Kezembe került az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata, még Brüsszelben kaptam, feleakkora, mint egy gyufásdoboz. Nem sok, 30 cikk. Vajon mennyi nem érvényesül ebből ma Magyarországon?

Sajnos már a bevezetőben bajok vannak, miszerint „a férfiak és nők egyenjogúsága”: Kövér László, majd Kovács Ákos is megmondta, hogy a nők azért nem annyira egyenjogúak, mint a férfiak. Azóta a magyar média erre válaszolt, de én eggyel hátrébb lépnék.

Teljesen mindegy, hogy László, Ákos vagy Viktor mit gondol, a nők és a férfiak egyenjogúak. Minden ember egyenjogú, azaz

senki nem mondhatja meg a másiknak, hogy mit csináljon.

Akkor is csak javasolhat, ha komoly kompetenciával rendelkezik az adott kérdésben. De ezeknek még az sincs.

1. cikk: „mindenkinek egyenlő méltósága és joga van”

Kivéve ugye, a fentebb említett nőket, vagy ide vehetnénk a fogyatékkal élő embereket is, akiknek az esélyegyenlőségi törvény ’98 óta biztosítja az egyenlő hozzáférést, mégis nagyon kevéssé integrálódtak a társadalomba, kevés munkahelyen lehet velük találkozni.

3. cikk: „joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz”

Persze leszámítva, hogy nem írhat bárki bármit választott vezetőinkről, mert még megjelenik nála a TEK és bekasztlizzák. Vagy éppen terroristának nézik, mert fekete hátizsákja és fekete kabátja van, és gyorsan lekapcsolják. De a minden nagyobb kereszteződésben gépfegyverrel álló katonák sem fokozzák a biztonságérzetemet, inkább szorongást keltenek.

12. cikk: „Senkinek magánéletébe, családi ügyeibe … nem szabad önkényesen beavatkozni”

Csak megmondjuk, mennyi gyereket szülj, megvesszük 10 millióért az életedet, meg a gyerekeid életét.

14. cikk: „Minden személynek joga van az üldözés elől más országban menedéket keresni”

Éppen csak nem Magyarországon. Mostanra lassan lecseng, de a nyári-őszi hónapokban az eltúlzott, sarkított és meghamisított menekültügyi hírekkel volt tele a mainstream média.

16. cikk: melyből kiderül, hogy „A házasság tekintetében a férfinak és a nőnek mind a házasság tartama alatt, mind a házasság felbontása tekintetében egyenlő jogai vannak”.

Upsz. Kedves magatokat megmondó embernek tartó okoskodók – csak egy baráti tanács: olvassatok, tájékozódjatok és gondoljatok arra a szólásra, miszerint hallgattál volna, bölcs maradtál volna. Ide azért még az is kívánkozik, hogy nálunk a családon belüli erőszak tabutéma. De mit is várunk olyan kormánytól, ahol a miniszterelnök felesége is fura kék foltokkal jelenik meg néha, más fontos emberek feleségei komondorokon esnek át.

18. cikk: a gondolat szabadságáról.

Nem mondják meg, mit kell gondolni, de ha nem azt gondolod, amit kell, rettegj. Amúgy van, akinek megmondják. Valószínűleg Ákos is ebbe a kategóriába tartozott. Felhívták, ő ment, és mondta. Persze lehet, hogy akkora gyökér, hogy egyet is ért ezzel.

19. cikk: a vélemény szabadságáról.

Hazánk a sajtószabadság tekintetében eléggé a rangsor végén kullog. A gyerek intelligenciatesztben van olyan kérdés, ami a sajtószabadság fontosságáról szól. Persze elég okosnak kell lenni, hogy valaki eddig a kérdésig eljusson. Vagy nézzük a másik példát, hogy most mind összepótoltunk Andy Vajnának, hogy egy jó kis fideszes propagandacsatornát indíthasson.

21. cikk: a közszolgálati állások betöltéséről, melyhez mindenkinek joga van.

Különös előjogot élveznek a családtagok (most már jogszabályban legitimálva!), távolabbi rokonok, barátok, pártkatonák. Pedig jaj de nem ártana nektek néha egy ördög ügyvédje, vagy egy igazi szakértő!

22. cikk: jog a szociális biztonsághoz.

Bár az oktatásból elvonják a pénzt, hogy a most majd halomra születő gyerekekből egyszerű és ostoba felnőttek legyenek. Bár az egészségügy romokban. Bár a nyugdíjak bizonytalanok, egy emelkedés biztos csupán: a nyugdíjkorhatáré.

23. cikk: jog a munkához, az egyenlő fizetéshez.

Ekkora munkanélküliségi ráta mellett, hacsak az ember fia (mert a lánya otthon marad szülni) nem megy el stadionépítő munkásnak, vagy fákat kivágni a ligetbe, nem igazán vannak kilátások. A fizetés méltányosságához pedig érdemes összehasonlítani a politikusok és a tanárok bérét, csak hogy egy példát kiemeljek.

25. cikk: a megfelelő életszínvonalról, ideértve az anyaságot is.

A GYES ma olyan alacsony, hogy az ember a közös költséget nem fizeti be belőle, pedig nem minimálbért keresett előtte évekig. Függő helyzetbe kényszerítik az anyákat. Az életszínvonalról pedig csak annyit, nem is sejtjük a pontos számát a mélyszegénységben élőknek.

26. cikk: a megfelelő nevelésről.

Az oktatási reformok az alapoktól a felsőoktatásig megrengették a rendszert. A pedagógusok kiégettek, bizonytalanok. Az oktatás ingyenessége kapcsán pedig ugye most tervezik a szakkörök térítéskötelessé tételét.

28. cikk: jogunk van olyan rendszerben élni, ahol az emberi jogaink nem sérülnek.

Mostanra azonban számos törvénnyel bebiztosította a kormány saját magát, messze már a demokrácia. Ez már csak színjáték.

30 alapvető jogból 13-at semmibe vesz a mai magyar vezetés.

Nincs több hozzáfűznivalóm, de nem ünnepeltünk nagyon december 10-én, az emberi jogok világnapján, mert nem volt mit.

(Kép: Index, Origo)