Egyszer már bejött. 
Pár napja írtunk arról, nem lehet tudni, miről tárgyalt és megállapodott-e egymással a német kancellár és a magyar miniszterelnök hétfőn Berlinben. Azt valószínűsíteni lehetett, hogy a legkurrensebb európai téma, az Unió 2021-2028 között költségvetésének ügye volt a középpontban.
Arról azonban nem sokat lehetett tudni, megállapodott-e Merkel Orbánnak, és ha igen, akkor miben. Előtte semmitmondóan nyilatkoztak, utána meg sehogyan sem.
Most alighanem megvan a válasz. Az Európai Parlament 4 frakciójának (a jobbközép-néppárti, a balközép-szociáldemokrata, a liberális-centrista és a zöld) vezetői levelet írtak az Európai Tanácsban, amelyben arra az esetre, ha nem teljesítenék a feltételeiket
az EP vétójával fenyegetőztek.
A fenyegetést komolyan kell venni, mert az EP hozzájárulása nélkül a költségvetés nem tud életbe lépni, a fenti 4 frakciónak pedig együtt többsége van a testületben. A kvázi kormánytöbbségnek két érdemi feltétele van a költségvetés elfogadásához:
- nem csökkenhetnek a mezőgazdasági és kohéziós támogatások,
- egyértelmű jogállamisági feltételekhez kell kötni a pénzek folyósítását.
Magyar szempontból az első feltétel pontosan megegyezik Orbán Viktoréval, aki tisztességtelennek és elfogadhatatlannak nevezte a még a finn soros elnökség által készített eredeti tervezetet, amely szerint a Magyarország számára juttatott támogatások akár 20-25 százalékkal is csökkentek volna, és - a 4 többségi frakcióhoz hasonlóan - ugyancsak vétóval fenyegetőzött arra az esetre, ha az a változat kerül a Tanács elé.
A második feltétel viszont tökéletesen ellenkezik Orbán szándékaival: ő nem fogadja el, hogy Brüsszel és a többi tagállam korlátozni akarja uralmi szándékait. A többségi frakciók ugyanakkor a költségvetés védelmében prioritásnak nevezik egy új mechanizmus létrehozását azzal szemben, aki
rendszerszinten fenyegeti a jogállamiságot és/vagy az uniós értékeket.
A frakcióvezetők leveléből az következik, hogy nincs vagy-vagy. A kettő párban repül:
csak akkor nem csökken a támogatás, ha a folyósítását jogállamisági feltételhez kötik.
A képviselőcsoportok levelét elsőként a német Manfred Weber írta alá,
- akinek bizottsági elnökké választását Orbán megakadályozta,
- a frakcióvezetőségét viszont ugyanő (illetve emberei) már támogatták,
- és aki a Fidesz EP-képviselőinek (akik a néppárti frakcióban ülnek) a nevében is nyilatkozott a vétóról a jogállamisági feltétel nem teljesítése esetére.
Az messzemenően valószínűtlen, hogy Weber saját kormányának felhatalmazása nélkül részt vett, sőt élére állt volna egy akciónak. Az sokkal inkább elképzelhető, hogy Berlin kifejezett kérésére tette. Így hát alkalmasint ez a merkeli ajánlat Orbánnak (és egyúttal a lengyel kormánynak is):
marad a pénz, ha visszavesznek a despotikus, diktatórikus, autoriter törekvéseikből.
Ezt Merkel egyszer már eljátszotta Orbánnal, és akkor bejött. Hogy a felcsúti nemzetvezető ne csatlakozzon Putyinhoz, és ne vezesse ki Magyarországot az EU-ból, a német kancellár 2014-ben közbenjárt annak érdekében, hogy az előző büdzséből mostanáig Magyarországra jutott a legtöbb uniós támogatás lakosságszám alapján elosztva. (Amit Orbán a következő évtől a menekültügyi ámokfutással hálált meg neki.)
Berlin Magyarország meg- és benntartására irányuló szándékait Webernek az múlt heti nyilatkozata is alátámasztja, miszerint azért nem tették ki a Fideszt az EPP-ből, mert az (a toryk és a britek analógiájára) Magyarország uniós kilépésének kezdetét jelentené.
Ennek alapján úgy tűnik, Merkel azt az örökséget akarja hátrahagyni, hogy nem engedi szétesni az Uniót. Walpole nyomán úgy gondolhatja, ahogy mindenkinek, Orbánnak is megvan az ára, és a németek (meg a többi nettó befizető) hajlandók anyagilag is áldozni azért, hogy ne legyenek további távozók.
Most Orbán kezében a döntés, hogy elfogadja-e a német ajánlatot, vagy úgy gondolja, szuverenitásának (kevésbé eufemisztikusan: önkényuralmának) fenntartása megéri neki néhány milliárd euró elvesztését.
