Nem elsősorban a jogállamisági eljárásra koncentrálnak.

Egyre kevesebben veszik a fáradtságot, hogy aktívan mutássák ki gyűlöletüket az övéktől eltérőekkel szemben - ahogy egyre kevesebben kapják fel a fejüket a gyűlöletüket szavakban kifejezők megnyilatkozásaikor.

Mi történt Szegeden? 

A V4-ek sikere, Orbán sikere, a demokrácia sikere - zengi a propaganda napok óta. A siker pedig az, hogy nem olyan politikus kerül az Európai Bizottság élére, akire az Unió polgárai szavaztak.

Itt valaki alighanem csapdába manőverezte magát. 

Nincs logikus magyarázat az akadámiai struktúra szétverésére - csak hatalmi, politikai indokok. Senki ne gondolja egyetlen pillanatig sem, hogy ettől jobb lesz az országnak - csak Orbán csicskáinak jut több konc.

Egyszer majd kaméleonfajt neveznek el Orbán Viktorról. 

Az a kormány, amely lépten-nyomon demokratikus felhatalmazásával dicsekszik, mindent elkövet, hogy megakadályozza a népakarat érvényesülését.

Ne a szemednek higgy, hanem a propagandának.

Lehet, hogy mégis el kellett volna kezdenie építeni Paks 2-t. 

Érdekes képet kaptunk.

Karácsony Gergely mellett kampányolnak aktivisták, ahogy az kell. De a pulton leragasztották az őt jelölő MSZP nevét. Hmm. Vajon miért?

Az előválasztás miatt fanyalgók frappáns választ kaptak vasárnap este arról, mire is jó mindez. Az ATV-n sugárzott vita megmutatott abból valamit, mi is a demokrácia. Értelmes jelöltek értelmes elgondolásaikat fogalmazzák meg.

Mire jó a vita? Egyrészt ez adja a demokrácia alapját, az eltérő elképzelések közül ki-ki tudjon választani magának valót. Eldönthesse, kinek a programját tartja nemcsak értelmesebbnek, de megvalósíthatóbbnak. A Fidesz egyik fő politikai törekvése a vita, az értelmes párbeszéd, a tisztességes verseny megakadályozása.

Az előválasztás nagy előnye, hogy végre felpezsdül az ellenzéki politikai élet. Érdemi viták alakulnak ki, a jelölteket szemmel láthatóan inspirálja a verseny. Vége az apátiának, felcsillan a remény a változásra. Olyan dolgokról esik szó, amelyek fontosak az embereknek. S nyilván azok a sorok, amelyek az előválasztási pontokon állnak szintén ösztönzőleg hatnak a jelöltekre.

Végre lehet választani – ezt nevezzük demokráciának.

Fizessék ki neki a veszteségét, különben nem lesz uniós klímacél. 

Nyakunkon az előválasztás, aminek a tétje, hogy a lehető legjobb ellenzéki jelölttel le lehessen győzni a Fidesz fővárosi helytartóját. Tarlóst.

Miközben a jelöltek szerencsére érdemi szakmai vitát folytatnak, a háttérben megy a fúrás, elárulta-e a DK, egész pontosan Gyurcsány Ferenc Karácsony Gergelyt.

Ha már a ki kit árult el vitájánál tartunk, egy pillanatra álljunk csak meg.

Ki árult el kit?

Nem indítanak saját jelöltet, "civil" mögé bújnak.

Már a gimnázium utolsó éveiben is érdekelni kezdett a történelem, közelebbről a II. világháború, ami akkoriban nem is tűnt olyan nagyon távolinak. Persze a kommunizmusban mint mindent, ezt is hazugságok és elhallgatások özöne vette körül. (Mint utóbb kiderült, nem csak itthon, de például Franciaországban is.) Visszatérve a gimire, negyedikben osztályfőnöki intőt kaptam, mert olvasván Ránki Györgynek egy akkor folyóiratban megjelent tanulmányát, történelem órán naivul felvetettem, hogy talán nem is a finnek, hanem a szovjetek kezdeményezhették a két ország közötti háborút. Történelemtanárnőnk eléggé buta és túl vonalas volt hozzá, hogy hisztérikusan elvesse ezt a lehetőséget, miközben természetesen feljelentett ellenforradalmi rémhírterjesztés miatt az igazgatónál és az osztályfőnöknőmnél – ha ugyan másutt nem. (Később bősz jobboldali lett. Jellemző, de nem érdekes.) Az igazgató úr szegény, olyan árnyékben meghúzódni akaró, konfliktuskerülő alkoholista volt, aki, emlékszem, elbeszélésük szerint sírva térdelt le néhány végzős diák előtt, hogy az érettségiig már ne tartóztattassák le többé magukat, mint azt tették március 15-én, amikor is felelőtlenül tüntettek a Petőfi-szobor környékén. (A tüntetésről a forradalmi ifjúsági napok keretében délelőtti számháborúra összecsődített haverjaimtól hallottam a Zöldfa nevű műintézményben, s természetesen mindannyian tüstént odarohantunk, csak minket véletlenül nem kaptak el.) Osztályfőnökünk rendes katolikus reakciós lévén ilyen esetekben mindig minket akart védeni, így hát óvó jelleggel sújtott osztályfőnöki intővel, gondolván, hogy ezzel talán lezárhatja és ad acta teheti szörnyű tévelygésemet. (Az már más kérdés, hogy primitív, bosszúszomjas töritanárnőnk hibátlan feleletemet valahogy lehúzta hármasra az érettségin, ezért eleve esélytelenül pályáztam abban az évben a közgázra, ahová minimum háromszoros volt a túljelentkezés.

Bebizonyosodott, hogy nincs rá szükség. Sőt: nélküle jobban megy.  

A finn soros elnökség nem kegyelmez.

Üzentek Orbánnak.