Mással nemigen magyarázható, hogy például Lázár János miként aggódhat a menekültek miatt. Már nem úgy aggódik. Hanem amúgy aggódik. Ti., hogy új Trianont okoznak.

Mi marad Magyarországból, ha még egyszer kisebbségbe kerülünk a saját hazánkban?

Mondja ezt egy olyan országban, ahová

1. a határok lezárása óta egyáltalán nem jönnek menekültek vagy gazdasági bevándorlók
2. a határok lezárása előtt is csak átvándoroltak rajta,
3. amelyikben erővel sem lehetne megtartani őket,
4. amelyik akut kereslet- és munkaerő-hiányos,
5. amelyiknek évi 2 ezer menekültet kellene befogadnia.

Mikorra kerülhetnének kisebbségbe a mostani magyarok a bevándorlókkal szemben? Persze ezek a mostani magyarok is legtöbbször bevándorló eredetűek: főleg szlávok, németek, zsidók, cigányok. Az ősmagyarok mostanra kevesen maradhattak. Nem mintha ők nem bevándorlók volnának eredetileg.

Ha nagyon nagyvonalúak lennénk, és évi 10 ezer befogadott bevándorló számolnánk, akkor is 500 év kellene, hogy többségbe kerüljenek az eltérő kultúrájúak. Már amennyiben addig nem asszimilálódnának a jelenlegi zömhöz, ami igen valószínűtlen.

Lázár tehát

1. egyfelől több száz évre előre aggódik,
2. másfelől másvalakik helyett aggódik.

Mert ugye, szerinte

eljöhet az a pillanat, amikor Európában a kereszténység kisebbségben marad, ez azonban már nem az az Európa lesz, amelyet megismertünk.

Érdemes ezzel szembeállítani egy másik idézetet:

A keresztény Európa, keresztény Magyarország utópia, ábránd. Akik az ellenkezőjét hangoztatják, őszintén feltehetnék a kérdést: tényleg a kereszténységünket védelmezzük? Nem inkább a jólétünket, a kényelmünket és a biztonságunkat féltjük?

És ezt nem valami nemzetgyűlölő, magyarellenes, szélsőséges liberális mondta, hanem Várszegi Asztrik, a bencés konglomeráció pannonhalmi főapátja. Persze az is lehet, hogy ő is nemzetgyűlölő, magyarellenes, szélsőséges liberális. Vagy zsidó. Sőt, kommunista. De kereszténynek semmiképpen nem keresztény. Nála kevésbé már csak Ferenc pápa az.

Persze, mert Várszegi ezt mondja, még nem feltétlenül van igaza. Például abban sincs, hogy a bevándorlás okot adhatna a jólét féltésére. (Már amennyiben ami itt van, az jólétnek nevezhető.)

De azért az meghökkentő, hogy a Fidesz ma már ott tart, hogy

1. a belgák, a britek, a franciák és a németek helyzetét tartja szem előtt,
2. a keresztényekkel szemben is megvédené a nem létező keresztény Európát,
3. valamint kétezer évre előre látja a jövőt, és aggódik miatta.

Mi ez, ha nem a racionalitás teljes elveszítése? Mert ezt csak egy párhuzamos világban lehet ésszerű. Egy olyanban, amelyben az irracionalitás számít ésszerűnek.

És teljesen tájékozatlan milliók hisznek nekik, meg félnek a sötét jövőtől, amelytől csak Orbán vezér, meg a stadionok lovagjai képesek megvédeni őket.

Több ismeretre és józan hangra lenne szükség.

De ezt már megint Várszegi Asztrik mondta, akinek, ugye, közismerten semmi köze sincs a kereszténységhez, ezért nem is aggódhat miatta.

"A hatalom korrumpál – mondják a bölcsek – az abszolút hatalom abszolút korrumpál" – e veretes megjegyzés egy még romlatlan ifjútól származik, aki egy igazságosabb társadalomért küzdött a késői nyolcvanas években. Kövér László. Megszívlelendő szavak.

Ahogy a következő, 1985-ből származó, próféciája is:

"Mi, akik most itt ülünk, talán nemsokára ennek a társadalomnak a vezető pozícióiban találjuk magunkat - akár tetszik ez nekünk és az előttünk járóknak, akár nem, feljebb vagy lejjebb meghozott döntéseinkkel, munkánkkal egyének, csoportok, s rajtuk keresztül az egész társadalom sorsát befolyásoljuk."

Annak a Kövér Lászlónak, aki most a nőknek szabott iránymutatást A Magyar szürke 48 árnyalata című könyvemben írtam meg a gyors politikai arcképvázlatát. Most ez alapján következzen róla még pár dolog.

Csak azért, hogy ne lepődjünk meg, miket mond. Nem előzmény nélküli mindez.

A pápai születésű Kövér a pesti jogi karra járt, hamar egyik alapítója lett a jogász szakkollégiumnak – amely aztán később vette csak fel a Bibó nevet.

Érdekes jellemzéseket olvashatunk róla már azokból az időkből is. Kollégiumi társa, későbbi frakciótársa, majd politikai ellenfele, Fodor Gábor így emlékezett rá:

„Kövért is, Viktor (Orbán) is, azt hiszem, nagyon zavarta, hogy vidékiek. Ebben egymásra is találtak. Fájlalták, hogy középiskolás korukban sok mindenről lemaradtak, mert vidéken nem voltak olyan lehetőségeik, mint a fővárosban.”

És, ami Kövér jellemét illeti, Fodor így emlékezett rá 2001-ben:

„Kövér Lacit eleinte nem ismertem, több évvel fölöttünk járt és különböző okok miatt hosszabbra nyúltak az egyetemi évei. Sokszor nagyon rossz kedvvel nézte a világot, olyan mindenkit utálok és magamat is utálom típus volt. Igazából a közösségi problémák érdekelték, és a világot rossz emberekre és jó emberekre osztotta fel fekete-fehér alapon. Jók alig voltak. Időről-időre azt mondta, hogy döntsük el, hajlandók vagyunk-e dolgozni, mert ha nem, akkor inkább oszlassuk fel a szakkollégiumot.”

Mindenesetre a kollégiumban

Orbán és Kövér hamarosan vezető szerepre tesznek szert.

A társaságban Kövér az, aki a legtovább vallja magát „szocialista” meggyőződésűnek – ezt azóta is gyakran felróják neki.

„Kövér Laci még 1990-ben is csapkodta az asztalt, hogy ő szocialista meggyőződésű ember” – olvasható szintén a kezdetekről szóló „Csak a narancs volt” című, Petőcz György írta műben.

Az biztos, hogy a Fidesz megalakulásakor Kövér azok közé tartozott, akik azt javasolták, hogy „Demokratikus Szocialista Ifjúsági Szövetség” néven kellene létrehozni az új szervezetet. Aztán a szocialista szótól főként Orbán érvelésére álltak el.

Azt is Kövér szemére szokták hányni, hogy a kétezres évektől kemény antikommunista retorikát használó politikus első munkahelye az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének ifjúságkutató csoportja volt. Ám az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy más efféle intézmény nem létezett, a csoport pedig meglehetősen haladó szelleműnek számított.

Mint akkoriban oly sokan, ő is a ma a jobboldaliak által számtalanszor elátkozott Soros Alapítvány jóvoltából jutott jövedelemhez 1987-ben. Feladata egy éven keresztül a közép-európai társadalmi mozgalmak kutatása volt.

A Fidesz megalakulását kimondó gyűlésen Kövér volt a levezető elnök.

Néhány nappal később, amikor rendőrhatósági figyelmeztetésben részesítették törvényellenes szervezet létrehozásában való részvétel miatt, határozott hangú válaszlevélben tett panaszt az intézkedés ellen. Többek közt olyan alapvető jogállami normát számonkérve, mint hogy olyan időpontban kapta meg az idézését, hogy nem volt ideje jogi képviselőről gondoskodni. (Vö. a Fidesznek azzal a javaslatával, amely bizonyos esetekben lehetővé tette volna azt, hogy gyanúsítottakat a védő jelenléte nélkül hallgassák ki.)

Kövér hamar a Fidesz egyik vezető személyiségé vált.

1990-ben a Fidesz és az SZDSZ közös jelöltjeként szerzett egyéni mandátumot a pápai választókerületben az országgyűlési választásokon. 1990 decemberében megválasztották a nemzetbiztonsági különbizottság elnökének, mely tisztségét 1993  áprilisáig töltötte be ezután frakcióvezető lett, e poszton állt egészen az 1998-as választási győzelemig, amikoris titkosszolgálati miniszter lett.

Az első Fidesz frakción belül hamar megjelentek a törésvonalak. Petőcz citált művében leírja, miként vált Kövér személyes és modora részben casus bellivé az orbánisták és a fodoristák között.

Fodort, akit egy frakcióülésen „mosolygós gyilkosnak” nevezett az SZDSZ beépített emberének tartotta. A liberálisnak indult, de konzervatív fordulatot végrehajtani kívánó Fidesz, és elsősorban Orbán és Kövér el akarta vágni a liberálisokhoz kötődő szálakat.

És Fodor még egy szempontot megemlített: „Kövér ( …) tisztában volt azzal, hogy én vagyok Viktor egyetlen potenciális alternatívája a Fideszen belül, és ő arra tett fel mindent, hogy engem eltakarítson az útból.  Ő úgy gondolta, hogy rám nem tud hatással lenni, Viktorra viszont igen.”

1998 augusztusában állt elő azzal Orbán Viktor, hogy a szocialista kormányzás idején megfigyelték őket. Később erre semmiféle bizonyítékot nem sikerült felmutatniuk.

Már Kövér minisztersége után került elő egy titkosszolgálati ember, akinek állítólag Kövérre hivatkozva adtak volna megbízást, hogy kövessen el egy önmerényletet maga ellen, és terelje a gyanút egy cégre, amely tán kapcsolatban állhatott  a szocialistákkal. Az önmerénylet nem sikerült, a lebukott titkosszolgálati ember pedig kitálalt.

Kövér megúszta a botrányt.

A Fidesz számára kudarccal végződő 2002-es országgyűlési választásokon újra pártja országos listájáról szerzett mandátumot, s ezúttal a nemzetbiztonsági bizottság elnökévé választották; frakciójának pedig helyettes vezetője lett. Ugyanebben az évben a Fidesz országos választmányának elnöke lett, s a Fidesz 2003-as átszervezésekor újra is választották.

A 2002-es választások hajrájában hangzott el nevezetes „köteles” beszéde.

Tóth Károly MSZP-s politikus számolt be Kövér Lászlónak egy három nappal korábbi politikai fórumán elhangzott szavairól. Tóth szerint Kövér mintegy másfél száz főnyi hallgatósága előtt a békéscsabai ifjúsági házban az olimpia tervezett megrendezése kapcsán kijelentette: "Sokan vannak ma Magyarországon olyanok, akik nem tudnak örülni a kormány intézkedéseinek. Ezért azt ajánlom nekik: vegyenek egy kalapácsot, egy szöget és egy kötelet, menjenek le az alagsorba, és egy szögre, vagy ha találnak egy jó gerendát, akkor arra kössék fel magukat."

A Kövér szavait követő jelentős felháborodásnak minden bizonnyal volt szerepe a Fidesz újabb vereségében.

2003-ban, már mint a nemzetbiztonsági bizottság ellenzéki elnöke, többször tett afféle megjegyzéseket, hogy alternatív információforrásokat vesz igénybe titkosszolgálati ügyekben, azaz direkt jelentéseket kap a nemzetbiztonsági munkatársaktól.

Amúgy Kövér közéleti pályafutása nem nélkülözi az éles megjegyzéseket. „Odajutottunk kérem tisztelettel, hogy 94-ben egy effektív hazaáruló lett Magyarország miniszterelnöke" –mondta például Horn Gyulára.

Előszeretettel értekezett "Gyurcsány-bandáról", mint vérszívó piócaelitről. És szerinte a kormány a privatizációkor az "amit ma ellophatsz, ne halaszd holnapra" elv alapján vezeti.

Az idézeteket hosszan folytathatnánk még.

2010 után az Országgyűlés elnökévé választotta a kétharmados fideszes többség. Az előző húsz évben kialakult szabályoktól, hagyományoktól eltérve többször és több módon próbálta

korlátozni a képviselők szólásszabadságát, megregulázni a szabad sajtót.

