A nemorbánista véleményformálók zöme szerint nem kell, mert korrupt oligarcha, egy tolvajt nem kell szeretni azért, mert Orbánt szidja, meg az is egy féreg; itt golyó nem vész kárba.

Ebben nem értünk egyet, szerintünk itt nem két - számunkra - egyformán rossz szereplő küzd a pénzért és a hatalomért (bár az nyilván nem kérdés, hogy a pénzért és a hatalomért küzdenek). Hogy ezt megvilágítsuk, meg kell néznünk, hogy a jobboldal miként pozicionálja magát az ügyben.

A Fidesz (és Orbán) hallgat az ügyben (belső munkaügyi vita, na persze), a jobboldal véleményvezéreinek közleményeiből, illetve a deaktivált felületekből azért jól látszik, hogy a kormány offenzívát indít a tábor összetartása érdekében.

Állításaik lényege:

• Simicska részeg volt múlt pénteken, tehát alkoholista
• ő áll a kormány elleni támadások mögött tavaly április óta (tehát már nem a ballib világösszeesküvés, nem is az USA, és ami a legmeglepőbb, nem a Gyurcsány)
• megosztja a tábort, szétveri a jobboldalt

Az elsőre szót se érdemes vesztegetni, mindenki hallhatja, mennyire volt részeg. A második a szokásos jobber konteók egy új változata, értelmes ember ezzel nem foglalkozik.

A lényeges a harmadik pont, ami már-már érvnek is nevezhető. Ti. szembemegy az "egy a tábor - egy a zászló" másfél évtizedes stratégiájával, ami erősen hajaz a a náci "Ein Volk, Ein Reich, Ein Führer" szlogenre. Ez az, amit 2002-03-ban az akkori levadászás alatt álló MDF-esek úgy fogalmaztak meg, hogy

Orbán egy pártot akar a jobboldalon, a baloldalon meg egyet se.

(Mondhatjuk persze, hogy ez erős túlzás, de hát csak bekerült az Alaptörvény utóbb megsemmisített záradékába, hogy az MSZP mint szervezet felelőssé tehető az állampárti bűnökért.)

Ez az, amit Simicska úgy fogalmazott meg, hogy a miniszterelnök három csoportra osztja a médiaszereplőket: a kormányzattal teljes egyetértésben lévőkre, a kritikai hangúakra és az ellenségesekre, és a célja az, hogy ezek közül csak az első kategória maradjon, a többit ellehetetleníti.

Egyetlen akarat érvényesül ("mi van, ha holnap megvakarja a fejét, és úgy dönt..."), aminek veszélyeit már Montesquieu és Madison is fölismerte, és a hatalmi ágak szétválasztását, illetve a fékek és ellensúlyok módszerét javasolták az elkerülésére.

(kép: HVG/Túri Gergely)

Ma Magyarországon a törvényhozást a Fidesz-KDNP minősített többsége uralja, a végrehajtó hatalom (amúgy normálisan) az Orbán-kormány kezében van, a rendőrség a kormány alá rendelt, az ügyészség függetlensége névleges, a bíróságoké esetleges, a média megszállva, kivéreztetve vagy megfélemlítve. És a folytonos pávatánc mindig egy-egy lépéssel Moszkva felé viszi közelebb az országot.

Orbán monolit hatalmi tömbje mindennel szembemegy, amit a nyugati politikai gondolkodás ezügyben az utóbbi néhány száz évben javasolt. Csak oroszlánok vannak, a rókák pusztuljanak éhen. Ez a putyinizmus: az irányított demokrácia, orbáni nyelven az illiberális demokrácia.

Tetszik ez nekünk vagy sem, az elmúlt öt évben

Simicska és birodalma volt a fék és az ellensúly Nemzeti Együttműködés Rendszerében

a saját médiafelületével, a (gyakorlatilag) saját minisztériumával és a jobboldal hátországával való szuverén kapcsolatával. Ő volt, aki (csaknem) egyenrangú szereplőként Orbán Viktorral is szembeszállhatott.

Emberileg talán érthető, hogy újabb győzelme után Orbán egyedül akart volna miniszterelnök lenni, de mivel ez azt jelenti, hogy a hatalom kizárólagos és örökös birtokára tört, még saját alkotmánya szerint is üldözendő, nemhogy politikailag támogatandó. Simicska tartotta életben a Népszabadságot és a Népszavát, és most már a saját újságjait is elvették volna tőle. Ha ezt evvel megtehetik, mire számíthatnak a többiek?

Ez szónoki kérdés volt.

És lehet hangosan nevetni azon, hogy Simicska elkötelezett demokratának nevezi magát, meg hogy azt állítja, számára az üzlet nem elsődleges, számunkra ez mindegy kell legyen. Meg (ebben az esetben) az is, hogy a nagyhatalmú oligarchia miként szerezte a százmilliárdjait, hogyan épült föl a cégbirodalma. Tudjuk, de legalábbis tudni véljük. De ez most nem számít, ha a cél közös: megrepeszteni Orbán hatalmi monolitját.

És nem leváltani Orbánt, meg az őt támogató jobboldalt, ezt valószínűleg Simicska nem akarná. De a fékek és ellensúlyok újbóli beépítése lehetővé teszi a politikai versenyt, ami egyszer majd esetleg a hatalomváltást. A jobboldal legyőzéséhez előbb az államot elfoglaló érdekcsoport (lásd még: state capture) legyőzése szükséges.

E tekintetben nincs relevanciája annak, hogy ki volt Simicska korábban és miként szerezte a vagyonát. Palmerstont parafrazálva azt mondhatjuk,

Magyarországnak nincsenek barátai, csak érdekei vannak. Az érdeke az, amit Simicska is akar.

Akkor meg mi a kérdés?