Augusztus huszadikán magunk is az új kenyeret ünnepeljük, igaz, kicsit már megszikkadt. Pirítani azért jó lesz nem kell félnetek. Illetve az elveszett alkotmányosságot. De lehet, hogy fordítva, az új kenyér veszett meg, és az alkotmány száradt ki, nemigen lehet innen faluról a nagypolitikát követni.

Népnemzeti eledelt készítünk (én csak a szegedi csípőset vágom), az én drágám turulpörköltön gondolkodik, esetleg nyereg alatt puhított medvetalpon, kóser módra. Már jóelőre kikefélte az ünneplő kapedlim, csak úgy porzott a fekete bársony, mint homokfutó után a tarlós szik sarja vagy mi. (Ezt mindig rosszul mondom, csúfolnak is érte a hitközségbe.)

Már rég nincs ki nekünk a tíz férfi, kivéve a víkenden, amikor viszont a húsztól sem állunk messze, a monoszlói keresztény törzsközönségben ilyenkor előtérbe kerül a kisebbrendűségi érzés, szinte már őskeresztény négerekért imádkoznak, de lehetnek akár muzulmán bevándorlók is, csak ne mi legyünk a többség.

Szóval nagyban folynak a főzési előkészületek, piros kötényben szorgoskodik az kis szentisvánom, csak úgy nő a szennyes konyhai segédeszközök sora, lassan a földtől a plafonig érnek. Én kis pogány rabszolga szentistvánként mosogatok, még ha meg is eresztek néha egy-egy vaskosabb bazmeget, mert rendre elázik a fékezett habzású Marlboro a számban.

De ma minden szent áldozatra hajlandó vagyok, hiszen nem magunknak főzünk, hanem a meghívott yummberes idegeneknek, köztük egy-két igazán nagyszerű pofának. Itt van mindjárt a Boross Péter, már tegnap bejelentkezett, miatta nem lehet e szent napon rágós a hús, emelkedett a hangulat. Sőt, hiába lesz kései az óra, villanyt sem gyújthatunk, mert

sötétben minden kávé fekete.

Mire délutánba hajlik az idő, arrébbállok a roggyant kocsival, legyen hová kikötnie okos járgányát a kőbuta Semjénnek, mert ő is jön majd stüszikalapban, lóháton, palloslovag-szentistvánként. A tekesek leszóltak jóelőre, hogy neki feltétlenül fürjek valamit ma estére, azt szereti, meg magas lóról bambán letekinteni a székhelyekre, amelyekből hat lesz, úgy tervezzük.

Van két turulcomb a mélyhűtőben, azt konfitálja majd citromosan, de addig is pityókát hímezek-hámozok, unikumszagúan. Hej, piroskám, galambocskám, ma szent erőspistával főzünk mindent, a kutyaúristenit. Egyszer van nemzeti ünnep vagy miafasz.

Még a Kontroll Csoport is valahogy másképp szól ma a Gizi néni által importált nyugatnémet Harmann-Kardonból, a szomszéd eredeti, kertben kapirgáló tyúktól származó falusi záptojása is másképp bűzlik, a hős szagok terén versenyt futnak a CBA-ban vett szlovák camenbert-rel, erős bástya vagyunk mink, nem jövedékmentes műbort gyártó homoki lőrés.

Amúgy pedig már alig várom a ma esti monoszlói tüzijátékot, amely a desszert után várható. Echte kínai bevándorlói hamisítvány ugyan, de a teszkó parkolójában árusító menedékes szerint még így is elég jól lehet célozni vele. Mert ma nagy nap lesz: ha tele hassal is, de

visszaküldjük ezt a kriptaszökevény Borosst

az őt méltán megillető díszsírhelyre, hatalmas pukkanó petárdákkal a tekintetes hátsó felében.

Ámen.

Tardos János

(Kép: Magyar Hírlap)

A jól felépített fideszes kommunikáció pajzsán erős rés támadt. Mint emlékszünk rá, Németh Zsolt a minap úgy fogalmazott, hogy az „asszony nem ember”. Nos, ennek a kijelentésnek a valóságalapján lehet ugyan vitatkozni, de a legfelsőbb helyről sem érkezett rá cáfolat, tehát fogadjuk el egyelőre, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében ez általánosan elfogadott.

Sőt, a jelenlévő fideszes hölgyek, ahelyett hogy azt felelték volna, hogy nahát, nahát, meg azért már mégse ezzel tessen viccelnie a méltóságos úrnak, nagy göcögve próbálták megmagyarázni, hogy

ennyi belefér.

Száz szónak is egy a vége: az asszony nem ember (Fidesz).

Ámde dr. Rogán Cecília egy jelentős interjút adott egy bulvármagazinnak. Ezt saját erotikus jellegű képeivel illusztrálta – a magyar celebvilágban határozottan megállja a helyét, és csak remélni tudjuk, hogy még sokra viszi a modellpályán.

De nem is ez a lényeg, hanem, hogy dr. Rogán Cecília határozottan kijelenti a mellékelt mélységesen mély interjúban: „én is emberből vagyok”.

Értik? Egy asszony, ráadásul egy fideszes asszony, ellentmond az egyik legrégibb fideszes férfiembernek. Az ilyen összevissza beszéd pedig nem vezet jóra. Ezt régóta tudjuk. Akad egy csomó párt, amelyiknek, ha egyik vezetője A-t mondt, a másik dafke B-t – aztán ma már egy rendes miniszterelnök-jelöltjük sincsen.

Kétségtelen, miközben dr. Rogánné lenge öltözékben, igézően pillant az olvasókra mondjuk egy férfiöltöző belső faláról, mégsem mondhatja azt, hogy „nem vagyok emberből.” Hiszen jól láthatóan emberből van – vagyis olyan humanoid jellegű. Az emberi faj már csak olyan, hogy a legkülönfélébb egyedekből áll. Dr. Rogán Cecília bőven belefér ebbe –, mondhatnánk, gusztusos fehércseléd, bár én speciel nem vinném haza – de ebből semmi sem következik.

Ráadásul, ars poeticája is van (dr. Rogánné kedvéért: az ars poetica egy olyan közepes méretű tárgy gyakran festett bőrből, amelyet Gucci vagy Versace boltokban árulnak, és a Pasa parki lakóknak ajánlott kellék minden lakógyűlésre). Ezen ars poetica szerint „önmagamat is szeretném felvállalni” – olvasható a már fent idézett mélyinterjúban.

Ez egy annyira jó és találó mondat, hogy a családi címert is minden valószínűség szerint ez fogja majd díszíteni,

és nemzedékről nemzedékre száll majd a dinasztiaalapító örökbecsű mondása „önmagamat is szeretném felvállalni.”. Ilyen tömörem, időtállóan, kifejezően még a régi görögök sem fogalmaztak.

Dr. Rogánné – fideszes körökben Cecília asszony – új karrierje valószínűleg sok „nem ember”-t lelkesít fel, hogy igenis lehet harmincon felül is újrakezdeni.

Más kérdés, hogy Cecília doktorasszony akkor is ilyen kapós lenne-e lenge öltözetében, ha ő csak egy egyszerű, hétköznapi lény lenne. Semmi politikus férj, apa, stb.

Mondjuk fizika-kémia szakos középiskolai tanár. Akkor is oldalakon át legeltethetnénk a szemünket csábító fotóin?

(A képek lelőhelye)

Erős a gyanúm, hogy akkor nem. Bizony, Cecília doktor ezt a szép sikert mégiscsak annak köszönheti, hogy ura most éppen valami fontos közéleti tisztséget tölt be, s a budai pasa folyton hitegeti, hogy egykor talán még többre is viheti. Talán még nagyon sokra,

de addig még rengeteg pénz lefolyik a Pasa parki lakótelepen.

Dr. Rogánné azt mutatja valóban, hogy mi fideszesek persze különös fából vagyunk faragva, de azért a szívünk mélyén valahol mégiscsak jó a seggünk és kívánatos a mellünk, tudunk csábosan nézni, mint egy hatvanas évekbeli szoftmagazin celebjei.

Mert ugyan az uramnak ott a sok fontos államügy, meg az a rengeteg pénz, amit el kell költeni és törvényt törvényre kell helyeznie, hogy épüljön ez a  mi szép új világunk, de otthon azért egy doromboló vadmacska várja, amint végre önmagát is felvállalja. (Önfelvállaló, C-kosaras típus.)

Persze, ha Cecília asszony azért szerepel itt, mert ugye a férje az aki, akkor ez már politika – és akkor szegénynek el kell viselnie azt a sok valóban méltatlan vulgárszexista megjegyzést, amelyet az ilyenre sokszor hajlamos kommentelők jegyeznek a képek alá.

Nyilván fáj neki ez a sok „sunáznám” és társai, de a siker áldozatokat kíván minden pártkatonától.

Sőt, néha még a feleségétől is. Dr. Cecília volt már tévé teleregényben, magazinban, rövidesen főzőműsorban és valóságshowban is feltűnik majd, mindezt csak azért, hogy bizonyítsa a némethzsolti tétel tarthatatlanságát: Ő is emberből van.

Hiú, gyarló, emberből. Éppen olyanból, mint mi. Jó, neki van Pasa parkja, és bejárása a felsőbb körökbe. De látjuk, szépül és virágzik a hon – és ezt az urának köszönhetjük.  Hát ne irigykedjünk b. nejére sem.

