmi látnivaló", ugyanis az FKF válaszában elmondta, hogy kizárólag a vadplakátok és a graffitik eltakarítására alkalmaznak külsős alvállalkozó céget, de ezek szerződéseit nem kötik az orrunkra, mert hideg van. Nem vicc, ezt ők így fogalmazták meg:

(...) jelenleg érvényes szerződésünk nincs. Ez nem jelent különösebb gondot, mert a speciális vegyszerek ilyen hideg időben nem hatékonyak. A feladatot a tavasz kezdetén, valamikor márciusban lehet majd elkezdeni.

Ergo annyit haladtunk a probléma felvetése és az olvasók véleményeinek ismertetése óta, hogy az FKF Zrt. lényegében minden felelősséget magára vállalt ezekért az utcaképekért:

A folytatásban annak járunk utána, hogy amit számos ország fővárosában feltakarítanak, az nálunk miért marad az utcán másnap is. Sőt.

Íme az Index, a Velvet és az Egyenlítő blog olvasóinak újabb fotói rohadó CBA-termékekről a boltok polcain, és egy szutykos Coop nem éppen gusztusos álmennyezete. Készüljetek, mert a kormány azt akarja, hogy csak ezt kapja a nép:

A jelek arra utalnak, komoly esélye volt, hogy Angela Merkel német kancellár februári látogatásán egyáltalán nem találkozik a magyar miniszterelnökkel, mert a kormány nem tudja teljesíteni a Berlinből szabott egyik feltételt, hogy simítsák el a vitás ügyeket az RTL-csoporttal.

A reklámadó jelentős csökkentése kétségkívül kínos Orbán Viktor számára. Egyfelől azért, mert ő maga nevezte a méltányos közteherviselés nélkülözhetetlen elemének. Másfelől meg azért, mert elismerten politikai fegyver volt (erről Deutsch Tamás beszélt például). Ám legalább elkerülte a megaláztatást, amit a Merkellel való találkozó elmaradása jelentett volna.

Ami tény:

• A magyar kormány kezdeményezte a kancellár látogatását még tavaly szeptemberben (Lázár János nyilatkozott erről)
• A berlini kancellária nyilvánosan nem reagált, ami arra utalt, hogy Merkel nem fogadta el a meghívást
• Novemberben viszont elfogadta a Szegedi Egyetem díszdoktori címét, és annak ürügyén jön Budapestre
• A német külügy csak január 28-án erősítette meg, hogy Merkel találkozik Orbánnal

Ez (ti. hogy nem a magyar kormány meghívására érkezik) jelzésértékű abban a tekintetben, hogy a német kancellárnak feltételei voltak, és amennyiben ezeket nem teljesítik, arcvesztés nélkül tudja elutasítani - mondjuk a feszes programra való hivatkozással -, hogy tárgyalnia kelljen Orbán Viktorral február 2-án.

(fotó: hungariandailynews)

A feltételek egyike, a reklámadó és a programdíj ügye miatt azonban csaknem meghiúsult a budapesti Merkel-Orbán találkozó.

A kormány és a médiacég közötti tárgyalások sietős volta arra is enged következtetni, hogy ez nem a tévétársaságnak volt fontosabb. A nemzetközi RTL-csoport először szóba sem akart állni a magyar kormány képviselőivel. Információnk szerint ehhez a reklámadó azonnali megszüntetését szabták feltételül, mivel biztosak voltak abban, hogy az Európai Bizottság (ahol novemberben tettek panaszt, azzal az indokkal, hogy ők fizetik az adóvolumen 80 százalékát) nekik ad majd igazat, és kamatostul kapják vissza a pénzüket a magyar költségvetéstől.

A budapesti miniszterelnökség ezután a berlini kancelláriát kérte a közbenjárásra, mondván, nem tudják teljesíteni a megegyezésre vonatkozó feltételt, ha az ellenérdekű fél még csak tárgyalni sem hajlandó. (Itt kevéssé elegánsan nem említették, hogy nem is volna miről tárgyalni, ha a második kétharmados győzelme után a Fidesz-hatalom nem érzi úgy, hogy következmények nélkül mindent megtehet az akkor még csak mérsékelten kritikus magyar RTL-lel.)

Andreas Rudas alelnök és Guillaume de Posch vezérigazgató ezután találkozott Budapesten és Berlinben is Lázárral, és részben elérték, amit eredetileg akartak.

• Nem szűnik ugyan meg, de szimbolikussá mérséklik a reklámadót: a tavalyi 4,5 és az idei várható 5 milliárd forint helyett körülbelül félmilliárdot kell fizetniük évente
• Ismét engedi a kormány a programdíj szedését a kábeltársaságoktól, ami 6-8 milliárd forintos tétel
• Cserébe visszavonják az EB-hez benyújtott keresetet
• Ezzel eltekintenek a tavaly beszedett 4,5 milliárdtól
• "Tárgyalóképesebb" magyarországi vezetést delegálnak
• A vezető politikusok családtagjairól nem közölnek híreket

Ez utóbbi volt a legvitásabb pont: komoly presztízsveszteség nélkül az RTL Híradója nem vonulhat vissza a fél 7 utáni 10 perces aktuálpolitikai blokktól. Ma, Magyarországon azonban lehetetlen úgy beszámolni politikai hírekről, hogy ne említsék a családi összefogással megvásárolt Szijjártó-villát, Lázár János Boldizsár komoly ingatlanját vagy a miniszterelnök vejének önkormányzati pályázatokon fölpumpált cégét, amiből Orbán Ráhelnek saját lábra (15 milliós tandíjra és balatoni kikötőre) telik.

A politikai hírekkel az RTL alig fél év alatt megduplázta a Híradó nézettségét. Tavaly júniusban félmillió nézőt értek el vele, majd a politikai hírek okozta átmeneti visszaesés után idén januárra már stabilan egymillió fölötti számokkal a heti top3-ba került a műsor.

Ennek dacára az alku miatt a belga Dirk Gerkens menesztése a vezetésből biztosra vehető, a nehéz feladvány ezután az lesz, hogy a többi vezető követi-e a magyarországi vezérigazgatót, és távoznak-e majd a nézők is.

Az RTL Group eddig csak mindenesetre annyit közölt: 

clear statement from us: yes, there are talks. but rtl will continue its independent news reporting.

Eddig a kormánytól volt független, kérdés, hogy ezután a valóságtól lesz-e.