Országgyűlési elnöksége idején vált bevett gyakorlattá, hogy egyéni képviselői módosító indítványként akár a hétvégén beterjesztett törvényjavaslatot, már a következő napokban megszavazzák, érdemi vita, egyeztetés nélkül. Tovább erősödött az a gyakorlat, hogy úgynevezett salátatörvényekbe dugtak el egy-egy oda nem tartozó dolgot, amiről remélték, hogy a közönség nem veszi így észre. (Lásd most legutóbb, amikor a lakásépítés áfájának csökkentésével együtt Budapest maradék adóbevételét is elvették.)

Az alaptörvénynek nevezett alkotmányt számtalanszor módosították, napi igényeik szerint.

A Fidesz megakadályozta a vizsgálóbizottságok létrehozását, például abban az ügyben, amelyet egy volt adóhatósági tisztviselő robbantott ki, azt állítva, hogy ezermilliárdos nagyságrendben nem szednek be Magyarországon adót.  És így tovább.

Létrehozatott egy saját fegyveres testületet, a Házőrséget. Majd 350 jól felfegyverzett, lőgyakorlatokon képzett, magas fizetésű rendőr alkotja e testületet, amely igen széles felhatalmazást kapott. Többek között még titkosszolgálati jogosultságai is vannak. Autókat, magánlakásokat kutathat át.

Más kérdés, hogy például amikor a Jobbik randalírozott az ülésteremben, nem használták fel a Házőrséget.

Ugyanakkor Kövér rendre megbünteti azokat az ellenzéki képviselőket, akik szerinte sértik az országgyűlés méltóságát. Csúnya beszédért kapott büntetést Gaudi-Nagy Tamás jobbikos képviselő vagy illetlen mutogatásért Szanyi Tibor szocialista politikus. Többször büntette meg az LMP és az Együtt képviselőit is, amikor azok egy-egy az ülésteremben kifeszített molinón üzentek a képviselőtársaiknak, illetve az ülést tévén, interneten figyelőknek.

Kövér irányításával új házszabály is készült, amely sok pontján jóval szigorúbb a korábbiaknál, számtalan ellenzéki jogosultságot korlátoz, a viták egy jelentős részét a kevésbé követhető bizottsági ülésekre száműzte.

Az Orbánhoz mindvégig hű, sokszor durván fogalmazó, kompromisszumokra kevéssé hajlamos Kövér szerint „az országnak két politikai elitje van, s amit a polgári oldal felépít, azt a baloldal lerombolja”.

Emlékezzünk csak pályakezdésére, amikor azt mondták kollégái róla: jókra és rosszakra tudja csak osztani a világot.

Ha sok mindenben is, de ennyiben nem változott.

Dési János

Van nekünk egy házelnökünk (milyen lehet az a Ház, amelyiknek ilyen az elnöke), aki megint mondott mindenféle bődületes baromságot. Ez kb. már abból is következik, hogy megszólalt.

Dr. Kövér a pestisrácok.hu-nak arról beszélt, hogy

1. "a felelős poszton lévő emberek teljesen elvesztették a józan eszüket" (amivel eléggé egyet lehet érteni),
2. "már egy rendes összeesküvés-elméletet sem lehet felvázolni",
3. de azért ő persze megpróbálja: minden mögött Amerika áll; ha mégse Amerika, akkor a baloldal; ha az se, akkor a nagyipar,
4. meg hogy: "Forog az ember gyomra és nem kap levegőt, fuldoklik az európai politika ostobaságától, képviselőinek középszerűségétől és jellemtelenségétől. Az ember néha azt érzi, hogy nincs is remény, mert benne ülünk egy olyan csónakban, ahol körülöttünk mindenki idióta, vagy legalábbis annak tetteti magát."

Hát, ez utóbbi kétségtelenül igaz magára Kövérre is, aki egyszerűen nem érti, vagy nem akarja érteni, vagy azt hazudja, hogy nem érti,

miért baj az, ha folyton bele akar pofázni az életünkbe.

Már azt a követelést is furcsa hozzáállásnak tartom, hogy senki ne szóljon bele a másik életébe.

Itt egyszerűen megáll az ember esze. Dr. Kövér - ez a kifinomult gondolkodó - a bukósisakkal érvel: ti. annak kötelezővé tételével

a közösség, a társadalom „beleszól” tagjainak életébe.

És ez szerinte jó. Normális. Magától értetődő. Föl nem merül ebben a magasan képzett jogászban, a törvények és egyéb jogszabályok arra valók, hogy tiltsanak valamiket. Az emberöléstől a bankrablásig sok mindent. Ezzel ugyan korlátozzák a személyes szabadságot, de közben nyitva hagyják a lehetőségek számának közel végtelenjét: amit nem tiltanak, az szabad.

drMáriás: Kövér László kivizslat Mondrian ablakán miközben a magyar nők társadalmi szerepén és szülési kapacitásán gondolkozik (akril és szén vásznon, 80 x 100 cm, 2013)

És az szabad, ami nem árt a többi embernek; ami árt - a bolti lopástól a környezetszennyezésig és a korrupcióig -, az viszont tilos. Tudniillik

élni és élni hagyni.

Tiltani van joguk, előírni nincs. Ha előírnak az már nem közösség, hanem hadsereg.

Kivételek vannak, még ha nem is feltétlenül támogatandó kivételek. Az oltáskötelezettség például nem tartozik ide: annak elmaradása növeli (és okozza) a járványveszélyt, ilyenformán egyértelműen árt a többi embernek. A tankötelezettség határeset. Az magától értetődik, hogy joga legyen mindenkinek a tanuláshoz. De hogy erre kötelezzünk mindenkit? Hát, legfeljebb arra alapozva, hogy a művelt emberfő talán kisebb eséllyel esik áldozatául a szcientológiának, homeopátiának, a Szent Korona-tannak, a sumer-magyar nyelvrokonságnak, esetleg Dr. Orbán vagy Dr. Kövér összeesküvés-elméleteinek. (Lám, nekik is milyen nyilvánvalóan javukra vált az elvégzett jogtudományi kar!)

A bukósisak (vagy még adekvátabb módon a biztonsági öv) viszont másik eset: bár nyilvánvalóan hasznosak, és életet mentenek, ha valaki nem használja őket, akkor

csak magának árt, másnak nem.

Ugyanilyen például a dohányzás (nincs is tiltva), részben az alkoholfogyasztás (szintén nincs) és a könnyű drogok (tévesen van), míg teljesen eltérnek ettől a kemények. Egy hatás alatt lévő kokainistától ugyanis nincs biztonságban senki, egy elvonási tünetektől szenvedő heroinistától meg pláne.

A bukósisak nem ilyen: senkinek nem lenne szabad beleszólni, viselik-e. Mindenki viselje a felelősséget a saját hibáiért. Az orvos se gyógyíthat beteget akarata ellenére, ezt a képzett jogász Dr. Kövérnek illene tudnia. De ő olyan orvos, aki akaratunk ellenére gyógyítani akar. Ha betegek vagyunk, ha nem.

(Emlékeznek még Ékes Ilonára? Ő is ki akart gyógyítani embereket olyan kórból, amit ők nem is éreztek betegségnek.)

Beleugatni mindenbe, ez a fixa ideájuk, noha senki nem hatalmazta fel őket erre. Még azok se, akik rájuk szavaztak. Olyanok, mint az agresszív kismalac, aki előírná másoknak, mit tegyenek, és ha nekik az nem tetszik, akkor fasizmust kiállt.

De nincs itt liberálfasizmus, véleményterrorizmus, intolarencia,

csak azzal vagyunk intoleránsak, aki bele akar avatkozni az életünkbe. Véleményük lehet, mindenkinek lehet, de az már nem vélemény, ha meg akarják szabni, mit kell tennünk. Az már program. És ez nem genderprobléma. Ez nem a nőkről szól, nemcsak róluk, mindannyiunkról.

A nyugdíjas példa teljesen inadekvát: összekeveri az államot a nemzettel, pedig az állam itt biztosítótársaságként működik: nem "a nemzet", "a társadalom" többi részéért várunk el valamit, hanem befizetett pénzünkért cserébe. Tetszettek volna nem ellopni a magánnyugdíj-pénzeket. Ha nem teszik, senki (avagy a zöm) nem várna el semmit a "társadalomtól", csak a biztosítótól.

A helyzet tehát az, hogy szülünk gyereket, ha akarunk. Vállalunk, ha fel akarjuk nevelni. Ha fel tudjuk nevelni. (Ebben mondjuk nem segít az orbáni gazdaságpolitika).

De ha gyereket vállalunk, azt magunkért, meg gyerekeinkért tesszük, és nem azért, mert a Fidesznek így tetszik.

Csak azért nem csinálunk gyereket, hogy Dr. Kövér unokáinak ne kelljen arabul tanulni. És ez nemhogy furcsa hozzáállás volna, hanem egyenesen magától értetődő.

A közösségi média térhódításával új szintre léptek a karácsonyi üdvözletek: láthatunk mindent, kaphatunk kedves és szívből jövő szavakat szinte akárkitől. Ha akarjuk, ha nem. Már odáig jutott a hullám, hogy rengetegen töltöttek fel fotókat feldíszített karácsonyfájukról is: aki nem tette ezt meg, annak nincs is? Máshonnan nézve, ez jó is lehet, hiszen egyszerre sok más emberrel oszthatjuk meg az ünnep számunkra szép pillanatait.

De hogy csinálják ezt országunk hírességei? Nézzük meg, idén melyik hazai ismert személy hogyan kívánt ismerőseinek és követőinek kellemes ünnepeket!

Orbán Viktor

fotó: magyaridok.hu

"Igazságosabb világot, több békességet és derűsebb életet kívánok honfitársaimnak." - ezzel a szöveggel látható a miniszterelnök Facebook-oldalán egy cikk a Magyar Időkből (honnan máshonnan?). Az Újra kell gombolni az európai mellényt című írás egy Orbán Viktorral készült interjú leirata, amely lényegében arról szól, hogy milyen mértékben növekedett idén pártja népszerűsége, hogy Európának milyen problémákkal kellett szembesülnie, és milyen inkompatibilis vezetőkkel találkozni manapság földrészünkön. Tehát a legnagyobb keresztény ünnepen is a menekültkérdést firtatja - ez mégis mit közvetít?

Gyurcsány Ferenc

kép: Facebook - Gyurcsány Ferenc

Az egykori miniszterelnök lazán borítóképet cserélt közösségi oldalán, jóságos mosollyal és természetesen kék gömbökkel, minden egyéb kommentár nélkül.

Bajnai Gordon

kép: Facebook - Bajnai Gordon

Az Együttes politikus nem erőltette meg magát túlzottan: december 20-án osztott meg egy videót követőivel, Halászlé - A bajai lékultusz címmel. Sehol egy karácsonyfa, vagy giccses családi idill?

Rogán Antal

kép: Facebook - Rogán Antal

"Áldott Karácsonyi Ünnepeket!": ha hiányoltátok volna a csilli-villi, beállított üdvözlőlapokra való fotókat, hát itt van egy. Tóni nemrég a becses Story magazin címlapján markolászta neje hátsóját. Most azonban szintet léptek: Cili, a jó nő, egy bensőséges pillantással egybekötve villant nem kis mennyiségű combot (már-már alsóneműt), ura pedig - mosolyából ítélve - élvezi is ezt rendesen. A két kisfiú pedig nagyjából biodíszletként szolgál ezen a "természetes" és "átlagos" családi fotón.

Juhász Péter

kép: Facebook - Juhász Péter

"Szeretettel gondolok rád! Áldott, békés karácsonyt kívánok neked is, családodnak is!" - ez  jókívánság olvasható a belvárosi ingatlanügyekkel és Deutsch Tamás drogozásával foglalkozó politikus oldalán. Szerintem teljesen vállalható és ennyi. Szerintetek?

Vona Gábor

kép: Facebook - Vona Gábor

A Jobbik feje ezzel a képpel és egy videóval kívánt "Áldott ünnepeket mindenkinek". Neki valószínűleg nem kellett szerettei nélkül töltenie a szentestét; később egy hasonló stílusú borítóképet töltött fel Facebook-oldalára, amelyen már az új évi kívánságát is ellőtte. A kommentek között újabb csodás üdvözletek tűnnek fel.