Dési János

Időről-időre napvilágot lát, hogy mekkora összeget utaztak el az állami vezetők. Van azonban egy tétel, aminek nem nagyon jár utána sosem a sajtó, ez pedig a reptéri kormányváró használata.

Az állami vezetők nem csekély része jogosult a repülőtéri kormányváró használatára. Itt nem meglepő módon luxuskörülmények között, a legjobb ételek és italok mellett készülhet az állami vezető külföldi útjára. A kormány honlapján nemrég nyilvánosságra hozott adatokból úgy tűnik, mintha

csupán a Miniszterelnökség venné igénybe ezt a szolgáltatást.

Vannak olyan vezetői a Miniszterelnökségnek, akik utazásai során nem használják a kormányvárót, így nem merül fel ezzel kapcsolatos költség. Akadnak szerény vezetők, akiknél egy-egy kormányváró-használat nem haladja meg az ezer forintot, de nem ritkák a több tízezres számok sem az összesítésben.

1. L. Simon László államtitkár például egy mindössze egynapos németországi útja alkalmából 44 ezer forintért használta a reptéri helyiséget.
2. Kovács Zoltán kormányszóvivő két útján nem vette igénybe a lehetőséget, viszont akadt egy olyan decemberi útja, amikor még utazása napján visszatért Budapestre, de csaknem 40 ezerért használta a kormányváró szolgáltatásait.
3. A rekorder Perényi Sigismund Péter helyettes államtitkár, aki egy egynapos belgiumi útja alkalmából több mint 64 ezer forintért dorbézolt a kormányváróban.
4. A legszerényebben pedig Dányi Gábor Zoltán dőzsölt az exkluzív helyiségben: a legkisebb számlája 590 forint volt, de azért neki is akadt 23 ezres cehje.

Az Egyenlítő blog az Átlátszó segítségével közérdekű adatigénylést nyújt be a Miniszterelnökséghez, hogy részletezzék, miből tevődnek össze a kormányváró használatával kapcsolatos költségek.

Érdekessége a listának, hogy miután Lázár János miniszter az utazási botránya óta maga fizeti a külföldi útjait, az ő esetében kormányváró-használati díj sincs feltüntetve a közzétett listában, pedig

miniszterként még magánútjai esetében is jogosult a kormányváró használatára.

(Kép: innen)

A Fővám téren keletkezett hatalmas lyuk újra beindította a mémgyárat. A hivatalos verzió szerint az aszfalt a tegnapi durva esőzéseknek köszönhetően szakadt be.

Az internet népe persze a Photoshopot segítségül híva teljesen más magyarázatokat és megoldásokat kreált.

Íme a 20 legviccesebb mém a LYUK, a GÖDÖR okáról, és poénos ötletek arra, hogy mivel is lehetne betömni:

Képek forrása: Index, Origó, Kétfarkú Kutya Párt, Tibi Atya, Facebook és az internet.

A Fidesz-frakció idén is közzétette, kik adnak kommunikációs tanácsot a Rogán Antal által vezetett képviselőcsoportnak. A névsor nem változott: Huth Gergely, Kaminski Fanny és Várhegyi Attila cégei a kiválasztottak.

Az Országgyűlés honlapjának frissült szerződéses listájából kiderül, hogy bár újra ugyanaz a három kommunikátor adhat tanácsokat a frakcióvezetésnek, aki tavaly,

az idén mindannyiuknak kevesebb jut.

Érdekesség, hogy egy évvel ezelőtt is csak július elsejével indult a cégek megbízása. 

Akkor a Gerilla Press Média Kft., amelyik a magát oknyomozó portálnak nevező Pestisrácok című Fidesz-közeli kiadványt is megjelenteti, 3,8 millióért írhatott háttéranyagokat Rogánéknak. Most csak 2,3 millió forintot kapnak, de nem is az év végéig, hanem csak szeptember 30-áig számítanak a munkájukra.

A Huth Gergely újságíró vezette vállalkozás 2013-ban még 4,4 milliót kapott a Fidesz-frakciótól.

Ezúttal 3,6 millió forinttal kell beérnie december 31-éig Kaminski Fanny cégének, a Kaminski és Buranits Kft-nek. Tavaly ugyanennyi időre még 4,2 milliót kapott az Orbán Viktor bulvárfelelőseként is emlegetett szakember, aki nem mellesleg Habony Árpád munkanélküli tanácsadó volt felesége és gyermekének anyja.

A korábbi bulvárújságíró Rogán és Orbán mellett 

Andy Vajna érdekeit is képviseli a médiában.

(Kaminski a képen Rogánné Celeb Cecíliával látható közeli barátságban.)

A legnagyobb összegű megbízást egy régi Fidesz-káder, Várhegyi Attila cége zsebelheti be: a Prestige Média Kft. 3,8 millióért oszthatja az észt a Fidesz-frakció vezetésének. Viszont tavaly még 4,4 milliót kapott.

A Fidesz egykori pártigazgatóját, az első Orbán-kormány kulturális államtitkárát nemrég a közmédia vezetői posztjára is esélyesként emlegették, ám pozícióit nagyban rontja, hogy 2001-ben jogerősen elítélték hűtlen kezelésért, amit még Szolnok fideszes polgármestereként követett el.

Állami megrendeléseknek azért nincs híján,

Várhegyi dolgozik fideszes önkormányzatoknak és az MTVA-nak is, tavaly pedig az Origó-botrány kipattanásáig a médiacégnek is tanácsokat, illetve a nem cáfolt hírek szerint politikai természetű utasításokat osztogatott.

Nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházás lett a déli Klotild Palota felújítása. Az erről szóló kormányhatározat-tervezet a kabinet honlapján jelent meg.

A Párizsi Udvar után a déli Klotild Palota felújítását is nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé nyilváníthatja a kormány. Ez azt jelenti, hogy minden engedélyt soron kívül kell majd kiadnia a hatóságoknak és nem nagyon szólhat bele senki abba, amit a beruházó eldöntött.

Az épületet egyébként a török tulajdonban lévő Melis Investment Kft. szerezte meg a belvárosi önkormányzattól 2,15 milliárd forintért. Az üzlet alig egy éve köttetett, és alig másfél hónappal az önkormányzati választás előtt.

Ez volt az utolsó nagyértékű ingatlan, amit még a Rogán Antal vezette önkormányzat dobott piacra

Juhász Péter együttes képviselő akkori nyilatkozata szerint

áron alul.

Az értékbecslést a Rubovszky György résztulajdonában álló cég készítette, ennek a társaságnak a becslései alapján értékesítették az elmúlt években nevetséges áron a belvárosi ingatlanokat. 

Érdekesség, hogy a szintén Rogán által eladott Párizsi Udvar ugyancsak nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházás lett. 

A kiemeltté nyilvánítás révén

1. nem kell építészeti-műszaki tervtanácsi véleményt beszerezni,
2. nem kell településképi véleményezési eljárást lefolytatni,
3. településképi bejelentési eljárásnak sincs helye.

"A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházássá nyilvánítás elősegítené a kiemelt városképi helyszínen található műemléképület helyreállítását, felújítását, hogy még vonzóbbá tegye a fővárost a turisták és az utazók számára és elősegítse a turizmus fellendülését Magyarországon" - ezzel indokolják a kiemeltté nyilvánítást. Ami persze nem magyarázza meg, hogy miért nem enged a kormány beleszólást a felújításba. Sőt,

éppen a városképet jelentősen befolyásoló szerepe követelné ki, hogy az építészeti hatóságoknak vétójoguk legyen a felújításban vagy átépítésben.

A Váci utca 34-36. szám alatti déli Klotild-palotát 1899-ben építtette Klotild főhercegnő, északi ikerpárjával meghatározza a Ferenciek tere arculatát.

Mind a Párizsi udvarban, mind pedig a déli Klotild palotában öt csillagos szálloda lesz.

(Kép: Városszíve blog)

Most, hogy Szijjártó Péter nemzetközi filantróp graciózusan felajánlotta új villáját az árva menekültgyerekeknek, kicsit elszégyelltem magam, és késve bár, de nagy lelkesen magam is megnyitottam vidéki kúriám kapuját a rászorultak előtt.

Egy pesti hölgy például arról panaszkodott, hogy nála otthon nagyon meleg van, nehéz elaludni, viszont könnyű éjjel csatakosan felébredni, forgolódni. Tekintve, hogy ilyesmit (a forgolódást) magam mindig jó társaságban igyekszem tenni, nem bírtam ellenállni a kísértésnek, átmeneti szállást, menedéket nyújtottam neki.

De hát ez így még nem menekültszállás, ne már, hogy

egy Szijjártó különb legyen nálam.

Ekkor jelentkezett a Monoszlói Nemzeti Elszállásolási Irodában egy idősebb úr, név szerint Lámpa Pál, aki úgyszintén menekültként regisztráltatta magát: elmondása szerint zaklatásnak volt kitéve törökbálinti otthonában.

Egy percig sem haboztam: őt is befogadtam, már csak azért is, mert a priuszom ehhez a pestkörnyéki településhez köt: arrafelé szoktam volt kormányplakátot rongálni.

De a ház nagy, tele van még hellyel. Ekkor villant agyamba a zseniális megoldás: fajtiszta egereket veszek magamhoz, egyrészt a színvonalas társaság fenntartása végett (nem ugatnak közbe, ha nagyritkán kinyitom a szám), másrészt pedig pajkos természetük miatt.

