A magyar emberek két dolgot mondtak ki világosan vasárnap:
nem szeretik az idegeneket,
nem szeretik Orbán Viktort, és még akkor se szavaznak rá, ha amúgy egyetértenek vele.
A régi viccet nyilván mindenki ismeri. Kohnné napközben váratlanul hazaugrik valamiért és ott találja a férjét, amint egy fiatal leánnyal hentereg a családi ágyban:
Másra nemigen lehet következtetni abból, hogy a kampányhajrában nemhogy emelni igyekezne a tétet, és apokalipszissel riogatna, hanem ellenkezőleg, visszafogja a hangulatot, hogy minden mindegy, nem is számít, hogy érvényes lesz-e a népszavazás.
Fogalmunk sincs, miért erőlteti a kormány és személyesen a kedves vezető a kvóta-ellenes népszavazást. Nem tudjuk, mit kezd a legújabb felhatalmazásával. Az ugyanis biztos: ami az elmúlt egy évben ezzel kapcsolatban elhangzott, az
szemenszedett hazugság.
A luxemburgi Jean Claude Juncker bizottsági elnök szerdai beszédében, a Parlament előtt bejelentette, hogy a Bizottság nem javasolja már a menekültek arányos elosztását az Unió miniszterelnökeinek.
Akkor itt a kérdés.
Számít, vagy nem szímít, mit mond az Európai parlament liberális frakcióvezetője?
„Kedves magyar barátaim! Ezzel a népszavazással egy méltánytalan döntés elé állítanak benneteket: azt akarják, hogy válasszatok Magyarország és Európa között. Valójában pedig mindkettőre…
Az NVI körül forrt a levegő az elmúlt időszakban, ez kétségtelen. Az események sorát újságolvasó honpolgárként végigkövetve kétféle kép rajzolódhat ki szemünk előtt, demokrácia-értelmezésünktől és politikai meggyőződésünktől függően.
Napok óta az a kép ugrik mindig a szemem elé, amely éppen 102 évvel ezelőtt készült Budapesten. És akik még a KLIK-telen oktatás előnyeit élvezhették, nyilván ugyanígy ismerik, mint én.
Ennél elborultabb, logikátlanabb, ostobább hülyeség nem nagyon van. Olyanok szavazhatnak arról, hogy nekünk kivel kell együtt élnünk, akik nem is itt élnek.