Evezzünk más vizekre: Berki Krisztián

kép: Facebook - Kristian Berki #aberki

Köszönjük ezeket a szép szavakat annak a férfinak, aki Floridában napozva tölti az ünnepeket helyre kiccsaládjával. Higgyünk vele együtt, főként abban, hogy mindenki annyit kap az élettől, amennyit érdemel és amennyit ő ad. Hajrá!

Hajdú Péter

A műsorvezető közösségi oldalán is egy családi fotót találtunk, amely bár hajaz a Rogán család fenti képéhez, de Sarka Kata legalább fel tudott öltözni, és a gyerekek (és a kutyus) is mintha jobban benne lennének a helyzetben.

Sebestyén Balázs

kép: Facebook - Sebestyén Balázs

"Kellemes Ünnepeket kívánunk és jövőre is számítunk Rátok!���" - olvashatjuk a már kopasz műsorvezető oldalán, akinek látszólag a reggeli rádiós műsora határozza meg életét.

Hosszú Katinka

kép: Facebook - Katinka Hosszu

"Nagyon Boldog Karácsonyt! Remélem, hogy mindenki a családjával tudja tölteni! Mostmár hagyomány, hogy Anyukám az érmeimmel díszíti a fát" - ez mennyire aranyos már? Mellesleg a rengeteg érem, ami az úszónő rendkívüli teljesítményét bizonyítja, jól is mutat a karácsonyfán lógva. Nemde?

Ti melyik üdvözletet találjátok a legjobbnak? Vagy láttatok ezeknél jobbat? Írjátok meg kommentben!

1. 1991. december 23-án követték el Budapesten a rendszerváltás utáni idők első terrortámadását.
2. Az egyik tettes 2004-ben 12 évet kapott – más ügyek miatt is – Németországban.
3. Társát a rendőrök agyonlőtték.
4. Andrea Klumpot többek között 33 rendbeli gyilkossági kísérlethez nyújtott segédkezésért varrták be.

„Röviddel a Ferihegyi úton történt robbantásos merénylet után megdöbbentő látvány fogadta az MTI helyszínre érkező tudósítóját. Kiégett rendőrautó, megégett, kitört ablakú Ikarus, autóroncs-darabok az úton és az út mentén.

Mint az egyik helyszínelő rendőrparancsnok elmondta: az Oroszországból Izraelbe kivándorló zsidók autóbuszát elöl és hátul egyaránt rendőrautó kísérte. Még mintegy 100-150 méterre volt a konvoj attól a ponttól, ahol a repülőtéri parkolóhoz kell befordulni, amikor az út mentén parkoló, feltehetően Lancia típusú személyautó felrobbant. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a robbanás nem egy-két tizedmásodperccel korábban történt, mert akkor telibe találta volna az autóbuszt. A pillanatnyi késedelem miatt a konvojt záró rendőrautó utasai, illetve a busz végében utazók sérültek meg.”

Huszonnhat éve jelent meg ez a hírügynökségi tudósítás. Aztán hosszú-hosszú éveknek kellett eltelnie, míg a tettesek meglettek, s végül elítélték őket.

Pedig minden rendőri–politikai ügyetlenkedés és óvatosság ellenére viszonylag hamar gyanítani lehetett, hol kell keresni az elkövetőket. .

Az egykori szovjet birodalomból a szegénység és az antiszemita pogromok elől

százezrek próbáltak elmenekülni Izraelbe.

Izrael állam törvényei szerint a szétszóratásban élő zsidók, ha visszatérnek őseik földjére, jogosultak az izraeli állampolgárságra. Az akkor négymilliós ország hatalmas erőfeszítések árán szervezte meg azt, hogy közel egymillióan új hazát találjanak.

1989 márciusában Magyarország és Izrael megállapodást kötött a „közlekedési kapcsolatok” fejlesztéséről.

1. A MALÉV és az El-Al gépei ettől kezdve hetente kétszer szálltak fel Budapestről, illetve Tel-Avivból.
2. Jeruzsálemi források szerint csak 1989-ben összesen 129 233 szovjet zsidó vándorolt ki Izraelbe, a becslések szerint 65 százaléka Budapesten keresztül.

Ám több arab ország, illetve szervezet úgy érezte, Izrael jelentősen megerősödik majd a bevándorlástól, ezért mindent megtett azért, hogy megakadályozza, vagy legalábbis lassítsa azt. Újra elhangzott több fenyegetés is. Ezért igyekeztek a kiszolgáltatott menekülők védelmét megszervezni. Az izraeli biztonsági szolgálat több szakértője is Budapestre érkezett. Ők egyrészt tanácsokkal segítették a magyar társszerveket, másrészt a két legveszélyeztetettebb helyen - a repülőtéren, illetve az átmeneti szállásokon - ők látták el a fegyveres védelmet is. A vasútállomásról az átmeneti szállásra, illetve a szállásról a repülőtérre, magyar rendőrök kisérték a buszokat. A biztonság kedvéért

mindig más úton haladt a konvoj.

1991 szeptemberében a magyar terrorelhárítás biztonsági tisztjeinek feltűnt, hogy már a Keleti pályaudvaron - ahová Moszkvából érkezik a vonat - arab férfiak figyelik az orosz zsidók csoportját, követik mozgásukat. Bár arra nem maradt erejük, hogy úgynevezett ellenfigyelést szervezzenek, ám jelentették mindezt feletteseiknek. A terrorelhárító szakemberek felmérték a kockázatot s négy-öt olyan helyet megjelöltek az útvonalon, amelyet különösen veszélyesnek tartottak.

Az egész történetről egy nagy beszélgetés itt látható:

Mindez azonban nem volt elég a támadás megakadályozására. Az Oroszországból érkező menekülőket egy a repülőtérhez közeli, volt szovjet laktanyában szállásolták el. Innen vitték őket busszal a repülőtérre, rendőri biztosítással, más és más utakon. Van, aki ma úgy emlékezik, akadhatott áruló, amelyik beszámolt arról, éppen merre megy a konvoj, más arra hívja fel a figyelmet, hogy az utolsó szakaszon történt a támadás, ahol mindenki végighaladt, közvetlenül a repülőtér D-portája előtt.

A német terroristák itt rejtettek el egy autót, amiben a bomba volt.

Huszonnégy évvel ezelőtt, a támadás után, hosszú ideig, arab elkövetőket keresett a magyar titkosszolgálat és a rendőrség. Akadtak szemtanúk, akik látni vélték a tetteseket, hamar kiderült, hol béreltek lakást, hol bérelték azt az autót, amelyben a pokolgépet elhelyezték. A titkosszolgálati emberek arra is hamar rájöttek, jól előkészített, profi akcióról volt szó. Hetekig, hónapokig követték a terroristák a Magyarországra érkező csoportokat, megtudták, hol szállásolják el őket, milyen – egyébként titkos – útvonalon viszik őket a repülőtérre és így tovább.

Az Oroszországból menekülő zsidók védelmét ellátó magyar biztonsági tisztek még időben felmérték azt is, melyek a legveszélyeztetettebb helyek, egy esetleges támadás hol fenyegetheti az átutazókat.

1. De a magyar hivatalos szervektől csak annyira futtotta, hogy a megjelölt helyen egy megállni tilos táblát tettek ki.
2. Nem messze e táblától állt aztán négy napig az az autó, amely a bombát rejtette - mindez csak egyetlen környékbelinek tűnt fel. Aki a kocsi körül őgyelgő gyanús alakokról azt gondolta, terepszemlét tartó betörők.
3. Mindezt be is akarta jelenteni a rendőrségen - ám a környék egyetlen telefonkészüléke elnyelte az összes aprópénzét. Így aztán nem tudott szólni a hatóságoknak.
4. Magyarország, 1991.

A kocsiba rejtett bomba óriási erejű volt,

a huszonöt kilós pokolgépbe még szögeket, vasdarabokat is réseltek bele, hogy a szétrepülő repeszek minél több embert öljenek meg. Az ablakok jó 300 méteres körben mind kitörtek, ám – szerencsére – még a profi terroristák is tévedhetnek. A bombát kezelő támadó egy tizedmásodperccel korábban indította a gyilkos szerkezetet, csak ezért nem maradt a helyszínen tucatnyi halott, „csak”a két kisérő rendőr, Orosz Ferenc és Sipos László sebesült meg súlyosan. A busz néhány utasa könnyebb sérülést szenvedett. Ugyanis a rendőrautó meggyulladt, és a tűz átterjedt a buszra is. Még idejében sikerült mindenkit leszállítani, és bemenekíteni a repülőtérre.

A gyorsan meginduló nyomozásban – állítják azok, akik részt vettek benne – sok hibát vétettek, hiszen még nem volt ilyen ügyekben gyakorlata senkinek. A nyomokat összejárkálták, szinten mindenkit odaengedtek a helyszínhez. Kapkodtak és bizonytalankodtak a hatósági emberek. Az hamarosan kiderült, csak nemzetközi együttműködéssel lehet elkapni, ha el lehet egyáltalán a terroristákat.

Az első pillanatokban szinte mindenki biztos volt abban, hogy a palesztinok között kell keresni a tetteseket,

németekre senki sem gondolt.

S nemcsak politikai kombináció volt az, hogy arabokat kerestek. Az Országos Rendőr Főkapitányság hétfő esti sajtótájékoztatóján Kacziba Antal bűnügyi főigazgató azt közölte, hogy „szemtanúk vallomása alapján a rendőrség két, vélhetően arab férfit, valamint egy fekete Volkswagen Golfot keres.” Boross Péter belügyminiszter, aki az idegenrendészeti eljárások megszigorítását helyezte kilátásba, az MTI-nek adott nyilatkozatában „óvott attól is, hogy a zsidó kivándorlók ellen elkövetett terrortámadás miatt arabellenes hangulatot gerjesszenek. Ezért határozottan leszögezte: nem valamiféle arabellenes akciót jelent a határellenőrzések erősítése.”

December 25-én egy magát Jeruzsálem Megmentéséért Alakult Mozgalomnak nevező palesztin csoport vállalta a merénylet elkövetését. David Kraus –  aki akkor Izrael Állam budapesti nagyköveti tisztét töltötte be, ám korábban Izrael rendőrfőnöke volt – arra figyelmeztetett, egyáltalán nem biztos, hogy ez a csoport egyáltalán létezik, lehet, hogy olyan valaki jelentkezik, akinek semmi köze az egészhez.

December 26-án este Kacziba Antal ezredes, az ORFK bűnügyi főigazgatója azt jelentette be, hogy „a három napig tartó nyomozás eredményeként közel jutottak a megoldáshoz. Azonosították azt a gépkocsit, amelyben a terroristák elhelyezték a csaknem egymázsányi robbanóanyagot. Az XX 18-93 forgalmi rendszámú, kékeszöld színű, Fiat Tipo típusú gépkocsit 1991. december 14-én a Fővárosi Autótaxi Vállalattól bérelte Winfried Robert George Hamdaker, 1953. január 22-i bonni születésű személy. Körülbelül 25 éves (miért nem tűnt fel akkor senkinek, hogy 38 évesnek adta ki magát?), 175 centiméter magas, közepes testalkatú, sportos megjelenésű férfi combközépig érő dzsekit viselt. A haja vörösesszőke, az orrnyerge hajlott.

A bűncselekmény idején a közelben álló Golf gépkocsiban ugyanilyen kinézetű fiatalember ült, aki a robbanás pillanatában nagy sebességgel elhajtott.”

Vagyis

a merénylet elkövetése után három nappal a magyar rendőrség már rengeteget tudott.

1. Már szó sincs arabokról (vörösesszőke hajú az elkövető).
2. Kiderült a német szál is.
3. Ám itt végülis elakadt az ügy.

A fordulat a kétezres évek legelején következett be. Tíz év eltelte után a német és magyar rendőrség arra a következtetésre jutott, hogy az elkövetők között volt két német. (Na ja, a migránsok/menekültek/arabok szálat előbb el kellett engedni, hogy eredményre juthassanak.)

