Másra nemigen lehet következtetni abból, hogy a kampányhajrában nemhogy emelni igyekezne a tétet, és apokalipszissel riogatna, hanem ellenkezőleg, visszafogja a hangulatot, hogy minden mindegy, nem is számít, hogy érvényes lesz-e a népszavazás.

Ez ahhoz képest jelentős váltás, hogy a múlt héten az Origónak még saját szájával azt mondta,

Ha el akartam volna mondani, hogy a népszavazás után mit kell tenni, akkor elmondtam volna. Azért nem mondtam el, mert nem akartam. Azért nem akartam, mert idő előtti lenne, ugyanis a népszavazás eredménye határozza meg, hogy milyen irányban indulunk tovább. Most nem a népszavazás utáni időszakról kell gondolkodnunk, hanem – ahogy az amerikaiak mondják: first thing first – az első dolog először: legyen meg a népszavazás. Ha eredményes, meggyőző erejű, akkor abból más természetű lépések következnek, mintha satnyább.

Most viszont már ellentmond 10 nappal ezelőtti önmagának:

politikai értelemben a részvételnek nincs jelentősége (...) csak érzelmi jelentősége van az érvényességnek.

Eddig volt jelentősége az érvényességnek. Most már nincs. Most már nem is határoz meg az eredmény semmit.

Ebből egészen úgy néz ki, satnyább lesz az az eredmény. Nem lesz meggyőző erejű.

Orbán minden bizonnyal többet lát mint mi. De annyit mi is látunk, hogy a közvéleménykutatók az érvényességi határ alá mérik a részvételt (mint a Medián, a Republikon, a Publicus és a Závecz Research), valamint az is árulkodó, hogy se a Századvég, se a Nézőpont felmérését nem hozták nyilvánosságra.

Valami olyat mérhetnek, ami nem a Fidesznek, nem a népszavazás érvényességének kedvez.

Továbbá itt vannak az első részvételi adatok:

• annak ellenére, hogy 2016-ban 80 ezerrel több ember szavazhat, mint 2014-ben, eddig 30 ezerrel kevesebb szavazat érkezett be a határon túli magyaroktól.
• alig 11 ezer tartósan külföldön élő magyar vetette magát a külképviseleti névjegyzékbe.

Orbán pálfordulását, a méréseket és az első adatokat is figyelembe véve egyszerűen

semmi okunk nincs azt gondolni, hogy érvényes lehet a népszavazás. 

A mindent elborító propaganda visszafelé sült el: a Századvég májusban még azt mérte, hogy 72 százalék lenne hajlandó elmenni szavazni.

És innen jutottunk el oda, hogy mostanra már beárazták a vereséget.

Pedig mindent feltettek erre.

• A baloldali városokban lakókat azzal fenyegették, hogy hozzájuk költöztetik a migránsokat.
• Vagy azokba a nem baloldali városokba, ahol nem lesz érvényes a népszavazás.
• Többszösen nyíltan megsértették a saját törvényeiket: például az idő előtti kampánnyal, vagy a külhoniaknak küldött kampánylevelekkel.
• A cigányokat azzal fenyegették, hogy elveszik tőlük a segélyt.
• A csepelieket meg azzal, hogy az önkormányzati lakásokba migránsok költöznek.
• A fideszes polgármesterek pánikba estek, azt mondták nekik, az állásukkal játszanak, ha nem hozzák számokat.
• Ezért aztán köztisztviselők kampányoltak a Fidesznek.
• És még az összes(!) kormányablakot is kinyitják, nehogy valaki azért ne tudjon szavazni, mert éppen lejárt a személyije.

Nagyon fontos volt Orbánnak és a Fidesznek ez a népszavazás.

Irdatlan összeget költöttek a kampányra. Csak a népszavazás 4-5 milliárd forintba került. A többszörösen is törvénytelen kampány legalább 10 milliárdba. És akkor még nem számoltuk hogy ez a kampány voltaképpen másfél éve folyik. Meg a 100 milliárdba kerülő, ám teljesen céltalan határkerítést sem. Vagy a propaganda-üzemmódba kapcsolt állami médiára költött tízmilliárdokat.

Ha valóban érvénytelen lesz a referendum, akkor

Orbán Viktornak sikerül második helyezést elérnie egy olyan versenyben, ahol egyedül indult.

