A Fidesz magává tette a kirúgott Varga István értékelését. 

Alighanem több dolog is történt a kormánypropagandában, mint első pillantásra tűnhet. Mert nemcsak az van, hogy 10 hónap után ismét feltámadt a Magyar Nemzet, amelyet még tavaly áprilisban, közvetlenül a választás után szüntetett meg Simicska Lajos, és amit éppen ugyanő vont ki a kormánypropaganda táborából napra pontosan 4 évvel ezelőtt.

Emellett az is történt, hogy a Magyar Idők helyett Magyar Nemzet nevet felvevő napilap megtagadta a múltját, és eltüntette az ellenzéki-kormányfüggetlen évek archívumát, illetve  csak nem kereshető módon, ömlesztve lehet elérni a korábbi írásokat.

Ez mondjuk annyira nem is meglepő, a Fideszben mindig erős volt a hajlam múlt kreatív értelmezéséhez, kezdve saját liberalizmusuk letagadásán át a magyar történelem - például az 1944-es és az 1956-os események - meghamisításáig. Még az alaptörvényükbe is belevették, hogy 1944 és 1990 között semmi nem is létezett.

• Az már azonban váratlanabb, hogy az új félhivatalos kormánylap a másik múltjával sem vállal folytonosságot. Pedig elég egyszerű lett volna az eddig magyaridok.hu domaint átirányítani az mno.hu-ra, ezzel is hangsúlyozva a Napi Gazdaság -> Magyar Idők -> Magyar Nemzet kontinuitást.

Az eddigi honlapot azonban archívummá alakították, ami arra utal, hogy nem vállalják vele a folytonosságot. Némileg ironikus, amikor egy komplett szerkesztőség szerkesztőség próbál elhatárolódni egy pillanat alatt saját, egy nappal ezelőtti múltjától.

Voltaképpen a kormánypropaganda elhatárolódott saját magától.

• Ugyancsak a múlttól való elhatárolódásra utal, hogy a névváltással egyidőben főszerkesztőt is cseréltek, és a KISZ-titkárból ordító emberré, valamint kormánypropagandává és rezsimszolgává változott Gajdics Ottó már nem kerülhetett az új Magyar Nemzet élére, hanem a Szabad Föld főszerkesztőjévé nevezték ki. (Szintén ironikus, hogy az exkisztitkárnak egy ideig a volt szocialista pártszékházba kell majd bejárnia dolgozni.)
• További jel, hogy bár a Magyar Nemzet jogait már nyáron megszerezték, és az eredeti tervek arról szóltak, hogy már augusztusban nevet vált a Magyar Idők, ezt elhalasztották, ami arra utal, hogy az átnevezésnek a szimbolikánál mélyebb, stratégiai célja lehet, amire a Gajdics-féle vezetés nem volt alkalmas.

A dologra Varga Istvánnak, a kormánypropaganda-holding kuratóriumi elnökének szavai adhatnak magyarázatot, aki pár napja arról beszélt, hogy

keresztény, konzervatív, kormánypárti ember létére ÉS-t, Indexet, Magyar Narancsot és Népszavát olvas. Igényes, jó tollú újságírókat ugyanis – mondta – inkább a „másik oldalon”, tehát nem a fideszes sajtóban lát.

Varga ezzel leigénytelenezte a kormánypropagandista fakenews-gyártóit,

ami akkora felháborodást váltott ki a Rogán-féle propagandairoda briefjeit inkább kevesebb mint több sikerrel szövegekké gyúró agitátorok között, a Fidesz politikai üzeneteit sulykoló, különös okból újságírónak nevezett propagandisták között, hogy magának Kocsis frakcióvezetőnek kellett megnyugtató levelet írni a Fidesz-sajtónak, hogy a pártnak továbbra is szüksége van a szolgálataikra, Varga bírálata pedig méltánytalan és valótlan volt.

Vargának emiatt le is kellett mondania (állítólag Rogán személyesen közölte ezt vele), és Kocsis levele után akár úgy is tűnhet, hogy valaki szembement  a stratégiával, kirúgták, és minden megy tovább az eddigi mederben.

