Az egyenirányúsított Fidesz-propagandamédia egyik tagjában jelent meg egy, a NER-rel és az Orbán-rezsimmel, sőt, magával a miniszterelnökkel szemben kritikus interjú. 

A Mandiner máskülönben a rendszerszolga médiumok egyike, nemhiába került a Kesma nevű propagandaholdinghoz. Általában szervilisen teljesíti az agitációs kabinetiroda által kirótt feladatokat, talán kevésbé durván, mint mondjuk az Origo, de felmondja a propagandaleckét, ideológiai vonalon pedig még az élen is jár, és maga igyekszik muníciót szolgáltatni, sőt, irányt mutatni a kormánynak.

Most azonban váratlan dologra ragadtatták magukat: egy Orbánnal szemben kritikus jobboldali szereplőt szólaltattak meg. 

• Jobboldalit, tehát nem ab ovo ellenzéki liberálist, hanem olyat, akinek van hitele a Fidesz-táborban.
• Viszont erősen kritikust, akinek a véleményére a rezsimről a propagandaoldalon eddig nemigen voltak kíváncsiak.

Ami nem is nagy csoda, mivel Gyurgyák János, az Osiris kiadót igazgató, elvi konzervatív történész olyanokat mond egykori szövetségeséről és eszmetársáról, hogy 

Orbán ugyanis szerintem senkit sem képvisel, senkit sem követ – legalábbis hosszú távon –, csak saját magát

Mindezt annak kapcsán, hogy szerinte Csurka örökségét "kisebb részben" a Fidesz viszi tovább. (Nagyobb részben Toroczkaiék.) Gyurgyák szerint tehát nem képviseli, de használja Csurka nézeteit, ami azért köztünk szólva sem jelent érdemi distinkciót.

A rezsimről meg egyenesen keményen nyilatkozik

most megszilárdulóban lévő, Orbán személyiségére szabott 

autentikus autokrata rendszernek

nevezi, ami azért meglehetős fejlemény a jobboldalon, ahol eddig egyáltalán nem volt szokás diktatúrázni a NER-t, sőt a propaganda - már-már szólamszerűen - minden demokráciák etalonjaként ünnepli az Orbán-rezsimet.

És mindezt egy olyan közéleti szereplőtől, aki közismerten konzervatív, bevallottan antiglobalista és tagadja, hogy Orbán-fóbiás lenne. Mert nem csak az számít, hogy mit mond, hanem az is, ki mondja.

Azt csak elképzelhetjük, hogy mi lenne akkor, ha még Orbán-fóbiás is volna, miközben a migrációt veszélynek tekintő Gyurgyák is kritizálja Orbán ezirányú lépéseit, a probléma felnagyítását, eltúlzását és az erre épített propagandát:

Kell a migráció, de szabályozottan, szigorúan ellenőrizve. A mai magyar politika ezzel kapcsolatban nem helyes.

Gyurgyák kritizálja a kormány migráns- és Brüsszel ellenességét, továbbá egyenesen zavaros kulturális átépítésről beszél. Azonban ennél is tovább megy: élesen elhatárolódik a rezsimtől.

Az egész gondolkodásomat, angolszász beállítódásomat, oxfordi éveimet, mindent, amit a politikáról, szociológiáról, történelemről tudok, el kellene felejtenem ahhoz, hogy

én egy autokratikus rendszert akár még részlegesen is elfogadjak. Ilyen nincsen, ilyen nem létezik, s nem is lesz! 

Továbbá azt is prognosztizálja, hogy hamis Orbánnak az az igénye, hogy az autokratikus átépítéssel hosszútávú pályára tudja helyezni Magyarország sorsát:

Rövid időn belül – legalábbis történelmi értelemben – azaz néhány év, esetleg egy-két évtizeden belül ki fog derülni, hogy

ez a rendszer nem fenntartható.

Hiszen hová lehetne innen még tovább menni? Rendben, válhat még jelentéktelenebbé az ellenzék, lehetnek még gazdagabbak az oligarchák és a politikai elit, koncentrálhat a miniszterelnök még nagyobb politikai és gazdasági hatalmat a kezében, de én úgy látom, hogy ez már a hübrisz. 

Ennél keményebb kritikát aligha kaphatott volna Orbán a saját - vélt - táborából. Gyurgyák megszólalása világosan mutatja, hogy miért pártoltak el a szavazók a Fidesztől a klasszikus, hagyományos, jobboldali polgári területeken, mint a budai hegyek, ahol tavaly áprilisban csak az ellenzék összefogás-képtelensége akadályozta meg, hogy a kormánypártok elveszítsék a képviselői mandátumokat.

Két eset lehetséges.

• Az egyik, hogy a Mandiner egy kormánypárti, propagandainterjút ment el készíteni Gyurgyákhoz. Azt hihették, Európa alkonya című könyvének mondandója egybevág majd a Fidesz agitációjával. Ebben az esetben nagyon nem azt kapták, amit vártak, hanem kemény bírálatot és autokrácia-, meg hübriszkritikát.
• A másik lehetőség az, hogy pontosan tudták, mit foga mondani Gyurgyák, aki eddig se titkolta a véleményét. Ebben az esetben teljesen tudatos és szándékos a támadás Orbán ellen. Hiába próbálta ezt megelőzni a Fidesz elnöke azzal, hogy elvette az oligarcháktól a médiájukat.

Némi befolyást még megőrizhettek egykori tulajdonukban. Itt akkor esetleg újabb oligarchaháború kitörésének lehetünk tanúi a kormányoldalon. Szórakoztató lesz majd figyelni.

Akármelyik eshetőség igaz, Orbánnak semmiképpen nem eshet olyan nagyon jól, hogy már a konzervatív oldalon is felmerül lecserélésének igénye. Gyurgyák szerint ugyanis 

ahhoz, hogy az orbáni politikai fordulatot ebben a formában végre lehetett hajtani, nos ahhoz igenis kellett a közeg, a nálunk mindig is erős „jobbágyi” mentalitás. Ezt szerintem nem kihasználni kellett volna, hanem megváltoztatni, de ehhez

nem zseniális hatalompolitikus kellett volna, hanem államférfi.

Hatalompolitikus és nem államférfi. Saját szemében és saját tábora előtt ennél jobban már nem is lehetett volna lerántani magának ácsolt talapzatról Orbánt.