Továbbá ő és pártjai, a Fidesz-KDNP határozta meg a szabályokat; ők választották meg a pályát és ki az időpontot, ők delegálták a bírókat.

Ez azért nagy blama. Irtózatos pofáraesés. Nagyon kínos.

A népszavazásról az első pillanattól tudható volt, hogy nyilvánvalóan értelmetlen, jogi nonszensz, felesleges pénzkidobás. A tétje egyedül az a nehezen megfogható fogalom, amit legitimációnak neveznek.

Az még a saját támogatóikban se merült fel, hogy bármilyen következménye lenne akár egy érvényes referendumnak is (az Orbán mellett szavazó Hack Péter jogász jogi szempontból jelentőség nélkülinek nevezte például), viszont azt hangoztatták, hogy politikai következménye viszont lehet.

Orbán belpolitikai legitimitását elvileg nem vonja kétségbe egy érvénytelen népszavazás. (Bár láttunk már olyat, hogy egy miniszterelnök egy belpolitikailag szintén tét nélküli EP-választásba bukott bele: Medgyessy Péter 2004-ben.)

De a külpolitikai tétje jelentősebb.

Orbán a népszavazást bevallottan brüsszeli erődemonstrációnak szánta. Mivel kisebbségben maradt, leszavazták megsértődött, megpróbálta kétségbe vonni, hatálytalanítani az Unió procedurális jogát. 

Kvótaügyben már a szövetségeseinek gondolt visegrádiak is elfordultak tőle, sőt, a kvóta sincs napirenden, Orbán azonban meg akarta mutatni, hogy vele számolni kell, és bármi is írjon elő a tételes jog, ő ezt fölülbírálhatja, mert mögötte áll a magyarok többsége.

Előrehozott választásokról nem lehetett szó, mert bár a Fidesz vezet, és meg is nyerné, de már így is hatalmon van, és nem is szerezne az eddiginél nagyobb legitimitást: 2014-ben az összes választó alig negyede szavazott rájuk, +- 100 ezerrel idén is az lett volna a helyzet.

Valami pártok feletti ügy kell, történelmi, jelentős, ami már tavaly is kihúzta a bajból.

A kérdést ügyesen választotta meg: eleve egyetért vele ebben az ügyben a választók többsége, úgyhogy akár úgy is kinézhetett (és mindenképpen azt akarták, úgy nézzen ki), hogy ez egy konkrét ügyről szól, és nem Orbán, meg a Fidesz legitimitásáról.

Pedig arról szól:

ez nem egy kvótaügyi népszavazás, ez egy Békemenet.

Csak mivel utcai erődemonstrációval, mint 2012-ben, egy konkrét kérdésről már nem lehet meggyőzni a többi tagállamot (és nem is mennének el Orbánért tüntetni százezrek), a szavazófülkékbe telepített Békemenet.

Hiszen láttunk már forradalmat is a szavazófülkékben. Bukott forradalmat, és kudarcot vallott Békemenetet viszont még nem.

Önmagában még az érvényes népszavazás se lenne elég Orbánnak. Az csak a magyar Országgyűlést kötelezi, az Európai Tanácsot, Biztottságot, Parlament nem. Neki az kellene, hogy a négymilliót is haladja meg a nemek száma. Hogy elmondhassa: egy konkrét ügyben, politikája legfontosabbá emelt elemében mögötte áll a magyarok többsége.

Ehhez képest, ha valóban nem lesz érvényes a népszavazás, mint ahogy most látszik, akkor definíciószerűen nem ez lesz a helyzet. Az irdatlan pénz, propaganda, hazugságok, fenyegetések és politikai nyomás dacára a választópolgárok kevesebb mint fele szavaz majd Orbán elvárásának megfelelően. Azaz: a magyarok több mint fele,

a magyarok többsége nem áll be Orbán mögé.

• Egy olyan ügyben, ami úgy volt kiválasztva, hogy beálljon.
• Ami arra lett kitalálva, hogy erőt tudjon demonstrálni.
• Amire eszetlen pénzt költöttek.
• Amiért másfél éve kampányolnak.

Ez az igazi kudarc.

Ha még csak érvényes se lesz a népszavazás, akkor Orbán oda teheti a hamuba sült pogácsát, ahová akarja; Brüsszelben, meg a következő EU-csúcson a miniszterelnök kollégái ki fogják röhögni.