Itt valaki alighanem csapdába manőverezte magát. 

Magyarország jelenlegi miniszterelnöke mindenáron meg akarta akadályozni, hogy a holland Frans Timmermanst jelöljék az Európai Bizottság következő elnökének, hogy inkább maga ajánlott helyette egy német CDU-s politikust, Ursula von der Leyent, a jelenlegi hadügyminisztert.

Aki mellett Orbán számára 2 érv szólt:

1.  A nyilvánosságnak: hétgyerekes családanya.

2. A valódi indok: legalább nem Timmermans.

Ugyanakkor von der Leyen lelkes támogatója

• a melegházasságnak,
• az Európai Egyesült Államoknak
• és a menekültek humanitárius alapú befogadásának.

Mindennek, amit Orbán és a Fidesz ellenez.

Illetve mindennek, ami szöges ellentétben a szélsőjobboldali politikával. Ehhez képest Orbán győzelemről nyilatkozik, fordulatról beszél az uniós politikában, és komoly sikerként könyveli el, hogy sikerült megakadályozni a Soros embereként felcimkézett Timmernans jelöltségét.

Azonban vessünk csak egy pillantást a felső képre. Középen a bizottsági elnöknek, az EU kvázi miniszterelnökkének jelölt német politikus látható egy 2012-es berlini konferencián. A kép jobboldalán Nicolas Berggruen milliárdos befektető. A baloldalon pedig egy másik milliárdos üzletember, 

maga a patás ördög. Az ősellenség.

Von der Leyen - még munkaügyi miniszterként - éppen figyelmesen hallgatja Soros Györgyöt. Vagy éppen közösen szövik gonosz tervüket, ki tudhatja.

De az azért látszik, hogy von der Leyen se nevezhető Soros vagy a liberálisok ellenségének. Ebből és abból, ami eddig tudható, nem az látszik, hogy az EB elnöke majd a Fidesz-vezér tenyeréből enne a következő években.

Továbbá Timmermanst - a jelenlegi javaslat szerint - a Bizottság első alelnöki posztjával kárpótolják, amit jelenleg is betölt, tehát a befolyása picit se csökken, csak most már nem pusztán ideológiai-politikai indokok, hanem

a személyes bosszú vágya is motiválja az Orbán elleni fellépésre.

Alighanem Orbán nem csak azzal követett el komoly taktikai hibát, hogy von der Leyent jelölte, de stratégiai baklövést is vétett azzal, hogy a nevére vette a Timmermans elleni tiltakozást, amivel a szociáldemokraták legfőbb ellenségének pozíciójába manőverezte magát.

Nem teljesen kizárt, hogy néhány év múlva a mára visszatekintve a vereséget aratott kifejezés írja majd le a legpontosabban mostani helyzetet.