Az egyik gyanúsított a  tűzpárbajban a rendőrség által agyonlőtt Horst Ludwig Meyer, a másik az az Andrea Klump (más források szerint Maria Klamp), aki egy németországi börtönben ül. Állítólag mindketten kapcsolatban álltak a hírhedt terrorszervezettel a Vörös Hadsereg Frakcióval, a RAF-fal.

Több bizonyítékot találtak ellenük. A technikai fejlődés lehetővé tette a DNS mintázatuk azonosítását. Így például ujjlenyomatokat, hajmaradványokat az általuk Budapesten bérelt lakásban, amelyeket már érdemben fel tudtak használni. Szakértők szerint sokszor fordult elő, hogy palesztin terroristák németekkel működtek együtt, elég csak a hirhedt entebbei repülőgéprablásra gondolni. Arról nincs hír, hogy a németekkel együttmőködő arabok kik lehettek.

Érdekes, hogy Magyarország, amely a kezdetektől meglehetősen óvatos volt az ügyben, s a támadás után szándékosan, vagy ügyetlenségből időt engedett a terroristák elmeneküléséhez, később sem kívánt foglalkozni az üggyel, így például

soha nem kérte a támadók kiadatását, és magyar bíróság elé állítását.

Dési János

Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája.

Ez a mondat hangzik el Lánczi András, Orbán Viktor egyik legfőbb tanácsadója, az ötmilliárdos állami megrendeléssel kistafírozott Századvég vezetője szájából a Magyar Idők nevű kormánypárti lapnak adott interjúban.

Ez lenne a jobboldali őszödi beszéd? Vagy provokáció a baloldal felé?

Mi többet lopunk, mint ti valaha is elképzelni mertetek, bibí?

Ez a mondat már magában elég erős, de az érvelés mögötte, az még durvább. 

Annak idején voltak nekünk az általános iskolában autós kártyáink. Köztük volt a "mindent vivő" autó, amivel mindenkit le lehetett győzni. A "mindent vivőssel" bárki, bármikor győzhetett, mert mindenben (gyorsulás, hengerűr-teljesítmény, fogyasztás, stb.) jobb volt a többi kártyánál. 

Háttérben a nemzeti vállalkozók új generációja.

Lánczinál is van egy "mindent vivős" kártya, úgy hívják, hogy "nemzeti érdek". Nézzük csak meg, mire gondolok:

Értik már? Mi magukért lopunk! Nem a saját zsebünkbe!

(Mellékszál: sajnos a Magyar Idők újságírója nem tette fel a kérdést, hogy akkor kiébe tetszenek lopni, de a Magyar Idők újságírójától nem várható el olyasmi, hogy rá merjen kérdezni ilyenekre. A Magyar idők újságírójának nincs más dolga, csak amit a Fidesz sajtóosztálya lediktál, azt le kell körmölni. Az is egy állás.)

A válaszokat, mégpedig, hogy kinek a zsebébe lopnak, tudjuk. Sorolunk néhány nevet, a teljesség igénye nélkül: 

1. nemzeti érdek Mészáros Lőrincz és Tiborcz István zsebe,
2. nemzeti érdek Orbán Viktor és Lévai Anikó – ki tudja, honnan és miből – felhalmozott vagyona,
3. nemzeti érdek a családtagok közpénzekből való támogatása,
4. nemzeti érdek a haverok kitömése, aztán, ha valamelyik haver hirtelen megvilágosodván gecinek nevezi a keresztapát, nemzeti érdek a haver tönkretétele,
5. nemzeti érdek Andy Vajna kaszinóhálózata,
6. nemzeti érdek a Quaestor pénzeinek lenyúlása, vagy az orosz megahitel elköltése,
7. nemzeti érdek Rogán megannyi lakásügye, Lázár luxushoteljei,
8. nemzeti érdek a Századvég kistafírozása.

Ilyenkor kissé bizonytalanul áll az ember az egyik lábáról a másikra. Elismerte, hogy lopnak.

De nemzeti érdek lenne, hogy Magyarország eltartson egy ilyen bandát? Ugyan miért? Tényleg ez lenne a Fidesz politkai krédója, így, nyíltan elismerve: a lopás?

Lánczi András (b.) és G. Fodor Gábor (j.), a kormányzati agytröszt egyik része (fotó: 444.hu)

Azért nézzük meg pontosan Lánczi András legbődületesebb mondatait az interjúból, a végén jön a nagyágyú:

1. "Az emberek számára mindig a biztonság az első, és csak utána következik, hogyan ítélik meg például az elosztási viszonyokat."

Ebben a kontextusban ez akár azt is jelentheti: mi riogatjuk a népet a terrorizmussal, menekültekkel, veszéllyel, addig se figyelik, hogy lopunk.

2. "A Századvéget az Orbán-kormány megalakulása óta támadják. Az orbáni kormányzás egyik fontos támasza vagyunk. Ezt a miniszterelnök nyíltan el is mondta. Tehát aki a miniszterelnököt akarja támadni, az akár kezdheti a Századvég támadásával is."

Ez a szokásos seggnyalás, bizonyítsuk a hűségünket a Vezérhez és a Csordához. Meg a hőbörgés: ide lőjjetek, mocskos balosok! 

Igaz, Lánczi pár sorral feljebb még simán lehülyézi a baloldalt:

3. "... kifulladt egy olyan intellektuális, szellemi, morális trend, ami valahol a 60-as években indult el, és ez mind személyekben, mind mondanivalóban, mind cselekvőképességben csökkenő erőt mutat. Ennek képviselői nem tudnak már jól reagálni a kérdésekre. (...) És ezért van az is, hogy a baloldali pártok sok mindennel küszködnek, de nem értik, hogy egyrészt már nincs külföldön recept, amit csak fel kell íratni, aztán hazahozni és kiváltani."

Most akkor: hülye a baloldal és kifulladt intellektuálisan, vagy támad gőzerővel? Kicsit ellentmondásosnak tűnik, ahhoz képest, hogy ez az ember öt milliárdért ad tanácsokat a kormánynak. 

Nézzük a további bődületes állításokat:

4. "A Századvég nem korrupt hely, a vezetőit nem tiltották ki az Egyesült Államokból."

A mai napig nem tudjuk, kit tiltottak ki. Nyilván szeretnénk tudni. Így könnyű ezzel dobálózni. Szerintünk öt milliárdot tanulmányírásra zsebre vágni, na, az kimeríti a korrupció fogalmát. 

5. A Századvég hozzáférhet állami titkos anyagokhoz, de felháborító, hogy ezeket kiperelte tőlük egy újságíró. Hiszen a nyilvánosság másodlagos, a nemzeti érdek az első; vagy, ahogy Lánczi fogalmaz: "...nagyon komoly dologról van szó, a nemzeti és állami érdeket fölülírták a nyilvánosság jogával".

Szörnyű államtitkok vannak kérem szépen, amikhez az egyenlőbbek hozzáférhetnek, de a mocskos, hazaáruló liberális média nem. Példákat is hoz: mi lett volna, ha hamarabb kiderül a lakásépítés áfájának csökkentése? Még a végén az ukránok megsejtik! Ez tényleg nemzetbiztonsági ügy!

Lánczi szerint tehát a nyilvánosság (gyengébbek kedvéért: a demokrácia egyik alappillére) kevésbé fontos, mint a "nemzeti érdek". Persze, hiszen még nyilvánosságra kerül, mennyit lopnak. Ők pedig hozzáférhetnek titkos anyagokhoz, mert ők a "nemzeti érdek" szerint cselekednek. 

Észrevették, hogy Lánczi ezzel megint bedobta a "mindent vivős" kártyát? Kár, hogy Orbán tanácsadójának erre telik szellemileg. Nyilván, nem készült ilyen kemény kérdésekre a Magyar Időktől.

No jó, a végére hagytuk a két legnagyobb hazugságot:

6. "A Századvég hozzátartozik a magyar rendszerváltás történetéhez, tehát nem valami ad hoc brigád állt össze, hogy közpénzeket nyúljon le. És még egy dolgot szeretnék hangsúlyozni, mert ez is el szokott sikkadni: a Századvég a kormánytól egy fillér támogatást sem kapott. Csak és kizárólag jól látható, nyomon követhető, szerződéses megbízás alapján végezte és végzi a munkáját. Adományról soha nem volt szó. Csak elvégzett és teljesítési igazolással elismert munkavégzés folyt."

Mi sem arról beszélünk, hogy adományokat kapott volna a Századvég. Tanulmányokat bárki tud írni az országban, csak nem kap rá ötmilliárdos megbízást és nem tekinthet bele a nemzetbiztonságilag titkos, zárolt anyagokba. Mi arról beszélünk, hogy miért pont csak a Századvég teheti ezt meg? Hogyan kaphat egy cég öt milliárdot közpénzből tanácsadásra? Hogyan lehetnek ők egyenlőbbek? Csak nem a "nemzeti érdek"?

Végül pedig a legszebb mondat:

7. "Vajon korrupció volt az 1948 utáni kommunista államosítás vagy az 1989 utáni rendszerváltás privatizációja? Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája. Ezen azt értem, hogy olyan célokat tűzött ki a kormány, mint a hazai vállalkozói réteg kialakítása, az erős Magyarország pilléreinek a kiépítése vidéken vagy az iparban. Például minden külföldit, aki termelő beruházást valósít meg, tárt karokkal várunk. Erre mondják azt, hogy „de hát ez maga a korrupció!”. Ez politikai nézőpont, itt valójában a korrupció szó mitikussá tételéről van szó."

Tehát, ha a nemzeti vagyont magánkézbe játsszuk át (lopjuk el, kinek mi a megfelelő megfogalmazás), és ha véletlenül ezek a magánkezek a Fideszhez közel állók kezei, akkor ez nemzeti érdek, és nem korrupció. 

Az autós kártya az általános iskolában még menő volt. 

Minden akciója. Minden megszólalása. Minden erőlködés. Most éppen a "nőknek a konyhában a helye, és szüljenek" kampány megy. Előzőleg menekültes kampány volt. 

Igazi izzadtságszag füstöl kifelé a Habony-Rogán-Orbán politikai marketinggyár kéményein. És ez most nem a rengeteg kokó, a kurvák és az éjjeli bulik miatt van, hanem mert folyton mondani kell valamit. 

Folyton csatába kell menni valami ellen. 

De csak szájjal. Közben a kéz mást csinál. Tessék figyelni!

Most is azt mondom a külföldi diplomatáknak, hogy ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok

– így kommentálta a miniszterelnök, hogy a Wikileaksről kiszivárgott amerikai diplomáciai táviratok egyike szerint korábban arról beszélt diplomatáknak: a kampányban "hagyják figyelmen kívül", amit mond.

A folytonos kampánynak nem csak az a célja, hogy a kormányzás általános bukásáról - a Fidesz kormány-képtelenségéről - terelje el a figyelmet, de

1. ezekkel a témákkal a Fidesz jelöli ki a küzdőteret.
2. A Fidesz alakítja ki az uralkodó narratívát,
3. ezzel az ellenzéket és az ellenvéleményeket is ő jelöli ki. 

Az ellenzéknek az lehet az egyetlen sikeres stratégiája, ha nem belemegy a Fidesz által felhúzott küzdőtéren a felkínált lehetőségekbe, hanem a küzdőtéren kívül, a saját témáiban kezdi el megszorítani a kormányt. Ezekben a témákban - mindjárt leírunk párat - ugyanis teljes a kudarc, teljes a Fidesz bukása. A számok, a történetek magukért beszélnek. 

Folyton megy Fidesz-kampány, hogy a lényegre ne figyeljünk. De mi a lényeg? Mire figyeljünk? Milyen területeken bukott meg a Fidesz hat év alatt?

1. Az EU elkaszálhatja Paks 2-t

Korábban már írtunk róla: totális bukó lehet belőle, gigahitelt veszünk fel rá az oroszoktól, akiknek egyre kevesebb a pénzük, ráadásul öngólt lőtt a Fidesz-kormány a Roszatommal: "elfelejtették" tenderen kiválasztani a bővítés lebonyolítóját. 

Egy jogász egyetemistát megbuktatnának EU-s jogból, ha ilyet tenne. Nem volt senki sem a közpénzből milliárdokkal kitömött, nagypofájú kormányzati szakértők közül, akinek ez eszébe jutott volna? 