Az ötlet csírája különben már csaknem egy hónapja megfogant bennem, amikor egy nagydarab, másfélszáz kilós filmrendező időzött nálam, eredetileg ugyan csak egy víkend erejéig, azonban annyira megtetszett itt neki, hogy még a nyolcadik napon is „Holnap reggel én főzök kávét” kiáltással vonult nyugovóra.

Akkor fogadtam be az első egeret.

Határtalan nagylelkűségem már az első éjszakán meghozta gyümölcsét: évtizedes barátom a kertben, egy padon kucorogva töltötte azt a napszakot, majd másnap hajnalban örömkönnyek között örökre elbúcsúzott hajlékomtól. Mikor aztán az első egérrel kettesben maradtunk, egész jót cincogtunk az eseten.

Ő azóta néhány rokonát is bemutatta nekem, igen kedves família. Tulajdonképpen nincsenek különösebb politikai ambícióik, egyelőre a művészetek, meg persze a politológia érdeklik őket, az egyik nagybácsi pedig okleveles gasztronómus. (Sajt- és szalonnahéj szakirányban.)

Így élünk hát együtt, mi, menekültek. Küzdünk a sajtszabadságért, megrágjuk a könyveket, kis szürke trikócskákban rohangálunk, csak hogy az álomszuszék pesti nőt, meg a villanyvilágító embert megtréfáljuk. Persze nem csak ostobán ijesztgetjük egymást, intellektuálisabb vicceink is vannak. A könyvmoly haverom például, aki rendszerint egész éjjel Lámpa úr feje fölött, a hátsó szoba könyvespolcán művelődik, ma reggel azzal ugrott elő: Monoszló egér egy misét! (Ez a pofa, erős bibliaszagából ítélve, korábban a templom egere lehetett.)

Humánus ember vagyok, szívesen befogadok én mindenkit, főleg ha menekült szegény, de

mosogatni nem szeretnék rájuk.

Tegnap meg is állapodtunk a házi teendők igazságos felosztásáról. Az egerek porszívóznak, Pali délig alszik (az sem könnyű), a pesti nő pedig a bevásárlást vállalta magára. Ma reggel fel is riadt (horkoló kombájnok haladtak el a ház előtt), s első szavai szerint „Már bezárt a bolt, vagy még ki sem nyitott?”. Milyen igaza volt.

Ma falunap lesz, mindenki főz valamit, hangyaszorgalommal készülünk mi is. (Erről még nem esett szó: több száz kisebb lakótársunk is van, délutánonként sokszor pókfocizunk.) Tegnap például közösen megittuk a Pestről hozott fröccsnekvalót, de nem itattuk az egereket, hátha még kiskorúak és ki talál nekem jönni a nemzeti köjárványügyi hivatal.  Lámpa úr reggelre félretett magának egy kis szilvóriumot, az én mélyhűtött, jeges csúcsú unikumomat Mont Blanc-nak nézték és megmászták a hangyák, a pesti nő üres kézzel jött haza a mindig zárva tartó kisboltból, teli szájjal röhögtünk.

Így telt el a reggel, mielőtt megérkezett volna a hőmérő higanyszála, de ezt már nem mesélem el, mert nem szeretném izzadságszagú történetekkel untatni a nagyérdeműt.

Tardos János

P.S.: Most kaptam meg Balog miniszter úr sms-ét arról, hogyan írjak jót, de sajna már késő.

További ötleteink is lennének arra, ha már a két háború közti politikusnak akarnak szobrot állítani, kit válasszanak Hóman Bálint helyett.

1. Hóman miniszterként készítette el az első zsidótörvény legelső vázlatát,
2. ő terjesztette be 1938 februárjában a miniszterelnöknek és a kormánynak.
3. 1939-ben a második zsidótörvény alkalmazását saját miniszteri hatáskörében tovább szigorította.
4. Elrendelte a 6 százalékos numerus clausus alkalmazását a középiskolákban is.
5. Utasítást adott arra, hogy négy budapesti gimnáziumban, ahová még sok zsidó gyerek járt, legyen keresztény és zsidó osztály.
6. Hóman a parlamentben is világossá tette, hogy elégedetlen a második zsidótörvény szigorával.
7. Az oktatásban a zsidók teljes kizárását, a numerus nullust tartaná helyesnek.

1944 februárjában, egy hónappal a német megszállás előtt, Hóman 29 kormánypárti képviselővel együtt memorandumot intézet Kállay Miklós miniszterelnökhöz. „A háborúnak határaink felé való közeledése újból élesen időszerűvé teszi a zsidókérdést. Aktuálissá válik a kérdés azért, mert egy esetleg közvetlen német segítséggel önvédelmi harcra felsorakozott országban a magyar háborús célokkal életérdekeiknél fogva ellentétes törekvésű nyolc-kilencszázezer főnyi zsidóság szabályozása új hatékony intézkedéseket igényel. (...) A magyarországi zsidókérdés egyetlen megoldása a kitelepítés.”

Hóman Bálint a háború végéig hű maradt nácibarát elveihez. A német megszállás után tagja maradt a parlamentnek, csatlakozott ahhoz a parlamenti csoporthoz, amely a kiugrás megakadályozására alakult. Szálasi Ferenc hatalomátvétele után tagja a nyilas parlamentnek is, ahol többször fel is szólalt. Kormányzati munkája, minisztersége 1942. július 30-án ért végett, lemondott, a történészek szerint Kállay miniszterelnök nem egyértelműen németbarát hintapolitikája miatt.

És a többi gonoszság, ami a nevéhez főződik.

Ezen az sem segít, ha jó történész lett volna.

Ez nagyjából olyan, mintha egy többször gyilkosról, amikor szobrot avatnak neki, azt mondaná valaki, na jó, gyilkolt, de például történésznek (balettáncosnak,kőfaragónak) egész használható volt.

Ha már, akkor miért nem emelnek szobrot Közi Horváth (néhol: Közi-Horváth) József kereszténypárti képviselőnek. Na, KDNP? (S benne Semjén Zsolt.) Miért nem ezzel jöttök elő?

Ja, mert még azt sem tudjátok, ki az a Közi Horváth? Ti csak a wassalbertekre, nyírőjózsefekre és Hóman Bálint-féle fajgyűlölőkre zizzentek?

Akkor – már csak az ő okulásukra is –, beszéljünk pár szót Közi Horváthról, de elébb egy kis történelmi lecke fiúknak.

(Kép: kozihorvathnepfoiskola.hu)

1944. március 19-én – Magyarország német megszállásának a napján – a reggeli lapok az MTI-re hivatkozva azt közölték, hogy a képviselőházat március 22-re összehívták. Ezt azonban még a Kállay-kormány rendelte el, mit sem sejtve a megszállásról. (A 19-ei lapok értelemszerűen egy nappal korábban, 18-án készültek.) A magyar képviselőház 1944. január 25-én tartott utoljára ülést. A hosszú szünet alatt a kormány, törvényes felhatalmazás alapján rendeletekkel kormányzott, amelyeket időnként be kellett mutatnia egy 42 tagú, úgynevezett országos bizottságnak. Ennek az "országos bizottságnak" a soron következő ülésére március 22-én került volna sor, ám a lapok, amelyek egyébként hallgattak a német bevonulásról, azt közölték, ez az ülés elmarad.

Így aztán különösen nagy érdeklődéssel várta a politizáló közvélemény a parlament 22-i ülését, ahol a "további teendőkről" is határozni kellett volna. Vasárnaptól szerdáig a Gestapo, előre elkészített listák segítségével, már letartóztatta a legfontosabb baloldali vezetőket és azokat, akiket a németekre veszélyesnek tartottak. A visszaemlékezések szerint már csak azért is sok újságíró szorongott a T. Ház folyosóin, mert kíváncsiak voltak arra, akad-e olyan képviselő,a ki szóvá meri tenni a Ház nyílt ülésén mindazt, ami történt.

Csak egy pap akadt

Közi Horváth József kereszténypárti képviselő, katolikus pap és újságíró  hajlamosnak mutatkozott arra, hogy szót kérjen e kérdésben. A németek erőszakos lépése nemcsak az ország függetlenségét taposta el, hanem, mivel több képviselőt is letartóztattak, közvetlenül érintette az egész törvényhozást, annak szuverenitását, mentelmi jogát. Tasnádi Nagy András, a képviselőház elnöke, korábban az Imrédy-, majd a második Teleki-kormány igazságügyminisztere, ahogy megnyitotta az ülést, azon nyomban azt javasolta, azt bizonytalan időre napolják el.

A parlamenti napló szerint "élén helyeslés a jobb- és baloldalon" fogadta a javaslatot. A jegyzőkönyv azt is rögzíti, hogy Közi Horváth József közbekiáltott "Szót kérek". Mire zaj és felkiáltások a jobboldalon: "Nem adjuk meg." Közben az elnök feltette a kérdést, elfogadják-e az ülés azonnali berekesztéséről szóló javaslatát. Ezt felkiáltással elfogadták, mire Közi Horváth újra közbekiáltott: "A mentelmi jog megsértését jogom van bejelenteni." Mire egy különösen cinikus képviselőtársa, bizonyos Kölcsey István odaszúrta neki: tessék írásban bejelenteni.

