Az aktuális és fontos dolgokról, mint az olimpia, korrupció, olimpiai népszavazás, nem beszélt. Az oktatásról és az egészségügyről is csak érintőlegesen. De amit mondott, abban sem volt nagyon sok valóságtartalom.

1. A miniszterelnök az mondta például, hogy népszavazással megtiltottuk, hogy valakit idegeneket telepítsenek Magyarországra.

Ezzel szemben a valóság az, hogy

• senki nem akart idegeneket telepíteni Magyarországra,
• de ha akart volna, se lehetett volna megtiltani népszavazással,
• a népszavazás amúgy érvénytelen lett, tehát nem is tudott volna megtiltani semmit,
• és még egy vacak, semmire se kötelező, politikai publicisztika-szerű jogszabály szöveget sem sikerült elfogadtatniuk utána.

2. Orbán azt is mondta, hogy a határkerítés építésével megvédte Magyarországot - és mellesleg Európát is - a migrációtól.

Ezzel szemben a valóság az, hogy

• a migrációt Angela Merkel, illetve a uniós-török megállapodás állította meg,
• az Orbán-kormány nemhogy megállította volna a migrációt, hanem maga szállította a migránsokat Európába. (Erről például itt írtunk bővebben.)

3. Azt is mondta, hogy igazi menekülteket Magyarország befogadja, például németeket, hollandokat, franciákat, olaszokat.

Tekintsünk most el attól, hogy a németek, hollandok nem jönnek Magyarországra, ellenben a magyarok mennek élni s dolgozni Nyugat-Európába, szóval az előbbieket nem is kell befogadni, nem kérnek menekültstátust, tehát nem is kell befogadnia őket. Orbán állításából az is következik, hogy 

szerinte Nyugat-Európában háború van, Szíriában meg nincs.

Ehhez csak annyit, hogy ez a kép nem egy nyugat-európai no-go zónában készült, hanem a szíriai Aleoppóban, amelyet a kormányerők ostromolnak orosz segítséggel:

4. Orbán szerint hét év alatt elérték, hogy 700 ezer új munkahely jöjjön létre.

Ez csak azért nem direkt hazugság, mert nem mondta, hogy Magyarországon jött létre ennyi munkahely. A teljes foglalkoztatás elérése úgy könnyű, hogy 

hétéves kormányzás alatt kb. félmillió magyar ment külföldre dolgozni és élni.

5. Orbán egész külpolitikai vízióját arra építette fel, hogy a nép, a választók fellázadtak a globalisták, az unionisták, a bürokraták és úgy általában az elit ellen, és mivel népek többen vanni, szavazatokkal le is fogják győzni az elitet.

Ezzel szemben a valóság az, hogy

• az Egyesült Államokban Clintonra többen szavaztak, mint Trumpra,
• Ausztriában a zöldek baloldali, liberális, centrista szavazók az államfő-választáson többen voltak, mint a szélsőjobboldaliak,
• Németországban nem a szélsőjobboldal, hanem a szocdemek vették át a vezetést Merkel CDU-jától,
• Franciaországban bár Le Pen a legnépszerűbb, az államfő-választás második fordulójában ki fog kapni az ellenféltől, bárki is lesz az.

Szóval nem a nép lázadt fel, csak a szélsőjobboldali választók vannak sokan, de a nem szélsőjobboldaliak még többen vannak. És ha a választási rendszer lehetőséget ad rá, össze is fognak a szélsőjobb (Orbán szerint "a választók", "a nép") ellen. 

Csak Magyarország van olyan szerencsétlen helyzetben, hogy a választók legnagyobb kisebbsége, és további pechünkre szélsőjobboldali kisebbsége határozhatja meg, ki kerüljön kormányra.

A miniszterelnök talán azért merte ezeket elmondani, mert abban bízott, és hogy választói zöme

• teljesen tájékozatlan, bedől annak, amit tőle vagy propagandistáitól hall,
• valamint a memóriája se a legjobb, és nem emlékszik már, mi volt itt tavaly, meg tavalyelőtt.

Mert amit viszont láthatnak és emlékezhetnek is rá, arról Orbán egy szót sem ejtett, pedig kampány van: nem mondta el,

hogyan fogják túlélni, ha sikeres lesz a közvetve, közvetlenül a politikája lényege, a nemzeti középosztály feltőkésítése (egyszerűbben: korrupció, rövidebben: lopás) ellen indított népszavazási kezdeményezés az olimpiai pályázat ellen.

Az olimpia=korrupció, helyette egészségügyre és oktatásra kellene költeni az 1000 milliárdokat - erről szól ma a Magyarországi közélet, és erről nem beszélt Orbán.

És még valamiről nem ejtett szót: amikor a diplomácia sikereket ecsetelte, és arról beszélt, hogy Putyin után Budapestre jön majd a kínai miniszterelnök és Netanjahu is, egy szót ejtett arról, mikor fog találkozni Trumppal, akihez pedig olyan nagy reményeket fűzött.

De aki elfelejtette meghívni a beiktatására, bár boldog-boldogtalan mehetett.

Egy látszik, nincs már szó Orbán-Trump találkozóról, az amerikai elvtársak nem kérik ki a bölcs magyar vezető tanácsait. Még nem nagyon látszik, hogy lesz ebből egy gyönyörű barátság kezdete.