Nincs csodafegyver, nincs nagy stratégia, nincs politikai fordulat. Hosszútávfutás van, visszatámadás, csapategység. És tanácstalanság, majd csak történik valami alapon.
A veszprémi sima zakót követően a fideszes és kormányzati azt hangoztatta, Viktor érti a problémát, és majd az évértékelésében válaszol is a szimpatizánsai és szavazói számának megfeleződésére. Ha valaki erre számított, illetve bárki ezt remélte, annak csalódnia kellett.
Talán nem harcolunk eléggé, de legalább is nem harcolunk elég jól
- hát ez épp nem arra utal, hogy itt politikai fordulat következik, vagy hogy fölmérték volna a kudarc okait.
Kommunikációs hiba, ezt így hívták a Gyurcsány-kormányok idején. Növelni kell a harci szellemet, ezt mondták a nácik és a kommunisták, mert úgy gondolták, a harcot az nyeri meg, aki jobban akarja a győzelmet.
Orbán láthatóan velük tart: többet kell egyeztetni, jobban kell harcolni. A Kubatov hibája, meg a Kósáé. A Lázár-gyerek 70 milliós, Szijjártó 140 milliós, Rogán folyton növekvő, Habony láthatatlan lakásainak nincs köze a népszerűségvesztéshez. Nincs köze a Gucci-táskáknak, a korrupciónak, a stadionoknak, az euroatlanti külpolitikától való eltávolodásnak, az oroszbarátságnak, a véreskezű diktátor ágyába való belefekvésnek se.
Ezekről szót se ejtett, és ez jelzésértékű. Vagy nem érti a problémát, vagy ha érti, nem tud vele mit kezdeni.
Megvédte eddigi politikáját, kiállt tanácsadói mellett, és megvédte a külpolitikáját is. Sőt, az egységbontóknak üzent:
- a reformátusok is megpróbálhatnának szentek lenni,
- harcolni csak együtt lehet,
- ha valami nem tetszik, lehet szólni,
- de csak belül, mert kifelé egy a tábor, egy a zászló.
A beszéd többi része kötelező kör, musz, obligát sikerpropaganda, polgározás, liberálisozás, kommunistázás. Beszédet szokott ilyenkor tartani, mondani kell valamit, ezek be szoktak jönni ennek a közönségnek.
(Kép: Orbán Viktor/Facebook)
Arra nem volt válasza, hogy ha az ország ennyire sikeres, miért nem látja ezt így mindenki, már nemcsak az ellenzék, Brüsszel és általában a külföld, de már a saját eddigi szavazóinak fele se. És bár nagy politikai átrendeződés nem történt (mivel az ellenzéktől, különösen a Fidesztől balra se ködlik koherens és a konzisztens politika a saját szavazók mozgósításán túl), az se látszik, mitől tántorognának vissza az eddigi orbánisták a Vezér pártja mellé.
A teljes tanácstalanságot a populizmus meghirdetése oldja valamelyest. (Ironikus módon úgy, hogy közben a polgári Magyarországra hivatkozott.)
A melósokat célcsoportnak tekintő politikai stratégia eddig a baloldal, és kisebb részben már Magyarországon is a szélsőjobb eszköztárába tartozott, de Orbán 2008-ban sikerrel csatolta magához ennek a rétegnek zömét, és a rezsicsökkentés nevű csodafegyverrel jó részüket 2014-re is vissza tudta szerezni.
Csodafegyver ezúttal viszont (egyelőre legalább) nincs, ezt maga ismerte be indirekt módon, amikor a feladatot a kanizsai hosszútávfutónő teljesítményéhez mérte, és nem valami innovátor piacra berobbanó találmányához.
Ha egyáltalán bármiből lehet következtetni a jövőre, illetve Orbán politikai szándékaira nézve, akkor talán ebből:
Próbálunk tető alá hozni egy hosszabb távú béremelési programot a munkaadók és a munkavállalók között. Remélem, a kamarák és a szakszervezetek képesek lesznek erre.
És ha mégsem, akkor majd a törvényhozás esetleg besegít, és testet ölt a magyar korporatizmus. Ami, kell-e mondani, Mussolini fasisztáinak politikai berendezkedése a 20-as, 30-as években.
De ez még abba a jövőbe veszik, amit Orbán se lát se tisztán, se homályosan. Ezt így nem mondta ki, de hogy mégcsak nem is állította az ellenkezőjét, éppen ezt jelenti.