Az elnök kihirdette az eredményt: "Az ülést bezárom". Mire "Éljen az elnök! Éljen a kormányzó!" – felkiáltásokkal a képviselőház még szabadlábon lévő tagjai felpattantak a helyükről, és így ünnepelték azt a kormányzót, aki a német megszállás után is a posztján maradt, s nyilvánosan különösebben nem lépett fel a szuverenitás elvesztése ellen. Sőt, azzal, hogy maradt a kormányzói székben, mintegy legitimálta is azt.

A magyar képviselők tehát

nem kívántak, nem mertek a német megszállásról beszélni.

A parlamenti napló azonban nem mindent rögzített. Ám a korabeli feljegyzésekből, a visszaemlékezésekből tudjuk, hogy a képviselők megakadályozták azt, hogy Közi Horváth legalább nyilvánosan beszéljen a megszállásról, a szuverenitás elvesztéséről. Az akkori magyar képviselőház tagjainak többsége ezzel úgy tett, mintha mi sem történt volna. Hallgatásukkal és egyetlen becsületes társuk elhallgattatásával maguk is azt sugallták, német csapatok jelenléte ide vagy oda, itt minden megy tovább.

Ha a napló nem is rögzítette, az újságíró karzaton lévők hallották, hogy Közi Horváth tiltakozott a német megszállás ellen, tiltakozott magyar képviselőknek idegen állam rendőrsége által történt lefogása ellen. Közben a kormánypárti, az imrédysta és a nyilas képviselők teli torokból kiáltoztak, hogy a bátor pap szavait elnyomják. Közi Horváth tehát immár nekik címezve a szemükbe vágta: "Hallatlan, hogy a saját miniszterelnökük lemondását tudomásul sem veszik! Keresztes-Fischert is lefogták, a magyar belügyminisztert! Hallatlan, hogy a magyar képviselőházban ne lehessen szóvá tenni a magyar kormány tagjainak letartóztatását!"

Tegyük hozzá még egyszer, éppen a képviselők voltak azok, akik ezt megakadályozták. Korabeli feljegyzésekből azt is tudjuk, hogy a kormányzó ünnepléséhez nemcsak az imrédysták csatlakoztak, hanem még a nyilasok közül is jópáran. Tasnádi Nagy házelnöknek tehát komoly szerepe volt abban, hogy a magyar országgyűlésben, legalábbis a nyilvános ülésen, nem eshetett szó Magyarország megszállásáról, így a parlament ebben mintegy bűntárs lett.

Az ülés után Kölcsey képviselő azt is felrótta Közi Horváthnak, hogy

izgága magatartásával megzavarta alkotmányos munkájukat.

És Közi Horváthnak nem ez volt az egyetlen bátor tette. Ö volt az, aki 1944. november 2-án, ismét figyelmeztette képviselőtársait a zsidókkal kapcsolatos bünügyekre, szóvátéve, hogy "illetéktelen személyek törvénytelen módon magyar állampolgárok ezreit hurcolják el."

A másnapi lapok természetesen nem számoltak be Közi Horváth próbálkozásáról, így a közvélemény csak annyit tudhatott, hogy a képviselőknek nincs semmi kifogásuk a történtek ellen.

Ám felszólalása miatt Beregffy nyilas honvédelmi miniszter behívatta frontszolgálatra, ahonnan -– kalandos úton – sikerült visszatérnie Budapestre a főváros körülzárása előtt. A felszabadulás után a kommunista rendszerrel szemben is fellépett, ezért emigrálni kényszerült, Németországban halt meg.

Na, cserélünk? Hóman helyett Közi-Horváth?

Dési János

Hagyjuk most, hogy mennyire tehetségtelen és dilettáns. Hogy milyen minőségűek a mondatai. Hogy milyen ő, emberileg. Végülis a frusztráció, a kapzsiság, az alkoholizmus és a buta műveletlenség se bűncselekmény. A szervilizmus és a kormánypropagandistaság manapság pláne nem az, sőt, igen jól fizet. Havi két millát.

Az elütött cigánygyerekek utáni továbbhajtás, az indokzsidózás és a sajnálkozás afölött, hogy orgoványi erdőben nem sikerült nekik mindet (bennünket) nyakig beásni, már közelít ahhoz a határhoz, amelynek átlépése nemcsak a megfoghatatlan és sokféle morálon, hanem az írott és normatív törvényen is kívülre helyezi az elkövetőt.

Hívei volnánk a szólásszabadságnak. Úgy gondoljuk, bármit ki lehet mondani, bármilyen ostobaság legyen is. Nem gondoljuk viszont, hogy a kimondott szónak hatalma volna, nem vagyunk misztikusok. Ha valakit lekurvaanyázunk, az anyja attól meg nem lesz kurva. Persze elhitethetjük másokkal, hogy mégis az. Ez a Bayer-féle propagandisták szerepe. Ezért fizetik őket.

Van azonban egy olyan eset, amikor a sokrétű történelmi tapasztalatok szerint mégicsak van hatalma a kimondott (leírt) szónak. Egyetlen ilyen eset van. A tömegek indulatának fölkorbácsolása. Ezt a hatályos magyar Büntető Törvénykönyv több paragrafusában is büntetni rendeli.

"a görögök történelmet fognak írni, már megint. Ha be merik vetni a rendfenntartó erőket, ha kell, akkor a hadsereget is, és kitakarítják végre Kósz szigetét ezektől a hordáktól, akkor elkezdődik végre valami. (...) Akkor írunk történelmet, ha ezeket hazazavarják, eltüntetik Európa közeléből, egyszer s mindenkorra."

Ezt Bayer írta a pénteki Magyar Hírlapban. Nem tudják, mit cselekszenek, úgyhogy megjelent online is. Ez még lehetne szimpla propagandafogás a közismert adócsalótól. Retorikailag az ellenfél dehumanizálása. Fiktív ellenségről van szó persze, mert Magyarországon nincsenek bevándorlók, legföljebb átvándorlók. Ezért persze nem is tud egyetlen magyarországi példát sem hozni. 

Láttunk már ilyet. Hiszen a nácik-nyilasok is hazazavarásról, kitakarításról álmodoztak. "Egyszer s mindenkorra." Végső megoldás. Endlösung.

"elkezdődött valami rettenet. Aminek véget kell vetni. Most. Minden eszközzel. Európát meg kell szabadítani ettől az iszonyattól. Ha kell, fegyverrel. Mert ha minden így marad, akkor elkerülhetetlen lesz a vérontás."

Véget kell vetni. Minden eszközzel. Ne akadjunk föl azon a logikai baklövésen, hogy ha nem vetünk véget fegyverrel, akkor lesz vérontás. Bayer buta, mint a tök, máskülönben fölfogta volna, a fegyverrel való végetvetés már maga a vérontás.

De mostantól több ő, mint szimpla frusztrált írócska, dillettáns fogalmazó, ócska, pénzéhes propagandista. Mostantól ő bűnöző.

Horda, vadak, szenegáli bűnöző, eritreai állat, veszett kutya, parancsra váró terroristák, öngyilkos merénylők, tetvek, elhülyült döntéshozók, nyálfolyató idióták.

Nem létezik olyan valóban független bíróság, amit egy akár csak közepesen józan bíró vezet, és nem látja az összefüggést az idézett (és korántsem kontextusából kiragadott) mondatok és kitételek, valamint a Btk. vonatkozó paragrafusai között.

Itt van például a 331. § a háborús uszításról.

Vagy a 332. § a közösség elleni uszításról. ("Aki nagy nyilvánosság előtt b) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport ellen gyűlöletre uszít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.")

Esetleg a 337. § a rémhírtejesztésről. Ez elvileg nem áll meg, mivel csak közveszély színhelyén lehet elkövetni. De akkor egy bíróságnak ki kellene mondani, hogy nincs közveszély, amiből az következik, hogy Bayer (és gazdái) hazudnak.

A 338. § a közveszéllyel fenyegetésről. ("Aki a köznyugalom megzavarására alkalmas olyan valótlan tényt állít, híresztel, vagy azt a látszatot kelti, hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.") Súlyosabb esetben öt év.

Mert Bayer nem csak állításokat tesz. Illetve azokat voltaképp alig tesz. Hanem főként cselekvésre buzdít. Amire alkalmazható volna talán a Btk. 165. § is:  "Aki foglalkozási szabály megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." 

Az utóbbi a legenyhébb, mert gondatlanságot említ, miközben Bayer nyilvánvalóan szándékosan uszít tömeggyilkosságra.

Nem kell sok, hogy rá hallgatva öljenek. És miért kell megvárni, hogy rá hallgatva öljenek?

Függetlenül attól, kedveljük, vagy sem a Magyarországon átvonuló migránsokat.

Bayer sokkal inkább bűnöző, mint a szenegáli zugágárus, aki nem ölt meg senkit. Az általa eritreai állatoknak nevezetteket is fölülmúlja, akik ugyan megöltek, de csak kettőt. Az is pont kettővel több az elfogadhatónál. De eközben Bayer százak, ezrek, kitudja, hányak megölésére buzgat.

Ez azért már mégiscsak több puszta ízléstelenségnél.

Nem biztatnánk senkit arra, hogy maga tegyen feljelentést Bayer ellen. Hiszen erre ott van nekünk az ügyészség. Őket ezért fizetjük az adónk el nem lopott maradékából. Nekik hivatalból kötelességük eljárni.