Azonban a jelek arra utalnak, hogy ez nem így van. Vargának nem azért kellett távoznia, mert szembefordult az őt etető politikai erővel, hanem azért, mert elpofázta a stratégiai fordulatot. 

Az ugyanis elképzelhetetlen, hogy a rutinos politikus, több ciklusos exképviselő olyan dogot mondott volna el fegyelmezetlenül, amivel párttársai ne értettek volna egyet. Függetlenül attól, hogy név nélkül több Fidesz-képviselő is arról beszélt, Varga mindannyiuk véleményét közölte, kitalálható volt, hogy Varga tudta, többségi, sőt domináns véleményt közöl, 

csak azzal nem volt tisztában, hogy ezt nem hozhatná nyilvánosságra.

Az régóta tudható, hogy a Fidesz-ben, sőt, magában a propagandamédiában is kétféle elképzelés létezik.

1. Az egyik a jelenlegi, az eddig egyeduralkodó, a Rogán-féle kabinetirodából kézzel vezérelt. Ennek vezérmotívuma az, hogy média nem létezik, csak a szó legeredetibb értelmében, mint közvetítő közeg, transzmissziós szíj, ami pusztán arra való, hogy a politikai üzenetet a szavazók felé továbbítsa.

Eszerint a média nem lehet kritikus, még árnyalatnyit se, nem közölhet saját véleményt, kizárólag a hitet terjesztheti. Könnyítésképpen minden nap eljuttatják nekik, milyen ügyekkel kell foglalkozni, milyen terjedelemben, azokról mit kell gondolni. Sőt, elküldik nekik, 

milyen szavaknak kell mindenképpen szerepelniük a cikkekben, és milyeneknek tilos.

Ennyire kézzel már Kádár idejében se vezényelték kézzel a kor sajtóját.

2. A másik táborba azok tartoznak, akik ellenzik hogy Rogán (és korábban a mára kegyvesztett Habony) egybites üzenőfüzetté, papagájkommandóvá silányította a jobboldali, konzervatív sajtót. Ezt a nézetet többféle ember is képviseli.

• Például azok, akik valamikor hagyományosnak tekinthető újságírókét dolgoztak, nem kizárólag lebutított üzenetetek közvetítőiként. Ballai Attila, a Magyar Nemzet új főszerkesztőjével ők azok, akik elhatárolódtak a Gajdics-féle Időktől, akik ezután saját véleményüket is szeretnék közölni, nem pusztán a Rogán-Dömötör tandem által előírtakat.
• Aztán ide tartozik a Fidesz-KDNP politikusainak egy komoly hányada része, akik azt sérelmezik, hogy nincs egy lap, ami nekik szólna, amit ők olvashatnának, a propagandamédia kizárólag a mediánszavazót célozza meg, az ő intelligenciaszintjének megfelelő módon szimplifikálva (vagy inkább átalakítva) a valóságot. Az ő véleményüket közölte Varga, de sejthető módon hasonló álláspontot képvisel például Lázár János, Gulyás Gergely vagy Kövér László is.
• Továbbá alighanem idetartozik a klasszikus jobboldali szavazóréteg, az egykori úri középosztály hagyományait továbbvinni kívánó polgárság, a budai villák lakói is. Az ő igényeiket sem tudta már kielégíteni, hogy az egységesített propaganda a zömében alacsony iskolázottságú, kistelepülésen élő és idős korú szavazók számára állít elő politikai terméket.

A kormánypárti propagandának a Fidesz nézőpontjából eddig az volt a legnagyobb problémája, hogy hiába szerezték meg a médiafelületek kb. 80 százalékát (476! kiadvány a Kesmánál, + a kimaradók, mint az állami média, a Pesti Srácok vagy a Demokrata), értelmes ember nyilván nem az egybites üzenetekre kíváncsi, ezért a maradék,

még független egyötötödnek még mindig nagyobb elérése volt, mint a közpénzből kitartott Fidesz-propagandának.

Rogánék érvelhettek azzal, hogy ez nem baj, a lényeg az, hogy a saját szavazókat elérjék, a terméket a nagyobb célcsoport igényeire kell szabni.

