Az elmúlt években sokakat elgondolkoztatott a fővárosban élő újságírók és civilek közül, hogy miért ilyen összehasonlíthatatlanul koszos Budapest más európai fővárosokhoz képest. Aki sétált már fővárosunk bármelyik részén, általában olyan utcaképekbe fut, mintha bolgár falvakat nézegetne a Google Street View segítségével.
A probléma különösen szembetűnő, ha épp Londonból, Bécsből, vagy akár Minszkből érkezünk haza. Mégsem hiszem, hogy mélyen gyökerező, kulturális kérdés lenne, hogy oda szemetelünk, ahol minden nap járunk-kelünk. Figyeljük csak meg egy rendezett és tiszta városban azokat a honfitársainkat, akik Pesten simán eldobják a mekis zacskót, koszos zsebkendőt, szórólapot vagy csikket. Bécsben megkeresik a szemetest, és ha Londonban nem is feltétlenül, az esti bulik után hajnalra a belváros újra tiszta.
Más európai nagyvárosokban szinte kivétel nélkül azt látjuk, hogy az önkormányzatok képesek kifogástalanul takarítani az utcákat, a közösségi közlekedési cégek járműveit, az aluljárókat. Ezt pedig az ott élők és vendégeskedők nagyrészt tiszteletben tartják.
Míg nálunk még a legjópofább civil kezdeményezések is elbuknak:
Büszkén vallottuk, hogy ha az állam nem teszi meg helyettünk, mi bizony majd megszabadulunk a járdánkat ellepő kosztengertől. Felkerestük ez év január 23-án a Fővárosi Közterület-fenntartó egyik illetékesét, hogy kölcsönözzünk tőle a cég járdatisztító gépei közül egyet – nemes célunk érdekében. Nem jártunk sikerrel. A sokszor ismerős "hagyjanak minket békén" helyett ezúttal a hasonlóan tömör "de hiszen mi nem rendelkezünk ilyenekkel" választ kaptuk.
Alább az Index korábbi fotóival illusztráljuk, milyen állapotok uralkodnak (változás azóta sem tapasztalható) Budapesten, és felhívjuk olvasóinkat, hogy küldjenek képeket e-mailben a legkoszosabb utcáról, BKV járatról a lakókörnyezetükben. Most induló cikksorozatunkban pedig a probléma nyomába eredünk, szóra bírjuk az illetékeseket, és megpróbálunk elmozdulást kezdeményezni a változás irányába - elvégre ez az újságíró dolga.