Emiatt aztán kötelezettségszegési eljárás indult ellenünk, megy a huzavona a háttérben - persze, nem erről szólnak a hírek, pedig euro-milliárdokról van szó és Magyarország következő ötven évéről. Az ellenzékből egyedül a PM-es Jávor Benedek nyomja ezt a témát, pedig rá lehetne repülni.

2. Népszavazás lesz az olimpiáról és a Városliget beépítéséről

Kettes számú bukó, újabb labda az ellenzéknek. Ha a népszavazásra összejön a megfelelő számú aláírás, akkor két pénzkiöntő hely is bezárul:

1. nem fogják (amúgy is teljesen feleslegesen) beépíteni Budapest egyik tüdejét,
2. illetve nem ölünk felesleges milliárdokat az olimpiába, hogy aztán úgy járjunk a végén, mint a görögök. Ott rohad meg a sok stadion kihasználatlanul. 

3. A Habony-botrány

Megint egy reklám-videós, szippantós, luxuskurvázós. Ott a nő helye, az üvegasztalon, széttárt lábakkal, igaz, kedves Fidesz? Köldökéből a finom fehér port az orrba?

Ha az ellenzék létezne, éjjel-nappal vizsgálatot követelne: tisztázhatnánk, ki az a Habony, mit csinált ott, közpénzből utazott és költött-e? (A válaszokat tudjuk, de már a kérdéseket megérné feltenni.) 

 4. A haverok

1. Andy Vajna kaszinói,
2. -adófizetése,
3. Rogán Anti luxuslakása,
4. Lázár Jani luxushotelezése

Olyan témák ezek, amikről nem a Parlamentben kellene beszélni két szundikáló fideszes képviselőnek, hanem utána kellene menni, feltárni, kérdéseket feltenni, mozogni egy kicsit. NAV-ba bemenni kamerával, kaszinóba bemenni kamerával, Andy orra alá dugni a mikrofont. Miért nem pörög ezen mindenki ezerrel? Már önmagában a hír, hogy Andy közpénzen veszi meg a TV2-t, tovább nő a Fidesz médiafelülete az adófizetők pénzéből, óriási botrány.

Általános jelenségek, amiken mérhető a Fidesz-politikai bukása:

5. Szegénység, éhezés, közmunka, hajléktalanság - szociális ügyek

Az Orbán-rendszer az első naptól kezdve azon volt, hogy a szegényeket hagyja megdögleni. (Ugyanezt csinálták a menekültekkel is egyébként.) Tisztában vagyok vele, hogy a szolidaritás meg a szociális érzékenység nem éppen jó kampánytéma, de az isten szerelmére: nem mindenki vesz két méter átmérőjű lapostévét karácsonyra, van, aki fél kiló kenyérnek is örül. És ezek az emberek vannak többen.

Ezeknek az embereknek a hangját nem hallja senki, nem közvetíti a média, még a KSH is azon van, hogy eltűnjenek a süllyesztőben. A magas áfa, az egykulcsos adó, a közmunka, a szociális támogatások megvonása - mind arról szól, hogy ezeknek az embereknek, a szegényeknek, a cigányoknak megkeserítsék az életét, és a megmaradó pénzen meg Orbán Viktor kislánya a saját lábára álljon és miami luxushotelekben szórakozzon. 

6. Oktatás és egészségügy

A folyamatos elvonások, az orvoshiány, a pedagógusok gyalázatos helyzete, a KLIK bürokratikus borzalmai - ezt a Fidesz idézte elő, a Fidesz nem oldja meg a problémát, a Fidesz a hibás érte. Mégsem beszélünk róla, pedig mindenkit érint, a mindennapi életünket keseríti meg, sőt, emberéletek múlnak rajta. 

7. Korrupció

Lásd Andy Vajna esete. A családtagokra írt közbeszerzési törvény. A haverok, akik elviszik a milliárdokat. Simicska. A felcsúti sertéstelep büszke gázszerelője. A 80 milliárdos köz(propaganda)tévé. Bármelyik ezerszer botrányosabb, mint az, mit mond Ákoska. 

Ha ma ellenzéki pártot akarnék csinálni, lenne mit mondanom az embereknek. És biztos nem azzal foglalkoznék, amit egy idióta bajuszos kriptokommunista, meg egy tehetségtelen dalcsináló mond az Echo TV-ben. Mert az csak porhintés. Reklám a Fidesznek, hogy leplezze: képtelen kormányozni. Megbukott. 

A legfőbb ügyészhelyettes szájából hangzott el az a mondat, hogy “Hagyó Miklós biztos nem kap glóriát”. Mindezt azok után, hogy a BKV-perben már számolni sem tudjuk az inkompetens, orbánista ügyészség által elkövetett hibákat és következetlenségeket.

Kedd volt az utolsó nap idén, amikor azonnali kérdésekre válaszoltak az Országgyűlésben. A legfőbb ügyészt az LMP-s Schiffer András kérdezte a BKV-ügy kapcsán.

“A Hagyó-per is lassan glóriát tesz Hagyó Miklós feje fölé, mindezt úgy, hogy az ügyészség Demszky Gábort még csak ki sem hallgatta. Hogyan lehetséges ez?” - kérte számon az ügyészséget Schiffer.

Schiffer kérdésére a legfőbb ügyészhelyettes, Bellovics Ervin azt válaszolta, hogy Hagyó Miklós biztos nem kap glóriát, a volt főpolgármestert pedig azért nem hallgatták ki, mert nem merült fel vele kapcsolatban bűncselekmény.

Ez a válasz már csak azért is vicces, mert jól tudjuk, mit ért az ügyészség az alatt, ha valakivel kapcsolatban viszont “felmerül bűncselekmény”. Az Orbán-rezsim elszámoltatási pereiben a Fidesz politikai érdekeit sértő politikusokat citálták bíróság elé, attól függetlenül, hogy a vád megalapozott volt-e vagy sem.

A BKV-ügyben is számtalan olyan ügyészi bakit tudunk felsorolni, ami nem csak a vád alapjait kérdőjelezi meg, de az ügyészség szakértelmét és/vagy függetlenségét is kétségbe vonja:

• A vád kizárólag Balogh Zsolt ellentmondó vallomásain alapszik, aki korábban kényszervallatás során mondott terhelő dolgokat Hagyó Miklós volt főpolgármester-helyettesre.
  
  
• A nokiás dobozzal kapcsolatban nem vádolták meg vesztegetéssel sem azt a cégvezetőt, akitől a pénz "származott", sem Balogh-ot, aki a pénzt “átadta”, egyedül csak Hagyót. Holott a magyar jogszabályok szerint vesztegetéssel vádolható az, aki kapja a pénzt, de az is, akitől a pénz származik. Ebből egyértelműen kiderül, hogy megalapozatlanul akarták ráhúzni Hagyóra a vizes lepedőt.
  
  
• Balogh már több éve visszavonta a nokiás dobozos sztorit, az ügyészség viszont csak nemrég ismerte el, hogy nem bizonyítható a vádpont.
  
  
• Ennek ellenére mégis csak az egyik nokiás dobozt vette ki a vádból. (Ha az ügyészség az egyik 15 millióban nem hisz, akkor a másikban miért igen?)
  
  
• Hagyóékat szervezett bűnözéssel is vádolják, annak ellenére, hogy kiderült, a “bűnszervezet” tagjai nem is ismerték egymást az ügy kirobbanása előtt.
  
  
• A vádiratban pontatlanul fogalmazták meg a “vagyoni hátrány” összegét és azt a mai napig változtatgatják, csökkentik.

Ezek csak a legszemetszúróbb ügyészi hibák, amik okkal vetik fel a kérdést: hogy veszi a bátorságot ahhoz az ügyészség, hogy kijelentse: "Hagyó Miklós biztos nem kap glóriát"?

Kezembe került az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata, még Brüsszelben kaptam, feleakkora, mint egy gyufásdoboz. Nem sok, 30 cikk. Vajon mennyi nem érvényesül ebből ma Magyarországon?

Sajnos már a bevezetőben bajok vannak, miszerint „a férfiak és nők egyenjogúsága”: Kövér László, majd Kovács Ákos is megmondta, hogy a nők azért nem annyira egyenjogúak, mint a férfiak. Azóta a magyar média erre válaszolt, de én eggyel hátrébb lépnék.

Teljesen mindegy, hogy László, Ákos vagy Viktor mit gondol, a nők és a férfiak egyenjogúak. Minden ember egyenjogú, azaz

senki nem mondhatja meg a másiknak, hogy mit csináljon.

Akkor is csak javasolhat, ha komoly kompetenciával rendelkezik az adott kérdésben. De ezeknek még az sincs.

1. cikk: „mindenkinek egyenlő méltósága és joga van”

Kivéve ugye, a fentebb említett nőket, vagy ide vehetnénk a fogyatékkal élő embereket is, akiknek az esélyegyenlőségi törvény ’98 óta biztosítja az egyenlő hozzáférést, mégis nagyon kevéssé integrálódtak a társadalomba, kevés munkahelyen lehet velük találkozni.

3. cikk: „joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz”

Persze leszámítva, hogy nem írhat bárki bármit választott vezetőinkről, mert még megjelenik nála a TEK és bekasztlizzák. Vagy éppen terroristának nézik, mert fekete hátizsákja és fekete kabátja van, és gyorsan lekapcsolják. De a minden nagyobb kereszteződésben gépfegyverrel álló katonák sem fokozzák a biztonságérzetemet, inkább szorongást keltenek.

12. cikk: „Senkinek magánéletébe, családi ügyeibe … nem szabad önkényesen beavatkozni”

Csak megmondjuk, mennyi gyereket szülj, megvesszük 10 millióért az életedet, meg a gyerekeid életét.

14. cikk: „Minden személynek joga van az üldözés elől más országban menedéket keresni”

Éppen csak nem Magyarországon. Mostanra lassan lecseng, de a nyári-őszi hónapokban az eltúlzott, sarkított és meghamisított menekültügyi hírekkel volt tele a mainstream média.

16. cikk: melyből kiderül, hogy „A házasság tekintetében a férfinak és a nőnek mind a házasság tartama alatt, mind a házasság felbontása tekintetében egyenlő jogai vannak”.

Upsz. Kedves magatokat megmondó embernek tartó okoskodók – csak egy baráti tanács: olvassatok, tájékozódjatok és gondoljatok arra a szólásra, miszerint hallgattál volna, bölcs maradtál volna. Ide azért még az is kívánkozik, hogy nálunk a családon belüli erőszak tabutéma. De mit is várunk olyan kormánytól, ahol a miniszterelnök felesége is fura kék foltokkal jelenik meg néha, más fontos emberek feleségei komondorokon esnek át.

18. cikk: a gondolat szabadságáról.

Nem mondják meg, mit kell gondolni, de ha nem azt gondolod, amit kell, rettegj. Amúgy van, akinek megmondják. Valószínűleg Ákos is ebbe a kategóriába tartozott. Felhívták, ő ment, és mondta. Persze lehet, hogy akkora gyökér, hogy egyet is ért ezzel.

19. cikk: a vélemény szabadságáról.

Hazánk a sajtószabadság tekintetében eléggé a rangsor végén kullog. A gyerek intelligenciatesztben van olyan kérdés, ami a sajtószabadság fontosságáról szól. Persze elég okosnak kell lenni, hogy valaki eddig a kérdésig eljusson. Vagy nézzük a másik példát, hogy most mind összepótoltunk Andy Vajnának, hogy egy jó kis fideszes propagandacsatornát indíthasson.

21. cikk: a közszolgálati állások betöltéséről, melyhez mindenkinek joga van.

Különös előjogot élveznek a családtagok (most már jogszabályban legitimálva!), távolabbi rokonok, barátok, pártkatonák. Pedig jaj de nem ártana nektek néha egy ördög ügyvédje, vagy egy igazi szakértő!

22. cikk: jog a szociális biztonsághoz.

Bár az oktatásból elvonják a pénzt, hogy a most majd halomra születő gyerekekből egyszerű és ostoba felnőttek legyenek. Bár az egészségügy romokban. Bár a nyugdíjak bizonytalanok, egy emelkedés biztos csupán: a nyugdíjkorhatáré.

23. cikk: jog a munkához, az egyenlő fizetéshez.