És biztosan fognak is. Erre szép példa akár a rengeteg korrupciós ügyben történt vádemelés, akár a Kurucinfó vegzálása. (Még mindig várjuk, hogy lépjenek valamit a Zábori-Perge-ügyben.) Mert Orbán Viktor is megmondta a Kéri-féle rendezvényen, még 2008-ban, hogy a szélsőjobbal úgy fog eljárni, ahogy Horthy tette a nyilasokkal. Kioszt nekik két pofont, oszt' hazazavarja őket.

Persze azóta, hogy kormányra került, eltelt öt év. És mit tehetne szerencsétlen miniszterelnökünk, ha közben kiderült, a nyilasok már a saját pártjában vannak, és az ötös számú tagkönyvet birtokolják?

Haza csak nem zavarhatja őket. Kivált, ha ő maga is erősen gyanúsítható ezekkel.

Korábban már megírtuk milyen (Fidesznek kedvező) szakmai hibákat kell elkövetni ahhoz, hogy valakit alkotmánybírónak válasszanak. Most pedig azt vesszük sorra, hogy már alkotmánybíróként, milyen lépéseket kell tenni azért, hogy kedvenc kormányunk elégedett legyen. 

Szívós Máriát 2011-ben választotta a fideszes országgyűlés az Alkotmánybíróság (AB) tagjává. Köszönhetően annak, hogy a bírónő háromszor is kritika nélkül jóváhagyta Hagyó Miklós előzetesben tartását egy olyan rendőrségi jelentésre hivatkozva, amelyről kiderült, hogy nem létezik.

A nyomozati bíróból előléptetett Szívós azóta alkotmánybíróként is a Fidesz érdekeit nézni, és minden a demokrácia és jogállamiság szempontjából fontos alkotmánybírósági döntéshez különvéleményt fűz, amelyben kifejti miért is nem ért egyet az adott határozattal.

• Amikor az AB 2011-ben először mondta ki, hogy a bírósági ügyek áthelyezése alkotmányellenes (így a BKV-ügy Kecskemétre helyezése is), Szívós Mária egyedüliként fogalmazott meg különvéleményt. Azaz csak ő tartotta jogszerűnek, hogy a Fidesz által választott bírók hozzanak döntést a koncepciós perekben. 

• Szívós természetesen különvéleményt fogalmazott meg akkor is, mikor 2012-ben az AB visszamenőleges hatállyal is kimondta, hogy jogsértő az ügyek áthelyezésére. Szívós tehát a kritikák ellenére mindvégig kiállt a BKV-ügy áthelyezése mellett, holott a bíróság kijelölésének joga miatt az OBH szabályozását és Handó Tündét is sok bírálat érte. 

• Miután az AB a BKV-ügyben benyújtott alkotmányjogi panasz elbírálása során 2013-ban - zárt ajtók mögött - meghallgatta Handó Tündét, több mint fél év kellett ahhoz, hogy a korábban már hatályon kívül helyezett törvényt  ismét megsemmisítsék visszamenőlegesen - Szívós Mária különvéleményével természetesen.

• Abszurd módon védelmébe vette a választási regisztrációt is. Különvéleményt fogalmazott meg a választási regisztráció védelmében.  

• Kirúgatta volna korábbi munkatársait. Ellenezte ugyanis azt is, hogy a bírák kötelező nyugdíjazását megakadályozza a taláros testület. Holott ha nem léptetik elő alkotmánybíróvá, 2012 év végén neki is nyugdíjba kellett volna vonulnia.

Ha valaki tehát alkotmánybíróként - Szívós Máriához hasonlóan - a Fidesz kedvére akar tenni, nincs más dolga, mint kiállni az alkotmányellenes ügyek mellett, illetve különvéleményt fűzni a jogállamot védő döntésekhez. Ennyi a nagy titok.

Kétszáz fős nemzetközi konferenciát is szerveznie kell annak a majdani nyertesnek, aki sikerrel szerepel majd a Magyar Olimpiai Bizottság nyílt közbeszerzési eljárásán, amit július elején indított a Magyar Olimpiai Bizottság.

Ez már a kilencedik közbeszerzés,

amit MOB azután hirdetett meg, hogy elsőként a Fővárosi Közgyűlés, majd az országgyűlés is támogatta, hogy Budapest 2024-ben megpályázza a nyári olimpiai játékokat.

Nyolc eljárás során - amint elsőként az Egyenlítő blog beszámolt - rendes közbeszerezési eljárás mellőzésével néhány ajánlat bekérésével döntöttek 183 millió forint elköltéséről. Az egyenkénti megbízások ugyanis nem érték el a nyilvános közbeszerzések 25 milliós értékhatárát.

Ezzel együtt az Egyenlítő blognak név nélkül nyilatkozó szakértők azt mondták, a Piccantéria Gaszttronómiai Kft. három részletre bontott megbízásai lényegében ugyanolyan feladatokra vonatkoznak: rendezvényszervezés a 2024-es olimpia megrendezésére, így ezeket az összegeket

össze kellett volna adni és nyílt eljárásban kiválasztani azt a társaságot,

amelyik megszervezi az eseményeket. 

A Népszabadság emlékeztetett arra a napokban, hogy a cégnek mások mellett a Századvég, a Quaestor és az MLSZ is a referenciái közt szerepel, legemlékezetesebb dobásuk pedig az FTC stadionavatója volt Gripen-vadászgépekkel megspékelve.

A Piccantéria Kft. csaknem 70 millióért dolgozhat a MOB-nak. A Piccanteria Gasztro Kft. két tulajdonosa Hajnal Tamás, illetve Pap Krisztián közösen tulajdonolja Orosz Pállal azt a Humán Telex Kft-t, amely háromszor 21 milliós megbízást kapott a MOB-tól kommunikációs feladatokra.

S jutott egy megbízás a Fidesz korábbi szegedi sajtósának, Poór Csabának is, aki a közelmúltig a Magyar Röbplabda Szövetséget elnökölte. 

Most az Egyenlítő blog megtalálta a MOB-nak egy újabb, nagyobb szabású közbeszerzési kiírását is.

A július 6-ai tender a kilencedik olyan közbeszerzés lesz, amely nem hagyományos, hanem tárgyalásos eljárás keretében valósul meg. A felhívás közzétételét követően összesen egy hete volt a cégeknek jelentkezésüket beadni.

Az eddigiek közül ez a közbeszerzés a legzsírosabb.

A feladatok:

1. egy 200 fős nemzetközi konferencián kell kivesézni a máig nem nyilvános megvalósíthatósági tanulmányt és az olimpiák gazdasági hátterét;
2. konferenciasorozatot kell szervezni a MOB fennállásának 120. évfordulójára;
3. illetve nyolchelyszínes roadshow-t ugyanezen okból;
4. szponzorokat keresni;
5. egy féléves országos kommunikációs kampányt megszervezni,
6. intézni a médiavásárlásokkat. 

Ezt a nagyvolumenű tendert különösen érdekessé teszi, hogy ez szinte lefedi a másik nyolc, kisebb közbeszerzés feladatait. Illetve, ha teljesen nem is, hasonlságuk okán mindeképpen egyben és nyíltan kellett volna kiírni őket. (Ezt nevezi a vonatkozó törvény egybeszámítási kötelezettségnek.) 

Egyelőre a nyílt közbeszerzésnek még nincs eredménye, amint lesz, haladéktalanul beszámolunk róla. 

A nyári uborkaszezon nagyszerűen alkalmas arra, hogy felidézzünk néhány régi, ám szívünknek kedves történetet.

A Queen, akkortájt a világ egyik legfelkapottabb zenekara, 1986 hasonlóan forró nyarán Budapesten koncertezett. Az esemény nemcsak rockzene-történeti jelentőségű volt, hanem azt is mutatta, hogy lassan a roskadozó vasfüggöny mögött is el kell fogadni a nyugati világot, annak értékeivel együtt.

Ma, amikor sorbanállnak a világsztárok is Budapesten, amikor a Youtube-on vagy máshol két kattintásra bármit megkaphatunk, amikor zenei tévé- és rádiócsatornák versenyeznek a kegyeinkért, amikor egy apró, zsebbre dugható kütyün ezerszám hordhatjuk magunkkal a szívünknek-fülünknek kedves zenéket, talán már

nehezen mérhető fel, mit jelentett 1986-ban a Queen Budapesten.

A Queen volt a szabad világ, a csillogás, a szép és a jó. Az igazi világsztárok. Na ja, még Sziget sem volt.

Budapest valóban uralkodónak kijáró izgalommal fogadta a bandát, amely káprázatos koncertet adott a dugig telt Népstadionban. 

A látogatásról vezető helyen számoltak be a híradók (pedig Lázár vagy Losonczi elvtásak is biztosan mondtak azokban a napokban valami magvasat. Aki nem tudja, kik a nevezettek, sebaj. Semmiről nem maradt le. Lényeg hogy Briant ösmeri.) A legjobb magyar filmesek színes, szagos, szélesvásznú dolby filmet forgattak. 1986 az itt először megrendezett Forma 1-ről és a Queenről szólt. (Meg Irapuatóról - a szerk.)

