Hat gondolat egy vesszőfutásról.
1. A kormány és a Fidesz nyíltan beleállt egy nőellenes kampányba
A Telekom szerződéseinek felmondása után világos, hogy ez nem csak egy-két kormánypárti poltikus és jobboldali médiaszereplő véleménye, hanem az Orbán-kormány és a Fidesz-KDNP hivatalos álláspontja:
- a nők nem egyenrangúak,
- ne akarjanak ugyannyit keresni,
- dolguk a szülés,
- meg hogy tartozzanak valakihez.
Tehát tenyészállatok és vagyontárgyak.
A Fidesz sikeresen az iszlám nőgyűlölőinek, meg saját tálibjainak oldalára pozícionálta magát. Ide:
Ráadásul a Telekomon nem ütöttek nagyot, nem ütöttek olyat, hogy igazán fájjon: a szimbolika volt a fontos; hogy a kormány kiáll a véleményük miatt diszkrimináltak mellett. Persze csak bizonyos vélemények esetén.
A nőkön persze ezzel annál nagyobbat ütöttek.
2. Telekom racionális döntést hozott
A Telekom racionális üzleti döntést hozott, amikor felmondta a szponzorációs szerződést. Ez ugyanis nem jótékonyság, hanem
üzlet.
Reklám. Kovács adta az arcát, a Telekom a pénzt, és valószínűleg mindkettejüknek megérte. Amikor azonban a reklámarc 5 millió potenciális ügyfélbe gázol bele, a Telekomnak már nem éri meg.
Két cég közötti reklámszerződés léte vagy nem léte semmi esetre se ütközik az alkotmányba. Annál inkább ütközik viszont, ha a kormány diszkriminál egy-egy céget, mert nem a megfelelő céggel szerződött, vagy éppen felmondott egy szerződést. Erre csak akkor lett volna joga, ha a Telekom által nyújtott szolgáltatás már nem megfelelő.
Mint ahogy a Telekom számára az Ákos által nyújtott szolgáltatás már nem volt megfelelő:
dalcsináló Kovács úr nem a véleménye miatt veszítette el a szerződést,
hanem annak következményei miatt: csökkent a reklámértéke.
3. A kormány irracionálisat: ki nem kényszerített hiba
Ami a Telekomnál az üzleti racionalitás, az a Fidesznél a politikai racionalitás. De emlékeznek még 2014-re? Amikor a Fidesz-KDNP 3 választást is fölényesen nyert, majd egyetlen pillanat alatt váltott zuhanórepülésbe. És ennek nem az RTL Klub vagy az amerikai kitiltási ügy volt az oka. (Mert azóta kevésbé volnának korruptak? Ugyan.) Hanem
a netadó
és a kármentésre kitalált drogteszt, amiket a választók (a zemberek) jelentős része a személyes szférájába történő betolakodásnak tekintett. Mert mi köze a kormánynak ahhoz, hogy ki, mennyit és mikor netezik? Meg hogy eleve gyanúsítottnak tekintsenek minden gyereket.
Idén tavasztól mostanáig sikertörténet volt a Fidesz élete. Igaz ugyan, hogy egy fiktív ellenség ellen folytatott cinikus hazugságkampánnyal érte el ezt, de hát ilyen a politika természete: ha benyaljuk, hazudni fognak. A menekültügyes marketing viszont legalább nem tolakodott a magánéletünkbe.
A nők lenézése ellenben mindenkit érint, akinek anyja, nővére, felesége, barátnője van. Vagy maga is nő.
4. Ez megnyerhetetlen vita a Fidesznek
Azért az nem volt véletlen, hogy a politikai technológusok és cinikus hatalombrókerek nem álltak bele a Kövér-Kovács ügybe, pedig lett volna rá 5 napjuk. Sőt, a GFG-vezette 888 szerkesztőségi cikkben küldte el a picsába Kovács Ákost.
- Mert kényelmetlen helyzetbe hozta őket.
- Mert ha kiállnának mellette, akkor 5 millió választót sértenek meg közvetlenül, a maradékot meg közvetve.
Pedig a Fidesz a felmérések szerint ciklus közepén kormánypártoktól szokatlanul nagy támogatottsággal bír a választók között. A politikai racionalitás éppen nem azt diktálta, hogy neki kell ugrani egy jelentékeny csoportnak. Ráadásul egy olyan ügyben, amelynek
semmilyen politikai hozadéka nincs.
5. Nincs szó liberálfasisztákról vagy véleményterroristákról
Ez csak a stupidandrásszerű jobbos megmondók fejében létezik. Természetesen mindenkinek lehet véleménye. Kovács Ákosnak is, Kövér Lászlónak is. De ne csodálkozzanak, ha rajtuk kívül másnak is van, és másoknak az övék nem tetszik.
Mert az ő véleményük nem egyszerűen vélemény, hanem program, hogy mások mit hogyan csináljanak:
rá akarják erőltetni a véleményüket a társadalom egészére.
Nem a liberális véleménykánonnal ment szembe a dalcsináló és a bajszos urak véleménynek beállított utasítása, hanem a mindennapi emberekével. Akik ugyan nem liberálisak, de azt nem szeretik, ha parancsolgatnak nekik. A szabadságukat féltik.
6. Ez a lényegük: nem bírják ki, hogy ne pofázzanak bele az életünkbe
Amit racionálisan tesznek (bármilyen cinikus is), az sikeres. A választók félelmeire alapozva meggyőzték őket, hogy létezik egy, a személyes biztonságukat fenyegető ellenség, amit aztán Orbán, a Fidesz és a kormány legyőzött. Göbbelsi módszerekkel érték el ezt, a hazugságok és féligazságok ipari mennyiségű sulykolásával. De sikeres volt. Vezetik a népszerűségi listákat. Győztek. 2015-öt megnyerték.
Ekkor viszont előbújt a jobboldali belső énjük, amelynek a politika nem eszköz, hanem cél:
megmondanák másoknak, mit hogyan tegyenek.
A nők szüljenek, vasárnap ne vásároljunk, a gyerekeket vessük alá agymosásnak, ne netezzünk annyit; aki igaz magyar, annak úgy kell látni a dolgokat, ahogy ők látják, valamint úgy kell viselkednie és cselekednie is. Aki nem így tesz, az nem is magyar.
Mert ők látják az igazságot, és ők egyedül látják. Elfelejtik azonban, hogy a nemzetérdek - amit pl. Kövér hangoztat - nem valamilyen absztrakt idea, hanem az egyéni érdekek összessége. Tehát nincs joga senkinek azt követelni, hogy az emberek saját (akár vélt) érdekeik ellenére tegyenek. Ha akarnak, szülnek, ha nem akarnak, nem.
És ha akarnak, választanak, és ha sokat csesztetik őket, tudni fogják, kit ne válasszanak. Ez a hét majd látszani fog már a következő mérésekben.