Ekkora munkanélküliségi ráta mellett, hacsak az ember fia (mert a lánya otthon marad szülni) nem megy el stadionépítő munkásnak, vagy fákat kivágni a ligetbe, nem igazán vannak kilátások. A fizetés méltányosságához pedig érdemes összehasonlítani a politikusok és a tanárok bérét, csak hogy egy példát kiemeljek.

25. cikk: a megfelelő életszínvonalról, ideértve az anyaságot is.

A GYES ma olyan alacsony, hogy az ember a közös költséget nem fizeti be belőle, pedig nem minimálbért keresett előtte évekig. Függő helyzetbe kényszerítik az anyákat. Az életszínvonalról pedig csak annyit, nem is sejtjük a pontos számát a mélyszegénységben élőknek.

26. cikk: a megfelelő nevelésről.

Az oktatási reformok az alapoktól a felsőoktatásig megrengették a rendszert. A pedagógusok kiégettek, bizonytalanok. Az oktatás ingyenessége kapcsán pedig ugye most tervezik a szakkörök térítéskötelessé tételét.

28. cikk: jogunk van olyan rendszerben élni, ahol az emberi jogaink nem sérülnek.

Mostanra azonban számos törvénnyel bebiztosította a kormány saját magát, messze már a demokrácia. Ez már csak színjáték.

30 alapvető jogból 13-at semmibe vesz a mai magyar vezetés.

Nincs több hozzáfűznivalóm, de nem ünnepeltünk nagyon december 10-én, az emberi jogok világnapján, mert nem volt mit.

(Kép: Index, Origo)

Nagyon odacsapott a kormány. Persze úgy, hogy ne fájjon. Vagy ne azoknak fájjon. Meg azért valakinek jó is legyen.

(A kormány-Telekom-Ákos ügyről szóló írásunkat itt találja.)

1. Előbb bejelentették, hogy minden minisztérium felmondja az összes telekomos szerződését. A cég tőzsdei árfolyama bezuhant, nagyot kaszálhatott, aki tudta, hogy a bejelentés csak humbug: olcsón vett, normál áron szállt ki.

2. Mert pontosítottak, hogy nem az összeset, csak a mobilinterneteket. Ami még Rogán szerint is csak az összes szerződés alig egy ezreléke.

3. Aztán közölték, hogy van, ahol ez már folyamatban van. Ami azért volt érdekes, mert általában napokba, ha nem hetekbe telik, amíg egy ilyen kormánydöntés átfut a bürokrácián.

4. De aztán meglett a magyarázat, és kiderült, hogy ezek amúgy is lejártak maguktól az év végén, sietni kellett a felmondással.

És mindez a látszatháború csak azért, nehogy meakulpázni kelljen, és elismerni, hogy

a nőknek is van joguk ugyanannyit keresni, nem pusztán az a dolguk, hogy szülőgépek és vagyontárgyak legyenek.

De nem, azt nem ismerhetik el. Mi lenne akkor a saját tálibjaikkal?

Hat gondolat egy vesszőfutásról.

1. A kormány és a Fidesz nyíltan beleállt egy nőellenes kampányba

A Telekom szerződéseinek felmondása után világos, hogy ez nem csak egy-két kormánypárti poltikus és jobboldali médiaszereplő véleménye, hanem az Orbán-kormány és a Fidesz-KDNP hivatalos álláspontja:

1. a nők nem egyenrangúak,
2. ne akarjanak ugyannyit keresni,
3. dolguk a szülés,
4. meg hogy tartozzanak valakihez.

Tehát tenyészállatok és vagyontárgyak.

A Fidesz sikeresen az iszlám nőgyűlölőinek, meg saját tálibjainak oldalára pozícionálta magát. Ide:

Ráadásul a Telekomon nem ütöttek nagyot, nem ütöttek olyat, hogy igazán fájjon: a szimbolika volt a fontos; hogy a kormány kiáll a véleményük miatt diszkrimináltak  mellett. Persze csak bizonyos vélemények esetén.

A nőkön persze ezzel annál nagyobbat ütöttek.

2. Telekom racionális döntést hozott

A Telekom racionális üzleti döntést hozott, amikor felmondta a szponzorációs szerződést. Ez ugyanis nem jótékonyság, hanem

üzlet.

Reklám. Kovács adta az arcát, a Telekom a pénzt, és valószínűleg mindkettejüknek megérte. Amikor azonban a reklámarc 5 millió potenciális ügyfélbe gázol bele, a Telekomnak már nem éri meg.

Két cég közötti reklámszerződés léte vagy nem léte semmi esetre se ütközik az alkotmányba. Annál inkább ütközik viszont, ha a kormány diszkriminál egy-egy céget, mert nem a megfelelő céggel szerződött, vagy éppen felmondott egy szerződést. Erre csak akkor lett volna joga, ha a Telekom által nyújtott szolgáltatás már nem megfelelő.

Mint ahogy a Telekom számára az Ákos által nyújtott szolgáltatás már nem volt megfelelő:

dalcsináló Kovács úr nem a véleménye miatt veszítette el a szerződést,

hanem annak következményei miatt: csökkent a reklámértéke.

3. A kormány irracionálisat: ki nem kényszerített hiba

Ami a Telekomnál az üzleti racionalitás, az a Fidesznél a politikai racionalitás. De emlékeznek még 2014-re? Amikor a Fidesz-KDNP 3 választást is fölényesen nyert, majd egyetlen pillanat alatt váltott zuhanórepülésbe. És ennek nem az RTL Klub vagy az amerikai kitiltási ügy volt az oka. (Mert azóta kevésbé volnának korruptak? Ugyan.) Hanem

a netadó

és a kármentésre kitalált drogteszt, amiket a választók (a zemberek) jelentős része a személyes szférájába történő betolakodásnak tekintett. Mert mi köze a kormánynak ahhoz, hogy ki, mennyit és mikor netezik? Meg hogy eleve gyanúsítottnak tekintsenek minden gyereket.

Idén tavasztól mostanáig sikertörténet volt a Fidesz élete. Igaz ugyan, hogy egy fiktív ellenség ellen folytatott cinikus hazugságkampánnyal érte el ezt, de hát ilyen a politika természete: ha benyaljuk, hazudni fognak. A menekültügyes marketing viszont legalább nem tolakodott a magánéletünkbe.

A nők lenézése ellenben mindenkit érint, akinek anyja, nővére, felesége, barátnője van. Vagy maga is nő.

4. Ez megnyerhetetlen vita a Fidesznek

Azért az nem volt véletlen, hogy a politikai technológusok és cinikus hatalombrókerek nem álltak bele a Kövér-Kovács ügybe, pedig lett volna rá 5 napjuk. Sőt, a GFG-vezette 888 szerkesztőségi cikkben küldte el a picsába Kovács Ákost.

1. Mert kényelmetlen helyzetbe hozta őket.
2. Mert ha kiállnának mellette, akkor 5 millió választót sértenek meg közvetlenül, a maradékot meg közvetve.

Pedig a Fidesz a felmérések szerint ciklus közepén kormánypártoktól szokatlanul nagy támogatottsággal bír a választók között. A politikai racionalitás éppen nem azt diktálta, hogy neki kell ugrani egy jelentékeny csoportnak. Ráadásul egy olyan ügyben, amelynek

semmilyen politikai hozadéka nincs.

5. Nincs szó liberálfasisztákról vagy véleményterroristákról

Ez csak a stupidandrásszerű jobbos megmondók fejében létezik. Természetesen mindenkinek lehet véleménye. Kovács Ákosnak is, Kövér Lászlónak is. De ne csodálkozzanak, ha rajtuk kívül másnak is van, és másoknak az övék nem tetszik.

Mert az ő véleményük nem egyszerűen vélemény, hanem program, hogy mások mit hogyan csináljanak:

rá akarják erőltetni a véleményüket a társadalom egészére.

Nem a liberális véleménykánonnal ment szembe a dalcsináló és a bajszos urak véleménynek beállított utasítása, hanem a mindennapi emberekével. Akik ugyan nem liberálisak, de azt nem szeretik, ha parancsolgatnak nekik. A szabadságukat féltik.

6. Ez a lényegük: nem bírják ki, hogy ne pofázzanak bele az életünkbe

Amit racionálisan tesznek (bármilyen cinikus is), az sikeres. A választók félelmeire alapozva meggyőzték őket, hogy létezik egy, a személyes biztonságukat fenyegető ellenség, amit aztán Orbán, a Fidesz és a kormány legyőzött. Göbbelsi módszerekkel érték el ezt, a hazugságok és féligazságok ipari mennyiségű sulykolásával. De sikeres volt. Vezetik a népszerűségi listákat. Győztek. 2015-öt megnyerték.

Ekkor viszont előbújt a jobboldali belső énjük, amelynek a politika nem eszköz, hanem cél:

megmondanák másoknak, mit hogyan tegyenek.

A nők szüljenek, vasárnap ne vásároljunk, a gyerekeket vessük alá agymosásnak, ne netezzünk annyit; aki igaz magyar, annak úgy kell látni a dolgokat, ahogy ők látják, valamint úgy kell viselkednie és cselekednie is. Aki nem így tesz, az nem is magyar.

Mert ők látják az igazságot, és ők egyedül látják. Elfelejtik azonban, hogy a nemzetérdek - amit pl. Kövér hangoztat - nem valamilyen absztrakt idea, hanem az egyéni érdekek összessége. Tehát nincs joga senkinek azt követelni, hogy az emberek saját (akár vélt) érdekeik ellenére tegyenek. Ha akarnak, szülnek, ha nem akarnak, nem.

És ha akarnak, választanak, és ha sokat csesztetik őket, tudni fogják, kit ne válasszanak. Ez a hét majd látszani fog már a következő mérésekben.

Nem hagyta hidegen a mémgyárosokat Ákos sem, aki Kövérhez hasonlóan szintén kinyilatkoztatott arról, mi a nő dolga. Ugyan rajongói próbálták bevédeni, Ákos mégis több fronton kapta az ívet képekben.

Az vicces képek egyik felében nem meglepő módon Kövérrel vették egy kalap alá.

24.hu

Ákost összevágták Kósa Lajosékkal is, akik az eredeti képen egy Zárva táblát tapsolnak meg épp. Együttérzés ugyebár.

A mémek másik fele arra a hírre jött, hogy Ákos koncertje mögül kihátrált fő támogatója, a Telekom.

Ákos néhány rajongója persze kiállt kedvenc énekesük mellett.

...de valljuk be, ez elég szánalmasra sikerült. A jesuis-zés már akkor is ciki volt, amikor a francia újságírókkal akartunk szolidarítani.

Végül pedig mindenképp hallgassák meg az új Hello feldolgozást, ha eddig még nem tették.

Szabadon engedhetik Simon Gábort, az MSZP volt elnökhelyettesét. A napokban derült ki, hogy bár vádat emelnek ellene költségvetési csalás miatt, feloldották bécsi számlája zárolását, és svájci számlájának rejtélye is megoldódhat.

Úgy tűnik, Orbán ügyészségének mégsem fog összejönni, hogy Simont a “szocialista korrupció” szimbólumaként őrizzék meg a köztudatban.

Az ügyészség a hétfői iratismertetésen először ismerte el, hogy megtérült a magyar államnak okozott kár, ami miatt Simon Gábort költségvetési csalással gyanúsítják. A vélt adóhátralék összegét (128 millió forintot) ugyanis maga Simon térítette meg, még mielőtt az ügyészség benyújtotta volna a vádiratot.

Úgy tűnik azonban, hogy

a karaktergyilkosság ebben az esetben is csődöt mond.

Simon tavaly az előzetes letartóztatásból először házi őrizetbe került, majd idén már Budapesten is szabadon mozoghatott, hamarosan pedig szabadlábra kerülhet. A Budai Központi Kerületi Bíróság ugyanis a múlt héten megszüntette a lakhelyelhagyási tilalmat is, bár az még nem léphetett jogerőre az ügyészség fellebbezése miatt.

Feloldották a botrányt kirobbantó bécsi bankszámlát is, amin korábban a vélt adóhátralék miatt 238 ezer eurót zárolt az ügyészség. Ne felejtsük el azonban, hogy Simon ugyanerről a számláról már tavaly októberben ennél jóval többet, 128 385 409 forintot átutalt a NAV-nak. Tulajdonképpen

befizette az adóhátralékot, amivel megvádolták.