Szóval, a koncert. Amelynek egyik csúcspontja minden bizonnyal az volt, amikor a zsenik közt a legzsenibb, Freddie Mercury egyszercsak ujjatlan trikójában a színpad elejére sétált és így szólt:  This is a very special song, from Queen, to you.

Majd a tenyerébe nézett és a szöveget onnan olvasva elénekelte a „Tavaszi szél vizet áraszt” kezdetű magyar népdalt. A tömött stadion majd’ felrobbant az ünnepléstől, aztán Freddie elvezényelte a közönségnek a következő versszakot, s Kodály ifjú népe igyekezett felvenni a versenyt a Queen énekesével. Ennyien együtt, egyszerre magyar népdalt valószínűleg sosem énekeltek, sem addig, sem azóta. Az angolszász, kozmopolita rock és egy kis magyar népdalocska együtt – tessék megnézni,

még mindig megborsódzik tőle az ember háta.

Igen ám. De hogyan tanulta meg Freddie ezt a számot? Ki tanított meg neki egy angol anyanyelvű számára meglehetősen egzotikus szövegű dalt? (Állítólag akad olyan kép, amin látszik, hogy angol fonetikus leírás van a tenyerén – ki írhatta azt?)

Nos, szerencsénkre

mi tudjuk a megoldást erre a a lassan három évtizedes rejtélyre.

A Queen budapesti fellépése nem egyszerűen zenei esemény volt, ahogy azt fentebb már vázoltuk, hanem az új világ egyik nyitánya. A Magyar Rádió is ennek megfelelően foglalkozott vele. A legkitűnőbb riportereit mozgósította, hogy számoljanak be az eseményekről, interjúkat készítsenek a zenekar tagjaival. A külpolitikus Aczél Endrét éppen úgy bevetették, mint a kiváló gazdasági szakértőt, a HVG mai rovatvezetőjét, Farkas Zoltánt, akinek persze rocktörténeti ismeretei is bőven az átlag fölöttiek.

A koncert előtti napra, pedig nagy fogadást szerveztek az akkori Intercontinental szállóban, ahová a hazai közélet és újságírás legjelesebbjeit invitálták meg. Volt is tülekedés a meghívókért.

Mester Ákos, a reformista és megkerülhetetlen 168 óra című műsor felelős szerkesztője is a szerencsés kiválasztottak közt volt, ám ő nagylelkűen átadta a meghívóját Farkas Zoltánnak. Ha egyszer úgyis ő dolgozik ezen a témán.

Farkas Zoli puccba vágta magát, és izgatottan elindult a fogadásra. Annyira izgatott volt, hogy tévedésből egy órával elnézte az időpontot. Szerencsére nem egy órával később ért oda -  akkor ez a történet sem születhetett volna meg - , hanem egy órával korábban. Bolyongott elveszetten az Inter épületében, egyre inkább gyanakodva, hogy valami nem stimmel  -

sehol sem találja a fényesnek várt partit.

Kezdett nagyon szomorú lenni. Tegyük hozzá, hogy F. Z. nemcsak a költségvetési összefüggések remek ismerője, nemcsak a makrogazdaság értő elemzője, de, mint említettük, a rocktörténet felkent tudora is. Ó, elképzelnünk is nehéz, mit jelentene neki akár egy távoli, de mégiscsak közeli futó pillantás a bálványokra. Ha meglennének. De sehol senki…

És ekkor, amikor már minden reményét elveszítette, az orra előtt felpattant egy ajtó, és kilépett rajta, igen Ő. Mercury. Odaügetett Zolihoz, és azt a logikus kérdést tette fel neki, hogy tud-e magyarul.

Az igenlő választ hallva felettébb elégedetten bólogatott, még a szája szélét is megnyalta  -  ez utóbbi azért nem teljesen biztos ma már. De az igen, hogy előrántott egy cetlit,amelyen a  „Tavaszi szél” szövege volt olvasható, már annak, aki tud magyarul olvasni, és

arra kérte rádiós barátunkat, hogy tanítsa meg neki a dalt.

Zoli ma úgy emlékszik, hogy egy pillanatig úgy gondolta, enged a kapacitálásnak, és el is énekli a minden magyar gyermek által  jól ismert nótát. De aztán győzött férfias szemérme. A világ egyik legjobb énekesét talán mégsem neki kellene egy még oly ismerős dallamvilágból sem korrepetálnia.

Így hát a szövegre szorítkoztak. S felteszem, Farkas Zoli a maga szokott alaposságával vette át a “Tavaszi szél vizeet áraszt/viráágom, virágom/minden madár társaat váálaszt/ virágom virágom” sorokat.

Ahogy ma elnézem ezt a felvételt, mester és tanítványa egyaránt nagyot alkotott.

PS: A kis anekdotáknak is megvan a maga története. Amikor ez az írás először napvilágot látott a Facebookon, többen jelentkeztek kollégáim közül, hogy ők maguk voltak azok, akik a világhírű énekest betanították a dalra. Hogy csak egyet említsek a mindenképpen szavahihetők közül, Kapuvári Gábor például esküszik rá, hogy Hegyi Gyulával együtt az elnöki lakosztályban ők vették át a szöveget a bálványnak számító művésszel.Vele is arra jutottam, lehet, hogy Freddie tutira akart menni, és többekkel konzultált a “Tavaszi szélről”.

Mindenesetre a korrepetálás jól sikerült.

Dési János

Az Magyar Szocialista Párt nevéből arra következtetnénk, hogy ideológiájuk előtérbe helyezi a társadalmi egyenlőséget és a szolidaritást. Feltételeznénk azt is, hogy ennek megvalósítását nem csak társadalmunkban, hanem a párton belül is kívánatosnak tartják. Vannak pozitív példák, de szomorú tény, hogy akadnak olyan ügyek is, amikben nem védték meg párttársukat, sőt érdekből még alaptalan vádaskodásba is kezdtek.

Az MSZP összezárása mindig elmaradt a Fidesz már-már pofátlan húzásaitól. Ám voltak olyan ügyek, amikben a szocialisták is kiálltak párttársaik mellett:

• Az MSZP kiállt Hiszékeny Dezső parlamenti képviselő,  volt 13. kerületi alpolgármester mellett, akit hivatali vesztegetés elfogadásával vádoltak meg.
• Az MSZP kiállt Boldvai László, a párt volt pénztárnoka mellett, aki  a vád szerint több mint kétszázmillió forintot söpört be a pártja holdudvarához tartozó alvócég számlájára Tocsik Márta sikerdíjából.
• Az MSZP kiállt Molnár Gyula volt újbudai polgármester mellett is, akit hivatali visszaéléssel vádoltak meg.
• Az MSZP kiállt Simon Gábor volt elnökhelyettes mellett is, akit költségvetési csalással és hamismagánokirat-felhasználás vétségével gyanúsítanak.

Ám a szolidaritás és az egyenlőség eltűnt az MSZP-ből 2010 tavaszán, amikor kirobbant a BKV-botrány. Hagyó Miklós volt főpolgármester-helyettest ahelyett, hogy bevédték volna, szó szerint kicsinálták a szocialisták.

Burány Sándor, a fővárosi szocialisták akkori vezetője már 2010. február 2-án kijelentette, hogy a nem cáfolt kiszivárogtatás azt jelenti, hogy gyanúsított lesz Hagyóból. Lendvai Ildikó, az MSZP pártelnöke pedig nem sokkal később már bűnösnek titulálta Hagyót. Kijelentette, hogy: „Aki bűnös, nem fogjuk védeni, ha valaki bűnös, annak nem lesz helye a szocialista pártban". Az akkor még miniszterelnök-jelölt Mesterházy Attila is azt szorgalmazta, hogy minden korrupt elemet taszítsanak ki a pártból. Bajnai Gordon akkor miniszterelnök pedig kijelentette, reméli, hogy 

"a feltárt ügyek és a kiszabott büntetés elrettentő hatású lesz.”

Ráadásul állítólag a párt legfelső köreiből szivárogtatták ki a sajtónak a Hagyó elleni rendőrségi vallomásokat. S bár a korrupció vádjára csak egy tanúvallomás volt, Hagyó bűnösségét szinte mindenki készpénznek vette a pártban. Vagy legalábbis igyekeztek kihasználni a helyzetet arra, hogy Hagyó feláldozásával jobb pozícióba kerüljenek a párton belül.

Miután az MSZP pártvezetése felszólította Hagyót, hogy mondjon le minden párton belüli pozíciójáról, egyedül lökték oda sajtótájékoztatót tartani.

De ki mondja meg, hogy az MSZP mikor sorakozzon fel valaki mögé, illetve mikor ne álljanak ki egy párttársuk mellett? Kinek a döntése volt ez a cserbenhagyás? Kinek állt érdekében a választások előtt, hogy a korrupció szimbólumává váljon Hagyó? Nem gondoltak arra, hogy az MSZP-s főpolgármester-helyettes meg nem védése hatással lesz a 2010-es választásokra? 

Azóta már az ügyészség is elismerte, hogy soha sem létezett a korrupciós pénzzel tömött nokiás-doboz. Kiderült, hogy az egyetlen terhelő tanúvallomás is hazugság volt. Ha az MSZP a BKV-ügyben is szolidáris lett volna, talán a 2010-es választások nem adnak kétharmadot a Fidesznek.

Szavazzon ön is!

