Tanítani kellene a „Hogyan szúrjunk ki másokkal” című tréningen ezt a technikát!
Abszurdisztán még mindig virul és létezik: Orosvári Zsolt tavaly év végén indította el az "Ágyat az anyukáknak" nevű jótékonysági akcióját, aminek segítségével 4 millió 800 ezer forintot gyűjtöttek össze az Anyák az anyákért alapítvánnyal összefogva. Ebből körülbelül 4 millióért vettek eddig tábori ágyakat; több, mint 300 darabot osztottak szét vidéki és fővárosi magyar kórházak között.
A férfit az indította erre az akcióra, hogy a szülőknek (családok éve, wtf) ne kelljen a gyerekük mellett a földön fekve / egy sámlin kucorogva az éjszakát tölteniük, ha a gyerek kórházba kerülne.
Nyilván, ezer sebből vérzik az egészségügy naponta halnak meg olyan emberek, akik nem jutottak megfelelő ellátáshoz, vagy nem jutottak hozzá időben. De minden olyan lépés, ami az embertelen körülményeket kicsit emberibbé teszi, méltányolandó és támogatandó – gondolnánk mi. De nem feltétlenül osztja ezt a véleményt a magyar állam, az EMMI, vagy éppen a Heim Pál kórház.
A magyar állam reakciója is tipikusnak mondható: a 444 beszámolója szerint az egészségügyet felügyelő EMMI az akció kezdetén válaszolni sem volt hajlandó az önkéntesek megkereséseire, később pedig mindössze egy Excell-táblázatba nagy nehezen összegyűjtötték, hány ágyra lehet szükség a gyerekosztályokon.
Ha fel is merült valamelyik kontraszelektált fideszes agyban, hogy megkönnyítsék egy kicsit a beteg gyerekek szüleinek az életét, azt lehurrogták gyorsan, hiszen kell a pénz a stadionokra, meg a propagandára.
De a vicces az, hogy 4 millió forint egy állam működésében nem pénz. Ez az egész inkább szándék kérdése. A múlt évben volt elég: 58 milliárd(!) ment el a propagandára. Eszerint az állam inkább szeretné, ha az emberek megdöglenének - hithű fideszesként.
Ide kell másolnunk a 444 cikkéből ezt a részt, mert annyira abszurd:
„Igen, jól érted: a magyar állam, hiába folyik hónapok óta az akció, és hiába derült ki, hogy néhány millió forintból milyen nagy eredményeket lehet elérni ezen a fronton, mostanáig nulla forinttal és egy táblázattal járult hozzá az embertelen helyzet felszámolásához.”
Orosvári Zsoltnak lettek volna még olyan nagyratörő tervei/ ötletei, hogy
- a minisztérium legalább azt intézze el, hogy valamilyen formában visszakaphassák az ágyakra kifizetett összeg áfáját, hogy abból újabb ágyakat vehessenek;
- vagy az egészségügyi minisztérium az áfának megfelelő összegből maga venne ágyakat.
(Mi itt a B1 blognál csak halkan megjegyezzük: annak is örülnénk, ha lenne elég orvos, ápoló és műszer a kórházakban.)
"Az akció során szerzett tapasztalataim alapján állíthatom, hogy a gyermekosztályok nagy részén katasztrofális állapotok vannak, és nagyon sok ágyra lenne még szükség. De nemcsak arra. Aki teheti, segítse a helyi osztályokat törölközőkkel, lázmérőkkel és további felszerelésekkel (ezzel kapcsolatban mindenki a saját lakóhelyén tud érdeklődni)"
- írta Orosvári a lapnak.
Az abszurditásnak még nincs vége: sok helyen a férfinak szabályosan meg kellett győznie a kórház vezetőségét, hogy ne utasítsák el a segítségét.
"Még most is vannak olyan intézményvezetők, akik elutasítják a segítséget. Nekik majd a gyermekek szüleivel kell elszámolniuk!"
- mondta a férfi a 444-nek.
A Heim Pál kórház a jelek szerint ezt is tudta fokozni: kaptak ugyan 20 ágyat, de nem rendezik be velük a kórtermeket. Az indoklásuk szerint az anyukáknak jobb egy sámlin görnyedezni egész éjszaka, vagy éppen a földön egy törölközőn aludni, mintsem egy kinyitható ágyon. A kórház a HVG-nek először nem válaszolt, a 444-nek küldött válasza szerint mindez azért van, mert az ágyak “betegbiztonsági szempontból” nem megfelelőek.
“Ezek az ágyak méretük miatt nem férnek el és akadályozzák a beteg gyermekek megközelítését és ellátását, szerkezetük miatt sérülés és botlást veszélyt jelenthetnek az ellátó személyzet és gyermekek számára, emellett nehezítik a kórtermek takarítását.”
Első pillantásra logikus is lehetne a válasz, de azért gondoljunk bele: éjszaka nem takarítanak kórtermet sehol; nem mászkál senki; az ágyakat össze lehet csukni (tehát nem akadályoz semmit); ahol a gyerek élete folyamatosan veszélyben van, ott pedig a személyzet állandóan jön-megy, tehát ott elég nehezen alszik bárki is az ágy mellett.
Ráadásul Orosvári Zsolt egy csomó képet is összegyűjtött az alvó szülőkről: némelyik összetolt székeken, némelyik matracokon, némelyik pedig a padlón töltötte az éjszakát – így ugyanúgy megvolt a „botlásveszély” és idáig is ugyanúgy „akadályozták a gyerekek megközelítését”, mintha egy tábori ágyon aludtak volna.
A levélben egyébként azt állítják, hogy ma már megtiltották a kórházban a földön alvást, helyette ülve lehet aludni:
“Azok az édesanyák, akiknek a gyermekét nem tudjuk, férőhely hiányában, anyás szobában elhelyezni, éjjel a betegágyak mellett elhelyezett ülőalkalmatosságokon pihenhetnek”.
Empátiából megbukott, kegyetlenségből viszont ötösre vizsgázott a Heim Pál kórház vezetése.
