A politikailag mindenképpen kalandos életutat bejárt Hende Csaba tegnap mondott le – vagy éppen rúgták ki? – a honvédelmi miniszteri posztról. Kérdés, politikai pályája itt megtörik-e vagy előkerül még valahol? Annál is inkább, mert eddig úgy tapasztaltuk,
Hende felbukkanása bárhol várható, ahol egy pici hatalom leeshet.
Pedig Hende Csaba nem az a tolakodó fajta, képes csöndesen meghúzni magát. Tud úgy viselkedni, mint az alsós kisgyerek a felsősök társaságában. Csak szürkén és halkan, nehogy feltűnjön valakinek, hogy ő is itt van és még a végén elzavarja a helyére.
Eddig nem különösebben vettük észre, hogy Magyarországnak lenne hadserege, s így Hende nyugodtan elminiszterkedhetett, nagy bajt nem tudott okozni. Na jó, néha egy egy Grippen összetörte magát, dehát mégsem ő volt a pilóta. Amúgy meg, a nagy beszerzések ideje is elmúlt – mesélik, hogy korábban azért egy-egy tisztes vásárlás után némely miniszteriális potentát bankszámláján örvendetes gyarapodás volt tapasztalható (mondjuk Svájcban vagy Venezuelában), de ez egyrészt pletyka, másrészt már kisgazda időkben felújították a MiG-eket, amelyeket aztán gyorsan kicseréltek a törős Gripenekre, a helikopterbeszerzés pedig egyelőre elmaradt, bár Garancsi vagy Mészáros gazda bizonyára tudna eladni párat.
Ami Hende életútját illeti, jogászként végzett, Szombathelyen ügyvédkedett, és már a rendszerváltás előtt, idejében csatlakozott az MDF-hez.
1960-ban született Szombathelyen. Diákéveire rányomta bélyegét a színház iránti vonzalom, verset mondott, amatőr színészként is próbálkozott, sőt a Színművészeti Főiskolával is tett egy kísérletet. Az első szabad választások kampányában, az MDF szombathelyi képviselőjelöltjeként állandó színtársulat és színházépület létrehozása mellett kardoskodott, és
későbbi pályáján is mutatott némi hajlamot a teatralitás iránt.
Különösebb politikai megnyilvánulását e korszakból képtelenek vagyunk felidézni, valószínűleg a mimikrije már akkor is tökéletesen működött.
A honvédelmi igazgatás alapfogásait olyan mesterektől sajátíthatta el, mint Für Lajos agrártörténész és Raffay Ernő történész. Für miniszterként építette a körkörös védelmet, Raffay államtitkárként.
- S miután a délszláv háborúk idejében járunk,
- amikor volt Kalasnyikov-eladás a horvátoknak,
- Barcs külső részeinek apróbb megbombázása és folyamatos
- és komoly harci cselekmények a határainknál,
hát nem is tudtunk őszintén nevetni e szélsőjobbra sodródott két ember csetlésén-botlásán. De nagy baj szerencsére nem történt, Hende a Honvédelmi Minisztérium parlamenti titkáraként, igazgatási- és jogi főosztályvezetőjeként majd kabinettitkáraként szolgált, és nem is támadta meg végülis hazánkat senki.
Na, ugye.
Mindenesetre nagy politikai tette az volt, hogy ő koordinálta a kétharmados honvédelmi törvénnyel kapcsolatos pártközi egyeztetéseket, s a jogszabály az abban az időben már/még szokatlan 99 százalékos parlamenti támogatása részben az ő keze munkáját dicséri.
A megbízhatóan unalmas Hende
politikai karrierje akkor kezdett igazán felfelé ívelni, amikor a Fidesz-MDF kormány megalakulásakor, a demokrata fórum vitáiban felülkeveredő Dávid Ibolya megkapta az igazságügyi miniszteri posztot és helyettesének, államtitkárának a szó jó értelmében „munkakutya” hírében álló volt szombathelyi ügyvédet vette maga mellé.
E kormány a kemény büntetőpolitika híve volt – bár kétségtelen, akkoriban legalább még a hajléktalanokat békén hagyták. Hende nemcsak a gazságokhoz asszisztált – lásd Kunos Péter ügye –, de maga is elkötelezett híve volt a keményebb büntetőpolitikának, nem egyszer dagadó kebellel kijelentve, hogy micsoda győzelem 13 ezerről 18 ezerre nőtt a büntetésvégrehatási intézetekben fogvatartottak száma a kormányzásuk idején. Lássuk be, szép siker.
Amúgy a „munkakutya” Hende az egyik legtöbbet felszólaló kormánytag, 412 megszólalását őrzik a parlamenti annalesek az előző ciklusig. Többször szólalt fel például a zámolyi romák ügyében, akik Franciaországban kaptak menedékjogot, elismerve azt, hogy itt nincsenek biztonságban. Emberünk többször kifejttte, hogy dehogynem. Sőt. Hozzátette, azt is, segélyen élősködő csalókról van szó – bár egy picit finomban fogalmazott, de igen sértetten.