Lelketlen puliszörny vagy vak komondor? Önök szerint mire hasonlít a 2017-es vizes világbajnokságra szánt kabalaállatunk? Azt még nem tudni, milyen gikszerekre lehet számítani majd a sporteseménnyel kapcsolatban, az viszont tény, hogy kabalaállatunk már most kiverte a biztosítékot itthon, és nemzetközileg is.

Az említett kabalaállat ,azt hiszem, valójában egy nagy szemű fehér puli akar lenni. Azonban a jóval nagyobb fantáziával rendelkező internet népe máris vad asszociációba kezdett. Önök szerint mi ez a lény valójában?

• Vak komondor

"A vak komondort választották a 2017-es budapesti vizes vb kabalafigurájának!" - írta a "konkurens" kutyáról a Kétfarkú Kutya Párt. (Gondolom, megvan az a röhejes kifogás, amikor a Balogh József fideszes képviselő megverte élettársát, majd utólag azt mondta, megbotlott a vak komondorban, és ezért esett öklével az asszonyra.) Pedig már épp kezdtük elfelejteni. Hogyan rúghatott a Fidesz ekkora öngólt?

• Félelem és reszketés a vizes vébén

A kabala tág pupillái...és eleve az ötlet, hogy egy ilyen szörnyszülött létrejöhetett, mire is utalhat? De legalább jól fog mutatni a szintén bekábszerezett Fradi ázott csirke sasunk mellett, amit korábban már szintén kiröhögött a világ.

• Kóbor János es Demjén Rózsi szerelemgyereke

Ugye, hogy ugye?

• Kutyámajom

Nem csak hogy hasonlít egy kutyámajomra, de ebben az esetben is pontosan illene az ifjú Skywalker Lajos szállóigévé vált mondta: "Menjélvisszamenjél!"

• Paksi hungarikum

Az új kabalaállat a legvégső bizonyíték arra, hogy nem kellene felhúzni Paks II-t. Ha már most is ilyen mutánsok rohangálnak az országban, nem lenne túl jó ötlet még egy atomerőművet építeni.

• Whoopi Goldberg hipózott verziója

Végül is tényleg úgy néz ki mindkettő, mintha egy ázott felmosórongy lenne a fején

• Lelketlen, albínó horrorkutya

A külföldiek döbbenetről a 444 számolt be A magyar, lelketlen, albínó horrorkutyától őrül meg a világ c. cikkében. Mint írják ugyanis még a SportsGrid is elámult a magyar "színtelen, lelketlen" kutyaszörnytől. Szerintük úgy tűnik ugyanis, hogy "A kabalának nincsenek pigmentjei, sem lelke."

Ki kell hogy ábrándítsak mindenkit. A fönti megoldások közül egyik sem nyert. Ő valójában Bol-Dog. Tényleg ez a remek szójáték lett a szerencsétlen lény neve. A kabalaállatról amúgy szinte egyedül csak a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) honlapján írtak pozitívan:

"Egy pulinak öltözött helyi önkéntesnek, valamint Demcsák Zsuzsa lehengerlő előadásának köszönhetően zajos sikert aratott a 2017-es budapesti világbajnokság prezentációja."

Továbbá fontos megemlítendő tény, hogy rajtuk kívül Orbán Viktor is szimpatizál a kabalaállattal, hiszen a vizes világbajnokság kabalája kikerült az ő Facebook-oldalára is.

Engem egyébként nem is az érdekelne, hogy mit ábrázol ez a kabala. Csak a tervezők és az elfogadók nevére lennék kíváncsi. És persze arra, mennyibe fájt nekünk ez a dizájn?

Mindenesetre meme már ebből is született:

Azt azért nem lehet mondani, hogy semmit sem ért el Sándor Mária, a „fekete ruhás ápolónő”. Ő az, aki a tiltakozás legszelídebb formáját választotta azért, hogy felhívja a figyelmet az egésségügyben uralkodó lehetetlen állapotok miatt.

Fekete munkaruhát húzott.

És már ezzel kiverte a biztosítékot a hon urainál.

Még ilyet, nahát, nahát. S a Magyar Egészségügyi Szakdolgozók Kamarája azon nyomban etikai eljárást indított ellene. Az Magyar Egészségügyi Szakdolgozók Kamarája afféle szervezet, amelynek fő feladata ezek szerint a dolgozók megfélemlítése, elnyomása, megfegyelmezése.  Csak az dolgozhat az egészségügyben, aki a kamara tagja.

Na most, hallottuk valaha, hogy ez a jeles testület felemelte volna a hangját azért, mert

1. egy ápolónő fizetése töredéke annak, amit Lázár János benzinre költ?
2. Tiltakozott azért, mert az egészségügy lepusztult,
3. óriásiak a várólisták,
4. a fejetlenség és pazarlás a legtöbb helyen karöltve jár a nyomorral?

A magyar egészségügy egyik legnagyobb gondja, hogy dolgozói közül, aki csak teheti, menekül külföldre. Az egész rendszer csak azért nem dűlt még össze teljesen, mert akadnak Sándor Máriák, akik

a belüket kidolgozzák a lehetetlen körülmények ellenére.

Akik aprópénzért gürcölnek 12 órákat, felelősségteljesen, keményen.

Ma szokás demagógiának nevezni, ha szóba hozzuk, hogy mennyit keres egy ápolónő, egy pedagógus egy léha államtitkárhoz, egy semmirekellő tanácsadóhoz, egy járási hivatali halljakendhez képest.

Persze az uborkafára felkapaszkodott új „arisztokráciát” nem különösebben érdekli, hogy mi történik a magyar egészségügyben. Miért is izgatná magát?

A népnek pont jó, úgy ahogy van. Maximum magában morog, vagy miközben arra vár, hogy végre sorra kerüljön, a mellette üldögélővel beszéli meg, hogy jaj, ez szörnyű. Amúgy meg semmirekellőnk törvényben biztosított joga, hogy külön kórházi ellátást kapjon. És különben is. Pénze, mint a pelyva, hála istennek képes megfizetni a magánorvosi ellátást.

Itt mindenki azt kapja, ami jár neki.

A Sándor Máriák tehát ne dumáljanak, hanem pofát befogni, és tovább szolgálni. Épüljenek stadionok és expresszvonat a Kis Vezető telke végében, milliárdok olimpiai pályázatokra, és Mészáros gázszerelőnek is jusson ez-az.

De kedves Mária, nem tetszett észrevenni, hogy a népnek itt a lelkes helyeslés maradt, nem az öntudatos kiállás a jogaiért? Értünk, mindannyiunkért.

Az etikai eljárást dr. Balog Zoltán indította a határozat szerint. A kamara honlapja a testület elnökeként dr. Balogh Zoltánt (h-val) jelöli meg. Szóval, lehet hogy az elnök az, csak rosszul írták le a nevét. Ha így, akkor gratulálunk neki innen is. Nyilván a jutalma sem marad majd el. Ha meg nem ő, akkor várjuk tiltakozását a megfélemlítő vizsgálat ellen.

Azonban erős a gyanú. hogy a másik Balog, a miniszter volt, aki felnyomta, vagyis elérte az egyik Baloghnál az etikai eljárást, úgyhogy akkor ő is

szégyellje magát erőteljesen.

Addig is, jó egészséget mindenkinek.

D.J.

Nem jelentkezett elég szervezet a Roma Koordinációs Tanács tagjai sorába, így kénytelenek voltak újra pályázatot kiírni.

Hátha most.

A kormány még 2011-ben hozta létre a Roma Koordinációs Tanácsot, melyet akkor Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter elnökölt, és Farkas Flórián akkori roma önkormányzati vezető volt a grémium társelnöke. A Google-keresésben arról található a legtöbb hír, hogy megalakult a testület, illetve, hogy uniós pénzek elköltéséről tárgyaltak.

Mint ismeretes, a leghíresebb uniós pénzosztás az Orbán-kormány létrejötte óta a "Híd a munkába" programra költött összeg. Erről rengeteg olyan hír jelent meg, hogy nem a legmegfelelőbb módon használta fel az Országos Roma Önkormányzat a nekik juttatott százmilliókat.

Nem csoda hát, hogy hiába döntött arról a Roma Koordinációs Tanács, hogy bővíti magát, az első bővítési kör nem sikerült: kevesebb szervezet jelentkezett ugyanis, mint ahány taggal növelnék létszámot. Most kiírták újra a pályázatot,

hátha lesz ezúttal elegendő Bólogató János.

A kiírás amúgy meglehetősen sértő, az a szervezet nem adhat tagot a testületbe, amely nem romák felzárkóztatásával foglalkozik, illetve amely szervezetnek

büntetett előéletű a vezetője.

Ez utóbbi feltétel eléggé sztereotip, ráadásul, ha például Farkas Flórián anno nem kap eljárási kegyelmet az államfőtől, maga se felelne meg e feltételnek. 

Az amúgy Európai Unió elleni kirohanásairól ismert Orbán Viktor most hatszázmillió forintot markol ki az európai uniós polgárok zsebéből, hogy egy vasútat építtessen a kertje végéig.

A terv sokkal ördögibb, mint első pillantásra gondolnánk.

Mert tegyük fel, hogy Németországban, Dániában vagy éppen Franciaországban elterjed az adófizetők között, hogy a magyar kis vezér szemérmetlenül baromságokra fecsérli az ő nehezen megtermelt adójukból összejött pénzt.