Nem is tehetett volna mást, hiszen a kiszabható 2-8 év büntetést korlátlanul enyhítheti, ha a gyanúsított még a vádirat benyújtása előtt megtéríti az okozott kárt. Simon pedig nem - ugye - nem egy Rogán Antal. Az ő vagyonnyilatkozata felett - a vádak megalapozottságától függetlenül - senki nem fog szemet hunyni.

A hétfői iratismertetésen kiderült, hogy Simont

1. nagy vagyoni hátrányt okozó adócsalással,
2. hamis magánokirat felhasználásával akarják megvádolni.
3. A harmadik vádpont pedig nonszensz módon a nem létező afrikai útlevéllel kapcsolatos.

Simon tagadta, hogy a magyaron kívül bármilyen más útlevele lenne. Az állítólagos afrikai útlevelet egyébként az ügy nyomozati szakában nem mutatta be az ügyészség Simon védőjének többszöri indítványára sem. Mindig csak hivatkoztak rá, valahogy úgy, mint Hagyó esetében az a bizonyos “szökésre utaló adat”, amely soha nem került elő, de elég volt arra, hogy kilenc hónapra előzetesben tartsák a volt főpolgármester-helyettest.

Az Origo információja szerint a sajtóhírekkel ellentétben Simon svájci számlájának rejtélye is megoldódhat. Simon ügyvédje ugyanis kifejezetten indítványozta az iratismertetésen, hogy az ügyészség kérje ki az adatokat Svájctól. 

Kíváncsian várjuk, mi lesz az ügy folytatása. A végén még kiderül, hogy Simon Gábor neve sem egyenlő a korrupcióval. 

Mert veszélyeztetik a magyarok kultúráját. Van nekik például ez a saríájuk, amelyik elnyomja a nőket. Burkában, csadorban, meg mindeféle leplekben kell járniuk.

Ha Magyarországra jössz, tisztelned kell a nőket!

Ha elfogadnánk a kötelező kvótát néhány 1000 menekültre, ezek azonnal bevezetnék a saríját. És mi lenne itt? Hát

nőellenesség!

Miközben Magyarország vezéri utasításra éppen most vágja sutba az európai értékeket, a felvilágosodás eszméit és utazik, nem is a sötét középkor, hanem a tálib világ felé, talán mégsem lesz egy nettó népirtáshoz vezető politikusnak nyíltszíni szobra Magyarországon.

(Ami pedig a tálib világot illeti, azt is vezérünk, Orbán és pár tettestársa hirdette meg, amikor is kijelentették, az emberi jogok az smafu, amikor van itt pl. önvédelem, meg hadi erények. Ha nem tudnánk, hogy Magyarországnak nincs hadserege, akkor azt gondolnánk, tíz perc múlva hadat üzen az Egyesült Államoknak, és bevezeti a statáriumot. Ez utóbbin szerintem azért már gondolkozik egy ideje.)

De ne ragadtassuk el magunkat, bár erre minden okunk meglenne, maradjunk most csak Hóman Bálint szobránál.

Ez az ügy ugyanis nem most kezdődött. A rendszerváltás óta léteznek azok az erők, akik a Horthy-korszakot próbálják tisztára mosni – nem egyszerű feladat – most már

kormányzati támogatással.

A kérdés nagyon egyszerű.

1. Lehetnek-e példaképeink azok az emberek, akik politikusként, közíróként, „magánemberként” aktívan közreműködtek honfitársaik módszeres kiszorításában a társadalomból, kirablásában, majd meggyilkolásában?

A kérdés persze bonyolult (na ja, minden kérdés az, ha valaki nem akar szembenézni a tényekkel), mert ezek az emberek, akikről most szó lesz, maguk puszta kézzel nem öltek meg senkit.

Nem géppuskáztak a Dunába gyerekeket és nőket, nem hajtottak halálmenetben férfiakat a határba, sőt még csak puskatussal sem verték be őket egy téglagyárba vagy egy marhavagonba, hogy aztán más erre szakosodott, amúgy tisztes családapák, tanult, művelt, mi több udvarias polgáremberek, módszeresen meggyilkolják őket. Természetesen pedáns rendben külön gyűjtve ezekből az áldozatokból a felhasználható maradékokat, úgymint aranyfog, műláb, haj, cipő és a többi.

Nem tettek semmi ilyet, csak éppen előkészítették mindehhez a terepet.

Törvényes felhatalmazást adtak a gyilkosoknak,

mi több erkölcsileg nemhogy felmentették őket, de még biztatták is mind több, mind hatékonyabb rablásra, gyilkosságra.

Sajnos, mindez nemcsak Magyarországon fordult elő, hanem sokfelé a világban. A tettesek, a tettesek kortársai, gyermekei, majd unokái természetesen a legkülönfélébb módokon viszonyulnak mindehhez.

1. Akad, ahol úgy próbálnak tenni, mintha semmi ilyesmi nem történt volna.
2. Máshol egy elszigetelt kisebbség bűnéül róják fel mindezt.
3. Vagy az egészet a németek nyakába próbálják varrni.

Azoknak a németeknek a nyakába, akik egyébként már-már önkínzó módon próbálnak magyarázatot találni apáik, nagyapáik tetteire, szembenézni azzal, miként is jutottak egykor el odáig, hogy a történelem egyik legprecízebben kivitelezett tömeggyilkosságának részesei lettek.

Úgy tűnik, ez a tisztázó vita nálunk érdeklődés hiányában elmarad. Pedig nem most, Hómannál futunk neki ennek először. Néhány éve hasonló diskurzus előzte meg Teleki Pál szoborállítását. Akkor is az volt a kérdés, lehet-e állítani egy olyan miniszterelnöknek, aki

igen aktívan, igen lelkesen vett részt a tömeggyilkosságok előkészítésében.

Teleki összetett személyisége sok vitára ad okot, biztos van, amit a javára is lehet írni. Ahogy, s ne vegyék túlzásnak a példát, különösen Goldhagen e témában megjelent könyve, a „Hitler készséges gyilkosai” óta tudjuk, a sok embert meggyilkoló SS tisztes adófizető, rendes, családját szerető ember, aki mindig pontosan, a felsőbbség legnagyobb megelégedésére végezte munkáját.

De – mert embereket ölt – fel sem vetődik, hogy példaként kellene a jövő nemzedékei elé állítani. (Ja, Hóman nagy történész, Teleki nagy földrajztudós, és Sztálin meg bevezette az áramot mindenhová. Na, persze.)

Teleki, Hóman a példakép? Az kétségtelen, hogy politikusként igen aktívan hozzájárultak a későbbi szörnyűségekhez. Ezekért Telekit nem lehetett büntetőjogilag felelősségre vonni, Hómant igen.

A Fidesz réges rég már se nem mérsékelt, se nem polgári. Mit csodálkozunk?

Teleki zsidók, magyar állampolgárok, emberek jogfosztását kívánta, javaik, lehetőségeik elvételét. Ami természetesen csak a polgári értékek teljes negligálásával volt elérhető.

Ahogy felidézhetnénk a népegészségügyi program névadóját, Johan Bélát is. Aki lehet, hogy kitűnő közegészségügyi szakember volt, de

mint államtitkár nagyon sok embert küldött a halálba.

Azt már csak az ínyencek kedvéért jegyezzük meg, hogy többek között olyan orvosokat is meggyilkoltatott a háború vége felé, akik, mikor zsidó származásuk miatt eltiltották a hivatásuk gyakorlásától őket, önként felajánlották szolgálataikat Magyarországnak, mert a jelentős orvoshiány akkor már komoly ellátási gondokat okozott. Johant ez sem izgatta, amikor deportálták ezeket az orvosokat, újabbakat rendelt ki a helyükre s később azokat sem védte meg.

Vagy idézhetnénk Pethő Sándort, a Magyar Nemzet megalapítóját, aki 1938-ban így írt:

nem fogunk tehát kitérni a zsidókérdés elől sem. Erre nézve se lehet álláspontunkra és magatartásunkra más parancsoló tekintet, mint a fajmagyarság megdönthetetlen felsőbbségének szerves és intézményes megalapozása.

Kérdés, mennyire lehet példakép az, aki így írt, így gondolkozott.

Magyarázatok természetesen mindig akadnak. A kor, a viszonyok, a közszellem. De hát a kort, a viszonyokat, a közszellemet éppen a politikusok, a közírók, a történészek, valamint a balettáncosok és kőfaragók alakítják. Természetesen tévedhetnek is. Akár halálosan nagyot is.

Csak akkor ezek után nem kell példaképet kreálni belőlük.

Meg kell érteni, hogy nem a politikai ellenfelet cukkolják azzal, ha szobrot akarnak az ilyeneknek, hanem a jó értelemben vett polgári értékeket tapossák meg. Vagy ha úgy jobban tetszik, a magyarság, az emberiesség értékeit, érdekeit.

Dési János

Van az úgy, hogy semmi sem sikerül. Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője, a Békemenet és a Magyar Gárda atyja a németországi menekültáborok belső életét érintő, Magyarországon rettentő releváns hírek között megosztott egy viccet.

Ezzel a sokatmondó, lényegretörő kommenttel:

migráció.

És ebbőI majd mindenki érteni fogja, mi is itten a tanulság. Itt a vicc:

A vicc nem rossz. Korábban magyar-román-erdélyi verzióban volt ismert. A fönti valószínűleg az eredeti lehet. Napok óta keringett már, mire eljutott Bencsikig. De arra persze nem volt elég idő, hogy a Népszabadság Pártélet-rovatának egykori oszlopos tagja is fölfogja: 

a vicc éppenhogy a fehér xenofóbiát gúnyolja.

Esetleg még a keresztény, fehér férfiak felsőbbrendűségének korlátaira mutat rá. Meg a "ki volt itt előbb" kérdésének értelmetlenségére. Bár ha egy viccet magyarázni kell, az már régen rossz. De ezek után nem világos, hogy

1. a rezsimszolgaság mellékhatása-e a nettó idiotizmus;
2. vagy eleve értelmileg zavartnak kell lenni ahhoz, hogy valaki kormánypropagandista lehessen.

Persze az is lehet, hogy mi értjük félre a viccet.

Esetleg az önirónia éppen újabb fordulatot jelez Bencsik karrierjében. Vagy csak annyira belérögzült az amerikaiak elleni propaganda még a '70-80-as évekből, hogy föl se fogta, csak annyit látott, a vicc szerint már megint az imperialisták veszítettek.

De ez mit sem számít: Bencsik (és a Fidesz) hívei vadul lájkolják és osztják a képet. 

Elég sokaknál kiverte a biztosítékot Kövér László hétvégén, amikor azt mondta a Fidesz-kongresszuson, hogy "Szeretnénk, ha a lányaink az önmegvalósítás legmagasabb minőségének azt tartanák, hogy unokákat szülhetnének nekünk". A közfelháborodásra pedig csak ráerősít, hogy Ákos szintén megfogalmazta, mi a nők dolga: "A nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak (...) Valakihez tartozni. Valakinek gyereket szülni."

Csakhogy az van, hogy leányaink ezt máshogy gondolják. Véleményüknek pedig hangot, illetve képet is adtak. Ezeket az ironikus mémválaszokat biztos, hogy nem teszi zsebre a fideszes politikus. 

Ez a kedves, bajszos ember nemcsak a nőket csesztette vasárnap a Fidesz-kongresszuson, hanem volt tanácsa a férfiaknak is. Amellett, hogy minden nő legyen tenyészállat, mert az a dolga, azt is mondta, hogy 

Szeretnénk, ha fiaink nem csak tanulhatnák, hanem értenék is Petőfi, Ha férfi vagy légy férfi... című versét, vagy azt a József Attila-i sort, hogy Légy ami lennél: férfi, a fű kinő utánad.

Azt az Index írta meg, hogy ez a 2 sor a szakmai konszenzus szerint egyértelműen azt jelenti, hogy

legyen bátorságod megölni magad.

A magunk részéről ehhez annyit tudnánk hozzátenni, hogy különös ez a vonzódás az Országgyűlés elnökétől az öngyilkosság iránt.