Az ellenoldal viszont mondhatta azt, hogy így elpártolnak tőlük a kvalifikáltabb szavazórétegek, mint az jól látszott például azon, hogy a budai hegyekben tavaly áprilisban jóval több szavazatot kapott az ellenzék a Fidesznél.

A problémát már 2018-ban felismerték. Előbb Szájer beszélt arról, hogy Magyarországon minden változás dacára liberális-baloldali médiatöbbség van, mert a független sajtó elérése még mindig nagyobb, mint a kormánypropagandáé. Amivel gyakorlatilag azt mondta, hogy 

a kormánypropagandát senki nem olvassa és nézi.

Észrevehetjük, hogy ez pontosan ugyanaz, mint amit Varga kuratóriumi elnök is mondott:

jelen pillanatban nincs a konzervatív oldalnak komoly újságja.

És akit ezért kirúgtak.

Amikor januári sajtótájékoztatóján Orbán miniszterelnök is arról beszélt, hogy ellenszélben kénytelen dolgozni, mert Magyarországon ellenzéki médiatöbbség van, akkor sejthető volt, hogy a dologban változások lesznek.

• Az egyik lehetőség természetesen az volt, hogy megpróbálják felszámolni a maradék kormányfüggetlen sajtót. Ebbe az irányba történtek is lépések, így állt bele például a Fidesz-barátságba a Blikk, vagy így került át Mészároshoz az Index anyacége. De tovább nem mentek, talán külföldi nyomásra, a látszat fenntartása érdekében, és valószínű, hogy csak átmenetileg.
• A másik opció az volt, hogy kétirányúsítsák a Fidesz-sajtót, egy-egy lapot kivonjanak a Rogán-körből, és megpróbálják visszaszerezni a  budai villák mára ellenzéki szavazóvá lett népét.

Alighanem ez utóbbi változatra tesznek egy bátortalan kísérletet azzal, hogy Magyar Időkből Magyar Nemzetté nevezték, alakították át a kormánylapot, ami ezután is kormánylap marad természetesen, csak szofisztikáltabban, egyedi módokon próbálja eljuttatni az üzeneteket.

Alighanem erre utalt első interjújában Ballai főszerkesztő is, amikor arról beszélt, hogy a 

lapot a szavazók helyett az olvasóknak írják majd.

Ugyanerre mutatnak nemcsak azok, a Gajdics-érától elhatárolódó jelek, amikről fentebb írtam, hanem az is, hogy a MN első számában

nem szerepelnek a Soros, migráns, bevándorláspárti szavak sem,

pedig a köztudomás szerint ezeknek köszönheti a Fidesz a tavalyi győzelmet. (A köztudomás azonban arról nem látszik tudomást venni, hogy a felmérések szerint a migráció csak a szavazók kb. 20 százalékát befolyásolta a választáskor, miközben Buda meg többségében a Fidesz ellen szavazott.)

Továbbá azt is meg kellett előzniük, hogy lázadás törjön ki a kormánypropagandában. Mert azért mutattak erre is jelek, például Orbán-kritikus interjúk közlése.

Azonban nagy illúzióink ne legyenek. Akik visszasírják a 2014 előtti időket, amikor még nem egybites üzenetek sulykolásából állt a Fidesz-média, úgy tesznek, mintha a G-nap előtti Magyar Nemzet valódi újság lett volna, és nem harci sajtó, aminek puszta létét is a párt érdekeinek szolgálata tette lehetővé.

Amit ők aranyidőknek látnak, az is propaganda volt. Legfeljebb nem egyetlen központból vezényelték, lehetett minimális önállósága, nem egyencikket közölt, de ettől még pártsajtó volt.

És amivel most próbát tesznek, az is az lesz. Bayer Zsolt személye például önmagában garantálni tudja majd a változatlanságot és a szalonképtelenséget.

Orbán azonban nem tehetett mást, megelőzve a lázadást elébe ment a változásnak, és engedélyt adott az önállóskodásra. De azt is tudta, nem kockáztat sokat: amíg ő fizeti őket, a kezében vannak, az történik úgyis, amit ő akar.

(Képek: Magyar Hang, hvg, Facebook)