1. Lesz ám felháborodás nyilvánvalóan.
2. Erősödik az EU-ellenes retorika.
3. Lesznek kellemetlen megjegyzések a betyárkodó, hátrafelé nyilazó, nyereg alatt húst puhító gazdasági bevándorlók, akarom mondani, a magyarok ellen.

Több sem kell majd a magyar kis vezetőnek, rögtön ujjal mutogathat rá, hogy

itt minket nem is szeretnek.

Akkor mi is teszünk a szabályaikra, a szokásaikra. Ide a pénzt, osztán lelépni – szotyihéj kiköp. Mire ifjú Lomniczi Zoltán és a CÖF felvonulást hírdet, amely szerint Orbánnak igenis joga, mi több kötelessége, hogy vonatot építtessen a házáig, ez a magyar nép hőn kifejezett kívánsága.

Már csak azért is, mert rövidesen Felcsút búcsujáró hely lesz, ahová tömegek zarándokolnak majd, s ahol a kis vezető nemcsak a gázszerelőjének adja oda a fél országot (a lányáról egyelőre nem tudunk), hanem bűnbocsánatot is lehet nyerni, hitelkártyát is elfogadunk.

Az indóház már készen áll

Amúgy, ez a  felcsúti vonat remek ötlet, és tényleg szinte aprópénzből megvan. Az EU polgárok összedobnak 600 milliót, nekünk már alig kell 150-et beletenni. A beruházásért felelős Mészáros Lőrinc képviselte alapítvány maximum, ha 100 milliót keres a dolgon. De ebből is látszik, hogy Mészáros gazda takarékos ember, aki megfogja még a fillért is, és ilyen apróságokért is lehajol.

És most nézzük egy kicsit a számokat. Az eredeti tervben még úgy szerepelt, hogy napi 2500-7500 utassal számolnak a Felcsút-expresszen. Szerényen vegyük mi ennek nagyjából a közepét, napi 5 ezer utast, ezt szorozzuk be a napok számával és máris kiderül, hogy

évente kb. 1,8 millió utas tolongana itt.

Ami az 1800 lakosú Felcsút esetében igazán impozáns szám. 1,8 millió utas az már valami, azért érdemes vonatsínt fektetni, váltót építeni, mozdonyt szerezni, vonatkcsikat vásárolni, sorompót beüzemelni és a többi.

Aztán később valakinek feltünt, hogy azért lehet ebben a számban egy pici túlzás. Ezért finomítottak rajta, már csak azért is, mert időközben meglett a pénz, minek ekorát füllenteni. Így szerényen tízezerre korrigálták az utasok számát.

Évente tízezerre.

Ez valószínűleg közelebb áll a valósághoz, ha  ugyanis ezt elosztjuk napok számával, akkor kb.

napi 28 darab utas jön ki.

Ehhez elég már naponta csak egyetlen iskolai osztály kivezényelnie a KLIKK-nek, lelkes tanerők vezetésével, és a terv teljesítve van. „Ha jobbra néztek, akkor azt a panorámát láthatjátok, amit a mi kis vezetőnk is, amikor itt ringott gyermekkora bölcsője.  Látjátok, ha valaki jól tanul, nem felesel a tanárjával, tornaórán mindig van kék tornanadrágja, akkor milyen sokra viszi. Ha balra néztek, ott a stadionja. Most, ha megint jobbra, akkor József főherceg egykori birtoka, amelyik ma már szintén a mi kis vezetőnk kényelmét szolgálja, hogy még többet tehessen az olyan kis nebulókért, mint ti vagytok. Pistike ne vágja pofákat, hozd ki az ellenörződet, mit képzelsz te itt.”

Szóval a napi 28 gyerek (plusz két kisérő) könnyen és vidáman meglesz. Igaz, hogy

a bevétel így alig 6 millió forint lehet évente

– illetve, az iskolásoknak járó kedvezmények miatt még ennyi se, de ez már legyen az EU és a magyar költségvetés dolga. Ez a hatmillió természetesen a fenntartás töredékére sem elég. De kit érdekel, ha végre a kis vezető ott állhat majd piros kis tárcsájával az állomáson, és sípolhat a mozdonyvezetőnek, amint indulást jelez neki.

Sokkal jobb ez, mint egy terepasztal, mert azt a nagyszobában valamelyik gyerek még felrúgja. Itt meg örülnek a népek a játéknak. Komoly államtitkárok magyarázzák el, hogy miért marha jó nekünk ez az egész. Mészáros barátunk is keres egy kicsit. És a nép is újr meglátja, hogy ha valaki nagyon akar valamit, akkor a – még ha lopott pénzből is –, de meglehet.

Az akarat diadala. Orbán módra.

D.J.

Bolondfalva, hülyekert. Én nem tudom, hogy van ez más falvakban, de nálunk senki se normális. Már eleve, hogy a Semjén avatott itt országzászlót, az vagy harminccal rögtön lehúzta az átlag IQ-t, pedig az se tegnap volt. Nem értettek az emberek semmit, főleg azt nem, hogy az mérnem faluzászló, merhogy nincsen Monoszlóország, azt akkor még tudták.

Persze ez a halvány kis tudás már régen elkopott. Gondolhatnák (ha lenne mivel), hogy talán a sajtó teljes és abszolút hiánya is közrejátszhatott közben az általános és egyenértékes agyi elrenyhülésben, de ez sem stimmel, hiszen azelőtt is csak Kiskegyed volt, kézről kézre adták az asszonyok és a lányok, de férfiember a fejlett kádárizmus óta itt nyomdafestéket legfeljebb az alfelével illetett.

Nem tudni ma még egzaktul, mér' buta a monoszlói polgár, de tény, hogy nagyon az.

Hogy nincs kocsma, na, az biztosan közrejátszik. Mert volt itt korábban vendéglátás, akkoriban talán még kugliztak is jókedvükben vagy unalmukban az emberek, s a suhancok kétforintért állíthattak. Mindenki tanulhatott valamicskét, legalább egymástól, legalább kocsmai kultúrát.

De mi van ma?

Műanyag feles a kisboltban, rendkívül bután néz ki, és belül is olyan, na, meg bolt sincs mindig, még a nyári hosszabbított nyitva tartás is fél nyolctól tízig tart, kivéve szombaton, amikor pont fordítva. Kedden meg vasárnap hivatalos szünnap, olyankor egy kis folyékony észhez jutni nagyon körülményes.

Aztán meg nincs autóforgalom, csak másfélóránként egy traktor, ettől nemcsak az ember, de még a macska, a kis sün és minden más állat is törvényszerűen elbutul. Ott fekszenek keresztbe az úton, jöhet akár tank is, el nem mozdulnának, mintha minden tehenet Indiából importáltak volna. Persze ma már az ember sem ugrik el a géperejű jármű elöl, akárha rájuktülkölhet is,

egyszerűen nincs hozzá elég eszük.

Könyvtár persze van, hogyne lenne, meg Magyarország szeretlek @-pont (nincs olyan e-m), néha nyitva is találhatnánk, bár négy hónapja nem volt ilyen szerencsém. A sok gyüttment turistaszalámi azér' odaül néha elé a lépcsőre, jön a térerő az ajtó mögül ezerrel, nehogy már úgy maradjanak, íméletlenül. Telefonja amúgy senkinek sincs itt, leszoktak róla. Már élőbeszélni sem nagyon szoktak, ha valaki valamely részeg hóbortból mégis szavakat formálna, csak torzontorz brekegés, torokhang, sivítás jön a szájából. Ebben a völgyben a térerő szót sem ismerik, legfeljebb passzív, tagadó formában.

Rádióadást fogni semmilyen szerkezettel nem lehet, nem mintha lenne olyan bárkinek is, mert minek. Van ugyan egy Dankó Rádió, de az csak szűk körben fogható, amikor este lejön a szőlőből, és keserűen üvölt. Még így is ő itt a legoptimistább.

Nem tudom, említettem-e már, hogy itt mindenki milyen buta. Már nem is csak az átlag, bár az nagyon. Viszont az egyes emberek is rákaptak ma már a butaságra, ez régebben azért jóval ritkább volt. Nem egyszer látom, hogy a tűzhelyen, lobogó lángon próbálják hűteni a vajat, a kávéfőzőt meg jól megtömik, és beteszik a mélyhűtőbe. legfeljebb annyi esze van még mutatóba némelyiknek, hogy vizet elfelejt bele tenni, s akkor nem fagy szét neki, az is valami.

A cigarettát sokan maguk sodorják ebből-abból, amit találnak a munkásruha zsebében, de fordítva, az égő felével teszik a szájukba, s persze a fülükön jön ki a füst. De még így is élvezik, nagyon.

A polgármester meg, aki néha nyáladzik is, újabban dögólnak képzeli magát,

s mint ilyen, bűzlik is rettenetesen.

De a legrosszabb a határhelyzet. Mint minden falunak, Monoszlónak is van határa, csakhogy másutt az nyílik már, esetleg átlépik vagy marhacsorda legelészik rajta. Hát itt nem.

Itt a határra szögesdrótot húznak, éles kis pengékkel sűrűn megspékelve, nem magasat, mert azt nyilván nem érnék fel ésszel, de olyan 150 centiset. Augusztus végére el akarnak készülni vele, s utána se ki, se be.

Hacsak meg nem feledkeznek időközben az egészről, ami simán belefér.

Tardos János