Biztosan emlékeznek rá, illetve a fiatalabbak nem feltétlenül, hogy a 2002-es választás előtt azzal turnézta végig az országot, hogy aki nem bízik a kormány (az akkori, az I. Orbán-) eredményeiben, az 

akassza föl magát.

„Szóval egy pillanatra fogadjuk el azt, hogy csak ennyire vagyunk képesek. Hogy egy képesség nélküli, alkalmatlan, tehetségtelen néppé lettünk az elmúlt néhány évtizedben. Csak én erre azt mondom, hölgyeim és uraim, hogy így viszont nem érdemes élni. Tehát hogyha így gondoljuk, akkor menjünk le a pincébe, keressünk egy jó erős kötelet meg egy viszonylag erős gerendát és szöget, és kössük fel magunkat. Csak én azt szeretném kérni azoktól, akik ezt próbálják önökkel elhitetni, évek óta ezt próbálják sulykolni az önök fejébe, hogy legalább járjanak elöl jó példával. És ha ők már mind végeztek, akkor mi meg mégiscsak gondolkodjunk el azon, hátha nélkülük többre mennénk.”

Tehát

1. kössük föl magunkat, ha realisták vagyunk,
2. illetve ne legyünk realisták, de akik már realisták, azok kössék fel magukat.

Az öngyilkosság motívuma minden esetben közös.

De mi lehet ennek a különös vonzódásnak az oka? És hol van a jó példa?

Ha Önnek vagy valamelyik ismerősének borús gondolatai támadnak, és vonzódni kezd az öngyilkossághoz, mint Kövér László, ne engedjen a gondolatnak, hívja a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége által üzemeltett

116-123-os számot!

Elméletünk szerint Tarlós István mázlista, aki a megfelelő helyen volt a megfelelő időben. (Vagy, hogy Rubint Réka szavaival éljünk: "Jókor, jó időben.") 

2010-ben, amikor először választották főpolgármesternek, a kihívója olyan nagyformátumú politikus volt, mint Horváth Csaba vagy Jávor Benedek; 2014-ben pedig Borkos Lajos. Nem is csoda, hogy győzött: Budapestnek inkább kellett egy erős kezű, rendteremtő vezető, aki

bárkinek átharapja a torkát egy íróasztalnyi távolságból,

mint bárki más, akit indítottak ellene.

Az első négy évet azzal töltötte, hogy Demszkyn köszörülte a nyelvét és visszamutogatott. Eközben:

1. A dugók nem lettek kisebbek.
2. Budapest nem lett zöldebb.
3. A szmog nem csökkent.
4. A közlekedés nem javult. Sem autón, sem biciklin, sem BKV-n. 
5. A házak renoválása, a fejlesztések nagy része magántőkéből valósult meg. 

Látható, hogy a város mozog egy saját pályán, amit Tarlós érdemben nem is nagyon befolyásol.

Néhol itt-ott belerúg, mint valami tevébe,

hogy valamerre menjen, de a főpolgármester úrnak nem sok képzelőereje van hozzá, hogy el tudja gondolni: milyen lehetne Budapest tíz-húsz év múlva. Három dolgot kellene tennie:

1. Valahogyan egyensúlyozni az érdekcsoportok és a fejlesztési pénzek között, a "közjót" figyelembe véve, fenntartani valamiféle status quót.

2. Vízióval felszerelkezve elképzelni, milyen lehetne egy európai nagyváros és arrafelé kormányozni az egészet. 

3. Képviselni mindenkit, aki Budapesten él. Tetszik, nem tetszik, vannak kisebbségek, szegények, melegek, biciklisek, nők és még ki tudja, kicsodák és micsodák Budapesten, akik mind itt élnek, közlekedni akarnak, tiszta levegőt akarnak beszívni a tüdejükbe, szeretnének rendes oktatást, egészségügyet. Nekik mind-mind képviselni kell az érdekeiket. 

Tarlós István viszont, lassan hat éve, ugyanazzal az attitűddel fordul Budapest és lakosai felé:

engesztelhetetlen gyűlölet, arrogancia és az "én mindenkinél jobban tudom"-hozzáállás.

Tarlós István tökéletes lenne házmesternek: mindenkit utál, akivel egy házban lakik, mindenkire morog, mint a bolhás kutya és mindenkinek meg akarja mondani, mit tehet és mit nem. Azaz teljesen félreértelmezi a főpolgármesterségét. Neki nem uralkodnia kéne, hanem szolgálnia. Szó szerinti idézet tőle: 

A városokat nem arra találták ki, hogy éjjel-nappal tömegek rohangáljanak benne.

Hát minek találták ki?

Pont mint a rossz poén a pedagógusokról: "Jó hely ez az iskola, csak a sok gyerek ne lenne." 

Minden egyes interjújában átharap pár torkot, persze virtuálisan: beszól valakinek, vérig sért valakit, időnként egész városrészeket, közlekedőket. Most éppen a biciklisek voltak a soron (megint). Egyetlen kis mondatocska, ami a lehető legjobban kifejezi ezt az egészet:

Ez az ember a munkáját ugyan elvégzi valahogy, de kétlem, hogy ne lehetne egy alkalmasabb, legalább is szimpatikusabb jelöltet állítani a helyére. 

Tarlós István a pártállamban szocializálódott tipikus kelet-ukrán politikus mintapéldánya:

• félrenéz, ha korrupciót lát (5. kerület, milyen a vétel? Jön a pénz rendesen a haveroknak?);
• engedi Baán László megalomán hülyeségével teleépíteni Budapest tüdejét, a Városligetet;
• támogatja az értelmetlen beruházásokat, mint a Várkert Bazár vagy az olimpia;
• nem tudja a rendelkezésre álló forrásokat úgy elosztani, hogy azok könnyítsék az emberek mindennapi életét, helyette mindent fejleszt, mindent lezár, mindenhol dugók vannak;
• képtelen összehangolni a szakpolitikát, a városlakók érdekeit és az egészet egyben átlátva, kompromisszumos megoldásokat kitalálni. 

A probléma nem is ott van, hogy valakinek rossz a stílusa. Maximum, nem választják meg újra, vagy kevesen ülnek le vele sörözni. A probléma inkább a rendszerben van, amit létrehozott.

1. Ahol a pártérdekek és a lobbiérdekek felülírják a helyiek, a lakosok érdekeit;
2. Ahol a szakmaiság vagy a logika másodlagos, a gyűlölet fontosabb;
3. Ahol nem a megoldásokat, hanem a problémákat hangsúlyozzák.

A legutóbbi sajtótájékoztatón Tarlós olyan dolgokat állított be "lehetetlenségnek", amik más európai nagyvárosokban evidenciák. 

Mi meg addig is, amíg a főfoglármester úr valakit kiemel a tömegből és leüvölti a fejét, ülünk a dugóban, a szmogban, a lehetetlen közlekedési körülmények között, a tömegben a BKV-n, a leromlott metrókocsikban és hallgathatjuk, hogy már megint mi vagyunk a hibásak. A faszért akarunk közlekedni. Meg minek nekünk a tiszta levegő?  Minek lakunk egyáltalán Budapesten? Mit képzelünk mi magunkról? 

Emlékeznek még arra, hogy bő egy hónapja megkérdezték a kanadai miniszterelnököt, frissen megalakított kormányában miért van ugyanannyi nő, mint férfi?

Justin Trudeau akkor azt mondta, azért

mert 2015 van.

Persze nem biztos, hogy igaza van: a történelem nem a folytonos fejlődés és emancipáció folyamata; az, hogy

1. valakinek tompa szögben nőtt a gégeporca, nem okvetlenül teszi kompetens vezetővé;
2. mert alacsony a tesztoszteronszintje, még nem lesz egy terület szakértője;
3. mert nincs heréje, még nem lesz alkalmas vezető politikai posztra.

Persze az sem, ha valakinek van. Attól nem, hogy van. Vagy nem attól, hogy van.

Azért Kanadát, a világ egyik legelmaradottabb, legszegényebb, mindenféle életkilátás nélküli országát ternészetesen nem érdemes összevetni Magyarországgal, 

amit mindenki irigyel, ami nem lesz alattvalója senkinek, soha nem kuncsorog másoknál, nem kéri mások pénzét; ami csodálatos gazdasági fellendülést él át, stb., stb.

És amely kormányának egyetlen női tagja sincs. Egyetlen egy sem. Ez nem feltétlenül baj, lehet, hogy csak nem akarnak ebben a kormányban pozíciót vállalni. Ez megérthető.

Néhány hónapja Orbán elárulta, azért nem enged nőket a politika csúcsára, mert 

a nők nem bírják.

Lehetne ez ellen Hillary Clintonnal, Madeleine Albrighttal, Condoleeza Rice-szal, Angela Merkellel, Margaret Thatcherrel érvelni. Vagy Dávid Ibolyával és Lamperth Mónikával. De minek? Nyilvánvaló, hogy úgy hülyeség ez, ahogy van.

(Kép: MTI)

Kövér László most viszont kimaxolta a Fidesz minden korlátoltságát:

Szeretnénk, ha lányaink az önmegvalósítás legmagasabb minőségének azt tartanák, ha unokákat szülhetnének nekünk.

Az önmegvalósítás legmagasabb minősége. Atyaég.

Legyen minden nő tenyészállat.

Mert ők azt szeretnék. Nem szólna valaki ennek az embernek, hogy már nemcsak 2015 van, de mindjárt 2016?

Ez a barom összekeveri a genderőrületet, meg a férfigyűlölő feministákat a szabad identitásválasztással, ahol NEM a hasonló sötét tahók mondhatják meg a többieknek, hogy miként rendezzék be az életüket.

Ez persze érthető, első munkahelyén, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetében bizonyára nem az olyan ún. polgári filozófusok tanulmányozása volt a fő irány, mint Karl R. Popper, akitől a nyílt társadalom ideája származik, és akinek Soros a tanítványa volt.

A nyílt társadalomnak az egyének tekintetében az a lényege, hogy a csizmadia gyerekének nem okvetlenül az apja foglalkozását kell követnie, a paraszt fiából nem feltétlenül paraszt lesz, az arisztokratáéból meg nem arisztokrata.

Nincs társadalmi cél: az identitásválasztás szabad.

Nem köt apáink (és anyáink) hite, foglalkozása, származása, elkötelezettsége, korábbi esetleges bűne, még nemi preferenciája sem. A magunk urai vagyunk. Lennénk. Szeretnénk lenni. Ahol valakinek lehet életcélja, hogy gyerekeket szüljön, másnak meg esetleg nem az, hanem teljesen más.

Persze egy ilyen rendszerben nem is lehetne, hogy a saját láb közköltségen izmosodjon meg, mint az Orbán-Tiborcz házaspár esetében, akik nyilvánvalóan nem a saját érdemükből, hanem apuci befolyását felhasználva szereztek előnyt és gazdagodtak meg.

Popper a nyílt társadalom és a szabad identitásválasztás legfőbb ellenfeleinek a totalitárius rezsimeket, a nácikat, fasisztákat és a kommunistákat nevezte. És mivel a Fidesz egyik (valamint az általa uralt törvényhozás legfőbb) vezetője nyíltan szembefordult az egyéni önrendelkezéssel, és kijelölte másoknak, hogy milyen célt kövessenek, nyilván ők is ehhez a vonulathoz tartoznak. (Ez még a Fidesznek is annyira kínos volt, hogy a pártlap kihúzta ezt a részt az MTI-tudósításából.)

Így fér össze a szociális demagógia és a szélsőjobboldali szimbolika. Mindegy, csak szabadság ne legyen. Már másoknak ne legyen, nekik persze igen, hiszen a célt számunkra ők jelölik ki.

Innen nézve érthető, hogy miért mondta Orbán néhány éve, hogy ők nem a kommunizmus, hanem a kommunisták ellen küzdöttek:

nekik simán megfelelt volna a Kádár-rendszer, ha Orbán-rendszernek hívják, és ők vannak a hatalom csúcsán.

Az a szomorú, hogy a nyílt társadalom 2015-ben szitokszó lehet, hogy a szabad identitásválasztás és egyéni önrendelkezés előnyeit magyarázni kell. És még ennél is elkeserítőbb, hogy ezt 2016-ban se fogják megérteni.