Fogalmunk sincs, miért erőlteti a kormány és személyesen a kedves vezető a kvóta-ellenes népszavazást. Nem tudjuk, mit kezd a legújabb felhatalmazásával. Az ugyanis biztos: ami az elmúlt egy évben ezzel kapcsolatban elhangzott, az

szemenszedett hazugság.

Kezdjük az utolsó állításunkkal. Vegyük a kampányban elhangzó, leggyakoribb kijelentéseket:

• Brüsszel migránsokat akar kényszerbetelepíteni Magyarországra,
• Brüsszel már döntött a kötelező, felső határ nélküli kvótáról,
• Brüsszelnek nincs felhatalmazása arra, hogy a fejünk felett döntsön,
• a magyar kormány a népszavazás nélkül tehetetlen,
• a népszavazásnak közjogi következményei vannak,
• a népszavazás képes megállítani Brüsszelt,
• nem a menekültekkel van bajunk, hanem Brüsszellel.

Vegyük sorra:

• Brüsszel migránsokat akar kényszerbetelepíteni Magyarországra – hazugság.

Senki nem akar kényszerbetelepítést végrehajtani. Az Európai Tanács – vagyis az uniós kormányfők – által hozott döntés értelmében 1294 ember menekültügyi kérelmét kell Magyarországnak elbírálnia. Ha mindet elutasítjuk, lelkünk rajta, az érintetteknek vissza kell térniük a hazájukba, bárhol legyen is az. Ugyan ez igaz az állítólagos újabb kvótára. Nem személyeket akarnak a határokon belülre hozni, hanem a menekültügyi kérelmek elbírálásának szétosztásával akarják kissé tehermentesíteni a túlterhelt államokat. Itt is igaz az előző állítás: ha minden kérelmet elutasítunk, akkor minden menekült mehet isten hírivel.

• Brüsszel már döntött a kötelező, felső határ nélküli kvótáról – hazugság.

Az Európai Bizottságnak nincs döntési jogköre, csak javaslatokkal élhet a Tanács és az Európai Parlament felé. A Bizottság valóban azt javasolja a Parlamentnek és a Tanácsnak, hogy hozzon olyan döntést, amely elosztaná a menekültkérelmek elbírálását, ezt azonban mindeddig sem a Tanács, sem a Parlament nem fogadta el.

• Brüsszelnek nincs felhatalmazása arra, hogy a fejünk felett döntsön – hazugság.

Magyarország 2004-es uniós csatlakozásakor lemondott számos közpolitikai terület egyéni szabályozásának lehetőségéről. Ezek között van a migráció kezelése is. Mi magunk, magyar állampolgárok és a magyar parlament hatalmazta fel Brüsszelt, az Európai Uniót, hogy a nemzeti parlament helyett hozzon döntéseket. (Könnyű elképzelni, mi lenne a válasz, ha a német vagy svéd átlagpolgárt kérdeznénk arról, hogy befizetett adójából német vagy svéd kórházak épüljenek, vagy a taktaharkányi főtér szépülgessen.)

• A magyar kormány a népszavazás nélkül tehetetlen – hazugság.

A magyar kormány kezdettől ellenállt minden elosztási mechanizmusnak, ezt kellően hangosan értésére is adta partnereinek. Egyebek mellett – láss csodát, népszavazási felhatalmazás nélkül – bíróságon támadta meg az Európai Tanács tavalyi döntését. Ugyan ezt bármikor, bármely uniós jogszabállyal – majd ha egyáltalán lesz ilyen – megteheti.

• A népszavazásnak közjogi következményei vannak – hazugság.

Persze érdemes tisztázni, mit jelent a közjogi következmény. A magyar parlament természetesen hozhat egy olyan törvényt, vagy beleírhatja az alkotmányba, hogy márpedig Brüsszel ide nem kényszerbetelepíthet senkit. A magyar parlament hatásköre a magyar államhatárig tart, egyetlen uniós intézményre sem érvényes. (Amúgy épp Orbán egykori liblingje, az uniós biztossá kinevezett Navracsics Tibor nyilatkozta az Indexnek, hogy semmiféle jogi következménye nem lesz a népszavazásnak, bármi is legyen a vége.)

• a népszavazás képes megállítani Brüsszelt – hazugság.

Az előzőekben már utaltunk rá: a magyar parlament nem hozhat olyan törvényt, amely bármilyen jogkövetkezménnyel is járna az uniós intézmények számára. Fordítva ez – Orbánék legnagyobb bánatára – nem igaz. Ha az Európai Tanácsban minősített többséggel jogszabályt alkotnak, az épp úgy érvényes Magyarországra is, mint a budapesti országgyűlés döntése minden magyarra – ha egyet ért a törvénnyel, ha nem. A bíróságon még egyszer sem fogadták el azt az érvelést: azért szegtem meg a törvényt, mert nem értettem vele egyet.

• nem a menekültekkel van bajunk, hanem Brüsszellel – féligazság, ha tetszik csak félig hazugság.

Az biztos, hogy a kedves vezetőnek és csürhéjének igen komoly baja van Brüsszellel. A mocskok nem átallanak néha megnézni, kellően gyarapszik-e Mészáros Lőrinc vagyona az uniós támogatásokból, vagy hogy hányan is utaznak a kisvasúton, esetleg a royal vej hány köztéri lámpát újított fel magára szabott pályázatokon.

Ám a menekülteket sem szíveli ez a sok csomó remek keresztény honfitárs. Noha folyamatosan azt hangoztatják, hogy szegény migránsok csak áldozatok, nézzük meg, milyen fogalmakat használnak a menekültválság leírásakor:

• terrorizmus,
• bűnözés, főként nők és gyerekek megerőszakolása,
• keresztényüldözés,
• beilleszkedni képtelen milliók,
• népvándorlás (aminek a vége az új honfoglalás)
• európai kultúra megsemmisítése.

Nézzünk néhány példamondatot: Amióta Orbán Viktor a miniszterelnök, sokkal több közpénzt lopnak el. Amióta Orbán Viktor a miniszterelnök, sokkal több az oligarcha. Amióta Orbán Viktor a miniszterelnök, a parlament bólogató kesztyűbábok gyülekezetévé vált. Amióta Orbán Viktor a miniszterelnök, az ügyészség lábba tiporja a jogot. Amióta Orbán Viktor a miniszterelnök, sokkal pökhendibb és arrogánsabb a hatalom. (Hosszan tudnánk még folytatni.)

Aki a fenti mondatokat olvassa, és úgy érzi: nekünk bármi bajunk lenne Orbán Viktorral, nagyon téved. Mindössze időhatározóként használtuk, nem állítottunk semmit felséges személyéről. Mi ennyire szeretjük őt.

Mindezek után nem csoda, hogy közmunkásokat és önkormányzati dolgozókat is arra kényszerítenek, hogy hazug propagandájukat tukámálják az állampolgárokra telefonon.

Nagyon nehéz eladni azt az árut, amelynek egyetlen apró darabkája sem működik.

Azt viszont nem tudjuk: mi van a csomagoláson belül. Mert nem kvótaügyi pávatánc lesz ennek a vége, az hétszentség. Erre ugyanis nem kellett volna elszórni tízmilliárdokat. Persze ennek a pénznek a nagyobb része a sameszoknál landolt, úgyhogy a fidesznyikek egy része már most is nyert. 

ashwood