Sergei Guriev, a párizsi Sciences Po közgazdászprofesszora és Daniel Treisman, az UCLA politikaitudományi professzora közös tanulmányában egy új hatalomgyakorlási modell alapjait írták le, melyet ők egyszerűen új autoritarizmusnak neveztek el.

Ennek lényege, hogy a társadalom elnyomása a nyílt erőszak helyett inkább a tömeges manipuláció eszközével történik, ráadásul úgy, hogy ez nem járt elszigetelődésükkel a világgazdaságban - írta a 444 még pár hónappal ezelőtt, és voilá, most megírhatjuk, újabb jeleket fedeztünk fel,

hogyan építi Orbán a maga kis diktatúráját. 

Ne legyünk már törökgáborok, mondjuk ki:

1. diktatúrában élünk,
2. ahol a kormányt és a kormányfőt nem ellenőrzi többé a nép, a sajtó, vagy a civilek;
3. az ellenzéknek nincs ráhatása az ország ügyeire,
4. a demokratikus médiát korlátozzák,
5. a demokratikus intézmények kiüresedtek,
6. vagy fideszes pártkatonák vezetése alatt állnak.
7. A választási rendszer a Fidesznek kedvez,
8. a médiában és a gazdaságban is mindenhol a kormánypárt erőfölénye uralkodik. 

Minden fontosabb döntést zárt ajtók mögött, ellenőrizhetetlenül hoznak meg; a választóknak, a nyilvánosságnak gumicsontokat dobálnak közben, mint a plakátok a menekültek ellen. 

Orbán lebontotta az egész magyar demokratikus rendszert, ami most működik, egy színház, ahol mindenki eljátszhatja a saját szerepét, a politológusoktól az ellenzékig. A rendező pedig nem boldog, mert az emberek érzékelik a színházat, és nem tetszenek nekik sem a színészek, sem a díszletek. Korgó gyomorral a cirkusz nem élvezetes. 

Az emberek egyre elégedetlenebbek és egyre jobban látják a rendszer hátulütőit, hogy

1. az intézkedések csak egy szűk elitnek kedveznek,
2. a korrupció sosem látott magasságokban szárnyal,
3. és a kormány, ahelyett, hogy a valódi problémákkal foglalkozna, gyűlöletkampányt folytat változó társadalmi csoportok ellen. 

(Az ellenzék pedig azért ilyen gyenge, mert mindenki tisztában van vele, hogy nem is igazi ellenzék - nem jelent semmilyen alternatívát.)

Orbán Viktor, minél jobban látja a hatalmának összeomlását, annál jobban ragaszkodik hozzá. Ezért annál jobban titkolja, mit csinál valójában a kormányzat. Ennek a legjobb eszköze, hogy a médiát még jobban magához láncolja. A bekebelezés, az igazi helyzet eltitkolása már elindult:  

1. Megszavazták, hogy a költségvetés egy része titkos legyen.

2. Újabb bekebelezés előtt a média - most bedobják az atombombát. 

Elolvasva a két cikket, egészen egyértelműen kirajzolódik az irány:

Orbán Viktor nem akarja átadni a hatalmat, bármi is jön, ő akar mindenáron a miniszterelnök maradni.

Mindezt erőszakkal egyelőre nem tudja megtenni, megpróbálja tehát az információ-áramlásra helyezni a kezét. Azt akarja, hogy a hatalmat sehogyan se tudjuk ellenőrizni (nagyobb részt már most sem tudjuk, egyébként). A cél a valóság teljes eltakarása a választók szeme elől.

A kérdés az: elkésett intézkedés mindez? Sikerülni fog-e neki, hogy elhallgattasson minden ellenzéki-független hangot? Befolyással lehet-e ez a következő választások kimenetelére?

Ha Orbán fejével gondolkodunk, és elérünk a következő választásokig, rájövünk, hogy nagy szarban ülünk, legalább nyakig: vissza kell tornázni a Fideszt a népszerűségi listára.

Láthatóan Orbán egyvalamire alapoz, hogy ne tudjuk meg, mit lopnak és dőzsölnek össze. Ha nem tudunk róla, mit csinálnak valójában, nem fáj. Ha csak a színházat látjuk, a gyűlöletkampánnyal foglalkozunk,

addig se derül ki, hogy a rendszer hogyan szipolyozza ki Magyarországot. 

Ezért képtelenek vagyunk egyetérteni Ceglédi Zoltán írásával (és Török Gáboréval is), aki szerint "A politika" az, hogy megdobáljuk a táblákat tojással. Ez maximum a politika egyik része, mert a nagyrésze láthatatlanul zajlik, a nyilvánosságtól elzárva, ellenőrizhetetlenül.

Ezt ők is tudják, csak ők részei a színháznak. 

Elég ijesztő. 

(Kép: hungarianspectrum.org)