Elméletünk szerint Tarlós István mázlista, aki a megfelelő helyen volt a megfelelő időben. (Vagy, hogy Rubint Réka szavaival éljünk: "Jókor, jó időben.") 

2010-ben, amikor először választották főpolgármesternek, a kihívója olyan nagyformátumú politikus volt, mint Horváth Csaba vagy Jávor Benedek; 2014-ben pedig Borkos Lajos. Nem is csoda, hogy győzött: Budapestnek inkább kellett egy erős kezű, rendteremtő vezető, aki

bárkinek átharapja a torkát egy íróasztalnyi távolságból,

mint bárki más, akit indítottak ellene.

Az első négy évet azzal töltötte, hogy Demszkyn köszörülte a nyelvét és visszamutogatott. Eközben:

1. A dugók nem lettek kisebbek.
2. Budapest nem lett zöldebb.
3. A szmog nem csökkent.
4. A közlekedés nem javult. Sem autón, sem biciklin, sem BKV-n. 
5. A házak renoválása, a fejlesztések nagy része magántőkéből valósult meg. 

Látható, hogy a város mozog egy saját pályán, amit Tarlós érdemben nem is nagyon befolyásol.

Néhol itt-ott belerúg, mint valami tevébe,

hogy valamerre menjen, de a főpolgármester úrnak nem sok képzelőereje van hozzá, hogy el tudja gondolni: milyen lehetne Budapest tíz-húsz év múlva. Három dolgot kellene tennie:

1. Valahogyan egyensúlyozni az érdekcsoportok és a fejlesztési pénzek között, a "közjót" figyelembe véve, fenntartani valamiféle status quót.

2. Vízióval felszerelkezve elképzelni, milyen lehetne egy európai nagyváros és arrafelé kormányozni az egészet. 

3. Képviselni mindenkit, aki Budapesten él. Tetszik, nem tetszik, vannak kisebbségek, szegények, melegek, biciklisek, nők és még ki tudja, kicsodák és micsodák Budapesten, akik mind itt élnek, közlekedni akarnak, tiszta levegőt akarnak beszívni a tüdejükbe, szeretnének rendes oktatást, egészségügyet. Nekik mind-mind képviselni kell az érdekeiket. 

Tarlós István viszont, lassan hat éve, ugyanazzal az attitűddel fordul Budapest és lakosai felé:

engesztelhetetlen gyűlölet, arrogancia és az "én mindenkinél jobban tudom"-hozzáállás.

Tarlós István tökéletes lenne házmesternek: mindenkit utál, akivel egy házban lakik, mindenkire morog, mint a bolhás kutya és mindenkinek meg akarja mondani, mit tehet és mit nem. Azaz teljesen félreértelmezi a főpolgármesterségét. Neki nem uralkodnia kéne, hanem szolgálnia. Szó szerinti idézet tőle: 

A városokat nem arra találták ki, hogy éjjel-nappal tömegek rohangáljanak benne.

Hát minek találták ki?

Pont mint a rossz poén a pedagógusokról: "Jó hely ez az iskola, csak a sok gyerek ne lenne." 

Minden egyes interjújában átharap pár torkot, persze virtuálisan: beszól valakinek, vérig sért valakit, időnként egész városrészeket, közlekedőket. Most éppen a biciklisek voltak a soron (megint). Egyetlen kis mondatocska, ami a lehető legjobban kifejezi ezt az egészet:

Ez az ember a munkáját ugyan elvégzi valahogy, de kétlem, hogy ne lehetne egy alkalmasabb, legalább is szimpatikusabb jelöltet állítani a helyére. 

Tarlós István a pártállamban szocializálódott tipikus kelet-ukrán politikus mintapéldánya:

• félrenéz, ha korrupciót lát (5. kerület, milyen a vétel? Jön a pénz rendesen a haveroknak?);
• engedi Baán László megalomán hülyeségével teleépíteni Budapest tüdejét, a Városligetet;
• támogatja az értelmetlen beruházásokat, mint a Várkert Bazár vagy az olimpia;
• nem tudja a rendelkezésre álló forrásokat úgy elosztani, hogy azok könnyítsék az emberek mindennapi életét, helyette mindent fejleszt, mindent lezár, mindenhol dugók vannak;
• képtelen összehangolni a szakpolitikát, a városlakók érdekeit és az egészet egyben átlátva, kompromisszumos megoldásokat kitalálni. 

A probléma nem is ott van, hogy valakinek rossz a stílusa. Maximum, nem választják meg újra, vagy kevesen ülnek le vele sörözni. A probléma inkább a rendszerben van, amit létrehozott.

1. Ahol a pártérdekek és a lobbiérdekek felülírják a helyiek, a lakosok érdekeit;
2. Ahol a szakmaiság vagy a logika másodlagos, a gyűlölet fontosabb;
3. Ahol nem a megoldásokat, hanem a problémákat hangsúlyozzák.

A legutóbbi sajtótájékoztatón Tarlós olyan dolgokat állított be "lehetetlenségnek", amik más európai nagyvárosokban evidenciák. 

Mi meg addig is, amíg a főfoglármester úr valakit kiemel a tömegből és leüvölti a fejét, ülünk a dugóban, a szmogban, a lehetetlen közlekedési körülmények között, a tömegben a BKV-n, a leromlott metrókocsikban és hallgathatjuk, hogy már megint mi vagyunk a hibásak. A faszért akarunk közlekedni. Meg minek nekünk a tiszta levegő?  Minek lakunk egyáltalán Budapesten? Mit képzelünk mi magunkról?