Az első Orbán-kormány idején még nemcsak azzal foglalkoztak, miként nyerhet minél több pályázatot törvényileg a Közgép, majd Garancsi és Mészáros gazda, de ráértek olyasmikre is, mint hogy
jogszabályilag kötelezték az üzlettulajdonosokat, hogy idegen szavakat ne használhassanak önállóan a cégérükön, ahogy a reklámokban sem.
Amikor a nyelvészprofesszor Nádasdy Ádám kimutatta, miért is értelmetlen mindez, Hende államtitkár nem kímélvén az idejét, egy alapos írásban kioktatta az egyetemi tanárt, amelynek egyik fontos tudományos érve az volt, hogy itt most ők hozzák a törvényeket és passz. De olvasói levélben is hajlandó volt megvédeni egy-egy jogszabályt, ha a haza üdve ezt kívánta éppen tőle.
Tandemjük Dáviddal annyira jól futott, hogy hamarosan pártelnök-miniszter helyettese lett a pártban is. Ezekben az időkben állítólag kemény vitákat is folytatott a Fidesszel, de erre ma már kevesen emlékeznek. Legkevésbé ő maga.
Arra viszont elég sokan, hogy 2002-ben elpáholták a Fidesz-MDF pártszövetséget. Volt nagy riadalom. Orbán Viktor kitalálta a polgári köröket – ügyes előremenekülés, nehogy valaki még Orbán leváltásán törje a fejét a méretes zakó után. De kellett valaki, aki hátára veszi a dolgot. Nos, a mi Hendénk nem sokat habozott, lepattant egykori támogatója mögül a tandemről.
Még viszlátot se nagyon intett Dávidnak, aki majdhogynem az újságból tudta meg, hogy egykori helyettese immáron Orbán – s így a Fidesz – embere.
Dávid igyekezett úriember maradni s nem nagyon fecsegett egykori helyettese, bizalmasa viselt dolgairól. Azért a 2004-es választások előtt megjegyezte: „Hende Csaba magát minősítette azzal, hogy Orbán Viktor, a Fidesz elnöke nevében arra hívta föl a polgári körösöket, hogy a nagyobbik ellenzéki pártot támogassák a jövő nyári uniós választáson.” (Mármint az MDF-fel, saját egykori pártjával szemben, amelynek alelnöke is volt.)
Csak, hogy néhány emlékezetesebb ügyét felidézzük, amikor egy csoport meleg polgári kört akart létrehozni, akkor ezt természetesen hősünk elutasította, rendes magyar ember, aki polgári körös, az nyilván nem ilyen.
Amúgy Hende tiszteletbeli tagja a meglehetősen szélsőjobbos New York-i Polgári Körnek. E kör tiltakozott a Magyar Gárda feloszlatása ellen, és igen jó kapcsolatokat ápol olyan jobbikos politikusokkal, mint Morvai Krisztina és Gaudi-Nagy Tamás.
És, hogy milyen nehéz ellenzékben? Arra egyetlenegy adat utal: – ahogy a Magyar szürke 48 árnyalata című könyvemben megírtam – képviselőként, csak költségtérítésként jó 12 millió forintot vett fel négy év alatt, igaz, ezzel messze elmaradt a csúcsttartó Lázár 18 milliójától.
Talán csak a szürkeségből kart kitörni, talán csak a túlteljesítési vágy fogta el,
amikor 2006. októberi rendőri ügyekre azt mondta 2007-ben, az erre a célre rendkívül alkalmas Echo TV-ben, hogy a rendőrséget, ha a Fidesz-KDNP- hatalomra kerül, fel kell oszlatni, és újraszervezni:
Mindenki elveszti beosztását, és majd valakik, akiket arra a közbizalom megbíz (...), majd eldöntik, ki az, aki újra szolgálatba állhat, ki az, akit visszavesznek.
A hűséges Hende a nagy fideszes győzelem után miniszter lett, kiütve az erre a tisztségre korábban jóval esélyesebbnek tartott, s most a kalapból újra előhúzott Simicskó Istvánt, de amikor a pajkos kedvű Egyenlítő tévés barátaim megkérdezték tőle, hogy akkor most nekikezdenek-e a rendőrség feloszlatásának, akkor kis híján dührohamot kapott.
Mindenesetre Hende új honvédelmi miniszterként mindig kiállt a NATO-feladatok teljesítése mellett, s ha az afganisztáni magyar misszió kapott is kritikákat, a miniszter mindig megvédte az övéit.
Ma Magyarországon nincs kötelező sorkatonaság, és addig jó nekünk, amíg nincs.
Mindenesetre többen gyanúsították, hogy Hende honvédelmi miniszterként, lassan, lassan igyekszik majd visszacsempészni azt is. Eddig azért szerecsére megelégedett azzal, hogy elérte, a honvédelmi oktatás része lett az alaptantervnek, illetve újra elrendelte a behívásra alkalmasak összeírását.
Arról semmit sem hallottunk, hogy ne értett volna egyet most a határon létesülő kerítéssel. Ám egyes információk szerint a tábornokok nehezményezték, hogy alkotmányos felhatalmazás nélkül is bevethetővé lenne a hadsereg békeidőben, polgári lakosság ellen – s Hende nem lépett fel elég határozottan a vezérkari vélemények ellen.
Talán ezért, talán másért – mennie kellett.
Dési János
(Képek: hende.hu, nol.hu, 444.hu)
