Eddig valami nem stimmelt ezzel a háborúval. Csak közvetett jelekből lehetett rá következtetni, de mivel a nyílt összecsapás elmaradt, még a léte se volt teljességgel bizonyos.
Mint a világháború 1940. májusig.
Hát, most vége a furcsa háborúnak, és elkezdődött a blitzkrieg. Előbb Simicska támadott, de az ellenség által beszervezett tisztikara hátbaszúrta, aztán megint offenzívába lendült, nem is töltött, csak lőtt, és bár kapott sebeket, közben újjászervezte a seregét.
Ennyi interjút fél nap alatt nem adott még ember. Különösen nem egy remete, akinek korábban még a hangját se hallotta senki, és kb. másfél évtizeden át csak egy 1998-as fotó tudott róla megjelenni.
Itt még együtt a csapat: balra Liszkay, mögötte Csermely, jobbra Simicska (Kép: Magyar Narancs/Németh Dániel)
Most már nincs visszaút. Eddig bízhattak a felek valamilyen kompromisszumos megoldásban, de a médiatörténeti jelentőségű gecizés (maga a szóhasználat, meg hogy ezt Orbán volt barátja, szobatársa, pénzügyi guruja és a nehéz időkben megmentője, titkos szövetségese tette) olyan sokkoló kell legyen, hogy arcvesztés nélkül már se Orbán, se Simicska nem vonulhat vissza.
De ne legyen kétségünk, ez nemigen lesz állóháború. Nem olyan, mint az RTL Klub hadviselése, amelyik fél héttől 10 percig lőtte (vagy lövi) a kormányt, előtte azonban rendőrségi híreket, utána meg realityt, szappanoperát meg kommersz filmeket adott.
Simicska médiája politikacentrikus, ha ő támad, akkor címlapon támad és vezetőhírben. Nem csak puffogtatnak majd a lövészárokból, hanem vad rohamokra indulnak a zárótűz után. Jól fogunk szórakozni.
Tegyük meg tétjeinket. Vagy inkább csak nézzük a stratégiát.
A médiaháborúhoz elsősorban média kell nyilván, de hardver önmagában nem elég.
- Simicska első feladványa, hogy pótolja a dezertált főtiszteket, lecserélje a hezitáló tisztikart, és esetleg új katonákat toborozzon. Majd meglátjuk, hogy oldja meg.
- A második nehézség a finanszírozásé, mivel a Simicska-érdekeltségek számára nyártól elapadtak az állami források. De biztos van még tartalékban, kérdés, hogy mennyit hajlandó áldozni belőle. Most úgy tűnik, nem keveset, de egy anyagháborút nyilván elveszítene Orbánnal szemben.
- A harmadik probléma a fogyasztóké. Ez nyilván nem érinti a Class FM-et és a Metropolt, de a Nemzetet, az MNO-t meg HírTv-t igen. Ezek közönsége erősen kötődött a orbánizmushoz, nem voltak azonban, illetve nincsenek olyan sokan, hogy ne lehetne pótolni őket. Az RTL Híradója átmenetileg veszített a nézettségéből, majd januárra - fél év alatt - megduplázta a közönségét a kiinduló állapothoz képest. Ez minta is lehet: akár üzletileg is megérheti a lázadó cézárnak, ha lecseréli a célcsoportot.
De gyors áttörés kell, hogy elkerülje Hodorkovszkij sorsát, mivel forrásai nem végtelenek. Néhány nap, esetleg hét újraszervezés után jöhet a zárótűz, meg a roham.
Mi lesz ennek a háborúnak a vége, elnök úr?
Hát azt nem tudom. Valaki elesik. (...) A háború az olyan, hogy vagy ez esik el, vagy az. A tököm tudja. Majd a végén valaki elhullik, nem? (...) Fizikai, persze, fizikai, én fizikailag gondoltam végig a dolgokat.
És ott van a wunderwaffe, a titkos fegyver, a taktikai csapásmérőerő: a Daróci utcai iroda páncélszekrényének aktagyűjteménye.
1990-től Simicska tartotta üzletileg életben a Fideszt, ő finanszírozta a nehéz időket és a politikusok életnívóját, az Orbánét is, igen. Ezért is volt valószínűtlen, hogy a miniszterelnök éppen vele kerülne konfliktusba, és veszélyeztetné nehezen visszaszerzett hatalmát.
A kettejük közötti háborút kizárta a MAD, a kölcsönösen biztosított megsemmisítés veszélye.
De hát vannak dolgok, amelyek egyszerűen elkerülhetetlenek.
Bár Orbán - már csak hatalmánál fogva is - jelenleg egyértelműen esélyesebbnek tűnik, nem írnánk le Simicskát sem: egy elszabadult hajóágyú komoly sérüléseket tud okozni. Hacsak nem történik valami szánkózás közben.
Apropos, csak nekünk tűnik úgy, hogy a médiacézár nem kizárólag a saját életéért aggódik, hanem kölcsönös fizikai megsemmisítést helyezett kilátásba?
Na, az nyitna csak igazán új távlatokat a magyar politikában.
